Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-14 / 271. szám

Kiállítás a HAGY-ba« Dániel Kernéi képe; Több mint két tucat művét állítja ki Dániel Kornél festő­művész a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, a novem­ber 15-én, kedden megnyíló bemutatón. A művész kiállítá­sát Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió munkatársa nyitja meg délután három órakor. Elegánsan Vácott talán még soha­sem láttam olyan elegáns, jól öltözött hölgyet, mint aki előttem állt a sorban. — Ha volna szíves ne­kem megmutatni... — mondja az eladónak, szin­te fuvolázva. Az idő: 9 óra 10 perc. — Ez nem tetszik annyi­ra, mint a másik, amit elő­ször mutatott — mondja kissé erélyesebben. Az idő: 9 óra 13 perc. — Ha ugyanilyet adna, de lilában... — mondja éreztetve, hogy ha nem kap, akkor ő bizony el.- megy. Az idő: 9 óra 18 perc. — A fene egye meg, az előbbi itt volt, de valahova elkeverte — mondja az el­adónak. Ekkor már vagy tizenöt kendő fekszik a pulton. Mi csak állunk né­mán a sorban. Az idő: 9 óra 25 perc. Az eladó ideges: — Drága asszonyom, döntse el végre, mit akar! Nézze, maga mögött már hosszú sor van! A nő hátranéz, de lát­szik, hogy nemigen érdek­li a dolog: — No és? Addig váloga­tok a pénzemért, ameddig nekem tetszik! De tudja mit, egye meg az egész va­cakot, kell a fenének! — mondja, és teljes elegan­ciájával kikígyózik az üz­letből. Hiába, a ruha nem teszi, hanem fedi az embert... R. L. XXXII. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM 1988. NOVEMBER 14., HÉTFŐ Magyarázni lehet, azért még hiányzik Az alapellátás tartós gondjai Az acsai pártbizottság a közelmúltban határozatot hozott a tej- és tejtermékellátás javítására és a lakosság zöldséggel való szervezett ellátására. Hogy egy határo­zat képe3-e megoldani ezt az akuttá váló problémát, az kérdéses, ám tény, hogy valamiféle intézkedésre, előrelé­pésre szükség van. Elégedetlenek a kereskedel­mi ellátással Perőcsényben és Vámosmikolán, a márianoszt- rcuak aggódva kérdezik, mi lesz a kistelepülések alapellá­tásával, panaszkodnak Kemen­cén, Váchartyánban. A szödiek külön haragszanak azért, hogy hiába volt az ABC-áruház lét­rehozására végzett társadalmi munka, az alapellátás mégsem megfelelő; Vácra járnak bevá­sárolni ... A váciak meg azt mondják, inkább elmennek Gödre, mert ott tiszta az ABC, jól lehet vásárolni. (Azért el­ismerik a 10-es ABC-áruház- ban bekövetkezett jó irányú változást, viszont panaszkod­nak a korábban jónak tartott deákvári üzletre, pontosabban, az új vezetőségre ...) A legtöbb kifogás a tejellá­tást éri — s egyelőre lényeges változásra nem is lehet számí­tani. A jelenleg érvényben lé­vő szerződések szerint a tej­üzemnek a boltok reggeli nyi­tására kell kiszállítania a te­jet és tejtermékeket, ez azon­ban gyakran nem sikerül. A tejüzem egyelőre csak azt tud­ja javasolni, hogy az üzletek nagyobb mennyiségben ren­deljenek féltartós tejet, így nyitáskor is ki tudják szolgál­ni a vevőket. A városi tanács illetékesei­nek is az a véleménye, hogy a tejipari termékek szállításá­ban előforduló zavarokat a féltartós tej gyártásának meg­kezdése, kiszállítása csökken­ti. Ami a lakosság ellátását illeti, a tanács véleménye is az. hogy az utóbbi időben lé­nyeges változás nem tör­tént. A sütőipari termékekből a választék elfogadható — ke­vesebb a panasz a késői szál­lításra is —, de a minőséggel továbbra is bajok vannak. A húsipari termékek közül — mint a tanács összesítése meg­állapítja — húsos szalonna­félékből, belsőségekből, téli­szalámiból, gyulai kolbászból és olcsóbb baromfiaprólékból nem tudták kielégíteni a ki rc-sletet. Egy ideig hiányzott az étolaj, majd a margarin (ez utóbbi az elmúlt héten már nem volt hiánycikk), és még néhány termékből csak rész­ben tudták teljesíteni a meg­rendeléseket a Füszért-válla- latok. Továbbra is hiányoznak a diabetikus termékek, és rossz az ellátás az olcsóbb fogkré­mekből, szappanokból, hintő­porokból, WC-papírból, alufó­liából. .. Sokan vetik fel: magyaráz­ni lehet, de megérteni nem, hogy — a szocializmus építé­sének bármely szakaszában is járunk — a nyereséghez kös­sék a várostól távolabb eső falvak lakóinak élelmiszerel­látását. Tegyük hozzá: azt sem könnyű megérteni, hogy miért hiányzik egyszer a ke­nyér, egyszer a tej, egyszer a WC-papír, a margarin, az ét­olaj. Magyarázat persze van — mindegyikre külön-külön. B. J. Tisztelt Szerkesztéség! Kár a benzinért A vámosmikolai benzinkút eddig kézipumpája miatt je­lentett különlegességet, most egy kis olvasnivalóval lepi meg az arra járókat: „Az üzemanyag elfogyott, a szállítás folyamatban van. Amíg meg nem érkezik, sza­badságon vagyok!” A november 5-én már és november 10-én még olvasható felirat láttán nyilván először felháborodtak a környékbe­liek, akiket elmulasztottak — valamilyen formában — ér­tesíteni erről, és mehettek Rút­ságra vagy Szobra tankolni, s csak utána merültek fel kér­dések bennük. Például ilyenek: Vajon honnan szállíthatják az üzemanyagot, ha öt nap alatt nem érkezik meg? Mennyi szabadsága lehet egy benzinkútkezelőnek? A kérdések folytathatóak. Egészen addig, amíg a benzin meg nem érkezik. Esetleg utá­na is... K. G. ükor, mi, hol? Játék és vetélkedő Készül a hengerpalást A PEFÉM sződligeti gyáregységében különféle méretű fém­kannákat is gyártanak. Az 5—25 kilogrammos tartályok a Taurus váci üzemének megrendelésére, ragasztóanyagok táro­lására készülnek. Felvételünkön a hengerpalást összeerősítését vonalhegesztő gépen Fejes Isívánné végzi (Vimola Károly felvétele) November 14., hétfő: 15,30- tól ügyeletet tart a toborzó­iroda a Madách Imre Művelő­dési Központban. — 17 órá­tól angol teaház a Bartók Béla utcai Diáktanyán, szervezi a Sztáron Sándor Gimnázium. — 1& órától számítógépes játék az ifjúsági klubban. November 15., kedd: Arnóti András festőművész tárlata egész nap megtekinthető a Széchenyi utcai Margaréta ká­véházban. — 15 órától videó- klub a Diáktanyán. — 18 óra­kor szabad klubnap a HNF nőklubjában. November 16., szerda: 15 órakor vetélkedő az egészséges életmódról a Hajós Alfréd Űt- törőházban a Napsugárklub tagjainak. — 16 órakor a pe­dagógusklubban Flamm János beszél az idős emberek pszi­chológiájáról. — 17 órakor az új barátok klubjában: névna­pok ünneplése. November 17., csütörtök: 17 órakor a Dunakanyar eszpe­rantó klubban vendégül lát­ják az ERE testvércsoportot. November 18., péntek: 17 órától népzene és táncház a Diáktanyán. Vezeti: Végvári Nandorné és Tányéros József. — 18 órától klubest az ifjú­sági klubban. November 19., szombat: Az ifjúsági klub tagjai társas ki­ránduláson vesznek részt. Program: budapesti múzeum- látogatás és diszkó. — 10 órá­tól színes magyar filmburlesz- kef vetítenek az úttörőházban. — A fegyveres erők és testü­letek nyugdíjasklubja családi estet rendez. November 20., vasárnap: 13 órakor Váci Izzó—Rába ETO mérkőzés az alsóvárosi sta­dionban. (A rendező intézmények fenntartják a műsorváltozás jogát.) 1 Mozi— Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): november 14-én fél 6 és fél 8 órakor a kitelepítésekről szóló Soha, sehol, senkinek cí­mű magyar filmet vetítik. Rendezte: Téglássy Ferenc. Videomüsor: 17 és 19 órakor játsszák a Félénk vagyok, de hódítani akarok című francia filmvígjátékot. Önállósági?) Többnyire akácot és tölgyet dolgoznak fel a perőcsényi Vörös Csillag Termelőszövetke­zet fafeldolgozó üzemében. A csaknem ezerötszáz hektárnyi, saját erdőben megtermelt fa kerül feldolgozásra és csoma­golóanyag készül belőle. Egyik fő termékük a törékeny áruk szállítására használt trepni és faváz. Hamarosan elké­szül a saját gyártmányú por­elszívó berendezésük is és így egészségesebb körülmények között dolgozhatnak az üzem­ben. A mikor kinyitotta a sze­mét, szinte a hajnali pir­kadattal együtt tört rá a fáj­dalomhullám. A gyomra görcsbe rándult, szédülés és hányinger kínozta. De azért felkelt, az idő hajtotta. Mun­kába kell menni! A barátnő­jét kereste az albérleti szoba másik fekvőhelyén, de annak az ágya üres volt. A takarót meg sem bontották az este. Zsuzsi már megint nem jött haza, gondolta a lány. Pedig most igazán szüksége lenne rá... Kati keserű szájízzel ván- szorgott ki a fürdőszobába, vigyázva, hogy minél kisebb zajt üssön. A házinéni rossz alvó volt, s ha megzavarták a reggeli nyugalmát, kibírha- tatlanná vált. Kati minden­kor tiszteletben tartotta az idős nő óhaját. Nem úgy, mint a barátnője. Zsuzsiban gyakran munkált a kisördög. Ilyenkor zajos ébresztőket rendezett, hogy bosszantsa az asszonyt. Vagy egy hete csú­nyán össze is veszett a lakás tulajdonosával. Az ki akarta tenni a szűrét, de Zsuzsi visz- szavágott. Azt mondta, hogy feljelenti, amiért albérlőket tart, s közben azt mondogat­ja mindenfelé, hogy az uno­kahúgai laknak nála. Ráadá­sul duplán követeli a szoba­bért, pedig csak ágyat kap­nak cserébe. Jó, a fürdőszo­bát is használhatják, de azon kívül semmit...! Kati tudta, hogy a barátnője mindenre képes, de lebeszélte tervéről. Az öregasszonyt is sikerült jobb belátásra bírnia. Kicsit önmagáért is tette, hiszen nincs hová mennie. Zsuzsi könnyebb helyzetben van, fél éve jár egy sráccal, s minden jel szerint komoly a dolog. Talán pár hét, s összeháza­sodnak. Egyre gyakrabban marad ki éjszakára. Biztos megint Imrénél van, gondolta. Ahogy megnyitotta a fürdő­szoba vízcsapját és előreha­jolt, nemcsak a görcsös fáj­dalom, hanem a kétségbeesés is rátört. Mi lesz vele, ha Zsuzsi elköltözik? Nyolc hó­napja laknak együtt. Amit az életről tud, azt mind a barát­nőjének köszönheti. Együtt csatangoltak esténként a vá­rosban, hol moziba, hol meg táncolni indultak. Néha fiúk is csapódtak hozzájuk, de iga­zán egyik sem tetszett Kati­nak. Zsuzsi persze más volt. Váltogatta a srácokat, míg vé­gül megállapodott Imrénél, aki villanyszerelőként dolgo­zott egy maszeknál. Valószí­nűleg nem keresett rosszul, mert kocsival járt Zsuzsiért a gyár elé, ahol dolgoztak Igaz, csak Trabantja van, de hát az­zal is el lehet jutni egy-két jó helyre. Zsuzsi gyakran el- csalta a barátnőjét, Kati ilyenkor úgy érezte, hogy fö­lösleges harmádik, de azért ment. Mihez is kezdett volna egyedül? Jóskát, akivel pár hétig együtt járt, napok óta nem látta, de nem is nagyon érdekelte a fiú. Mire Kati végzett a fürdő­szobában, megszűnt a fájda­lom a gyomrában. Kicsit még furcsán érezte magát. Gyor­san felöltözött és indult a munkába. Kint a levegőn már egészen tűrhető volt a közér­zete. Amikor n gyár bejáratá­hoz ért, ismét belénvilallt a fájdalom. Egy pillanatra meg­állt, hogy összeszedje magát. Ekkor lépett mellé Zsuzsi. — Szia, mi van veled, úgy nézel ki mint egy hulla — mondta nevetve. — Rosszul vagyok — sut­togta a lány. — Akkor menj haza, majd én szólok, hogy beteg vagy — ajánlotta Zsuzsa. Kati nem szólt semmit, csak a fejével intett nemet. Ismét enyhültek a görcsei, indulni készült. — Ezt az egy napot majd csak átvészelem — nyögte ki végül. — Holnap szombat, majd pihenek ... — Te tudod — vont vállat Zsuzsa. — Biztosan elrontot­tad a gyomrodat... Remé­lem, nem tart sokáig ez a cir­kusz. Tudod, hogy este táncol­ni megyünk, Imre elhozza az egyik haverját, külön miat­tad...! Jó fej, majd meglá­tod. Kati nem nagyon figyelt a másikra, de azért bólintott, hogy rendben. Aztán, hogy napközben megszűntek a fáj­dalmai, gyorsan el is feledke­zett mindenről. Zsuzsi ebéd­időben ugyan megkérdezte, hogy mi van vele, de a lány ekkor már vidám volt. Az es­ti szórakozásról, a táncról be­széltek, meg arról, hogy Zsu­zsi miért nem ment haza az elmúlt éjszaka. Alig várták, hogy véget érjen a műszak. Aztán eljött az este. Kifestet­ték magukat, farmert húztak és irány a klub. A hangos ze­ne, a félhomály, a tánc fel­villanyozta őket. Némi csaló­dást okozott ugyan Katinak, hogy Imre egyedül üldögélt az asztalnál. A barátja kicsit később tud csak jönni, mond­ta. Eltelt egy óra, majd ket­tő, de a másik fiú nem je­lentkezett. Tizenegy felé kí­nosan kezdte érezni magát. Imre és Zsuzsi szinte észre sem vették őt, aztán egyszer­re csak közölték, hogy nekik most el kell menniük, de a lány azért csak maradjon. Kati felugrott az asztaltól és a táncolok között kiaraszolt az ajtóig. Hallotta ugyan, hogy Zsuzsi utánakiabál, ne nem törődött vele. Kilépett az utcára és hazafelé indult. Hűvös volt az éjszaka. Ahogy távolodott a klubtól, a mérge is elszállt. Senki sem járt az utcán. Nem volt ugyan félős, de azért többször hátra­nézett. Látta, amint egy gép­kocsi reflektorai közelednek felé. Nem érdekelte, ment to­vább .. A sarkon jobbra for­dult, aztán átvágott az úttes­ten. Az autó akkor ért mellé, amikor a járdára lépett. A ko­csi hirtelen megállt, kinyílt a hátsó ajtaja, s valaki durván elkapta a karját. Sikítani akart, de egy kéz tapadt a szájára, s az idegen máris az autó felé vonszolta. Kati vé­dekezett, ahogy tudott, de a másik erősebb volt, ráadásul még segítettek is neki, Ketten lökték be a kocsiba, s aztán elhajtottak. Kati csak azt lát­ta, hogy a kormánynál egy harmadik is ül s valameny- nyien részegen röhögnek. Is­mét sikított, de hatalmas po­fon csattant az arcán. Semmit sem tehetett, amikor a szá­guldó autó hátsó ülésén a sa­rokba szorították Csitári János ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) A frissen beérkezett anyagot lehánlolják ügyes kezek szegezik a kereteket (Erdősi Ágnes felvételei) Faládák a száüításfioz

Next

/
Oldalképek
Tartalom