Pest Megyei Hírlap, 1988. november (32. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

PEST MEGYEI V11ÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! w hbi AZ MSZMP PEAT MEGYEI BIZOTTSÁGI ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 281. SZÄM Ár»: 1,210 forint 1988. NOVEMBER 1., KEDD Barátságért érdemrend Pozsgay Imre kitüntetése Barátságért érdemrenddel tüntette ki Pozsgay Imre ál­lamminisztert a Szovjet Bará­ti Társaságok Szövetsége. A kitüntetést Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagy­követe adta át hétfőn a Szov­jet Kultúra és Tudomány Há­zában. Jelen volt Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára és Ivan Vaskeba követségi tanácsos, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője. Grész Károly Székesfehérvárott A kormány még négy évet kér Televlziőgyártásának megújításával ünnepli fennállásának 50. év­fordulóját a székesfehérvári Videoton Elektronikai Vállalat. A világ­színvonalú színestévé-család gyártására 1,8 milliárd forintos költség­gel létrehozott technológiai sor átadása és a félévszázados jubileum alkalmából liétfó'n rendezett ünnepségen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a kormány elnöke is. A főtitkár-miniszterelnök délelőtt érkezett Székesfehér­várra, ahol a Videoton köz­pontjában a vállalat vezetői '— Kázsmér János vezérigaz­gató és Horváth Gáspár, a vállalati pártbizottság titkára —, valamint Barts Oszkárné, az MSZMP Fejér Megyei Bi­zottságának első titkára, Hor­váth Ferenc ipari miniszté­Az őszirózsás forradalom évfordulóján Károlyi Mihály-emléktábla Az 1018-as polgári demok­ratikus — őszirózsás — for­radalom győzelmének 70. év­fordulója alkalmából hétfőn délelőtt koszorúzási ünnepsé­get rendeztek a fővárosban Károlyi Mihály, Magyaror­szág első köztársasági elnöke szobránál és sírboltjánál. A polgári forradalom vezéralak­jának Kossuth Lajos téri szobránál Stadinger István, az Országgyűlés elnöke mon­dott beszédet, idézte fel Ká­rolyi Mihály életútját. Az el­ső Magyar Népköztársaság el­nökének szobránál a beszéd után koszorút helyezett el a Magyar Szocialista Munkás­» -• * i&'&i ­párt Központi és Budapesti Bizottsága nevében Fejti György, a KB titkára és Ba­rabás János, a budapesti párt- bizottság titkára, valámint az Elnöki Tanács, a Hazafias Népfront, a SZOT képviselői. A megemlékezés a Mező Imre úti temetőben folytató­dott, ahol megkoszorúzták a politikus kírboltját. Tegnap Cegléden szintén megemlékeztek első köztársa­sági elnökünkről. Ebből az al­kalomból emléktáblát helyez­tek el a Károlyi Mihályról el­nevezett Lakótelep egyik há­zának (képünkön) falán. (Tudósítás a 3. oldalon) riumi államtitkár és Sziklai Antal, a Fejér Megyei Tanács elnöke fogadta. Grósz Károly tájékoztatást hallgatott meg az évi 20 milliárd forint ter­melési értéket előállító, 20 ezer dolgozót foglalkoztató Video­ton eredményeiről, munkájá­ról, gondjairól, A tájékoztatót követően a főtitkár-miniszterelnök meg­jegyezte: vegyesvállalatok ala­pítása Magyarországon még mindig bonyolult és hossza­dalmas. A számos bürokrati­kus procedúra gyakran ked­vét szegi a külföldi vállalko­zóknak. Ezen az állapoton — mondotta — változtatni kell. A tájékoztatót követően Grósz Károly a Videoton ve­zetőinek kalauzolásával gyár- látogatásra indult, ezt köve­tően történt meg az új szí- nestelevízió-gyártó technoló­giai sor felavatása, illetve üzembe helyezése. Az Nr 001 Videoton Thomson feliratot viselő nemzetiszínű szalagot Grósz Károly vágta el, majd megnyomta az automata be­rendezés indítógombját. A televíziógyártás megújí­tását szolgáló technológiát a francia Thomson cég egyik NSZK-beli gyárától vásárolta a Videoton. A készülékeket a Thomson és a Videoton szak­emberei közösén fejlesztették ki. Az avatóünnepség után Grósz Károly megtekintette az új üzemet, majd a nagyválla­lat 1980-ban megnyílt korsze­rű oktatási és művelődési köz­pontját kereste fel. Ennek sportcsarnoka adott otthont az 50 éves fennállás alkalmá­ból rendezett jubileumi ün­nepségnek is. Az ünnepségen mondott rö­vid beszédében Grósz Károly hangsúlyozta, hogy a fél év­század nem elöregedést, hanem fiatalodást eredményezett a Videotonnál. E vállalat, mon­dotta, a mai nehéz és bonyolult gazdasági helyzetben is a magyar népgazdaság egyik büszkesége. Különösen elis­merésre méltó — példa értékű — az a módszer, ahogyan a vezetői a 80-as években jelent­kező gondok okát nem első­sorban a külső körülrhények- ben, hanem saját alkalmazko­dóképességük nem megfelelő voltában keresték. Ezt köve­tően — a szükséges következ­tetések levonása után — ki­alakították saját kibontakozási programjukat. E székesfehér­vári példa is azt mutatja — hangoztatta Grósz Károly —, hogy a jövő érdekében jó programokra s főképp jobb, hatékonyabb munkára van szükség. A továbbiakban arról szólt, hogy a jövő követelmé­nye, az előrehaladás záloga csakis a nagyobb tudás, a fe­gyelmezett munka és nem utolsósorban az önbizalom le­het. Hinni kell abban, hogy túljutunk a nehézségeken. A kormány négy évet kér arra, hogy a megtorpant fejlődés is­mét meginduljon, hogy gond­jaink csökkenjenek. Ebben a folyamatban most leginkább az időnek vagyunk szűkében, s ezt az időt úgy kell kihasz­nálnunk, hogy az egymással szembeni követelmények meg­felelő türelemmel is párosulja­nak. Az országban ma divat a számonkérés, s nemegyszer olyan számlákat is ki akarnak velünk egyenlíttetni. amelvek- kel nem vagyunk adósak. Hozzátette: a kiegyenlítésre váró számlákat rendezi maid a vezetés, de az alaptalan kö­veteléseknek és igényeknek, főként pedig a zsarolásnak nem enged. Végezetül Grósz Károly ar­ról szólt, hogy a pártnak és a kormánynak van programja a kibontakozásra, a megújulás­ra, ez azonban áldozatvállalás­sal is jár. ■rSf.gm „Az első észrevétel az volt, hogy megint a ftOi’VGnyrGB'treZGfB'OB sajnálatosan ke­vés idő jut a fórumok megszervezésére. Nem mindegyik napilapban jelent meg a törvényjavaslat teljes szövege, a stencilezett anyagot pedig későn kapták kézhez. Csak­úgy, mint a korábbi társadalmi vitán, ezúttal is felme­rült, hogy a választási törvény módosítását meg kellene előznie az alkotmány átdolgozásának.” (3. OLDAL) SsSrgcdezelí, . ntOSf BtUXO&J O FOBVÓS omszki szereplés. A mese fonalát ott kell felvennünk, amikor Szigetvári Jó­zsef megismerkedett a tánccal. Ez még a budapesti gimnáziumi években volt, amikor a középiskolások far­sangi mulatságra készültek. A fiatalembernek borzasz­tóan tetszett, ahogy a táncosok járták, csapkodták ma­gukat — ez adta meg a lökést az induláshoz.” (5. OLDAL) m «-« •• ff „Mert a hétköznapok szürke per­Emlékexünk getésében, az életért vívott harc kegyetlen húsdarálójában — akár beismerjük, akár nem — egyre kevesebb idő jut arra, hogy felidézzük sze­retteink emlékét. Ritkán jut eszünkbe intő szavuk, bölcs figyelmeztetésük — megyünk a magunk útján. Tudjuk jól, hogy hűtlenek vagyunk hozzájuk, hogy vesznek ők és azok az értékek, amelyeket vezérlő elvként állítottak elénk.” (8- OLDAL) Összehívták az MSZMP Központi Bizottságát Amint arról már korábban hírt adtunk, november else­jére összehívták a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését. A Politikai Bizottság javaslatára a tes­tület jelentést vitat meg a belpolitikai helyzetről és a párt fel­adatairól, illetve megtárgyalja a népgazdaság 1988. évi vár­ható fejlődéséről, az 1989—90. évi gazdaságpolitika fő voná­sairól és eszközrendszerérői szóló jelentést. A Központi Bi­zottság ülését követően — illetve már a napirendek vitája után — a közvélemény a sajtó útján részletes tájékoztatást kap a testület munkájáról, a vitáról, a kialakított állásfoglalásokról. Fáy András kezdeményezte A takarékosság ünnepén Régi dolgok ezek, majd másfél évszázadosak: ponto­san 148 éve annak, hogy Fáy András kezdeményezésére 1840-ben megalakult a Hazai Első Takarékpénztári Egyesü­let néven az első magyaror­szági takarékpénztár. Tegnap délután erre az eseményre emlékeztek Fóton a Fáy-prés- háznál a pénzintézet képvise­lői, valámint a megye és a vonzásikörzet vezetői. „Mi magyarok büszkén vall­juk, hogy a takarékosság gon­dolata nálunk nagy hagyomá­nyokra tekint vissza.” — emelte ki beszédében Kovács Gyula, az OTP Pest Megyei Igazgatóságának vezetője. Mert Fáy András, a „haza minde­nese”, ahogy Szemere Pál ne­vezte, nem egyszerűen a re­formkor egyik nagy gondolko­dója volt, de megteremtette a modern pénzgazdálkodás és hitelélet alapjait is. A taka­rékossági világnap azonban nemcsak arra jó ürügy, hogy a múltba nézzünk, alkalmat nyújt arra is, hogy a jelenein elmerengjünk. Divat-e manapság takaré­koskodni? Nehéz erre választ adni. Az OTP megyei igazga­tósága mindenesetre 12 és fél milliárd forintos forgalmat bonyolít le évente. „Nap­jainkban a takarékosság nem kampány, hanem a konjunk­turális helyzettől független fo­lyamatos tevékenység” — hangzott el végül a megemlé­kezésben, melyet Fáy András emléktáblájának megkoszorú­zása követett. Három kérdés - három válasz Nem bűnözők voltak Izgatott hangú telefonáló kereste meg tegnap szerkesztő­ségünket, arra kérve bennünket, nézzünk utána, mi lett azok­kal az elítéltekkel, akik az elmúlt hét során szöktek meg a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat nagymarosi építke­zéséről, s szökésükkel rettegésben tartják a helybélieket. Vá­laszt Cserey Gábortól, a Márianosztrai Börtön és Fegyház biztonsági és nevelési parancsnokhelyettesétől kértünk. O Igaz-e a hír, s ha igen, hogy kerülhetett sor a szökésre? — A pontosság kedvéért el kell mondani, hogy nem el­ítéltekről, hanem szabálysér­tőkről van szó, ilyen esetben pedig nem szökésről beszé­lünk. Egyébként az elmúlt hét során két alkalommal két- két szabálysértő vonta ki ma­gát felügyeletünk alól. Ese­tükben nem őrizetről beszé­lünk: rájuk fegyvertelen pol­gári alkalmazottak felügyel­nek, érthetően sokkal kevésbé szigorúan, mint az elítéltek­re. Közülük idáig csupán egyet sikerült elfogni, a többieket még keressük. • Kell-e tartaniuk a nagymarosiaknak azoktól, akik még nem kerültek elő? — Nem hiszem, ném bűnö­zőkről van szó. A szabálysér­tők többsége pénzbírságát nem fizeti be, vagy a rend­őri felügyelet szabályainak nem tesz eleget, ezért zárjuk el őket. Nincs tehát szó ar­ról, hogy bárkinek is veszély­ben kellene ereznie magát. ® Feltehető, hogy ha az ' elmúlt hét során két alka­lommal is úgymond ki­vonhatták magukat a fel­ügyelet alól a szabálysér­tők, ez máskor, máshol is gyakorta előfordul. — Valóban nem egyedi esetről van szó. Az elzárásra ítéltek többsége közmunkát végez, építkezéseken dolgozik, utcát söpör vagy más, hason­ló munkát végez. Viszonylag könnyen tudnak tehát távoz­ni az őrizetből — természe­tesen csak ideiglenesen. Mert ahogy> megkerülnek, le kell tölteniük a büntetésüket. P. Zs. L aikusként beleszólni a jó hírű nagyvállalat és a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet vitájába nem csupán me­részség, hanem oktalan­ság is lenne. S főként azért lenne ez utóbbi, mert ma­guk a szakemberek sem tudnak megegyezni a vita­tott ügyben. A cég ún. for­galomba hozatal előtti vizs­gálatra küldött be az in­tézetbe egy új felsőruháza­ti terméket. Jogos remé­nyeket fűztek az anyagá­ban, készítése technológiá­jában, fazonjában egyaránt újat hozó, adó termékhez. Éppen ezért szinte sértés­ként hatott az intézeti vé­lemény. Holott ott csupán annyit kifogásoltak — igaz, ez egyben a forgalomba hozatalnak is akadálya —, hogy a termék anyaga nem mérettartó. Magyarán és a vevő köznapi nyelvén fo­galmazva, nyúlik. Ennek a nyúlásnak a mértékét a kívülálló nem tudhatja, ám van elég kép­zelőereje, no meg tapaszta­lata ahhoz, milyen bosszan­tó tud lenni egy kinyúlt, a kar- vagy lábrészen hur­kává lett, az ülőrészen ki- táskásodott ruhadarab, mi­lyen pocsékul fest a sze­rencsétlen vásárlón. Holott fizetett érte annyit, ameny- nyit kértek, s hitte, az új darab nem kezd önálló életet, hanem szolgálni fog, becsülettel. Ha ebben a feltételezésben bármi okból is csalatkozik a vevő, ak­kor nem vigasz számára a tetszetős minta, a modern MÉRETMINTA fazon, a gondos kivitele­zés. A gyár viszont azzal érvel, hogy az alapanyagot nem ő készíti, partnere szerint az mérettartó, ta­núsítvány van róla, s nem másé, hanem ugyanazon in­tézeté, amely most azt ál­lítja ... Itt tart a vita. Pon­tosabban ott, hogy — amint a szakemberek mondják —, a korábban bevizsgáltatott kelme azonos-e a felhasz­nálónak leszállítottál, avagy — mert történnek ilyen furcsa dolgok — közben va­lami sajátos átalakuláson ment át? Kezünkben a le­hetséges minőségrontások egyik méretmintája, a megtévesztés. S ha csak ez az egyetlen trükk lenne! Több mint háromezer új hazai terméket vizsgáltak meg és minősítettek az év első felében a Kereskedel­mi Minőségellenőrző Inté­zetben, s ezeknek a nyolc­van százaléka megfelelt az előírásoknak és az ún. hasz­nálati követelményeknek. Ami, sajnos, rosszabb arány, mint tavaly a ha­sonló időszakban elért mu­tatószám volt. Amiből per­sze nem szabad túlzó kö­vetkeztetést levonni, hiszen bizonyos ingadozás, eltérés megengedhető, mert termé­szetes. Az viszont már ala­pot ad a következtetésekre, hogy ahol megjelennek a versenynek a csírái, kéz- ' detleges jeíei, ott — érde­kes módon — a minősí­tésre beküldött termékek­nek a minősége érzékelhe­tően javul. Véletlen lenne? Véletlen lenne, hogy pél­dául az idén minden ko­rábbinál több új termék­kel rukkolt elő a húsipar, avagy része van ebben a lelkesedésben annak is, hogy a megyében teteme­sen csökkent mind a tőke­hús, mind a húskészítmé­nyek vásárlása?! Keressünk összefüggést a megcsappant kereslet és az iparcikkek gyártóinak buzgalma kö­zött? Nem kevesebb, mint 971 új termék került eb­ből a körből a minősítők asztalára, s ez negyedével (!) több a tavalyinál. Igen, ez is méretminta. Annak kifejeződése, mi lehetne a mérték az ellátásban, a vásárló kedvének keresésé­ben, ha lenne verseny, ha lenne kínálat, választék. Ha lenne; miért nincsen? Ta­lán éppen azért, mert a vállalatok mozgásterei bi­zonyos tekintetben túlsá­gosan tág méretűek, más szemszögből nézve viszont nagyon is szűkösek. Pél­dául tágak abban a tekin­tetben, hogy költségeik nö­velését szinte korlátlanul átháríthatják a vásárlóra, hogy seregnyi címen jut­hatnak hozzá állami támo­gatáshoz stb. Szűkek ugyan­akkor a méretek például az importgazdálkodásban, a bérgazdálkodásban, tehát úgy kell tenniük a terme­lőknek, mint annak a tán­cosnak, akinek a keze, a törzse, a feje sok mindent kifejezhet, csak éppen a lába mozdulatlan, egymás­hoz kötött. Ilyen helyzetből nem sok jó jön létre. S valóban, természetesnek kell tartanunk, hogy a me­gye fogyasztási cikkeket gyártó üzemeiben — ám azt ne higgyük, hogy az alapanyag-termelőknél, a termelőeszközök gyártóinál különbek az állapotok — egyszerre van jelen a ki­váló és tartósan kiemelke­dő minőségű termék a gyatrával, az örökösen in­gadozó minőségűvel, a megbízhatatlannal. K eserves dolog belátni, de be kell látni: a vásárló nem mással, hanem azokkal a méret­mintákkal találkozik a ma­ga egyéni világában, ame­lyek a gazdaság egészét jellemzik a szűkösség és a tágasság egymásmellettisé- gével, az átmenetiség és az állandóság nehezen kiszá­mítható, mert logikát nél­külöző csereberéjével. A vásárlónak a helyzete nem lehet jobb, mint amilyen a gazdaság tartós állapota. Érdekes módon azonban ar­ról sokat hallani, mit kel­lene tenni a forgalmazás, az ellátás javítása érdekében, arról azonban szinte alig hallani valamit, mi lesz a frontvonalban, a termelés­ben. Holott a keserves csa­ta ott dől el. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom