Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-31 / 260. szám

Maradjon magasan a mérce Újra meg kell szokni a szépet Vendégriogató vendéglátóhe­lyekről közöltünk terjedelmes jegyzetet külső munkatársunk tollából jó két hete. A szerző azt tette szóvá, hogy hovato­vább nincs Monoron olyan ét­terem, eszpresszó vagy bár­milyen nyilvános szórakozó­hely, ahová — főleg távolabb­ról érkező vendégével — nyu­godt lélekkel térhetne be a helybéli állampolgár. Fölpa­naszolta az írás a presszók, bti- fák, falatozók stb. lehangoló külső, belső állapotát, a ki­szolgálás alacsony színvonalát, s ami mindezeknek egyenes következménye: a (törzs) vendégkör elriasztó magatar­tását. Szerzőnk nem általáno­sított, de általános tapasztala­tokat rögzített. Felsorolt né­hány tiszteletre méltó kivételt is, ami ugyan nem nagyon tet­szett a konkurenciának, de azért jelezte, milyen színvona­lat várnának el a vendégek. Tűi sokat kínaiunk Az egyik, joggal a vendég­marasztaló helyek között em­lített üzlet a Pannika ételbár, tulajdonosa, Kollár János azonban úgy mondja, ők a dolgok fonákját is szenvedik: — Nagyon örültünk, hogy egy jónak tartott helyen, a Pe­tőfi és a Schönmann utca sarkán alakíthatunk ki üzle­tet. Ügy gondoltuk, annak kívül-belül méltónak kell len­nie ahhoz, hogy a leendő vá­rosközpontban van. Azért is választottuk az ételbár formát, hogy kulturált, gyors és ár­ban is elfogadható étkezési lehetőséget teremtsünk az át­Az ételbár csábító, de mégsem hivalkodó külsejével is új színt jelent Monor központjában. (A szerző felvétele) utazó vendégeknek, meg az olyan helybelieknek, akik nem veszik igénybe a közét­keztetést. Olyan munkatársa­kat is kerestünk, akik a kony­hában is mesterek, de a placcon is megállják a helyüket. Az első hónapokban azonban úgy tűnt, túl sokat kínálunk... Szelektáló színvonal Pedig Kollár Jánosék kiváló időpontban nyitottak. A legkö­zelebbi és a legnagyobb — ételt is kiszolgáló — vendéglá­tóhely, a Vigadó körül épp az ismert huzavona zajlott, be is zárt pár hétre, illetve csak közétkeztetés folyt. A vado­natúj, kívül vakító fehér fa­lú, belül patyolattiszta étel­bárt azonban sokáig az éhes Kellemetlen sarok A szemünk is árulkodik P'lesedik a hangunk. Bi­" zonyos helyzetekben már torz rikácsolás. Hát ilyen mértékben is képes érzelmeinket befolyásolni gazdasági helyzetünk? Vagy a nehezebb körül­mények csak azokból vált­ják ki a sértő, gonosz fej- hangokat, akik amúgy is hajlamosak a hántásra, csak korábban nem volt ennyi alkalmuk gyakorol­ni? Valahol gáztársulásra szer­vezkednek. A nyugdíjasok nem vállalják, hogy be­lépnek. Mondják: egyre nagyobb a rezsi, a szüksé­gesre is nehezen futja, képtelenek újabb adóssá­got vállalni. Akik nyugdi­juk mellett még dolgoz­nak, nem tudják, képesek lesznek-e jövőre is munkát vállalni, lesz-e rá egyál­talán alkalmuk. Ügyhogy ne is vegyék zokon a ked­ves szervezők, bár így a többiekre nagyobb költség hárul, mégis: nem tudnak belépni. A kedves szerve­zők azonban zokon veszik. Olyannyira, hogy egyikük dúltan felkiált: — Tele van .. .-m « nyugdíjasokkal! Elnézést a kedves olva­sótól. átfogalmazhattam volna szalonképessé is ezt a kirohanást. De abban már nem lenne benne az a fölfoghatatlan, arcpirító durvaság, ami elsődleges jellemzője. F. néni sír. Meghatott­ságában. Meséli, hogy ment valamelyik nap a boltba, az ajtó lépcsője előtt meg­állt, mert a botjával már régóta nem tud fürgén ki- s bepördülni a bejáratok­nál. Ekkor egy kisiskolás, aki már kifelé készült az üzletből, kitárta előtte az ajtót, és udvariasan azt mondta, hogy tessék nyu­godtan jönni, néni! Olt állt mögötte az édesapja is, és képzeljem, hogy az se kezdte lökdösni a gyereket, hogy eredj már, mi sie­tünk. hanem megvárták, amíg ő. ha nehezen is, de bekászálódik a boltba. Mondtam: aranyos F. néni, hát ez természetes! ő pedig: nehogy azt higy- gyem. Neki ez annyira szo­katlan volt, hogy amikor aznap este eszébe jutott, sírva fakadt. Aztán — szülői hivata­lomnál fogva — olvasom a Pajtás újságot. Benne az Erdélyből áttelepült nyol­cadikos kislány levelét, akinek az osztálytársai a következőkkel okoznak fo­lyamatos gyomorrángást: „Nézd, de sovány!” „Mit gondolsz, Romániában te­letömhette magat?” „Hát itt sem tömheti, nem tu­dom, miért engedik meg ezeknek, hogy áttolják a képüket”. „Ezek is csak azért jönnek ide, hogy itt is nehezebb legyen a hely­zet! Csak azért van mun­kanélküliség, mert mindig a románnak adják a jó helyeket!” Elképzelem ennek a gye­reknek az „osztályközös­ségben” zajló napjait. És elképzelem az osztálytár­sak családjában az ottho­ni, családi beszélgetéseket. És az én gyomrom is görcs­be szorul. A Pajtás újság egyéb­ként az Interpress maga­zin nyomán egy „játékos” kísérletről is szól. Barna szeműekre és kék sze- műekre osztották fel az osztályt. „Egyik nap a kék szeműek számítanak alacsonyrendűeknek, más­nap a barna szeműek, jó?” Délben a tanítónőt undor fogta el. A barna szemű gyerekek szemmel látha­tóan élvezték, hogy kék szemű osztálytársaikat kí­nozhatják, gúnyolhatják. A kék szeműek pedig si­ralmas látványt nyújtot­tak: tartásuk és arckifeje­zésük, egész megjelenésük elárulta: le vannak győz­ve. U étköznapjainkban lép- *-*■ ten-nyomon belebot­lunk hasonló „kísérletek­be.” Pénztelenek és pén­zesek. Aktívak és nyugdí­jasok. Akik otthon van­nak — és akik ide mene­kültek. Cigányok és ma­gyarok. Akik rászorulnak — és akik nem szorulnak rá. És tapasztalhatjuk: éle­sedik a hang. Fülsértőén. Már ez is torokszorító, egyet azonban semmikép­pen nem szabad elfelejte­nünk e rikácsolás közepet­te: kék szemű gyerekünk esetleg túlságosan is jól megtanulja majd a leckét. Es kideríti, hogy mi bar­na szeműek vagyunk. —ez állampolgárok is bizalmatlanul méregették kívülről. A (nem üdítőre) szomjazok viszont nagy ívben elkerülték, mert úgy hallották, szeszes italt ott egyáltalán nem árulnak. Ez persze ugyanúgy nem volt igaz, mint a magas árakról terjedő szóbeszéd. — Ügy tűnik, Monoron és környékén hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy a ké­nyelmet, a kulturáltságot, a csinos környezetet arányt alá­nul drágábban kell megfizet­ni. Mi másodosztályúak va­gyunk, de árainkat a kategória alsó harmadában tartjuk — mondja Kollár János. — Sze­rencsére azért akadtak, akik csak a saját tapasztalataiknak hittek, bejöttek, visszajárnak. Lassan kialakul a törzsvendég­körünk. Igaz, mi is igyekszünk- alkalmazkodni hozzájuk. A vendégek kérésére kicseréltük a kényelmetlen „kakasülőket” egyszerű asztalokra. így vala­mivel többen is férnek el, és egy-egy társaság jobban el tud különülni. Igaz, hogy sze­lektálunk is, de nem az árak­kal, hanem a színvonallal. Nem csupán csalogató Lehet, hogy Monor egyetlen ételbárjá ezzel együtt nem a szakma klasszikus szabályai szerint működik. De vajon az a jobb vendéglátós, aki betű szerint ragaszkodik az iskolá­ban tanultakhoz, vagy aki ru­galmasan alkalmazkodik a vendégek igényeihez? Ez per­sze költői kérdés. Viszont az már nem az, hogy miért szo­kunk el mi, magunk a jó színvonaltól, miért engedjük egyre lejjebb a mércét. Vajon méltó-e ma Monor főtere egy leendő városközpont képéhez? Reméljük, az lesz. De ahhoz- nemcsak pénzre lesz szükség, hanem kulturált, igényes kon­cepcióra is. Aminek biztató jele a Forrás Áruház háta mögötti üzletsor egyre szépü­lő látványa. Az sem csupán csalogató, hanem ízlésformáló is. Ugyanazért a pénzért. V. J. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 260. SZÄM 1988. OKTÓBER 31., HÉTFŐ Halló, telefon? A helyzetünk alig változik Aki Ismeri Pest megye köz műhelyzetét, tudja, milyen nagy különbségek léteznek egyes területek között. Bár telefon jogi értelemben nem közmű, a legnagyobb arány- eltolódások mégis ezen a té­ren tapasztalhatók szőkébb hazánkban. A megye északi részein már azért zúgolódnak az előfizetők, hogy otthonuk­ból nem hívhatják közvetlen tárcsázással nyugati rokonai­kat, míg máshol egyetlen nyilvános állomásnak is őszin­tén örülnének az emberek. Közös pénzből Ám nyilvános állomások felszerelésével csak ott lehet javítani a telefonhelyzeten, ahol megvan ennek a műsza­ki háttere. Ráckevén és kör­nyékén van távhívóhálózat, ám a vonalak túlterheltek, Ugyanez a helyzet Sziget- szentmiklós térségében, de itt önerős telefonfejlesztésbe fo­gott a tanács szervezésében a lakosság. így rövid időn belül bővíteni lehet a meglévő te­lefonközpontot. Természetesen a telefonra váró családok pénze kevés lenne ehhez. A gazdálkodó egységek is be­szálltak az akcióba, s a pos­ta is sok millióval járul hoz­zá a beruházáshoz. Hasonló önerős hálózatfejlesztés kez­dődött Pomázon, valamint Üröm és Pilisborosjenő közsé­gekben. Biatorbágyon az év végén új hálózatot adnak át, s ezzel ebben a térségben több mint 100 állomást kap­csolnak be. Mindebből látszik, ott sem olyan rózsás a helyzet, ahol már van távhívás. Ezek közé tartozik Érd, amelynek vona­lai ugyancsak túlterheltek, a fejlesztésben is erősen el maradt. Márpedig egy olyan nagy kiterjedésű városban nem könnyű e tekintetben előrelépni. A megye déli részén, ahol mi élünk — Nagykáta, Monor és Dabas körzetében — a leg aggasztóbb a telefonhiány, hi­szen ez a terület nincs, és jó ideig nem is kerül be a táv­hívóhálózatba. Látszólagos el­lentmondás, hogy mégis ezen a részen állít fel kevesebb nyilvános telefont a posta. Jö­vőre a megye északi részén harminc, míg a délin csupán húsz fülkét szándékoznak fel­Szombati sportnap Pilisen Mozdulj az egészségedért! Mozdulj az egészségedért! jelszóval egész napos sport- programot szervez a KISZ Mo- nori Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága 1988. november 5- én, szombaton Pilisen. Elké­szült a versenykiírás és a for­gatókönyv, amelyet a napok­ban eljuttattak valamennyi KISZ-alapszervezethez és sportegyesülethez. Délelőtt negyed 10-től lehet nevezni a különböző verseny­számokban Pilisen, a sportpá­lyán. Kispályás labdarúgásban azonban — a várhatóan sok csapat miatt' — előzetes je­lentkezéseket várnak novem­ber 2-ig a KISZ-bizottság cí­mére: Monor, Kossuth Lajos u. 88., telefon: 115 vagy 156. A helyszínen lehet jelentkezni a sakk-, asztalitenisz- és lö­vészversenyekre. Most nézzük az egész napi programot. Tíz órakor kezdő­dik az ünnepélyes megnyitó, majd ezután már élesben men­nek a dolgok. Indul a kispá­lyás foci női és férficsapatok részvételével, egy-egy együt­tesben tízen szerepelhetnek, természetesen a cserejátéko­sokkal együtt. A játékidő két­szer 15 perc. Tornacipő vagy edzőcipő használata kötelező. Lövészetben légpuskával ver­senyeznek az úttörő leányok és fiúk, valamint az ennél idő­sebb korosztály egyaránt. Sakkban is várják a jelentke­zőket a legapróbbaktól a fel­nőttekig, s ugyanitt asztalite­niszben is. Délután egy órakor kerékpá­ros gyorsasági verseny zajlik majd a sportnap keretében, amelyre saját járművel lehet benevezni. Másfél órával ké­sőbb a nagy október évfor­dulója tiszteletére emlékfutást tartanak, amelyen kisdobosok, úttörők, középiskolások és fel­nőttek is részt vehetnek. A versenykiírásból kitűnik, hogy igazolt versenyzők nem indulhatnak a különböző szá­mokban. A helyi tömegsport­egyesület teniszpályáját pedig az egész sportnap keretében ingyen használhatják az ér­deklődők. A KISZ-bizottságon szívesen adnak tájékoztatást a sportnappal kapcsolatban az elkövetkező napokban. —ér szerelni. Ám a helyzet való­jában az, hogy ahol nincs távhívás, ott elsősorban se­gélykérést szolgál a nyilvános állomás. A Budapest Vidéki Posta- igazgatóság ' igyekszik ezeken a területeken is valamilyen úton-módon megteremteni a távhívás lehetőségét. Dabason például két nyilvános állomás felszerelését tervezik. Egyiket a település centrumában, a másikat a Dabas Motel szom­szédságában, az éppen úton lévők érdekében. Ezek a vo­nalak a kecskeméti távhívó- központból „élnek” majd, így nemzetközi távhívási lehető­séget is biztosítanak. Új nyilvános állomás Nagykátán is javítanak a te­lefonálási lehetőségeken. Ide a ceglédi távhívóközponthoz csatlakozó nyilvános állomást terveztek. A nagymarosi vízlépcső-be­ruházáshoz egy budapesti fő­központból építettek ki vo­nalat, s ezzel kapcsolták be az osztrák kivitelezőket a nem­zetközi távhívásba. Lassú lépések Nem túl nagy lépések ezek a megye hírközléséneik fejlesz­tésében, de lassú haladás mindenképpen tapasztalható. És még kevesebb panaszra lenne okunk, ha az a néhány tucat nyilvános állomás min­dig alkalmas lenne a telefo­nálásra. Csakhogy gyakoriak a rongálások, s ezek tettesei csak elvétve kerültek rendőr­kézre. A posta a vandálokkal szemben úgyszólván tehetet­len. Csupán annyit tudnak tenni, hogy a postai kézbesí­tők bevonásával naponta el­lenőrzik a nyilvános állomá­sokat. M. K. Kézilabda ’88 Szomorkodni nem érdemes Véget ért a nagy menetelés két­harmada, s a Gyömrői SE férfi NB Il-es gárdája, vezetői, segítői egyik szeme nevet, a másik pe­dig sír. Minden erőfeszítésük el lenére „csupán” a hetedik helyet szerezték meg a tizenkét csapatos középcsoportban, s ezért egy ki­csit üröm vegyül az örömbe, hi­szen csupán egyetlen pontocska hiányzott a hatodik helyhez. S hogy ez miért lett volna olyan fontos? Mert tavasszal rájátszás következik (a magyar kézilabda is átáll a nemzetközi őszi-tavaszi le­bonyolítási rendszerre), s e gond­talan csapatépítés helyett még küzdeni kell a minél jobb helye­zésért, legalább a 7—8. hely meg­szerzéséért. A 11. és 12. helyezett ugyanis kiesik, míg a 9. és a 10. osztályozót játszik az NB Il-es tagságért. Ezért tehát a „sírás' ám ha reálisan elemezzük a tava­szi-őszi szereplést, megállapít­hatjuk. valós az elért helyezés, hiszen jó középcsapat Gyömrő, reméljük, továbbra is az marad. A huszonkét lejátszott találko­zón szinte mérkőzésről mérkőzés­re minden újoncvonást felvonulta­tott a csapat. Képesek voltak a legjobbakat is megleckéztetni (Kiskunmajsa), s viszonylag gyen­gébb csapatok ellen is magunk alatt szerepelni (Balassagyarmat, Tiszaföldvár). Az egyéni teljesítmények sem voltak igazán kiegyensúlyozottak. Szabó István kapus fantasztikus dolgokat volt képes bemutatni, Teljesítményében szinte minden összecsapáson jellemző volt, hogy a második félidőre melegedett igazán be. Akkor már alig hibá­zott, míg az első félidőben voltak gyengébb periódusai. Szabó Imre hol feltartóztathatatlan volt, hol pedig percekre eltűnt. Tavasz Barna jelenléte mindig többlet­erőt adott a csapatnak. Termelte is a gólokat, ha ott volt. Talán - bl> oontot sikerül gyűjteni gárdának, ha nem hiányzik hét mérkőzésen. Szécsi László ősszel tért vissza — vállát megoperál­ták — s a hosszú kihagyás meg­látszott teljesítményén. Jövő ta­vasszal nagy szükség lesz gól­erősségére. Nagy József hamar „kiszállt”. A 6. fordulóban elsza kadt Achillese (éppen harmad­szor, hol a bal lábán, hol a job­bon), s bizony az igazi bal átlövő pozíciója csak részben oldódott meg. Rá sajnos, már aligha szá­míthat Gyömrő együttese. Horváth Lajos fantasztikus fanatizmusa, töretlen küzdőszelleme egyszerűen nélkülözhetetlen volt és lesz. Szél Szilárd a végletek embere volt már a megyei bajnokságban is. Most sem változott. Hol szórta a gólokat, hol a legtisztább helyze­tekben is képes volt hibázni, ö is rettenetesen tud küzdeni, hogy aztán legyintsen egy-egy akció után. Fityka Tibor a kapuban főként hazai pályán tudta kedvét vesz­teni. Ehhez az kellett, hogy egy­két „szakértő” megjegyzést tegyen rá. Novák István sérülten is vál­lalta a játékot. Sokszor hiányzott, s olyankor bizony nagyon hiány­zott. Németh József a végére el­kedvetlenedett. s leállt. Barabás Miklós már régen stabil kezdő le­hetne, ha csak egy kicsit vagá­nyabb és dörzsöltebb lenne. So­mogyi Gábor nem keltett csaló­dást ha játszott. Szellő János fő­ként a kapuban kapott szerepet, s ott megfelelt. Érsek Tibor alig felgyógyult, ismét megsérült, majd megint felgyógyult, aztán vissza­sérült. Talán a télen felépül. He­gyi Gábor igen gyorsan „otthon” érezte magát a fiúk között, noha csak hat fordulóra igazolt át Da­basról Gyömrőre. Jó lenne meg­győzni, hogy tavasszal is nagy szükség lenne rá. Mindent összevetve — a többi csapat körülményeinek ismereté-: ben — ez az együttes a „iegama- tőrebb” a többiek között. Talán csak a MAFC (egyetemisták) az a társaság, amelyik tisztán a játék kedvéért lép pályáira hétvégeken, Gyömrő mellett. Ezért nem vet­hető a játékosok szemére, hogy a hétköznapi edzéseken az vesz részt, aki éppen ráér. Ez tükröző­dik a teljesítményeken is. Az is igaz viszont, hogy aligha találha­tó közel s távol olyan szurkolótá­bor, mint Gyomron, akik pénztár­cájukhoz nyúlva biztosították a minimumot ahhoz, hogy különö­sebb gond nélkül tudjon utazni, hosszabb távokon étkezni az együttes. Nem véletlen, hogy Gyomron nézik legtöbben a mécs­eseket, olykor 300 néző is biztat­ja a fiúkat, nem is eredménytelenül. Az 56.8 százalékos teljesítményben a szoros, utolsó pillanatig nyílt kétharmados bajnokság jó helye­zésében nem kis részük van. Kö­szönet érte! Jövőre már a tornacsarnokban fogadja vendégeit Gyömrő. A csarnok minden bizonnyal olyan plusz, ami nemcsak a jelenlegi csapatnak jelent majd többletet, hanem az utánpótlás-nevelésnek is bázisa lesz. Végül álljon itt a tabella, ami azt bizonyítja, ott volt Gyömrő a jók között, s csak gólkülönbséggel szorult a hetedik helyre: 1. Kiskunmajsa 22 16 1 5 (+87) 33 2. Szarvas 22 14 4 4 (+75) 32 3. Dunakeszi 22 12 3 7 (+46) 27 4. DUTÉP SC 22 11 4 7 ( + 61) 26 5. B.-gyarmat 22 11 2 9 (+10) 24 6. Újkígyós 22 11 1 10 (+ 6) 23 7. Gyömrő 8. Tiszaföldvár 9. Lajosmizse 10. Kondoros 11. MAFC 12. Kunhegyes (Megjegyzés: 22 10 3 9 (—34) 23 22 10 2 10 (+14) 22 22 8 3 11 (+ 2) 19 22 8 2 12 (—59) 18 22 3 3 16 (—95) 9 22 3 2 17 (-101) 8 A vonal feletti csapatok a bajnoki címért, a vo­nal alattiak a helyezésekért és a kiesés elkerüléséért játszanak oda-visszavágós alapon 1989 tava­szán. A csapatok eddigi eredmé­nyeiket magukkal viszik.) Kulturális ajánlat Ecseren hétfőn 10 órától dél­előtti matiné, 17.30-tól művé­szi torna óvodásoknak, 18-tól filmvetítés, 18.15-től dzsessz- balett kezdőknek, 19-től hala­dóknak. Gyomron 14-től 18 óráig Ludmann Mihály festőművész kiállítása. 15-től a batikszak- kör foglalkozása, filmvetítés 10.30-tól és 14.30-tól: A her­cegnő és a robot (színes, szink­ronizált brazil rajzfilm), 17.30- tól: Tüske a köröm alatt (szí­nes magyar film), az úttörő­házban 15-től nyitott ház, sportdélután, a rádió adóvevő szakkör nyílt foglalkozása. Mendén 16.30-tól könyvtári órák, 18-tól a népi együttes próbája és ifjúsági klubfoglal­kozás. (ISSN 0133-2651 (Monori Hfrtap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom