Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-27 / 257. szám

ŐRI man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM 19S8. OKTOBER 27.. CSÜTÖRTÖK A tanács-vb napirendjén Nélkülük a bizottság sem teljes A cigánylakossággal fog­lalkozó koordinációs bizott­ság tevékenységéről is tár­gyait a Monori Tanács Vég­rehajtó Bizottsága, legutóbbi ülésén. A bizottság 1977-től 1982-ig megvolt. A tanácsi átszerve­zést követően nem alakult újjá, csak 1985-ben, amikor egy februári napon a Pest Megyei Cigány Koordinációs Bizottság Monoron ülésezett, s a helyi vezetők feladata volt tájékoztatást adni a Mo­noron és vonzáskörzetében élő cigánylakosság helyzetéről, társadalmi beilleszkedéséről. Némi előrelépés Ez egyben az újjáalakult bi­zottság első ülése is volt, de — mint a mostani vb-ülés elé kerülő jelentés fogalmaz­za — „o kezdeti lendület után nem fejtett ki érdemle­ges tevékenységet”. Holott a feladatok változatlanul ki­emeltnek minősültek, sőt, me­gyei tanácsi határozat is szóit már az intézkedési tervek fo­lyamatos végrehajtásáról és annak következetes ellenőrzé­séről. Az 1985-ben kiadott feladat- és intézkedési terv a rnütef- osztóly feladataként irta elő a cigánytelep felszámolására történő intézkedések kidolgo­zását. Az előzetes kalkuláció szerint a telep eltüntetése 25- 30 millió forintba került vol­na — a VII. ötéves tervben azonban erre nincs pénz. Maradnak a „tűzoltás” erő­feszítései. Például a telep közegészségügyi helyzetének javításával kapcsolatban. Mű­ködik — nagy nehézségek árán — a tisztasági fürdő, melynek üzemeltetése és kar­bantartása évente 190 ezer fo­rint kiadást jelent. Remélhe­tően sikerült véglegesen meg­oldani a telepi köz-WC-k fo­lyamatos takarítását és fer­tőtlenítését — évi hatvanezer forintból. Az intézményes sze­métszállítást azonban nem le­het megvalósítani, ezért két darab, négy köbméteres kon­ténert telepítettek ki. Egy konténer 44 ezer forint, ürí­tési díja 77 ezer. Évente két alkalommal kerül sor a telep lomtalanítására, fertőtlenítő takarítására, melynek költ­ségei elérik a százezer fo­rintot. A cigánylakosság hagyomá­nyai, életformája, műveltségi szintje és egészségügyi, kul­turális színvonala tekinteté­ben eltér az átlagnépességtől — fogalmazza a jelentés — ezért aztán az őket gondozó, velük foglalkozó egészségügyi szakemberekre is nehéz fel­adat hárul. A védőnők mun­káját például nem csak a ve­lük szemben sokszor tapasz­talható agresszivitás, hanem olykor még életveszélyes fe­nyegetés is nehezíti — kivált­képp, ha a védőnő a rászo­rult gyerek érdekében ha­tározottan igyekszik fellépni. Monor közigazgatási terüle­tén a tavaly nyilvántartásba vett 310 gyermeket váró asz- szonyból 32 cigány származá­sú. A tanácsadáson — két há­rom kivétellel — megjelen­nek, bár többnyire már csak a huszadik héten túl. S mi­vel ilyenkor kiderül, hogy nem jogosultak a teljes össze­gű anyasági segélyre, követe­lik, hogy visszamenőleg is igazolják a tanácsadáson való megjelenésüket — ami per­sze lehetetlen. Az orvosi uta­sításokat pedig — ezt is a jelentés írja — nem tartják be, ha kórházi ápolásra len­ne szükségük, azt elutasít­ják, vagy ha mégis elfogad­ják, egy-két nap után saját felelősségükre távoznak. A tavalyi nyilvántartásból megállapítható: 292 csecsemő­ből 35 cigány származású. A veszélyeztetett kicsik zöme nem betegség miatt az, hanem az elhanyagolt környezet, a rossz szociális helyzet okán. A cigány csecsemők bölcsődei elhelyezése megoldott, minden jelentkező felvételt nyer. De tavaly a tizennégy jelentke­zőből öt szülő felszólításra sem vitte gyermekét a böl­csődébe, az idén a tíz felvett kisgyerek közül pedig csak egyet hordanak rendszeresen a gyermekintézménybe. Az óvodás korú gyerekek 10 szá­zaléka cigány származású, mindannyiuk óvodai elhelye­zése megoldott. Szociális segélyek Az 1987—88-as tanévben a tankötelesek 7 százaléka ci­gány tanuló: összesen 185, kö­zülük 106 gyógypedagógiára utalt. Az arra rászorulókat — amennyiben a törvényben elő­írt feltételekkel rendelkeznek, rendszeres, illetve rendkívüli segélyben részesíti a gyámha­tóság. Az idén szeptember 30-ig rendszeres segélyt 32 kiskorú kapott, rendkívüli se­gélyben száznegyvenhatan ré­szesültek. A rendkívüli segélyek má­sik jelentős része az óvodai, a napközis térítési díjak fedezé­sére szolgál — e forma a legcélravbezetőbbnek látszik. A munkaképtelen, tartásra szoruló, hozzátartozó nélküli cigányok részére rendszeres szociális segélyt folyósít a ta­nács: idén harminckét sze­mélynek. (Minthogy a vb-ülé- sen kis híján e témakör vált központi kérdéssé, erről ké­sőbb külön is szólunk.) Megfigyelhető — írja a je­lentés —, hogy az utóbbi évek­ben növekszik a 35-50 év kö­zötti cigányok rendszeres szociális segélyezése. Oka en­nek az, hogy korábban mun­kaviszonnyal nem rendelkez­tek. ugyanakkor munkaké­pesség-csökkenésük 67 százalé­kos, vagy afölötti. A társadalmi beilleszkedés legalapvetőbb lehetősége: a foglalkoztatás megoldása, a Kulturális ajánlatok Ecseren csütörtökön 15.30- tól logopédia, 16-tól a nyug­díjasklub összejövetele. Gyom­ron 15-től az irodalmi klub foglalkozása, 17-től kismotor- vezetői tanfolyam, a nyugdí­jasklub kirándulása Érsekúj­várra, az úttörőházban 15-től nyitott ház a számítógép ked­velői részére, a gyermektánc- és asztalitenisz-szakkör foglal­kozása és német nyelvtanfo­lyam. Mendén 18-tól az ifjú­sági klub összejövetele. Mag­lódon a felnőtt bélyeggyűjtő­kör foglalkozása, A technika csodái címmel ismeretterjesz­tő előadás az iskolában, játé­kos szellemi vetélkedő a gyömrői és a maglódi nyug­díjasklub tagjai között. Mo­noron 10-től „Élő telefon” óvodásoknak, 14-től osztály- főnöki tanfolyam, Hazudós Péter az általános iskolák al­sótagozatosainak, 17-től kép­ző- és iparművészeti alkotó­kor és szövőszakkör foglalko­zás. 18-tól a kortárs filmklub vetítése: Hajnal (francia—iz­raeli film). Sülysápon 17-től KRESZ- és társastánc-tanfolyam. Úri­ban 15-től angol nyelvtanfo­lyam kezdőknek. Vccsésen a Napsugár bábcsoport próbája, 17-től szabás-varrás-tanfo- lyam. gazdasági egységeknél azon­ban szigorúbb a munkaválla­lókkal szembeni követelmény­szint — a munkaképes ci­gánylakosság zöme pedig ma is szakképzetlen. Átképzés pe­dig azért nem jöhet szóba, mert az általános iskolát is kevesen végzik el. A nők fo­lyamatos munkavégzése a gyakori szülések miatt szinte lehetetlen. Fórum előtt Mindezek ismeretében úgy tűnik: a kismb-nagyobb erő­feszítések ellenére a cigány­lakosság számára egy lépést sem haladt a világ elébb. Pe­dig haladt. Egyéni változáso­kat mindannyian ismerünk, nem is egyet — ehhez azon­ban az egyén erőfeszítésére és felelősségére is szükség van. A további feladatok megoldá­sa érdekében október 17-én újjáalakult — volna — a ci­gány koordinációs bizottság, hogy november 15-i határidő­vel elkészítse az 1990-ig szóló intézkedési tervet. Csakhogy a bizottság ak­kor töltheti be igazán tisztes­ségesen és körültekintően a feladatát, ha cigány tagjai is vannak, akiknél jobban nyil­ván senki nem tudja, miben, hogyan lehet változtatni adott esetekben. ÉPP ezért novem­ber 26-ra fórumot tervez a tanács a cigánylakosság ré­szére, ahol talán a képvise­lőket is sikerül kijelölni — s e képviselők közreműködésé­vel készülhet majd el az in­tézkedési terv is. K. Zs. Lesz villany Bizonytalanságból bizalmatlanság Húszán összeszövetkeztek. Létrehoztak egy társulást ab ból a célból, hogy monori strázsa-hegyi pincéikbe, hétvé' gi házaikba eljusson a vil­lany. Két éve kezdték a szer­vezést: ki csatlakozik, ki nem? 1987 harmadik negyedévében be is fizettek kétszázezer fo­rintot a Monori Takarékszövet­kezetbe, és azt hitték, ezzel sínen is van a dolog, hiszen szándékukat ismeri a tanács, tervük komolyságát a pénz igazolja. Tavaly történt is valami: a nyáron a takarékszövetkezet átutalta pénzüket a tanácshoz. Ez év első felében megjött a rajz. Szeptemberben a Dé mász monori kirendeltsége kimérte a területen az oszlo­pok helyét. Azóta néma csend. Eltévedt pénz Léé István, az önerős villany hálózat bővítésére szervező­dött társulat „szóvivője” sze­rint ez lehetetlen állapot: a tanács alighanem használja a pénzüket, nekik pedig fogal­muk sincs róla, meddig kell várniuk. Az eddigi ütem is­meretében talán ítéletnapig? Takó Józseffel, a Monori Ta­nács mütef-osztályának mun katársával és Horváth Ferenc­cel a Démász monori ki- rendeltségének vezetőjével hosszú magyarázkodással tűz­delt beszélgetésre készülök; ehelyett röviden végzünk a témával. Minthogy a késede­lemnek röviden magyarázha­tó oka van. — Még volt kollégám — aki azóta eltávozott a tanács tói — kezdett bábáskodni > hálózatbővítési terv fölött - mondja Takó József. — őszin­tén szólva eszembe sem ju­tott, hogy nem világosította fel a társulás tagjait arról: a pénzt nem a takarékszövetke zetbe, hanem a tanács szám­lájára kell befizetni. Ez a biz­tosítéka ugyanis a komoly szándéknak, s a tanács csak akkor indíthatja a vállalko zást, akkor keresheti meg a Démász-t, ha az anyagi erő rendelkezésre áll. Időről idő­re felmentem a pénzügyi osz­tályra megnézni, megjött-e a pénz, s mert nyomát nem ta­Avatás előtti takarítás Átadás előtt áll Gyomron a Monor és Vidéke Takarékszö­vetkezet új székháza, amelyet a szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezet egyik átalánydíjas részlege épített fel A hamarosan sorra kerülő avatásra belülről is csinosnak kell lennie az épületnek. A szövetkezethez tartozó kilenc egység dolgozói társadalmi munkában takarítják az új helyiségeket (Vimola Károly felvételei) láltam, arra gondoltam, talán szervezési nehézségek jöttek közbe. Nincs faoszlop — Ugyanis ilyesmire szám­talan példa van — folytatja Horváth Ferenc. — A Mono- ri-erdő felé eső üdülőterüle­ten például majd három évig tartott a huzavona: egyesek beléptek, mások kiléptek, akik viszont stabil tagok voltak, szidták a tanácsot és a Dé­mász-t, hogy nem lép előre az ügyben, — A nyáron végre átkerült a pénz a tanácshoz. Szeptem­berben a Démász szakembe­rei a már meglévő terv birto­kában felmérték a területet. Ezzel a tanács szervezőmun­kája le is zárult volna, a vil­lanyszerelőké a terep. — Hozzá is fognánk a munkához azonnal. Egyetlen akadálya van, amiről nem te­hetünk: nincs faoszlop. Egy héten belül készen lennénk, hiszen vállaltuk, megigényel­tük hozzá az anyagot is. Csak­hogy a faoszlopok Csehszlová­kiából jönnek — azazhogy most valami oknál fogva ép­pen nem jönnek. Várnunk kell — fejezi be Horváth Fe­renc. Így csak egyetlen kér­dés maradt hátra: miért kell ezt a kellemetlen, de egysze­rű okot az újság közreműkö­désével megtudnia a társulás­nak? Egy telefon ? Elég lett volna a tagok ré­széről egy kopogtatás, egy te­lefon a Démász monori iro­dájában, Vagy egy rövid, summás levél onnan, a tár­sulás vezetőjéhez. Elmaradt. Kár. Mert így lesz a bizony­talanságból bizalmatlanság. —ez Sülysápon Szebb üzlet A hét elejétől már ked­vezőbb és szebb körülmé­nyek között vásárolhatnak a sülysápiak a felújított vas- műszaki és ruházati üzletben. Az üzemeltető Alsó-Tápió Menti Áfész háromnegyed­millió forintot költött az ösz- szevont bolt korszerűsítésére. Ráfizetés miatt Felszámolták az ágazatot A Monori Állami Gazdaság gazdasági vezetése az év ele­jén döntött arról, hogy felszá­molja a húshasznú szarvas­marha-ágazatot. Ezt az elha­tározást az ágazat évek óta tartó vesztsége tette szüksé­gessé. A döntés szerint ez év ele­jén a tenyészbikák és az úgy­nevezett üres tehenek kerültek értékesítésre. Az év közepén huszonöt tehenet az ócsai Vö­rös Október Tsz vett meg a monoriaktól, további kétszáz- kilencvenkilenc felnőtt hús­marhát és annak szaporulacát pedig a dabasi Fehér Akác Mgtsz. Ezzel az akcióval befe­jeződött a húshasznú szarvas­marha-ágazat felszámolása. A még meglévő — nyolc­vanhat — húshasznú növen­dék hízómarhát a vágási súly elérése után értékesíti a Mo­nori Állami Gazdaság. Kézilabda Csak egy ponton múlott Kézilabda férfi NB II. Kö­zépcsoport: Dunakeszi VSE— Gyömrő 19-19 (11-7), Dunake­szi, 200 néző, vezette: Dobos A., Kasza J. (sok hibával). Gyömrő: Szabó István — Szabó Imre (3), Tavasz B. (2), Hegyi G. (4), Szécsi L. (2), Horváth L. (1), Szél Sz. (3), csere: Szellő J. (kapus), Bara­bás M. (4). A két Pest megyei csapat igencsak egymásnak esett, egyáltalán nem baráti módon. Mintha presztízscsata folyt volna a pályán azt eldöntendő, hogy melyik a jobb NB Il-es együttes. Nos, erre a kérdés­re ugyan nem kaptunk választ, arra viszont igen, hogy Gyöm­rő nagyon össze tudja szedni magát, ha kell, még olyan helyzetben is, ha jelentős hát­rányt kell ledolgoznia. Már öt góllal is vezettek a ha­zaiak, a vendégek azonban egy pillanatig sem adták fel. A második félidőben — Ba­rabás M. nagyszerű játékával — fokozatosan dolgozták le a hátrányt, s az 56. percben már 19-18-ra vezettek. Az utolsó négy perc rendkívüli izgal­makkal telt. A Dunakeszi még kiegyenlített, ezt köve­tően azonban egyik csapat sem tudott gólt lőni, pedig a hazaiak hetest is dobhattak, ám a vé­gig parádésan védő Szabó Ist­ván kapus — sok más bril- liáns produkció mellett — ezt is megfogta. A két játékvezető közremű­ködése nem volt méltó a mér­kőzéshez. Kisebb-nagyobb té­vedéseik mellett két abszolút büntetőt és egy teljesen szabá­lyos Hegyi G.-gólt nem adtak meg, sőt őt még két percre ki is állították, ők tudják miért. A döntetlen a hazaiakra nézve hízelgő. A csapat teljesítmé­nyéről összefoglaló nélkül, ezen a találkozón és az egész tavaszi—őszi szereplésükért minden dicséretet megérde­melnek. Újonc létükre a vala­mivel jobb, mint 50 százalékos teljesítmény egészen kiváló eredmény. Dunakeszin pedig kifejezetten jól játszottak, s csak a balszerencse fosztotta meg őket a másik ponttól. A jók között is Szabó István ka­pus és Barabás M. teljesít­ménye emelkedett a mezőny fölé. A hét elején „forró drótos” telefonvonalak égtek ország­szerte, így Gyömrőről is hív­ták a két rivális csapatot. Sajnos — mint később kide­rült — a Dunakeszi elleni dön­tetlen kevésnek bizonyult a 6. hely megszerzéséhez. Ha győ­zött volna a Gyömrő, akkor most megnyugodhatnának a kedélyek, hiszen akkor ta­vasszal az első hat között folytathatnák. így — a hazai környezetben Balassagyarma­tot két vállra fektető — Újkí­gyós jobb gólkülönbségével megelőzte Gyomrot, amelynek szintén 23 pontja lett. A szurkolók között megosz­lik a vélemény, jobb lett vol­na-e az első hat között játsza­ni, vagy sem. Sokan állítják, így legalább valamennyi tava­szi találkozó presztízscsata lesz a javából, s ezen csak a közönség (no meg a csapat) nyerhet. Nyerni is kell jó né­hányszor, mert csak így sike­rülhet a 7. vagy a 8. hely ki­harcolása. S akkor egy év múlva — jövő ősszel — ismét az NB II-ben szerepelhet az. újonc gyömrői együttes. Megyei férfi II. osztály: Gyömrő II.—Veresegyház 17-16. (9-8), Gyömrő, 100 né­ző, vezette: Aradi A., Stroh- mayer M. Gyömrő: Szellő J. — Bara­bás I. (3), Szellő Z. (2), Tus­kán A. (6), László L., Somo­gyi G. (4), Veres G. (2), csere: Gál A., Major B. Az igen jó erőkből álló Ve­resegyház ellen kifejezetten jó védekezéssel és elfogadható támadásszövéssel sikerrel vet­te fel a harcot a fiatal gyöm­rői csapat. A második félidő­ben már négy góllal is veze­tett a hazai együttes, amit még kiegyenlítettek a vendé­gek, ám Tuskán A. 16-16-os állásnál szép gólt lőtt, és ez­zel eldőlt a találkozó. A hely­zetek alapján akár több góllal is győzhetett volna Gyömrő. Sorozatban ez volt a gyöm- rőiek nyolcadik győzelme, ami igazán remek teljesítmény. A tavasszal még gyengélkedő tár­saságból egységes, jó együttes lett. Már a dobogó közelében állnak. G. J.—G. L. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom