Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-17 / 248. szám

6 &£iwian 1988. OKTOBER 17„ HÉTFŐ Utazás a telefon körül Dalolva dolgoztak a kákái asszonyok Szociális otthon - fél pénzért Az átadás előtti takarításban a kókai nyugdíjasklub dalos kedvű asszonyai is segítettek. (Erdősi Ágnes felvétele) Külföldön is ismert amatörök Sramlipartik, két nyelven báskodott. Kapcsolatait Is ezeknél az építkezéseknél ala­kította ki. Neki köszönhető, hogy a Graboplast olcsóbban adta a műanyag padlót, hogy a nagy építőanyag-mizéria idején került olcsó csempe és padlóburkoló a fürdőszobák építéséhez. Megváltoztatták — Ez az életem. Talán meg­lenni sem tudnék ennyi mun­ka nélkül. Csak azt sajnálom, hogy amióta ide járok, keve­sebb időm jut a saját kis öre­geimre Tápiószentmártonban. De nagy szükség van erre az otthonra — mondja az igazga­tónő. — És nemcsak azért, mert a megyében több mint ezren várnak arra. hogy vala­melyik szociális otthonba be­kerülhessenek, hanem azért is, mert ez a szentlőrinckátai szakosított intézmény lesz. Az antiszociális magatartásé idő­sek kerülnek ide. Eddig ilyen intézmény csak egy működött a megyében, Öcsán. A hely­zet az, hogy napjainkban még a szociális otthonokban élnek olyan emberek, akiknek maga­tartásuk miatt ilyen szakosí­tott intézményben lenne a he­lyük. Nálunk is van olyan idős ember, aki senkivel sem jött ki, amikor hozzánk ke­rült. Ma már senkiért nem cserélnénk el. Megváltozott, beilleszkedett, barátságos és segítőkész. De az ilyen embe­rekkel való foglalkozás egy szociális otthonban nagy ener­giákat köt le. M. K. műsorismertetés, a szekszárdi német bemutatószínpad német nyelvű műsorainak fogadása, rendhagyó irodalmi órák, pó­diumműsorok szervezése a megyében. K. T. L Mint olvasóink az elmúlt hetekben — tapasztalhat­ták, a Pest Megyei Hírlap fórumot nyitott — állásbör­zét közöl — minden hétfőn. Az alant olvasható ajánla­tokról részletes felvilágosítást kaphatnak az érdeklő­dők a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodánál (Budapest XI., Karinthy Frigyes u. 3.), telefonon a 850- 238, valamint a 850-411 (149, 191, 192 mellék), illetve a körzetekben található tanácsi közvetítő szerveknél, a helyi tanács munkaügyi szakigazgatási részlegénél. Aki ismeri Pest megye köz­műhelyzetét, tudja, milyen nagy különbségek léteznek egyes területek között. Bár a telefon jogi értelemben nem közmű, a legnagyobb arányel­tolódások mégis ezen a téren tapasztalhatók szűkebb ha­zánkban. A megye északi ré­szein már azért zúgolódnak az előfizetők, hogy otthonuk­ból nem hívhatják közvetlen tárcsázással nyugati rokonai­kat, míg máshol egyetlen nyilvános állomásnak is őszin­tén örülnének az emberek. Ám nyilvános állomások felszerelésével csak ott lehet javítani a telefon helyzeten, ahol megvan ennek a műsza­ki háttere. Ráckevén és kör­nyékén van távhívóhálózat, ám a vonalak túlterheltek. Ugyanez a helyzet Sziget- szentmiklós térségében, de itt önerős telefonfejlesztésbe fo­gott a tanács szervezésében a lakosság. Így rövid időn be­lül bővíteni lehet a meglévő telefonközpontot. Természete­sen a telefonra váró családok pénze kevés lenne ehhez. A gazdálkodó egységek is be­szálltak az akcióba, s a pos­ta is sok millióval járul hozzá a beruházáshoz. Hasonló ön­erős hálózatfejlesztés kezdő­dött Pomázon, valamint Üröm és Pilisborosjenő községekben. Biatorbágyon az év végén új hálózatot adnak át, s ezzel ebben a térségben több mint 100 állomást kapcsolnak be. Mindebből látszik, ott sem olyan rózsás a helyzet, ahol már van távhívás. Ezek közé tartozik Érd, amelynek vona­lai ugyancsak túlterheltek, s a fejlesztésben is erősen el­maradt. Márpedig egy olyan nagy kiterjedésű városban nem könnyű e tekintetben előrelépni. A megye déli részén — Nagykita, Manor és Dabas körzetében — a legaggasztóbb a telefonhiány, hiszen ez a te­rület nincs, és jó ideig nem is kerül be a távhívóhálózat­ba. Látszólagos ellentmondás, hogy mégis ezen a részen ál­lít fel kevesebb nyilvános te­lefont a posta. Jövőre a me­gye északi részén harminc, míg a délin csupán húsz fül­két szándékoznak felszerelni. Ám a helyzet valójában az, hogy ahol nincs távhívás, ott elsősorban segélykérést szol­gál a nyilvános állomás. A Budapest-Vidéki Posta- igazgatóság igyekszik ezeken a területeken is valamilyen úton-módon megteremteni a távhívás lehetőségét. Dabason például két nyilvános állomás felszerelését tervezik. Egyiket a település centrumában, a másikat a Dabas Motel szom­szédságában, az éppen úton lévők érdekében. Ezek a vo­nalak a kecskeméti távhívó­központból „élnek" majd, így nemzetközi távhívásé lehetősé­get is biztosítanak. Nagykátán is hasonló módon javítanak a telefonálási lehetőségen. Ide a ceglédi tévhívóközponthoz csatlakozó nyilvános állomást terveztek. A nagymarosi vízlépcső-be­ruházáshoz egy budapesti fő­központból építettek ki vona­lat, s ezzel kapcsolták be az osztrák kivitelezőket a nem­zetközi távhívásba. Nem túl nagy lépések ezek a megye hírközlésének fejlesz­tésében, de lassú haladás mindenképpen tapasztalható. És még kevesebb panaszra lenne okunk, ha az a néhány tucat nyilvános állomás min­dig alkalmas lenne a telefo­nálásra. Csakhogy gyakoriak a rongálások, s ezek tettesei csak elvétve kerültek rendőr­kézre. A posta a vandálokkal szemben úgyszólván tehetet­len. Csupán annyit tudnak tenni, hogy a postai kézbesí­tők bevonásával naponta el­lenőrzik a nyilvános állomá­sokat. A Monorl Állami Gazdaság szentlőrinckátai majorjába szép fasoron át vezet az út. A telep semmiben sem külön­bözik a hasonló mezőgazdasá­gi üzemektől. Munkagépek, gazdasági épületek, raktárak váltják egymást. A képből csupán egy gondozott park közepén álló frissen felújított épület rí ki. Az elkülönülést kerítés is hangsúlyozza. Akár egy üdülő A kétszintes épületet üdülő­nek nézné a szemlélő, a fe­nyő- és nyírfák ölelésében, nagy erkélyeivel akár a Bala­ton partján is állhatna. Nem üdülő volt ugyan, mégsem já­runk messze az igazságtól. A gazdaság évekkel ezelőtt építő­tábor céljára emelte, itt lak­tak nyaranta a diákok, akik az idénymunkában segítettek. — Évek óta nem használták' már ezt a házat — mondja Kiss Tiborné, a tápiószent- mártoni szociális otthon igaz­gatója, a szentlőrinckátai be­ruházás vezetője. — Berogyott tetőt, elázott falakat találtunk. Ez a szomorú kép tavaly fogadta az egészségügy illeté­keseit, amikor eldőlt, a néhai építőtáborból újabb szociális otthon lesz. Az intézmény át­adása után ebben a térségben a meglevőkkel együtt összesen csaknem ötszáz magára ma­radt idős, beteg embernek lesz hely. — A Nagykátai Városi Jo­gú Nagyközségi Tanács fel­ügyelete alá tartozik majd ez a szociális otthon, amelynek átépítését tavaly november végén kezdték meg. Erre a tervek két éve születtek meg, akkor áfa nélkül a Pestber 36 millióra taksálta a felújítás és átalakítás költségeit. — Akkor gondolom most, az átadás előtt 50 millió fo­rint körül járnak. — Még nem készült el a végleges kimutatás — vála­szol Kiss Tiborné —, de az építési költség várhatóan 14 millió forint lesz és 3 millió­ba kerül a berendezés. Az igazgatónő látja csodál­kozásomat, ezért hozzáteszi: — Hihetetlenül sok társa­dalmi munka van ebben az építkezésben. Például a teljes belső festést és mázolást a' tápiószentmártoni szociális otthon gondozottjai végezték. A Fővárosi Szerelőipari Válla­lat 1979 óta ennek a körzet­nek valamennyi ilyen szociális intézményén dolgozott, itt is sok mindent társadalmi mun­kában végeztek. Gondban va­gyok, melyik céget mondjam előbb, a tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz-t, vagy a tápiószelei KGYV-t, annyi se­gítséget adtak. De jöttek a községi tanácsok dolgozói, a telefongyáriak, a nagykátai gimnázium diákjai és a kör­nyék nyugdíjasklubjai. Énekszó ebédidőben Mintegy végszóra énekszó csendül fel a szomszédos helyiségben. Kiderül, a kókai nyugdíjasklub asszonyai tar­tottak ebédszünetet, s mi­közben az otthonról hozott elemózsia maradékát elcsoma­golták, dalra fakadtak. Percek múlva már a hálótermekben találjuk őket. Hígítószeres ru­hával térdelnek a földön, a PVC-padlóra került festék- cseppek eltávolításán dolgoz­nak. Néhányan az ablakokat tisztítják, mások már a kita­karított szobákat rendezik be. — Asszonyok csinálták a külső kőporos vakolást „— folytatja az igazgatónő, akinek már nagy tapasztalata van az efféle beruházások bonyolítá­sában, hiszen a nagykátai körzetben található csaknem ötszáz szociális otthoni hely kialakításából 310-nél ő bá­A nemzetiségi hagyományok megőrzésében fontos szerep jut az amatőrmozgalomnak, melynek fő törekvése: már az iskolában megszerettetni a gyermekekkel az ősök tán­cait, dalait. Ilyen amatőr mű­vészeti csoport dolgozik a Budaörsi 2. Sz. Általános Is­kolában, Pilisborosjenőn, Ürömben, Solymáron, Pilis- vörösváron és Budakeszin. Felnőtt német nemzetiségi kórusa van Budaörsnek, Bu­dakeszinek, Törökbálintnak, Zsámbéknak, Pilisborosjenő- nek, Solymárnak és Pilis- szentivánnak. A solymári és a pilisszentiváni dalosok szép sikert értek el az országos kórustalálkozón. Az ország­ban és külföldön is ismertek a solymári gyermek- és a pi- lisvörösvári többgenerációs néptáncegyüttesek. A pilisvö- rösváriak a Kiváló Együttes cím birtokosai. A budaörsi Jókai Művelő­dési Központ ajánlójegyzék­kel, módszertani mutatókkal segíti a nemzetiségi együtte­seket. Budaörsön és a többi településen nagy népszerűség­nek örvendenek a hagyomá­nyos német nemzetiségi na­pok, svábbálok, sramlipartik. Piliscsabán — ahol német és szlovák nemzetiségiek él­nek nem kis számban —, a nemzeti napok gazdag kultu­rális programja is reprezen­tálja a lakosság összetételét. Nem ritka ma már egy-egy műsoros esten a kétnyelvű Pemü központi főkönyvelőség, Solymár: pénzügyi és könyvelé­si munkakörbe keres szakképzett előadókat, közép- és felsőfokú végzettséggel, pályakezdőket Is várnak. Bér megállapodás sze­rint. Masterflld laboratórium: textil- anyagvizsgálatra felvesz 18. élet­évét betöltött általános iskolát végzett női munkaerőt. Bér meg­egyezés szerint. Pevdi budapesti központja: mun­kaügyi esoportvezetőt keres. Bér a gyakorlat függvényében, megál­lapodás szerint. Pest megyei társadalmi szerve­zet: felvesz szakképzett szakácsot (lehet házaspár is) és szobaasz- szonyt. Bér a gyakorlati idő függ­vényében, megállapodás szerint. Alagl Állami Tangazdaság mű­szaki főmérnöksége: kubikos- és kőművesbrtgádokat 8—10 fővel (4—5 segédmunkással). Szakcso­port és mellékfoglalkozási lehető­ség biztosított. Továbbá épület- szigetelési szakmával rendelkező Az ÁB előőrse Dunakeszin Helyben fizetik a kártérítést Telefon még nincs. A duna­keszi új lakótelep szolgáltató­házát kell felhívnunk ahhoz, hogy Katona Pálnéval beszél­hessünk. ö vezeti az Állami Biztosító váci fiókjának helyi kirendeltségét abban a hangu­latosan berendezett új irodá­ban, ahol nemrég még cipész­műhely volt, ám ennek már a nyomait sem látni. — Mire vállalkoztak? — Casco-szerződéseket kö­tünk, kül- és belföldieket. Foglalkozunk balesetbiztosí­tással, CSÉB-bel, olyan lakás- biztosítási károkkal, mint ami­lyenek a törött ablaküvegek. Közvetlen kapcsolatot tartunk a váci irodával, s az ügyeket vagy személyesen vagy az üz­letkötők segítségevei rendez­zük. Szorgalmazzuk, hogy le­gyen saját telefonunk, de eh­hez fejlesztési alap kell. Ta­lán sikerül megszerezni. Ok­tóber 3-a óta hétfőn 8 óra 30- tól 18 óra 10 percig, más na­pokon 8.30-tól 16 óráig, pénte­ken 15 óráig fogadjuk a hoz­zánk fordulókat. Sok tapasz­talatot még nem szerezhet­tünk. Mindketten Vácról já­runk át. Nem nagy a távolság. Húsz perc alatt ideér a vonat, s nagy kedvvel láttunk hozzá az új feladat teljesítéséhez. Katonáné tapasztalt biztosí­tási szakember, aki tizennégy éve foglalkozik ilyen munká­val, mindjárt a gimnázium el­végzése után kezdett a váci kirendeltségnél. Ez nagy hasz­nára lesz az önálló munka­körben, melyről megtudhat­tuk: a jelenlegi ügyfélszolgá­lat a jövő év első napjától ki­rendeltségi rangot kap. Akkor már önállóan kötik meg az üzleteket, helyben fizetik ki a kisebb térítéseket, intézik az autókárrendezést, amikkel kap­csolatban már most is jöhetnek az érdekeltek, de egyeztetni kell az időt, igazodva a kár­felvevő helyi kiszállásához. Az emberek örülnek, hogy kevesebbszer kell ilyen ügyek miatt Vácra utazniuk. Nem­csak nekik, hanem rövidebb lehet a fótiak útja is, akiket szintén fogadnak az irodán, ugyanúgy, mint a gödieket, hi­szen azért vonzáskörzeti köz­pont Dunakeszi, hogy fokoza­tosan betöltse ezt a funkció­ját. Januártól már 4-5 személyes lesz az itt dolgozó munkatársi gárda, melynek előőrse épp idejében települt a városba. A lakosságnak talán további elő­nyére is szolgálhat majd a versenytárs megjelenése — hamarosan irodát nyit a Hun­gária Biztosító is, s talán mindketten megélnek egymás mellett. szerelési vagy építésvezetőt keres. Bér megállapodás szerint. Pest Megyei Temetkezési Vál­lalat budapesti központja: számí­tógépes adatrögzítőt keres Robot­ron típusú gépére számviteli és könyvviteli munkára, középfokú végzettséggel. Bérezés megegye­zés szerint. Kőbányai Sörgyár: felvesz vil­lanyszerelőt, lakatost, betanított munkást, bérelszámolót. Bér meg­állapodás szerint. Ceglédi Fűrész-, Lemez- és Hor­dóipari Gyár: lakatost, villany- szerelőt, asztalost, betanított mun­kást keres. A Pest Megyei Tanács Számf- tástcchnikal Információs Központ­ja budapesti telephelyére: számí­tógépes adatrögzítőt keres általá­nos Iskolai végzettséggel, kezdők­nél vállalja a betanítást is. Fel­vesz továbbá középfokú végzett­séggel rendelkező Hartwars szak­embert, műszerést vagy techni­kust. Bérezés megállapodás sze­rint. Móza Katalin Gombó Pál: (ellenőrzés É lt egyszer, úgy 1978 tájt a főváros XXV. kerületében, amelyet mint lakó és töp­rengő szerfelett ismerek, egy becsületes üz­letvezető, bizonyos Sóvári Aurél. Minden újonnan belépő szaktársn'ak azt magyaráz­ta: Aíi vagyunk a vevőkért, akiket a szocia­lizmus érdekében jól és előzékenyen kell ki­szolgálnunk. Ez úgy igaz, ahogy a szalámi­nak csak két vége van. No aztán történt egy szép napon, amely egyébként esős és csúszós volt, hogy meg­érkeztek az emberek a felvágottszállítmány- nyal, amelyen belül rengeteg fél szalámi volt, de két fél nem tett ki egy egészet. Só­vár Aurél reklamált és közölte, hogy így nem veszi át az árut. Erre a szállítóbrigád ve­zetője káromkodott egy cifrát, majd közöl­te; ha nem, hát nem. Visszarakatta az árut és továbbhajtott, ahol is egy hentes átvette a szalámit, sőt még egy-egy üveg sört is ho­zatott a tehergépkocsi legénységének. Sóvár reklamált a cégnél, ahol azt a választ kap­ta; majd kivizsgálják az ügyet, de tapinta­tosan, mert kevés a munkáskéz annyiért, amennyit ők tudnak adni. Mivel a vevők tekintélyes része hiányolta a szalámit, amelyet a szomszédban megkap, Sóvár engedményre határozta el magát. Mi­kor legközelebb jött a legénység, mindegyik­nek adott egy-egy üveg sört engesztelésül és átvette a számos nem egészen fél szalámit. Aztán így szólt saját embereihez: Immár egy rúdnyi szaláminak több vége van kettőnél és a sörhiányt is be kell valahol hozni, ennek megfelelően szolgáljatok ki és blokkoljatok. És így is lön. Ekkor egyes renitens vevők reklamálni kezdtek, amit csak úgy lehetett leszerelni, hogy a reklamálókat mint idő­rablókat elűzte a várakozó tömeg, amelyből a leghangosabbak a továbbiakban jutalmul nem kaptak végeket. Ezért mások még több véget kaptak, amitől felszaladt bennük a pumpa és sorra betelefonáltak a vállalt köz­pontjába, hogy az üzletben visszaélések van­nak. Ez sem történt hiába, mert a központ létesített egy ellenőri csoportot, amely hivat­va volt lesújtani. Le is sújtott itt-ott, de mi­vel a kereskedők tudtak számolni, hamar ki-. derült, ha minden ezredik 10 forintos elmé- résnél kapnak ezer forintos büntetést, több marad a réven, mint ami elvész a vámon. De azért gondolták, ezt is jobb elkerülni, így Aurél kiadta az új elvet: ellenőröknek, aki­ket immár személyesen ismernek, adjanak mindig szép árut és számoljanak inkább egy kicsit lefelé. A pénztárosok sem voltak azonban finesz nélkül, és azt gondolták: ha keres rajtunk a szállító, az ellenőr, miért éppen mi, a leg­elmaradottabb fizetésűek ne keressünk, és ezért ahol csak lehetett, beütöttek a nagyobb vásárlásoknál véletlenül ötven pluszforintot, amit vagy nem vett észre a vevő, ami tiszta haszon, vagy észrevett és akkor sértetten visszafizették az ötvenest. Ez azután már olyan volt, mint egy lavi­na. Először is már mindenfélét átvettek és kimértek, ha éppen áremelkedés volt kilátás­ban, maguknak számlázták le a neszkávét és emelt áron adták el később. Mivel mind­ez nem maradhatott titokban Sóvár Aurél előtt, ő vette át az irányítást és a pluszha­szon húsz százalékát. Igen ám, de a panaszok is megszaporodtak és ezért újabb ellenőri hálózatot épített ki a fogyasztók érdekkép­viselete, akik ide bekerültek, hamarosan ki­váló tapasztalatokat szereztek, mert megis­merte a kanászt az eladók nyája cifra járá­sáról, de a közvásárló is a maga helyét, ame­lyet az jellemzett, hogy vagy viszi, amit kap és annyiért, amennyiért kapja, vagy ugrál és akkor nem visz semmit. Ezen a tűrhetetlen helyzeten a felügyelet annyiban változtatott, hogy létrehozta az ellenőrök ellenőreinek szervezetét, ami azonban túlterhelte a bü­dzséjét. Ekkor maga a vállalat lépett: elha­tározta, hogy kiadja az üzleteket magánke­zelésre. Sóvár Aurél sajnálta ugyan az üz­letvezetői tisztségét, de mert közben már ki- kupálódott, nem indult a versenytárgyaláson, hanem immár összegyűjtött pénzével vásá­rolt egy butikot, amelyet mihelyt az első bér­lő belebukott a kéz kezet mos elvébe és be­zárta az élelmiszerboltot, átköltözködött an­nak helyére és régi közönsége ma nem élel­miszert, hanem farmernadrágot, kötött árut és pult alól videókazettákat vásárol nála. M indez természetesen egyedi eset, amit bi­zonyít az is, hogy a II. kerületben egyet­len fűszerüzlet be nem zár, Szentendrén egyetlen butik meg nem nyílik és szalámi­végeket csak külföldön vásárolnak, itthon immár a szaláminak se vége, se hossza. Azaz nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom