Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-17 / 274. szám
''f . Hr PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA O > r- r-MflRt XXXII. ÉVFOLYAM, 274. SZÄM Ára: 1,80 forint 1988. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK Berecz János Svédországban Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Baloldali Párt-Kommunistáik (VPK) meghívására szerdán Svédországba utazott. Látogatása során megbeszélést folytat a két párt közötti kapcsolatok fejlesztésének időszerű kérdéseiről és találkozik a svéd politikai élet kiemelkedő személyiségeivel. Közgazdasági díszdoktorok A reformról Jubileumi ünnepséget tartottak tegnap a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen abból az alkalomból, hogy 130 éves a megye közgazdasági felsőoktatása és 40 éves az önálló budapesti közgazdaságtudományi egyetem. Az egyetem nyilvános tanácsülésén részt vett Németh Miklós, az MSZMP KB titkára és Nyers Rezső — a Politikai Bizottság tagjai, valamint Huszár István, a HNF Országos Tanácsának főtitkára A jubileumi üléshez tudományos ülésszak kapcsolódik. A vitaindító előadást Nyers Rezső tartotta a magyar gazdaság rövid távú kilátásairól és a reformpolitikáról. Az ünnepségen díszdoktorrá avatták Kari Vak osztrák bankárt, Dennis L. Meadawst egyesült államokbeli egyetemi tanárt és Bognár József akadémikust a Gazdaságikutató Intézet' főigazgatóját. Grcsz Károly a spanyol királynál Rendkívül hasznos eszmecserék A küldöttség élén Madridban tartózkodó Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök szerdai programja zsúfolt volt. Délelőtt a két kormányfő újabb megbeszélést tartott, majd sajtótájékoztatóra került sor. Ezután a magyar vendég a képviselőházat kereste fel. I. János Károly spanyol uralkodó és felesége ebéden látta vendégül a pártfőtitkár miniszterelnököt. (Képünkön: Felipe González, Zsófia királyné, I. János Károly és a magyar miniszterelnök.) Grósz Károly találkozott a parlamenti ellenzék képviselőivel és a Spanyol Kommunista Párt főtitkárával. Az estét nagy- követségünk épületében a madridi magyar kolónia tagjaival töltötte. Szerdai programja a tiszteletére adott vacsorával ért véget. Grósz Károly szerdai programja a spanyol szokásoktól eltérően, korai- időpontban kezHárom kérdés - három válasz A jobb bárt csak remélik A Ganz Danubius Hajóvény társasággá és vágyónké: A váci konténergyár alakuló kerül sor. Mohary Károly igaz ® Milyen változásokra számíthatnak a gyár dolgozói? — Ügy kell majd dolgozni, mint a részvénytársaságokban, s reméljük a bérek is ennek megfelelően alakulnak. Ezt csak reméljük, mert még most sem tisztázott, hogy január elsejétől milyen bérszabályozás vonatkozik majd a részvénytársaságokra. Többlet- munkát tehát már ígérhetünk, a többletbérben pedig reménykedhetünk. Jövőre nemcsak a konténereink minőségét szeretnénk javítani, hanem a mennyiséget is növelni, ötszáz konténerrel többet szeretnénk gyártani, mint az idén, a normál BOX konténerek munkaigényét figyelembe véve összesen ötezer darabot. Ä A cégtábla átfestése elegendő a termelés növeléséhez? is Darugyár hét önálló részelő holdingiközponittá alakul, közgyűlésére november 23-án ;ató válaszolt a kérdésekre. — Sokat várunk a remélt ösztönző hatású bérezéstől, azonkívül végre működik, a festősorunk is, ez is segíti a munkánkat. Az anyagellátás javulásában is bízunk, mivel a központban az eddigi osztály önálló anyagellátási korlátolt felelősségű társasággá alakult, vagyis az ott dolgozók fizetése azon múlik majd, hogy sikerül-e számunkra — és a másik hat részvénytársaságnak — a szükséges anyagokat időben előteremteni. 9 Valón az igazgató Jegyez-e konténergyári részvényt? — Megtenném, de jelenleg egymillió forintos a legkisebb névértékű hajógyári részvény, ennyi pénzem pedig nincs. M. T. Nagyfogyasztók ellenőre A sikeres külföldi bemutatkozás után már nagy sorozatban, hazai megrendelésre gyártják a nagyfogyasztók energiagazdálkodását ellenőrző és szabályozó ECM nevű műszert, a Ganz Árammérő Gyárban. Gödöllőn most ezekben a napokban ezer darab készül ebből a korszerű, több fogyasztásmérőt összehangoló berendezésből (Hancsovszki János felvétele) dődött egy munkareggelivel, amelyen a kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) vezetői vettek részt. Ott volt Jósé Maria Benegas, a PSOE szervező titkára, Elena Flores külügyi titkár, Francisco Fernandez Marugan gazdasági titkár, valamint Abel Caballero intézményi titkár. Magyar részről jelen volt Major László, az MSZMP KB irodájának vezetője, pártszóvivő, Gecse Attila, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Kovács László külügyminiszter-helyettes és Csejtei István, a Magyar Népköztársaság madridi nagykövete. Grósz Károly útja ezután a világhírű Prádo Múzeumba vezetett, ahol El Gréco, Velasquez és más művészek alkotásaiból tekintett meg néhányat, hiszen a feszes munkaprogram szerint még a délelőtt folyamán a két kormányfő újabb megbeszélést tartott. Felipe González spanyol kormányfő és a spanyol tárgyaló- csoport a Moncloa-palotában folytatták a kedden megkezdett tárgyalásokat Grósz Károllyal és a kíséretében lévő szakértőkkel. Még a délelőtt krónikájához tartozik: Kovács László és Inocencio Felix Arias külügyi államtitkár a két ország közötti egészségügyi kapcsolatokat szabályozó egyezményt írt alá. Kicserélték a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok végrehajtásának kölcsönös átengedéséről szóló szerződés ratifikációs of.cmá- nyait is, s kifejezték szándé(Folytatás a 2. oldalon.) Értekezlet előli „Megnyugtató választ kapm, tak a műsorban a szervefórtem zet jövőjéért aggódó nézők is: nem igaz, hogy a holnap összeülő országos értekezlet egyik feladata a KISZ feloszlatása.”, (3. OLDAL) A régi iudás ma már yMe.rt-ha ^örtén®* , a „ , lemirasunk gonde&eskeves ban van — márpedig abban van —, akkor mekkora bajban lehetnek azok a történelmet oktató tanárok, akiknek nap mint nap oda kell állniuk diákjaik elé, s helyre kell tenniük az utóbbi időben átértékelt történelmi eseményeket.” (5. OLDAL) Gyermekgyilkos »A, helyszínen lefolytatott r halottszemle során az elanya járó rendőrorvos a gyermek holttestén 37 különböző sérülést — köztük több súlyos fejsérülést — is észlelt.’’ .> SE (8. OLDAL) Információs adatbank Kevesebb álláslehetőség A megyében a közelmúltban készült el az a számítógéppel feldolgozott helyzetjelentés, amely a pályakezdő fiatalok elhelyezkedéséről szól. A megyei tanács munkaügyi osztályán kapott tájékoztatás szerint a vállalatok munkaerőigénye, ha kismértékben is, az idén mérséklődött; 228 álláshellyel kevesebbet hirdettek meg, mint az előző évben. A csökkenő munkahelykínálat okai többfélék: a munkahelyek égy részénél érzékelhető a létszámcsökkentés, a kilépők, nyugdíjba vonulók helyére nem szívesen vesznek fel új dolgozókat. Rontotta a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési esélyeit a szolgáltató egységek szerződéses üzemeltetése is, különösen a divatszakmákban — vendéglátás, fodrászat — vettek fel kevesebb dolgozót. Ebben az évben 5556 pályakezdő, továbbtanulni nem szándékozó fiatal jelentette be munkavállalási szándékát. A fiatalok zöme a nyári hónapokban, általában 1—3 hónapon belül talált munkát, 95 százalékuk helyezkedett el október 31-ig. A munkát kereső fiatalok száma tehát a megyében nem számottevő. Ennek ellenére a munkaügyi szervek folyamatosan figyelemmel kísérik az elhelyezkedés alakulását. A pályakezdőknek szánt megyei álláshelyekről a megyei munkaügyi szolgáltató iroda összesítőt készít és tájékoztató füzet formájában eljuttatja valamennyi általános és középiskolába, Illetve a különböző munkaközvetítő szervekhez. Tizenegy helyen működik a megyében a közhasznú munka intézménye, mely ha átmenetileg is, de megoldást kínál többek között az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező fiataloknak, akik koruknál fogva nehéz fizikai munkára nem alkalmasak, végzettségük alapján azonban csak segédmunkásként tudják foglalkoztatni őket. A munkaügyi szervek nagy reményeket fűznek a négy plusz egyes közhasznú munkához, amely a jövő év első hónapjaitól lehetővé tennék, hogy a négynapos munkát követően egy napig a fiatalok tanulhassanak, s közben megkapják a munkabérüket is. Foglalkoznak a megyei munkaügyi szervek a megváltozott munkaképességű fiatalok elhelyezésével is. A következő évben kísérleti jelleggel Kiskunlacházán szociális foglalkoztató keretében 14—13 éves fiataloknak betanított varrótanfolyamot, részmunkaidős elfoglaltságot teremtenek. Felmérték a magasabb presztízsű közhasznú munka — szociális gondozó, pedagógiai asszisztens, betanított ápoló — iránti tanulási igényt is, azonban jelenleg nem akadt elegendő érdeklődő. A jövőben várható gondok enyhítéséhez szükségesnek tartják az információs rendszer fejlesztését, esetleg egy országos állásnyilvántartó adatbank létrehozását, amely segítené a fiatalok elhelyezkedését. apintatoskodhatnánk. Akkor az kerülne a papírra, vitatkozik a nagyközségi tanács és az ifjú pedagógus. A vita alapja, oka az a társadalmi ösztöndíj, amelyet az ifjú tanár egyetemista korában kapott éveken át. Annak fejében ... Igen, annak fejében, hogy a község szülötteként ide tér vissza tanítani. Amit a szerződő fél vállalt, a tanács örült (az ösztöndíjat nem ők állták, hanem a megyei pénzalap), minden rendben lévőnek látszott. S jött is a friss diplomás, itt töltött kerek két hónapot, amikor bejelentette: megy. Sokkal jobb ajánlatot kapott. A tanács vezetői felhorkantak. Az érintett röghözkötöttséget emleget. A szülők, akik közéleti szerepet visznek a településen, nem tudják, kinek az oldalára álljanak, megpróbálnak semlegesek maradni. A vita jelenleg, ha nem tapintatoskodunk, már kimeríti a kölcsönös sértegetés fogalmát. Sem jogunk, sem lehetőségünk az igazságtevésre. Az eset azonban töprengésre késztető, hiszen nem egyedüli. S nem csak eseteket tapasztalunk, hanem általában észleljük: baj van _az ösztöndíjakkal. Díjacskák- ká soványodtak. Elveszítették korábbi, elnevezésükben hordott tartalmukat, az ösztönzést. Igaz, még mindig kifejezői, elnevezésükhöz illően a (társadalmi) szándéknak: a közösség DÍJACSKA szerény támogatásban részesíti azt, aki vállalja, a közösség igényének megfelelően megy valahová és nem saját szándékai szerint vállal állást. Ha azonban a díjból díjacska lesz, csekély a remény — merjük használni ezt a kifejezést? — az üzlet létrejöttére. Kialakultak a jogi és a gyakorlati feltételei — korábban nem volt mód rá — a helyi tanácsok által kínált, kötött társadalmi ösztöndíjszerződéseknek. Az optimisták reménykedtek. A mindennapos valóság a pesszimistákat igazolta, azokat, akik úgy vélekedtek, hogy az önállóság lehetősége ilyen ügyben nem jár együtt automatikusan az; érdekeknek a felismerésével, azaz várható: a tanácsok tetemes része sajnos, sajnálni fogja a pénzt ilyen célra. S indok, mentség ezernyi, hiszen kismillió feladat szorítja a tanácsi testületeket, minden forintnak tucatnyi helye van, s akkor ösztöndíjra... A rövid és a hosszú távú célok összeütközésének a tipikus esete ez, s mint általában a hazai gyakorlatban, mindig és minden ügyben, itt is a hosszú táv húzza a rövi- debbet... A lehetőség ellenére ugyanis a helyi tanácsok összesen négy, nem tévedés, négy társadalmi kötötösztöndíj-szerződést tek. Pedagógusok, népművelők jövendő munkatársai juthatnak (amennyiben juthatnak) társadalmi ösztöndíjhoz a megyében, s azért a zárójeles közbevetés, mert kevés a lehetőség (kevés a keretszám, a hivatalos nyelv így jelöli a helyzetet), s még kevesebb ahhoz mérten, amilyen feszültségek halmozódtak a megyében az oktatás személyi feltételeinek alakulásában, ún. hiányszakmák — például az általános iskolák felső tagozatánál, a szakmunkásképző iskoláknál, a gyógypedagógiai bentlakásos intézményekben, a művelődési otthonokban — létrejöttében. Ha mindent összeadunk, az ún. minisztériumi keretszámokat és a megyei tanács lehetőségeit, akkor is szerény eredményre jutunk: öt év alatt némileg nyolcszáz felett van az ösztöndíjszerződéseknek a száma. Kevés? Az. Nagyon kevés. S ugyan emelkedett az ösztöndíj összege, de a mai árviszonyok mellett az emelkedésnek a mértéke nem tudta a szerény vonzerőt megőrizni: a díjból díjacska lett. Egyszerre kellene tehát megoldást lelni a szerződési lehetőségek mennyiségi bővítésére, az ösztöndíj összegének a differenciált emelésére (azaz a hiányszakmák tanulói stb. esetleg többet kapnának), a helyi ösztöndíjak rendszerének az élővé tételére. Mindezt akkor, amikor minden tekintetben csökkent a gazdálkodási mozgástér. S ide tartozik annak a közhangulatnak a felerősödése is, hogy azért fizetni, mert tanulni hajlandóak?! Valóban nem könnyű a tanácsi testületeknek a dolga. S okkal nehezebb azonban a jövendő legfontosabb beruházásának, az oktatásnak, a szakképzésnek a helyzete annál, mintsem hogy ezen lehetne takarékoskodni. A megye hosszú ideje a pedagógushiány béklyójában kínlódik, az évtized végéig 3500 új szakembernek kellene munkába állnia ... Tiszteletet érdemlőek az erőfeszítések, az eredmények sem csekélyek és mégis ... Mégis, azt kell leírnunk, hogy a megye a maga többszörösen elmaradott oktatási hálózatához mérten nem kapja meg azokat a költségvetési ösz- szegeket, amelyeket objektív helyzete folytán meg kellene kapnia más — így igaz! —, sokkal kedvezőbb helyzetben levő közigazgatási területek terhére. Amiben nem lenne semmi igazságtalanság. Sőt! A társadalmi igazságosság érvényesülne. Mészáros Ottó
