Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-03 / 236. szám

Váf’azó vá^skép Még áll az öreg ház régi kapuja, amely mögött változóban a városkép — a Reiner Albert utcában és a Kossuth Ferenc ut­cán emelkedő új épületek nyomán (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Mást mond a tankönyv Kérdések és változások Az elmúlt napokban, he­tekben, hónapokban igen sok információ hullt a politi­kát és a gazdaságot figyelem­mel kísérő emberekre. Ezeket a jelzéseket elemezve megfi­gyelhetjük, hogy politikánk megváltozott. Nyíltan alko­tunk véleményt rosszul mű­ködő gazdaságunkról, szocia­lizmusunkról — a kibontako­zás érdekében. Lassan rájö­vünk és bevalljuk magunknak, hogy felépítményt alap nél­kül nem lehet építeni. Habár ezt már az iskolában is taní­tották. Alapnak a gazdasági szfé­ránkat kell tekinteni, felépít­ménynek pedig politikánkat, szocializmusunkat. Megfigyel­hető hosszú távon az a jelen­ség is, hogy amikor válságba kerülünk és változtatnunk kell a gazdaságunkon, akár a politikánkon, akkor változta­tunk is, a már meglevő szocia­lizmusképünk ellenére is. Ezentúl ez is belefér az elmé­letünkbe. Lassan rájövünk, hogy a „sztálini álomszocia­lizmust” nem tudjuk megva­lósítani, és a kommunizmus mint „tudományos utópia” szerepel elméleti szakembe­reink körében. (Ez utóbbi ki­jelentést Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára fogal­mazta meg.) A mostani nyílt és az 1-2 év­vel ezelőtti volt szocializmu­sunk között nagyon sok alap­vető ellentmondást lehet fel­fedezni, már akkor is, ha csak felszínesen olvassuk el az új­ságokat. Szabad jogállamot akarunk — ez szerepelt főcímként pár héttel ezelőtt a Magyar Hír­lapban. Hát eddig nem szabad jogállamban éltünk? Társa­dalmi vita folyik az egyesületi és gyülekezési jogokról: ne­mes gesztus, hogy meghallgat­ják a véleményünket, beleszól­hatunk jövőnk alakításába — de hát a 10 évvel ezelőtti ENSZ Emberi Jogoik Nyilatko- zataoan ezek a jogok egyszer mar szerepeltek. Ez azt jelen­ti, hogy volt szocializmusunk­ban eddig emberi jogainkat nem vettek figyelembe? Oj fogalom jelent meg tár­sadalmi-politikai palettánkon: a demokratikus szocializmus. Hát eddig nem voltunk de­mokratikusak? Miért nem? Az iskolában nem ezt tanították. A szeptember 27-i KB-ülé- sen, amelyről a tv-híradó is közvetített, Lukács János ezt mondta: A helyi pártszervek nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött önállósággal, de­mokratizmussal. Valamint el­mondta, hogy nem ért egyet azokkal, akik azon a nézeLen vannak, hogy az elmúlt 40 év egyetlen nagy tévedés volt. Nem rossz megfogalmazá­sok ezek, csak az zavar, hogy most megint kérdések soroza­tát kellene feltennem. Ezután — még a KB-ülés alatt — Szűrös Mátyás is nyi­latkozott a híradónak. Többek között elmondta, hogy a béke és biztonság érdekében nyitot­tunk a -dél-kelet-ázsiai orszá­gok felé. Ezután bevallotta, hogy gazdaságunk erősítése érdekében próbálunk kapcso­latokat teremteni. Miért nem 1ehetett mindjárt az elején ezzel kezdeni? Gondolom, ilyen és eh­hez hasonló gondolatok na­gyon sok ember fejében meg­fordultak, ha nem is merték leírni, elmondani. Ma a nyil­vánosság korát éljük, amikor mindenki elmondhatja véle­ményét, van aki intelligenciá­ját meghazudtoló módon: szakbarbározással, van aki há­tulról jön mondanivalójával, és vannak akik nyíltan, be­csületesen fejtik ki vélemé­nyüket kibontakozásunk érde­kében. Keszthelyi Ferenc, a CÁT KISZ-bizottságának titkára ínon A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 1988. OKTOBER 3., HÉTFŐ Vita a törvénytervezetekről A diákok még biztatásra várnak Az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvényter­vezet vitájába ezúttal a középiskolások kapcsolódtak be. Nem voltak sokan, a ven­dégekkel együtt is csak hu­szonhármán képviselték a vá­ros és a körzet középiskolai diákságát. Az általános tár­sadalompolitikai és állam- igazgatási alapismeretekről hosszabb előadást tartott a vita vezetője, hogy segítsen a fiataloknak az eligazodásban. Aztán az egyik felnőttven­dég, s egy kislány felváltva tette fel a kérdéseket a gyüle­kezéssel kapcsolatosan. Jel­lemző volt a fiatalok bátorta­lanságára, hogy a két elsőként felszólaló tartotta a frontot az első egy és háromnegyed óra végéig. Inkább alapvető in­formációk cseréjévé alakult az összejövetel, mert erősen el­kanyarodott a vízlépcső, a környezetszennyezés, a sajtó tájékoztatási hiányosságai, a paksi atomerőmű körüli bi­zonytalan híresztelések felé. Mindennek semmi köze nem volt a gyülekezési és egyesü­lési joghoz. De azt azért a kér­dések. a fölvetett témák jól mutatták, hogy milyen óriási a fiatalok információéhsége konkrét témakörökben. Délután négykor 5-tel csök­ken a részvevők száma, mert hazafelé igyekeztek a monori, dánszentmiklósi, berceli ingá­zó diákok. Ebből pedig ugye az következik, hogy talán cél szerűbb lett volna a fiatalok vitafórumát péntekre tenni Ezután a cigányla'kosság élet- körülményeivel kapcsolatos „kényes” kérdésekre kértek és kaptak választ a tanulók, majd a bőrfejűek viselt dol­gai iránt érdeklődtek. A vita második órájának elején végre a gyülekezési jog­gal kapcsolatos kérdések ke­rültek terítékre. A fölvetett aggályokkal többen is azono­sultak, hogy nem fognak-e előbb ütni egy tüntetés alkat mával az igazoltató rendőrök, mintsem a személyi okmányo­kat kérnék. Többen nehez ményezték, hogy ha eddig is kiszolgáltatott helyzetben volt az állampolgár az államigaz­gatási szervek intézkedéseivel szemben, akkor helytelen vol­na ugyanattól a hatóságtól kérni az engedélyt a gyüleke­zéshez. Az egyesülési joggal kapcso­latosan csak egy fiatalember tett fel érdemi kérdést, mi­szerint kell-e magasabb iskO' lai végzettség ahhoz, hogy va­laki egyesületet szervezzen i vezessen. Nos, ez dióhéjban a társa dalmi vita története, tényle­ges vita nélkül. Ugyanis a tör­Laci irányít P. Laci már hosszú ideje la­kik az abonyi szociális otthon­ban. Süketnéma és szellemi fo­gyatékos, akinek legfőbb szó­rakozása az emberek között tartózkodni, sétálni a nagyköz­ség központjában. Ha van en­gedélye a sétára, ha nincs, La­ci akkor is kimegy. Ennek elkerülése érdekében a felügyelője azt mondta La­cinak, hogy maradjon pizsa­mában, ne öltözzön föl. így is tett Laci. A pizsamában csak a parkban sétálgatott, de mi­kor valakitől kapott egy el­használt vasutassapkát, azt fe­jébe csapta, és meglépett az otthonból. Kiállt a 4. sz. főútvonalra a kenyérgyár előtt és intézkedett. Elsőnek egy hatalmas pótko­csis kamion érkezett, olasz jelzéssel. Laci az „egyenruhá­ban” határozott kézjellel be­irányította a kenyérgyár előtti kis parkírozóba. Az olasz ka­mion befordult, mögötte szoro­san a társa is. De mivel nem fértek el, így a második ka­mion keresztbe állt a főúton. Nagy forgalom lévén a 4-esen, az összetorlódott autók miatt a taljánok nem tudtak tolatni, így rövid idő alatt közel kilo­méteres kocsisor zárta el a köz­lekedést. Leállt a forgalom Bu­dapest felé is. meg Debrecen felé is. Mikor teljes volt a zűr, Laci elegánsan tisztelgett, és bevo­nult az otthonba. A többi már nem az ő dolga. YR. M ikebuda népes lakossága a tizenöt éves háború zak­latásai miatt eltűnt erről a tájról. Hová. merre, a Felvi­dékre-e, avagy a balkáni rab­szolgapiacokra. nem tudni. Nyomukban idegen birtoko­sok nyájai lepték el a hatezer holdas határ fűvel benőtt szántóföldjeit, a pusztafalu gyöpös utcáit s a templomte­ret. A szántóföldi művelés he­lyébe a sajátos pásztorkultú­ra lépett és tartott vagy két­százötven esztendeig. Mike­buda XVII—XVIII. századi történelmét pásztorok csinál­ták, valahányan jött emberek, asszonyok nélküli rideg legé­nyek, akik 1754-ben az irsai Zlinszky József és a ceglédi klarissza apáca földesasszo- nyok határperében származá­sukról, viselt dolgairól, a pusz­tai csárdáról és a napjainkra már elfeledett helynevekről maguk ejtenek néhány szót a megsárgult jegyzőkönyvben. Zlinszky uram gyűjtötte őket egybe a közeli és a távoli fal­vakból. kivénült pásztorokat, akik közül az öregebbje törö­köt is látott, s az ifjabbak át­élték a kuruc háborút, a pesti- ses időket, amikor az amúgy is megfogyatkozott népet a járvány megtizedelte. Ördög Márton Tápióbicské- ről (1704): ,.A nagy pestis előtt bicskei lakosokkal, úgy­mint mikebudai árendásokkal vénytervezet egyes pontjait konkrétan senki nem vetette föl, nem kérdőjelezte meg azok helyességét. Talán az a baj, hogy a fia­talok nem hiszik, hogy sza­vuknak valóban lehet sú­lya?... A. L. A. A rendelőintézetben Nőgyógyászát Október 1-jén, szombaton kezdte meg a rendelést a má­sodik nőgyógyászati osztály a városi rendelőintézetben. Ré­gi igénye teljesült ezzel az egészségügy gazdáinak, hiszen a nagy betegforgalom miatti tumultus már-már az ellátás rovására ment az eddigi szak- rendelés túlterheltsége miatt. Az új osztályt dr. Süveges Gyula adjunktus vezeti. Ugyan­itt október hatodikén, csütör­tökön, gyermek-nőgyógyászati rendelés is indul, s a továb­biakban egyelőre a hét azo­nos napján, egyszer lesz a délutáni órákban. Az új felnőtt-nőgyógyászati osztály délelőttönként négy órán át fogadja a betegeket. Áfész Nemzetközi hét Nemzetközi áruházi hét nyí­lik meg október 4-én, kedden délelőtt 10 órakor a Dél-Pest Megyei Áfész Skála-Áruházá­ban. TápIószőSős Fogorvost választottak A lakosságot napjainkban leginkább érdeklő kérdések­ben döntött a Tápiószőlősi Ta­nács szeptemberi ülése. Élénk vita után úgy határozott a testület, hogy a szociális la­kásépítési és lakásvásárlási tá­mogatások mértékéről, illetve annak formáiról jövőre hatá­roznak majd, az akkori gaz­dasági körülmények adta le­hetőségek szerint. A meghirdetett fogorvosi pályázatra öten jelentkeztek, abból egy időközben visszalé­pett. Három fogorvost hívott meg a tanács az ülés napjára, hogy mutatkozzanak be a testületnek, mert a pályázók jelenlétét fontosnak ítélték meg. A háromból két fogor­vos érkezett meg. A több sza­vazatot dr. Molnár Jenő er­délyi származású, de már magyarországi lakos kapta. A tanácsülés egyhangúlag megszavazta, hogy a drága balatonszárszói úttörőtábor helyett egy sajátot hozzanak létre az éppen kínálkozó le­hetőséget megragadva, a leg­kisebb befektetéssel. Eszerint a Nógrád megyei Berkenyén vesz meg a tanács két egy­más mellett lévő telket, ösz- szesen 900 négyszögöl nagy­ságban, mindössze 138 ezer 500 forintért. Az ügylet je­lentősége azért nagy, mert közművesített, üdülőövezeti telekről van szó, s az ottani tanács kifejezetten alacsony árat kért a telkekért, tudván, hogy azok sátortábor céljára kellenek. Egyébként a két község ta­nácsa között már tárgyalások folynak arról, hogy cseretábo­rozásokat is szerveznének jö­vőre, mert mindkét községben van olyan kulturált építmény, ahol az úttörőket fogadni, el­látni, szállásolni tudják majd. Melegkonyhás étkeztetés vi­szont a közeljövőben biztos, hogy nem lesz Tápiószőlősön, mert ekkora beruházásra a Tápiószele és Vidéke Áfész képtelen — elég ha tudjuk, hogy a havi forgalomcsökke­nés az idén 2—3 százalékos —, s helyben sincs olyan tő­keerős vállalkozó, amelyik finanszírozná legalább részben a kivitelezést. A. L. A. Fogadóóra Sós János, a városi tanács elnökhelyettese október 5-én (szerdán) délután 2-től fél 7-ig fogadóórákat tart a városhá­zán, hivatali helyiségében. Hapci!... Hapci! Mondta a fiatal hölgy a kenyerespult mögött, s egy villámgyors, könnyű mozdulat­tal kézfejébe törölte pirosló nó~ ziját. De a következő pillanat­ban, mint akit rajtakaptak va­lami illetlenségen, elővette zsebkendőjét, és sebtiben meg­ismételte a műveletet. Nahát — mondta a vásárló. S a harmadik nózitörlést látva visszatette a kenyeret a pult­ra. Majd a legközelebbi pénz­tároshoz ment üres kosarával, de tele mondanivalóval. — Ne törölgesd az orrod a vevők előtt, vagy ha már mu­száj, legalább mosd meg a ke­zed utána! — így a pénztáros dörgedelme. A fiatal eladó egyik lábáról a másikra állva, irulva-pirulva motyogott vala­mit védekezésül, hogy hát a nátha . . . — Akkor legalább csináld úgy, hogy ne lássák a vevők, hogy meg vagy fázva! — csat­tant az idősebb kollegina rend­reutasítása ... Válasz a Volánbusztól Más az az expresszjárat A Volánbusz jászkarajenői utasainak régi igénye kapott hangot szeptember I9-én Gyorsjárat nincs, felejtsék el címmel megjelent írásunkban. Akkor idéztünk a tanácselnök hivatalos leveléből — amely­ben gyorsjáratú autóbusz in­dítását kérte —, s a Volán­busztól megérkezett válaszle­velet is közöltük Lapunknak az a példánya >ljutott a Vo­lánbusz buda i központjá­ba, s így hai .osan megér­kezett a cikk tartalmát kiegé­szítő levél Bogáti Zoltán osz­tályvezető aláírásával. Ezt ad­juk közre olvasóink, illetve a közlekedési vállalat utasainak tájékoztatása érdekében: ... A Ceglédi Hírlap 1988. szeptember 19-i számában Gyorsjárat nincs, felejtsék el címmel megjelent cikkre az alábbi kiegészítő választ ad­juk. A Magasabb tarifával alcí­mű részben gyorsjáratú autó­buszok üzembe helyezéséről szólnak. Tájékoztatjuk önöket, egy­ben olvasóinkat, hogy ilyen megemelt tarifájú autóbusz- járatok közlekedtetését a Vo­lán-vállalatok kizárólag a bel­földi távolsági forgalomban tervezik — az ország nagyobb városai, körzetei között — exp- resszjáratként. E járatokon a magasabb díjért a szokásos­nál magasabb szintű szolgál­tatást kell az üzemeltetőnek biztosítania. Ezt az elképzelést azonban — mint azt önök is megírták — a központi szervek egye­lőre valóban nem engedélyez­ték. Autósmozi Október 3-tól 5-ig este 8 órakor az autós kertmoziban, a Vasutas-sporttelepen: A fe­kete özvegy, színes, szinkroni­zált amerikai bűnügyi film. Főszereplő: Debra Winger. ISSN 0133- 8609 (Ceglédi Hírlap) Pásztorok a mikebudai pusztán Rideg legények jöttek e földön kaszálván és szénát takarítani, pestiskor pedig itt mint gulyás a bicskei marhá­kat esztendeig őrizvén, tudom bizonyosan a határokat. A Bercelhegy alatti réteken pe­dig kaszálni tanultam ezelőtt harmincöt esztendővel, a ceg­lédiek számára munkálkod­ván.” Koczka Mátyás Felsőszent- györgyről (1697): „Midőn ti­zenkét éves koromban az al- bertiek borjúcsordáját őriz­tem irsai földön, mint áren­dás földön, ezen réten, ahol most a ceglédi vendégfogadó van, szabadon őriztem a bor­júkat.” Farkas János Irsáról (1702) „Tizenhat esztendő előtt pász- torkodtam itt, és amikor a pestis es időben Cegléd városa a strázsahalmokon istrázsákat állított a határokon, akkor a nemes vármegye parasztságá­nak hadnagya voltam.” Varga Mihály Nagykőrös rő! (1702): „A pestises idő előtt mintegy tíz esztendeig Mikebudán hol csikós, hol pe­dig gulyás lévén és göbölyös itten untig eleget forogván tapasztaltam a határokat.” Gallik Ferenc Tápiószent- mártonból (1714): „Ezelőtt hu­szonkét esztendővel Beleznay úr juhait és a bicskei, szent- mórtoni és pilisi juhokat együtt vagy tízezerszámban, számos bojtárommal együtt a mikebu­dai pusztán őriztem.” Nemes Bodonyi István ke­celi lakos (1682): „A kuruc háború után a bicskei mar­hát mikebudai földön tizen­két esztendeig mint gulyás őrizvén, a Sáros tó mellett eleget hevertem másokkal együtt. Egyszer egy időben a mikebudai határban bojtár­jaimat a ceglédi hadnagyok háborgatták, meg akarván őket verni, odamentem bojtárjaim védelmére. Békét hagytak és másfele mentek az igaz ha­tártól. A Bercelhegy fölső ol­dalában levő Ördögágya nagy lapos már az irsai határban volt a szőlőkön alul.” Nagy Márton szarvasi tanú (1684): „Aszódi marhával az irsai határban járván húszán is öszvegyűltünk számtalan­szor, akikor az öreg pásztorok­kal a Bercelhegyen egész nap sokszor elheverészvén, mu­tatták az igaz határokat.” Bálint György nagykőrösi lakos (1672): „Néhai Dobos Pál Péter deák és Sörös Pál uraimmal, mint Kőrös Városa eleinél, fő gazdáknál, a kuruc világ előtt vagy tíz esztendő­vel, nyolc esztendeig szolgál­ván. azok marhái után eleget járván, tapasztaltam a hatá­rokat, a Gerjefőtül észak fe­lé a Szarvas tóbul jövő érnek farkán által a mezőn a nagy halomig járt a mikebudai marha, és szemem láttára ka- száltatta néha Síros Mihály akkori körösi nagygazda és szénáját a ceglédieknek elad­ta, mivel akkor Cegléden ke­vés széna termett a szárazság miatt.” Juhász István Kunszent- miklósról (1674): „A kuruc vi­lág előtt is eleget jártam a mikebudai és a ceglédi hatá­rokon, ez előtt pedig vagy hu­szonkét esztendővel Cegléd kospásztora voltam. Budának a töröktől megvétele után tíz esztendővel Jászberényben laktam.” Tokaji András Irsáról (1673): .Ezelőtt huszonhat esztendő­vel Mikebudára jöttem, a iorcsmaházat megbérelvén, abban hét esztendeig korcs- márpskodtam, láttam a hatá­rokat. Azt is láttam, hogy a reglédi és mikebudai pászto­rok a határdombokon főzni- sütni szoktak.” Hídvégi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom