Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

*KST « AI fl. V Fff 1988. OKTÓBER 29., SZOMBAT 3 A HÉT HíREmmamm TÖBB KALAP • Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában kiállítás nyílt A Komszomol hetven éve cím­mel. O Kihirdették a tankönyvkészítő nyomdák ver­senyének eredményét. 0 Velem volt a színhelye a természettudományi muzeológusok háromnapos orszá­gos találkozójának. 0 A Közlekedéstudományi Egye­sület vitaülést rendezett a gépkocsik üzemeltetési követelményeiről. 0 A hét híre az is, hogy az Ország- gyűlés ifjúsági és sportbizottsága az ifjúság szociális helyzetének alakulását tekintette át. Divatba jött napjainkban a különbségeket összemosó, az eltéréseket mellőző, a sajátos jellemzőket feleslegesként ke­zelő általánosítás. Az ilyen ál­talánosításoknak egyike kez­dődik úgy, hogy „az ifjúság...” és folytatódik azzal, hogy tü­relmetlen, neveletlen, igyekvő, szakállas, kopasz, hóbortos di­vatoknak a követője, közöm­bös, elégedetlen, nem kap kellő segítséget a pályakez­déshez, a családalapításhoz, nem akar rendesen dolgozni, nagyon sokat dolgozik ... Vé­geérhetetlen a lista! Hiszen folytatható az alkohollol, a kábítószerrel, a fiatalkorúak bűnözésével, a hányódó-kalló- dó fiatalokkal, azaz folytatha­tó azzal a nagy kalappal, amely alá begyömöszölné a társadalom „az” ifjúságot, csakhogy ilyen nagy kalap nem létezik. Van viszont több kalap, sokféle, attól függően, valójában mit és elsőként ki­ket osztályozunk. A megye lakosságának több mint a negyven százaléka még nem töltötte be a harminca­dik életévét. Fiatal tehát, Ak­kor, ha éppen itt, a harmadik iksznél húzzuk meg a határt. Kérdés azonban, hogy például a tíz és tizennégy év közöt­tiek 83 ezer fős csapatát mi­ként Vethetjük össze, miben tfélhetjük hasonlónak a hu­szonöt és huszonkilenc eszten­dősök korcsoportjával. Bár­mennyire is egyszerű a hivat­kozás, érzékelteti: „az ifjúság” minden különbségtevés nélküli emlegetése veszedelmes vizek­re sodorhatja gondolkodásunk ladikját, s ha a ladik ott hány­kolódik, lehet-e kiegyensúlyo­zottan cselekedni? Szabad-e akkor például olyan fogalmak­kal előállni, hogy „az ifjúság” érdekvédelme? Igen, ismét a nagy kalap ... Lássuk csak a több kisebb némelyikét! Elemi érdeke az általános iskolát végzett gyereknek a továbbtanulás. Érvényt sze­rezhet ő ennek az érdeknek? Avagy felvállalja ezt a teen­dőt az a fiatal, aki eladósodva családi háza építésével küsz­ködik? Esetleg helyettük „a társadalomnak” kell a képzé­sért is, a kedvezőbb hitelfel­tételekért is, s ezernyi másért úgyszintén, küzdenie? De ak­kor meg arra a kérdésre kell felelnünk, vajon a társadalom ki-mi legyen ilyen tekintet­ben, személyek, testületek, in­tézmények milyen köre? S va­jon ugyanazzal a lendülettel folyhat a hadakozás például a tágas szolgálati lakásba beköl­tözött fiatal orvos érdekeiért, mint annak a fiatal pedagó­gusnőnek az érdekében, aki­nek egy albérleti szobában is csupán egy ágy és egy szek­rény jut? Telítettek a megyében a hétköznapok ilyen kétségek­kel, hiszen az ifjúság min­den tekintetben, így szociális helyzetét nézve is, rendkívül differenciált. A családi házat emelőknek például a hetven százaléka fiatal: érthető. Ke­vésbé érthető, hogy ezeknek a fiataloknak a döntő része, füg­getlenül a társadalmi munka- megosztásban elfoglalt helyé­től, szinte ugyanolyan (mére­tű, felszereltségű stb.) házat épít. Ami az egyik családnak elviselhető törlesztőrészlet, az a másiknak két-három év el­teltével fizetésképtelenséget okozó teher. A megyében az anyagi ágakban dolgozó fiata­loknak (harminc év alattiak­nak) a száma megközelíti a hatvanezret. Legnépesebb cso­portjuk — a közhiedelemmel ellentétben — nem az ipar­ban, hanem a mezőgazdaság­ban és erdőgazdálkodásban lelhető fel. Vajon ezt az egyet­len csoportot is szabad homo­génnek tekinteni csupán azért, mert tevékenységi területe azonos? Az ifjú agrármérnö­köt, akár szociális helyzetét, akár mást tekintve is, egy ka­lap alá venni az állattartó te­lep trágyaszállító segédmunkás legénykéjével? Jogosan igényel, sőt, köve­tel magának több figyelmet az ifjúság. Ennek a figyelemnek azonban (és a nyomában járó cselekvésnek) tükröznie kell az ifjúság egyes rétegeinek erősen eltérő helyzetét, a re­ménytelenül saját otthonra vágyókét éppúgy (az ország­ban az idén január elsején a tanácsoknál 171 ezer lakás­igénylést tartottak nyilván), mint a munkafeladataikkal és jövedelmükkel elégedetlen fia­tal műszakiakét. A nagy kalap már sok mindenben vezetett tévútra, avagy éppen zsákut­cába bennünket. Baj lenne, ha éppen a holnap középkorosz­tályainak kezelésében ismét a nagy kalap után nyúlnánk. Mészáros Ottó A munkaerőhelyzet várható alakulásáról, a KISZ foglal­koztatáspolitikai elképzelései­ről s az e téren képviselen­dő elvekről tanácskozott töb­bek között pénteken a KISZ Központi Bizottsága. A foglalkoztatáspolitikáról a testület elé terjesztett állás­foglalás-tervezet kiemeli, hogy az egyensúlyi szempontokat figyelembe vevő szerkezetvál­tás és a műszaki fejlesztés elsődleges fontosságú. E folya­matot nem fékezhetik foglal­koztatáspolitikai meggondo­lások, még ha feszültségek ki is alakulnak — fogalmazódott meg az ülésen. A KISZ KB szerint a társadalomnak ga­ranciákat kell vállalnia a munkahelyteremtés mellett a keresettel nem rendelkezők legalább létminimum szintű megélhetésére. A munkanél­küli-ellátásokat részben ál­lampolgári jogon kell nyújta­ni, részben biztosítási alapra kell helyezni. Adám László vájár (Tata­bánya) követendő példának ajánlotta a Komárom megyei KISZ-esek kezdeményezését: a tanáccsal párhuzamosan el­készítették — és az üzemi KISZ-titkárok kétheti jelzé­seivel folyamatosan kiegészí­tik — a betölthető munkahe­lyek számítógépes listáját, ami nagy segítséget jelent a fia­taloknak. Mandur László, (KISZ Budapesti Bizottsága) felhívta a figyelmet, hogy a fővárosi munkáltatók nagy része nem kíván pályakezdő­ket alkalmazni. A napirend vitájában részt vett Kovács Imre, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztály- vezetője is. A központi bizottság foglal­kozott belpolitikai kérdések­kel is. Megállapította, hogy a társadalmi hangulat feszült, nő az elégedetlenség, A testület veszélyesnek érzi, hogy sokak számára ez a hely­zet a pártértekezleti nyitás kö­vetkezményének tűnik. Ezért szükségesnek tartja annak egyértelmű kimondását, hogy a mai gondok, feszültségek korábban — zömmel a leg­utóbbi másfél évtizedben — alakultak ki, s mögöttük a szocializmus kialakult modell­Beérett a Desire Irány a tároló A hónap elején kezdték a burgonya betakarítását a mo- nori Kossuth Termelőszövet­kezetben, valamivel később tehát, mint a környező gaz­daságokban. A tsz 123 hektá­ron termel Desiré burgonyát, és ez a fajta később érik. mint a többi. Lukács György növénytermesztési főágazat- vezető elmondta, hogy az idén jobb a termés, mint ta­valy : kétszázötven vagonra számítanak. Képünkön: s csévharasztl bri­gád burgonyát válogat 1 (Vimola Károly felvétele) jének válsága, külső és belső tartalékainak kimerülése áll. A KB ezért szükségesnek tartja szocialista céljaink meg­őrzésével a társadalmi-gazda­sági működési mód és ezen belül a hatalomgyakorlás gyö­keres átalakítását. Ehhez adott programot a pártértekezlet. A KISZ KB ezért a baloldali de­mokratikus gondolkodású ál­lampolgárok szövetségeseként kiáll a döntések határozott megvalósítása, a reformfolya­mat következetes végigvitele és felgyorsítása mellett. Min­den fékezés, a tegnap látszó­lagos stabilitásához való visz- szafordulás a fejlődést és ez­zel jövőnket veszélyezteti. A KISZ KB ugyanakkor megál­lapította azt is, hogy sokan az átmenettel járó zavarokat kihasználva egyre szélsősége­sebb, a tényeket figyelmen kí­vül hagyó nézeteket hirdetnek. A testület károsnak tart min­den olyan cselekedetet (pél­dául az október 23-ára terve­zett demonstrációt), amely végeredményében, eredeti szándékától akár függetlenül is, veszélyezteti a társadalom működőképességét. A testület személyi kérdé­seket is tárgyalt: Szórádi Sán­dort, a KB titkárát felmentette funkciójából. Sokan vélekedtek úgy, hogy ha őszi ülésszakán a Parlament elfogadja a bős—nagymarosi vízlépcső építéséről szóló kor­mányjelentést, akkor végre el­csendesedik a nagyberuházás jövőjéről folyó vita. Pedig „Még csak most kezdődik!” — állítja az az október 30-i tün­tetésre felszólító röpcédula, amely a napokban jutott el szerkesztőségünkhöz is. Erről, illetve a röpcédula állításairól, kifogásairól kér­deztük meg dr. Berdár Bé­lát, Pest megye 25. válasz- tókerületének képviselőjét, a visegrádi központú Pilisi Ál­lami Parkerdőgazdaság főigaz­gatóját, akii képviselői megbí­zatása mellett néhány hete az Országgyűlés településfejlesz­tési és környezetvédelmi bi­zottságának elnöki feladatait is ellátja. A munkaerőhelyzetről tárgyaltak Garanciát akar a KISZ JELÖLÉS ÚJ MÓDON Kis ország vagyunk. Hetek, sőt hónapok óta kering a hír a megyében; távozik, más beosztásba kerül a pártbizottság első titkára. Arról, hogy ez igaz lehet, először csak a tes­tület szeptember 30-i ülésén hangzott el hi­teles információ: egy kérdésre válaszolva Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára megerősítette, hogy valóban folynak konzultációk Krasznai Lajos más fontos, országos szintű vezetői fel­adattal való megbízásáról. Ennek hivatalos kezdeményezéséről azonban a Politikai Bi­zottság csak napokkal később döntött, egy­idejűleg állást foglalva amellett, hogy a megürülő megyei pártvezetői posztra is tesz­nek javaslatot: ajánlják, hogy Hámori Csa­bát, a Politikai Bizottság tagját, a KISZ KB jelenlegi első titkárát vegye számításba je­löltként Pest megye pártbizottsága. Mindezt Gőg Mátyástól, a Herceghalmi ÁG igazgatójától, a szeptember végi ülésen lét­rehozott jelölőbizottság elnökétől tudom, ahogyan azt is, hogy szívük-lelkük mélyén a jelölőbizottság tagjai nem készültek ilyen ne­héz feladatra. Hiszen korábban csak arról volt szó, hogy a bizalmat erősítendő, a tar­talmi megújulás személyi feltételeit javítan­dó van szükség a tisztségviselői kar, a vb és a munkabizottságok újjáválasztására. Ab­ban pedig egyöntetű volt a pártbizottsági ta­gok már ismert véleménye, hogy a titkárok, köztük az első titkár, személyileg alkalmasak a megyei politikai munka irányítására, szer­vezésére. Egyáltalán nem meglepő, hogy a jelölőbizottság képviselőinek nem egy pb-tag azt is felvetette, talán még egyetértése da­cára sem kéne engedni, hogy „elvigyék” Krasznai elvtársat, aki — egyéb érdemein túl — a most folyó politikai megújulás me­gyei feladatainak kidolgozásában személy szerint jelentős részt vállalt, és élvezi a testü­let bizalmát. De azért egyre inkább felülke­rekedett a helyzet megértéséből adódó racio­nális megközelítés, annak figyelembevétele, hogy jó vezetőkre máshol is szükség van, és Krasznai Lajos vállalja leendő új felada­tát. Így a jelölőbizottság által szervezett beszél­getéseken egyre inkább az új első titkár ki­választására vonatkozó teendők kerültek elő­térbe. És — bár senki sem vonta kétségbe a központi pártszervek jogát az ajánlásra, hi­szen a kívülről jött, országos tapasztalatok­kal rendelkező vezetővel mi is csak gazda­godhatunk — bizony fel-felmerült a kérdés: vajon a több tízezer Pest megyei kommunis­ta, a több száz megyei szinten ismert vezető közül valóban nincs, nem lenne alkalmas je­lölt? Hogyne lenne, jöttek sorban a nevek: Balogh Lászlót, a jelenlegi tanácselnököt, Nagy'”Sándorné megyei pb-titkátt, Olajos Mihály Vác városi első titkárt, Kocsis Péter megyei osztályvezetőt említi Gőg Mátyás, mint olyanokat, akiket többen szóba hoztak a pártbizottsági tagok közül. (Hogy Góg Má­tyást magát is alkalmasnak ítélték és felve­tették néhányan, a jelölőbizottság egy másik tagjától már korábban hallottam.) A megyei javaslatokon túl elemi erejű igény: szeretnének többet tudni a pártbizott­ság tagjai Hámori Csabáról, találkozni vele és kicsit közelebbről megismerni személyisé­gét, politikai gondolkodásmódját, szándékait és elképzeléseit. Az már csak a jelölőbizott­ság által ennek a kívánságnak a hatására szervezett négy csoportos beszélgetésen — Vácott, Gödöllőn, Cegléden és Budaörsön, ahol egy-egy nagyobb régió megyei pártbi­zottsági tagjai és városi, városi jogú nagy­községi párttitkárai találkoztak a jelölttel — derült ki, hasonló igény a másik oldalról is volt. Hámori Csaba maga is kérte a találkozást, az eszmecsere lehetőségét, hiszen e nélkül megválasztása esetén is nehezebben láthatna munkához. Fontos, hogy ismerje a megyei, városi vezetők, testületi tagok elvárásait, kö­vetelményeit és fontos, hogy minél jobban megismerjék őt azok, akik dönteni fognak arról, megválasztják-e vagy sem. Hiszen a döntés alapja csak a személyes alkalmasság lehet, amibe ma — szerencsére — egyre in­kább beleértjük az önálló politikai, vezetői, emberi arculattal, karakterrel rendelkezést éppúgy, mint a készséget arra, hogy a vezető azonosuljon választói törekvéseivel, képes le­gyen magát alávetni akaratuknak és képvi­selni érdekeiket. Ebből a szempontból külö­nösen fontos, hogy Hámori Csaba a beszél­getésekre a megyei pártbizottság legfonto­sabb határozatainak ismeretében jött el és rögtön kifejezésre juttatta: vállalni tudja ezek szellemiségét, a tartalmi-politikai meg­újulás bennük megjelölt fő irányait. A vál­toztatás azért elkerülhetetlen, mert vissza kell szereznünk politizáló erőnket, a párt iránti bizalmat, helyre kell állítanunk a szo­cializmus fejlődőképességét, gazdasági bázi­sát. Az ehhez szükséges felismerésekkel, és ebből következően a cselekvéssel is, bizony 10-15 éves késésben vagyunk, igazából csak alig két éve kezdtünk hozzá, sajnos megle­hetősen nehéz és még ma sem tökéletesen is­mert helyzetben — vázolta fel az általa val­lott alapcélt és a környezetet. De beszélt a személyével kapcsolatos, ál­tala ismert kritikákról és kifogásokról is. Például, hogy nem ismeri a megyét... Két­ségtelen, eléggé persze nem, de azért sok mindent tud róla bizonyos összefüggésekben. Hiszen itt, Budakeszin született a negyven­éves politikus, 20 éves koráig itt is élt. Majd a budapesti KISZ- és pártmozgalomban és főként Kispesten, a város peremén dolgozva egy sajátos vonatkozásban, a fővárossal ki­alakult kapcsolatrendszerében sokat megér­tett az agglomerációs rész problémáiból. Egyébként úgy tartja, a Pest megyei irá­nyítás egyik legfőbb feladata a fővárossal való szimbiózis előnyeinek növelése, kihasz­nálása és ezzel együtt a hátrányok csökken­tése, az elmaradottság mielőbbi lefaragása. Ami a pártmozgalmi rutint illeti, úgy érzi, öt év alatt igen sokat tanult a XIX. kerü­leti pártbizottság első titkáraként. Persze a megye sokkal nagyobb, de felfogása szerint az itteni pártmunka sem lebeghet a levegő­ben, a megyei pártbizottságnak az egyre ön­állóbb települések szövetségére kell építenie politikáját, közösen kialakítva azt a területi pártszervekkel, az alapszervezetekkel. Sokan bírálják őt az ifjúsági mozgalom je­lenlegi helyzetéért — emlékeztet rá a KISZ KB első titkára. A felelősséget persze telje­sen nem hárítja és nem is háríthatja el. De a KISZ a párt ifjúsági szervezete és a kriti­kák egy része éppen olyan törekvésekért ér­te őket — lásd például a Jövőnk a tét akciót —, amelyek a politika egészéhez képest ko­raiak voltak és ezért túl radikálisnak lát­szottak. A szervezet gondjai viszont többek közt abból következnek, hogy maguk a fia­talok még e lépéseinket is későinek és elég­telennek ítélték. A KISZ mai állapota egy kicsit előrejelzése annak, mi várható o párt­ban, ha nem cselekszünk tudatosan a meg­előzésért. Még mindig sokan emlegetik a kommuniz­must utópiának minősítő fél mondatát. Hogy ne hagyjon ideológiai álláspontját érintő kérdőjeleket, elmondja: ez többórás, szenve­délyes vitában hangzott el egy zsúfolt egye­temi előadóteremben (ilyen politikai mozgá­sokat egyébként egyre inkább vállalni kell minden vezető kommunistának) — kiragadva összefüggéseiből talán tényleg félreérthető. De mire is gondolt valójában? Arra, hogy a kommunizmus mint társadalmi forma a belátható jövőben nem reális perspektíva, közvetlen célként való meghirdetése éppen az eszmétől idegeníthet el, és attól a valóságos mozgalomtól, amelyik mindmáig az emberi­ség leghaladóbb, legértékesebb törekvéseit fejezi ki és szervezi. A ma kitűzhető cél egy más típusú, jobb. gazdaságilag hatékonyabb, társadalmilag demokratikusabb, életviszo­nyaiban humánusabb szocializmus útjának keresése és járása lehet csak reálisan — és ez sem akármilyen feladat. A többórás beszélgetések résztvevői a négy helyszínen még sokkal többet is megtudtak Hámori Csabáról — tőle magától, vele egyet­értve és vitatkozva, néha szinte úgy, mintha máris közvetlenül együtt dolgoznának. Per­sze a jelölésről a jelölőbizottság, a választás­ról pedig a megyei pártbizottság dönt no­vember második hetének végére tervezett ülésén. Addig még nem kevés idő van a vé­leményalkotásra. Arra is, hogy a pártbizott­ság tagjai megkérdezzék környezetük, alap­szervezetük véleményét, kérjék delegálóik megítélését, megkonzultálják velük a jelölés folyamatának eddigi tapasztalatait. Á me­gye kommunistái maguk is kezdeményezhe­tik ezt a területükön dolgozó pártbizottsági tagoknál, de megkereshetik közvetlenül a jelölőbizottság tagjait is — emlékeztet Góg Mátyás. Hiszen minden korrekt, megfontolt vélemény segíti a jelölés új, nyíltabb gyakor­latát, és ezzel egyben a majdani választási döntés megalapozottságát is. ami mindnyá­junk közös érdeke. Bárd András Tüntetés helyett párbeszédet! A vitának nincs értelme — Ön szerint a vízlépcső ügyében kit képviselt döntés- hozatalakor a Parlament? — Én csak arról tudok beszél­ni, hogy amikor igennel szavaz­tam, akkor kit képviseltem. Ennek alapján állítom, hogy a választókerületemhez tarto­zók többségének, a 30 ezer em­ber túlnyomó részének véle­ménye alapján fogadtam el a kormány jelentését. Nagyon sok véleményt hallgattam meg az őszi ülésszak előtt, közöttük szakértőkét is. — Mi a véleménye arról, hogy állítólag a Duna ellen sza­vaztak, s szentesítették a ka­tasztrofális következményeket? — Továbbra is az az állás­pontom, hogy ha az ökológiai szempontok elsőbbséget kap­nak az építkezés és üzemelte­tés során, akkor a vízlépcső negatív hatásai minimálisra szoríthatók. Másrészt a szava­zás során nemcsak ökológiai kérdéseket, problémákat kel­lett figyelembe venni, hanem nemzetközi jogi, gazdasági, po­litikai szempontokat is. Arról nem is beszélve, hogy a kép­viselők nagy része vélte úgy, hogy ha igennel szavaz, akkor kifejezi bizalmát is a kor­mány iránt. — Erre kétségtelenül nagy szükség volt, ám az építkezést ellenzők jóval szélesebb kör, a nemzet véleményére lettek volna kíváncsiak. Ügy tűnik, továbbra sem hajlandóak tu­domásul venni, hogy pillanat­nyilag nincsenek meg a felté­telei egy népszavazásnak. A hét végére tervezett tüntetésük egyik fő követelése is a nép­szavazás kiírása, ön szerint van-e értelme ennek? — Nem tartom célszerűnek, de még csak tisztességesnek sem azt, hogy egy több éve fo­lyó beruházásról, egy kény­szerpályán mozgó építkezés sorsáról most döntsön a nem­zet. Nem lehet áthárítani rá a felelősséget. Ezért az egy­mást követő vitáknak, a hét végi tüntetésnek sem látom ér­telmét. P. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom