Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-17 / 274. szám
4 1988. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK Gyarapodó takarékszövetkezetek Hitelt kapnak a hitelezők Űjabb kirendeltségeket, üzletházakat építenek, gépesítik az ügyfélszolgálatot a takarékszövetkezetek, és ehhez viszonylag jelentős összeget használnak fel közös fejlesztési alapjukból is. A SZÖVOSZ takarékszövetkezeti főosztályán elmondották: másfél év alatt 25 falusi „bank” — a szövetkezeti pénzintézmények csaknem tizede — fejleszti üzlethálóza- .tát, épít, bővít vagy korszerűsít kirendeltségi létesítményt, hogy tagjait, illetve az ügyfeleit az eddiginél is jobb körülmények között fogadhassa, gyorsítva a kiszolgálást, a betétek elhelyezését. Néhány — eddig úgynevezett fehér foltnak számító kisközségben — most létesült az első takarékszövetkezeti kirendeltség. A takarékszövetkezetek közös fejlesztési alapjából, pályázat útján, a jövő év végéig mintegy 50 millió forintot juttat a pénzügyi alapot kezelő választmány a vidéki hálózat fejlesztésére. A középlejáratú, általában egy— három évre nyújtott hitelt viszonylag kedvezményesen, 8—10 százalékos kamattal kapják a szövetkezetek. Az idén a tapasztalatok szerint tovább növekedett az érdeklődés a takarékszövetkezetek munkája iránt. A legutóbbi felmérés szerint a takarékszövetkezetek betétállománya 46,6 milliárd forint, 11 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A kölcsönök összege megközelíti a 22 milliárd forintot, növekedése — az elmúlt év novemberéhez képest — 32 százalékos. Vásárlói szokások Kevesebb hús A Pest Megyei Statisztikai Évkönyv adatai szerint a kiskereskedelmi forgalom meny- nyisége — az árszínvonal 1987. évi 7,9 százalékos emelkedését figyelembe, véve — összességében 4,5 százalékkal növekedett. Ezt teljes egészében az iparcikkeik iránti felfokozott kereslet eredményezte. Különösen a tartós fogyasztási cikkekből fogyott sóik: például a villanykályhákból 77, a villanybojlerekből 32, a hűtőszekrényből és mélyhűtőből 26, a gáztűzhelyből 20 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor kevesebbet vásárolt a lakosság élelmiszerekből és élvezeti cikkekből, így például nyershúsból 16, vágott baromfiból 35 százalékkal fogyott kevesebb tavaly, mint 1986-ban, de 10 százalékkal csökkentette vendéglátóhelyi kiadásait is. A tsz fizeti az óvónő bérét Adok-kapok dömsödi módra Gazdálkodnak-e a tanácsok, hangzik el mostanában elég gyakran a kérdés. A nagyobb önállóság, kevesebb pénzzel, támogatások nélkül megkérdőjelezi gazdálkodásuk milyenségét. Akkor amikor a költségvetésben meghatározottak szerint kiadásaik 80-85 százalékát intézményeik működtetésére fordítják, gazdálkodhatnak a fennmaradó 15-20 százalékból, ami legfeljebb néhány millió. S amiről legkönnyebben az állapítható meg, hogy nem elegendő sem erre, sem arra... A tanácsi gazdálkodásra mostanság jellemző nem túl kedvező jelenségek Dömsödön is tapasztalhatók. Vagy még sem? Hiszen az egyre-másra hiányzó forintokat az útépítéstől az óvónői státus fenntartásáig a helyi Dózsa Termelőszövetkezet jóvoltából ez- idáig sikerült pótolniok. Mint azt dr. Sitnikiewicz László tanácselnök elmondta, nagyon sokat köszönhetnek a termelőszövetkezetnek, melynek segítséget nélkül sok tervük még ma is csak papíron létezne. Egyedül nem megy — állapították meg már máshol, mások is. S a segítség igencsak előnyös a tanács és ezáltal az itt élők számára. De ahogy mondani szokták, mi ebben az üzlet a termelőszövetkezetnek? Miért éri meg zsebbe nyúlnia, adnia, még ha van is miből? — kérdeztük Béres Mihály elnökhelyettest, a Dózsa Termelőszövetkezet irodájában. — A dömsödiek többsége a termelőszövetkezetben dolgozik, de nincs egyetlen olyan család sem a községben, amelynek ne lenne valami- iyen kapcsolata a gazdasággal, fia, lánya vagy más hozzátartozója ne dolgozna nálunk. Így a tanácson keresztül, bár minden dömsödi lakosnak adunk, tulajdonképpen saját dolgozóinkat, illetve családtagjaikat támogatjuk. E mostani nehezebb helyzetben méginkáfob szükség van az összefogásra. És termelőszövetkezetünk erős ipari hátterével — 36 üzemben új termék előállítását, szolgáltatását és bérmunkát végzünk — eredményt felmutató szarva sma rh at elepé vei egyelőre elő tudja teremteni az alapot, tud segíteni, i — De talán nem teljesen önzetlen a segítség? — Valóban nem az. Hiszen ha a tanácsnak nincs pénze új, óvónőt foglalkoztatni, kevesebb az óvodai hely, kevesebb anyuka tud munkát vállalni. Ezért is fizetjük az óvónő bérét, s így a termelőszövetkezet tagjainak gyerekei előnyben részesülnek a felvételnél. Hasonló célból vállaltuk az óvoda bővítését, régi iskolaépületből alakítottuk át. Az új utak építésekor vállaltuk az anyagok szállítását. Régi gond a községben, hogy kevés a víz. Előfordult, hogy aratási időben, dolgozóink munkájuk végeztével nem tudtak otthonukban még kezet sem mosni, mert nem volt vizük. Hogy ez ne forduljon többet elő, kutat járattunk a községben. — A dömsödiek legnagyobb terve az oktatási és művelődési központ építése. E munkában is számít a tanács a termelőszövetkezet segítségére. Támogatják a beruházást? — Természetesen segítünk, nemcsak pénzzel, hanem munkával is. Nyereségünk egy részét ajánlottuk fel a terv megvalósításához. Részt vállalunk az építkezésben szállítással is. Szocialista brigádjaink eddig is patronálták az iskolákat, bizonyára most is segítenek majd. S ha a beruházás befejeződik, nagytermében végre megfelelő körülmények között tarthatjuk gyűléseinket, mert eddig egy-egy nagyobb rendezvény során a műhelyekből kellett kiköltöznünk arra az időre, hogy valamennyien elférjünk egy helyen. S akkor még mindig gondot okozott a hangosítás. Mindezzel a segítséggel amit nyújtunk, úgy tapasztalom, javítható az itt élők közérzete, ezáltal dolgozóinké is, s nem lényegtelen szempont az sem, hozzájárulhatunk a fiatalok megtartásához — mondta az elnökhelyettes. A dömsödiek példája lehet, hogy nem egyedülálló, de mindenképpen követésre méltó. Bizonyítéka annak,, hogy miképpen lehet egy kapcsolat mindkét fél, sőt valamenv- nyi érintett számára előnyös. Az együttműködés nélkül nehezen képzelhető el a község, a termelőszövetkezet jövője. Uhrin Edit A mikor kinyitotta a szemét, szinte a hajnali pirkadattal együtt tört rá a fájdalomhullám. A gyomra görcsbe rándult, szédülés és hányinger kínozta. De azért felkelt, az idő hajtotta. Munkába kell menni! A barátnőjét kereste az albérleti szoba másik fekvőhelyén, de annak az ágya üres volt. A takarót meg sem bontották az este. Zsuzsi már megint nem jött haza, gondolta a lány. Pedig most igazán szüksége lenne rá... Kati keserű szájízzel ván- szorgott ki a fürdőszobába, vigyázva, hogy minél kisebb zajt üssön. A házinéni rossz alvó volt, s ha megzavarták a reggeli nyugalmát, kibírha- tatlanná vált. Kati mindenkor tiszteletben tartotta az idős nő óhaját. Nem úgy, mint a barátnője. Zsuzsiban gyakran munkált a kisördög. Ilyenkor zajos ébresztőket rendezett, hogy bosszantsa az asszonyt. Vagy egy hete csúnyán össze is veszett a lakás tulajdonosával. Az ki akarta tenni a szűrét, de Zsuzsi visz- szavágott. Azt mondta, hogy feljelenti, amiért albérlőket tart, s közben azt mondogatja mindenfelé, hogy az unokahúgai laknak nála. Ráadásul duplán követeli a szoba- bért, pedig csak ágyat kapnak cserébe. Jó, a fürdőszobát is használhatják, de azon kívül semmit...! Kati tudta, hogy a barátnője mindenre képes, de lebeszélte tervéről Az öregasszonyt is sikerült jobb belátásra bírnia. Kicsit önmagáért is tette, hiszen nincs hová mennie. Zsuzsi könnyebb helyzetben van, fél éve jár egy sráccal, s minden Már a tavaszra készülnek Noha még a tél előttünk van, Százhalombattán a Budapesti Ruhaipari Szövetkezet üzemében már a tavaszra készülnek. Varrják a divatos színekben pompázó ballonkabátokat. A szalagon egymás után készülnek az újabb és újabb modellek. Ottjártunkkor pillekönnyű szürke anyagból féríikabátokat varrtak 800 darabos szériában (Hancsovszki János felvétele) Az erdész már nem ül ki a dombra Ötven forint egy kiló makk Tollner György éppen huszonnyolcadik éve igazgatja a Budavidéki Állami Erdő és Vadgazdaságot. Mostanában nem mindig nyugodtak a napjai, hiszen ahhoz, hogy a gazdaság sikeresen megbirkózzon az előtte álló feladatokkal, stratégiaváltásra is szükség volt. Míg 1977-ben 110 ezer köbméter fát termeltek ki, az elmúlt években felére csökkent a vágható fatömeg. Az eredményességet pedig főként ezen mérik le. Nehezítették a gazdálkodást az új közgazda- sági szabályozók is, valamint az a tény, hogy a gazdaság, bár nem minősül parkerdőnek, mégis ugyanolyan feladatokat lát el, mintha az lenne, persze, lényegesen kevesebb állami támogatással. Az ősz szezonális feladatai közé tartozik a gyérítésen kívül az erdőfelújítás is. Bartha Pál, a művelési osztály vezetője sorolja: az erdő életében a legfontosabb momentumok az ültetés, az ápolás, a törzskiválasztás, a növedékfo- kozó gyérítés, majd a végvágás. A gazdasághoz tartozó 31 ezer hektárnyi erdőterületen 34 százalék a tölgy, melynek vágásikéra 80-90 év. A legtöbb a cser, ezt követi az akác 8 százalékos arányban, majd a fenyő, s az egyéb fafajok. Leghamarabb az akácot lehet végvágásra jelölni. — Vegyes korú erdőink vannak — mondja Apatóczky István előadó, akit munkatársai nemes egyszerűséggel csak Apának hívnak. — Egyenletes termelésre törekszünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy több ezer hektárnyi területet letaroljunk. Erdőt az ember nem önmagának ültet. Mit is mondana,az utánunk következő generáció, hogyan gazdálkodtunk elődeink vagyonával? Bartha Pál az erdősítésről beszél, miközben a gépkocsi élfjs farolással kanyarodik a rázós földútra a Vastag-tanyánál. A gyöngyvirágos erdőbe tartunk, vagy más néven a szlavonosba. A szlavón kocsányos tölgyfajta, törzse sudá- ran-egyenes, itt az idén vágtáik ki véghasználatra, nem maradt más a 7,5 hektáros területen, csak egy hatalmas hagyás-tölgy. Makkvetéssel erdősítenek most, a vágás utáni területet kerítéssel védik a vadaktól. A tusikós földet mélylazító ekékkel félméteres mélységben készítik elő. Az erdőmunkások hornyot húznak a földbe a kapával, s két-három szem makkot tesznek az így elkészített fészekbe. Itt is, ott is makkhalmok látszanak, elején tart még a vetési munka. Elég sokba kerül a makk, kilónként 50 forint, s egy hektárra 30 mázsát számolnak. Kénytelen-kelletlen vásárolja a gazdaság a vetni valót, gyűjtésre nincs sok lehetőségük, a kerítésen kívül a vad föleszi a termést. Csípős szél támad, s innen a dombtetőről látni a mesz- sze.ségben a laposon átfutó őzeket. A lábam mellett sápadt ibolya adja meg magát végképp az ősznek, kis virága a földre hull. Fehéren tobzódik a százszorszép is, amott lila virággal egy őszi kikerics üzen. — Megbolondult a természet, novemberben nyíló ibolya, ki hallott ilyet! — mondja Bartha Pál, miközben a „bibliát”, azaz az üzemtervet lapozza. A számítógépes adminisztráció minden adatot rögzít. Most például a Biatorbágy Illa területen állunk, s az üzemterv pontos információt ad a talajtípusról, a termőréteg vastagságáról, az eredeti faállományról. A szlovén tölgyes például, amit iitt kivágtak, 78' éves voilt. Apatóczky István a munkaerőgondokról beszél, ami a gazdaságot is elérte. Ugyan, hol van már az az idő, amikor erdőmunkásnak lenni rang volt, erdésznek pedig maga a romantika. A múlté már a zergetollas kiskalap, a ráérős séta az ösvényeken, a szótlan. csendes üldögéléselk a földhalmon, a galagonya mellett. — Azt mondják az „öregek”, akkor az erdész jó korán odaült a dombra, s nézte, hogy áll köréje föl az erdő. Ma nincs erre idő — mondja „Apa”. — íróasztal mellett terveket készítünk, gazdálkodunk, nyereséget hozunk. Az ilyen „ráérős”, nyugodt szemle, mint ez a mostani, ritka, mint a fehér holló... Bellér Ágnes Önállósági?) jel szerint komoly a dolog. Talán pár hét, s összeházasodnak. Egyre gyakrabban marad ki éjszakára. Biztos megint Imrénél van, gondolta. Ahogy megnyitotta a fürdőszoba vízcsapját és előrehajolt, nemcsak a görcsös fájdalom, hanem a kétségbeesés is rátört. Mi lesz vele, ha Zsuzsi elköltözik? Nyolc hónapja laknak együtt. Amit az életről tud, azt mind a barátnőjének köszönheti. Együtt csatangoltak esténként a városban, hol moziba, hol meg táncolni indultak. Néha fiúk is csapódtak hozzájuk, de igazán egyik sem tetszett Katinak. Zsuzsi persze más volt. Váltogatta a srácokat, míg végül megállapodott Imrénél, aki villanyszerelőként dolgozott egy maszeknál. Valószínűleg nem keresett rosszul, mert kocsival járt Zsuzsiért a gyár elé, ahol dolgoztaik. Igaz, csak Trabantja van, dehátaz- zal is el lehet jutni egy-két jó helyre. Zsuzsi gyakran elcsalta a barátnőjét, Kati ilyenkor úgy érezte, hogy fölösleges harmadik, de azért ment. Mihez is kezdett volna egyedül? Jóskát, akivel pár hétig együtt járt, napok óta nem látta, de nem is nagyon érdekelte a fiú. Mire Kati végzett a fürdőszobában, megszűnt a fájdalom a gyomrában. Kicsit még furcsán érezte magát. Gyorsan felöltözött és indult a munkába. Kint a levegőn már egészen tűrhető volt a közérzete. Amikor a gyár bejáratához ért, ismét belényilallt a fájdalom. Egy pillanatra megállt, hogy összeszedje magát. Ekkor lépett mellé Zsuzsi. — Szia, mi van veled, úgy nézel ki mint egy hulta — mondta nevetve. — Rosszul vagyok — suttogta a lány. — Akkor menj haza, majd én szólok, hogy beteg vagy — ajánlotta Zsuzsa. Kati nem szólt semmit, csak a fejével intett nemet. Ismét enyhültek a görcsei, indulni készült. — Ezt az egy napot majd csak átvészelem — nyögte ki végül. — Holnap szombat, majd pihenek __ — Te tudod — vont vállat Zsuzsa. — Biztosan elrontottad a gyomrodat... Remé- len\, nem tart sokáig ez a cirkusz. Tudod, hogy este táncolni megyünk, Imre elhozza az egyik haverját, külön miattad ...! Jó fej, majd meglátod. Kati nem nagyon figyelt a másikra, de azért bólintott, hogy rendben. Aztán, hogy napközben megszűntek a fájdalmai, gyorsan el is feledkezett mindenről. Zsuzsi ebédidőben ugyan megkérdezte, hogy mi van vele, de a lány ekkor már vidám volt. Az esti szórakozásról, a táncról beszéltek, meg arról, hogy Zsuzsi miért nem ment haza az elmúlt éjszaka. Alig várták, hogy véget érjen a műszak. Aztán eljött az este. Kifestették magukat, farmert húztak és irány a klub. A hangos zene, a félhomály, a tánc felvillanyozta őket. Némi csalódást okozott ugyan Katinak, hogy Imre egyedül üldögélt az asztalnál. A barátja kicsit később tud csak jönni, mondta. Eltelt egy óra, majd kettő, de a másik fiú nem jelentkezett. Tizenegy felé kínosan kezdte érezni magát. Imre és Zsuzsi szinte észre sem vették őt, aztán egyszerre csak közölték, hogy nekik most el kell menniük, de a lány azért csak maradjon. Kati felugrott az asztaltól és a táncolok között kiaraszolt az ajtóig. Hallotta ugyan, hogy Zsuzsi utánakiabál, ne nem törődött vele. Kilépett az utcára és hazafelé indult. tíűvös volt az éjszaka. Ahogy távolodott a klubtól, a mérge is elszállt. Senki sem járt az utcán. Nem volt ugyan félős, de azért többször hátranézett. Látta, amint egy gépkocsi reflektorai közelednek felé. Nem érdekelte, ment tovább ... A sarkon jobbra fordult, aztán átvágott az úttesten. Az autó akkor ért mellé, amikor a járdára lépett. A kocsi hirtelen megállt, kinyílt a hátsó ajtaja, s valaki durván elkapta a karját. Sikítani akart, de egy kéz tapadt a szájára, s az idegen máris az autó felé vonszolta. Kati védekezett, ahogy tudott, de a másik erősebb volt, ráadásul még segítettek is neki. Ketten lökték be a kocsiba, s aztán elhajtottak. Kati csak azt látta, hogy a kormánynál egy harmadik is ül. s valameny- nyien részegen röhögnek. Ismét sikított, de hatalmas pofon csattant az arcán. Semmit sem tehetett, amikor a száguldó autó hátsó ülésén a sarokba szorították ... Csitári János Bariha Pál és Apatóczky István a .bibliát” lapozza (Erdősi Ágnes felvétele)
