Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-31 / 260. szám
A mentőállomásról Ahol a heliLpter leszáll Nem tudni, hány esztendeje nyerhetett utoljára bepillantást hivatalos fórum a ceglédi mentőállomás életébe. Ezúttal a városi tanács egészségügyi bizottságának sikerült egy találkozót szerveznie, amelyen a szervezet megyei főorvosa adott tájékoztatót a helybeli kérdésekről. Itt derült ki, hogy az 1952 óta (jelenleg 10 kocsival) működő állomás igencsak kinőtte már épületruháját. A beteg- ellátás minőségét erősen rontja, hogy a kocsiknak nincs megfelelő garázstelepük. Különösen télen okoz ez nagy gondot, amikor a szabad ég alatt parkoló (egyébként is csak hatástalan fűtéssel bíró), lehűlt járművekkel kell kivonulni. A szervezetben használt Nysa autók utánpótlása és alkatrészellátása egyre nehezebb, ezért elkerülhetetlen; hogy a már selejtezésre érett mentőkocsik költséges felújítása után újból szolgálatba kényszerüljenek. Ami a munkaföltételeket Illeti, lényeges változást csak egy új mentőállomás megépítése hozhat. De van-e erre esély? A mentőszervezet a Ceglédi Tanács jelzései ellenére eddig pénz híján hallani sem akart a dologról. Ennél nagyobb eredmény az egészségügyi bizottság minapi ülésén sem született, habár a beszélgető felek azzal álltak föl az asztaltól, hogy közös beruházással tulajdonképpen nem elképzelhetetlen egy új állomás létrehozása a kórház mellett. Abban viszont konkrét megállapodást sikerült elérni, hogy a mentő helikopter ceglédi leszállóhelyét (ami a vásártéren, tehát a kórháztól nagy távolságban volt) ésszerűen megváltoztassák. Az új — a^gépet éjjel-nappal fogadó — kikötő a Törteli úton, a szovjet laktanya előtt lesz. A vezető főorvos tapasztalatai szerint túl sok olyan beteg veszi igénybe a mentőautót, aki igazából nincs rászorulva a szállításra. A környező községekből nem is kevesen mentővel hozatják be magukat, a visszaútra azonban már lemondják a kocsit, hiszen a napi ügyek, piac stb. után tökéletesen megfelel az autóbusz is. Ugyancsak szóvá tették, hogy a kórház sürgősségi betegfelvételi részlegén az érkező mentősök nem minden esetben találnak ügyeletes orvost, s ez különösen nagy baj, ha súlyos állapotban lévő beteget kellene átadni. Ceglédiek a rádióban Október 31-én, hétfőn 15 óra 30 perckor a Kossuth rádió Kóruspódium című műsorában a Kardos Pál pedagógus-énekkar énekel. Vezényel Holló Gyula karnagy. Ugyancsak a Kossuth rádióban szerdán 15 óra 40 perckor az Éneklő ifjúság című műsorban a Táncsics iskola énekkara énekel. Vezényel Garas Kálmánná, zongorán kísér Ballai Judit. A remény a mécsesét égette A hívó szó elvezényelte A ceglédi református egyház Iskola utcai dísztermében emlékeztek meg Szőnyi igazgató úrról, örökös presbiterről születési centenáriumán. Makón született Szőnyi Sándor, hagymakertészcsaládból, az igényes apa meglátta gyermekében a tehetséget, s vállalva az áldozatot, taníttatta. Hamar kitűnt kiváló képességeivel, szorgalmával, Expectator névvel jegyezte fiatalkori írásait. Mint oly sok embernek, 1914 fordulópont lett a makói fiatalember életében: 26 évesen kikerült az orosz frontra. A Sztripa folyócska menti harcokban megsérült, kórházba került, majd hadifogolyként meglátta a Bajkál-tó vizét. A táborban lelki trénere is volt társainak, előadásokat tartott nekik, a hit és a remény mécsesét égette a hadifoglyok között. Megtanulta az orosz nyelvet, amelyet a II. világháború utolsó időszakában hasznosítani is tudott. Megszabadulása után a ceglédi Kossuth Lajos Reálgimnáziumba kapott tanári kinevezést, mint magyar—latin szakos tanár. Húsz évig tanított Cegléden, s 1927-től igazgatónak is megválasztották. A tanári kollektíva összefogásáért és a gimnázium felszereléséért igen sokat tett. A tantermek tisztasága, az igényesség, a könyvtár folytonos fejlesztése mind a feladatai közé tartozott — saját meggyőződése szerint. Pedagógiai eszményképe Pestalozzi volt, s érthetően, mint sikeres tanár és jó szervező a Pedagógiai Társaságban kapott feladatokat, aktív szerepet játszott a nagykőrösi Arany János Irodalmi Társaságban is. Kókai László felkérésére Tanító beszédek címmel könyvet írt, amelyet tartalma és mai szóhasználatunk szerint a népművelők kézikönyvének nevezhetnénk. Mint mélyen hívő ember presbiterként is segítette Cegléd népét, evangelizációs és biblikus ismeret- terjesztő tevékenysége fogalom volt még a ref. egyházon kívül is. Racionálisan gondolkodó filosz, hisz gyakorlatiasan közelítette meg a templomkupola tűzvész utáni helyreállítási módját, ő maga egyszerűbb megoldást tartott volna fontosnak, hogy a fennmaradó pénzből, az ige háza a zöldhalmi homokon is alapokra kerüljön. Irodalmi esteket is szervezett a városban, Erdei Ferenc a Futóhomok anyag- gyűjtésekor időzött nála, s mint az estek főszereplői Szabó Lőrinc és Tamási Áron ugyancsak megfordultak a gyülekezetnél. Az élet, a hívő szó elvezényelte Ceglédről 1940-ben, Kőbányán egyházi főgondnok lett, s az Országos Közoktatási Tanács igazgatója. Számos cikke és tanulmánya jelent meg ez idő tájt különféle lapokban. 1943-ban Miskolcra került tankerületi igazgatónak, ahol szintén közéleti emberként dolgozott, sőt a hadműveletek idején nyelvtudása esetenként döntő jelentőségű volt. Borsod megye művelődésügyét 1946-ig irányíthatta, majd nyugdíjazták, csak 1954-ben vizsgálták felül a hibás döntés anyagi konzekvenciáit, ugyanis nyugdíját sem folyósították. 1954-ben influenzajárvány ragadta el. S. D. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1988. OKTOBER 31., HÉTFŐ Miről szóljon a programbeszéd? Sétálgatni a tanácsháza előtt A vitára bocsátott választási törvénytervezet egyik passzusa fölhívja a figyelmet arra, hogy a jelöltek választási beszédeket tarthatnak. Hogy mifélét? — arról beszélgettünk Vincze Imrével, a ceglédi 10. sz. körzet tanácstagjával, a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat termelési főmérnökével. — Gondolom, valamennyi jelölt komolyan veszi majd a dolgát, nyerni akar, és ha így van, kénytelen elgondolkodni azon, hogy milyen programbeszéddel álljon elő. Ugyanis az, hogy egy tanácstag az általa elképzelt programot meg is tudja valósítani, az közel sem rajta múlik. Tehát óva inteném a választásokon induló jelölteket attól, hogy felelőtlenül ígérjenek. És eljön a beszámoló Ha például azt mondja valaki, hogy válasszatok meg engem, s akkor majd bevezettetem a gázt, kiköveztetem az utcát stb., akkor rosszul teszi, mert mindez nem a tanácstag akaratától függ. Hozzáteszem, nem teljes mértékben független tőle, hiszen szervezhet, segíthet, energiát fordíthat a dologra. De még így is előfordulhat, hogy nem lesz semmi az egészből pénz híján. Aztán egyszer csak eljön a tanácstagi beszámoló, és az emberek megkérdezik tőle, hogy na, mi is vált valóra abból a remek kis programbeszédből, akkor feszenghet az illető. A hangzatos program vonzó lehet, elegendő a győzelemhez, de amikor 1-2 év múlva számon kérik, miért nincs ez, miért nincs az, hát ugye ... — Ez rendben van, de mégis: egy körzetben, ahol három jelölt indul, miféle versengési módszerek képzelhetők el? Mivel licitálhatja túl egyik a másikát, ha már — mint mondta — habokra nem ígérhet? — Abban szárnyalhatják túl A fűrészlemez- és hordóüzemben nemrég még gyártották a képen látható 1 hektoliternél kisebb hordókat. Ma már nincs igény ezekre, fgy a képünkön látható munkafolyamatok mar ipartörténeti emléknek számítanak. Felvételeinken az ősi mesterség elevenedik meg, így a gőzölés és az abroncsba szorítás (Vimola Károly felvételei) egymást, ami nem a programbeszédből, hanem a későbbi munkából tűnik majd ki. Hogy ki fogja lelkesen csinálni, ki nem? Intő példával szolgált erre az 1985-ös választás, illetve a tanácstagok körében azóta lezajlott fluktuáció. Ugyanis nagyon sokan beszálltak a közéletbe, közben pedig nem is igen tudták, miről van szó. Valahogy úgy képzelték, ez a tanácstagság egy reprezentatív állás, aminek betöltéséhez majd kapnak egy fekete talárt — mint régen a városatyák —, s aztán már nem is kell egyebet tenni, mint föl s alá sétálgatni a körzetben, vagy a tanácsháza előtt. Na aztán, mikor kiderült, hogy itt egészen konkrét munkáról van szó, mint például a teho körüli szervezés, bedobták a törülközőt. Könnyen megbukhat — Értem, de akkor végül is mi legyen abban a programbeszédben, ha semmi sem lehet benne? — Az mégis benne lehet, hogy a jélölt mennyire érzi magát képesnek a lakossági munka szervezésében. Mit tud önmagából kipréselni. — Hajaj, mi a különbség az ígéret meg a kipréselés között? — Azt mondom: ha rám szavaztok, bevezettetem a gázt. Elintézem. Ez a rossz variáció. A másik: érzek magamban annyi energiát, hogy a fölmerülő igényeket összefogom, és továbbítom azt a tanácsnak. Mindjárt más. Az utóbbi megvalósítható. — Hát ha nem mond a jelölt semmi konkrétumot, akkor igen. — Előállhat felőlem konkrétumokkal is, de hiába ígér például gázt — nem tőle függ —, könnyen megbukhat. De ha csupán szervezőmunkát ajánl — és ez is konkrétum —, akkor valószínű, hogy nem fogják szószegéssel vádolni. — Szervezni, összefogni? Ez egyébként is a tanácstag kötelme. Ismerje el, ha egy jelölt pusztán ezzel „kecsegteti’’ önt, sosem szavaz rá. Nincsenek általában vett igények. De kell gáz, út, víz stb. — Elismerem. Ennek ellenére a jelölt mégsem ígérhet efféle konkrétumokat. Senkinek sem hiányzik, hogy egy csomó Háry János szónokoljon a polgárok előtt, mert a végén még megválasztják. — Majd kiderül, ki meddig megy el a választási beszédben. Ha ugyan lesznek, akik választási beszédet mondjanak ... — Minden jelöltnek számolnia kell azzal, hogy esetleg mégsem ő lesz a befutó, és ennek megfelelően a mai magyar köztudatban bukott embernek fog számítani. Épp ezért nem csodálkozom azon, ha bárki így gondolkodik: miért lépjek csapdába: miért válasszam önként azt a helyzetet, amiből kudarccal van csak visszatérés. Érdemes mérlegre tenni, hogy vajon mennyivel több, mennyivel nagyobb lehetőségek birtokosa a tanácstag, mint bármely más állampolgár. Nézzük csak! Ugye részt vehet a tanácsüléseken. Na, de a tanácsülések döntő többsége nyilvános, tehát aki kíváncsi, végigülheti. Talán ez: föltarthatja a kezét döntéskor. Kérdés, hogy ez a lehetőség elegendő-e ahhoz, hogy komoly programok kidolgozására késztesse a majdani jelölteket, és hogy mindent bevethessenek a megválasztásuk érdekében. Utólag értesül — Tud megoldást is? — Az adott körzetben a mostaninál lényegesen nagyobb beleszólási jogot kellene adni a tanácstagnak. Hogy ott mit terveznek, hogy az miképp valósul meg és hogy az mi módon működik. Például, ha a lakótelepen föl akarnak állítani egy dinnyésbódét, esetleg a hivatal tisztelje meg azzal a tanácstagot, hogy megkérdi: mit szólsz hozzá? Ma az a helyzet, hogy az ilyesmiről utólag értesül az, aki egyébként több száz embert képvisel. Varga Sándor Kézilabda MNK Lélekben feladták A férfi kézilabda MNK-ban a tizenhat közé jutásért Cegléden mérkőzött a hazai Közgép együttese és az NB I-es Ferencváros. Ferencváros—Ceglédi Közgép 32-26 (16-13) Közgép: Bognár — Nagy (9), Pásztor (3), Tündik (1), Szalisznyó, Túlik (10), Dávid (1). Csere: Viszkok (kapus), Tóth T., Zápor, Tóth P. (2). Az FTC vezetett, több góllal is, de 16-16-ig még kétesélyes volt a továbbjutás. Ezután a Közgép kihagyta helyzeteit, s ezt kihasználva az FTC fokozatosan elhúzott (a cegléBunda Bundaforgács a rádió reggeli műsorában az MLSZ egyik vezetőjének szájából: „Mezey György szövetségi kapitány összeállította a labdarúgó-válogatott névsorát, ás egyeztette a rendőrséggel...” Tehát mégiscsak van perspektíva a hazai foci előtt. diek ekkor már lélekben feladták a találkozót). Később a fiataljait szerepeltető hazaiakkal szemben már 29-18-ra is vezetett az NB I-es vendég. A hajrában csökkent a két csapat közötti különbség. legyzet A reformszónok l\a, elég legyen már! •L ’ Ott, az első sor bal szélén az az ősz hajú jóember nem ártana, ha egy csöppet visszafogná magát. Pontosan ő az, aki a munkahelyén csak bólogat, itt meg villog... A művelődési központ kamaratermében lendületes tempóban halad a menedzserklub foglalkozása. Nem véletlenül. Hiszen az előadó, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkárhelyettese, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára igazi profi. Úgy beszél (mesél) a Kamara tevékenységéről, a cégeket és állampolgárokat gúzsba kötő adórendszerről, honi gazdaságunkra váró megpróbáltatásokról, hogy még a közgazdaságtan tekervé- nyes ösvényein kevésbé jártas érdeklődő is tudja követni agyilag. A második órában természetesen a hallgatóságnak megadatik az is, hogy kérdezzen. Záporoznak a fontos, érdekes kérdések. Majd elhangzik az utolsó is. Már mindenki a kabátját gombolgatja, motyóját rakosgatja. És akkor a pasas... elkezdi külön műsorát. A foga közt motyog valamit a flancolásról, pazarlásról, belegabalyodik a mondataiba. Sebaj, az előadó sínre teszi a dolgokat. Ám a pa sas elképesztő magabiztossággal visszapöccinti a láb dát, hogy ez mind szép, de ő nem kapott választ. A tanár úr — aki az évek során megedződött — nem zökken ki a nyugalmából. Sőt! Rezzenéstelen arccal fogadja a kekeckedés újabb rohamait. A publikum már kínosan hahotázik és a pokolba kívánja a fontoskodó alakot. Óh, ha egy kábítólövedékkel ártalmatlanná lehetne tenni — sóhajt va laki. De hősünket, semmi nem zavarja magánszámában — az se, hogy 19 óra 23 perc van, az se, hogy a hallgatóság menne haza. Arcátlanság az, ahogy a reform, a közéleti aktivitás pajzsa mögé bújva ostobaságokat hadar. Csak azért, hogy végre peresztrojka ... fő a nyíltság, meg fel lehet háborodni, és mivel ez a divat. Csakhogy ez az össznépi játék feltételez némi vitakultúrát, csekélyke tájékozottságot, egyfajta normális közéleti felelősséget Arról nem volt szó, hogy egy-eqy fórumon mindenki nek fel kell szólalni, vagy muszáj fröcskölni, s főleg nem mások idejével és idegeivel szórakozva. A hatékonyság és a mi nőség mindenütt érvényes, nem csak a termelésben! Az egészséges önbizalom nem árt; bizonyos határig magánügy. mint a grízes tészta — van. aki szereti, s akad. aki nem. Viszont vigyázni kell, hogy mások gyomrát ne ülje meg. P's a pasas nem gondol erre, mondja tovább a magáét. Bosszankodó sut togás tör utat a széksorok között, és lassan hullámzik előre. Aztán az első alkalmas pillanatban a házigazda felpattan, megköszöni a tanár úrnak az előadást. A mániákus kérdező pedig önelégült ábrázattal sétál ki az ajtón. Fehér Ferenc Sportakrobatika Szépen szerepeltek A Ceglédi VSE sportakrobatái az ifjúsági csapatbajnokság első fordulójában is bizonyították, hogy az utánpótlásnevelés nálunk a legjobb, leghatékonyabb. Csaknem tízpontos előnyt szereztek a Bp. Építőkkel szemben. A legjobb gyakorlatokat a női párosban láthattuk, a Kiszely—Boros duó szerezte a verseny legmagasabb pontszámát. A mögöttük végző másik két egység is jól dolgozott, némi meglepetés az utóbbi időben inkább hátrább szoruló, de most nagyobb hiba nélkül szereplő Sajgálék második helye. Az est másik kiemelkedő kettőse a Kiss—Tóth vegyes páros volt. Női páros: 1. Kiszely Krisztina—Boros Erika, 2. Sajgál Ágnes—Dimitrov Mónika, 3. Stadler Boglárka—Tóth Katalin. Férfi páros: 1. Tóth Ferenc—Czigony Béla. Vegyes páros: 1. Kiss Tamás—Tóth Adrienn. Női hármas: 1. Szabó Ildikó, Fekete Gizella, Zelen- ka Regina. A Ceglédi VSE legjobb sportakrobatái a múlt héten Lengyelországba. nemzetközi versenyre utaztak. ISSN 0133—2500 (ceglédi Hírlap) Hordórelikviák
