Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-06 / 239. szám

Benyén Régi hagyomány Sok-sok évtizede — kisebb megszakításokkal — szép ha­gyomány Bényén a szüreti felvonulás és bál. A régi szo­kások éltetői, néhány idő­sebb helybeli közreműködé­sével, általában a fiatalok. Az idén, október 8-án, szombaton, a helyi ifjúsági klub és KISZ- alapszervezet közösen szerve­zi a szüreti mulatságot. A csi­kósok és a csőszlányok felvo­nulása délután fél kettőkor kezdődik, a hagyományos bál pedig este nyolctól reggel né­gyig tart. A talpalávalót — stílusosan — a Dóridé zene­kar szolgáltatja. Ecseren Egyhetes kiállítás Képzőművészeti kiállítás nyílik az ecseri Rábai Miklós Művelődési Házban október 15-én, délután 2 órakor Szé­kely György és ifj. Székely György festőművészek mun­káiból. Megnyitót mond Ede- lényi Árpád gyógyszertárve­zető. Az érdeklődők egy hétig — október 22-ig — tekinthetik meg a kiállított képeket. Kulturális ajánlat Ecseren csütörtökön 15.30- tól logopédia, 16-tól a nyug­díjasklub foglalkozása. Gyomron az úttörőházban 15-től sportdélután — aszta­litenisz, csocsó, sakk, asztali foci, nyitott ház. Mendén 18-tól ifjúsági klub- foglalkozás. Sülysápon 17-től KRESZ- és társastánctanfolyam. ŐRI man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM 1988. OKTÓBER 6., CSÜTÖRTÖK Új évad kezdődött Segítik az egyén fejlődését Ha október, akkor új évad kezdődik a gyömrői Ság- vári Endre Üttörőházban. A körzet egyetlen ilyen in­tézményében az idén is alaposan szemügyre vették azo­kat a lehetőségeket, amelyekkel az elkövetkezendő hó­napokban számolhatnak. Természetesen a fő irányt a Magyar Űttörők Szövetsége Országos Tanácsa 1988/89. évi programajánlata jelenti, de a helyi lehetőségek, ötletek kiaknázására is törekszenek majd. Érdekes törekvése az intéz­ménynek az óvodás korú öt­hat éves gyerekekkel való még elmélyültebb, még gyakoribb találkozás. A könyvtárak már kedvező tapasztalatokat sze­reztek ezen a téren, hiszen a nagycsoportosokat rendszere­sen vendégül látják a biblio­tékák. Nyilván ez inspirálta a Ságvári Endre Üttöröház ve­zetőit, hogy becsalogassák a legifjabb korosztályt az intéz­ménybe. Ebből később profi­tálhatnak, mert ha a gyerek megszereti ezt a miliőt, ak­kor máskor is szívesen tér be oda. A felnőttek részére szerve­zett képzési programot az új határozat értelmében az igé­nyekhez igazodva kell meg­tervezni. Erősíteni szükséges Kézilabda Nem sikerült visszavágni Kézilabda férfi NB II. Kör zépcsoport: Gyömrő—If ti TÉP SC (Kecskemét) 22-22 (11-10), Gyömrő, 300 néző, vezette: Unyatinszky L., Valastyán P. Gyömrő: Szabó István — Szabó Imre (3), Tavasz B. (5), Szécsi L. (3), Hegyi G. (4), Horváth L. (1), Szél Sz., (4), csere: Novák I. (2), Pádár Zs., Barabás M. Nehezen lendült bele a ha­zai csapat, hiszen három gól előnyt is szereztek a vendé­gek, miközben három ordító helyzetet és két hétméterest kihagyott a Gyömrő. Aztán, mintha beindult volna a gé­pezet. Zsinórban hét találatot értek el, s a hátrány három­gólos előnyre változott. Aztán megint „leült” a csapat, s a félidőt minimális előnnyel zár­ták. A második játékrészben megint felélénkült a gyömrői gárda, két perc alatt 15-12-es vezetésre tettek szert. Ki tud­ja miért, ismét visszaesés kö­vetkezett, az ellenfél kiegyen­lített, sőt folyamatosan vezet­tek egy-egy góllal, amit csak az 54. percben sikerült ki­egyenlíteni. A vezetést azon­ban ismét visszavette a ven­dégcsapat, s csak az utóim előtti percben egyenlített Gyömrő. Ám még ekkor ‘s megszerezhették volna a győ­zelmet, sajnos a tiszta hely­zetből leadott lövés a földről a kapufára pattant, s odalett a nagy lehetőség. A vissza- támadásnál már nem erőltet­ték a kecskemétiek a góllö­vést, jó volt nekik a döntet­len is. Különösen a mérkőzés vég­hajrájában mutatkozott meg a két csapat közti különbség Ekkor a hazaiak több ziccer­helyzetben hibáztak, a túlol­dalon viszont a balkezes át­lövővel egyszerűen nem tu­dott mit kezdeni a sánc. Nagyon akartak a gyöm- rőiek, de amikor fel kellett volna tenni az i betűre azt a bizonyos pontot, bizonyta­lanná váltak a játékosok, re­megett a kezük. Nagyon kellett volna mind­két pont, amiből csak egy lett. Szinte valamennyi játékos mélyen tudása alatt játszott, tiszta helyzetek sorozatát hagy­ták ki, nem tudtak olyan előnyre szert tenni, ami meg­nyugtatta volna a rendkívül ideges csapatot. Számtalan labdát is eladtak, bizonytalan benyomást keltettek a játéko­sok. Pedig nyugodt, türelmes játékkal ezt a vendégegyüttest meg lehetett, meg kellett vol­na verni. Talán csak Novák I. és Sza­bó István kapus nyújtotta azt, ami elvárható egy éles mér­kőzésen. De hát ez is benne van a játékban. Szemrehányás így sem érheti a gyömrőieket, mindenesetre jó lett volna győzelemmel venni ezt az aka­dályt. Kár, hogy az amúgy lel­kes és hálás közönség ezúttal nem biztatta megfelelő hang­erővel a csapatot... Megyei férfi II. osztály: Tá- piószele—Gyömrő II. 19-28 (9-12), Tápiószele, 50 néző. A 18 éves átlagéletkorú gyömrői fiatalok őszi teljesít­ménye igen figyelemre méltó. Ötödik találkozójukon győz­tek, ősszel még egyszer sem kaptak ki. Veres G. játékos- edző figyelemre méltó mun­kát végez. Reméljük az NB Il-es csapat is profitál majd ebből. Tápiószelének esélyt sem adtak a pontszerzésre, pedig ők is nagyon szerettek volna győzni. Góldobó: Somogyi G. (10), Tuskán A. (8), Szellő Z. (1), Veres G (3), Major B. (2), Ba­rabás M. (1). G. J.—G. L. Mélypont Üllő—Tápiószele 3-4, Honvéd Bem SE—Üllő 7-1. Ez az üllői felnőttcsapat két legutóbbi labdarúgó­bajnoki mérkőzésének eredménye. Szomorú mér­leg, annyi bizonyos. Pedig ez a csapat már az 1987/ 88-as bajnokságban meg­mutatta, hogy többre ké­pes. Az idén még szebb re­ményekkel vágtak neki Matusz Gyula tanítványai. S bár nem mondták ki nyíltan, a dobogó valame­lyik fokának elérését tűz­ték ki végső célul. S erre itt vannak ezek a negatív — már-már szen­zációszámba menő — ered­mények. Aligha túlozunk, ha kijelentjük, rendet kell tenni a fejekben, nehogy a csapat páternosztere az alagsorban kössön ki. —r —f a szakkörökben a gyermekek kezdeményezőkészségét. A programokon keresztül a sze­mélyes példamutatás is segít­het a társadalmi értékek meg­ismerésében, megbecsülésében. Eléggé hányatott sorsú a Pest Megyei Űttörőtörténeti Múzeum, amely szintén a gyömrői intézményben műkö­dik. Szeretnék gyarapítani anyagát, ehhez várják a csa­patok felajánlásait. A múzeum naponta 10-től 16 óráig fogad látogatókat, szombaton előze­tes bejelentkezés alapján cso­portokat is szívesen látnak. A mozgalmi képzés az új évadban is kiemelt feladata lesz az úttörőháznak. Ezen belül ismét lesz őrsvezetők klubja V—VI. és VII—VIII. osztályosoknak. Az elképzelé­sek szerint havonta lesznek a foglalkozások. A rajok tiszt­ségviselői az úttörőév prog­ramjához kapcsolódva bővít­hetik ismereteiket. Először a kis környezetvédők találkozó­jára kerül sor, majd a kis el­sősegélynyújtók, végül a kul­turális területen dolgozók be­szélhetik meg feladataikat. A kék nyakkendősök ismét szerveznek miniklubot, amely­nek foglalkozásain bemutatják az úttörőház működését, se­gítséget adnak a kisdobosélet­re való felkészüléshez. A III —IV. osztályos tisztségviselők­nek hat alkalommal szervez­nék foglalkozást ebben az évadban. Ugyancsak lesznek tapaszta­latcserék, módszervásárok, amelyek a korábib években sikerrel zárultak. Először a csapatképzés-felelősök talál­koznak Gyomron — egy hó­nap múlva. Az úttörőszövetség nevelési célkitűzéseinek, tevékenységi rendszerének megfelelően az önkéntesség, öntevékenység érvényesítésének figyelembe­vételével szervezik az iskolán kívüli programokat. Határo­zott célkitűzésük, hogy a ren­dezvényeken a gyermekközös­ség minden tagja találjon ér­deklődésének megfelelő vonzó programot. Mindezek szolgál­ják az ismeretszerzést, a sze­mélyiség fejlődését, az egész­séges életmódra nevelést. Barátunk a sport..., a könyv ..., a muzsika ..., a képzőművészet..., a film... címekkel közösségi játékokat terveznek a most kezdődő új évadban. A Makk Marci klub­ban az egészséges életmóddal kapcsolatos legfontosabb tud­nivalókat ismerhetik meg já­tékos formában a gyerekek. Újdonság, hogy megszerve­zik az óvodástornát s az uszodalátogatást. Gyomron is jól tudják, hogy az lenne a jó, ha minél több gyerek mi­nél előbb megtanulna úszni. A sporthéten bizonyára ismét több száz gyerek mozoghat majd önfeledten. Ezt az ese­ménysorozatot már az új tor­nacsarnokban szeretnék meg­tartani. Végezetül álljanak itt a meghirdetett szakkörök, záró­jelben a vezetők nevei: kis­dobos gyermektánc (Várnai Katalin), bélyeggyűjtő, kisdo­bos, úttörő (Szabó Gyula), rá­dió adó-vevő úttörőknek (Bás- ta Rezső), fotó úttörőknek (Czibula Ferenc), asztalitenisz úttörőknek (Nagy József), ügyes kezek úttörőknek, kis­dobosoknak (Nagy Józsefnél, kézilabda úttörőfiúknak (Nagy József), lövészet úttörőknek (Csonka József), német nyelv- tanfolyam úttörőknek (Nagy László), számítógép úttörők­nek — és igény szerint fel­nőtteknek is (Török Géza). Valamennyi szakkörbe elfo­gadnak még jelentkezéseket a közeli napokban. Gér József Bővül a kábeltévé-hálózat Az MHSZ monori rádiósklubjának kezdeményezésére épül ki Monoron a kábeltelevíziós hálózat. A mai napig már csak­nem száz lakásban láthatják a műholdas közvetítéseket. Csiló István klubtitkár (képünkön) a televíziós jeleket továbbító kábelt szereli föl (Vereszki János felvétele) Keresi a becsületes megtalálót Bízik az emberekben A baj nem jár egyedül. Sa­ját bőrén tapasztalta a köz­mondás igazságát — legna­gyobb bánatára — id. Galam­bos János monori, Jókai út 51. szám alatt élő nyugdíjas olvasónk ... Még a múlt hét végén, egészen pontosan szep­tember 27-én, kedden este kétszeres szerencsétlenség ér­te, A közelben lakó lányához menet kerékpárral elesett, és kezét törte. Fájós kezével a járművet még eltolta ugyan a gyermekéhez, de hazafelé már gyalogosan indult. A cso­magját, egy fekete vászon­Kérdezik - kérdezzük Hová jut a kavicsból? Annak idején lapunkban is megírtuk, hogy a monori Tüzép-telepen tönkrement, „döglött” cementet a monori utak javítására használják fel. A Dózsa György és a Jósika utcákban szétterítették a nyolc és félezer mázsa cemen­tet — megnyugtatva az ott la­kókat, hogy felületi zárásként hamarosan meddőkavics ke­rül rá. A Jósika utca végén lakó ol­vasónk azonban joggal pa­naszkodik, amikor a szerkesz­tőségben elmondja: Szívjuk a port, mert csak az utca elején — a Kossuth La­jos utcától a Dózsa György ut­cáig — gyűlnek a kavicskupa­cok. Lejjebb nem. Vajon miért vagyunk mi mostohagyere­kek? Mi is ezt kérdezzük az ille­tékesektől. szatyrot, a másik, szintén nem túl egészséges kezében vitte. Útközben azonban valahol megállt pihenni, a szatyrot a földre tette és ott hagyta. Saj­gó karja miatt feledkezett meg róla, valamint a benne levő lábasról, szemüvegéről és la­káskulcsairól. Különösen a két utóbbi elvesztését sajnálja nagyon, hiszen pótlásuk nem­csak időbe telik, de nem is ol­csó. Az elmúlt napokban id. Ga­lambos János végigjárta a környező lakóházakat, nem adta-e be valaki elhagyott, más számára értéktelen hol­mijait. Mivel nem bukkant nyomukra, általunk kéri a be­csületes megtalálót, juttassa vissza a dolgait. Még bízom, mondta. A sze­rencséjében? Nem. Az embe­rekben ... —ki Szüreti bál Szüreti bált rendeznek nyugdíjasoknak a sülysáp! művelődési házban október 8-án, szombaton este hat órai kezdettel. Egy héttel később — 15- én — ugyancsak szüreti bál lesz, azon viszont bárki részt vehet. Vajon mi tartja életben az embert, a születése pillanatá­tól halálra ítéltet? Ö, ha csak arról lenne szó, hogy egyszer majd meghalunk! Mennyi küzdelem vár ránk naponta, melyben minden egyes jóra kétszer annyi rossz jut, min­den győzelemre két vereség, és olykor úgy érezni, hogy egy előrelépést két hátra követ. Benyitok a félig kész szo­bába. Este van már, majd­nem csendes. A nyitott abla­kon át egy tücsök ciripelése hallatszik be. Nem, tévedek. E muzsikus benn van, elbújt a festés elől letakart szek­rényben. Szaggatottan adja je­leit. Mit tud arról, hogy most nem a természetben van, ha­nem egy szobában, melynek, ha akarnám, egyetlen pillanat alatt foglyává válna. A tücsök pusztulását nem tartjuk számon, nem vesszük észre, nem előttünk zajlik. Ügy tűnik, mintha mindig ugyanaz a példány ciripelne. Akár tíz­évesek vagyunk, akár harminc, akár hatvan. Az egyik ablakból a Marsra látni, a másikon a Hold vilá­gít be. Hajnalban egyszerre fénylik most az égbolton a Vénusz, a Mars, meg a Jupi­Hétköznapi gondolatok A tücsökzene és a körte üzenete tér. Csodálatos látvány volt a múltkor, de az idén már nem kelek fel még egyszer olyan korán, hogy átadjam magam a gyönyörű élménynek. Ám ki tudja, láthatjuk-e majd jö­vőre is? Nem, nem a csilla­gok, bolygók eltűnésétől fé­lek. Hasonlóképpen merül fel a kérdés, látjuk-e újra kedve­sünket, gyermekünket, ha reg­gel felkelünk? Ez az, amire so­hasem tudunk válaszolni, amit legjobb, ha meg sem hányunk- vetünk a ritka esti dologtalan percek magányos csendjében. Könnyen pánikba esünk, mi­közben a köznapi órákban di­vat lett hangsúlyozni, a csa­lád a perifériára szorult. Egye­sek hagyják úgy, ahogy van, a periférián. Mások komoly tu­dományos vértezettel igyekez­nek változtatni a sajnálatos helyzeten, míg ráébrednek ar­ra, hogy a különböző aspektu­sokból végzett önismereti tré­ningek helyett, mennyivel hasznosabbak az esti beszél­getések. Nem a kocsma hang­zavarában, borgőzben, hanem ha másképp éppen nem megy, akkor egyedül is, önmagunk­kal szembesülve a félig kész szobában. A tücsökmuzsikát és a né­ma égitestek üzenetét meg­hallgatva átköltöztem egy ki­csiny helyiségbe, és társam most az írógép, és egy hatal­mas körte, amelyből két darab fél kiló. De lehet-e ezt a kör­tét kilóban mérni? A gyümöl­csöt igen, a benne rejlő üze­netet nem. Amiről ez a körte mesél, arra is lehetne nyári egyetemet alapozni. Talán éppen a körte vála­szolja meg, hogy mi tart ben­nünket életben? Ez a példány számomra sok mindenről me­sél. Még meg sem fogantam, amikor egyik közeli rokonom elültette és nemesítette ezt a fát, amelynek most itt a ter­mése. Ez a gyümölcs ötven­éves szándékról tanúskodik. Nagyapám nővérének férje ar­ra gondolt, hogy az utódok szüreteljék le a gyümölcsét és emlékezzenek rá. A vágy teljesült, sőt túltel­jesült. mert a körtéből a má­sodik mázsát szedem már a fá­ról, és nem találni párját a piacon. Kérdezik is sokan, mi­lyen féle-fajta ez a gyümölcs. A tapasztaltabb őstermelők sugallják, mondjak rá vala­mit, úgysem ismerik. Legyen hát Boda-körte, az ültető ne­ve után. Soha nem látott rokon, kö­szönöm az ajándékot, amely- lyel elhitette velem, hogy ez a körte és vele mi, gyerekek és szülők, éppolyan halhatatlanok vagtjunk, mint az a tücsök, akivel az előbb a félig kész szobában találkoztam. B. G. ISSN 01SS—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom