Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-26 / 256. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXII. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM ra: l,BO forint 1988. OKTOBER 26., SZERDA Új fejezet nyílik a két ország kapcsolataiban Orosz Károly Iránba utazott Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke Mir Hoszein Muszavinak, az Iráni Iszlám Köztársaság miniszterelnöké­nek meghívására kedden hi­vatalos látogatásra Iránba utazott. Grósz Károlyt és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Pozs- gay Imre államminiszter, Vár- konyi Péter külügyminiszter és Raft Miklós államtitkár, a Minisztertanács Hivatalának vezetője búcsúztatta. Jelen volt Mohammad Moussa Has- hemi Golpaiegani, az Iráni Iszlám Köztársaság budapes­ti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője. Teheránba érkezett Grósz Károly. A Minisztertanács el­nökét és kíséretét szállító TU-154-es különrepülőgép kedden helyi idő szerint pon­tosan egy órakor ért földet az : iráni főváros nemzetközi re­pülőterén. A Grósz Károly miniszter- elnök vezette magyar kor­mányküldöttség tagjai: Berecz Frigyes ipari miniszter, Nagy Gábor külügyminiszter-he­lyettes, Melega Tibor keres­kedelmi és Sós Gyula ipari miniszterhelyettes, Marosán György, a kormány szóvivője és Székács Imre, a TESCO vezérigazgatója. Kázmér Zsig- mond, a Magyar Népköztársa­ság teheráni nagykövete az iráni fővárosban csatlakozott a küldöttséghez. Grósz Károly személyében először jár magyar miniszter- elnök az Iráni Iszlám Köztár­saságban, s 6 a legmagasabb rangú politikus, aki az augusz­tusban hatályba lépett tűzszü­net óta Teheránba látogat. Grósz Károly fogadására Teheránban Mehrobad repü­lőterén megjelent Mir Hoszein Muszavi iráni kormányfő, Ali Reza Moajeri miniszterelnök­helyettes, Isza Kalantari me­zőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter, Golam Reza Safei ipari miniszter, Muhammad Dzsalali honvédelmi minisz­ter, valamint Keyvan Imani, Irán budapesti nagykövete. Ott voltak az iráni politikai és gazdasági élet vezető kép­viselői; a repülőtéren meg­jelentek az Iránban akkredi­A miniszterelnök és Pozsgáy Imre államminiszter a Ferihe­gyi repülőtéren tált diplomáciai testületek ve­zetői. Ezután a repülőtér épületé­ben Grósz Károly és Mir Hoszein Muszavi beszélgetést folytatott, majd a két kor­mányfő nyilatkozatot tett a sajtó képviselői előtt. Repülő­téri nyilatkozatában Grósz Károly először megköszönte Mir Hoszein Muszavi iráni kormányfő meghívását és örö­mét fejezte ki, hogy viszonoz­hatja az ő két évvel ezelőtti Budapesten tett útját. Meg­állapította, hogy a magyar nép és a kormány mindig nagy érdeklődéssel követte nyo­mon az Iránban zajló esemé­nyeket, és úgy érzi, hogy Iránban is figyelmet tanúsí­tanak Magyarország iránt. Grósz Károly hangsúlyoz­ta: mostani látogatásával foly­tatni kívánja azt a rendkívül hasznos és konstruktív pái’be- szédet, amely az iráni minisz­terelnöknek a két ország kap­csolataiban új fejezetet nyitó látogatásával két évvel ezelőtt megkezdődött. Grósz Károly és a magyar küldöttség az ünnepélyes re­pülőtéri fogadtatás után szál­lására hajtatott. A magyar kormány elnöke teheráni látogatásának első napján zsúfolt programot bo­nyolított le. Grósz Károly vendéglátójával, Mir Hoszein Műszavával szűklkörű megbe­A szilvának van most a szezonja Megvárják a rézelejét A falu szélére szorul a Nagykáta és Vidéke Áfész 6-os számú szeszfőzdéje Tó­almáson is. Nem is csoda, mert környékét mostanában orrfacsaró ihat lengi körül. A szövetkezetnek 12 főzdéje van, itt Tóalmáson Horváth Sán­dor vezeti 1962 óta. A falnak támasztott biciklik, a nagy hordók jelzik: a környéken van elég hullott gyümölcs, jó­féle szilva. S akad törköly­nek való is. A szezont július­ban kezdték, s május végéig tart. Ma két főzőüstben ké­szül a pálinka, egy. 500 és egy 300 literesben. A környékbeliek, így Bag Andrásné is évek óta hord­ják ide a cefrét, de azért a gazda szeme hizlalja a jószá­got jelszóval megvárják, míg a rézelejét kiöntik a főzetből. Horváth Sándor a szeszfokot méri (Vimola Károly felvétele) szélest folytatott, és a tár­gyalóküldöttségükkel oldalu­kon is megkezdték a megbe­széléseket. Az iráni kormány­fő este díszvacsorát ad a ma­gyar kormányküldöttség tisz­teletére. Grósz Károly eközben időt szakított arra is, hogy meg­koszorúzza Behesti ajatollah- nak, az Iszlám Köztársasági Párt merénylet áldozatául esett első főtitkárának sírem­lékét. A Beheste Zahra temető az iszlám forradalom kezdetétől egyfajta zarándokhelyül szol­gál, mert itt helyezték örök nyugalomra az 1972-es for­radalmat megelőző hónapok­ban tartott tüntetések több ezer fiatal résztvevőjét, aki­ket a később megdöntött sah rendőrei gyilkoltak meg. Ezért a száműzetésből hazatérő Khomeini imám első útja 1972 februárjában éppen eb­be a temetőbe vezetett, hogy lerója kegyeletét a forrada­lom első áldozatainak emlé­ke előtt. (Grósz Károly és Mir Ho­szein Muszavi pohárköszöntő- jét lapunk 2. oldalán ismer­tetjük.) Auszti ia ünnepén Üdvözlő távirat Az Osztrák Köztársaság nemzeti ünnepe, Ausztria örökös semlegességének tör­vénybe iktatása 33. évforduló­ja alkalmából Straub F. Brú­nó, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte Kurt Waldheim szövetségi elnököt. Grósz Károly, a Miniszterta­nács elnöke Franz Vranitzky szövetségi kancellárnak, Sta- dinger István, az Országgyű­lés elnöke pedig Leopold Gratznak, a nemzeti tanács első elnökének küldött üdvöz­lő táviratot. A Koreai Köztársaság képviselete Budapesten Várkonyi Péter külügymi­niszter kedden fogadta Ham Mjong Csői tanácsost, a Ko­reai Köztársaság budapesti ál­landó képviseletének ideigle­nes vezetőjét. Az állandó kép-' viselet megkezdte tevékenysé­gét hazánkban. Magyar-spanyol tárgyalások Kovács László külügymi­niszter-helyettes a spanyol külügyminisztérium meghívá­sára október 25-én látogatást tett Madridban. Vendéglátójá­val, Fermin Zelada főigazga­tóval áttekintették a magyar— spanyol kapcsolatok különféle területeit, az együttműködés bővítésének lehetőségeit. Egyetértőleg állapították meg, hogy különösen a gazdasági kapcsolatok területén lenne szükséges és lehetséges a köl­csönös előnyökkel járó to­vábblépés. Kifejezték remé­nyüket, hogy a közeljövőben sorra kerülő magyar—spanyol kormányfői találkozó minden területen ösztönzést ad majd a kapcsolatoknak, s áttekintették a találkozó előkészítésével ösz- szefüggő konkrét kérdéseket. Változik a Munka Törvénykönyve Ütköznek az álláspontok Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal, az Igazságügy­minisztérium, a Magyar Gaz­dasági Kamara és a SZOT képviselői kedden együttes sajtótájékoztatón ismertették az újságírókkal a Munka Tör­vénykönyvének módosításával kapcsolatos, több kérdésben eltérő álláspontjukat. A terve­zett változtatások körül sűrű­södnek a viták. A gazdasági társaságokról szóló törvény jövő évi hatály­ba lépése elkerülhetetlenné tesz bizonyos módosításokat a Munka Törvénykönyvében — mondta R adnay József, az ÁBMH főosztályvezetője. Abban mind az állami, mind pedig az érdekképviseleti szer­vek egyetértenek, hogy a kol­lektív szerződések jelenlegi rendszerét javítani, korszerű­síteni szükséges. Véleménykü­lönbségek a mikéntet illetően vannak. A munkaügyi kor­mányzat szerint szélesíteni kell a kollektív szerződések megkötésének lehetőségét. Így kétféle kollektív szerződés megkötésére kívánnak lehető­séget adni; egyrészt a hagyo­mányos helyi, vállalati szintű megállapodásra, másrészt pe­dig az úgynevezett kollektív keretszerződések létrehozására ágazati, szakágazati vagy me­gyei szinten, vállalatcsoportok és a szakszervezetek között. A szabályozás célja azonban — a nemzetközi egyezmé­nyeknek megfelelően — csak a kollektív szerződések létre­jöttének segítése, s nem pedig a tartalmi kérdésekbe való be­avatkozás lehet — mutatott rá az ÁBMH főosztályvezetője. Ezért a jövőre nézve nem ír­nák elő kötelezően a kollektív szerződések megkötését, mert az közvetlen beavatkozásként minősíthető. Az új szabályo­zás csak azt mondaná ki, hogy a kollektív szerződés megkö­tésére irányuló tárgyalásoktól egyik fél sem zárkózhat el. Ez­zel a megoldással a kamara is egyetért. Nem tartják viszont kielégítőnek a szakszervezetek, amelyek véleménye szerint kötelezővé kellene tenni a kol­lektív szerződés megkötését, ha azt bármelyik fél, akár a munkáltató, akár a munkavál­lalók képviseletében a szak- szervezet igényli. Eltérőek az álláspontok a dolgozói részvétel tekintetében is. A szakszervezetek kifogá­solják, hogy a változtatások révén megszűnne a szakszer­vezeti bizalmiak előzetes egyetértési joga például az alapbérek megállapításánál, a jutalmak elosztásánál. Ezzel szemben a hivatalos vélemé­nyek szerint egyedi ügyekben a munkáltatóknak kell dön­teniük, s ez felel meg a tör­vény szellemének is. Fahn Péter, a SZOT osztály­vezető-helyettese elmondta: a szakszervezetek fontosnak tartják, hogy más, a dolgozók élet- és munkakörülményeit meghatározó — akár még kor­mányzati — intézkedések ese­tében is élhessenek a vétójo­gukkal. Ezzel jelenlegi gazda­sági helyzetünkben sem a munkaügyi kormányzat, sem pedig a kamara nem ért egyet. Tardos János osztályvezető a kamara képviseletében annak a véleménynek adott hangot, hogy a szakszervezetek vétó­joga nem terjedhet túl a mun­kaviszonyra vonatkozó kérdé­seken. A jövőben a Munka Tör­vénykönyvében szabályoznák a sztrájkjogot is. A szakszer­vezetek véleménye szerint nemcsak a munkáviszonnyál kapcsolatos munkáltatói, ha­nem minden, a dolgozók élet- és munkakörülményeit arány­talanul sértő intézkedés esetéi­re is biztosítani kellene a sztrájk lehetőségét. Ez az Igaz­ságügyi Minisztérium képvise­lője szerint ellentmondana a nemzetközi gyakorlatnak, mert például Nyugat-Európában is jogosulatlannak minősítik az állami döntésekkel szembeni sztrájkot. Felvetődött annak kérdése Is, hogy ha egyazon munkahe­lyen több szakszervezet műkö­dik, akkor melyik képviselje konkrét ügyekben a dolgozók érdekeit? Erre a tervek szerint az len­ne az irányadó, hogy konkrét ügyekben (például a kollektív szerződés megkötésénél) az adott munkahelyen a dolgozók körében legnagyobb befolyás­sal bíró, legtöbb tagot tömörí­tő szakszervezet legyen a mun­káltató partnere. Az a szak- szervezetek dolga lenne, hogy előzetesen egyeztessék állás­pontjukat. A Minisztertanács döntött arról, hogy a munkanélküli- segélyt az eredetileg tervezett­nél korábban, már a jövő év január elsejével bevezetik. A társadalmi vita azonban a munkanélküli-segély rendsze­rének kérdéseiről még nem zárult le, a törvény tervezetét a november 12-i napilapokban közzéteszik. Az új oktatási törvénnyel összhangban a munkavállalási kor alsó határát a korábbi 15 évről 16 évre emelték. Jövőre már nem lesz érvény­ben az a korábbi rendelkezés, miszerint egy évben legalább 255 munkanapot kell teljesí­teni. Ezután nem kell külön műszakot teljesíteni, ha a nap­tári munkanapok száma ennél kevesebb lesz. T ’udja a hírlapíró, nem így kell nevezni a testnevelő tanárt, hi­szen ez az utóbbi a hiva­talos titulusa, ám a gye­rekek s szüleik követke­zetesen tornatanárt em­legetnek. Nincsen ebben semmi tiszteletlenség, csak a megszokás nagyobb úr, mint a hivatalos komoly­kodás. S példánk, kiinduló­pontunk esetében végképp nincsen helye ennek a ko­molykodásnak, mivel a gyerekek úgy maguk kö­zött nem másként, hanem •„a Daginak” nevezik, s ek­ként emlegetik testneyelő tanárjukat. Ezen lehet per­sze méltatlankodni — bár nagy kérdés, létezik-e olyan pedagógus,, akinek nincsen csúf- vagy becene­ve —, ám ott a bökkenő, hogy a csúfnév testre illő. Sajnos. A tornatanár, a volt sportoló, a tíz eszten­deje még jó alakú férfi igencsak „tekintélyes” kül­sőt öltött fel; van vagy ti­zenöt kiló túlsúlya. A történet ott kezdődött, amikor a Szünidőről visz- szaérkezett gyerekek te­kintélyes részénél a hete­dik cé osztályfőnöke meg- hökkenve fedezte fel a le nem tagadható, mert szem­mel látható súlygyarapo­dást. Szóba hozta a dolgot a tanáriban, s a beszélge­tésből vita lett. Ami már azt is felölelte, vajon mi­lyen jogon tehető szóvá a fölös kilók ügye a gyere­keknek akkor, amikor a tantestület tagjainak több­TORNATANÁR sége is.:; s még a testne­velő sem kivétel, aki... Aki, mert jelen volt, meg­sértődött, mondván, pont ö? ! Itt megszakíthatjuk a történet fonalát. Mert nem az a fontos, mi következett ezek után a tantestületben, hanem az, hogy — hirte­len tágítva a képet — a megyében már az általá­nos iskolásoknak is több mint az cgyharmada hord felesleges kilókat! Másfe­lől közelítve töprengé­sünknek a túlsúlyos torna­tanár képében megjelení­tett tárgyához: a megyé­ben az iskolaorvosi vizsgá­latok az általános hetedik osztályát járó gyerekeknél elgondolkoztató megálla­pításokra jutnak. A többi között kimutatták: a meg­vizsgált fiúk és lányok negyvenöt százaléka szen­ved az emésztőrendszer valamilyen betegségében, a szakmunkásképzők har­madik osztályos tanulóinál pedig ez az arány már öt­ven százalék! Növekszik azoknak a tizenéveseknek a csoportja, akik veszedel­mes elhízásuk következté­ben a cukorbetegség első lépcsőfokán állnak ... Szomorú tapasztalatok mutatják azoknak az erő­feszítéseknek a Csekély hászmát, amelyek az egész­ségesebb életmód, életvitel kialakítását szorgalmaz­zák, s amelyek legfőbb he­lye a család (kellene, hogy legyen). A megyében az általános iskola első osz­tályába kerülő gyerekek­nek a húsz százaléka lúd­talpa* ... ! S ez csupán ap­rócska jele annak, miként gyártjuk szinte futószala­gon a jövendő sokféle nya­valyával küzdő felnőttjeit, közöttük azokat, akiket kü­lönböző mozgásszervi meg­betegedések kínoznak. Tegyük még tágabbá a látóhatárt. Az Egészség- ügyi Világszervezet felmé­rései szerint a halálozási arányszám a testtömeg növekedésével arányosan emelkedik és ugyanakkor megrövidül az érintett sze­mélyek ún. várható élet­tartama is, tehát az az idő, amelyet adott életkoruk­ban várhatóan még meg­élnek. Az előbbiekhez kap­csolódó számok egyenesen elképesztőek, akár minden konyhában, ebédlőhelyi­ségben kifüggeszthetnek lennének. Negyvenszázalé­kos súlytöbblet 60—400 százalékkal növeli* a kü­lönböző betegségek miatti halálozást, húszszázalékos testtömegfelesleg pedig hu­szonöt százalékkal rövidí­ti meg a várható élettarta­mot. Ami azzal egyenlő, hogy az a hatvanesztendős asszony, aki húszszázalé­kos súlytöbblettel él, nem kevesebb, mint 4,8 évet(!) tol el magától, mint feles­legest, szükségtelent. Az ötvenesztendős férfiak ese­tében ez az időmannyiség 6,7 esztendő. S arra sin­csen semmiféle garancia, hogy a megmaradó évek egy részét nem kényszerül az illető kórházi ágyon avagy otthon, betegen el­tölteni, kínzó nyavalyák­kal küzdve. Kézenfekvő lenne a kérdés megfogal­mazása, mibe kerül mind­ez a társadalomnak — ta­gadhatatlanul ugyanis sok­ba —, de érjük be annak kimondásával: az egyén fizeti a legsúlyosabb árat a fölös kilókért. ehet, hogy túlságosan messzire távolodtunk tornatanárunktól, aki sértődötten azzal felelt a példamutatást emlegetők- nek, hogy az ember teste a legsajátabb magántulajdo­na?! Talán nem mentünk a kezdő példától messzire, sőt... ! Mert hiszen az is magán ügy (?), hogy a me­gyében tavaly a két gyer­meket nevelő családokban minden száz forint szemé­lyes célú kiadásból 36,60-at költöttek élelmiszerekre és élvezeti cikkekre, ami el- gondolkoztatóan magas arány. A baj az, ha ép­pen azokban a családok­ban nem töprengenek ilyesmin, amelyekben a szülők adják a tornataná­ri példát... Mészáros Ottó L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom