Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-18 / 249. szám
Városi könyvtár Előadói est Mikor Csíkból elindultam címmel Stefán Szilvia előadói estjét láthatjuk a gödöllői Juhász Gyula városi könyvtárban október 19-én, szerdán este hat órai kezdettel. A műsorban népdalok mellett szavalatok hangzanak el. Stefán Szilvia többek között Reményiét Sándor, Dsida Jenő, Áp- rily Lajos, Szentimrey Jenő, Kányádi Sándor és Tompa László verseit mondja el. GÖDÖLLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 249. SZÁM 1988. OKTÓBER 18.. KEDD Erkel iskola Tonnák papírból Az úttörőcsapatok értékteremtő akcióinak egyike a hasznos anyagok gyűjtése. A gödöllői Erkel iskolában az elmúlt napokban papírt gyűjtöttek az úttörők, összesen négy és fél tonna papírt hordtak össze! A legszorgalmasabb a hetedik dés raj volt, közel hétszáz kilogrammal, őket követi a 8. d, 479 kilogrammal. A 6. c 331, az 5. d 329 kilogrammot gyűjtött. A tanév során még legalább két alkalommal megismétlik ezt az akciót az iskolában. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Házi muzsika, 19 órakor. Balladás képek, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 —1920, Természeti környezetünk, kiállítás, Erzsébet királyné-emlékszoba, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Megérdemlik a köszönetét Találkoztak a régi munkatársak Elhull a virág, eliramlik az élet — jutottak eszembe Petőfi Sándor híres sorai a Szeptember végén című versből az elmúlt hét végén, a Ganz Áram- mérőgyár nyugdíjasainak találkozóján. Hiszen a résztvevők között jócskán akadtak olyanok, akiket nemrég még aktív dolgozókként gyakran láttunk a gyárban, most pedig már ők is csak kívülről figyelik az itteni eseményeket. Mindazok, akik az Árammérőgyár politikai, gazdasági és társadalmi vezetőinek meghívására eljöttek a találkozóra, egy kicsit megfiatalodtak erre az időre, hiszen visszagondoltak az itt töltött évekre, s az ifjúkorukra. Bizony sok minden megváltozott a gyárban néhány év alatt. Egy azonban nem: a vállalat termékei iránt ma is ugyanolyan nagy a kereslet a világban és itthon, mint régen. Sőt, van olyan termék, amiből nem is tudják a vevők igényeit kielégíteni, annyi kellene belőle. Minderről Szabó IstKerepesiarcsa, Vörösmarty utca Bombát rejtett a föld Második világháborús bomba tartotta riadalomban a kerepestarcsai Vörösmarty utca lakóit. A Kerepestarcsa és Környéke Víz- és Csatornamű Társulat az utcában építi a lakosság részére a szennyvízelvezető csatornát. A munka kivitelezője az Innoszolg Kisszövetkezet, velük a gázhálózat építése apropóján találkozhattak a helybeliek. Munkásaik végzik a kubikosfeladatokat. A markolóban egy szerződéssel dolgozó kisiparos ül. A Vörösmarty utcában februárban kezdődtek a földmunkák, a gerincvezetéket megépítették, most már a házakhoz készült a bekötés. Haj- gató János háza már az utolsók között volt. Itt találtak rá egy méter körüli mélységben a második világháborúból itt maradt, gyilkolásra kész robbanószerkezetre. Malik János, a markoló kezelője észrevette, hogy gépe belekapott valamilyen fémes tárgyba. Amikor meggyőződtek arról, hogy bombáról van szó, azonnal értesítették a rendőrséget. Ök hamarosan tűzszerészeket küldtek a helyszínre. Eltávolították a veszélyes tárgyat, amelyről megállapították: robbanás esetén tizenöt méteres körzetben pusztított volna. A csatorna építésével azóta elkészültek. Jelenleg a felesleges földet szállítják el, majd helyreállítják a Vörösmarty utcát, beszórják zúzott kővel, amire egyébként alaposan rászorul. A. M. ván vezérigazgató beszélt a nyugdíjasoknak, akik szavaiból nemcsak az eredményeket, hanem a gondokat is megismerhették. — Önök szerették a vállalatot, érzelmileg is kötődtek hozzá — mondta Szabó István —, s ezért megérdemlik a köszönetét. A mai munkavállalók, tisztelet a kivételnek, nemigen ragaszkodnak munkáltatójukhoz, s könnyen odébbállnak, ha valami nem tetszik nekik. Jó lenne ezen változtatni! Fogarasi József, a nyugdíjasbizottság vezetője szokás szerint beszámolt az elmúlt év óta végzett munkájukról. Mint elmondta, ma már 645 szak- szervezeti tag nyugdíjast' tartanak nyiván, akiknek a száma évről évre nő, s így a nyugdíjasbizottság munkája is egyre szerteágazóbb. Az árammérőgyáriak törődése egykori kollégáikkal példamutató. Rendszeresen figyelemmel kísérik sorsukat, s az évente szervezett kommunista műszakok bevételét, valamint a jóléti és kulturális alap egy részét a nyugdíjasok megsegítésére fordítják. Az idén száz- öten kaptak közülük valamilyen címen segélyt. Nagy gondot fordít a vállalat a nyugállományú dolgozók üdültetésére is. Ebben az esztendőben mind ez ideig hatvanhat nyugdíjas pihenhetett SZOT-be- utalóval vagy a vállalat balatonalmádi, bogácsi üdülőjében. Az Árammérőgyárban kedves szokás, hogy a nyugdíjastalálkozókon egy-egy díszes tortával lepi meg a vállalati szakszervezeti bizottság a legidősebb résztvevőket. Most Bolya Lajosnénak, Kiss Lajosnak, Birkás Lászlónak és Czipp Jánosnénak kedvezett a szerencse. A tortákat Almássy Sándorné vszb-titkár nyújtotta át nekik. A nyugdíjas-találkozó jó hangulatáról ezúttal Cselényi László gödöllői .zenetanár és Szliszka Endre gondoskodott. Olyan jól játszották el a régi slágereket, népdalokat, hogy a nyugdíjasok nagy része velük dúdolta a melódiát. Pozsonyi Vendel, a normaosztály volt technológusa íeleA nyáron nyugatnémet vendégei voltak a kartali és a túrái termelőszövetkezeteknek. A csoportot útjára elkísérte a hivatásos idegenvezető, akivel elég sokat beszélgettem, s az után kíváncsiskodtam, mi érdekli hazánkból és belőlünk, magyarokból az idegeneket. Bőséges válaszát egy szóba gyömöszölve csupán ennyit jegyeztem füzetembe: az eredeti! Most ismét tapasztaltam — belgák és svájciak társaságában forogva —, hogy éppen az utóbbi években felbuzgó, felpezsdülő nemzetközi vérkeringés, a milliószám idelátogató külföldi kezd bennünket ráébreszteni valódi értékeinkre. Elmesélték ezek a jól szituált, a mi fogalmaink szerint az élettől mindent megkapó (vagy megszerző) nyugatiak, mennyire idegesíti, zavarja őket, s mennyire megaláz bennünket, vendéglátókat, amikor itteni kalauzolóik dagadó mellel mutogatják nekik az úgynevezett világszínvonalú létesítményeket, európai szintű szállodáinkat, típusmodern lakótelepeinket, párizsi divatunkat, londoni frizuránkat, beat- és popegyütteseinket, a minden szórakozóhelyen ordító diszkózenénket. ök ezt otthon töményebben és még értékesebb, többet érő és többet nyújtó színvonalon megkapják, s ezért várják, kéNemcsak a vendégnek szél Az eredetit keresik rifc azt, hogy mutassunk valamit, ami eredeti, ami magyar, ami csak ránk jellemző. Ha már eljöttek ide, szeretnének látni a pénzükért valami eredetit, valami olyat, amit mi adtunk vagy adunk a világnak. Az utazásokat szervezők kétségbeesnek: hiába minden lihegő igyekezet, hogy kivetkőzzünk magunkból, a szolgai utánzatunk még az olcsó divatolásban sincs benne, még ott is az eredeti az érték, az, ami eg> dűl csak a miénk. Mindez " pénteken jutott eszembe, amikor megálltam a gödöllői filmszínház előtt és nézegettem a havi műsornaptárt. öt — hetedikes, nyolcadikos kislány állt meg mellettem —, s legyintve, aztán hangosan megjegyezve fejezték ki csalódottságukat: megint egy magyar film! Szerettem volna megmagyarázni, hogy olyan magyar film bemutatását hirdeti a plakát, amely a világ sok ezer friss termésű filmje közt kétségkívül a legjobbak közé tartozik. Azt hiszem, a kislányok szájbiggyesztését, amely minden hazait már előlegben lefitymál, hovatovább jellemző tulajdonságaink közé fogja sorolni a világ. De hát ne hibáztassuk a tizenéveseket, akik azt visszhangozzák, szajkózzák, amit a felnőttektől hallottak és hallanak, hiszen a felnőtték is kétségbe vonnak minden hazai értéket, de ájultan esnek hanyatt, s lelkesednek minden nyugati különcségért vagy éppen az osztályon aluli selejtes áruért, az ott már. levitéz- lett. megunt divatokért. ¥aaz, mindnyájan számon x tartunk olyan szomszédos — vagy nem éppen szomszédos — pályákat, ahol a miénknél zöldebbnek tetszik a fű. De ebből a szemléletből az derül ki, hogy állandóan költözködhetnénk, mert a távoli rét mindig zöldebbnek látszik, mint az, amelyen taposunk. Járjunk mi a saját pályánkon, mert csak itt érvényesülhetnek az emberi kapcsolatoknak. az együvé tartozásnak azok a pénzzel megfizethetetlen értékei, az idegeneknek megmutató kincsei, amelyeket csak a hazai környezet nyújthat, az idegennek és nekünk egyaránt eredetiben. Fercsik Mihály ségével és testvérével jött el a találkozóra. Ö huszonhat évet dolgozott az Árammérőgyárban, a felesége hatot, a testvérbátyja pedig huszonhármat. — Több a dolgom, amióta nyugdíjas vagyok — mondta Pozsonyi Vendel. — Van egy telkünk Mogyoródon, minden szabadidőnket ott töltjük. A gyárban átélt évekre szívesen gondolok vissza, mert jól éreztem magam itt. Pozsonyi Sándor, a gyár egykori energetikusa, testvéréhez hasonlóan fiatalos, friss szellemű férfi. — Világéletemben túlzásoktól mentesen éltem — mondotta. — A sport mindig érdekelt, de versenyszerűen sosem űztem, csak annyira, hogy fizikai erőnlétem meglegyen. Káros szenvedélyem sem volt. Talán ennek köszönhetem, hogy hatvannyolc éves koromra semmiféle gyógyszert nem kell szednem. Ma is dolgozom, keresem az értelmes elfoglaltságot. Csaba Gyula több mint egy emberöltőt töltött az Árammérőgyárban. A gyártóeszközgazdálkodási osztályról ment nyugdíjba 1980-ban. — A kapcsolatom most is élő a kollégákkal. Ha tehetem, meglátogatom őket — említette. Bodrogi Andor meósként ment nyugdíjba. Az idén is felajánlotta,, hogy .részt j/g^z a: novemberi kommunista műszakban. — Tavaly is itt voltam, örömmel dolgoztam — mondta. — Szeretnék ezután is segíteni a gyárnak, s a rászoruló nyugdíjastársaimnak. Karácsony Jánosné nehéz munkát végzett a gyárban, huszonkét évig galvanizáló volt. Ma sem pihen otthon. — Dolgozom, mert egyedül vagyok, és a nyugdíjam kicsi — magyarázta. Itt volt Szántai Sándor is a találkozón, akinek írásaival gyakran találkozhatnak az olvasók a Gödöllői Hírlap hasábjain. Az Árammérőgyár nyugdíjas köszörűse nagy fába vágta a fejszéjét, ö intézi leánya építkezéséhez az anyag- beszerzést, s eközben tovább írja lakóhelye történetét. A nyugdíjasok sokáig elbeszélgettek a múltról, és sokan emlegették a jövőt. Egy év múlva ugyanitt — mondták sokan, miközben búcsút vettek kollégáiktól, volt munkahelyüktől. Garamvölgyi Annamária Vasbolt a majorban m Az életveszélyessé vált galgamácsai vasboltot sürgősen le kellett bontani, de hogy a vásárlók ne maradjanak hoppon, ideiglenesen a major épületébe költöztek. Itt négymilliós árukészlettel várják a vásárlókat (Erdősi Ágnes felvétele) Kézilabda Bravúrosan hajráztak A megyei kézilabda-bajnokság a nők számára a múlt hét végén egy időre lezáródott, tavasszal a rájátszás következik számukra is. Az utolsó fordulóban a felnőttek az év talán legjobb teljesítményével rukkoltak ki és magabiztosan, 24-19-re verték a sokkal előkelőbb helyen álló Gödöt. (Szűcs Ibolya a mezőny fölé nőtt, 13 gólt dobott). Az ifis- ták sajnos megint alulmaradtak az igazi rangadón, ugyanis az egész bajnokság során csak ettől a csapattól szenvedtek vereséget, tavasz- s.zal Gödön, most hazai pályán. A félidőben még a mieink vezettek 5-3-ra, de fordulás után tizenhat percen (!) keresztül képtelenek voltak bevenni a vendégek kapuját ők pedig egy-re-másra TőttéTf góljaikat és hiábá sikeredett huszárosra a hajrá, csak csökkenteni tudták a hétgólos hátrányt. A végeredmény 11-14 lett. A férfiak az eddig gyengélkedő Csepel Autóhoz látogattak, amely együttes — a GSC-hez hasonlóan — az őszi szezonban mindössze egy alkalommal érezhette a győzelem ízét. A vendégeskedés balul sikerült a mieink számára, a kritikán aluli védekezés eredménye egy gólzáporos mérkőzésen öt gólkülönbségű vereség lett. Az ifisták is messze voltak csúcsformájuktól. A szerény képességű autósok ellen megszenvedtek a két pontért. Csepel Autó—GSC 32-27 (17-12) GSC: Imre — Surányi (7), Horváth (4), Szlifka (4), Hajdú (5), Bátori (2), Kovács G. (5). Csere: Csikós — Kle- ment. Már az első két perc sejtetni engedte, hogy ezen a napon kevés energiát fordítanak a csapatok a védekezésre, de akkor még számunkra alakult kedvezően az eredmény, 4-1-re vezettünk. A következő négy percben viszont már egyenlítettek n hazaiak, aztán ismét háromgólos előnyre tettünk szert. A 20. perctől teljesen megváltozott a kép: a mieink ziccerek sorát hagyták ki, sokszor eladtuk a labdát. (Büntetőt is hibáztunk). A szigetiek viszont szinte helyzet nélkül lőtték a góljaikat. ötgólos hátránnyal fordultunk és a második félidőben tovább folytatódott az eszeveszett rohanás mindkét oldalon. Ebben a vendéglátók voltak kevésbé rosszak, így fegyelmezetlen védőmunkánknak meglett a méltó jutalma. A rengeteg hibával játszó csapatok gyenge színvonalú mérkőzést tudhatnak maguk mögött. Csapatunkból senki sem dicsérhető maradéktalanul. Csepel Autó ifi—GSC ifi 18-23 (11-9) GSC ifi: Jenei — Tóth L. (2), Győré (8), Kovács Á. (3), Jámbor (2), Szekeres (7), Hat- házy (1). Csere: Matuz. A fiataloknál is a védekezés volt a sebezhető pont az első félidőben. Egy szerencsés szerkezeti módosítás javított ezen a helyzeten a második játékrészben, és az átlövők is felszívták magukat a végére, így sikerült megmenteni a két bajnoki pontot. Jó: Jenei — Győré, Kovács Á„ Szekeres. M. G. A Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat váci igazgatósága árengedményes togyóesáözbörzét rendes október 31-étől november 4-éig a 753. sz. központi raktárában, Vácon, a C-telepen, a balassagyarmati úton. Nyitva: hétfőtől csütörtökig 9 és 14 óra között, pénteken 9 és 12 óra között. Kiárusításra kerülnek: vendéglátóipari berendezések. Szintén október 31-étől november 4-éig kerülnek kiárusításra cukrászipari berendezések és felszerelések az 512. sz. termelőben, Vácon, a Kossuth tér 4. sz. alatt. Kerékpározás Vándorserleg Űjabb BMX-kerékpáros crossversenyt rendeztek az alsóparki pályán. Az egyre inkább tért hódító sportág a megszokott korosztályos futamokon kívül újszerű megpróbáltatások elé állította a népes versenyzőgárdát. Mini és szupermaratoni távugratásokkal,. szupergvorsasági szakasz- szal, ügyességi versenyekkel szórakoztatták az igen népes és lelkes közönséget. A legeredményesebb versenyzőnek a sportfelügyelőség vándorserleget ajánlott fel. Ezt Mitru Norbert érdemelte ki két első és négy második helyezésével. Egy évig őrizheti, örvendetes, hogy a népes mezőnyben már veresegyházi, aszódi, ikladi, mogyoródi, kerepestarcsai és szadai versenyzők is rajthoz álltak. Megtiszteltetés volt a gödöllői BMX-klub számára, hogy 14 tagja kísérhette Aszódig azt a kerékpáros csoportot, amely a megyében kerekezve a városba érkezett. Mozi A dzsungel könyve. Színes, magyarul beszélő amerikai rajzfilm. 4 órakor. Én szép kis mosodám. Színes angol film. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
