Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-20 / 251. szám
^íiiiap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM 1988. OKTÓBER 20.. CSÜTÖRTÖK A politikai vitafórumok haszna Nem tanácstalanul - önállóan Ha nem is volt -mindegyik megalapozott, a kritikai megjegyzések, vélemények uralták azt a politikai vitafórumot, amelyet a közelmúltban Szo- bon rendeztek meg. A városi pártbizottság szeptemberi ülésének — amelyről éppen hagyományostól való eltérése miaitt részletesen is beszámoltunk — mintegy folytatásaként politikai vitafórumokra került és kerül sor Vácott és vonzáskörzetében. Új jelenségek A fórumok célja a párbeszéd, a véleménycsere a párt időszerű feladatairól, az új társadalmi jelenségekhez való viszony kialakításáról, az országos pártértekezlet célkitűzéseinek, a megyei és városi feladattervekben elhatározot- taknalv az értelmezéséről. A fórumokon részt vevő alapszervezeti tisztségviselők, párttag gazdasági, intézményi vezetők segítséget kapnak — elsősorban egymás véleményének megismerésével — az MSZMP Központi Bizottsága szeptember 27-i ülésén elhangzottak értelmezéséhez. Az első aktívaülésen, Szo- bon, dr. Olajos Mihály, a városi pártbizottság első titkára vitaindítójában azokra a párttagságot leginkább foglalkoztató kérdésekre — a politizáló párttá válás, a vezető szerep új módon való érvényesítése, a belső élet megújítása. a párt szerepe a gazdaságban stb. — tért ki, amelyekről más fórumokon is folyik a vita. Arról beszélt, amely ma, ebben a térségben a párt megújítását, hatékonyabb munkáját segítheti. Mint mondta, a gyakorlati munka oldaláról, a napi tennivalókból adódó kérdésekről — a kételyekről és aggodalmakról is :— szeretne a városi pártbizottság vezetése konzultálni. Bánt, hogy az idősebbek lépnek ki elsősorban a pártból — mondta az első hozzászóló —, s nem keresi meg őket senki, nem szól hozzájuk senki. Erről is beszélgetni kellene... Hasznosak ezek a vitafórumok, de.,. — kezdte mondanivalóját másvalaki, s volt, aki csatlakozott hozzá: ne száz ember döntse el, hogy legyen-e pártértekezlet. Ugyanez az alapszervezeti titkár éles kritikával illette az információs rendszert is: ne csak az újságok útján tudjunk meg valamit, őszintébben fel kellene tárni a dolgainkat, hiszen, azt sem tudjuk, mit akarunk holnap, mert amit tegnap mondtunk, az mára már nem érvényes. Ha tanácstalan a pártvezetés, elképzelhető, hogy milyen tanácstalan egy községben __ Nem tudjuk, hogy mi felé haladunk, közben megkérdőjelezünk régi igazságokat; ezért hagyták ott sokan az idősebbek közül a pártot... Végre kimondták, — reagált a következő felszólaló, —, hogy sok a bizonytalanság, a vita, de óriási eredménynek tartom, hogy nem dogmákat kell elfogadnunk, hanem végre kételkedhetünk! Hiszem, hogy a kételkedés az alapja az előrelépésnek... — Volt, aki ezt kevésnek találta, több konkrétumot, valamiféle eligazítást várt, vagy legalábbis, új és az eddigieknél „használhatóbb” (közvetlenül hasznosítható) információt. Alap az előrelépéshez Egy további felszólaló szenvedélyes hangon beszélt a pedagógusok helyzetéről — akik megélhetésük érdekében minden mással kénytelenek foglalkozni a pedagógia rovására —, s ennek következményeiről az ifjúság nevelésében. Mint mondta, eddig még legalább az úttörőmozgalom létezett, működött valahogyan, most azt is „összetörték”. Szertefoszlik a hit, amit az új generációnak kellene továbbadniuk... Sok szó esett az alapszervezetek helyzetéről, feladatairól, informálásukról, szavuk súlyáról. Olyan vezetőket kell „kitermelni”, mondta valaki, akik számára az eszme a meghatározó, és nem a felsőbb vezetők szava. S akkor talán, az önállóság személyi feltételeinek a megteremtésével, kevésbé fogják igényelni, hogy a felsőbb pártszervezetek képviselői sűrűbben látogassák az alapszervezeteket (mint ezt többen is igényelték). Sok tapasztalatot adott a beszélgetés, sokat tanulhattunk egymás felvetéseiből, mondta a meglehetősen éles hangú és heves hangulatú vitafórum bezárásaként a városi pártbizottság első titkára, s ezt senki sem tartotta udvarias gesztusnak, szokásos vitazáró fordulatnak. Mert valóban szembe kell néznünk a valósággal és azzal, ahogy Részleges zárlat Sejcén Fertőző méhbetegség Egy rossz hír: méhészeknek. A MÉM Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Szolgálatának Állategészségügyi Intézetébe küldött lép- mintákból az intézet a mézelő méhek nyúlós költésrothadása elnevezésű, bejelentési kötelezettség alá tartozó, fertőző betegséget állapított meg. Dr. Tóth Péter, a gödöllői székhelyű állomás vezetője elmondta, hogy járványveszély nem fenyeget, Vác körzetéből eddig mindössze egyetlen esetről van az intézetnek tudomása. A város sejcei külterületének méhállományára mégis részleges zárlatot kellett elrendelni. Eszerint az érintett városrészből tilos méheket, méhbetegséget terjesztő vagy terjeszthető anyagokat, így méhészeti felszereléseket, mézet kivinni, továbbá méhészeti kiállításokat tartani. A betegség, mely legtöbbször a méhek szokásos vándoroltatása után fordul elő, szerencsére emberre nem veszélyes. Emberre nem — az exportra igen. A beteg méhek mézének kezelése ugyanis tápértékcsökkenéssel jár. Ezért oly fontos a fertőzés terjedésének megakadályozása. A zárlatban foglalt előírások megszegőivel szemben szabálysértési eljárást lehet kezdeményezni, melynek során akár 5 ezer forint bírság is kiszabható. ezt a valóságot a párttagság látja, szemléli. (A valóságnak természetesen jóval nagyobb szeletét érintették a hozzászólók, mint amennyit terjedelmi okokból idézni tudtunk.) Segítséget kapnak Sok munícióval nem megyek innen haza — mondta az egyik résztvevő. De talán mire hazaért, már változott a véleménye ... Mert az egymással is vitatkozó hozzászólók — és a témákra egyenként is reagáló első titkár — a jelenlévők mindegyikének segítettek abban, hogy jobban megismerjék az új jelenségeket, az ezekre való reagálást, a hozzájuk való viszonyt. És tudatosuljon mindenkiben, hogy az értelmezésben maximális segítséget kaphatnak a pártszervezetek, azonban a végrehajtásban elsősorban az öntevékenységnek kell érvényesülnie. Akkor is, ha egy újonnan létrejövő szervezettel való együttélés módját kell meghatározni, és akkor is, ha a gazdaságban, egy üzemben kell szerepét, helyét újraértelmezni... Borgő János Tanulók a DCM-ben Öt szakmában Asztalosok, lakatosok, csőszerelők, villanyszerelők és esztergályosok lesznek azok a fiatalok, akik a Cement- és Mészművek váci gyárának tanműhelyében részesülnek gyakorlati oktatásában. A három évfolyamon összesen 66 tanuló kezdte meg a tanévet. Vendég: Püski Sándor Újjáéledt a Madách kör Egy éve nem hallottunk a Madách-körről. Most, hogy az egyesületek szervezése szabaddá vált, a kör régi tagjai újrakezdik. Egyesületként a Madách-kör jogi személlyé válna. Ahogy mondják, jellegét tekintve olyan szabadgondolkodók köre, közössége kíván lenni, amely művészeti és politikai tevékenységével a reformot és a demokratizálódási folyamatot szolgálná. Mindezt természetesen az alkotmányosság keretein belül, a törvényesség alapján. Teljes nyilvánosság előtt, nemzeti kibontakozásunkat, közös sorsunk és helyzetünk jobbítását segítve. A Madách -kör párbeszédre törekszik a tömegszervezetekkel. intézményekkel, egyesületekkel, mozgalmakkal, támogatásáról biztosítva a társadalom autonóm erőinek kibontakozását. önszerveződését. Legfontosabb célja egyikének tekinti, hogy felszínre hozza, majd összefogja a magyarság — különös tekintettel Vác város és kulturális vonzáskörzetének — legjobb szellemi erőit, minden társadalmi rétegből és minden korosztályból. Rendezvényeket is terveznek, a tagok és a szélesebb közönség számára. Ezek közül az elsőre október 20-án, 19 órakor kerül sor, a Madách Imre Művelődési Központban. Ekkor „Szárszó 1943” címmel a Forrás-kör dokumentumműsorát láthatják, hallhatják az érdeklődők. A meghívottak között lesz Püski Sándor, a szárszói találkozó szervezője. További terveik szerint: novemberben szerkesztőségi fórumot szerveznek a História című folyóirat munkatársaival, decemberben pedig a Muzsikás együttest látják vendégül. D. Z. ★ A Madách kör újjáalakításának hírével felkerestük a városi művelődési pártbizottság titkárát. Arra kértük, mondja el véleményét e hírrel kapcsolatban. — Támogatja-e a művelődési pártbizottság a. szervezet újjáalakulását, újbóli működését? — A művelődési pártbizottság támogatja ezt a kezdeményezést, sőt, én személy szerint is részt kívánok venni ennek a körnek a munkájában — mondta Németh Árpád. — Vácott általában hiány volt és van is az öntevékeny szervezetekben. Tudjuk, hogy ennek sokféle formája lesz, programjaik sokféle árnyalattal rendelkeznek majd. Ez természetes is ... — Ez a Madách kör már nem lesz azonos a régivel... — A kör eredetileg színház- barát és művészetpártoló kör volt, de ha az újjászerveződő tagság úgy kívánja, hogy idővel egyesületté szerveződjék, ennek sincs akadálya. A Madách kör programtervezetének célkitűzései között nincs olyan, amivel általában ne értenének egyet, bár én helyenként kevésbé hangzatos megfogalmazást tartottam volna megfelelőnek. — Mi a véleménye, milyen szerepet tölthet be a város közéletében ez a kör vagy a jövendő egyesület? — A városi pártbizottság és a művelődési pártbizottság feladattervéből, illetve programjából, ha más megfogalmazásban is, kicsendül a szellemi-politikai közélet megélénkítenének igénye, szándéka. Remélem, hogy a Madách- kör tevékenységében is a fő helyet a kultúra, a művészet, különösen a helyi szellemi közélet ápolása, pártfogolása, serkentése foglalja majd el — mondotta végül Németh Árpád. Nagycsaládosok egyesülete Megalakulás előtt Az országban már számos helyen megalakultak a nagy- családosok érdekvédelmét szolgáló egyesületi csoportok. Az országos egyesülethez kapcsolódva most Vácott alakítják meg a helyi szervezetet. A városi népfrontbizottság, a művelődési központ és a családsegítő központ összefogásával október 22-én, 15 órakor várják a művelődési központ 47-es termében mindazokat, akik szeretnének az egyesület tagjai lenni. Hívnak mindenkit, akinek gondjaiban osztozó, megértő közösségre van szüksége és aki erőt érez magában, hogy részt vegyen nemcsak a saját, hanem más nagycsaládosok gondjainak megoldásában is. Az egyesülés célja: az élet és az anyaság tisztelete, a házasságért és a jövő generációért érzett felelősség elmélyítése. Továbbá a társadalomnak megmutatni a nagycsaládban rejlő erkölcsi értékeket, a nagycsaládok sajátos érdekeinek képviselete és a jelenleg meglévő hátrányos megkülönböztetések csökkentése. Benyújtható az ügyfélszolgálatnál Az áfa visszaigénylése A Pest Megyei Adófelügyelőség sokáig nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a magánerős lakásépítők, -korszerűsítők áfa-visz- szaigénylését úgy tudja megoldani, hogy a benyújtás napján a visszaigényelt összeg utalványozásra kerüljön. A visszaigénylők számának jelentős növekedése miatt ezt a feldolgozási módot csak úgy lehetett fenntartani, hogy az áfa-igénylések átvételét a területen levő ügyfélszolgálatok biztosítják. Bár az ügyfél- szolgálatok által átvett visz- szaigénylések feldolgozás-a ugyanannyi idő alatt történik, mint a fővárosban, az eddigi tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a lakosság a helyszínen való átvétel lehetőségét nem ismeri. Az adófelügyelőség tehát ismételten szeretné felhívni az érintettek figyelmét: Vácott a Március 15. tér 2. szám alatt működik az ügyfélszolgálatuk. Hétfőn és szerdán fél 9- től délután fél 7-ig, pénteken fél 9-től 4-ig állnak a városban és annak környékén élők rendelkezésére. Mozi * 6 Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): október 20-án fél 6 és fél 8 órakor Az ördög jobb és bal keze című olasz— NSZK westernparódiát vetítik. Főszereplők: Bud Spencer és Terence Hill. Videoprogram: Délután 5 és este 7 órakor a Bolondos újoncok című francia filmvígjátékot játsszák. Rendezte: Claude Zidi. Nyolcadik forduló Városi bajnokság A városi kispályás labdarúgó-bajnokság nyolcadik fordulójának eredményei: „A” osztály: Mentők—Rezeda 3-1 Kötött—Forte 4-2 Sütőipar—Fice 3-2 Városgazdáik.—KISZ-kórus 2-) Vízmű—Kommunális 4-3 Kisvác—M. Laktanya 4-1 „B” osztály: DTV—Tejüzem 4-2 Posta—VTK 5-1 Afész—ÉPFU 3-0 Földvári tér—Danubius 3-1 „C” osztály: Kisvác II.—Tejipar Száll. 8-2 Penomah—öntő 7-1 Junior Kötött—D. Volán 6-3 ÉKV—Híradás 3-1 Forte KISZ—Alag 1-0 Városg. II.—Pest M. Vend. 2-2 (Pedagógus szabadnap) Húszéves a pedagógusklub Jótékony célú hangverseny A pedagógusklub fennállásának 20. évfordulóján, a váci Madách Imre Művelődési Központtal közösen ünnepi hangversenyt rendezett, neves fővárosi énekesnő, operaénekes, zongoraművésznő és előadóművészek fellépésével. A bevételt a mozgássérültek megsegítésére ajánlották fel, ezért a szervezéssel, a jegyeladással, a dekorációval és a koncert lebonyolításával kapcsolatos teendőket mindenki társadalmi munkában végezte. A lelkes munkának meg is volt az eredménye, mert a váciakon kívül Verőcemarosról, Vácdukáról, Szódról, Fótról és Dunakesziről is eljöttek a nívós hangversenyre, Gyöngyösről megérkezett Andor Gyula mérnök is családjával, aki a „Lenn a falu végén” című csárdás szerzőjének, Andor Károlynak, a váci vízmű első igazgatójának unokája. Nagy tapssal jutalmazta a közönség Schubert, Verdi, Puccini, Schumann, Lehár, Kálmán és Jacobi operáiból, illetve operettjeiből előadott részleteket. A jubileumi hangverseny erkölcsi és anyagi szempontból is nagy siker volt, A mozgássérültek számlájára 17 320 forintot fizetett be a jubiláló pedagógusklub. G. F. Még itt lenne a helye! „Senki hát halandó embert ki e földön várja még r Végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete > Kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan.” (Szophoklész) És másnap reggel a felkelő nap első sugarai a frissen hántolt sírra estek. A koszorúk, virágok sokasága eltakarta a fejfát, mely egy tizenéves földi maradványai fölött hirdette az elmúlást. Vajon hogyan, miért került ide ez a gyermekember? Hiszen neki még nem itt lenne a helye! Az igazi, a nagy élet még csak ezután ke- dődött volna számára. Még várták a tankönyvek, a munkahely, a társak. Még erős, biztos pont volt a szülői ház. Még sok-sok szeretetet kellett volna adnia és kapnia. És most szerettei számára céltalan, üres minden. Pedig néhány nappal ezelőtt még itt volt közöttünk. Láttuk mosolyogva és bánatosan, láttuk sietni az utcán, s állni a kirakatok előtt. És láttuk táncolni is. A tanórák monotóniáját, a munkahelyek fáradtságát hétvégén felváltja valami pezsgő, valami más. Így van ez rendjén. Azon az estén is táncolni indult néhány fiatal. Az az este is kellemes kalandot ígér... Az alaphelyzet apró módosításokkal általánosítható. A lányok még egy utolsót igazítanak a frizurán, aztán sietve elköszönnek, a fiúk a kocsiban már türelmetlenek. A jól ismert szülői intelem: Vigyázzatok magatokra! — elhal az utca forgatagában. És úgy indult minden, ahogy szokott. Az autóban a viszontlátás öröme, a kellemesnek induló este reménye felszabadulttá teszi a kis társaságot. Mindezt fokozza a kellemes zsibongás a diszkóban. Jólesik az egy-két pohár ital is. S bizony sokszor az is iszik, akinek nem lehetne. Mindenki jól érzi magát, érdemes volt egész héten erre várni. De a jó is végéhez közeledik. Indulás haza vagy egy másik szórakozóhelyre ... Indulnának, de ki vezessen? Az, aki ivott vagy az, aki nem — igaz annak nincs jogosítványa. Az utóbbi ül a volánhoz. Talán már máskor is előfordult, és nem lett baj, talán most először. De a bekövetkező tragédián ez már mit sem segít. Ezen nem, és a következőn?! Most kellene egy kéz, mely „felnőtt parancsra” álljt vezényel! Most jó lenne, ha nem indulna be a kocsi! De most nincs kontroll, fékezve a józan ész, és az autó elindul végzetes útjára . .. Úgy tűnik, rendben van minden. A kocsiban szól a zene, suhannak a fák, újra emlékezetes éjszaka. Talán ütemesebb számra vált a magnó, s a lábak vadabbul adják a ritmust. Felbőg a motor az éjszakában, s a kilométerórán a mutató sebesen kúszik felfelé. S amíg eddig minden olyan tiszta volt, most oly zavarossá válik a kép. A kocsi letér az útról, fülsiketítő csattanás, éles sikoly, majd nagyon mély csend. Nem tudni meddig tart, de utána újra mozgás. Sziréna hangja, majd fehér köpenyes emberek szavai messziről, aztán újra csend. S míg néhányan túl a veszélyen kábultan alszanak, egy csapat még egy életért küzd. Reggelre kiderül, mindhiába, Egy fiatal szív megszűnt dobogni. A sír körül fojtott zokogás, mérhetetlen a gyász, őszinte döbbenet, fájdalom az arcokon. Tapintható a segítőkészség, de mit ér az már! Félszegek a szavak, ügyetlenek a mozdulatok. Vajon hány és hány tragédiának kell még jönnie, hogy felelősebben gondolkodjunk mindannyian? Mit kellene tenni azért, hogy oly sok szülő ne hiába várja haza gyermekét? Hogy a testvér szeretettel ölelhesse újra testvérét, barát a barátját? Temetőből jövet fiatalok csoportba verődve beszélgetnek. Talán szóba kerül az esti program. Az utakon autók végeláthatatlan sora. A diszkóban újra szól a zene. És holnap ismét felkel a nap ... Simák Attila . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
