Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-17 / 274. szám

''f . Hr PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA O > r- r-MflRt XXXII. ÉVFOLYAM, 274. SZÄM Ára: 1,80 forint 1988. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK Berecz János Svédországban Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Baloldali Párt-Kommunistáik (VPK) meghívására szerdán Svédországba utazott. Látoga­tása során megbeszélést foly­tat a két párt közötti kapcso­latok fejlesztésének időszerű kérdéseiről és találkozik a svéd politikai élet kiemelkedő személyiségeivel. Közgazdasági díszdoktorok A reformról Jubileumi ünnepséget tar­tottak tegnap a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­temen abból az alkalomból, hogy 130 éves a megye köz­gazdasági felsőoktatása és 40 éves az önálló budapesti köz­gazdaságtudományi egyetem. Az egyetem nyilvános tanács­ülésén részt vett Németh Miklós, az MSZMP KB titká­ra és Nyers Rezső — a Po­litikai Bizottság tagjai, vala­mint Huszár István, a HNF Országos Tanácsának főtitká­ra A jubileumi üléshez tudo­mányos ülésszak kapcsolódik. A vitaindító előadást Nyers Rezső tartotta a magyar gaz­daság rövid távú kilátásairól és a reformpolitikáról. Az ünnepségen díszdoktor­rá avatták Kari Vak osztrák bankárt, Dennis L. Meadawst egyesült államokbeli egyete­mi tanárt és Bognár József akadémikust a Gazdaságikuta­tó Intézet' főigazgatóját. Grcsz Károly a spanyol királynál Rendkívül hasznos eszmecserék A küldöttség élén Madridban tartózkodó Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök szerdai programja zsúfolt volt. Délelőtt a két kormányfő újabb megbeszélést tartott, majd sajtótájékoztatóra került sor. Ezután a magyar vendég a kép­viselőházat kereste fel. I. János Károly spanyol uralkodó és felesége ebéden látta vendégül a pártfőtitkár miniszterelnököt. (Képünkön: Felipe González, Zsófia királyné, I. János Károly és a magyar minisz­terelnök.) Grósz Károly találkozott a parlamenti ellenzék képviselői­vel és a Spanyol Kommunista Párt főtitkárával. Az estét nagy- követségünk épületében a madridi magyar kolónia tagjaival töltötte. Szerdai programja a tiszteletére adott vacsorával ért véget. Grósz Károly szerdai prog­ramja a spanyol szokásoktól el­térően, korai- időpontban kez­Három kérdés - három válasz A jobb bárt csak remélik A Ganz Danubius Hajó­vény társasággá és vágyónké: A váci konténergyár alakuló kerül sor. Mohary Károly igaz ® Milyen változásokra szá­míthatnak a gyár dolgozói? — Ügy kell majd dolgozni, mint a részvénytársaságokban, s reméljük a bérek is ennek megfelelően alakulnak. Ezt csak reméljük, mert még most sem tisztázott, hogy ja­nuár elsejétől milyen bérsza­bályozás vonatkozik majd a részvénytársaságokra. Többlet- munkát tehát már ígérhetünk, a többletbérben pedig re­ménykedhetünk. Jövőre nem­csak a konténereink minősé­gét szeretnénk javítani, ha­nem a mennyiséget is növelni, ötszáz konténerrel többet sze­retnénk gyártani, mint az idén, a normál BOX konténe­rek munkaigényét figyelembe véve összesen ötezer darabot. Ä A cégtábla átfestése ele­gendő a termelés növelésé­hez? is Darugyár hét önálló rész­elő holdingiközponittá alakul, közgyűlésére november 23-án ;ató válaszolt a kérdésekre. — Sokat várunk a remélt ösztönző hatású bérezéstől, azonkívül végre működik, a festősorunk is, ez is segíti a munkánkat. Az anyagellátás javulásában is bízunk, mivel a központban az eddigi osz­tály önálló anyagellátási kor­látolt felelősségű társasággá alakult, vagyis az ott dolgo­zók fizetése azon múlik majd, hogy sikerül-e számunkra — és a másik hat részvénytársa­ságnak — a szükséges anya­gokat időben előteremteni. 9 Valón az igazgató Je­gyez-e konténergyári rész­vényt? — Megtenném, de jelenleg egymillió forintos a legkisebb névértékű hajógyári részvény, ennyi pénzem pedig nincs. M. T. Nagyfogyasztók ellenőre A sikeres külföldi bemutatkozás után már nagy sorozatban, ha­zai megrendelésre gyártják a nagyfogyasztók energiagazdálko­dását ellenőrző és szabályozó ECM nevű műszert, a Ganz Árammérő Gyárban. Gödöllőn most ezekben a napokban ezer darab készül ebből a korszerű, több fogyasztásmérőt össze­hangoló berendezésből (Hancsovszki János felvétele) dődött egy munkareggelivel, amelyen a kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) vezetői vettek részt. Ott volt Jósé Maria Benegas, a PSOE szervező titkára, Elena Flores külügyi titkár, Francisco Fer­nandez Marugan gazdasági tit­kár, valamint Abel Caballero intézményi titkár. Magyar részről jelen volt Major László, az MSZMP KB irodájának ve­zetője, pártszóvivő, Gecse Atti­la, az MSZMP KB külügyi osz­tályának helyettes vezetője, Kovács László külügyminisz­ter-helyettes és Csejtei István, a Magyar Népköztársaság madridi nagykövete. Grósz Károly útja ezután a világhírű Prádo Múzeumba ve­zetett, ahol El Gréco, Velas­quez és más művészek alkotá­saiból tekintett meg néhányat, hiszen a feszes munkaprog­ram szerint még a délelőtt fo­lyamán a két kormányfő újabb megbeszélést tartott. Felipe González spanyol kor­mányfő és a spanyol tárgyaló- csoport a Moncloa-palotában folytatták a kedden megkez­dett tárgyalásokat Grósz Ká­rollyal és a kíséretében lévő szakértőkkel. Még a délelőtt krónikájához tartozik: Kovács László és Inocencio Felix Arias külügyi államtitkár a két ország kö­zötti egészségügyi kapcsolato­kat szabályozó egyezményt írt alá. Kicserélték a büntető­ügyekben hozott bírósági ha­tározatok végrehajtásának kölcsönös átengedéséről szóló szerződés ratifikációs of.cmá- nyait is, s kifejezték szándé­(Folytatás a 2. oldalon.) Értekezlet előli „Megnyugtató választ kap­m, tak a műsorban a szerve­fórtem zet jövőjéért aggódó nézők is: nem igaz, hogy a holnap összeülő országos értekezlet egyik feladata a KISZ feloszlatása.”, (3. OLDAL) A régi iudás ma már yMe.rt-ha ^örtén®* , a „ , lemirasunk gond­e&eskeves ban van — már­pedig abban van —, akkor mekkora bajban lehetnek azok a történelmet oktató tanárok, akiknek nap mint nap oda kell állniuk diákjaik elé, s helyre kell tenniük az utóbbi időben átértékelt történelmi eseményeket.” (5. OLDAL) Gyermekgyilkos »A, helyszínen lefolytatott r halottszemle során az el­anya járó rendőrorvos a gyer­mek holttestén 37 különböző sérülést — köztük több súlyos fejsérülést — is észlelt.’’ .> SE (8. OLDAL) Információs adatbank Kevesebb álláslehetőség A megyében a közelmúlt­ban készült el az a számító­géppel feldolgozott helyzetje­lentés, amely a pályakezdő fiatalok elhelyezkedéséről szól. A megyei tanács munka­ügyi osztályán kapott tájé­koztatás szerint a vállalatok munkaerőigénye, ha kismér­tékben is, az idén mérséklő­dött; 228 álláshellyel keveseb­bet hirdettek meg, mint az előző évben. A csökkenő munkahelykí­nálat okai többfélék: a mun­kahelyek égy részénél érzé­kelhető a létszámcsökkentés, a kilépők, nyugdíjba vonulók helyére nem szívesen vesznek fel új dolgozókat. Rontotta a pályakezdő fiatalok elhelyez­kedési esélyeit a szolgáltató egységek szerződéses üzemel­tetése is, különösen a divat­szakmákban — vendéglátás, fodrászat — vettek fel keve­sebb dolgozót. Ebben az évben 5556 pálya­kezdő, továbbtanulni nem szándékozó fiatal jelentette be munkavállalási szándékát. A fiatalok zöme a nyári hó­napokban, általában 1—3 hó­napon belül talált munkát, 95 százalékuk helyezkedett el ok­tóber 31-ig. A munkát kere­ső fiatalok száma tehát a megyében nem számottevő. Ennek ellenére a munkaügyi szervek folyamatosan figye­lemmel kísérik az elhelyez­kedés alakulását. A pálya­kezdőknek szánt megyei állás­helyekről a megyei munka­ügyi szolgáltató iroda összesí­tőt készít és tájékoztató füzet formájában eljuttatja vala­mennyi általános és középis­kolába, Illetve a különböző munkaközvetítő szervekhez. Tizenegy helyen működik a megyében a közhasznú mun­ka intézménye, mely ha át­menetileg is, de megoldást kí­nál többek között az általános iskolai végzettséggel nem ren­delkező fiataloknak, akik ko­ruknál fogva nehéz fizikai munkára nem alkalmasak, végzettségük alapján azonban csak segédmunkásként tudják foglalkoztatni őket. A munka­ügyi szervek nagy reményeket fűznek a négy plusz egyes közhasznú munkához, amely a jövő év első hónapjaitól le­hetővé tennék, hogy a négyna­pos munkát követően egy na­pig a fiatalok tanulhassanak, s közben megkapják a mun­kabérüket is. Foglalkoznak a megyei munkaügyi szervek a megvál­tozott munkaképességű fiata­lok elhelyezésével is. A kö­vetkező évben kísérleti jelleg­gel Kiskunlacházán szociális foglalkoztató keretében 14—13 éves fiataloknak betanított varrótanfolyamot, részmun­kaidős elfoglaltságot teremte­nek. Felmérték a magasabb presztízsű közhasznú munka — szociális gondozó, pedagó­giai asszisztens, betanított ápoló — iránti tanulási igényt is, azonban jelenleg nem akadt elegendő érdeklődő. A jövő­ben várható gondok enyhíté­séhez szükségesnek tartják az információs rendszer fejlesz­tését, esetleg egy országos ál­lásnyilvántartó adatbank lét­rehozását, amely segítené a fiatalok elhelyezkedését. apintatoskodhatnánk. Akkor az kerülne a papírra, vitatkozik a nagyközségi tanács és az ifjú pedagógus. A vita alap­ja, oka az a társadalmi ösztöndíj, amelyet az ifjú tanár egyetemista korában kapott éveken át. Annak fejében ... Igen, annak fe­jében, hogy a község szü­lötteként ide tér vissza ta­nítani. Amit a szerződő fél vállalt, a tanács örült (az ösztöndíjat nem ők állták, hanem a megyei pénzalap), minden rendben lévőnek látszott. S jött is a friss diplomás, itt töltött kerek két hónapot, amikor beje­lentette: megy. Sokkal jobb ajánlatot kapott. A tanács vezetői felhorkantak. Az érintett röghözkötöttséget emleget. A szülők, akik közéleti szerepet visznek a településen, nem tudják, kinek az oldalára álljanak, megpróbálnak semlegesek maradni. A vita jelenleg, ha nem tapintatoskodunk, már kimeríti a kölcsönös sértegetés fogalmát. Sem jogunk, sem lehető­ségünk az igazságtevésre. Az eset azonban töpren­gésre késztető, hiszen nem egyedüli. S nem csak eseteket ta­pasztalunk, hanem általá­ban észleljük: baj van _az ösztöndíjakkal. Díjacskák- ká soványodtak. Elveszítet­ték korábbi, elnevezésük­ben hordott tartalmukat, az ösztönzést. Igaz, még min­dig kifejezői, elnevezésük­höz illően a (társadalmi) szándéknak: a közösség DÍJACSKA szerény támogatásban ré­szesíti azt, aki vállalja, a közösség igényének megfe­lelően megy valahová és nem saját szándékai sze­rint vállal állást. Ha azon­ban a díjból díjacska lesz, csekély a remény — mer­jük használni ezt a kife­jezést? — az üzlet létrejöt­tére. Kialakultak a jogi és a gyakorlati feltételei — ko­rábban nem volt mód rá — a helyi tanácsok által kínált, kötött társadalmi ösztöndíjszerződéseknek. Az optimisták reményked­tek. A mindennapos való­ság a pesszimistákat iga­zolta, azokat, akik úgy vé­lekedtek, hogy az önálló­ság lehetősége ilyen ügy­ben nem jár együtt auto­matikusan az; érdekeknek a felismerésével, azaz várha­tó: a tanácsok tetemes ré­sze sajnos, sajnálni fogja a pénzt ilyen célra. S in­dok, mentség ezernyi, hi­szen kismillió feladat szo­rítja a tanácsi testülete­ket, minden forintnak tu­catnyi helye van, s akkor ösztöndíjra... A rövid és a hosszú távú célok össze­ütközésének a tipikus ese­te ez, s mint általában a hazai gyakorlatban, mindig és minden ügyben, itt is a hosszú táv húzza a rövi- debbet... A lehetőség el­lenére ugyanis a helyi ta­nácsok összesen négy, nem tévedés, négy társadalmi kötöt­ösztöndíj-szerződést tek. Pedagógusok, népműve­lők jövendő munkatársai juthatnak (amennyiben jut­hatnak) társadalmi ösztön­díjhoz a megyében, s azért a zárójeles közbevetés, mert kevés a lehetőség (kevés a keretszám, a hi­vatalos nyelv így jelöli a helyzetet), s még kevesebb ahhoz mérten, amilyen fe­szültségek halmozódtak a megyében az oktatás sze­mélyi feltételeinek alaku­lásában, ún. hiányszakmák — például az általános is­kolák felső tagozatánál, a szakmunkásképző iskolák­nál, a gyógypedagógiai bentlakásos intézmények­ben, a művelődési ottho­nokban — létrejöttében. Ha mindent összeadunk, az ún. minisztériumi keret­számokat és a megyei ta­nács lehetőségeit, akkor is szerény eredményre ju­tunk: öt év alatt némileg nyolcszáz felett van az ösztöndíjszerződéseknek a száma. Kevés? Az. Nagyon kevés. S ugyan emelkedett az ösztöndíj összege, de a mai árviszonyok mellett az emelkedésnek a mértéke nem tudta a szerény vonz­erőt megőrizni: a díjból díjacska lett. Egyszerre kellene tehát megoldást lelni a szerződé­si lehetőségek mennyiségi bővítésére, az ösztöndíj összegének a differenciált emelésére (azaz a hiány­szakmák tanulói stb. eset­leg többet kapnának), a helyi ösztöndíjak rendsze­rének az élővé tételére. Mindezt akkor, amikor minden tekintetben csök­kent a gazdálkodási moz­gástér. S ide tartozik an­nak a közhangulatnak a felerősödése is, hogy azért fizetni, mert tanulni haj­landóak?! Valóban nem könnyű a tanácsi testüle­teknek a dolga. S okkal nehezebb azon­ban a jövendő leg­fontosabb beruházá­sának, az oktatásnak, a szakképzésnek a helyzete annál, mintsem hogy ezen lehetne takarékoskodni. A megye hosszú ideje a pe­dagógushiány béklyójában kínlódik, az évtized végéig 3500 új szakembernek kel­lene munkába állnia ... Tiszteletet érdemlőek az erőfeszítések, az eredmé­nyek sem csekélyek és mégis ... Mégis, azt kell le­írnunk, hogy a megye a maga többszörösen elmara­dott oktatási hálózatához mérten nem kapja meg azokat a költségvetési ösz- szegeket, amelyeket objek­tív helyzete folytán meg kellene kapnia más — így igaz! —, sokkal kedvezőbb helyzetben levő közigazga­tási területek terhére. Ami­ben nem lenne semmi igazságtalanság. Sőt! A tár­sadalmi igazságosság érvé­nyesülne. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom