Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-12 / 270. szám
2 ^ßfgfcgp 1988. NOVEMBER 12., SZOMBAT Folytatódott a politikai testületek megújulása (Folytatás az 1. oldalról.) hangot adott kétségeinek is, miszerint az MSZMP vezető tisztségviselői időnként egymásnak ellentmondó véleményeket publikálnak. Pálmai László, a dunakeszi városi pártbizottság első titkára aggodalmának is hangot adott. Ügy véli, ha a nyilvánosság nem megfelelő kezekbe kerül, ha ahhoz mindenki hozzáfér, manipulálhatják a lakosságot. Szólt arról is, hogy ugyanúgy, mint Budaörsön és Százhalombattán, helyi Jórumokon is igyekeznek közvetlen kapcsolatot tartani az emberekkel, ezért hozták létre a kábeltelevíziós rendszert és helyi lapjukat A felmerült kérdésekre, a vitában elhangzott észrevételekre Nagy Sándorné válaszolt. Javasolta a pártbizottságnak, hogy a határozattervezetet a vitában javasolt korrekciókkal négytagú szerkesztőbizottság véglegesítse. A testületi munka nyilvánosságáról szóló határozatot a hozzászólók kiegészítéseivel együtt egyhangúlag elfogadta. Ezt, valamint az előterjesztéshez elmondott szóbeli kiegészítést lapunk jövő szombati számában részletesen közöljük. A napirend vitája során felszólalt Grósz Károly is. CRÓSZ KÁROLY: A pártnak vissza kel! nyernie politikai akcióképességét Grósz Károly bevezetőként üdvözölte azt a módszert, ahogyan a megyei pártbizottság az alapszervezetek bevonásával, delegálással újította meg sorait. Ez a megoldás — mint mondta — nem felel meg ugyan a párt jelenlegi szervezeti szabályzatának, de ma nem olyan időket élünk, amikor mindenáron a korábban megszokott keretekhez kellene ragaszkodnunk, hanem ellenkezőleg — talán már a következő pártkongresszuson —, a szervezeti szabályzatot kell a politikai munka megújítása során szerzett tapasztalatoknak megfelelően megváltoztatni. Visszatért arra a megyében, sőt országa szerte is újraéledő vitára, hogy a pártmunka megújítása érdekében szükség van-e pártértekezletekre. A párt főtitkára megismételte korábbi álláspontját: öncélúan sem erre, sem arra nem lehet szükség. S hogy adott helyen mi a legcélravezetőbb, azt mindenütt maguknak a kommunistáknak kell eldönteniük. A sokszínűség, az öntevékeny politizálás alapozza meg a mozgalom új mozgásszabadságát. Ugyanakkor persze minden mozgalomnak, így az MSZMP-nek is, elvi alapon meghatározott szervezeti rend szerint kell működnie, mert különben elveszti valódi politikai, szervezeti arculatát. Grósz Károly a továbbiakban részletesen foglalkozott hazánk jelenlegi helyzetével, azokkal a feladatokkal, amelyek a politikai megújulás elengedhetetlen feltételeit jelentik. Elmondta: — A politikai helyzetet ma az jellemzi, hogy válságba jutott, hitelét vesztette az eddig hirdetett szocialista jövőkép, s a válság jeleit mutatja az az eszközrendszer is, amellyel a szocializmust el akartuk érni. Mindez persze nem sajátságos magyar jelenség, hanem az egész szocialista világra jellemző. A válságot előidéző okoknak már nagyon sok elemét ismerjük, de nagyon sokat még ezután kell felderítenünk. A tapasztalatok összegzése sok időt, alapos tudományos munkát igényel. Ugyanakkor mindent megteszünk azért, hogy ez a folyamat felgyorsuljon, hiszen soraink rendezése nem csupán a párt belső ügye, de egyben össznemzeti érdek is. Grósz Károly felszólalása további részében az ideológiai, politikai, gazdasági válság egyes elemeiről szólt. Közismert, hogy gazdaságunk nem volt képes lépést tartani a fejlett országok felgyorsult korszerűsödésével, megújulásával. Jól jellemzi ezt, hogy az új és a korszerűsített termékek aránya külön-külön csupán 3—3,5 százalék. Az évi 700 milliárd forintos állami bevételből 240—250 milliárd támogatásként kerül vissza a termelésbe és a fogyasztókhoz. S ez korántsem csak a veszteséges vállalatok számlájára írható. A jelenlegi szabályozásban a téeszekkel együtt is csak 122 a számuk, veszteségük pótlására évente alig több mint 5 milliárd forintot költünk Ezeken a munkahelyeken 20 ezer ember dolgozik, őket tehát át lehetne csoportosítani, az ilyen munkahelyeket pedig máról holnapra megszüntetni. Ennél azonban lényegesen nagyobb terheket okoz az ipar, az élelmiszer-gazdaság és a fogyasztói árak támogatása. Politikai intézményrendszerünk szintén működési zavarokkal küzd, korszerűtlen. Ha ezekre időben felfigyeltünk volna, s a XII. és a XIII. pártkongresszuson korszerűsítjük a szocializmus egy korábbi fejlődési fokán még megfelelő, de azóta elavult politikai szervezeti kereteket, akkor nem került volna sor a pártértekezleten a robbanás- szerű változásokra. — Vita van például a többpártrendszerről — mondotta Grósz Károly. — Alkotmányunk, melyet 1949-ben fogadott el az Országgyűlés, nem tiltja a többpártrendszert, de hangsúlyozza a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető szerepét. Most pedig mintha váratlanul szakadt volna ránk a többpártrendszer elméleti, politikai, jogi kérdésköre. Sztrájkjog 1956 óta van Magyarországon, de azóta sem tisztáztuk, mikor és hogyan lehet törvényesen sztrájkot szervezni. Az alkotmány alapeleme a gyülekezési jog, vagy a népszavazás intézménye. Csak éppen mindeddig nem munkáltuk ki ezen állampolgári jogok gyakorlásának törvényes kereteit. Grósz Károly hangsúlyozta, hogy a politikai alapintézményeink működése, munkastílusa sem felel meg a kor követelményeinek, s nem kidolgozott a párt álláspontjától eltérő vélemények kezelése sem. Hosszú évekig a politikai gyakorlat nem ismerte az alternatív vélemények fogalmát, vagy azért, mert valóban nem voltak, vagy mert szervezett keretek között nem törhettek a felszínre. Most gazdasági válság előtti helyzetben hirtelen törtek utat maguknak. Nincs abban logika — jelentette ki a pártfőtitkár —, hogy mindig csak mi lehetünk azok, akik tudjuk a helyes választ. Tehát az alternatív vélemények léte realitás, ezek kifejtését nem szabad korlátozni, ugyanakkor szabályozni kell megjelenésük formáit, módjait és korlátáit. A párt főtitkára a következőkben arról szólt, hogy az elmúlt évtizedekben hibás volt a vezetők kiválasztásának mechanizmusa is. A párt megújulása nem képzelhető el anélkül, hogy reálisan ne elemezzük az elmúlt esztendők történelmét, ne vessünk számot gyengeségeinkkel, ne tárjuk fel hibáinkat. Ebből a számvetésből azonban megerősödve, s nem hitünket vesztve kell kikerülnünk. A jövő megalapozásának alapvető feltétele, hogy legyen koncepciónk, legyenek olyan népszerű, felkészült vezetőink, akik képesek e feladatokkal megbirkózni. — Fontos kérdés — folytatta beszédét Grósz Károly —, hogy képesek vagyunk-e az átrendeződési folyamatot kézben tartani. Mert ha spontán, szervezetlenül történik a változas, annak csak anarchia lesz a vége. Elég már a káoszból, a zűrzavarból, a bátortalanságból! A pártnak vissza kell nyernie politikai akcióképességét. Ne azt várják, hogy a főtitkár vagy a Központi Bizottság mondja meg, mikor mit kell tenni. Minden kommunistának tudnia kell, hogy mit vállalt, s ha nem tud cselekedni, lépjen ki a pártból. Legyünk kevesebben, de legalább tudjuk, hogy mit akarunk. Én úgy gondolom, hogy másrészt nagyon sok ember akar velünk jönni, a többség a szocializmust akarja. Előttük viszont nyissuk ki a kapukat, fogadjuk be őket. Ne azt számoljuk, hány fiatal, hány nő, hány fizikai dolgozó van a pártban, hanem azt, hány kommunista. — Tudjuk, hogy a politikai helytállás ma nem könnyű — folytatta Grósz Károly. — A gazdasági helyzet égyélőre nem javult, hanem átmenetileg rosszabbodik. Jelentősen nő jövőre néhány fogyasztási cikk ára, egy százalékkal lesz alacsonyabb a fogyasztás, néhány réteg életszínvonala az átlagot is meghaladó mértékben rosszabbodik. Igaz, nem ők tiltakoznak ellene a leghangosabban. Gazdasági nehézségeink tömege néhány ideológiai kérdés megválaszolatlanságával is összefügg — mondotta a továbbiakban a párt főtitkáré. A mai vita során az egyik felszólaló azt említette, hogy a taggyűlésen a vízhálózat fejlesztéséről vitatkoztak a kommunisták. Számomra ez a példa is bizonyítja, hogy még mindig nem sikerült igazi politikai párttá válnunk, mert a vízgondokkal a tanácsnak és nem a taggyűlésnek kell foglalkoznia. Ezért a legfontosabbnak tartom teendőink közül, hogy vissza kell állítani a politikai párt klasszikus funkcióit. Nem szabad a pártnak magára vállalnia sem a tanácsi, sem más, a gazdasággal kapcsolatos feladatokat. Az üzemeknél tisztázni kell például, hogy ki képviseli a tulajdonost egyszemélyi felelősként, és működnie kell a szak- szervezetnek, amely a munka- vállalók érdekeit érvényesíti. A pártszervezet pedig ne szóljon bele ezekbe a dolgokba, mert nem ez a feladata. De minden olyan kérdésben alakítsa ki o saját álláspontját, amely a társadalmi mozgásokkal kapcsolatos. Ennek az egyik, de korántsem az egyetlen eszköze a nyilvánosság. — A vitában elhangzott, és egyetértek a javaslattal, hogy újra kell gondolni a megyei pártbizottság helyét és szerepét szervezetünkben, és rendezni kell az apparátus feladatait is — tért ki egy újabb fontos témára Grósz Károly. — Ezt a dolgot azonban nem hátulról kell kezdeni. Éppen ezért a Központi Bizottság a november 24-én sorra kerülő ülésén dönteni fog, hogyan fogalmazható meg saját munkastílusa, munkamódszere és helye a pártmozgalomban. Sor kerül arra is, hogy ajánlásoDR. BALOGH PÁL: kát adjunk a megyéknek arról, ők hogyan alakítsák át saját tevékenységüket, de ebben csak néhány konkrétum lesz, saját dolgaikról maguk dönthetnek majd. Az eszközrendszerhez tartozik a vitafórumok rendszere, a nyilvánosság is. Én azonban a legfontosabbnak az emberekkel való szoros együttműködést tartom. Ez a mozgalom legnagyobb értéke, hiszen tapasztalhattuk, hogy a párt mindig akkor fejlődött a legjobban, amikor ezt a követelményt teljesíteni tudta — mondotta többek között a párt főtitkára. Ott legyen a hatáskör, ahol legtöbb az ismeret Ezt követően terjesztette a testület elé dr. Balogh Pál megyei titkár azt a javaslatot, amely a Pest megyei pártbizottság hatásköri listájának módosítására vonatkozik. Az írásban kiadott anyaghoz fűzött szóbeli kiegészítőjében hangsúlyozta, a Központi Bizottság 1986. március 16-i káderpolitikái határozatát követően általánossá vált az igény, hogy a személyi ügyekben ott döntsenek, ahol a munkát, a magatartást legjobban tudják megítélni. Az országos pártértekezlet állásfoglalása is szorgalmazza: csökkenjen a felettes pártszervek hatáskörébe tartozó párt-, gazdasági és társadalmi tisztségék száma. A Központi Bizottság 1988, július 13—14-i ülésén ennek megfelelően módosította a hatásköri listáját. Oly módon, hogy csak a politikailag különösen fontos, többségében első számú vezetői tisztségek tartozzanak hatáskörébe. Ilyen előzmények alapján kezdett hozzá már korábban a megyei pártbizottság a hatáskörök áttekintéséhez, módosításához. Ama elgondolás alapján, hogy például csak a megyei szintű, politikai jellegű tisztségek maradjanak hatáskörében, s ily módon is növekedjék a városi, az üzemi, az intézményi pártbizottságok, az alapszervezetek súlya. A p hatásköréből kikerült veze személyi ügyeinél viszont választásra jogosult testületek, kinevező szervek, illetve az első számú vezetők felelőssége érvényesüljön. A példaként kiragadott szempontok alapján is a megyei pártbizottság elé terjesztett hatásköri lista a korábbi 181-gyei szemben 54-et tartalmaz. Vitatott volt viszont, hogy a hatáskörben maradó funkcióikat betöltő képviselőnek jelölésénél kell-e az illetékes pártszerv előzetes állásfoglalása. A napirend vitájában elsőként Császár Ferenc, a Pest Megyei NEB elnöke, maid Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, s Romhányi András, a népfront megyei bizottságának titkára kért szót. Mindhárman ama véleményüknek adtak hangot, hogy felesleges, ésszerűtlen a hatáskörben maradó funkciókat betöltők országgyűlési képviselőnek való jelölésénél az illetékes pártszerv előzetes állás- foglalása. Javasolták, hogy a tervezetből ez a pont maradjon ki. A testület a napirendet ezzel a módosítással egyhangúlag elfogadta. A megyei párt-végrehajtóbizottság megbízásából ezután öt témakörben adott szóbeli tájékoztatót a megyei pártbizottság június 30-1 ülése óta végzett munkáról ugyancsak dr. Balogh Pál. így arról, hogy a testület szeptember 30-i döntésének megfelelően október második felében a megyében tizenöt városi, városi jogú pártbizottságon került sor össztitkári értekezletre, melyeken a megyei pártbizottság első titkára, titkárai voltak az előadók. Üj munkaforma, hogy a kádermunkára vonatkozó 1986-os pártbizottsági határozatra alapozva a megyei és a városi, városi jogú nagyközségi pártbizottságok tisztségviselői között az elmúlt hónapokban elemző véleménycsere és feladategyeztető beszélgetés volt a párt XIII. kongresszusa-- óta végzett tevékenységről. Tájékozódott a végrehajtó bizottság az országgyűlési képviselők munkájáról, de nem minősítő jelleggel. Ugyancsak a végrehajtó bizottság október 11-i ülése elé került az a jelentés. mely a pártbizottság és a végrehajtó bizottság hatáskörébe tartozó, a termelésbéh dolgozó vezetők alkalmasságát elemezte. Itt figyelmeztető az, hogy a közéleti, a politikai aktivitás és a gazdasági munka eredményessége között több esetben hiányzik az összhang. A piacra figyelő, a minőséget, a kezdeményezést előtérbe helyező vezetői gyakorlat mellett gyakran fellelhető a jó kapcsolatokkal operáló, a szabályozás kiskapuit szisztematikusan kereső. s veszély esetén mentőöv után kapkodó taktikázás is. Az ötödik téma, mely a párttaggá nevelés, a tudatos pártépítés tapasztalatait összegzi, a megyei pártépítési munkabizottság legutóbbi mélyreható elemzésére épül. A szóbeli tájékoztatót a megyei pártbizottság egyhangúlag elfogadta, tudomásul vette. Jelölés és választás Megkezdődött a szavazás A testület ezután zárt ülésen folytatta munkáját, azonban — újszerű módon — külön döntött arról, hogy az olvasók az itt elhangzottakról is részletes tájékoztatást kaphassanak. Rágyánszki Pál, az ülés soros elnöke először Góg Mátyásnak, a jelölőbizottság vezetőjének adta meg a szót, aki elmondta, hogy ők eredetileg a végrehajtó bizottság és a pártbizottság munkabizottságainak jelölésére kaptak megbízást. Ez a feladat bizonyos értelemben módosult, mivel az első megbeszélésükön Lukács János, az MSZMP KB titkára részt vett, és megerősítette a szeptember 30-i pártbizottsági ülésen már előzetesen jelzett szándékot, miszerint Krasznai Lajost a Politikai Bizottság más fontos feladat ellátására kérte fél. Ugyancsak a Politikai Bizottság javaslata volt, hogy Hámori Csaba első titkári jelölésével foglalkozzanak. — Bizottságunk munkáját a nyitottság, a nyilvánosságra való törekvés jellemezte — hangsúlyozta az előadó. — A pártbizottság tagjaival, a megye városi és városi jogú pártbizottságának titkáraival több esetben beszélgettünk. Az első beszélgetések tapasztalatai azt mutatták, hogy a megyei pártbizottság tagjai kevés konkrét személyes ismerettel rendelkeznek Hámori Csabát illetően. Benyomásaikat is főként az elmúlt hónapok politikai szerepléseire alapozták. Azt is felvetették, hogy több megye pártértekezletén a tisztségviselők újraválasztása során a Politikai Bizottság nem élt az első titkár személyére vonatkozó ajánlás lehetőségével. Ezzel párhuzamosan több, a megyében tevékenykedő személy neve is felmerült erre a posztra, közöttük: Balogh László, Kocsis Péter (Folytatás a 3 oldalon.) A főtitkár Arató Andrással és Lenyó Lászlóval beszélget
