Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-15 / 247. szám

6 1988. OKTOBER 15.; SZOMBAT A dunavarsányi iskola kálváriája Még csoda, hogy le nem égett Nemsokára befejeződik a dunavarsányi iskola felújítása. Ez a szűkszavú, csak a tényekre korlátozódó információ ke­veset mond a kívülállóknak, annál többet egy dunavarsányi­nak. Ugyanis ennek a korszerű­sítésnek, de még inkább az is­kolának, története van. Pedig nem is gondolná róla az em­ber, hiszen nincs benne sem­mi különös. Ablakok, ajtók a helyükön vannak, felülről tető zárja le az épületet. Ezekben a napokban az utolsó simítá­sokat végzik a szakemberek. Még nem készült el a járda, s az épület egyik szárnya egyelőre a munkások biro­dalma. De a fal már új fes­tékruhában pompázik. Tehát az, aki körbejárja az iskolát, jóleső érzéssel konstatálhatja, rövidesen szép otthonuk lesz a varsányi gyerekeknek. Összebiíincselt falak Csakhogy ennek előzménye van, ráadásul nem is akármi­lyen. Az egész történetnek talán legfigyelemreméltóbb része maga az iskola, s az épü­leten, valamint az épületben alkalmazott „technikai" fur­csaságok sora. Pedig, aki az egészet megálmodta, rendkí­vül jó név a szakmában, Szrogh György építész, ö ter­vezte a Budapest Körszállót, s az ő nevéhez fűződik a váci városközpont rekonstrukciója. — De higgye el, nem a ter­vező tehet erről — emlékezik vissza a hatvanas évek elejére az iskola igazgatója, Szabó Lajos. — Hanem a kor. S hogy mi volt ennek a kor­nak a bűne? 1960-ban felépült a dunavarsányi iskola, amely csak azért lett hat tantermes, mert a nyolc tantermeshez már kellett volna tornatermet is építeni. Az pedig már túlsá­gosan megemelte volna a költ­ségeket. Pénzből már akkor is hiány volt! Ám ez csak egy a sok kérdőjel közül. A karácsonyi szünetben, 1960 decemberében költöztek át a diákok és nevelőik az új épületbe, amit 1961 januárjá­ban életveszélyessé nyilvání­tottak, annyira megsüllyedtek a falak. Mint kiderült, eltért az eredeti tervtől a kivitelező 23. Állami Építőipari Vállalat, amikor az alapokat készítet­te, s ez a vizenyős területen majdnem végzetes következ­ménnyel járt. Szerencsére kü­lönösebb baj nem történt, ha csak az nem, hogy a gyerekek visszaköltöztek a régi falak közé, s az újban ismét az épí­tők vertek tanyát. Egész augusztusig ott voltak. Ez idő alatt háromszázezer forint értékben valósággal összebilincselték a repedezett falakat, s megerősítették az alapokat a Budapesti Műszaki Egyetem szakemberei által ja­vasolt eljárás alapján. Érde­mes megjegyezni, hogy az ok­tatási intézmény megvalósítá­sa hárommillió forintba ke­rült! Ez után az akció után még három évig vizsgálták a népi ellenőrök, az építészek, a kivitelezők, hogy megállapít­sák, mi okozta, s ki a felelős a hibáért. Épp, hogy elcsitultak ennek a hullámai, újabb gond oko­zott fejtörést az iskola igazga­tójának és a község vezetői­nek. Mégpedig a tanterem- hiány. Már az építéskor is ke­vés volt a hat oktatószoba, ám ahogy múltak az évek, egyre gyötrőbbé vált a szű­kösség. Végül a szülők társa­dalmi összefogással, kisiparo­sok segédletével hét tantermet építettek az eredeti iskolá­hoz. Igaz, ehhez be kellett fed­ni a nyitott zsibongót, ahon­nan a latrinarendszerű, űr­gödrös WC nyílt. így képte­len, minden bizonnyal egye­dülálló helyzet alakult ki a huszadik század második fe­lében, Budapesttől huszonöt kilométerre! Ez az állapot egészen 1985-ig tartott. Ekkor az udvaron található mélyfú­rású kút és egy búvárszivaty- tyú alkalmazásával elkészült a vizesblokk, s a szégyenletes illemhely kikerült a falak kö­zül. Adósok börtöne De már akkor tudta min­denki, hogy ez nem elég és rövidesen sort kell keríteni az intézmény teljes felújításá­ra. — 1985-ben úgy terveztük, hogy még a hetedik ötéves terv idején rendezzük ezt a dolgot, s körülbelül kétmillió forintot fordítottunk volna e célra. Nyolcszázezret ad a megyei tanács, a többit pedig a község — mondja Kucsera Benő, a Dunavarsányi Tanács elnöke. — Persze, ahogy múl­tak a hónapok, évek, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ennyiből nem úszhatjuk meg a korszerűsítést, hiszen egyre több hibára derült fény, s köz­ben az árak is megindultak az ég felé. Végül is tízmillióba kerül, amihez — az eredeti megállapodás szerint — nyolc- százezret adott a megyei ta­nács. — Es a többi? — Építési telkeket alakítot­tunk ki a két Varsány kö­zött, s ezeket értékesítjük. Ha elkelnek, vissza tudjuk fizet­ni a felvett hiteleket, hiszen eddig ebből finanszíroztuk a kivitelezést. Ha nem, akkor megyek az adósok börtönébe. Magunk után kullogunk Reméljük, ez nem követke­zik be, az azonban már biz­tos, hogy heteken belül bir­tokba veszik a tanárok és a diákok az egész iskolát. — Kicserélték a régi ajtó­kat, ablakokat, bevezették a központi fűtést, a régi olajos padló helyett végre parket­tán járunk mi is — sorolja a változásokat Szabó Lajos. — S végre kicserélték az egész elektromos hálózatot. A hat­vanas években textil szigetelő- anyaggal vonták be a vezeté­keket, de mikor megnőtt az elektromos terhelés — műkö­désbe lépett a búvárszivattyú, írásvetítőt, magnót alkalmaz­tunk —, a régi vezetékek nem bírták a megnövekedett mun­kát. A szigetelés elporhadt, s gyakran füstölt a fal. — Még csoda, hogy le nem égett az egész iskola — kiál­tott fel az egyik villanyszere­lő, mikor kibontották a falat. Az elektromos rendszer cseré­jét kedvezményes áron végzi egyébként a dunavarsányi Pe­tőfi Tsz építő részlege. A jövő hónapban már egy teljesen megújult iskolába jár­nak a gyerekek. Ez a rekonst­rukció óriási terhet jelent a tanácsnak, s az a szomorú, hogy ezzel még mindig nem oldódik meg az oktatás min­den gondja Varsányban. A ki­segítő osztályok még váltott rendben tanulnak, a nagyvar­sányi alsó tagozatosoknak még mindig nincs helye. Fiedler Anna Mária Köz- ás magánpénzből Égből érkező kívánságok Szentendrén is napirendre került a városi kábeltelevíziós rendszer megépítése. Elsősor­ban a lakótelepeken élők ost­romolják a tanácsot ezzel a kéréssel. Érthető, hiszen mi­nél sűrűbben lakott egy terü­let, annál kisebbek a csalá­dokra jutó költségek. A három műholdas progra­mon kívül válogathatnának a csehszlovák és szovjet tévé- és rádióadások között. Akár speciális igényeket is megfo­galmazhatnának, kérhetnék például a nemzetközi mozi, a reklám vagy információs csa­torna képeit, vagy a városi körzeti műsort. Kizárólag a kábelek kapacitásától függ, hogy a fentieken kívül mi mindent lehet még fogni a ké­szülékeken. A növekvő lakossági igény hatására a városi tanács vb városüzemeltetési osztálya ter­vezi, hogy a helyi kezdemé­nyezésű rendszerek kiépítésé­hez műszaki támogatást nyújt. Sőt, a tanácstestület döntése alapján sor kerülhet a köz­ponti elemek (fejállomások, gerinchálózat, városi stúdió, központi parabolaantenna) közpénzből történő megvaló­sítására. A dolog annyira előrehala­dott állapotban van, hogy a tanács illetékesei öt cégtől — köztük két hazaitól — áraján­latot kértek. A Philips cég is jelezte érdeklődését. Mindkét hazai ajánlat egy­két fejállomással és egyká- beles (32 csatornás) gerinc­vagy csillaghálózattal számol. Ezekkel a rendszerekkel szin­te minden, környezetünkben fekvő állam tévéjének és rá­diójának adása fogható lenne, természetesen a műholdas programokon kívül. A buda­pesti Globál Kábeltelevízió Kft vállalná a teljes beruhá­zás lebonyolítását, a hálóza­tok üzemeltetését, a műsor­szolgáltatást. Amennyiben a lakótelepeken például ezer előfizető jelentkezne, hat- és kilencezer forint körüli összeg­be kerülne egy családnak a kábeltelevízió bevezetése. A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy a kábeltele­vízióra szükség van, s meg­várják a Philips cég ajánla­tát. Ennek ismeretében hatá­roznak arról, melyik jelentke­ző kapja meg a munkát. V. M. Mihály győzelme Az öreg legtöbbször csak ebéd után, vagy ha sok dol­ga volt, estefelé vette kézbe az újságot. Akkor aztán meg «.em állt az utolsó mmdatig. Megvárnak a hírek, ráérek velük — szokta mondogatni. Nyomós oka volt annak, ha reggeli előtt nekiült olvasni, olyankor mindig valami nagy szenzációt remélt felfedezni a hasábokon. Mostanában megint valami furcsa nyugtalanság vett erőt rajta. Mihelyt meghallotta a postás szöszmötölését, már ug­rott is a papucsába, s úgy ahogy volt, csíkos gatyájában kicsoszogott a ládához. Felesége nem volt ennyire odaadó olvasó, őt inkább csak az apró érdekességek, rendőri hírek érdekelték, de férje vi­selkedéséből mindig megtud­ta, hogy valami fontos történ­hetett a világban. Most is le­si, várja a lapot. Clcelődve bökte oda neki. — Ma is a Mihályról írnak? — Róla. — Ennyi volt az öreg válasza. Ujjai közt meg­remegett a papír, amint sze­mét végigfuttatta a szalago­mén. — És mit Írnak róla? — Győzött. Megválasztották. Hála istennek, mégiscsak több a barátja, mint az ellensége. Hát nem őrület? Pali öcsém­ről azt se tudom, meggyó­gyult-e már a lába, aztán ott van ez az ismeretlen ember ezer kilométerekre, és druk­kolok neki. Az asszony nem szól sem­mit. Ismerte jól az öreget. Lel­kesedett ő már máskor is. Komolyan hiszi-e vajon, hogy nem lidércfény az, amit me­gint maga elé képzelt álmo­dozó elméjével. •. —ay Profilváltás a HAGY-nál Vállalják a buktatókat is Több mint egy éve hatá­rozta el a váci Híradástech­nikai Anyagok Gyárának ve­zetése, hogy a stabil gazdál­kodásra törekedve új gyárt­mányokkal jelennek meg a piacon. Ilyen volt a dallam­csengő, az elektromos gáz­gyújtó, s ilyen a tavalyi nem­zetközi vásáron bemutatott gázriasztó, illetve az ecomé- tér elnevezésű gépjármű-fe­délzeti műszer. Új termékek Ügy vélték, olyan elektro­technikai esziközök felfuttatá­sát szorgalmazzák, amely az energiatakarékosság jegyében egy új termékcsoporttal gazda­gítja a gyár profilját. Üzleti si­ker esetén biztonsággal hagy­hatják majd el a kevésbé kere­sett termékek készítését. — Ismert a mondás, aki so­kat markol, keveset fog — mondja Pádár Sándor igaz­gató —, az új termékeink gyártása és értékesítése során Mit tud a ecométer? Ellenőrzik a fedélzeti műszert (Vimola Károly felvétele) „Szükségesnek tartjuk a tanács vezetőinek figyelmét felhívni arra, hogy a tele­fonberuházás ügyében nem a helyi hatóság képviselői­ként, hanem a telefon­igénylők megbízottaiként járnak el. Tevékenységü­kért a megbízókkal szem­ben egyebek mellett sze­mélyes anyagi felelősség­gel is tartoznak." — E sza­vakkal fejezik be meglehe­tősen ingerült hangú leve­lüket az ürömi telefon­igénylők. Ügy vélem, feles­leges megjegyezni, hogy en­nek az ingerültségnek meg­van az oka. Az igazgató garanciája Lesz-e telefonbotrány Ürömön? — Ez év januárjában hív­ták össze a két község, Üröm és Pilisborosjenő telefonigény­lőit a tanács képviselői azzal, hogy még idén telefont kap­nak az igényjogosultak, ha a határidőig befizetik a megál­lapított harmincháromezer fo­rintot — világít rá a nyug­talanság okára dr. Bárdos Péterné, az ürömi telefon­igénylők egyike. — A tanács megkötötte a szerződést a ke­rekhegyi kisszövetkezettel a kiviteli és engedélyeztetési ter­vek elkészítésére. Csakhogy a pilisborosjenői tervet március helyett júniusban, az ürömit május helyett szeptemberben vitték szakbizottság elé! Hogy lesz ebből decemberre telefon? Arról nem is beszélve, hogy a költségvetés szerint a lakos­Ságtól összeszedett tizenkét­millióval szemben 13,5 millió­ba kerül a beruházás. Ki fi­zeti a különbözetet? Szervez­tünk társadalmi bizottságot, amelyben felkértünk egy gya­korlott beruházót, hogy kép­viselje a tanáccsal szemben az érdekeinket. Ám a tanácson sajnos semmibe vették, s meg­tagadták tőle az információt. Nem tudom, hogyan gazdál­kodtak korábban a közpén­zekkel, de egy biztos: nem hagyjuk, hogy a mienket el­herdálják! A helyzetet bonyolítja, hogy múlt hónap közepén az ürö­miek újabb információt kap­tak: a telefonhálózatot Pilis­boros j enőn kezdik kiépíteni. Ez ellen is szót emeltek leve­lükben: A lakosságtól össze­gyűjtött pénz kevesebb, mint a költségvetésben megfogal­mazott összeg, s így reális az a veszély, hogy mire az épí­tők Ürömre érnek, a pénz el­fogy, s így az ürömieknek se pénzük, se telefonjuk nem lesz. Ugyanakkor az elemi de­mokrácia is megköveteli, hogy Ürömön kezdjék el a kivitele­zést, mivel itt kétszer annyi az igénylő. Ráadásul jóval ol­csóbb a meglevő műszaki al­építmények miatt a beruházás költsége. Ha mégis Pilisboros­jenőn kezdődne el az építke­zés, akkor az a képtelen hely­zet állna elő, hogy nem egy­szerűen előbb jutnak telefon­hoz, hanem részben az ürö­miek pénzén. Természetesen ezek a két­ségek mind megfogalmazódtak azon a tanácsülésen, amelyen a tervet véleményezték a ta­gok. Olyannyira, hogy az eie- deti változatot csak megfelelő módosításokkal, nagy vita után fogadták el. Ragaszkod­tak ahhoz, hogy a tényleges szerződésben vállalt összeget ne módosíthassa semmilyen okból sem a kivitelező. Fon­tosnak találták azt is beverni a tanácstagok a szerződésbe, hogy a tanács csak megfelelő ellenjegyzéssel fizetheti ki a postának a munkáért járó pénzt. Sajnos ez a bizalmat­lanság abból ered, hogy a ke­rekhegyi kisszövetkezet a ké­sedelmes tervszállítással egy­szer már eljátszotta a becsü­letét. — S mi a garancia ezek után arra, hogy határidőre, a megfelelő minőségben elkészül a telefon, s az ürömiek való­ban megkapják a pénzükért azt, amiért befizették? — kér­deztem Selmeczy Lászlót, az Ürömi Közös Tanács elnökét. — A Budapest-vidéki Pos­taigazgatóság igazgatója, Szat­mári Géza személyesen vállalt kezességet, hogy határidőre elkészül a rendszer. Bár eh­hez az is szükséges, hogy más területekről — hiszen há­rom megyében dolgozik a kis­szövetkezet — ideirányítsák a szakembereket. — Ki fedezi a majd kétmil­liós többletköltséget, amit el lehetett volna kerülni, ha a határidőkben vállaltak szerint dolgozik a kisszövetkezet? — Fele-fele arányban a posta és a tanács. — S még egy kérdés. Hol kezdik a kivitelezést? — Pont azért, hogy meg­nyugtassuk mindkét község lakóit, a két település között levő konténertől két irányban indul a munka. Ügy tűnik, a telefonbot­rány egyelőre elmarad Ürömben. Sajnálatos azon­ban, hogy ehhez több le­vélváltás, az igazgató sze­mélyes garanciája kellett. Ha az ígéretet nem váltják be, valószínű semmi nem akadályozhatja meg o bot­rány kirobbanását. F. A. M. mi is leszűrtük a tapasztala­tokat, olykor bizony talán merészebbek, kockázatot job­ban vállalók is lehettünk vol­na, de mi mégis úgy érezzük, helyesen döntöttünk, amikor profilváltási stratégiánkat ki­dolgoztuk. A gázérzékelő ese­tében egy saját fejlesztésű újdonságról van szó, s még talán monopolhelyzetben is lehetnénk, hiszen mi vagyunk pillanatnyilag az országban az egyedüli gyártók. Egy telepí­tett berendezés ez, amely me­tán, propán-bután és vissza­áramló füstgáz veszélyes kon­centrációja esetén riaszt. A műszer jó, működik, s el is adtunk belőle 2000-et, még­sem minősítjük egyértelműen sikernek. Nem voltunk elég előrelátóak, alaposabban ki kellett volna dolgoznunk az alkalmazástechnikát a fel­használási területek pontos megjelölésével. Három típus — Érdeklődés volt, s van — folytatja Varga László ér­tékesítési osztályvezető. — S most nekünk az a feladatunk, hogy átnyergeljünk, úgymond a nagyfogyasztókra. Eredetileg családi házak védelmét akar­tuk megoldani, de már itt rossz volt a koncepció. A mű­szer ára sem túl kedvező, 4000 forint, s igaz, hogy riaszt, de „segíteni" nem tud, tehát a gázszivárgást nem szünteti meg. S mit ér a legszebb si- vító hangú figyelmeztetés, ha a lakók nincsenek otthon? A felhasználási terület kiszéle­sítésénél alternatíva lehet, ha a készülékgyártókkal is fel­vesszük a kapcsolatot. A gépjármű-fedélzeti kom­puter iránt tavaly a vásáron hatalmas érdeklődés nyilvá­nult meg. El is adtak belőle jó pár ezret, de mostanában csökkent kissé a kereslet. A műszer ára, áfával együtt 5963 forint, de csakis akkor, ha itt, a gyárban szerelteti be a vevő. Három típusra — Lada, Skoda és Dácia — készítik még csak egyelőre az ecomé- tereket, de tervezik a bőví­tést. A műszer méri, átlagolja és összesíti a gépjármű leg­fontosabb menetadatait, s ki­jelzi a fogyasztást, a sebessé­get, a fordulatszámot a veze­tőnek. Hosszú távon — Hát éppen ez az, amin változtatnunk kell. Az eco­méter magyar szabadalom, Szalay László mérnök talál­mánya. Mi innovációs tevé­kenységet vállalva menedzsel­jük a gyártást. Menet közben derült ki például, hogy a mű­szer túl gyors, két másodper­cenként „bombázza” a vezetőt az adatokkal, s ez gyakorla­tilag követhetetlen. Szeret­nénk pontosabbá is tenni, most plusz-mínusz 5 százalé­kot „tud” az ecométer. Nem utolsó szempont az sem, hogy kidolgozzuk, hogyan adhatjuk olcsóbban. Az ecométer nem divatherkentyű, hanem hasz­nos segítőtárs, nemcsak taka­rékos vezetői stílusra tanít, de az autójavítókban mint diagnosztikai műszer is jól használható. A vád gyár vezetői a pro­filváltásnál hosszú távú ter­veket kovácsolnak. A haszno­sítás módjai az útkeresés ösz- szes buktatóit is megmutatják, de ők vállalják ezt. Tisztessé­ges munkával tisztességes ha­szonra törekednek. Bellér Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom