Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-03 / 236. szám
Váf’azó vá^skép Még áll az öreg ház régi kapuja, amely mögött változóban a városkép — a Reiner Albert utcában és a Kossuth Ferenc utcán emelkedő új épületek nyomán (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Mást mond a tankönyv Kérdések és változások Az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban igen sok információ hullt a politikát és a gazdaságot figyelemmel kísérő emberekre. Ezeket a jelzéseket elemezve megfigyelhetjük, hogy politikánk megváltozott. Nyíltan alkotunk véleményt rosszul működő gazdaságunkról, szocializmusunkról — a kibontakozás érdekében. Lassan rájövünk és bevalljuk magunknak, hogy felépítményt alap nélkül nem lehet építeni. Habár ezt már az iskolában is tanították. Alapnak a gazdasági szféránkat kell tekinteni, felépítménynek pedig politikánkat, szocializmusunkat. Megfigyelhető hosszú távon az a jelenség is, hogy amikor válságba kerülünk és változtatnunk kell a gazdaságunkon, akár a politikánkon, akkor változtatunk is, a már meglevő szocializmusképünk ellenére is. Ezentúl ez is belefér az elméletünkbe. Lassan rájövünk, hogy a „sztálini álomszocializmust” nem tudjuk megvalósítani, és a kommunizmus mint „tudományos utópia” szerepel elméleti szakembereink körében. (Ez utóbbi kijelentést Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára fogalmazta meg.) A mostani nyílt és az 1-2 évvel ezelőtti volt szocializmusunk között nagyon sok alapvető ellentmondást lehet felfedezni, már akkor is, ha csak felszínesen olvassuk el az újságokat. Szabad jogállamot akarunk — ez szerepelt főcímként pár héttel ezelőtt a Magyar Hírlapban. Hát eddig nem szabad jogállamban éltünk? Társadalmi vita folyik az egyesületi és gyülekezési jogokról: nemes gesztus, hogy meghallgatják a véleményünket, beleszólhatunk jövőnk alakításába — de hát a 10 évvel ezelőtti ENSZ Emberi Jogoik Nyilatko- zataoan ezek a jogok egyszer mar szerepeltek. Ez azt jelenti, hogy volt szocializmusunkban eddig emberi jogainkat nem vettek figyelembe? Oj fogalom jelent meg társadalmi-politikai palettánkon: a demokratikus szocializmus. Hát eddig nem voltunk demokratikusak? Miért nem? Az iskolában nem ezt tanították. A szeptember 27-i KB-ülé- sen, amelyről a tv-híradó is közvetített, Lukács János ezt mondta: A helyi pártszervek nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött önállósággal, demokratizmussal. Valamint elmondta, hogy nem ért egyet azokkal, akik azon a nézeLen vannak, hogy az elmúlt 40 év egyetlen nagy tévedés volt. Nem rossz megfogalmazások ezek, csak az zavar, hogy most megint kérdések sorozatát kellene feltennem. Ezután — még a KB-ülés alatt — Szűrös Mátyás is nyilatkozott a híradónak. Többek között elmondta, hogy a béke és biztonság érdekében nyitottunk a -dél-kelet-ázsiai országok felé. Ezután bevallotta, hogy gazdaságunk erősítése érdekében próbálunk kapcsolatokat teremteni. Miért nem 1ehetett mindjárt az elején ezzel kezdeni? Gondolom, ilyen és ehhez hasonló gondolatok nagyon sok ember fejében megfordultak, ha nem is merték leírni, elmondani. Ma a nyilvánosság korát éljük, amikor mindenki elmondhatja véleményét, van aki intelligenciáját meghazudtoló módon: szakbarbározással, van aki hátulról jön mondanivalójával, és vannak akik nyíltan, becsületesen fejtik ki véleményüket kibontakozásunk érdekében. Keszthelyi Ferenc, a CÁT KISZ-bizottságának titkára ínon A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 1988. OKTOBER 3., HÉTFŐ Vita a törvénytervezetekről A diákok még biztatásra várnak Az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvénytervezet vitájába ezúttal a középiskolások kapcsolódtak be. Nem voltak sokan, a vendégekkel együtt is csak huszonhármán képviselték a város és a körzet középiskolai diákságát. Az általános társadalompolitikai és állam- igazgatási alapismeretekről hosszabb előadást tartott a vita vezetője, hogy segítsen a fiataloknak az eligazodásban. Aztán az egyik felnőttvendég, s egy kislány felváltva tette fel a kérdéseket a gyülekezéssel kapcsolatosan. Jellemző volt a fiatalok bátortalanságára, hogy a két elsőként felszólaló tartotta a frontot az első egy és háromnegyed óra végéig. Inkább alapvető információk cseréjévé alakult az összejövetel, mert erősen elkanyarodott a vízlépcső, a környezetszennyezés, a sajtó tájékoztatási hiányosságai, a paksi atomerőmű körüli bizonytalan híresztelések felé. Mindennek semmi köze nem volt a gyülekezési és egyesülési joghoz. De azt azért a kérdések. a fölvetett témák jól mutatták, hogy milyen óriási a fiatalok információéhsége konkrét témakörökben. Délután négykor 5-tel csökken a részvevők száma, mert hazafelé igyekeztek a monori, dánszentmiklósi, berceli ingázó diákok. Ebből pedig ugye az következik, hogy talán cél szerűbb lett volna a fiatalok vitafórumát péntekre tenni Ezután a cigányla'kosság élet- körülményeivel kapcsolatos „kényes” kérdésekre kértek és kaptak választ a tanulók, majd a bőrfejűek viselt dolgai iránt érdeklődtek. A vita második órájának elején végre a gyülekezési joggal kapcsolatos kérdések kerültek terítékre. A fölvetett aggályokkal többen is azonosultak, hogy nem fognak-e előbb ütni egy tüntetés alkat mával az igazoltató rendőrök, mintsem a személyi okmányokat kérnék. Többen nehez ményezték, hogy ha eddig is kiszolgáltatott helyzetben volt az állampolgár az államigazgatási szervek intézkedéseivel szemben, akkor helytelen volna ugyanattól a hatóságtól kérni az engedélyt a gyülekezéshez. Az egyesülési joggal kapcsolatosan csak egy fiatalember tett fel érdemi kérdést, miszerint kell-e magasabb iskO' lai végzettség ahhoz, hogy valaki egyesületet szervezzen i vezessen. Nos, ez dióhéjban a társa dalmi vita története, tényleges vita nélkül. Ugyanis a törLaci irányít P. Laci már hosszú ideje lakik az abonyi szociális otthonban. Süketnéma és szellemi fogyatékos, akinek legfőbb szórakozása az emberek között tartózkodni, sétálni a nagyközség központjában. Ha van engedélye a sétára, ha nincs, Laci akkor is kimegy. Ennek elkerülése érdekében a felügyelője azt mondta Lacinak, hogy maradjon pizsamában, ne öltözzön föl. így is tett Laci. A pizsamában csak a parkban sétálgatott, de mikor valakitől kapott egy elhasznált vasutassapkát, azt fejébe csapta, és meglépett az otthonból. Kiállt a 4. sz. főútvonalra a kenyérgyár előtt és intézkedett. Elsőnek egy hatalmas pótkocsis kamion érkezett, olasz jelzéssel. Laci az „egyenruhában” határozott kézjellel beirányította a kenyérgyár előtti kis parkírozóba. Az olasz kamion befordult, mögötte szorosan a társa is. De mivel nem fértek el, így a második kamion keresztbe állt a főúton. Nagy forgalom lévén a 4-esen, az összetorlódott autók miatt a taljánok nem tudtak tolatni, így rövid idő alatt közel kilométeres kocsisor zárta el a közlekedést. Leállt a forgalom Budapest felé is. meg Debrecen felé is. Mikor teljes volt a zűr, Laci elegánsan tisztelgett, és bevonult az otthonba. A többi már nem az ő dolga. YR. M ikebuda népes lakossága a tizenöt éves háború zaklatásai miatt eltűnt erről a tájról. Hová. merre, a Felvidékre-e, avagy a balkáni rabszolgapiacokra. nem tudni. Nyomukban idegen birtokosok nyájai lepték el a hatezer holdas határ fűvel benőtt szántóföldjeit, a pusztafalu gyöpös utcáit s a templomteret. A szántóföldi művelés helyébe a sajátos pásztorkultúra lépett és tartott vagy kétszázötven esztendeig. Mikebuda XVII—XVIII. századi történelmét pásztorok csinálták, valahányan jött emberek, asszonyok nélküli rideg legények, akik 1754-ben az irsai Zlinszky József és a ceglédi klarissza apáca földesasszo- nyok határperében származásukról, viselt dolgairól, a pusztai csárdáról és a napjainkra már elfeledett helynevekről maguk ejtenek néhány szót a megsárgult jegyzőkönyvben. Zlinszky uram gyűjtötte őket egybe a közeli és a távoli falvakból. kivénült pásztorokat, akik közül az öregebbje törököt is látott, s az ifjabbak átélték a kuruc háborút, a pesti- ses időket, amikor az amúgy is megfogyatkozott népet a járvány megtizedelte. Ördög Márton Tápióbicské- ről (1704): ,.A nagy pestis előtt bicskei lakosokkal, úgymint mikebudai árendásokkal vénytervezet egyes pontjait konkrétan senki nem vetette föl, nem kérdőjelezte meg azok helyességét. Talán az a baj, hogy a fiatalok nem hiszik, hogy szavuknak valóban lehet súlya?... A. L. A. A rendelőintézetben Nőgyógyászát Október 1-jén, szombaton kezdte meg a rendelést a második nőgyógyászati osztály a városi rendelőintézetben. Régi igénye teljesült ezzel az egészségügy gazdáinak, hiszen a nagy betegforgalom miatti tumultus már-már az ellátás rovására ment az eddigi szak- rendelés túlterheltsége miatt. Az új osztályt dr. Süveges Gyula adjunktus vezeti. Ugyanitt október hatodikén, csütörtökön, gyermek-nőgyógyászati rendelés is indul, s a továbbiakban egyelőre a hét azonos napján, egyszer lesz a délutáni órákban. Az új felnőtt-nőgyógyászati osztály délelőttönként négy órán át fogadja a betegeket. Áfész Nemzetközi hét Nemzetközi áruházi hét nyílik meg október 4-én, kedden délelőtt 10 órakor a Dél-Pest Megyei Áfész Skála-Áruházában. TápIószőSős Fogorvost választottak A lakosságot napjainkban leginkább érdeklő kérdésekben döntött a Tápiószőlősi Tanács szeptemberi ülése. Élénk vita után úgy határozott a testület, hogy a szociális lakásépítési és lakásvásárlási támogatások mértékéről, illetve annak formáiról jövőre határoznak majd, az akkori gazdasági körülmények adta lehetőségek szerint. A meghirdetett fogorvosi pályázatra öten jelentkeztek, abból egy időközben visszalépett. Három fogorvost hívott meg a tanács az ülés napjára, hogy mutatkozzanak be a testületnek, mert a pályázók jelenlétét fontosnak ítélték meg. A háromból két fogorvos érkezett meg. A több szavazatot dr. Molnár Jenő erdélyi származású, de már magyarországi lakos kapta. A tanácsülés egyhangúlag megszavazta, hogy a drága balatonszárszói úttörőtábor helyett egy sajátot hozzanak létre az éppen kínálkozó lehetőséget megragadva, a legkisebb befektetéssel. Eszerint a Nógrád megyei Berkenyén vesz meg a tanács két egymás mellett lévő telket, ösz- szesen 900 négyszögöl nagyságban, mindössze 138 ezer 500 forintért. Az ügylet jelentősége azért nagy, mert közművesített, üdülőövezeti telekről van szó, s az ottani tanács kifejezetten alacsony árat kért a telkekért, tudván, hogy azok sátortábor céljára kellenek. Egyébként a két község tanácsa között már tárgyalások folynak arról, hogy cseretáborozásokat is szerveznének jövőre, mert mindkét községben van olyan kulturált építmény, ahol az úttörőket fogadni, ellátni, szállásolni tudják majd. Melegkonyhás étkeztetés viszont a közeljövőben biztos, hogy nem lesz Tápiószőlősön, mert ekkora beruházásra a Tápiószele és Vidéke Áfész képtelen — elég ha tudjuk, hogy a havi forgalomcsökkenés az idén 2—3 százalékos —, s helyben sincs olyan tőkeerős vállalkozó, amelyik finanszírozná legalább részben a kivitelezést. A. L. A. Fogadóóra Sós János, a városi tanács elnökhelyettese október 5-én (szerdán) délután 2-től fél 7-ig fogadóórákat tart a városházán, hivatali helyiségében. Hapci!... Hapci! Mondta a fiatal hölgy a kenyerespult mögött, s egy villámgyors, könnyű mozdulattal kézfejébe törölte pirosló nó~ ziját. De a következő pillanatban, mint akit rajtakaptak valami illetlenségen, elővette zsebkendőjét, és sebtiben megismételte a műveletet. Nahát — mondta a vásárló. S a harmadik nózitörlést látva visszatette a kenyeret a pultra. Majd a legközelebbi pénztároshoz ment üres kosarával, de tele mondanivalóval. — Ne törölgesd az orrod a vevők előtt, vagy ha már muszáj, legalább mosd meg a kezed utána! — így a pénztáros dörgedelme. A fiatal eladó egyik lábáról a másikra állva, irulva-pirulva motyogott valamit védekezésül, hogy hát a nátha . . . — Akkor legalább csináld úgy, hogy ne lássák a vevők, hogy meg vagy fázva! — csattant az idősebb kollegina rendreutasítása ... Válasz a Volánbusztól Más az az expresszjárat A Volánbusz jászkarajenői utasainak régi igénye kapott hangot szeptember I9-én Gyorsjárat nincs, felejtsék el címmel megjelent írásunkban. Akkor idéztünk a tanácselnök hivatalos leveléből — amelyben gyorsjáratú autóbusz indítását kérte —, s a Volánbusztól megérkezett válaszlevelet is közöltük Lapunknak az a példánya >ljutott a Volánbusz buda i központjába, s így hai .osan megérkezett a cikk tartalmát kiegészítő levél Bogáti Zoltán osztályvezető aláírásával. Ezt adjuk közre olvasóink, illetve a közlekedési vállalat utasainak tájékoztatása érdekében: ... A Ceglédi Hírlap 1988. szeptember 19-i számában Gyorsjárat nincs, felejtsék el címmel megjelent cikkre az alábbi kiegészítő választ adjuk. A Magasabb tarifával alcímű részben gyorsjáratú autóbuszok üzembe helyezéséről szólnak. Tájékoztatjuk önöket, egyben olvasóinkat, hogy ilyen megemelt tarifájú autóbusz- járatok közlekedtetését a Volán-vállalatok kizárólag a belföldi távolsági forgalomban tervezik — az ország nagyobb városai, körzetei között — exp- resszjáratként. E járatokon a magasabb díjért a szokásosnál magasabb szintű szolgáltatást kell az üzemeltetőnek biztosítania. Ezt az elképzelést azonban — mint azt önök is megírták — a központi szervek egyelőre valóban nem engedélyezték. Autósmozi Október 3-tól 5-ig este 8 órakor az autós kertmoziban, a Vasutas-sporttelepen: A fekete özvegy, színes, szinkronizált amerikai bűnügyi film. Főszereplő: Debra Winger. ISSN 0133- 8609 (Ceglédi Hírlap) Pásztorok a mikebudai pusztán Rideg legények jöttek e földön kaszálván és szénát takarítani, pestiskor pedig itt mint gulyás a bicskei marhákat esztendeig őrizvén, tudom bizonyosan a határokat. A Bercelhegy alatti réteken pedig kaszálni tanultam ezelőtt harmincöt esztendővel, a ceglédiek számára munkálkodván.” Koczka Mátyás Felsőszent- györgyről (1697): „Midőn tizenkét éves koromban az al- bertiek borjúcsordáját őriztem irsai földön, mint árendás földön, ezen réten, ahol most a ceglédi vendégfogadó van, szabadon őriztem a borjúkat.” Farkas János Irsáról (1702) „Tizenhat esztendő előtt pász- torkodtam itt, és amikor a pestis es időben Cegléd városa a strázsahalmokon istrázsákat állított a határokon, akkor a nemes vármegye parasztságának hadnagya voltam.” Varga Mihály Nagykőrös rő! (1702): „A pestises idő előtt mintegy tíz esztendeig Mikebudán hol csikós, hol pedig gulyás lévén és göbölyös itten untig eleget forogván tapasztaltam a határokat.” Gallik Ferenc Tápiószent- mártonból (1714): „Ezelőtt huszonkét esztendővel Beleznay úr juhait és a bicskei, szent- mórtoni és pilisi juhokat együtt vagy tízezerszámban, számos bojtárommal együtt a mikebudai pusztán őriztem.” Nemes Bodonyi István keceli lakos (1682): „A kuruc háború után a bicskei marhát mikebudai földön tizenkét esztendeig mint gulyás őrizvén, a Sáros tó mellett eleget hevertem másokkal együtt. Egyszer egy időben a mikebudai határban bojtárjaimat a ceglédi hadnagyok háborgatták, meg akarván őket verni, odamentem bojtárjaim védelmére. Békét hagytak és másfele mentek az igaz határtól. A Bercelhegy fölső oldalában levő Ördögágya nagy lapos már az irsai határban volt a szőlőkön alul.” Nagy Márton szarvasi tanú (1684): „Aszódi marhával az irsai határban járván húszán is öszvegyűltünk számtalanszor, akikor az öreg pásztorokkal a Bercelhegyen egész nap sokszor elheverészvén, mutatták az igaz határokat.” Bálint György nagykőrösi lakos (1672): „Néhai Dobos Pál Péter deák és Sörös Pál uraimmal, mint Kőrös Városa eleinél, fő gazdáknál, a kuruc világ előtt vagy tíz esztendővel, nyolc esztendeig szolgálván. azok marhái után eleget járván, tapasztaltam a határokat, a Gerjefőtül észak felé a Szarvas tóbul jövő érnek farkán által a mezőn a nagy halomig járt a mikebudai marha, és szemem láttára ka- száltatta néha Síros Mihály akkori körösi nagygazda és szénáját a ceglédieknek eladta, mivel akkor Cegléden kevés széna termett a szárazság miatt.” Juhász István Kunszent- miklósról (1674): „A kuruc világ előtt is eleget jártam a mikebudai és a ceglédi határokon, ez előtt pedig vagy huszonkét esztendővel Cegléd kospásztora voltam. Budának a töröktől megvétele után tíz esztendővel Jászberényben laktam.” Tokaji András Irsáról (1673): .Ezelőtt huszonhat esztendővel Mikebudára jöttem, a iorcsmaházat megbérelvén, abban hét esztendeig korcs- márpskodtam, láttam a határokat. Azt is láttam, hogy a reglédi és mikebudai pásztorok a határdombokon főzni- sütni szoktak.” Hídvégi Lajos
