Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-07 / 240. szám
4 &£Mtm 1988. OKTOBER 7., PÉNTEK Nyűg a nyüszítő A zeneiskolában éppen a hegedülni tanuló gyerekek vizsgáztak. Mindegyikük tehetséges, és igazán szép műsort produkáltak. Mindenki büszke volt. Tanárnőjük a vizsga után kérte a szülőket, hogy aki továbbra is járatni szeretne gyermeket az órákra, az vigye haza a hegedűt. Gáborka édesanyja is fogta a hangszert és a fiúval elindultak hazafelé. A gyerek igencsak nehezményezte ezt, és először csak feszelegve, grimaszokat vágva, majd morgolódva tiltakozott az „eljárás” ellen. — Én nem akarok többet hegedülni! Utálok gyakorolni! Miért kell hazavinni ezt a nyüszítőt?! —- Ez nem nyüszítő, kisfiam. Olyan szépen játszottál, hogy megríkattad volna a kőhegyet is. Mindenkinek tetszett. Van érzéked hozzá. Ezért visszük haza. Gabikát nem hatották meg a szép szavak. Továbbra is morcos maradt, s csak úgy óvatosan, a fogai között sziszegte : — O, ha ezt előre tudom, úgy elrontom...! H. B. A téli fűtésre készülnek A Dunakeszi Távfűtő Művek dolgozói az utolsó simításokat végzik, hogy a hűvös idő beköszöntővel zavartalan legyen a melegvíz-szolgáltatás és a távfűtés. A fűtési csúcsidőszakban derül aztán majd ki, hogy mennyit ért a karbantartók munkája Rangsorolt fejlesztések Dunakeszin Kényszerű döntések Dunakeszin élnek tősgyökeres helybeliek, akiknek az őseik is itt éltek, laknak másod-, harmadgenerációs vasutasok, akik elődjei a járműjavító üzem és a gyártelep építésekor telepedtek ide. Külön történelme van az alagi városrésznek. Élnek a városban a keleti végekről beköltözött családok, a valamikor lakásra váró albérlők. Ebből a múltból és jelenből kell Budapest tőszomszédságában felnőni a tíz éve megszerzett ranghoz. Bár a folyamat ellentmondásos, a pénzszűke miatt lassúbb a kívánatosnál, a változás jelei láthatók. A városfejlesztés egyik döntő korszaka a VII. ötéves terv, melyet már a program készítésekor is szerényebbre kellett méretezni a tervezettnél. Hiszen a szüntelenül terebélyesedő Duna-parti lakótelep a maga toronyházaival — hogy mást ne is említsünk —, rég kinőtte a vásárlóktól minden esti órában zsúfolt ABC-áruházat. A demográfiai hullám tetőzése miatt kiesd a telep iskolája. — A VII. ötéves terv készítésekor még mások voltak az árak, a gazdasági szabályozók, nem vehettük figyelembe az általános forgalmi adót — ad magyarázatot Villási László tanácselnök. A hetedik ötéves tervet nem egyedül Dunakeszi városának kell ma módosítania. Ám minden döntés ott és annak fáj a legjobban, ahol és akire vonatkozik. Megnyugvással veszik tudomásul az emberek, a közélet munkásai, hogy időben sikerült modern könyvtárrá varázsolni a régi intézményt, a körzet és a város számára tágas, korszerű szakorvosi rendelőt adhatták át, rendbe hozzák a szakmunkásképző intézet öreg épületét, a régi szakorvosi rendelő helyére a rendkívül mostoha, barakk környezetéből költözhet át a zeneiskola, a lakosság hozzájárulásával épül tovább a háztartások energiaellátását korszerűsítő gázvezeték, s végre csatornák vezetik el a talajt és a környezetet károsító szennyvizet. Bár drága — lakásonként 32 ezer forintot kell fizetni egy-egy új telefonállomásért —, az ezer vonalra megvannak a konkrét igények. Ehhez a megyei tanács tízmillió forinttal járul hozzá, a közületek 160 ezerért kapnak egy állomást. Víz a fővárosból Nem marad el a vízszolgáltatás további javítása sem, mivel ez halaszthatatlan. Nyaranta ugyanis, a Duna vízszintjének csökkenésekor elrendelik a korlátozást. A Du- namenti Regionális Vízművek az utóbbi két évben enyhítettek ezen, de még mindig szükséges, hogy Budapest segítségére támaszkodva jövő év májusáig kiépüljön a fővárosból érkező, napi ötezer köbméter vizet szállító vezeték. Ezekben a kiadásokban kap szerepet a teho, melyet korábban jóváhagytak, s ma már rendszeresen fizetnek a helybeliek. A növekvő árak, a csökkenő támogatás miatt sajnos a város és a körzet számára nagyon fontos 12 tantermes gimnázium és tornacsarnok tervezett 195,3 millió forintos költsége megemelkedett, s a végösszeg még akkor is 274,9 millióra alakul, ha betartják, a jövő augusztus 1-jei határidőt. Kevesebb lakás Minden anyagi erőt ide koncentrálnak. Elhagyják a tervezett szociális bérlakások, az általános iskola építését. az új tanácsháza építésének előkészítését, villamoshálózati transzformátorcseréket, nem vesznek új gépeket az utcák takarításához. Egy kimutatás szerint az OTP- laikásokból is kevesebb épül. Ez ugyan nem a gimnázium sorsával függ össze, aminek az átadásáig hitelt is vesz fel a tanács és számítanak a lakosság társadalmi munkájára. Döntéskényszer ez, amelynek szorító gyűrűjéből nehéz manapság kitörni. K. T. J. Ká!mán-napi kirándulás Fóti emlékűt Hagyomány már, hogy a Budapesti Művészetbarátok Egyesületének tagjai, ahogy évekkel ezelőtt köszöntőbe indultak Kálmán napján Fótra, Németh Kálmán fafaragó, szobrászművészhez, úgy most emlékházát látogatják meg Kálmán-nap alkalmából. A csoport, amelyet dr. Koll- mann J. György vezet, holnap, október 8-án találkozik az Élmunkás téren Budapesten, 8 óra 45 perc és 9 óra között a Dunakeszire induló autóbusznál. Ugyancsak ezen a napon Szombathelyen, a művelődési és sportházban tart előadást Naptár vagy kalendárium címmel dr. Jáki Ferenc, az egyesület tagja, az ismeretterjesztő téma szakértője. André Kertész Fotómúzeum Három új tárgy A szigetbecsei André Kertész Fotómúzeum három újabb emléktárggyal gazdagodik. A napokban érkezett meg Amerikából Ráckevéra a művész karosszéke, szekretere és egy XV. Lajos korabeli szekrény. Mindezeket új időszaki kiállítás alkalmával láthatják majd az érdeklődők. Az Erdőgépnek segített a Lady A felszállóág kezdetén A csapdába esett róka beszorult lábának feláldozásával is kiszabadítja magát, hogy életben maradjon. Hasonlóan kegyetlen, de életmentő műtétet hajtottak végre a szentendrei Erdészeti Gépgyártó Vállalatnál. A szentendrei Erdőgépet sokáig a város legjobb gyáraként tartották nyilván. Ékkor határozták el a gyár vezetői, hogy a korszerűtlen épületek helyett — új telephelyen — tágas, világos csarnokot építenek. A csarnok elkészült, de időközben nagyot változott a világ. A forintok a vártnál lassabban csordogáltak, smár- már úgy látszott, összecsapnak fejük fölött a hullámok. A helyzetüket tovább súlyosbította, hogy megüresedett az igazgatói szék. Pályázatot hirdettek, a jelentkezők közül külső embernek szavaztak bizalmat, Bartha András lett az új igazgató, aki végzettsége szerint mérnök és közgazdász. — Február óta vezetem a gyárat — mondja —, könnyű volt belátni, hogy az adósságterheket nem bírjuk el. Sokkal nehezebb volt — szeptemberig tartott — meggyőzni a kollektívát és a vezetőtársaimat, hogy csodákban nem reménykedhetünk, bármennyire fájdalmas is, az új épület után a telket is el kell adni. A csarnok még idejövetelem előtt gazdára talált, a telket pedig árulni kezdtük, hirdetjük az újságokban. — Ezzel levegőhöz jutott a gyár, de megélni csak a nyereséges termékekből lehet... — Nem véletlen, hogy a névadó gyártmányok alig tíztizenöt százalékát teszik már csak ki össztermelésünknek. Hasonló arányt képviselnek a mezőgazdasági gépek és a teherautó-utánfutók. A legnagyobb tétel — kapacitásunk felét köti le — a személygépkocsi-utánfutók gyártása. A Lady márkanevű utánfutók keresettek a hazai piacon, s reméljük, megállják a helyüket a külföldi piacokon is. — Elképzelhető, hogy jövőre a szentendrei Erdőgép nem gyárt majd erdőgépeket? — Nem mondunk le egyetlen olyan termékről sem, amelyik nyereséges — válaszolja tömören az igazgató. — Hogyan látja most a gyár helyzetét, sikerült kijutniuk a hullámvölgyből? — Ott azért még nem tartunk, mondjuk úgy, a felszállóág kezdeténél vagyunk. — mátrai — Még az új telephelyen tárolják az utánfutókat és pótkocsikat. Hamarosan költözniük kell Okleveles rendészetvezető Kicsit katonás, de igazságos Lengyel Péter, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemének főrendésze kötetlen munkaidőben dolgozik, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy későn tér haza, mert este is ellenőriz az üzemben. Reggel ugyancsak korán kezd. Katonás fegyelem, a pontosság, a rendszeretet jellemzi. A Békés megyei Kétegyhá- záról indult, majdnem gyerekfejjel. tanulta ki a lakatosszakmát. Akkor Dunakeszin olyan mesterre talált, aki a gyárban kialakult hagyományok szerint nemcsak tanított, hanem nevelt is. Így nőtt bele abba a derékhadba, amely emberségből, szakmai tudásból oly sok példát ad a városnak, a megyének, az országnak és az iparágnak. A köz szolgálata A rendészek csoportjához 1967-ben került, később főrendész lett. Az Ipari Vezetőképző Intézetben az idén végezte el kiváló eredménnyel tanulmányait, melyek alapján okleveles rendészetvezető a képesítése. Van egy alig ismert, de a tömegszervezeti mozgalmakban gyakran ismételt közmondás, amit egy időben sokat emlegettek. „Ahol sót árulnak, ott paprikát is lehet kapni." Azt értették alatta, hogy a szabad mozgás, a kötetlen munkaidő lehetőséget ad arra, hogy egyszerre több funkciót is viseljen, több társadalmi munkát végezzen az, aki ilyen helyzetben van. Feltételeztem, hogy így szaporodhatott meg Lengyel Péter sokféle közéleti megbízatása, bár ő mást mond erről. Azt, hogy így nevelték, ezt szokta meg a DISZ-ben, később a KISZ-ben, barátai és kollégái is ilyenek voltak. Azzal a tudattal él mindegyikük, hogy az ember nem csak önmagáért van, ha vár valamit a közösségtől, adni is kell. Ha kérték, nem tudott ellentmondani. És ad. A véradónapon vért a gyári vöröskeresztesekkel. Utoljára épp tizennegyedszer feküdt donorként a fehér ágyra. A Hazafias Népfrontban városi elnökségi tag és körzeti titkár, bár a titkári funkciótól az idén éppúgy meg akar válni, mint a gyerekeknek szervezett nyári vakációakció bizottságának elnöki tisztétől, ami a szülői munka- közösségi tagsággal együtt került hozzá, amikor még kisebbek voltak a gyerekei. Ez már sok, azzal együtt, hogy a városi szakszervezeti bizottságnak is tagja Dunakeszin, s ott már a harmadik választási időszakban a kereskedelmi, társadalmi ellenőri csoportvezetője. Barátok segítik Ez a legkeményebb feladat, bár mint mondja, ehhez törvényesen jár a munkaidő 20 százaléka, ezalatt is foglalkozhat a kérdéssel, de sem ő, sem a csoport tagjai nem nagyon élnek ezzel a jogukkal. — Azért mégis kíváncsi vagyok, hogy jut ideje ennyi mindenre — jegyzem meg. — Az időt gondosan kell beosztani, a munkát pedig megosztani. Nekem szerencsére jók a kollégáim, akik között van lakatos, jogász, számviteli szakember, belső ellenőr és kereskedő. Nem tiszteletkörnek szánom, de tényleg segítenek a munkahelyi vezetők, és persze a család. A feleségem, aki itt dolgozik a gyárban, sok otthoni terhet átvállal azért, hogy én megfelelhessek választóim bizalmának, akiket nem hagyhatok cserben — hangsúlyozza, amikor arra is kitérünk, hogy ez az ellenőrzi' talán nem a legnépszerűbb, s néha konfliktusokkal, mint legutóbb tapasztaltuk, méltatlan támadásokkal jár. Pedig jó lenne, ha segítségnek tekintenék azt a munkát azok is, akik — szerencsére csak kevesen — olyan színűre szeretnék festeni, amilyenre nem tudják, mert még az ellenőrzött partnerek többsége is azt jelenti ki: kemény, de puritán ember. Keveset pihen — Igen. Tudom, hogy a kereskedők fizetése alacsony, hogy munkakörülményeik mostohák — mondja. — De a mi dolgunk egyedi esetek vizsgálata. Ne legyen kisebb a súly, ne legyen romlott, szavatossági időn túl az áru, ne fizessen többet a vevő, ne kivételezzenek a boltosok, ami a hiánycikkek bőséges listája miatt néha előfordulhat. Ne hagyják tartalékban a féltartós tejet, ha sokan keresik. Lengyel Péter miatt körbe jártam a fél várost. Kemény, igazságos, hajthatatlan. Mindenütt ilyen bizonyítványt állítottak ki róla. Kovács T. István Együttéléseink N em mondunk vele újat, ha azzal kezdjük, növekvő vagy jobb esetben nehezen fogyó köz- és magángondjaink miatt az utóbbi időszakban idegesebben, indulatosabban élünk. mint korábban. Megélhetés, elhelyezkedés, beilleszkedés, lakás, öltözködés, étkezés, gyermeknevelés és még ezernyi címszó kívánkozik ide, kánek- kinek ízlése, illetve helyzete szerint. S mivel nem egyforma a teherbíróképességünk, vannak, akik pánikhangulatba esnek. Féltik az állásukat, az előmenetelüket, minden nap újabb teher és megpróbáltatás számukra. Nem kis erőfeszítéssel jár a családi költségvetés egyensúlyban tartása sem, Együttéléseinket próbára teszik a nehezebb életkörülmények munkahelyeken és családban egyaránt. Mintha több lenne a torzsalkodás, intrika, az elhamarkodott ítélet egymás munkájáról, személyiségéről, sőt, legbensőbb magánügyeiről. Ezek egyáltalán nem új jelenségek, mondhatná bárki, ahol emberek dolgoznak, mindig is voltak és lesznek összekoccanások, viták, vélt és valós sérelmek. Mindez vele jár a közösségek mindennapjaival és általuk tisztul, színesedik a paletta. Eszembe jut egyik vállalatunk öntevékeny útkeresése, melynek lényege az lett volna; rögtönzött kérdőíven megkérdezték a dolgozókat, szívesen vannak-e együtt munkatársaikkal, s ha választhatnának, kikkel dolgoznának leginkább. Az eredmény meglepő volt, csaknem minden második dolgozó elégedetlen volt közvetlen munkatársaival és megnevezte az általa megfelelőnek, szimpatikusnak tartott kollégát. Természetesen nem teljesülhetett minden kívánság. Egy-két részlegben, úgy jó ötvenszázalékos arányban, mégis sikerült nem kis nehézségek, értetlenségek árán összehozni az embereket. Csoda ugyan nem történt, de néhány hónap múlva érezhetően javult a dolgozók hangulata, majd pedig munkájuk minősége. Tudom, a termékszerkezet-váltás vagy az intézmények korszerűsítésének időszakában ennél fontosabb dolga is akad a vezetőknek. Munkahelyi együttéléseink minőségének alakulása mégis szorosan kapcsolódik az imén- tiekhez. Jó lenne, ha mind több kollektíva kapna jogot és lehetőséget — termelőhelyen és szellemi munkahelyein egyaránt —, hogy megválassza új munkatársait, szava legyen abban, kikkel dolgozik együtt és kikkel nem kíván egy levegőt szívni. Olykor a figyelmetlenség vagy kényszer, netán a vezetői ismeretek hiányában azok is egymás mellé kerülnek, akikről a hétköznapi nyelven azt szokták mondani, ki nem állhatják egymást. Mégis különféle okok miatt életük jó részét együtt szenvedik át. Előfordul, hogy emiatt meg- hasonlanak szakmájukkal, idegileg tönkremennek, a szerencsésebbek, bátrabbak netán új munkahelyet keresnek maguknak. Együttéléseink sohasem lesznek és lehetnek felhőtlenek, ez a dolgok és az ember természetéből ered. Bármilyen nehéz az élet, önmagunk védelmében is, meg kell tanulni együttélni a munkahelyi lelki, érzelmi ártalmakkal. Mert léteznek nemcsak a testet, hanem a lelket, az idegzetet, a hangulatot is károsító tényezők. S ezek ellen egy kicsivel nagyobb önmérsékléssel, nagyobb önismerettel védekezhetünk. Hogy kevesebb sebet adjunk és kapjunk... Páll Géza ________________________
