Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-15 / 272. szám

1988. NOVEMBER 15., KEDD ^ÄggfCTlJ Megyénk múzeumai A békeidőktől a forradalomig Dél-Pest megye legrégibb múzeuma a ceglédi Kossuth Múzeum, amelyet 1917-ben alapítottak. A Kossuth-hagyo- mányok ápolására létesített gyűjtemény tárgyainak jelen­tős része elpusztult a második világháborúban, de az intéz­mény ma is országosan a leg­gazdagabb Kossuth-ereklyék- ben. Itt őrzik a nagy hazafi turini bútorait, személyes használati tárgyait, családi ék­szereit. A gyűjtemény képző- művészeti, néprajzi, régészeti és numizmatikai anyaga is je­lentős. A hetven évvel ezelőtti tör­ténelmi eseményekre emlékez­ve, a napokban új kiállítás nyílt az épületben, az első vi­lágháborúról és az őszirózsás forradalomról. A bemutató nem a nagy politika, hanem A kiállítás érdekes dokumen­tuma a forradalmi emléklap (Hancsovszki János felvétele:) a besorozott, katonaruhába öl­töztetett százezrek, az egysze­rű emberek szemszögéből lát­tatja a korszakot. A forrás­anyagot a korabeli fényképek szolgáltatták, a valaha csalá­di emléknek készült, ceglédi polgárokat ábrázoló felvételek. A kiállítás elején még a boldog békeidőket idéző fotó­kat látunk, amelyek valószí­nűleg a. háború első heteiben, a bevonuláskor készültek az itthon maradók számára. Ak­kor, amikor a címzettek — mint az egyik tablón szereplő Szívem gyöngye — még hittek a katonák gyors hazatérésé­ben. A következő felvételek egyre távolabbi frontokról ér­keztek. És bár kizárólag a harcok szüneteit mutatják, a cigányzene melletti sörivást, a szépen vasalt egyenruhákat, egyre gyakrabban tűnnek fel rajtuk sebesült, vágy rokkant alakok. Ekkor másfajta képek születtek a hátországban is: olyanok, mint például a ceg­lédi hadikórház belsejét mu­tatók. Az egyszerű bakák által szí­nes nyomatra írt kívánság — amelyet a tárlat második fe­lében láthatunk — összecseng Babits Mihály Húsvét előtt című versének "azzal a sorá­val, amelyet a rendezők a be­mutató címéül választottak: Legyen béke már. Ugyanezt a gondolatot fogalmazza meg, bár a politika keményebb nyelvén, Károlyi Mihály 1918- as nyílt levele Cegléd népé­hez. E levélnek a tablókon lát­ható eredeti példánya már a következő történelmi sorsfor­duló dokumentumaihoz veze­ti át a látogatókat. A tabló­kon a Pesti Hírlap szalagcí­mei a Károlyi vezette Nemze­Gödöllőn is bemutatták Nyíregyházi kék madár Vidéki színházainknál szin­te magától értetődő, hogy a legifjabb korosztály szórakoz­tatásáról is ők gondoskodnak. Mégis bátor vállalkozás volt a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház részéről, hogy Maeterlinck: A kék madar című darabját színre vitték. Hozzátéve még azt is, hogy saját — Güth János — dramaturgiai feldolgozásban. Nem lehetett könnyű feladat ebből a hatalmas műből úgy válogatni, hogy á lényeg meg­maradjon, ugyanakkor ará­nyai a mai időkhöz igazodja­nak. Lehet-e napjainkban ak­tuális a nyolc évtizedes alko­tás? Költői a kérdés. Miért ne lehetne, akkor, amikor a boldogságkeresésről van szó. Olyannyira időszerű, hogy szinte felüdülésként hatott a nyíregyházi művészek fellé­pése Gödöllőn. Két előadást tartottak. Az egyiket a kisis­kolások számára. Őket telje­sen lekötötte a darab, együtt éltek a szereplőkkel, ami az időnkénti közbekiáltásokból is kiderült. Például: — Ott a ké'k madár, nem látod? Az­tán: — Nem érted, hogy ál­modtátok?! A nagvobbak vi­szont fegyelmezetten ülték végig az előadást. Érdeklő­déssel kísérték a történetet. Nem csoda, hiszen a ponto­san kidolgozott jelenetek, a remekül megformált szere­pek érzékeltették: mennyire együtt él a társulat ebben a darabban. A testvérpárt — Tyltyl és Mytyl — alakító Horváth László Attila, illetve Orosz Helga elfogadtatta velünk, a közönséggel, a gyereklány és a kamaszodó báty gondola­tait. Horváth László Attila olyan mély átéléssel játszott, mintha valós szituációkat élne meg. Kettős szerepe volt az apa- nagvapa, illetve az anya­nagyanya megszemélyesítői­nek. Általuk éreztük a sze­génység ellenére is szeretet- ben élő család harmóniáját. Gados Béla, a mesebeli apa éppen olyan volt, mint egy igazi — lehetne. Erőt és biz­tonságot sugárzott. Az anya, Vennes Emmy játéka az ag­godalom és a rémület pilla­nataiban teljesedett ki legtö­kéletesebben: amikor az álom­béli hosszú utazásból gyerme­kei reggel visszatérnek, s a felnőttek számára — látszó­lag — össze-vissza beszélnek. Csupán annyi hiányérzetem maradt, hogy a testvérpár út- jából éppen a boldogság or­szágát hagyták ki. Pedig mé­lyen elgondolkodtató a Kövér és a Sovány boldogsággal való találkozás, akik a jóllakott­ság. illetve a szellemi örömök jelképei. Az erdőjelenet vi­szont kissé hosszúra nyúlt. Szerencsére azonban a gö­döllői ifjú közönség ezeket nem észlelhette. Balikó Ta­más főiskolás rendező — úgy tűnik — korunk „mércéje” sze­rint dolgozott. Már ami a család egységességét és a bol­dogság lehetőségét illeti. Kár, hogy mire megnövünk, mind e lényegest — elfelejt­jük. V. A. Károlyi Mihályt élteti a nem­zetiszínű zászló ti Tanács rendeletéit idézik: a fegyverszünetet, a köztársa­ság kikiáltását, a végleges el­szakadást a Habsburg-biroda- lomtól, Magyarország függet­lenné válását. Ezzel a dátummal ér véget a kiállítás fő gondolati íve, amelyet a fényképek és doku­mentumok hordoznak. Mellet­tük azonban többvitrinnyi tárgy is ott sorakozik: a fegy­verek. egyenruha-tartozékok, kitüntetések. De megtalálha­tók az egyszerű katonák min­dennapi felszerelési tárgyai is: a zöldre festett kulacsok, a beolvasztott aranygyűrűket helyettesítő alumínium karika­gyűrűk, a megkopott szani- técláda. Egy másik tárlót a több százezer hadifogoly emlé­két idéző faragványok tölte­nek meg, valamint egy igazi unikum: egy nyírfakéregre írott levél. A muzeológiai anyagon túl a korszak hangu­latát adják vissza a képek kö­rül alkalmazott háttérszínek, a szecessziós keretek, majd később az új dimenziókban megjelenő forradalmi plaká­tok, és a Károlyi Mihályt él­tető nemzetiszínű zászló. M. L. A sarló-kalapácsos sárkány torkában A gondolat mindig szabad marad A nyíltság jegyében fogant intézkedést tett nemrégi­ben nemzeti bibliotékánk, az Országos Széchényi Könyvtár. Szeptembertől részben megnyitotta az olva­sóközönség előtt a zárt anyagok tárát, feloldotta az eddig csak külön engedéllyel hozzáférhető kiadványok egy részére vonatkozó tilalmat. Tanulságos dolog a még mindig Z. A. pecsétet viselő katalóguscédulák között la­pozgatni. Akad itt könyv, amely a szlovákiai magyar is­kolák védelmében jelent meg, s a New York-i Magyar Em­beri Jogok alapítvány váloga­tásában dokumentumokat tar­talmaz a csehszlovákiai ma­gyar kisebbség önvédelmi har­cáról 1983 novembere és 1984 augusztusa között. Andrej Amalrik 1974-ben München­ben kiadott írása azon medi­tál, megéri-e a Szovjetunió 1984-et? (Azóta sok víz lefolyt az Isaron is, a Moszkván is, és a szerző választ kaphatott dilemmájára...) Találunk azután címükben hatásvadászóbb köteteket is, ilyen például A sarló-kala­pácsos sárkány torkában, író­ja Krupa Sándor. Más kate­gória Trockijnak a forra­dalomról szóló műve, amely 1971-ben jelent meg a Kos­suth Kiadó gondozásában — itt az átlagolvasó elgondol­kodhat azon, vajon egy állami kiadónál hivatalosan kibocsá­tott könyvet, amelyet elvben bánki megvásárolhat, milyen szempontok alapján minősí­tettek zárt anyaggá? De fel­került a listára a szociológia vezető szakembereinek né­hány alapműve is, köztük Mi- lovan Gyilasz tanulmánya: A társadalom szerkezetének vál­tozása a kommunizmushoz vezető úton, Konrád György és Szelényi Iván 1978-as meg­jelenésű híres könyve: Az ér­telmiség útja az osztályhata­lomhoz, és most már olvas­ható a. Hegedűs Andrással ké­szített életrajzi interjú is, az Élet egy eszme árnyékában. Egy Kende Péter szerkesz­tette párizsi kötet tanulmá­nyai azt a kérdést járják kö­rül, kell-e politikai emigráció. A kiadvány a Magyar Füze­tek időszaki sorozat egyik da­rabja. A füzetek, mint a bel­ső címlap szövege hangsú­lyozza, anyagukat részint meg­jelent, de magyarul nehezen hozzáférhető vagy kevéssé is­mert, részint meg nem jelent művekből merítik. Az anya­országban, a kisebbségben és a Nyugat-Európában élő szer­zőktől származó írások egy­aránt helyet kapnak bennük, hiszen a kiadványok célja a gondolatcsere. Az írások szer­zőik nézeteit fejezik ki, en­nélfogva még ugyanabban a kérdésben is eltérő vagy ép­pen ellentétes következteté­sekhez juthatnak. Ám az el­lentétek vagy a világnézeti különbségek letompítását a szerkesztés nem tekinti fel­adatának. Ebben a kötetben olvasható Csalogh Zsolt szo­ciológusnak még 1979-ben ké­szült tanulmánya, A cigány- kérdés Magyarországon 1980 előtt. A szerző nagy szakérte­lemmel, tárgyilagosan és jó­zan hangon ír a témáról, mely az eltelt idő alatt nem vesz­tette aktualitását. A mű egyébként eredetileg a buda­pesti, kéziratos Bibó Emlék­könyvben látott napvilágot. Szintén állásfoglalást kifeje­ző cím: A vörös uralom ál­dozatai Magyarországon. A Tanácsköztársaság idején tör­tént eseteket hivatalos jelen­tések és bírói ítéletek alapján dr. Váry Albert korona- ügyész-helyettes írta és adta ki 1922-ben. Az ügyész össze­sen 590 ember halálának kö­rülményeit gyűjtötte össze. Az 5-ös sorszám alatt szereplő Piros Jenő 37 éves nős keres­kedőt Abonyban 1919. május 4-én ellenforradalmi magatar­tás címén fölakasztották az ut­cán egy görbe fára.Az adatok a kecskeméti királyi ügyész 1921. október 31-én kelt El. 1/9. 62. számú jelentéséből, és a kecskeméti királyi törvény­szék 1920. november 10-én kelt B. 2164. 1919. sz. ítéle­téből származnak. Még egy Pest megyei eset, a 376-os sorszámú: Gallai András 22 éves földműves, nagykátai la­kost 1919. augusztus 1-jén is­meretlen vöröskatona az ut- c£n szóváltás után ggyp.nlöt­té, mert Gallai őt rendre in­tette. Erről számol be a pest­vidéki királyi ügyészség 1921. október 3-án kelt 1920. El. 1. A. 68/210. sz. jelentése. Ennek a könyvnek az indexre téte­lét bizonyára olyan valaki rendelte el, aki úgy gondolja, az emberek elhiszik, hpgy egy politikai hatalomátvétel-— le­gyen bár eredménye ’a.itJirole- táriátus diktatúrája — elkép­zelhető küzdelem, véres har­cok és forradalmi terror nél­kül. Pedig a jelenség törvény- szerű, s mit sem von le egy esemény történelmi jelentősé­géből. Csurka Istvánnak Az elfo­gadhatatlan realitás összefog­laló címmel 1986-ban jelentet­te meg esszéit és előadásait a magyar részvétellel azóta már nálunk is könyvesboltot nyi­tott New York-i Püski Könyv­kiadó. A mű még ugyanabban Mozi, színház, könyv Sokan álkultúrával kufárkodnak Napjainkban egyre kevesebb a közösből a kultúrára fordít­ható pénz, s ha összegszerűen egyes területeken nem is ki­sebb, az áremelkedésekből adódóan mégis kevesebb lett, sok esetben szinte a minimá­lisra csökkent. S közben a kultúra lassan, de szisztema­tikusan árucikké változott. Még akkor is, ha a művelődés egyes ágazataiban napjainkban is jelentős állami támogatás­sal találkozunk. A kultúra árujellegét ma már kevesen vitatják. Sőt, mert áru lett, „termelésére” vállalkozások alakultak és ala­kulnak. A hagyományos kul­túra ára is megváltozott: a különböző intézményekben megdrágultak a belépőjegyek, egyes színházi vagy opera- előadásoknál elképzelhetetle­nül magas helyárakat kérnek, drágul a könyv, a múzeumi tájékozódás és sok minden más. Kihasználva a gazdasá­gi nehézségek szülte helyze­tet, megjelentek és egyre na­gyobb számban megjelennek a kultúrával kufárkodók, a nye­részkedők, akik által igen sok esetben a kultúra annyira áruvá változik, hogy már nem is kultúra, csak árucikk. Sok területen a kultúra úgy lett áru, hogy nem elsősorban a nyújtott értéknek, szolgál­tatásnak kérik meg a meg­változott, megemelt árát, ha­nem a pénzbevétel növelése érdekében árasztják el a kö­zönséget kultúrának álcázott selejttel, sok esetben szemét­tel, szennyel. Példákat aligha­nem mindenki tud sorolni, aki nyitott szemmel jár a kultú­ra környékén. Elég végignézni az utcai könyvárusok kínála­tát vagy akár a könyvesbol­tokét is, milyen arányban van jelen az értéket, a tudást, a nemes szórakozást kínáló könyv, és mennyi a könyv formában közreadott pletyka, az ál-ismeretterjesztő, a fél­pornó, az egészen pornó, ér­téktelen iromány. Meg lehet tekinteni a mozik műsorkínálatát, különöskép­pen a vadgomba módjára szaporodó videomozikét, s fel­mérni, milyen hányadot kép­visel a kínálatban a filmmű­vészeti érték és mekkorát a selejt, a pornó, a horror, az aljas ösztönökre hatni kívá­nó — és sajnos sokaknak pél­dát is adó —, az erőszak ha­talmát gloriíikáló szennymun­ka. S hozzá kell számítani azt is, melyik fajta mozidarabot hol és hányszor kínálják az esetleg tájékozatlanabb néző­nek. Bekúszik ez a tenden­cia a hanglemezkiadásba, bur­jánzik a vidéki hakniműsorok­ban, s sok más területen. Kultúraterjesztés címszó alatt álkultúrával, kultúrszeméttel, szennyművészettel kufárkod- nak sokan. Fokozódó gazdasági nehéz­ségeink közepette végzett kul­turális erőfeszítéseink ijesztő mellékterméke ez a kufárko- dás, és egyre több zavart okoz. Hígítja a jó törekvése­ket is. A kultúra anyagi támo­gatásának szűkülése jelen kö­rülményeink sajnálatos, de természetes folyamata. A kul­túrával való kufárkodás azon­ban már-már túllépi a tűrés határát. Benedek Miklós az évben az Országos Széché­nyi Könyvtár gyűjteményébe, és a zárt anyagok listájára ke­rült. A kötet egyik írását, az Üj magyar önépítést vitain­dító előadásként hallhatta a közönség Monori-erdön. A szerzőnek rögtön az első mon­datban elhangzó kijelentése: a mai magyar társadalom kul­túrája egy vesztes, agonizál- gató, ugyanakkor önkizsákmá­nyoló és idegbeteg társadalom kultúrája, egy úgynevezett kvázi, azaz látszólagos, nem igazi kultúra. Nem működik egészséges nemzeti kultúra módjára, nem ad saját kérdé­sekre saját választ. Ami az oktatást illeti, mondja a szerző, mialatt a magas művészetek szépen be­leültek a látszatkultúra trón­székébe, végzetes esemény tör­tént az alapoknál: a pedagó­guspálya megszűnt hivatásbe­linek lenni, s az iskola sivár üzem lett, ahonnan száműzték a magyar identitást. A mos­tani rendszer követelményei­vel, felvételijeivel, státus- szimbólumaival jövőellenes. Csak egyféle iskola létezik, legföljebb jobb és rosszabb, a legjobbak viszont egy szűk felső értelmiségi és vezető csoport káderutánnótlását szolgálják, s az alsóbb réte­gek előtt gyakorlatilag zárva vannak. A magas szellemiségűnek tudott értelmiségről egyébként megjegyzi: kontraszelekció ré­vén kialakult közöttük egy technokrata gárda, akik a te­hetségtelenekkel karöltve út­ját állják az egészséges tár­sadalmi mozgásnak, és az ál­kultúra lelkes kiszolgálói. De, állapítja meg, szerencsére lé­tezik körükben egy kicsiny mag. Ok megőrizték hűségü­ket az eszményhez, a bukott forradalomhoz, a mártírokhoz és a halottakhoz. Hogy kik is ők, Számomra ebből a két­ségkívül költői megfogalma­zásból sajnos nem derül ki igazán. Meglehet, azon az ese­ményen, ahol az előadás el­hangzott, csupa vájtfiilű volt jelen, akik félszavakból is értik egymást. Ám vélemé­nyem szerint mindenkit —be- , avatottakat és kívülállókáP egyaránt — könnyebb me^lS nyerni egy ügynek némileg precízebb információk segítsé­gével. Visszatérve a szövegre, a fent említett kicsiny magra vár, hogy kidolgozza az ön­építés új magyar programját. Amennyire egyet lehet érte­ni mindazzal, ami az előadás­ban mai társadalmi és kul­turális életünk fonákságaira vonatkozik, annyira sajnála­tos, hogy az elképzelés rész­letei megint csak homályban maradnak, jóllehet maga az írás az Üj magyar önépítés címet viseli. A kötet — sok száz társához hasonlóan — csak most kerülhetett nyilvá­nosság elé. Pedig a reális tör­ténelemszemlélet és a felelős­ségteljes politikai gondolkodás kialakításához nem szerzők, művek, eszmék tilalmi listára tétele a megfelelő módszer. Ez még egyetlen hatalmi be­rendezkedésnél sem járt si­kerrel. A gondolat ugyanis szabad és vámmentes. Mörk Leonóra Számítógéppel készül Nagyszótár Irodalomtörténészek befejez­ték az Akadémiai Nagyszótár szépirodalmi, szaktudományi, publicisztikai és más forrásai­nak kijelölését. A tervezett 13 millió szövegszóból csaknem 4 milliót már számítógépre rög­zítettek az MTA Nyelvtudo­mányi Intézetben, mivel a válogatás teljes lezárása előtt megkezdték a szövegek szá­mítógépre vitelét. A tervek szerint ez a szó­tár elsősorban szépirodal­munknak a könyvnyomtatás korától napjainkig fellelhető szókincsét tartalmazza majd, de felöleli a nyomtatásban megjelent közéleti, politikai, magánjellegű, tudományos és vallási írások szókincsét is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom