Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

6 1988. OKTÓBER 29., SZOMBAT Tegnap befejeződött az ASTA-kongresszus Új vezetőket köszöntöttek Az Amerikai Utazási Iro­dák Szövetsége (ASTA) buda­pesti kongresszusának utolsó napján, pénteken plenáris ülést tartottak a küldöttek, majd sor került a leköszönő tiszt­ségviselők búcsúztatására, s az új vezetők köszöntésére. Voit Gilmore, az ASTA új elnöke székfoglaló beszédében mél­tatta elődje, Francis Goranin munkásságát, s azokat a kez­deményezéseket, amelyeket az ASTA tett a turizmus, a köz­lekedés biztonsága, az utazók kényelme érdekében. Hangoz­tatta: az elkövetkező évtized­ben az idegenforgalom a világ legnagyobb üzletévé válik. Egyre nagyobb szükség lesz a turizmust elősegítő, hozzáértő utazási ügynökökre. A kiéle­zett idegenforgalmi verseny megköveteli az újfajta straté­giák, marketingmódszerek el­sajátítását. Éppen ezért az ASTA különösen nagy súlyt fektet a jövőben arra, hogy tagjai hozzájuthassanak a leg­hatékonyabb oktatási, képzési programokhoz. A kongresszus végső ada­tait összesítő statisztikák sze­rint összesen 0 ezer 536-an vettek részt a nemzetközi ta­nácskozás munkájában. Kö­zülük 357 volt az újságíró. A turisztikai kiállításon, az úgy­nevezett trade show-n, csak­nem 250 kiállító vett részt; a standok közötti versenyben, négy győztest hirdettek ki, így Togo, a Fülöp-szigetek, Ju­goszlávia és Miami kiállítóit. Bár díjat nem nyert, de a ki­állítás egyik kiemelkedő lát­ványossága volt a magyar stand, ahol kicsiben felépítet­ték a hollókői templomot, ben­ne a magyar koronaékszerek másolataival, a Halászbástyát, s igazi Duna-parti korzói han­gulatot teremtettek. Az úttörőszövetség levele Az Országgyűléshez Stadinger István, az Ország- gyűlés elnöke pénteken fogad­ta Germánná Vastag Györgyit, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkárát, aki átadta az úttö­rőszövetség országos tanácsa levelét, amelyet az Országgyű­léshez intéztek. Ebben kérték a képviselőket, hogy a jövő­beni politikai döntésekben, a társadalomirányításban mind­inkább érvényesüljenek a gye­rekek érdekei, jelentőségük­nek megfelelő rangot és lehe­tőségeket kapjanak a társada­lomban. A levélben az úttörő­szövetség országos tanácsa ki­fejezte készségét, hogy min­den segítséget megadnak a törvényalkotóknak ahhoz, hogy döntéseikben, állásfogla­lásaikban minden esetben fi­gyelembe tudják venni a 14 éven aluliak érdekeit, szükség­leteit. Stadinger István ígéretet tett arra, hogy a levelet eljuttatja a megyei képviselőcsoportok, valamint a bizottságok elnö­keihez, s rajtuk keresztül a képviselőkhöz. Ügyféllé változó tanácsi vezetők Az első nyílt nap a megyeházán — Milyen érzés ügyfélként bekopogni a tanácsi osztályok­ra? — kérdeztük a néhány órára tanácsi vezetőből bizo­nyos fokig ügyféllé változó tanácselnöktől tegnap a me­gyei tanácson. Az történt ugyanis, hagy a megyei tanács vezetői újszerű kezdeménye­zéssel a nyílt információáram­lás, rugalmas tájékoztatás ér­dekében ezen a napon vala­mennyi település tanácselnö­két „vendégségbe” hívták. Délelőtt egy értekezletszerű tájékoztatóra, melynek fő té­mája a művelődési ágazat szakember-ellátottsága és egyéb időszerű kérdések vol­tak. Délután viszont minden tanácselnök asztalra tehette a kosarát a tanács különböző osztályain, elérhette az osz­tályvezetőket, akiket a mun­ka sodrában nem mindig le­het a helyükön találni. Megcsömörlöttek a nagyvárostól — Én nem sajnálom ezt a napot — kezdte Kun Sándor, Tápióság tanácselnöke, aki huszonnyolc éve tölti be e fe­lelős posztot. — A délelőtti értekezleten is hasznosítható dolgokat hallottunk a műve­lődési osztály vezetőjétől. Köz­ségünkben is évek óta küsz­ködünk a pedagógusok lete­lepítésével. Már azt kell mon­danom; olyanok jönnek hoz­zánk, akik megcsömörlöttek a nagyvárostól és csendre, nyu­galomra vágynak. A közsé­günk távol a vasúttól nem nagyon vonzza a fiatalokat. Tizenhat nevelő dolgozik a tantestületben. 90 százalékos a szakosellátottság, de öt asz- szonyka van gyesen. Ebben ugyan a megye nem tud se­gíteni nekünk, de a videótól a számítógépig sok mindennel felszereltük az iskolát, hogy a nevelőhiányt ne nagyon érez­zék meg a gyerekek. Bár, ter­mészetesen érzik ... Mire jó az ilyen nyílt nap? Talán arra, hogy magabizto­sabban megy az ember egy- egy osztályra, mert tudja, hogy várják, nem kelj kalap- gyűrögetve várakozni, mert éppen az osztályvezető tár­gyal, elfoglalt, vagy házon kí­vül van. Három helyszínen várták a községi, városi tanácsok ve­zetőit a megyei tanács osz­tályvezetői, illetve munkatár­sai. Sokan megfordultak az egészségügyi osztályon, termé­szetesen az építési osztályon is egymásnak adták a kilin- cet az elnökök. A szervezési, jogi osztály a vb-teremben tartotta a nyílt napot, ahol először a húsz, közvetlenül megyei irányítás alá kerülő település tanácsi vezetői kap­tak tájékoztatást, tehették fel a kérdéseiket. Sokan azt kér­dezték, mi legyen a folyamat­ban lévő ügyek sorsa, meddig intézzék ezeket a városi ta­nácsok, majd pedig a hatáskö­rök lekerülésével a községi tanácsok. Dr. Tarpai Emese osztályvezetőhöz számos kér­déssel jöttek a kerekasztal- beszélgetés után is. — Külföldi üzletemberek érdeklődnek nálunk, hogyan vehetnének részt Budakeszi kereskedelmi hálózatának bő­vítésében. Egy svéd szakem­ber pedig golfpályát szeretne építeni a községben. Ez ügy­ben -.érdeklődöm — mondta Farkas Gyula tanácselnök. A nyílt napról, amelyben egy kicsit ügyfélként forgolódtak a tanácson az elnökök, ked­vező véleménnyel volt a bu­dakeszi tanácselnök is. — Nekem sok újat adott. Egy éve vagyok tanácselnök, bár előtte több mint tíz évig népfrontvezető voltam, mégis a tanácsi munkában különö­sen a mostani változások miatt, szükség van a rendsze­res konzultációkra. Egyébként a délután folyamán jómagam is meglátogatok néhány me­gyei osztályt: az egészségügyi osztályon az elavult mozihe­lyiségből kialakítandó egész­ségügyi központ ügyében tájé­kozódom, a pénzügyre — bár nem sok reménnyel — a szo­rító áfa miatt. De lesz mon­danivalóm a művelődési osz­tályon is, hisz a létfenntartás gondjaival küzd a szép mű­velődési házunk. Eddig fantasztikusnak tar­tott kérdésekkel is jöttek a ta­nácsi vezetők a rendhagyó fo­gadóórára. Volt, aki azt tu­dakolta, miként nyílna lehe­tőség befektetni, magyarán kamatoztatni a tanács pén­zét; mások a tsz-tői bérlendő erdő jövedelméből kívánják fejleszteni a tanácsi pénzala­pot, néhányan a gazdasági társulások lehetőségeit firtat­ták. Tarpai Emese külön is értékesnek tartja, hogy az új­szerű nyílt nap, úgy tűnik megmozgatta a tanácselnökök fantáziáját, nem a rutin-, is­mert sztereotip kérdésekkel jöttek, hanem teljesen új, me­rész elképzelésekkel is. Kerékpáros tanácselnöknő Megismertünk a találkozón egy „kerékpáros tanácselnök­nőt” is, Fodor Antalnét Duna- harasztiból, aki ugyancsak sietett az építési és vízügyi osztályra, hogy bizonyos bel­vízelvezetési munkákhoz kér­jen valamilyen támogatást. 0 az, aki kerékpáron járja Du- naharasztit. — Azért tartom jó ötletnek, hogy meghívtak bennünket a kötetlen ügyintézésre, mert így valóban elérhetők, akik az ügyekben a legilletékeseb­bek. De azért is volt érdemes eljönni, hogy a tanácsi veze­tők jobban megismerjék egy­mást, hisz így is lehet tanulni. Egyébként egy országos egész­ségügyi kísérletet végzünk Ha­rasztiban, ez ügyben is sze­retnék beugrani az egészség- ügyi osztályra... Szükség van a megújulásra — Nem gondoljuk, hogy az egy napból messzemenő kö­vetkeztetéseket lehet levonni — mondta az ötlet egyik pat­ronáló ja, Tarpai Emese osz­tályvezető. — Ezt majd a ta­nácselnökök visszajelzéseiből tudjuk leszűrni és abból, hogy legközelebb milyen kérdése­ket, problémákat hoznak ma­gukkal, hogyan készülnek az ilyen találkozókra. Ha bevá­lik, folytatni fogjuk, ha pedig nem, igyekszünk kitalálni va­lami mást. De megújulásra nálunk is égetően szükség van. P. G. Akármeddig fújhatja Október már hagyományo­san a közlekedésbiztonság ha­va. Ilyenkor még az is óvato­sabb, aki egyébként könnye­dén fittyet hány a közlekedési szabályokra. A közlekedésbiztonsági hó­nap keretében megyénkben két alkalommal szerveztek fo­kozott ellenőrzési akciót: ok­tóber 25-én és 27-én. Mi csü­törtökön kapcsolódtunk be szemlélőként a rendőrök, munkásőrök és katonák mun­kájába Gödöllőn. Kísérőnk­kel, Chován György rendőr őrnaggyal, a városi rendőr- kapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának veze­tőjével az eligazítás után elő­ször a városközpontban — a művelődési központ előtt — szolgálatot teljesítő járőrt ke­restük fel Szabó Zoltán rendőr őr­mester és Paposán Sándor munkásőr sorra állítják le a járműveket, köztük egy ta­nulóvezető táblával ékesített Skodát. A vezetéshez ez is hozzá tartozik, gondolhatja a megszeppent tanuló. Ebben az esetben persze nemcsak a vo­lán mögött ülő papírjait kell átvizsgálni, hanem az oktatóét is. Az óra hamar folytatódhat, minden rendben van. Következő állomásunk Sza- da. Itt Virág István rendőr fő­törzsőrmester és Németh Jó­zsef munkásőr ellenőrzi a jár­műveket. Borzasztóan szakadt, ütött-kopott Zsuk kisteherautó közeledik, majd a rendőr in­tésére szabályosan leáll az út szélén. Jogosítvány, forgalmi engedély, menetlevél, szállító- levél: minden rendben. El­hangzik a kérdés: fogyasz­tott-e vezetés előtt alkoholt? A fiatalember — egyébként egyetemista, aki évet halasz­tott — szemrebbenés nélkül válaszolja, hogy nem. Biztos, ami biztos, a főtörzsőrmester elővesz egy szondát. A gépko­csivezető fújja, fújja, a homlo­ka is kidagad belé. A kis üvegcső színe ezúttal igazolja az állítást: a fiatalember tel­jesen józan. Rövid kőrútunk Idején sem­mi szabálytalanságra nem buk­kantak a rend őrei. Persze biztosan nem volt így este ki­lencig, az akció végéig. M. N. P. Ez a fiatalember akármeddig fújhatná a szondát, az most nem fog elszíneződni (jobb ol­dali képünk). Szabó Zoltán rendőr őrmester rendben talál­ja az oktató papírjait is (alsó képünk). A választás demokratizmusát segíti Kérdések törvénytervezetekről Mife futja a képviselő ide­jéből, ha 30—35 ezer állam­polgár tartozik a választókör­zetéhez? Milyen lesz a szerep­köre, státusa — erkölcsi, ne­tán anyagi — elismerése a póttanácstagnak, illetve pót­képviselőnek? Kapnak-e va­lakitől erkölcsi védelmet azok a jelöltek, akik valamilyen okból nem kapnak elegendő szavazatot, elhamarkodott szó­val élve: megbuknak? Hogyan segíthet a készülő törvény ab­ban, hogy ali>ó képviselők ne kerülhessenek a Parlamentbe, akik az ország nyilvánossága előtt unatkoznak, fáradtak, netán túl idősek? Vajon attól válik demokratikussá a vá­lasztási rendszerünk, ha kö­telezővé teszik a többes jelö­lést, amikor esetleg a többség az egyetlen jelöltre voksol úgy is? Már a kérdések is jelzik, hogy az állampolgárok komo­lyan veszik az új választási törvénytervezet vitáját, me­lyet a népfront szervezésében bonyolítanak le megyénkben is. Legalább olyan az érdek­lődés a választási törvényter­vezet iránt, mint volt koráb­ban a gyülekezési és egyesü­lési törvénytervezet esetében. A résztvevők többsége felké­szülten, az őket foglalkoztató kérdésekkel, kritikai észrevé­telekkel a tarsolyában érkezik az összejövetelekre. A Hazafias Népfront me­gyei bizottságán elmondták: már a vitasorozat kezdeti sza­kaszában figyelemre méltó észrevételek hangzottak el. A vitázók közül sokan megkér­dőjelezik: vajon elegendő idő áll-e rendelkezésre ahhoz, hogy a jövő évben bevezethes­sék a törvényt, hisz az újsze­rű választások egy sor szer­vezési és egyéb feladatot ró­nak az érintett tömeg-, illet­ve társadalmi szervezetekre, mozgalmakra. Többen azt is kifogásolják: nem éreznek szinkront a választási törvény és a tanácstörvény egyes pont­jai között, így feltehetően a tanácstörvény is módosításra szorul. Általában a törvény- tervezetet túl bonyolultnak, jogi nyelven megfogalmazott­nak tartják, ami nehezíti a megértést, az eligazodást. Számos helyen — így a nép­frontbizottság tagjainak, a TIT megyei szervezete vá­lasztmányának, az alsónémedi, az Örkényi állampolgárok vi­táján kritikai észrevételek hangzottak a szavazás várható módjáról, a tanácselnökök vá­laszthatóságáról. Ez utóbbiról úgy vélekedtek, a kisebb te­lepüléseken célszerűbbnek lát­szik, ha a falu — népszavazás útján — döntene a tanácsel­nök személyéről, amíg a na­gyobb településeken, városok­ban — ahol az állampolgár nem ismeri a jelöltet — a ta­nácstagok joga lenne a ta­nácselnök megválasztása. Rendkívül nagy vita bonta­kozott ki az országos listáról: soknak ítélik az ilyen alapon képviselőnek jelölhetők szá­mát. Ezenkívül egyfajta áru- kapcsolássá válik, ha bizonyos országos fórumok — SZMT, TOT stb. — mindenkori el­ső számú vezetője kap jogot a képviselői mandátumra. Ezt az ottani közösségre kellene bízni, válasszák meg ők so­raikból a testületet képviselő jelöltet. Magyarán ne kapjon hivatalból jogot a jelöltségre az első számú vezető, aki egyébként is elfoglalt ember. Az is kiviláglott az eddigi vitákból, hogy az állampolgá­rok elsősorban a területi mun­ka eredményességén mérik le a képviselő — tanácstag — munkáját, de ennek egyik alapvető feltétele, hogy em­berhez szabott legyen a vá­lasztókerület nagysága. A köz­életi munkát vállalónak le­gyen ideje és ereje foglalkoz­ni a körzet legégetőbb gond­jaival. Többen tették fel azt a kérdést is, milyen lehetősé­get ad a készülő törvény az alternatív csoportosulásoknak a képviselőjelölt állítására. Ebben is állást kell foglalni. Fontos továbbá tisztázni — az elején már kérdésként sze­replő — problémákat is: mi­lyen státusa legyen a pótkép­viselőnek. Jelenleg a képvise­lőt meghatározott összegű tisz­teletdíj, utazási kedvezmény illeti meg, nem így a pótkép­viselőt. Ki fogja képviselni a Parlamentben a kisáruterme- lőket, magángazdálkodókat? — tették fel a kérdést az egyik összejövetelen. Ugyancsak élénk vitában csaptak össze az érvek, ellenérvek a jelölő­gyűlés szerepköréről. S arról, hogyan ítélhető meg a válasz­tási jog és kötelesség, azaz érhet-e hátrány valakit, ha nem kíván élni szavazati jo­gával. Végül olyan kérdés is szóba került, mint a válasz­tások napján szokásos szeszti­lalom, amely teljesen indoko­latlan és nem kezeli felnőtt­ként az állampolgárokat. Még több kérdés hangzott ei a vitákon, roe'yek egy részé­re az összegző tapasztalatok, illetve maga a törvény adnak majd egyértelmű választ. A népfront munkatársai minde­nütt nagy tapintattal vezetik a vitát, teret engedve minden javaslatnak, olyan kérdésnek, ami olykor a tájékozatlanság­ból ered. Minden kérdés fon­tos. Minél több állampolgár vesz részt a vitában, annál va­lószínűbb, hogy életképes tör­vénnyé érik a tervezet és erő­síteni fogja a választás de­mokratizmusát. Páll Géza 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom