Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-11 / 269. szám

4 wfvBÍÉrtjr m ^7ímíip 1988. NOVEMBER 11., PÉNTEK Az idén, az előző évekhez képest valamivel kevesebb, mintegy 27 és fél ezer sertést vágnak le és dolgoznak fel Érden a Benta-Völgye Termelőszövetkezet Húsüzemében. A csökke­nés oka, hogy a nyáron több hétre leállt a vágóhíd, felújí­tották és mintegy 90 négyzetméterrel bővítették az üzemet. Felvételünk a csontozóban készült Tervek jönnek, elképzelések mennek A tököljek viszont már léptek Pest megye kis- és közép- vállalatai főként személyi szá­mítógépekkel segítik anyag- és bérgazdálkodásuk nyilván­tartását, sőt, termelésük irá­nyítását is. Ez azonban mosta­nában nem könnyű. Ugyanis gyakran alapos meglepetésben részesíti kezelőjét a masina. A számítógép képernyőjére kiírt szöveg egyik betűje egy­szer csak lehull, koppan, majd elterül. Hamarosan követi egy másik betű, s rögtön a harma­dik is. Másodpercek múltán az értékes információt hordozó szavakból, mondatokból már csak betűkupac marad. Tíz év börtön — Vírus fertőzte meg a programomat! — kiált fel ilyenkor a gép kezelője, aki­nek az sem okoz örömet, hogy tudja, nincs egyedül; ez a ví­rus, mely a trójai faló nevet viseli, máris roppant elterjedt, s rohamosan továbbterjed ha­zánkban. No, de röviden; mi is az a számítógépvírus? Egy szá­mítástechnikai program, me­lyet valamely gonosz kedvű számítógépes ír, s csempész egy számítógépbe, ahonnan az influenzaként terjedni kezd. Vírus sokféle van, de a fent említett különleges: befészkeli magát a gép memóriájában lé­vő parancsrendszerbe, s onnan fertőz minden programot, ami­vel csak érintkezésbe lép. Tró­jai falónak pedig azért neve­zik, mert külső látszat nélkül terjeszti a járványt, s hatását csak bizonyos lappangási idő után fejti ki. — Tökéletes programvéde­lemmel vagy bűncselekmény­nyel állunk szemben — mond­ja Gáspár György, az MSZMP Az évszaknak megfelelően haladnak a gazdaságok és a kistermelők a mezőgazdasági munkákkal; országszerte jó ütemben dolgoztak az elmúlt időszakban és immár csak ki­sebb területekről kell lehozni a terményeket. Az őszi kalászo­sok vetése befejeződött. Búzát összesen 1 millió 280 ezer hektárra vetettek, ez hoz­závetőleg akkora terület, mint amennyivel a jövő évi népgaz­Pest Megyei Bizottságának számítástechnikusa, akinek nem kevés fejtörést okozott a járvány elleni előzetes felké­szülés. — Azt kideríteni, hogy ki hozta létre a vírust, s miért, teljes biztonsággal már nem lehet. Mindenesetre tény, hogy számítástechnikai zseni az illető. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa joggyakorlata a fertőzött programok előállí­tóit számítógépes szabotörök- nek minősíti. Egy texasi prog­ramozó elbocsátása miatt ér­zett keserűségében vírust táp­lált volt cégének számítógépé­be, melyben több tízezer adat semmisült meg így. A dühös komputeres tízévi börtönre számíthat. Magyarországon azonban jelenleg nincs szabá­lyozva a számítógépesek kü­lönleges jogainak védelme. Hiányzik például a program­írók szerzői jogainak körülírá­sa, ezért több vállalat is meg­teszi, hogy nem költ pénzt programok vásárlására, inkább tisztességtelen módon, egy­másról másolgatják le azokat. Másolással terjed A programírók erről néha úgy próbálják leszoktatni a másolókat, hogy fertőzött prog­ramokat hoznak forgalomba. A trójai faló-vírus esetében is erre lehet következtetni, hi­szen csak illegális másolással terjed. — Azt már tudjuk, hogy a személyi számítógépeket bé­nítja meg a bacillus, de elkép- zelhető-e, hogy a nagyvállala­tok — esetleg erőművek, olaj- finomítók — számítógépes irá­nyítórendszerét fertőzze meg valaki egy erre a célra előál­lított vírussal? dasági előirányzat számol. Őszi árpából és rozsból összesen 20 ezer hektárral többet vetettek a tervezettnél; a termelők, akik őszi árpából az idén jó hozamokat értek el, ismét bi­zalmat szavaztak ennek a nö­vénynek, s ugyanúgy a rozs­nak is; a kukorica törése a déli országrészben sokfelé már befejeződött, az északi me­gyékben van még munkájuk a kombájnoknak. — Elméletileg semmi akadá­lya nincs, bár ezeken a helye­ken komolyabb számítógépek működnek — mondja Gáspár György. Ki ér előbb a Holdra? Egyelőre azonban csak a kisüzemek szenvednek a programvédők leleményétől, mégpedig valószínűleg igen so­kan. De hogy valójában há­nyán, nem lehet tudni. A Pest Megyei Tanács számítástechni­kusai — akik szintén értesül­tek a vírus pusztításáról — hivatalosan még egyetlen gaz­dálkodótól sem kaptak jelzést, hogy baj volna a számítógép­pel. Valószínűleg az üzemek jó része nem meri bevallani a program fertőzöttségét, mert akkor kiderül, hogy tilosban jártak, s programvásárlás he­lyett másoltak. Pedig — akár a betegségeknél — jobb volna mielőbb orvoshoz fordulniuk, hiszen a fertőzés megszűntéig ők is terjesztik a kórokozót, mely ráadásul egyre komiszabb állapotokat idéz elő: leállítja a számítógépet, amelyet — akár­ha áramszünet volna — kép­telenség újra indítani. A másik ok, amiért nem ér­kezik panasz a járvány sújtot­ta számítógépekre, az lehet, hogy nem egy vállalat drága masináját termelési programok helyett legfeljebb a „Ki ér előbb a Holdra” játékprogram futtatására használja, s így nem is észlelik a fertőzöttsé- get. Nem kétséges, ez veszé­lyesebb betegség, mint amilyet bármilyen számítógépvírus okozhat. Hogy a számítógépükre utalt megyei kis- és középvállalatok termelése a járvány terjedése miatt ne kerüljön veszélybe, ezért közöljük a szérumot, melyet Országh György szelle­mi szabadfoglalkozású számí­tástechnikai vállalkozó dolgo­zott ki: 1. A program fertőzöttsége észlelhető azzal, hogy mérete 1701 byte-tal megnő. 2. A ví­rust azonosítani kell a követ­kező hexadecimális számmal: 01FA8BECE800005B — ezt a PC TOOLS FIND funkcióval kell keresni. A fertőzött prog­ramot törölni kell a PATH MINDER KILL funkcióval, s betölteni egy nem fertőzött (korábbi mentés) másolatot. Lehet, hogy így elpusztítha­tó a vírus. Tóth Béla Endre Számos elképzelés és terv született arról, hogyan kellene megoldani a Csepel-sziget csa­tornázását, az itt keletkező szennyvizek ártalmatlanítását. Ezek a tervek különfélék vol­tak, csupán egyvalamiben egyeztek meg: abban, hogy a szigeten található vízbázis és a Kis-Duna természeti értékei­nek megőrzése érdekében szükség van a gyors megol­dásra. Sodrásban A szakemberek véleménye szerint valamennyi tisztított szennyvizet, ami a Csepel-szi- geten, illetve a Duna-ág alföl­di partján keletkezik, a nagy Dunába kellene vezetni, még­pedig nem úgy, ahogy az nap­jainkban a legtöbb helyen tör­ténik, vagyis parti beömlőkön, hanem a Duna sodorvonalá­ban kialakított vezetékeken, így a legkisebb az esélye ugyanis, hogy a káros anyagok lerakodjanak és felhalmozód­va az iszapban elszennyezzék a medret, a vizet. többség óvodába, iskolába já­ratja a gyermekét. A férfiak java része munkába állt. Saj­nálatos, hogy mégis, ezt a vál­tozást becsüli le a közülük kiemelkedett, főként humán pályákra került értelmiségiek egy csoportja, ahelyett, hogy segítené a kedvező folyamato­kat, erjesztené a belső válto­zásokat. Hiszen nekik kellene hidat teremteniük, köztük él­ve hívni fel a figyelmet az ellenszenvet kiváltó magatar­tások veszélyeire. Sajnos, nél­külük kell szövetségeseket ke­resnünk, aki ezt majd helyet­tük megteszik. A cigányság kapja meg a szükséges támogatást, de a jo­gai mellett ismerje, teljesítse állampolgári kötelességét. Vá- rady Géza szerint végig kell gondolni, mennyit áldozhat a társadalom szociális támoga­tásra, segíteni kell a lakás­építést. A vezető politikusok­nak asztalhoz kellene ülniük a népcsoport értelmiségével, akiknek szintén reálpolitiku­sokká kellene válniuk. Humanizmus, forradalom itt és most. Ilyesmiken tűnődik a sorok írója, mikor a megye­háza öreg falai közül távozik, s arra gondol: Aki a mai ké­pet ismerve néz a jövőbe, megérti a titkár zárómonda­tait. — A cigányságért és az egész magyar társadalomért vállaltam ezt a hivatalt. Kovács T. István (Hancsovszki János felvétele) A mai helyzet és a tervek meglehetősen távol állnak egymástól. Ugyanis a szigeten alig van csatornázás. Még azt sem sikerült elérni, hogy az itt kelekezö szippantott kom­munális szennyvizet elszállít­sák a szigetről, amelynek a ta­lajszerkezete nem alkalmas arra, hogy a mélyebb rétegek­be szivárgást megakadályozza. Eáckevénél például a Főváro­si Vízművek vízbázisától egy kilométerre évi hetvenezer köbméter szennyvizet ürítene« , le az egyik szeméttelepe».* A főváros negyedét ellátó kutak vízminőségét pedig csupán az éberség védi. Ugyanis a kör­nyéken több figyelőkút léte­sült, ennél többet csak a fo­hász érne ebben az ügyben... A szennyvíztisztító egyik terve még a maihoz nem ha­sonlítható gazdasági helyzet­ben, nagy optimizmustól vezé­relve készült. Eszerint a tisz­títómű a főváros XXI. kerü­letében, Csepelen épült volna. Ide, a természetes gravitáció ellenében nyomták volna fel a vizet a sziget délebbi részei­ről, majd ezt a tisztított szennyvizet látták volna vi­szont a települések a Duná­ban, hiszen az a folyóba ke­rülve délre folyna. A realitásokkal jobban szá­molt az az elképzelés, amely a szennyvíztelepet a sziget kö­zépső részére, Tököl térségébe javasolta. Ez volt a közép- Csepel-szigeti tisztítómű terve. De. miközben gyakorlatilag elvi síkon folyik a vita a fon­tos környezetvédelmi beruhá­zás helyéről — anyagiak ugyanis központi keretből egyik megoldás elkezdésére sincsenek —. addig Tököl nagy­község lépett. Szövetkezve — Nekünk nincs időnk ar­ra, hogy megvárjuk a magas szintű döntést, különösen nem azt, amíg pénz is lesz a beru­házásra — szögezi le Szuszics Péter, tököli tanácselnök. — Alig tudjuk elhelyezni a kom­munális szennyvizet. S azt is megértjük, hogy a nagy víz- kivételi rendszerek mellett nem lehet szennyezni a talajt. De rögtön hozzáteszi, hogy csupán elhatározásból még ntm épült semmi, s ha Tö­köl határában nem lennének nagy szennyvíztermelők, aki­ket ugyancsak szorongat *ez a gond, nem is juthatnának túl a csatornáról való ábrándozá­son. Ám a honvédség alakula­ta és a büntetés-végrehajtási intézet is kényszerhelyzetben van. Sürgősen meg kell olda­niuk a keletkező szennyvizeik elhelyezését. így született a terv: szövetkezzenek a nagy­községgel. — Első menetben a Pestterv elkészítette a szennyvízrend­szer terveit a hagyományos, I gravitációs megoldásra — ve­Bezárták a dunai körtöltést Visegráditól Űjabb jelentős szakaszához érkezett a bős—nagymarosi vízi erőmű építése: elkészült az a körtöltés, amely egy sza­kaszon elzárja az építők mun­kahelyét a Dunától, illetve a visegrádi oldalon kialakított ideiglenes mederbe tereli a Duna vizét. A körülkerített eredeti mederszakasz most gyakorlatilag egy hatalmas tó. Vizét decemberben kezdik ki­szivattyúzni, hogy tavasszal már az így kialakuló, körül­belül egy kilométer hosszúsá­gú száraz munkaterületen dol­gozhassanak a hajózózsilip, az erőműtelep és a duzzasz­tómű építői. Tennivaló addig is van bő­ven. Jelenleg a körtöltés meg­erősítésén dolgoznak az Ovi- ber osztrák partnerei: vízzáró réteggel látják el a gátat, hogy tökéletes biztonsággal védje az említett munkagöd­röt a Dunától. A vizet is csak azután szivattyúzzák ki belőle. Az ottrekedő halállo­mány átmentéséről az Óbuda Tsz halászai gondoskodnak. szí át a szót Nagy Béla, a csa­tornatársulat előkészítésének irányítója. — Ez a terv rend­kívül magas költségekkel szá­molt, amit lehetetlen lett vol­na megfizetni. Ekkor szerez­tünk tudomást a Presskan mérnöki iroda szabadalmáról, amelynek lényege, hogy a szennyvizet nyomás alatt szál­lítja, s ezzel a beruházás még a hagyományos megoldás fe­lének a költségét sem éri el. Átterveztettük a rendszert, s ezzel az árral már ki tudtunk állni a lakosság elé. Így is harmincötezer forin­tos kiadást vállal magára min­den család, amely belép a tár­sulatba. Igaz, ha kiszámoljuk, hegy a legtöbb helyen kétha­vonta 600—800 forintot költe­nek a szennyvíz szippantására, akkor nem is tűnik olyan rossz befektetésnek a társulati pénz. Hiányzik A tököliek sokáig vártak ar­ra, hogy közelebb kerüljön a megvalósításhoz az a bizonyos közép-Csepel-szigeti terv, hi­szen előnyös megoldás lett volna egy ilyen nagy és álla­milag jelentősen támogatott beruházásba beszállni. Ám a dolog úgy néz ki, hogy éppen az ellenkezője történik, s a szi­get nagy településeinek szenny­vízgondját segít majd megol­dani a tököli kezdeményezés. Már születtek elképzelések er­ről, miként lehetne Sziget- szentmiklós szennyvizét is eh­hez a rendszerhez vezetni. Annál meglepőbb, hogy a több mint háromszázmillió fo­rintos beruházás megvalósítá­sát éppen az a harmincmillió forint — illetve a hiánya — veszélyezteti, amellyel a me­gyei tanács, illetve a vízügy járulna hozzá a beruházáshoz. Csak összehasonlításul: a tö­köli lakosok hetvenmillió fo­rint erejéig nyúlnak a zsebük­be... A tanácselnök bizakodó. Re­méli, hogy minden akadály elhárul az útból. Az első ütem­re már minden engedélyük megvan. Remélhetőleg a má­sodik fordulót is megnyerik, amikor végre a lakossági csa­tornahálózat készülhet. Tököl határában dolgozik az Állatifehérje-takarmányo- kat Előállító Vállalat egyik gyára, amely a közelmúltban hatalmas összegeket költött a környezet védelmét szolgáló beruházásokra. Ök már a Duna sodorvonalába engedik a szennyvizet. A tököliek rend­szere is ezen a leeresztőn jut­tatja a folyóba a tisztított anyagot. Ideális megoldás lesz, állítják a szakemberek, hiszen a kommunális szenny­víz nagymértékben hígítja majd az ÁTEV-oől származó lényegesen veszélyesebb anya­got. Móza Katalin Erjesztené a belső változásokat Az előítéletek lassan oszlanak Hiszek äbbdll' hogy van a világban rátermettség. Nem azt gondolom, hogy emberek, akik bizonyos munkát jól vé­geznek, arra születtek, hanem azt: vannak feladatok, hiva­tások, melyekre születni kell. Várady Gézával, a Pest Me­gyei Tanács V. B. cigány ko­ordinációs bizottságának titká­rával beszélgettünk arról, mi vonzotta, mi tartja hosszú ideje már a nem könnyű pá­lyán, ahol a mai magyar tár­sadalom szociális, kulturális gondjai többszörösen halmo­zódnak. Nemcsak a történe­lem ránk maradt öröksége kényszerít ki óriási erőfeszí­téseket, igényli a szívósságot, a jelenségek, tünetek mögött a valóság türelmes elemzését. Sokszor a többségi társada­lom előítéleteivel is szembe találja magát a titkár, akit saiátos humora segít át a fe­szült pillanatokon. — Két dolgot emelnék ki — mondja a maga indítékai­ról. — A megértő, mások sor­sába beleérző készséget, ami­vel azt hiszem, rendelkezem, hiszen gyerekkoromban ma­gam is átéltem a tisztes sze­génységet. Bár, hogy ne fes­sek túl rózsás képet, megvan­nak a magam kis konfliktusai például olyankor, mint pél­dául ma. amikor taxival jött hozzám egy illető, hogy meg­kérjen, segítsek bontási anya­got szerezni neki. Tudnék en­nél kirívóbb esetekről is me­sélni, a követelődzőkről, min­dent az államtól váróktól, a tanács segítségét fetisizálókról, mint ahogy a pozitív példák számtalan fajtáját is oda te­hetjük a mérleg másik ser­penyőjébe. A másik fontos elem sze­rintem a szociális érzékeny­ség — folytatja indokait élet­rajzi adatokkal is alátámaszt­va, hiszen pályakezdő korá­ban szociális otthonban dol­gozott, majd a tanács szociá­lis osztályán még Komló hős­korában, s ekkor kapcsolatba került a cigánytelepek lakói­val, látva a szegénység nyo­morúságba torkolló mélységét. Később a szociálisotthon-ve- zetői gyakorlat az, hogy ma­gyar—német szakos diplomát szerez, majd népművelésből államvizsgázik, s a humánus, gyakran túlfűtöttséget igénylő pályára kerül, így még érzé­kenyebbé, edzettebbé teszi. 1978-ban már, mint a Pest Megyei Művelődési Központ módszertani osztályvezetője szervezi és irányítja a cigány közművelődési munkaközös­séget, kezdeményezi a megye különböző pontjain a cigány­klubok megalakítását, nyári táborok szervezését, s ezek gyümölcse szerinte beérett. Amikor hivatali elődje meg­vált a posztjától, a helyére őt hívták. — Felismertem, hogy a ci­gányügy ma az egyik legfon­tosabb társadalmi és szociál­politikai kérdés — mondja. — Itt van egy népcsoport — folytatja magyarázatul —, amely szeretné leküzdeni számtalan történelmileg örö­költ hátrányát. Jó és rossz hagyományai vannak, melyek egy részétől, az archaikusán őrzött életmód sok vonásától meg kellene szabadulnia, mert az már nem felel meg az ez­redforduló viszonyainak. A korábban majdnem egységes etnikum ma már rendkívül differenciált, mert jelen van benne a munkássá vált, szak­mailag képzett réteg, a ta­nult értelmiségi, a lumpen, az analfabéta, a tizennégy éves korában férjhez menő, bete­ges utódokat világra hozó lánygyermek. Terheli őket a többségi tár­sadalom előítélete, gyakran a puszta másság, no meg a ki­rívó magatartási jelenségek miatt. Ez a mai gazdasági gondok hatására felerősödött. Tudás és szakma kellene a ke­zükbe, biztos egzisztencia, amit a munkával teremthet­nek meg maguknak, s ezt ma még egyelőre a mi megyénk­ben tehetik, ha akarják. Ám sajnos jórészt segédmunkás­ként, amiben benne rejlik a bizonytalanság is. Mint mond­ják, a demográfiai robbanás következtében az elmúlt hu­szonöt év alatt e népcsoport lélekszáma megduplázódott, ma közel 400 ezren élnek az országban cigányok, megyénk­ben körülbelül 25 ezren. Még mindig súlyos szociális gondok várnak megoldásra több he­lyen, de Kerepestarcsán, Döm- södön óriási a változás. A telepek hetven százaléká­ból már egészséges otthonok­ba költöztek az emberek. A Befejezés előtt a betakarítás Bizalom az őszi árpának f * Bővült a vágóhíd Érden A trójai faló miatt lehullnak a betűk a monitoron Zsenialitás vagy bűncselekmény?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom