Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-04 / 237. szám
1988. OKTOBER 4., KEDD 5 A legjobbak nem felvételiznek Múzeumi dolgozóknak A hagyományt is ők teremtik meg Matematikai tehetségeknek Az idén október 15-én már negyedik alkalommal rendezik meg Észak-Pest és Dél-Nógrád megye nyolcadik osztályos tanulóinak a matematikai tehetségkutató versenyt a váci Löwy Sándor Műszaki Szak- középiskolában. Az Észak- Pest megyei matematika-tehetségfejlesztő központtal közösen szervezett tehetségkutató verseny iránt az elmúlt években is nagy volt az érdeklődés. Tavalyelőtt 242, tavaly 250 tanuló vett részt ezen a vetélkedőn, s a szervezők az idén is nagy létszámra számítanak. Örömmel várják a megye bármely iskolájából érkező nyolcadikosokat — akár előzetes nevezés nélkül is. Az eddigi versenyek általános, illetve szakmai tapasztalatait a Köznevelés 1987/3. és a Matematika tanítása 1987/2., illetve 1988/1. száma tartalmazza. A cikkek ismerete eredményesebbé teheti a versenyen indulni szándékozók felkészítését. A rendezőknek hármas céljuk van: tudásuk összemérésével versenyalkalmat biztosítani a matematika iránt érdeklődő gyerekeknek, kiválogatni a központi matematikai és számítástechnikai szakkörök leendő tagjait, valamint méltóképpen megemlékezni iskolájuk névadójáról, Löwy Sándorról, halálának évfordulóján. A felsoroltaknak megfelelően nem a matematika tantervi anyagának teljesítését várják el a résztvevőktől, hanem szeretnék kiválogatni azokat a diákokat, akik az átlagosnál magasabb szinten érdeklődnek a számok tudománya iránt, s emellett ötletesek, leleményesek, céltudatosak és szorgalmasak. A tehetségkutató versenyen indulóknak október 15-én két dolgozatot kell megírniuk. A bírálók a feladatokat együttesen értékelik, s a legjobb eredményt elérő ötven tanuló névsorát október 17-e és 21-e között elküldik az érintett iskoláknak. Egyúttal postázzák a tehetségfejlesztő központ szakköreire (az idén a matematika mellett számítástechnika is lesz) vonatkozó tudnivalókat. A kiválasztott ötven gyerek ugyanis automatikusan részt vehet a központi szakkör munkájában, amely október 25-től jövő év májusáig tart. A szakköri munka zárásakor rangsorolják, illetve jutalmazzák teljesítményüket. Az eddigi gyakorlattól eltérően tehát májusban kerül csak sor eredményeik, illetve a felkészülésüket segítő tanárok nevének nyilvánosságra hozatalára, valamint az oklevelek eljuttatására a legeredményesebben szereplő iskoláknak. Az első tíz helyen végzetteket — amennyiben Pest megyei középiskolában tanulnak tovább — automatikusan felveszik a központi szakkör I. évfolyamára. A legjobb ötven tanuló pedig felvételi nélkül kerülhet a Lőwy Sándor Műszaki Szakközépiskola I. évfolyamának bármely szakára. Kitüntetések Tegnap délelőtt a múzeumi és műemléki hónap alkalmából ünnepélyes összmunkatársi értekezletet tartott a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Szentendrén, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében. Az értekezleten Balázs Gé- záné, a megyei tanács elnök- helyettese mondott köszöntőt, majd kitüntetéseket nyújtott át. Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott Apáti Tóth Sándor Ceglédről, Fülöp La- josné és Síkos Sándor Szentendréről, valamint Schlier Lujza Tápiószeléről. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült dr. G. Sin Edit és ár. Maróti Éva Szentendréről, miniszteri dicséretben pedig Dunai Adrien Vácról, Ecseri Ferencné Ceglédről és Lakatos Dezsőné Szentendréről. Kitüntették a múzeumok igazgatóságának két gépkocsi- vezetőjét is: Gulyás Imre 500 ezer, Vörös Árpád 250 ezer kilométert vezetett baleset- mentesen. Óvári László alkotásairól óvári László művészetét mutatja be október 12-én, szerdán a Képzőművészeti Kiadó Mai magyar művészet sorozatában megjelent kötete kapcsán a könyv szerzője, Losonci Miklós művészettörténész a Budapesti Művész- ' barátok Egyesülete klubdélutánján. Az előadást a Tszker budapesti központjában, a Mária utca 20. szám alatt tartják meg. A vendég Kajetán Endre szerkesztő. Németh Kálmán-emlékház Foton Felújítását tervezik Mir.dt? külünBs vonzása volt Fötnak. KB!t3k, írók, képzőművészek választották lak-, illetve pihenőhelyül. Nem csoda hát, hogy a felvidéki podolinból elszármazott Németh Kálmán Is itt telepedett meg. A hetvenöt esztendeje született szobrász szülővárosában és később Iglón ismerkedett meg az asztalos-, a bognár- és az ácsmesterség minden titkával. A képzőművészeti főiskolát Budapesten végezte el, s ekkor döbbent rá arra, hogy a faragás, a fa adhatja meg tehetségének legigazibb megfogalmazását. Szinte minden alkotását — portrékat, domborműveket — ebből az anyagból készítette. Kitűnően bánt a legkülönbözőbb hazai és külföldi fafajtákkal, mert E dombormű Vörösmarty Fóti dal című költeményének keletkezését örökíti meg Németh Kálmán kitűnően ismerte a különböző hazai és külföldi fafajták formálhatósá- gát. E domborművek régi századok fafaragó művészetét idézik kotásait is őrzi. Am nem csupán az itt látható szobrok az ő munkái, hanem a ház minden bútora, asztala, szekrénye, ajtója. 1979-ben ajándékozási szerződést kötött a tanáccsal, hogy művei halála után együtt maradhassanak. Még abban az esztendőben eltávozott az élők sorából, de otthona, alkotásai, gyűjteménye végakaratának megfelelően csupán 1982. október 9-én lett múzeum. A nagyközségi tanács ebben az ötéves tervben tervezi az épület felújítását. Nagyobb összeget fordítanak majd rá, de ennek mértékéről majd januárban — az elvégzendő munkák felmérése után — döntenek. V. A. Szobarészlet a Németh Kálmán-emlékházból A siker és a verseny kötelez Sóvidéki táncok a Kék Duna néptáncegyüttes előadásában A szentendrei Kék Duna néptáncegyüttessel próbasza- gú riportot szerettem volna készíteni. Amikor azonban felhívtam a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárat, megtudtam, hogy a táncosok október közepéig szabadságon vannak. Kicsit elszontyolodtam, mert így csak egy beszélgetésre keríthettem sort az együttes művészeti vezetőjével, Mosóczi Istvánnal, és a PMKK főelőadójával, Göllner Judittal. A Kék Duna néptáncegyüttes novemberben lesz ötesztendős. Fél évtizeddel ezelőtt szó szerint a semmiből születtek. A szentendreiek ma is csak nagyobb ünnepeken láthatják őket. Ennek azonban nem a rengeteg külföldi turné az oka, ahogy az irigyeik gondolhatnák. Határainkon kívül ugyanis tavaly szerepeltek először. Idehaza elsősorban a gyerekek és azok szülei kóréhen népszerűek, hisz az együttes háza táján nagyüzemben zajik az utánpótlás-nevelés. Két gyerekcsoportot — alsó és felső tagozatosokat — tanítanak; születőben vannak az új táncos lábak. Hirdetéssel toboroztak A művészeti vezető, Mosóczi István a kezdet kezdetétől, az együttes születésének pillanatától itt dolgozik. Szentendrén akkor még semmiféle hagyománya nem volt a néptáncnak. Hirdetés útján toborozták az első fecskéket. A törzsgárda 80 százalékát először a kíváncsiság vitte oda. Alig-alig akadt olyan jelentkező, aki egyáltalán táncolt már valaha. Voltak, akik húszévesen tették meg az első bátortalan lépéseket, és iszonyatosan kemény munkával jutottak el oda, ahol most tartanak. Ahogy Göllner Judit — akit maguk között az együttes szülőanyjának neveznek — fogalmaz, induláskor megmondták a fiataloknak: csak az maradjon itt, aki vállalja, hogy minden hétfőn és csütörtökön 6—10-ig gyakorol, nincs se mozi, se tévé, se fusizás, csak próba van. Ma is ugyanez a két nap az övék a művelődési házban. A sok szakkör és egyéb rendezvény miatt muszáj betartani az időpontokat. A színházteremre szükség van más rendezvények miatt is. Az együttes repertoárja eredeti paraszti táncokra épül. Igyekeznek úgy színre vinni azokat, hogy a közönségnek élményt jelentsen a hagyományőrzés. Hazai és erdélyi magyar táncokat gyakorolnak, amelyeket művészeti vezetőHaiku-gyűjtemény V ágy—V ilág—Formák Október 10-én, hétfőn a Budapesti Művészbarátok Egyesületének szervezésében Ghyczy György grafikus kiállítása nyílik délután fél hat órakor. A Vágy—Világ—Formák című haiku-gyűjtemény könyvbemutatóját szintén itt rendezik. A tárlatot Gergely Mihály József Attila-díjas író, az egyesület elnöke nyitja meg. A könyv szerzői: Czir- fusz György és Novák Imre. jük az akadémiai gyűjtésekből varázsol színpadképessé. Múlt év decemberében szerepeltek először a hazai közönség előtt egy önálló esttel. Ezt hagyománnyá kívánják tenni, de természetesen szívesen tesznek eleget minden itthoni meghívásnak, amennyiben az belefér a fellépésnaptárukba. Külföldi vendég- szerepléseik sorát az idén az Alpok—Adria országok találkozóján való részvétel nyitotta meg májusban. A városi tanács kérte fel őket, hogy képviseljék hazánkat az olasz- országi Lignano-Sabbiadoró- ban. Amerikai turné A nagy utazás persze Amerika volt. Három helyszínen, ikét fesztiválon vettek részt, egy meghívásnak eleget téve. Idahó állam Rexburg városában, illetve Utah állam Salt Lake-City és Springville nevű helyiségeiben léptek fel egy nemzetközi néptáncfesztiválon. A szervezők több mint egy tucat ország együttesét látták vendégül. Harmincöt „kék dunás” képviselte a magyar színeket. E létszámban a zenekar is benne van, amely velük egy időben alakult, s jelentős szerepük van az együttes sikereiben. Vezetőjük Szabó András. A muzsikusok hagyományos parasztzenekari felállásban húzzák a talpalávalót. Alaphangszerük: a hegedű, a brácsa, a bőgő, a tekerő, a duda, a doromb, a tambura és a cimbalom. Az amerikai turné költségeit a megyei művelődési központ, a Kék Duna Termelőszövetkezet és az együttes tagjai fedezték. Idei utolsó külföldi bemutatkozásuk szeptember elején volt az NSZK-beli Wertheim- ben. Abban a városban, amely 16 kicsi településből alakult 75 évvel ezelőtt, s amely talán a közeljövőben Szentendre testvérvárosa lesz. A háromnegyed évszázados fennállását ünneplő város polgárai az ünnepségsorozat fényének emelésére hívták meg a szentendrei táncosokat. Szabadság után Most, szabadságukról visszatérve az együttes tagjai új lendülettel fognak a műhelymunkához. Űj táncoik, koreográfiák betanulása következik. A siker és a verseny kötelez, hiszen a megyében van még jó néhány kiváló amatőr együttes. Antal Piroska Átadták a színikritikusok 1987/88-as díjait Tegnap délután a budapesti Fészek Klubban átadták az 1987/88-as színházi évad legjobb teljesítményeiért a színi- kritikusok által odaítélt díjakat. Mint ismeretes, a Magyar Színházművészeti Szövetség kri tikus tagozata minden évad végén szavaz a szezon során legkiemelkedőbbnek ítélt darabokról és alakításokról, valamint a tervezők munkájáról. E szavazás nyílt, hiszen eredményét a Színház című folyóirat októberi számában közzé teszik; mindegvik kritikus névvel vállalja a véleményét. A díjakkal csupán erkölcsi elismerés (valamint egy szép plakett és egy díszes oklevél) jár. Az elmúlt évadot a kritikusok a következőképpen értékelték. A legjobb magyar drámának Sütő András Álomkommandó című darabja bizonyult. A legjobb rendezés díját Ascher Tamás, a kaposvári Csiky Gergely Színház ★ Egy rendezője kapta, Erdman Az öngyilkos című darabjának színre állításáért. A legjobb férfialakítás díját ugyanezen darab főszerepéért Koltai Ró- bertnek ítélték. A legjobb női alakítás díját két darabban (Kozma, Az oroszlán télen) nyújtott teljesítményéért Tö- rőcsik Mari kapta. A legjobb női mellékszereplőnek Pap Vera bizonyult, a Kozma és az A vágy villamosa című darabokban játszott szerepeiért. A legjobb férfi mellékszereplő Kulka János, a kaposvári Az öngyilkos egyik szerepe alakításáért. A legjobb díszlettervnek Csikós Attilának a szolnoki Szigligeti Színház Doktor Zsivago című darabjához készített munkája bizonyult. A legjobb jelmeztervek díját — több darabhoz készített terveiért — Szakács Györgyi kapta. Az eredmények a szavazatok ösz- szesítése után a többségi elv alapján születtek. kiemelkedőnek igazán nem nevezhető évad után a színikritikusok díjai esetleg olyan benyomást kelthetnek: minden rendben van, hiszen a kiosztott díjak végül is valós eredményeket illetnek, ténylegesen kiemelkedő teljesítményeket jutalmaznak. Ismerve a szavazatok megoszlását, még az is elmondható: számos, díjra érdemes név, produkció merült fel. Ám ez sajnos csak a dolgok egyik oldala, bár kétségtelenül a szebb és a jobbik oldal. A magyar színház még a leggyöngébb évadokban, a legnehezebb körülmények között is tudott néhány emlékezetes teljesítményt nyújtani. Ez most is így van. A többiről, ez ünnepélyes pillanatban, inkább ne beszéljünk. Inkább bízzunk abban, hogy — minden rossz előjel ellenére — az új évad végén is lesz miről szavazni, születnek elismerést követelő teljesítmények, s a magyar színházművészet a terhek alatt csak meghajlik, de nem törik derékba. T. L hiszen tanulmányozta korábbi századokra visszamenően a fafaragók művészetét, technikáját és eszközeit is. A Szépművészeti Múzeumban szobrászrestaurátorként dolgozott, mentette a középkori és a barokk művészet emlékeit. Az ó nevéhez fűződik a múzeumban a famegmunkáló és szoborrestauráló iskola alapítása. Fót-Kisalagon egy tomácos kis ház volt az övé. Ma nemcsak a nevét viseli, hanem al
