Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-02 / 262. szám
PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 262. SZÄM 1988. NOVEMBER 2., SZERDA Megmutatom, érdemes bízni bennem El sem tudom hinni, hogy igaz Október 18-i lapszámunkban Az ajtó végleg bezárult előttem címmel írásunk jelent meg Attiláról, aki furcsa módon hagyta el a családi otthont. Két nap múlva csörgött a telefon, a Pevdi ceglédi gyáregységéből érdeklődtek, hogy hol érhető el a „védencünk”. Ezt követően az események felgyorsultak. Attila azóta már a szabászati műhely anyagmozgatója. Németh Istvánné (munkaügyi vezető): — Az újságból értesültem Attila sorsáról. Szóltam a szabászati műhely vezetőjének, hogy ő is olvassa el a cikket. Talán lehetne tenni valamit a fiúért. Hiszen anyagmozgatót keresünk. — Általában nem jellemző ám, hogy egy írásra reagálnak. Az önök érdeklődését mennyire befolyásolták a humánus érzések? Németh Istvánné: — Nem tudom ... Nehéz ezt igazából megfogalmazni. Mindenesetre számomra természetes volt — miután adódott erre lehetőség —, hogy próbáljunk segíteni. Más esetekben is igyekszünk emberi oldaláról nézni a dolgokat. Levélben értesítettük. Másnap bejött hozzánk az edző, s Gergely né Gábor Lídia igazgatónővel közösen megbeszéltük, hogy amennyiben a fiú egészségileg alkalmas, akkor felvesszük. — Milyen volt a benyomásuk a felvételkor? Németh Istvánné: — Én úgy éreztem — hasonló korú gyermekem van —, hogy lelkileg bizony egy kicsit, sérült. Azt hiszem, vele másképp kell beszélni a történtek után. Szeretnénk segíteni abban, hogy megtalálja önmagát. De az rajta is múlik, hogy sikerül-e. Héjjá János (szabászati vezető): — Szolid, csendes emberke. Az első munkanapon kétszer is beszélgettem vele — persze, nem úgy, mint főnök. Kiderült, nemcsak lelkileg, anyagilag is mélyponton van; a rajta levő ruháin kívül szinte semmije nincs. Nagyon szimpatikus az, ahogy az edzője szívén viseli a sorsát — tőlük kap pénzt a fontosabb dolgokra —, már délelőtt benézett hozzám. Ö elmesélte Attila jelenlegi körülményeit, és azt, valójában hogy él. — Az itt dolgozó asszonyok s a brigád mindjárt pártfogásba vették. A kollégák albérletet keresnek neki. Bár az edzőjére mindig számíthat, mi azért mindenben szeretnénk segíteni neki. Biztosan lesznek majd olyan szituációk, amikor szüksége lesz egy-egy baráti tanácsra. — Tudom, hogy két-három nap után nem könnyű erre válaszolni, Elégedettek-e a munkájával? Héjjá János: — Mindent megcsinál, amit kérünk tőle. Szorgalmas. Semmit nem kell ötször-hatszor elmondani neki. Most még sok minden új a Igen kevés a szaporulat Fogtak rekordpéldányt is A közelmúltban egy rövid cikkben foglalkoztunk a ceglédi horgászvizek állapotával, amely a biológus, ökológus szakember megfigyeléseit, tapasztalatait tükrözte. Érdemes azonban a ceglédi vizeken horgászszemmel is körülnézni. Tanulságos. A hetvenes évektől folyamatosan és egyenletesen növekszik a taglétszám, s jelenleg már az egyesületnek mintegy hatszáz tagja van. Az évi tagsági kötelezettség 1600 forint körül van, érdemes megvizsgálni, ennek ellentételeként mit nyújthat a ceglédi egyesület 23 hektárnyi vize, a partvidékkel. Bizonyosan minden arra utazó. pihenő ember számára érdekes kérdés, vajon mennyi hal és milyen fajok élnek a tavakban? Mint Öcsai István elnöktől megtudtam, a szarvasi szakemberek évek óta a vízminőség, vízmennyiség és az anyagi lehetőségek függvényében határozzák meg a betelepítendő halfajok mennyiségét. Üjabban a költségek mérséklése céljából körömpontyot saját erőből is próbálnak nevelni. Mert mi tagadás, egyre drágább a telepítés. 2—5 mázsa hal hektáronként, amelyben az alsó határ teljesül többnyire; a bevitt ivadék mennyisége 40—100 mázsa évenként. Az ismétlődő betelepítésnek a közel 90 százalékát fogják vissza évenként. Igen kevés a szaporulat, különösen a békés halakra jellemző. Az állománv összetétele a következő: 85 százalék ponty, 10 százalék amur és 5 százalék rablóhal: ezek között harcsa, csuka, süllő, kárászok, compó és busa is akad. A vízszint az elmúlt években jelentősen csökkent, utánnőtlás hiányában. A meszezés. a klórmész kifuttatása fertőtlenítésre jó ugyan, de jobb a vízpótlással való üdítés. Erre is gondolnak a horgászok, a kút fúrásával ezen a gondon igyekeznek segíteni. A percenként ötszáz literes hozamú kút naponta 720 köbméternyi vizet ad, ami 5-6 mm-es párologtatást képes ellensúlyozni. A kút teljes fúrási, üzembe helyezési költsége másfél millió forintra rúg. Nehezen tudják ezt előteremteni, de a vizek jövője megkívánja. Mint azt, hogy a felszíni szemetelés, csurgalék szennyvizek befolyása ellen egyre határozottabb harcot lesznek kénytelenek folytatni. Kedvcsinálónak néhány helyi csúcs, vízrekord: 36 kg-os harcsa, 23 kg-os amur, 12 kg- os ponty, 9,2 kg-os csuka és 8,7 kg-os süllő ez ideig a legnehezebb pórul járt példány. S. D. Tabella A férfi kézilabda NB 'B őszi idényének végeredménye: 1. Szolnok 26 15 7 4 536-478 37 2. Bp. Spartacus 26 16 2 8 643-561 34 3. Csepel 26 15 2 9 566-509 32 4. Ózd 26 14 2 10 565-499 30 5. TFSE 26 13 4 9 423-387 30 6. D. Kőolaj 26 12 3 11 541-556 27 7. Nyíregyháza 26 11 4 11 531-534 26 8. Győri AÉV 26 9 7 10 599-612 25 9. Közgép 26 10 4 12 574-599 24 10. Komló 26 11 2 13 603-610 24 11. Dunaföldvár 26 10 2 14 541-592 22 12. Nagykanizsa 26 8 4 14 557-580 20 13. Fót 26 7 3 16 498-551 17 14. Balmazújváros 26 7 2 17 543-614 16 A forduló eredményei: Ceglédi Közgép—TFSE 23-29, Űzd—Nagykanizsa 30-20, Bp. Spartacus—D. Kőolaj 28-23, Csepeli Papír—Nyíregyháza 19-24, Balmazújváros— Dunaföldvár 25-20, Győr—Fót 25-23, Komló—Szolnok 20-25. A tavaszi rájátszásban az első hat és a ?—14. helyezettek külön csoportban folytatják a küzdelmet. Mint látható, a Közgép a második csoportba kerül, amely a szerényebb helyezésekért és a kiesés elkerüléséért játszik tovább. számára. Ismerkedik a szak- kifejezésekkel. De ez természetes. — Elképzelhető-e, hogy amennyiben megállja a helyét, később itt tanuljon szakmát? Németh Istvánné: — Igen. Az igazgatónő is ezt mondta. A szabászaton vannak olyan munkakörök, hogy lesz majd erre lehetősége, hogyha tényleg becsületesen dolgozik. Az induláshoz viszont pénzre van szüksége. Ügy véltük, hogy a fizetési előleggel nem sokra menne. Ezért beszéltünk a Nagykőrösi Tanács illetékesével, hogy utaljanak ki számára — miután ott van bejelentkezve — egyszeri szociális segélyt. Ígéretet kaptunk arra, hogy ez meglesz. Talán így egy kicsit könnyebben kezdheti el ezt az új és más életet. A szabászati műhelyben meglátogattuk Attilát. — Amikor kijöttem, egy nap alatt elintéztünk mindent. Ez biztos, hogy máshol háromnégy napig eltartott volna. Ügy fogadtak,... ! El sem tudom hinni, hogy igaz. A főnökök emberségesek, korábban nem ehhez szoktam, Az asz- szonyok aranyosak; cipőt kaptam tőlük, ma pedig egy télikabátot. — Hogy megy a munka? — Egyelőre többnyire még mondani kell, hogy mit és hogyan csináljak. Igazán igyekszem. Nagyon jól érzem magam. Szeretnék itt maradni. Azt hiszem, ez egyedül rajtam áll. Már csak albérlet kéne, most a brigádból mindenki azt keres. — A nehéz napok éjszakái elmúltak. Könnyebb-e már? — Végre fellélegezhetek. Pedig attól féltem, hogy nem sikerül. Azt mondták, később tanulhatok is. Erre lehet tervezni. Véletlenül sem okozhatok csalódást. Annyian mozdulnak értem és szurkolnak nekem, megmutatom, hogy érdemes volt bízni bennem. Fehér Ferenc Bontás után építkezés Az Árpád utca és a Kossuth tér sarkán álló két épület lebontásával szabaddá válik a tér, ahol megkezdődhet a bevásárlócentrum építése (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Felére csökkent az állomány Újszilvási jószágszemle A községi állatállomány a felére csökkent az elmúlt tíz év alatt, tavaly és tavalyelőtt mérséklődött ugyan a létszámapadás, viszont az állomány összetétele megváltozott a kis testű állatok javára — egyebek mellett ezt a megállapítást, tartalmazza az Újszilvás állategészségügyi helyzetéről szóló beszámoló, amit a minap tárgyalt meg a községi tanács végrehajtó bizottsága. A beteg jószágok zöme o sertések közül kerül ki, azért is, mert belőlük van a legtöbb, meg azért, mert a takarmányozási hiányosságok őket sújtják leginkább. A „kórlapokon” a gyomorbélgyuliladás viszi a prímet. De a közelmúltban fölbukkant nedvező bőrgyulladás is igen sok gondot okoz a szopósmalacok körében. Ennek oka — mint ahogyan azt az előterjesztés készítője, dr. Takács János körzeti állatorvos megjegyzi —, hogy a betegség a tapasztalatok szerint csak a kezdet kezdetén kezelhető eredményesen, ráadásul a kórra vonatkozó ismeretek még alig-alig terjedtek el a jószágtartó gazdák berkeiben. Mind több ízben üti föl a fejét a vashiányos anémia is, ellene szintén csak preventív módszerekkel lehet védekezni. Az elmúlt két hónap során a szokásosnál nagyobb számban jelentkezett a himlő a sertéslakokban, de veszteségeket nem okozott. A juhok kötelező (rühösség elleni) gyógykezelése lezajlott, és befejezés előtt áll a baromfigárda (pestis elleni) védőoltása. A baromfiólak tájékán elterjedőben vannak az élősködők okozta megbetegedések, valamint a leukózis és a Marek-féle baj. Az egészségügyi felelősök idén 643 méhcsaládot vizsgáltak meg, de bejelentési kötelezettséggel járó fertőző betegséget nem észleltek. Viszont egy udvarméhészetben a tél végétől folyamatosan hullottak a méhek. A betegség felderítésére irányuló kísérletek csak részleges eredményt hoztak. Rat dóknak Lakás és hitel November 3-án a fiatalok lakáshelyzetével és kölcsönigénylésével kapcsolatos beszélgetés lesz a városi tanács vb-termében. A kérdésekre Soós János tanácselnök-helyettes és Ritz Erika, az OTP- fiók csoportvezetője válaszol. Az érdeklődőket 18 órától várják a tanácsházán. Pedagógus-énekkarok Hangverseny November 5-én, szombaton 16 órakor kezdődik a Kossuth Művelődési Központban a Pest megyei pedagógus-énekkarok találkozója. Az ünnepi hangversenyt megnyitja Jakab Béla, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának helyettes vezetője. Fellépnek: az érdi „Szirmok“, vezényel Sza- bóné Bozóki Flóra; a tápió- szecsői pedagógus-énekkar, vezényel Molnárffy Katalin, a ráckevei Vox Pads pedagógus női kar, vezényel Csor- báné Fejérdi Zille, zongorán kísér Jencsik Zsuzsa, s végül a ceglédi Kardos Pál pedagógus-énekkar, vezényel Holló Gyula, zongorán közreműködik dr. Kiss Mihályné. A zsűri tagjai — elnök Farsang Árpád zeneszerző — Kontra István, az Országos Pedagógiai Intézet főmunka- társa, Béres Károly, a ceglédi és Cs. Nagy Tamás, a váci zeneiskola igazgatója. Helyjegy a peronra Tévedés ne essék, nem arról az unos-untalan emlegetett tényről lesz szó, hogy a helyjegyet eladják kétszer-háromszor s már a nemzetközi vonatok hálókocsijában is csak legfeljebb állóhelyhez juthat — érvényes, alvásra jogosító okirattal — az utas, mert ez már a könyökünkön jön ki. Érdekesebb az a mostanság fejét felütő jelenség, hogy a jámbor országvagy világjáró miképp igyekszik alkalmazkodni ehhez a helyzethez. Bepréselődik nagynehe- zen a kocsiba, oldalba ta- szigálja a — szűk folyosón pöfékelő — ácsorgókat, majd felkiált „heuréka, végre itt megtaláltam a helyemet!” Illedelmesen benyit a fülkébe, aztán körülményesen előkotorássza a helyjegyét, már mutatná is egyeztetés céljából, amikor megszólalnak a benn lévők: Ne strapái ja magát! Nem ide szól nekünk se, menjen oda, ahol talál... Most utazik először, hogy azt sem. tudja, már rég megszűnt ez az enyém, tiéd. játék, ide-oda ülőcske? — teszik még hozzá búcsúzóul, s becsapják orra előtt az ajtót. S lám, vannak még csodák, mert a paciens, mivel keresett, tényleg talált... Odafurakodik két terebélyes útitárs közé, beletemetkezik könyvébe, újságjába és igyekszik megnyugodni. Ám igyekezete fél óra elteltével, a következő állomáson rombadöl. Ugyanis belép egy erélyes birtokos. — Nézze! — mutatja dagadó mellel bilé- táját. — Tud olvasni?! Ez az én helyem, — s már mutatja is az útirányt kifelé. Sebaj, a peronon tán jut még hely minden szám- üzöttnek. Bár sose lehet tudni, hátha ehhez is engedélyre lesz szükség: jegy mellé menetlevélre, álló, illetve mozgó helyzetben történő felhasználásra. (Z.) Egyre homályosuk) emlékek Kamaszkoruk utolsó nyaráig f Mint ismert, október 12-én { újjáalakult a cserkészszövetség. A magyar tizenévesek történetében a cserkészet volt az a szervezet, amelyik a legeredményesebben foglalta le a fiatalok szabadidejét. Ez az ifjúság testére szabott intézmény a nyugati világban megszakítás nélkül nyolcvan esztendeje működik, hazánkban csupán három évtizedig élt, 1947-ben megszüntették. Az angol—búr háború idején Mafeking védelmében alkalmazott fiúkra emlékezve Robert Baden-Powell angol tábornok, hazatérve a szigetországba, 1908-ban megalapította a világ első cserkészcsapatát, vele a boy scout mozgalmat. Magyarországon szórványosan és különböző alapszabályok szerint az első világháború alatt működtek már cserkészcsapatok, a szövetség azonban csak 1920-ban alakult meg, ekkor kapta ideológiáját és az egyenruháját, jelvényeit és zászlóit. A cserkészinduló szövegét Sik Sándor írta. Tájékunkon, Abonyban, Albert- irsán, Cegléden és Nagykőrösön voltak cserkészcsapatok. A második világháborút megelőző korszakban, a fasizá- lódó magyar kormányok erőszakára a cserkészet nacionalista foltot kapott, ennek ellenére a legtöbb csapat internacionalista módon működött tovább, törvényeivel és külsőségeivel, fölbecsülhetetlen érdemével, miszerint kamaszkorunkat hasznos ismeretekkel gyarapította, emberbaráti melegségre és szeretetre nevelt minden nép iránt, és különös gonddal fordított bennünket a bajba jutottak felé. A kamasz hallatlan mennyiségű felhalmozott energiát hordoz magában, mely energiák rendetlenségre, sőt bűnözésre is vezethetnek, a cserkész bánni tudott erejével. Szerszámokat vettünk a kezünkbe, barkácsoltunk, főzni tanultunk. A tavaszi egy-két napos kis táborokon edződtünk a kéthetes nagytáborra, sátrat vertünk, húst vásároltunk, zöldséget, és a magunk építette tűzhelyen sütöttük-főztük az ebédet. Mindezt az egyénileg gyűjtött pénzen és az évközi műkedvelő előadások és hangversenyek jövedelmén. Aztán a felejthetetlen nyári táborok! A gondosan szemrevételezett, falvaktól távoli erdőket megszálltuk, robinsoni életet élve a magunk kormányozta kis köztársaságban. A parancsnok fizetést sem tőlünk, sem az iskolától nem kapott, még órakedvezményt sem, csupán sírig tartó ka- maszhálát. Dr. Katona Miklós bátyánk hosszú évtizedekre élvezte ragaszkodásunkat, tavaly vettünk tőle végső búcsút a szegedi temetőben. Ö volt az egyetlen felnőtt közöttünk. Nem avatkozott mozgásunkba, az idősebb fiúk szervezték a változatos kirándulásokat és állították össze a napirendet a konyhai szolgálattól kezdve az éjszakai őrségig. A tizenéves fiú eszményképe a nála idősebb tizenéves, aki testi erejével, ügyességével, szellemi tudásával, viselkedésével inkább hat reá, mint a szülei és a tanárai. Az már csak felnőttkori belemagyará- zás, hogy valakinek az irodalomtanára volt a mintaképe. Az én eszményképem a nálam két évvel idősebb Bakacsi Jóska cserkész őrsvezetőm volt, olyan szerettem volna lenni, mint ő. A kamasztól ne várjunk hát különösebb tiszteletet, inkább az után járjunk, hogy ki a barátja, s a bandázásra amúgy is hajlamos fiú miféle galerinek a tagja. A cserkész-„galeri” megnyugtató volt szülőnek, nevelőnek egyaránt. Az erdei tábor esti programja a tábortűzi játék volt. Ha néha megtiszteltek bennünket a faiuoeli papok, tanítok, az állatorvos teieseges- tol, nem hatódtunk meg, mert mi magunknak énekeltünk, muzsikáltunk, /szavaltunk, olvastuk föl saját zsengéinket, komédiáztunk, bűvészkedtünk, csatakiáltásainkkal fölriasztottuk az elpihent őzeket és mókusokat. Műsorunk végeztével kikísertük illedelmesen a vendégeket az erdő szegélyéig, jó éjszakát kívántunk, majd az esti fogmosás után jóleső nyugalomra tértünk az elhintett szalmán. A soros őr pedig hosszú botjával körüljárta a tábort, majd a pislákoló, hamvadó tábortűzhöz ült egy fa- tuskóra. A sötétség is „megmozdult”, előjöttek az erdő állatai, kíváncsian villogtatták a szemüket a fiúra, és a baglyok huhogva lebbentek a közeli fákra. Aztán, hogy kitelt az esz- tend-, férfivá értünk, levetettük a cserkészinget, a zöld nyakkendőt, és elraktuk emlékbe a cserkészliliomot. Jött a felnőttek élete, s a cserkészet és vele a megismételhetetlen kamaszkor lezárult. Más közegbe kerültünk. De a cserkészetből megmaradtak az egyre homályosodó emlékek, ezekre szívmelegen még ma is öröm visszaemlékezni. Mégpedig hálával, mert a cserkészet átvezetett ép testtel és ép lélekkel a minden embernek kijáró kritikus kamaszkoron. Hídvégi Lajos ISSN 0133—250» (Ceglédi Hírlap)
