Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-15 / 247. szám

Hatósági húsboit Gödöiiőn A faluban nem fogyott el A megye legnagyobb szarvas­marha-állománya a vácszent- lászlói Zöldmező Termelőszö­vetkezetben van. Ahol az ál­latok száma több mint há­romezer, ott bizony akad sé­rült, törött lábú, nehezen el­lő vagy szállítás közben meg­sérült. Ezek az állatok kény­szervágásra kerülnek. Húsuk jó, fogyasztható, d* ami fon­tos szempont, jóval olcsóbb. A termelőszövetkezet hús­boltot nyitott Gödöllőn. A Vác és Környéke Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat vette meg. Ott rendezte be és ad­ta át a vásárlóknak a város első hatósági húsboltját. Az átadás napján délben nyitot­tak, s a későbbi kínálat tel­jes választéka megtalálható volt, 200 ezer forint érték­ben. Az üzlet a hatósági marha­húst 30-40 százalékkal ol­csóbban kínálja. Az állatokat maga vágatja le és negyedel­ve hozzák a boltba. Nem ked­vezményes árú marhahúst nem árusítanak, így kívánják megelőzni az esetleges vissza­éléseket. A betérő vevő igé­nyének teljesebb kielégítésére kínálnak sertéshúst és barom­fit is. A sertéshús a Budapes­ti Húsipari Vállalattól érkezik, a csirkék pedig a hernádi ter­melőszövetkezettől. A tölte­lékárut naponta kapják, az előbb említetteket pedig ked­den és csütörtökön szállítják. — A szövetkezet és a bolt vezetése törekszik arra, hogy a megszokottnál nagyobb mennyiségben lehessen megta­lálni az olcsóbb és kereset­tebb húsokat. Gondolunk az oldalasra, a dagadóra, a bel­sőségekre, a csülökre és a körömre, valamint a hasonlók­ra. Kapcsolatot kívánunk ki­alakítani más szövetkezeti vagy áfész-üzemekkel, s az ál­taluk készített termékeket árulnánk — tájékoztatott Sára Ferenc ágazatvezető. A bolt két és fél személyes, ez a furcsaság azt jelenti, hogy az egyik eladó a hétvégi na­gyobb forgalomnál segít csak. Az üzlet vezetője, Szarka Sán- dorné elmondta, hogy ha a kereslet úgy kívánja, lesz több eladó. A húsbolt árusítja még a házi jellegű vácszentlászlói ke­nyeret és óriás kiflit is. A ke­nyér és hús mellé illő sava­nyúságok is megtalálhatók, a főzni nem akarók konzervek- ből is válogathatnak. A kényszervágások folya­matosak, általában kétnapon­ta levágnak egy-egy marhát. Eddig Valkó, Vácszentlászló és Zsámbok kapta ezt a hús­mennyiséget, ami a három községnek soknak bizonyult. Ezért határozott úgy a gazda­ság, hogy a városnak kínálja áruját. Az első hét tapasztalatai jók, nagy a forgalom, mindig volt friss hús. A bolt hétfőn zárva tart, csütörtökön és pén­teken pedig későbbi nyitva tartással várja a vevőket. A. M. GcdcSIsi kertbarátok Kiállították és megették A természet még csak próbálgatja őszi szí^pompá- ^ ját, a kertészek viszont máris túlestek az első nagy í izgalmon, vajon a korán érkező hideggel a fagy is ? jón-e? Nos, a hajnali mínuszok egyelőre elmaradtak és ^ néhány kultúra még tovább terem, mint például a pap- í rika a fóliasátor alatt. Természetesen ebben az év­szakban is sok a tennivaló a veteményesben és a gyümöl­csösben, a szőlőkben. A gö­döllői kertbarátkor tagjait mégis elvonta valami a beta­karítási munkáktól. Fennállá­suk második évtizedét kezd­ve első kiállításukat rendez­ték városunkon, sőt megyén­kén kívül. A Mátrai szüret rendezvénysorozatának kereté, ben Gyöngyösön részt vettek a mezőgazdasági és élelmi­szer-ipari szakkiállításon. A Pest megyei kertbarát mozga­lom egyedüli képviselőiként mutatták be kertjeik legszebb terményeit, a kolbásztöktöl kezdve a gyümölcsökön át a gyógynövényekig. Hat napig tartott a kiállítás, s mindennap vállalt valaki ügyeletet a standon. Annak ellenére, hogy nem kelhettek versenyre a tiszántúliak által bemutatott almával és a Mát- raalján termett szőlővel, tet­szést arattak portékájukkal. Tanúsítja ezt az is, hogy a vendégkönyvben hat oldalt te­leírtak a látogatók, akik kö­zött külföldiek is szép szám­mal voltak. A Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságától egy szép hollóházi padlóvázát kaptak. Talán ennél is érzékletesebben minősítette unkájukat, hogy a kiállítás után hazaszállított gyümölcsöt azok a francia ven­dégek fogyasztották el, akik a gödöllői kastélyt szemrevéte­lezték. Visszatérve a gyöngyösi ta­pasztalatokra, Lévai Mihály, a kertbarátok vezetője el­mondta, hogy legközelebb ügyesebben dekorálják a ki­állításukat, hiszen most már a gyakorlatból is tanultak. A Mátrai szüreten eltöltött na­pok a kapcsolatok ápolását is szolgálták, például gyöngyösi, mezőtúri és debreceni kollé­gákkal. A gödöllői kertbarátok teg­nap, pénteken ismét találkoz­tak köri összejövetelen, hogy kicseréljék legújabb tapaszta­lataikat. Október 22-én a vá­rosi arborétumba kirándulnak és készülnek már azokra a szakmai előadásokra is, me­lyek a jövő évi tennivalókat segítik. Részben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem ta­nárai közül kérnek fel elő­adókat, ám gyakorlati szak­emberekkel is találkoznak. Így például Boros Istvánnál, a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet ágazatve­zető kertészmérnökévei, akitől már eddig is kaptak segítsé­get. Kapcsolatot ápolnak a Szilasmenti Termelőszövetke­zettel, ahová ellátogatva a la­boratóriumot is megismerhet­ték. A kör 25—30 tagból áll, de gyakran kibővülnek a család­tagokkal. S hol találkoznak? Ha éppen nem egymás kert­jeit szemlélik, a művelődési központban vagy a népfront klubházában gyűlnek össze. B. G. SZEMEK. Az évente szoká­sos megemlékezés a gödöllői Török Ignác-szobornál. A ne­vét viselő gimnázium, a szak­munkásképző, az általános is­kolák diákjai, politikai és tár­sadalmi szervek képviselői so­rakoznak félkörben. Bámész­kodó alig akad. Nyirkos leve­gő, az előbb még szemerkélt. Borzongásomat a csinos lá­nyok látványa enyhíti. Majdnem húsz perccel ké­sőbb kezdték az ünnepséget. Elénekelték a Himnuszt, az igazgató szemével jelez, ki, mi következik. A kis térre Lada gördül be. Gazdája akkurátusán a kerí­tés mellé kormányozza. Ki­száll. Határozott léptekkel jön oda hozzánk. Mellettem áll meg. Végigpásztázza a csopor­tot. Mintha keresne valakit. Mintha mindenkit egyenként az emlékezetébe akarna vésni. Ö a csoportot, én őt nézem. Kisvártatva elindul. A félkör­ben állók mentén halad, szeme közben a tömegen. A túlsó ol­dalon is áll kis ideig, majd fölmegy az iskola oszlopos előterébe. Onnan tartja szem­mel az ünneplőket. Megkérdezem a mellettem álló iskolaigazgatót: ki ez az ember? — Nem ismerem, az­zal a Ladával jött. Ettől fogva nem a lányokat mustrálgatom. Azt az embert nézegetem. Ki ez? Mit akar? Mit figyel? S honnan tudta, hogy késve kezdik a műsort? MESTEREK. Rég nem lát­tam Maczkó Máriát. Gödöllőn jártában, ha csak néhány perc­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 247. SZÁM 1988. OKTOBER 15., SZOMBAT Szolgálni a lakosságot Sokszor bizalmas természetűek ^ Váci Mihály egyik visszaemlékezésében írja: amikor a ^ nyíregyházi tanítóképzőben tanulmányait befejezte, el- ^ határozta, hogy az egyetemre jelentkezik. Felutazott f. Budapestre, ám amikor az egyetem épületében ráakadt ^ a tanulmányi osztály kétszárnyas, rézkilincses, párná- ^ zott ajtajára, nem mert belépni, visszaindult a tanyai f iskolába, s lemondott arról, hogy valaha is egyetemi g hallgató legyen. Tanácsot kérnek Volt alkalmam látni, ho­gyan toporognak a különböző hivatalok előtt az ügyeiket in­tézni akaró állampolgárok, s milyen alázattal, gátlásaikkal küzdve mondják el problémái­kat, gondjaikat az íróasztal mögött ülőknek a település lakói. Valami mély és ősi ösz­tön. őrzi a hatalom és az egy­szerű állampolgár közötti el­lentétet, amit a kérelmező vagy csak tanácsot kérő nap­jainkig sem tudott legyőzni. Azt hiszem, ennek az ellen­tétnek az oldását is segítik a tanácsaink — Gödöllő, Pécel, Aszód stb. — által szervezett ügyfélszolgálati irodák, ame­lyek létrehozása a tanácsi igazgatási munkának a kor­szerűsítési törekvéseit is jel­zi. Mohácsiné Szelczei Erzsébet az aszódi ügyfélszolgálati iro­da vezetője. Engedélyével az elmúlt hét szerdáján egész délelőtt az ügyfélszolgálati irodán tartózkodtam és azt fi­gyeltem, milyen ügyekben ke­resik fel az itt dolgozókat az ügyfelek és milyen kéréseket, tanácsokat kérnek a háromta­gú apparátustól. Meglepődtem a kérések so­kaságától, az előadottak sok­színűségétől, különbözőségétől. Volt asszony, aki a férjétől való különélést kívánta iga­zoltatni, volt, aki jogerős bí­rói végzésének a végrehajtá­sát kérte, akadt, aki vadkárt jelentett be, de olyan is pa­naszkodott, akinek a diófájá­ról leszedte a termést a szomszéd, mert a fa néhány ága átnyúlik annak kertjébe. E y fiatalember nyugdíjas apósának kívánt iparengedélyt kiváltani, ugyanakkor saját re is, be szokott ugrani hoz­zám. Csak nem beteg? Vagy külföldön lenne? A múlt hét végére hirdetett népművészeti találkozó programfüzetében la­pozgatva kezdtem aggodalmas­kodni. A meghívott népművé­szet ifjú mesterei közül hiány­zott a neve. Éppen ő nem lép föl, az idevalósi? Ennek nyo­mós oka lehet. E hét elején arról hallottam csicseregni a madarakat, Maczkó Máriának semmi baja, énekelt volna, de nem kapott meghívást. Azért nem, csicse­regték a madarak, mert rossz a viszonyuk a főszervezővel. Arról nem csicseregtek a ma­darak, hogy ennek ki vagy mi az oka. Engem ez nem is ér­dekel. Lehet, hogy Maczkó Máriában van a hiba, lehet, hogy a főszervezőben. Ez az ő magánügyük. A gálaműsor vi­szont közügy. A népművészet ifjú túrái mesterének meghí­vása nem lehet függvénye, hogy milyen a viszonya a fő­szervezővel. Ugyanis nem a maga kedvtelésére hívja meg, hanem a közönségnek. Ame­lyiknek, amelyikért az egészet rendezik. KULTURÁLTAN, a szerv valamit elrontott, ami néhány száz embernek kellemetlen Azt mondja a szerv vezetője, értesíteni kell az érintetteket, Igen, igen, mondja a szerv egyik tagja, kulturált hangú iparának szüneteltetését kérte. Feketébe öltözött asszony a hagyatéki leltár elkészítésének időpontja iránt érdeklődött. Mohácsiné Szelczei Erzsé­bettel összegeztük a délelőtti tapasztalataimat, s megtud­tam, hogy az Aszódi Tanács ügyfélszolgálati irodáját 1983. február 1-jén szervezték meg. amikor hárman 'kezdték a munkát a jelenlegi családi iroda helyén. Az a cél vezette a tanácsi vezetőket, hogy az iroda köny- nyen megközelíthető legyen. Ekkor két fóntos feladatban fogalmazták meg tevékenysé­güket: az itt dolgozók lássa­nak el bizonyos szolgáltató te­vékenységet, és végezzék el azokat a hatósági munkákat, amelyek azonnal vagy három, nyolc, illetve tizenöt napon belül elintézhetők. Külön ügyrenddel A megszervezést illetően ha­marosan kiderült, hogy az ál­lampolgárok szívesen veszik igénybe az ügyintézők munká­ját, ezért a tanácsi vezetés ha­tározatot hozott az iroda meg- nagyobbításáról és a szüksé­ges munkák elvégzése után tavaly szeptembertől új, a je­lenlegi helyen kezdték el mű­ködésüket, külön ügyrenddel és munkaköri leírásokkal, amelyet a végrehajtó bizott­ság hagyott jóvá. — Sajnos — mondja Mohá­csiné —, az iroda elhelyezése most sem előnyös, hiszen egy oldalfolyosóról nyílik, nem esik az ügyfelek közlekedési útvonalába, s egyetlen irodá­ban fogadjuk a hozzánk érke­zőket, pedig itt intézzük a birtokháborítási ügyeket is, és ezekhez — sokszor bizal­mas természetük miatt — levelet kell küldeni nekik. Persze, nyomatékosít a szerv vezetője, szemével oldalt vág­va az ügyintézőnek, hogy tud­ja, mi a dolga. Kulturált han­gú levelet! Nahát. Ilyenkor még a fejfájásom is eláll. Kul­turált hangú levél. Mikor baj van. Mikor valamit elrontot­tak. Mikor valami rosszról ér­tesítik a lakók egy rétegét. Máskor nem. Máskor lehet a levél kultúrálatlan. Kioktató, goromba, lekezelő. Beidézem, előállítom, ha nem jön, akkor ez lesz, az lesz. Ügyintéző hölgyek és urak, hát nem arról volt szó, hogy mindig, mindenkinek kulturált hangú levél küldendő? Vagy még nem tetszettek megkapni erről a leiratot? A mintát? A végrehajtási utasítást? GYŰLÖLET. A HÉV gödöl­lői vonalának egyik kereszte­ződésében súlyos karambol történt. Amikor odaértem, a sisakos tűzoltók nagy erőfeszí­tésekkel igyekeztek kiemelni a félig a motorkocsi alá szorult Ladát. Már a vége felé voltak. Elhessegettek néhány bámész­kodót, és na most fölkiáltással kilökték az autót a sínek mel­lé. Az összetört kocsiban nem volt senki. Este volt, a forga­lom állt, a vágányok másik oldalán mentő kék jelzőlám­pája villogott. Az újabb jöve­vények első kérdése megegye­zett: megmaradt? szükséges lenne egy külön te­rem, egy külön tárgyaló. Este hatig hétfőn Aranyos Péterné igazgatási előadó az ipari, kereskedelmi ügyeket s az ezekkel kapcso­latos engedélyezési eljárásokat végzi, és sokszor van gond­ban, hiszen a különböző ide­vonatkozó rendeletek mosta­nában gyakran változnak. — Naponta tíz, tizenöt ügyfél fordul meg nálam — mondta érdeklődésemre. Dr. Rácz Zol­tán szerteágazó munkaköréből a leggyakoribbak a tartási, életjáradéki, öröklési szerző­désekkel kapcsolatos ügyek, a kishaszonbérleti szerződések, az általános örökösödési prob­lémák. — A hatósági munka mel­lett — tájékoztatott az iroda vezetője — felvilágosítást nyújtunk minden, a tanácsi igazgatás hatáskörébe tartozó ügyben, ezekben beadvány- mintákat szolgáltatunk, közre­működünk a szakigazgatási szerv hatósági munkájának előkészítésében. A hozzánk fordulókat a hét minden mun­kanapján reggel 8 órától dél­után négyig fogadjuk, hétfő kivételével, amikor este 6 óráig állunk az ügyfelek ren­delkezésére. Idősebb férfi állt meg za­vartan Aranyosné asztala mellett. Illetékbélyegre lenne szüksége, de a posta messze van. Aranyosné elmondja, hogy illetékbélyeget is tarta­nak. Ügy tűnik, az ügyfélszol­gálati iroda valóban az ügy­felek érdekében s az ügyin­tézés meggyorsításáért végzi munkáját. F. M. Október 15-én és 16-án: Kölyökbanda. Színes francia filmvígjáték. 4 órakor. Trükkös halál. Színes, ma­gyarul beszélő amerikai kri­mi. 6 és 8 órakor. Nézegettem a mentőautót. Mit csinálnak bent? Mikor in­dul? Vagy már nem is érde­mes elindulni? A mentőautó mellett egyenruhások álltak. Rendőrök, vasutasok. És egy civil. Az időről időre a hom­lokára szorított valamit. — Az vezette a kocsit — mondta egy tájékozottabb ember. Kö­zelebb óvakodtam. Bal szem­héja repedt föl. Arra szorítot­ta időnként a vattát. Újabb bámészkodó érkezett. Megmaradt? Meg, ott áll, vá­laszoltam. Ez se fog többé au­tót vezetni, mondta gyűlölköd­ve a férfi, örökre elveszik a jogsiját. Bele a pirosba. Biz­tosan be volt rúgva. Persze, részegen ült a volán mögé. Ezt csinálják, ezért van a sok bal­eset. Elhúzódtam. Ez még majd megver. Semmit sem tud az esetről, a szenvedő felet sem ismeri, s úgy beszél róla, mint egy bűnözőről. Ismerem azt a keresztező­dést. Újabban azt csinálja a vasúti lámpa, hogy pirosra vált, holott nem is jön vonat, aztán ismét fehérre, néhány pillanat múlva megint pirosra. Ilyen játékosan. S ha majd megint összejönnek a véletle­nek, esetleg éppen engem kap el egy motorvonat. Rólam be­szél egy ismeretlen gyűlölköd­ve. Ha egyáltalán megmara­dok. Kör Pál ISSN 0133—1S57 (GödöUöl Hírlap) Mindennapi apróságok i SZÖWSfiTT 1EGYZET BS Hajnalig Köszönöm anyám, hogy felneveltél. Ezek a szavak és a szavakkal egybeforrott dallam visszhangzott ben­nem és ismétlődött, újra és újra a gödöllői művelődési központ színháztermének székében ülve a hagyo­mányőrző együttesek talál­kozója szakmai bemutatói­nak szünetében. Az össze­zárt függöny mögött a cso­portok próbáltak egymás után. Azon gondolkodtam, vajon miért remegek meg minden egyes alkalommal, amikor meghallom ezt a dalt. Miért homályosodik el a látásom akkor is, ha nem színpadról hallom a verssorokat, hanem egy lakodalmas sátorban, mi­közben fényképeznem kell a búcsúztatást! Na nem szemrehányást teszek ma­gamnak, örülök, hogy még tudok így érezni. Kire tartozik a te örö­möd, hogy könnyezni is tudsz? Senkire, motyog­nám már, amikor valaki leül mellém. Nem is ven­ném észre, ha nem szólíta­na meg. De megszólít és ugyan­azt mondja, amit magamba zárkózva gondolok! Néző­társam tizenkét éves kislá­nya is szerepel az egyik csoportban. Hazudnék, ha elferdítve a valóságot, azt írnám, az apuka az első pillanattól az utolsóig szemlélője a varázslatos táncoknak. Sőt, amikor ide­érkezett, földijei a tapso­kat megköszönve már levo­nultak a színpadról. Bizony ennek az apukának is volt valamilyen munkája a heti szabadnapon, ami elől nem tudott kitérni. Valószínűleg én sem ülhettem volna vé­gig itt, ha nem ez a mun­kám. Ismerősöm — mondhat­ni — most nem is apuka­ként járt itt. Figyeljük csak vallomását! Sajnos nem tu­dok sokáig itt maradni, de úgy érzem, a színházte­remben eltöltött fél óra él­ményeivel gazdagodtam, sőt azt hiszem, kicsit kü­lönb is lettem azoktól, akik nem voltak itt, akik nem szoktak itt lenni. Akik nem érzik annak a szükségét, hogy elérzékenyedve meg­tisztuljanak. Nem igaz az, hogy csak a szépirodalmi művek, az ismert szerzők drámái keltenek olyan ha­tást, amellyel kiemelke­dünk a köznapok feszült­ségekkel terhes világából, hogy másnap újult erővel próbáljuk másképp folytat­ni azt, amit nem biztos, hogy sikerül másképp foly­tatni. De olyan jólesik ne­kiveselkedni! Ám nem csak arról van szó. Megjegyzendő, néző- társam első kérdése az volt, hogy miként szerepeltek fa­lujának képviselői. Azután elmesélte, mennyire fájdal­masan tapasztalta középis­kolás éveiben, hogy míg ő kollégista volt, otthon ma­radt társai együtt is ma­radtak. ök készülhettek a szüreti felvonulásra, embe­rem pedig csak nézhette a vasárnapi eseményt. Milyen lehetősége maradt a közösségi szórakozásra? A lakodalmakban a legto­vább kitartók közé tarto­zik. Nagyon szeret lagziba járni. Ebben a partvonalon túlról gyakran kritizált ün­nepségben ugyanis számos értékes hagyomány erősíti az egyén és a közösség kap­csolatát. A lakodalom cse­lekményei szokásokra épül­nek, ezért senki sem érzi úgy, hogy mesterkélt. Ha rendezők kezébe adnánk a lakodalmat, könnyen lehet, hogy nem is hangzana el az a dal, amelynek első so­rát idéztük. Elfelejtenék a szakemberek, vagy beik­tatnának valamilyen kevés­bé földhözragadt alkotást. De kinek lábadna akkor könnybe a szeme? A lakodalmak alkalmi események, a pávakörök, a népi együttesek, a táncosok rendszeresen találkoznak. Azonos tulajdonságuk, hogy mindkettő jelentős közös- ség-összetartó forma körze­tünk községeiben. Az utób­biak országos hírnevűek. Nem kényszeredetten írunk róluk, hanem szívünk tisz­ta szeretetével. Balázs Gusztáv

Next

/
Oldalképek
Tartalom