Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-07 / 240. szám
NAGYKŐRÖSI xSZíHan A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM 1988. OKTOBER 7., PÉNTEK Az idegen Hideg a reggel, az idő fél nyolc körül jár. A legtöbben iskolába vagy dolgozni sietnek. Az ismerősök üdvözlik egymást, a többséget hidegen hagyja a másik. Fejbólintások. Jó reggelt kívánok! Üdvözlöm! Helló! Szia! Én is az ismerősöket figyelem. Éppen szembe jön velem egy volt osztálytársam. De jó, hogy látom! Emlékeztet a gondtalan időkre. Vajon mit csinálhat most? — Szia Éva! — mondom. Semmi. Egy pillanatra megállók. Elment mellettem. Ide sem nézett. Zavarba jöttem, és dühöngve indulok tovább. Hátrafordulva látom, hogy nem messze mögöttem egyik volt szomszédom szaporázza lépteit. Lassítok, hogy majd pár kedves szó cseréjéig bevárom. Már hallom közeledni lépteit, abba az irányba fordulok. Ő is elhúzott mellettem, mintha sosem látott volna. Tétován állok az emberforgatagban. Ez tényleg így van? Ennyire nem törődünk a másikkal? Föladni készültem kudarcot vallott próbálgatásaimat, amikor jött egy diáklány és nevetve rámköszönt. Majd hanyatt estem! Hálásan mosolyogtam, és visszaköszöntem. Borzasztó jól esett kedvessége. De ki lehet? Hiába töröm a fejem, nem ugrik be. Mire idáig jutok gondolataimban, addigra ő már szaladni kezd, lefut; az út szélére, és felszáll az éppen akkor érkező, majd Kecskemét irányába tovább- menő buszra. Ekkor már biztosan tudtam, hogy idegen, H. B. Indul a Városunk Nem független, körösi Felmentés, választás ülést tartott a KISZ-bizottság Rendkívüli testületi ülést tartott a KISZ Nagykőrös Városi Bizottsága. Ezen részt vett Pásztor István, az MSZMP Nagykőrös Városi Bizottságának első titkára, valamint dr. Kiss Jenő, a KISZ Pest Megyei Bizottságának első titkára. Rédai András az ülésen felmentését kérte KISZ-titkári és testületi tagsága alól. A testület a kérést egyhangúlag elfogadta. Ezt követően Dajka Józsefet politikai munkatársi funkciójából testületi taggá kooptálták, majd a testület megbízta a titkári teendők ellátásával. Ez a megbízás a jövő tavasszal esedékes küldöttértekezletig érvényes. Mozi A nagyteremben: A dzsungel könyve. Színes, szinkronizált amerikai rajzfilm. Előadás 5 órakor. A rózsa neve. Színes NSZK —olasz film. (Csak 16 éven felülieknek!) Előadás 8 órakor. A stúdióteremben: Bizalom. Színes magyar film, fél 6-kor. A Városunk című nagykőrösi kulturális folyóirat próbaszáma után hamarosan az olvasók kezébe kerül az immár, hivatalosan is létező kiadvány első, rendes száma. Ez alkalomból dr. Bárdos Józsefet, az MSZMP Nagykőrös Városi Bizottságának politikai munkatársát, a lap felelős szerkesztőjét kérdeztük olyan témákban, amelyek remélhetően a mi lapunk olvasóit is érdeklik. A Városunk szerkesztősége előfizetői felhívást bocsátott ki. Vajon hányán jelentkeztek? — Eddig 645 levelezőlap — vagyis megrendelő — érkezett vissza. Októberi számunk 1000 példányban készül. — Ez azt jelenti, hogy 355 újságra még nincs vevő. Hol lelnek gazdára ezek a példányok, hol lehet keresni a folyóiratot? — Elképzelésünk szerint a város középiskoláiban árulják majd a lapot, de szó van arról is, legalább két hírlappavilonban is kínálják, nevezetesen a DÉMÁSZ, illetve az Ifjúság ABC előttiekben lehet majd hozzájutni — 10 forintos áron. — Ez reális ár? — Annyira bizonyosan, mint a többi lapé. Az ezer példány összesen 30-35 ezer forintba kerül, s ha mind elkél, 10 ezer forintot hoz ' vissza. A fennmaradó összeg egy részét — az egész költség mintegy harmadát — a város gazdasági egységei, üzeme: állják — mindazok, akik fontosnak tartják, hogy a város rendelkezzen egy folyóirattal. A fennmaradó egyharmad részt, tehát havonta 10-15 ezer forintot, a tanács vállalta. — A tanács vagy valamelyik osztálya? — A tanács. — Mostanában úgynevezett független lapok jelennek meg. A Városunk független? — Nem független, hanem nagykőrösi. Olyan széles alapon szerveződött, hogy a fenntartására is városi egyetértésre van szükség. — Ezek szerint szükség van — a Nagykőrösi Hírlap mellett — egy másik lapra, kulturális folyóiratra? Mivel ad, adhat többet a Városunk, hiszen mi is közlünk anyakönyvi híreket — ugyanezt veszi át az új lap — moziműsort, a művelődési központ ajánlatait. ., ?! — Nos, a Városunk kevesebbet ad, mint a Nagykőrösi Hírlap — ugyanis nem napilap. Viszont talán nagyobb lehetősége van arra, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzon, amelyeknél meg kell állni, le kell ülni, el kell gondolkodni. — Ez tipikus értelmiségi orgánum? — Nem, nem erre gondoltam. Inkább arra, hogy felkeltsük annak igényét, hogy bizonyos dolgokhoz igenis idő kell, s azt rá kell áldoznunk. De ezt majd úgyis az olvasók döntik el. — Sok sikert az idősebb laptárs nevében! (ballal) Csehszlovák vendégek felléptével Kórusok ünnepi találkozása fj Az Állami Zeneiskola hagyományát örökítette át a Pe- ^ tőfi Sándor Általános Iskola azzal, hogy három napra ^ vendégül látta a csehszlovákiai Nova Dubnica város ^ énekkarát. Ez a meghívás egybeesett a zenei világnap í nagykőrösi ünnepével is. A Nova Dubnica-i énekkart dr. Jozef Vahos vezényelte Pászti Ágnesnek, a városi tanács művelődési felügyelőjének megnyitója után csen dűlt fel a dal. A koncert első részében lépett dobogóra a negyventagú gyermekkórus, amely a Petőfi Sándor Általános Iskola tagozatos osztályaiból alakult egy éve. Jeüosszú esztendők után Elbúcsúzott a brigád Azt hiszem, erre vágyik minden becsületes ember. Eltölt a munkában hosszú éveket, évtizedeket, s a végén, megérdemelt pihenése előtt, egy napon csak rá figyelnek, csak őt köszöntik, elmondják, milyen jó volt vele dolgozni, s mennyire hiányzik majd. Még énekkart is alakítanak, hogy dalban is kifejezzék örömüket, bánatukat. (A képen) S hogy mindezt valaki ódivatúnak találja? Nem az pedig, csak figyelmesség. Ott, ahol képesek megállni, észrevenni a másikban, a társban az embert. Igen, azt hiszem, éppen ez (lenne) az ember sajátja. S azt hiszem, azért örült is meg sínt is Barkóczi Józsefné, a nyársapáti Ferro- kémia Ipari Kisszövetkezet ötszörösen kiváló szocialista brigádjának immáron nyugdíjas brigádvezetője, mert mindezt átélte, átélhette a mi nap. Bizony, 1976-tól — akkor települt ide ez a prosperáló cég — nehéz volt az út idáig, amikor is a kéttucatnyi ember 40 millió forintos értéket állít elő. (Ballai Ottó felvétele) [VI ária hazatért a munkából. Legkisebb gyermeke, a hétéves Anikó már várta az előszobában. — Szia, anyu! Nem szabad továbbmenni! — Miért nem mehetek be? — Pszt! Mert meglepetés lesz — suttogta Anikó. — De nem szabad elmondanom, hogy apuék mit főznek, csak nem engedlek be és kész. — Ki van még itthon? — Mindenki. Már Zoli is megjött, de ne kérdezősködj annyit! Marika lekuporodott a kislánya mellé. Beleszippantott a levegőbe. Az egész lakásban különös, jó illatok terjengtek. Eleget téve Anikó felszólításának, nem kíváncsiskodott tovább. Fejét a fainak támasztotta és agyában peregni kezdtek a történetek reggeltől, míg hazaért. Kegyetlen az időjárás is velem. Ez a nap még szürkébb a többinél is. Mindenki álmos. ideges. Érthető, hogy a portásnak feltűnt, hogy vidám vagyok. Meg is jegyezte. Nem j, azért is az maradok. De Kinek számítok én még? hogy miért köszöntem előre mindenkinek... Még a főkönyvelőnek is, aki férfi. Biztosan az öröm teszi. Igaz, még a folyosón is mosolyogtam, csak már benn az irodában nem. Akkor romlott el a jókedvem, amikor benyitottam. Megszokás szerint elhangzott hétszer a jó reggelt! — felém, én visszaköszöntem, hogy: jó reggelt kívánok mindenkinek és kész. Semmi több. Mondjuk mégis mit vártam? Piros szőnyeget? Színes szalagokat virágesővel? Tizenöt éve dolgozom itt. Milyen sok idő és hogy elszállt! Emlékszem, amikor tizennyolc évesen először bejöttem. Akkor érettségiztem. Csitri lány voltam, nem voltak terveim, nem volt múltam. Most elmúltam harminc- három, van három gyermekem, sok minden áll mögöttem és még nagyon sok mindent meg kell csinálnom, hogy a gyermekeimből ember legyen. Olyan jó érzés tudni, hogy számítok valakinek, hogy odafigyelnek rám. És akkor itt van ez a hét arc, fel sem pillantva aktáikból körmölnek, gépemberként dolgoznak. Lehuppanok a székemre és mar belül sem mosolygok. Pocsék érzés. Én vagyok a hibás? Máshogy képzeltem. Nem tudom, mire számítottam. Tizenöt év. Végignézek az asztalokon, próbálok egy rám mosolygó szempárt keresni, de csak felém se néznek. Dolgoznak. Süketek és vakok. Legalább csak egy olyan icipici megemlékezést rendeztek volna, mint amilyet én rendeztem nekik, amikor ők ünnepeltek. Á, nem is érdekel. Semmi sem. Vagy csak egy: gratulálunk! Vagy valami! Egy jó szó! Sírni kezdtem. Nem tudom miért, kellett. Kint a folyosón szipogtam. Jólesett. Aztán visszamentem, leültem dolgozni. Most sem figyelt rám senki. Már nem is érdekelt. Az az egy szál virág? Vagy az az egy pohár pezsgő, amit megiszunk a munkatársainkkal? Ugyan már! Álmodozás. Ilyen a világ. Csak nem áll meg a/ idő egy kézszorítás miatt?! Ostobaság, önzés. Hol élek én?! — Anyu! Anyu! Nem hallod? Jöhetsz! Már szabad! Mind a négyen ott álltak az ajtóban, szépen felöltözve, a kezükben virág. A férje, a két kislány és a fia. Mögöttük gyönyörűen meg volt terítve. Az asztalon ott gőzölgött munkájuk, a meglepetés, körülötte ajándékok. íjdaálltak mindannyian elé. ^ Mária felállt. Most nagyon szerette volna magához szorítani mindannyiukat egyszerre. Ügy érezte, megint sírni kell. Anikó törte meg a csendet. Sok boldog névnapot anyukám! Sok boldog névnapot! Légy mindig vidám és boldog velünk! Sok boldog névnapot! Hargitai Bernadett lenleg százan vannak, s ezen a hangversenyen a legjobb hangú gyerekek énekelhettek. Milyen jó leírni öt év után, hogy Nagykőrösön városi ünnepségen ének tagozatos iskolai kórus szerepelt rangosán. A tagozat minőségi, szakmai munkájának fokmérője ez a kórus, hiszen énektanár és kórusvezető egyugyanazon pedagógus, Kis Istvánná. A furulyások műsorszáma még színesebbé tette a koncertet. Közönségsikert aratott e tetszetős betétszám. A hangverseny második részében a 34 tagú cseh kórus énekelt, dr. Jozef Vahos karnagy vezetésével. Műsoruk igen változatos volt. A cseh népdalok mellett francia, ukrán, német népdal is felcsendült, majd Lassus: Serenádja és Händel mű is. Természetesen cseh zeneszerzők vegyes- kari művei is szerepeltek a műsorban. Ez az amatőr kórus szép zenei hangzást mutatott be az előadott művekben, Örömmel, jókedvűen énekeltek. A koncert ráadásszáma Kodály: Esti dala volt. A szlovák kórus magyarul énekelte. Elismerés illeti őket. Nagyon jó hangulatú, hálás közönséggel és jó koncerttel ünnepelte meg a zenei világnapot városunk./ A jó kedélyű kórus szűnni nem akaró énekléssel zárta a napot, majd folytatta másnap este a Cifra csárdában, miután hazaértek a kecskeméti városnézésből. Harmadik nap látogattak el az iskolába a vendégek. Az intézmény megtekintése után a szülői munka- közösség kedveskedett vendéglátással az énekkar tagjainak. Az intézmény vezetője is megajándékozta a kórust és annak vezetőjét. Nova Dubnica város művelődési osztálya vezetőjét Vlasta Vlacovát. ö Deák György igazgatónak meghívólevelet adott át, melyben csehszlovákiai szereplésre hívják meg az intézmény gyermekkórusát, annak reményében, hogy mély baráti kapcsolat alakul majd ki közöttük a jövőben. Másnap, Farkas Péter irodalomtörténész kalauzolásával a vendégek megismerkedhettek a város nevezetességeivel. Jól szervezett, kellemes 3 napot tölthetett Nagykőrösön a kórus. Ehhez hozzájárult az is, hogy kitűnő tolmácsáé jött a csoporttal Sterba Evane vezé- tő óvónő személyében. Barna Elekné Az ének tagozatos Petőfi iskolásokat Kis Istvánná vezette (Varga Irén felvételei) Sporthírek Kettős kosárgyőzelem Az 1988/89. évi NB II-es bajnokságban a körösi kosárlab- dás nők a Petőfi-tornacsarnok. ban léptek pályára, míg a férfiak az ellenfél kérésére az eredeti tervnél egy nappal később mérkőztek a fővárosban. Férfiak. Nk. Kgy. Kinizsi- Orvostudományi Egyetem SC (Budapest) 99-74 (46-36). Nk.: Horváth Z. (10), Illésy (7), Pásztor (36), Molnár (20), Zágráb (6); csere: Módra (7), Hegedűs (8), Balogh (5), Mocsai. Bár a keveset edző, rutinosabb játékosok kimaradtak a Kinizsiből, a mintegy húsz körösi szurkoló ütemes tapssal köszöntötte első bajnokiján a csapatot és végig lelkesen buzdította. Idegesen és hibákkal kezdtek a felek. Hét perc után kissé megnyugodtak a konzervesek. Több mozgással jobb támadásokat vezettek, s védekezésben jól kiszorították a medikusokat a palánk alól. A vendéglátók rutinosabb játékosaikkal kevesebb dobóhelyzetüket jobban kihasználták, és a második fél. idő 10, percéig egypontos különbségre feljöttek. Ekkor Molnár egymás után hat személyit értékesített. Ez megnyugtatta a kinizsiseket. gyors támadásokkal és végül jobb erőben kiküzdötték a győzelmet. Táskay Gábor, a OSC edzője — aki másfél éve még a kinizsisek mestere volt, a következőket mondta: — Egy pont különbségnél két elemi hibát vétett a csapatom, s ez döntött. Kőrösön jóval szorosabb lesz az eredmény! Nők. Nk. Kgy. Kinizsi- Atomerőmű SE (Paks) 67-59 (35-28). Nk.: Sütő (18), Mészáros (2), André (4), Hajagos (24), Kosa (6); csere: Józsa (6), Bajáki (1), Görbe (6), Takács, Szabó. A körösi lányok a legutóbbi Középcsoport 14., a szekszárdi NB I-es játékosokkal erősített dunántúliak a Nyugati 10. helyén végeztek. Nagy küzdőszellemmel kezdett mindkét csapat, és szoros, fej fej melletti volt az állás sokáig. Az agresszív védekezés miatt mindkét oldalon sokáig nehezen lehetett palánkközel- be jutni. Látszott, hogy a Kinizsi a Kecskemétről igazolt játékosokkal egyértelműen erősödött. A 10. percben (18-17-es állásnál) kettős csere után sikerült az előnyt növelni. Szünet után némileg hullámzó volt a játék, lelkes a küzdő- szellem, nagy az iram. Jobb cserejátékosokkal és lelkes akarással megérdemelt a győzelem. S. Z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)