Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

1988. OKTÓBER 13., CSÜTÖRTÖK Talpaló gmk Hiányt pótolnak Szigetszent- milüóson a Skála Márkában megnyílt Talpaló gmk üzleté­ben, ahol mindenféle lábbeli talpalását, javítását két napon belül elkészítik. Szükséges volt a megnyitás annál is inkább, mert a városban lévő egyet­len kisiparos nem győzte a munkát (Erdősi Ágnes felvétele) Egy szentendrei döntés háttere Nem kérnek a légszennyezésből Rádióriport is foglalkozott vele, hogy a Szentendrei Váro­si Tanács illetékesei nem en­gedték meg a jó hírű Pest Me­gyei Műanyagipari Vállalat­nak, hogy a helyi Erdészeti Gépgyártó Vállalattól súlyos milliókért megvásárolt telep­helyen megkezdje a rpűvese- kezeléshez szükséges gyógyá­szati eszközök gyártását. A hír első hallásra fejcsó- válást vált ki az emberből. Ráadásul a Pemü igazat mond, amikor azt állítja, hogy nép- gazdasági és egészségügyi ér­dek fűződik e termékek ké­szítéséhez. A 14 300 négyzet­méteres terület és csarnok a város ipari övezetében fek­szik, a Kőzúzó utcában. Az éremnek azonban — mint minden esetben — két Oldala van. A kisebbik probléma az, hogy a Pemü nem tájékozó­dott az üzlet megkötése előtt, hogy mit lehet tenni és mit nem Szentendrén. Mert akkor időben megtudhatta volna, hőgy a Dunakanyar idegen- forgalmáról és művészetéről híres városában érvényes a több évtizede követett koncep­ció. Csak olyan ipart és szol­gáltatást engednek a telepü­lésre, amely környezetkímélő. HÉV-karbantartóbázís Ráckevén Versenytárgyalás után A HÉV vonalain és állomá­sain történő változásokat az utazóközönség is figyelemmel Fűtéspróba Szigetszentmiklóson Hiányzó alkatrészek A rövid ideig tartó hűvös idő után ismét nyárias meleg van. A Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint tovább tart az októberi nyár, így a távfű­tés leállt. Többéves tapasztalat alap­ján a Fővárosi Távfűtő Mű­vekhez igazodva szolgáltatja a meleget a szigetszentmiiklósi fűtőmű. Amikor a fűtési idény kezdete előtt már fűtenek a fővárosban, Szigetszentmikló­son iis hasonlóképpen kell cse- le'kedniök a szakembereknek. Azért is, mert az a néhány kilométernyi távolság nem je­lenthet nagy hőmérsékletkü­lönbséget, másrészt a helyr beliek kérésére sem mondhat­nak nemet, ha máshol már fűtenek. Néhány napig meleget szol­gáltatott a fűtőmű Sziget- . szentmiiklóson is. A főpróba — miért ne nevezhetnénk an­nak? — jól sikerült, az érin­tett mintegy ezer lakásból nem érkezett különösebb pa­nasz a központba. Néhány he­lyen „légtelenítettek”, hogy a radiátorok egyenletesen me­legítsenek, de ezzel a munká­val hamar végeztek a szak­emberek. Több lakóépületben karbantartási szerződés alap­ján végzi a fűtőmű a szüksé­ges javításokat’. E szerződés előnye már jelentkezik, hiszen amíg a lakások újabbak vol­tak — többen ezért nem kö­töttek szerződést —, kevesebb gond volt, de az idő előreha­ladtával szaporodnak a pana­szok. S a hiányzó alkatrészek beszerzése még az üzemeltető számára sem egyszerű feladat. Egyre több problémát okoz, hogy a lakótelepen felszerelt FÉG sprirec típusú hőcseré­lők gyártását megszüntette a gyár, alkatrész-utánpótlás nincs, de az importalkatré­szek, anyagok is hiányzanak. Ezek után nem csodálkozunk — bár magunk is szeretnénk —, hogy a szakember azt kí­vánja; legyen még jó idő. ü. E. kíséri, így a ráckevei végállo­máson épülő karbantartóbá­zis létesítését is. A ráckevei végállomáson készülő új léte­sítmény építését az idén kezd­ték el, a megbízást a verseny- tárgyalás eredményeként az Észak-magyarországi Építőipa­ri Vállalat nyerte el. A be­ruházás — amelynek költsége 150 millió forint — első üteme a tervek szerint 1989. decem­ber 31-ig fejeződne be, addig kell elkészülnie a mintegy 100 méter hosszú, kétvágányos, szerelőaknákkal kiépített új üzemcsarnoknak. Ehhez több kiszolgáló egység is épül, ak­kumulátorjavító, szerelőmű­hely és természetesen szociá­lis helyiségek. A beruházás második sza­kasza 1990-ben kezdődik, a ré­gi kocsiszínt lebontják, s he­lyére a korábban is használt elemekhez hasonló méretűek- toől és külleműekből folytat­ják az építkezést. E munkákat a tervek sze­rint 1992-re befejezik, s erre leginkább a karbantartó szak­emberek várnak, hiszen az ed­digi, egészségre ártalmas, hu­zatos, hideg és korszerűtlen műhely helyett egy modern, télen fűthető, a munkakörül­ményeket jelentősen javító üzemcsarnokban végezhetik a szerelvények felújítását, javí­tását. Hiszen e hely vonzerejét fek­vésének szépsége, tiszta leve­gője, városképe is adja. S mi tagadás, A beruházás ismer­tetése címet viselő dokumen­tumban a szakemberek be­vallják, hogy a Garnbró (svéd cég, a világ legnagyobb dialí­zis termékeket előállító vál­lalata) — Pemü vegyesválla­lat üzeme évente 600 kilo­gramm etilénoxidot bocsátana ki a levegőbe. A megengedett érték erre az időre 8100 kilo­gramm. Bagatell, mondhatják a kí­vülállók, hiszen tizenkettede a veszélyes mennyiségnek. Igaz, de nemcsak számokról, hanem elvekről és értékek vi­szonyításáról van szó. Szent­endre lakossága ez esetben biztosan egyetért a városatyák döntésével, mert az engedély megindíthatott volna egy alig­ha kívánatos folyamatot, rést ütött volna a helyes koncep­ción. Az már szinte mellékes, hogy húszméteres kéményt emelnének a beruházók, s az messziről látszana egyetlen­ként, rontva a városképet. A Pemüt egyébként tárt ka- rokkál várja Szentendre. Ám gyártsanak mást, környezet­kímélő terméket. S talán nem ártana, ha vásárlásaikkor a jövőben arra is figyelnének, mi az érdeke a „tulajdonos” település lakosságának. Három kérdés, három válasz Pénz híján középszerűség Az egyik szemünk sír, a má­sik meg nevet — jellemezhet­né az idei turistaszezont dr. Jenkei László, a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal, a Du- natours vezetője. Az idén is nőtt a megyénket meglátogató nyugati turisták száma, ugyan­akkor jóval kevesebb volt a szocialista országokból érkező vendég. Az üresen kongó szál­lodai szobák és vendéglátóhe­lyek a magyar turistákra irá­nyították a figyelmet. Kedvez­mények egész sorával próbál­ják idecsalogatni őket. Vajon sikerül-e? — A Dunatours vezetője meg tudna-e győzni egy négy­tagú átlagos magyar családot arról, hogy legjobban a megye valamelyik, üdülőjében tölthe­tik el a vakációt? — Aligha — int lemondóan. — Több más szocialista or­szágtól eltérően nálunk nincs kétféle árszint, a hazai vendé­geknek is ugyanannyit kell fi­zetniük szolgáltatásainkért, mint a nyugati turistáknak. Például a szentendrei Danu­bius Hotel kétágyas szobája mosdóval hétszáz forintba ke­rül naponta, a pótágy pedig újabb százötven forintba. Ä reggeli külön nyolcvan forint. — Mit nyújtanak ezért a pénzért, milyen a szálloda színvonala? — Néhány évvel ezelőtt, amikor még csak húsz-huszon­öt százalékos „kopottságú” volt a hotel, már akkor is so­kallták a nyugati turisták a szoba árát. Nem is halogathat­juk tovább a felújítását, ha­marosan fél évre bezárjuk a Danubiust. Egyébként a kö­zép szerűség jellemzi a megye legtöbb vendéglátóhelyét. Olyan ez, mint a gyógyszerek között a kombinált por. Min­denre orvosság, de semmit nem gyógyít meg. A fejlesztés­hez nagyon sok pénz kellene, de nincs. Bele kell törődnünk, hogy a gazdag és ennek meg­felelően a magas színvonalat megfizetni hajlandó turisták igényeit nem tudjuk kielégí­teni. — Milyen évet zárnak az idén? — Az első félévben csak­nem hat százalékkal volt ke­vesebb a vendégéjszaka, mint tavaly. A további hónapokban növekedett a velünk kapcso­latba lépők száma, kima­gaslóan jó hónap volt a szep­temberi, csaknem harminc- nyolc százalékkal több nyugati turista kereste fel megyénket, mint az elmúlt év hasonló idő­szakában. Természesen ez a jó hónap nem egyenlítheti ki azt, hogy a szocialista országokból a vártnál jóval kevesebb tu­rista érkezett. — mátrai — Önálló körzet Ráckevén Két új gyermekorvosi rendelő Ahhoz, hogy egészséges fel­nőttek éljenek hazánkban, már gyermekkorban óvni kell a szervezetet a különböző ká­rosodásokkal szemben. Leg­ideálisabb megoldás az lenne, ha körültekintő munkával megelőzhetnénk a betegségek kialakulását, ám a megelőzés általános, minden területre való kiterjesztése egyelőre még csak egy elképzelés. Jó­szerivel annak is örülhetünk, ha minden településre jut elegendő gyermekorvos. Ahogy más község vagy vá­ros, úgy Ráckeve sem volt Szeretettől zsongó jó reggeleket Milyen szikra él a magyarban? bér meg annyit sem szól: jó napot! A kis asztal mellett boszor­kányos ügyességgel fonja a hajlékony, erős lószőnt a mes­ter. Egy gyűrű készítéséhez három formafa is kell, ezek különböző nagyságúak kis vá- jattal a közepükön. A díszí­téshez apró szemű gyöngyöt használ, csillag lesz belőlük vagy virág, mikor mit lát meg a formában. — Mondták, bolond vagy te, Sándor, ne taníts másokat, mert később úgyis keresztül­esnek rajtad. De nekem ak­kora a tudományom, ha szer­teszórom is, marad elég a boldogsághoz. A tárgyaim a szívemhez nőttek, eladni nem nagyon adom. De vittek kül­földre mégis sokat, mert úgy gondolom, hadd lássák, mi­lyen szikra él a magyarban, vigyék hírét a tehetségünk­nek, a történelmünknek. Tud­ja, mindenki a hulló garast nézi, s ez szomorú. Mit kérsz ezért, mondd, — zaklatnak sokszor — mondd már, meny­nyit ér? Amiben az ember lelke él, annak nincsen ára. Ha meghalok, talán padlásra kerülnek ezek a tárgyak, ta­lán széthordják, s használják, de mindenképpen tovább él­nek. Én használati tárgyakat készítek, meleget lopok, szép­séget az életbe. Vitrin alatt meghalnak a tárgyak, egy só­tartót, egy csanakot üveg alá kényszeríteni bűn. Ezekből jó ebédhez ízt kell adni, s utá­na nagyot kortyolni. Tele va­gyok nyugtalansággal, akarat­tal, alkotókedvvel, s ez olykor jó s olykor rossz, nagyon. Tele vagyok nyugtalansággal, akarattal, alkotókedvvel... (Fotó: Erdősi Ágnes) Nem élek valami rangosán, s néha arra gondolok, éjszaka elszököm valahová, ne találja­nak rám. De azt még nem gondoltam ki, hová. Ez csak olyan éjféli keserűség ... Az egy fából faragott ördög­golyó csendesen lendül kis kalitjában, a csontba ágyazott csiga testében tüzet jelez a pici, piros kő. Azt mondja még Bodrogi Sándor, itt, Ká- tán, nem sokba veszik őt, de néha eljönnek az iskolásak, s megnézik milyen varázslat születik. Életem szomorúságát az tet­te virágossá, hogy szépet s jót hoztam magammal. Tisztára sepert, földes pü&lójú szobát, s szeretettől zsongó jó regge­leket. Ajándék ez, amit to­vább szeretnék adni — bú­csúzik az idős mester, s mi­kor becsukja az ajtót, a szil­vafából faragott kicsi ördög hívogatóan meglengeti falra függesztett testét. Bellér Ágnes túlzottan elkényeztetve e té­ren, hiszen még csak önálló gyermekorvosi rendelője, gyer­mekgyógyász apparátusa sem volt. A szigetszentmiklósi ren- delőijntézet. kihelyezett egysé­gében látták el a rászorulókat az orvosok, akik maguk is csak kevés óraszámban ren­delhettek Ráckevén, hiszen Miklóson még több munka várt rájuk. így aztán igazán nem lehet csodálkozni, hogy meglehető­sen áldatlan körülmények uralkodtak a gyermekgyógyá­szat területén Ráckevén. A rendelők állandóan tömve vol­tak, a szülők türelmetlenked­tek, a gyerekek a szűk helye­ken pedig állandó fertőzésve­szélynek voltak kitéve. Külö­nösen egy járvány idején! Az orvosok sem tudták mindig kellő alapossággal végezni munkájukat, hiszen a rendelé­si idő után igyekezni kellett vissza Szigetszentmiklósra. Ar­ról nem is beszélve, hogy az alapellátástól a szakorvosi el­látásig mindent ugyanabban a szűkös rendelőben, ugyan­annak az orvosnak kellett el­végezni. Igencsak megérett a helyzet egy tisztességes gyermekren­delő megnyitására. Idén két önálló gyermekorvosi körzet­tel gazdagodik a nagyközség, pontosabban az egyik már meg is kezdte működését. A másik még ebben a hónapban fogadja a kis betegeket. Az új gyermekorvosi rendelő mellett szolgálati lakás is épül. Az intézmény megnyitásával hatalmas terhet vettek le az általános körzeti orvosok vál­láról. Lehetővé vált ugyanis egy olyan egészségügyi hálózat megszervezése, amely a nagy­községben és a körzetéhez tar­tozó településeken élő aprósá­gok fejlődését folyamatosan nyomon követi. Figyelemmel kísérik az orvosok az óvodáso­kat, az általános iskolákban tanulókat, s rendszeres család- látogatásokon idejekorán ki­szűrhetik a veszélyeztetetteket. így már nagyobb esélye van minden gyermeknek arra, hogy a tervszerű megelőző munka segítségével kevesebb károsodás érje az egészségét. Javult a középiskolás korú fiatalság egészségügyi ellátása is. Dr. Zsarnovszky Gyuláné, aki korábban gyermekorvos­ként dolgozott Ráckevén, ezen­túl ifjúsági orvosként foglal­kozik a 14—18 esztendős kor­osztályhoz tartozókkal. Első­sorban a ráckevei gimnázium és a kiskunlacházi szakmun­kásképző intézet fiataljainak egészségügyi gondozásáért fe­lelős. Szüretelnek Tahitótfaluban Köménymag - exportra A nyáriasan meleg időt ki­használva, Tahitótfalun is igyekeznek gyorsítani a me­zőgazdasági munkákat a Kék Duna Szakszövetkezetben. Lá­zár Antal tsz-elnök arról szá­molt be, hogy a 40 hektáros táblának már több mint fe­lét leszüretelték. Alig közepes az idei termés, s ez a kora ta­vaszi fagyok és a lisztharmat számlájára írandó. A 100 hektáros napraforgó­táblán néhány napon belül vé­geznek a betakarítással, s a 25 mázsás átlagtermés egyben azt is jelzi, hogy ez az olajos növény az idén valóban meg­hálálta a növénytermesztők gondoskodását. Évek óta hagyomány ennél a szövetkezetnél a kömény­termesztés. Rövidesen hozzá­látnak betakarításához, s az eredmények kiváló hozamot ígérnek. Exportkötelezettsé­geiket így teljesíteni tudják. Földbe került az őszi árpa 60 hektáron, s a közeli napok­ban elvetik az őszi búzát is. Ha továbbra is marad a vén- asszonyok nyara, akkor tíz nap alatt teljesen végeznek a gabonánakvaló vetésével. Már évekkel ezelőtt beren­dezkedtek a több lábon állás­ra, s ipari melléküzemágakat hoztak létre. Különösen ered­ményesnek tűnik a műanyag­részleg. Pontosabban csak tűnt, hiszen alapanyag-ellátá­si gondok miatt veszélybe ke­rülhet a tőkés exportra szánt flakonok, gyümölcsdobozok előállítása. Pedig hozzájutot­tak gépbérlet formájában olyan fejlett nyugati automata meg­munkáló berendezésekhez, amelyekkel hosszú évekre biz­tosítani tudnák ennek az ága­zatnak a nyereségét. Gy. L. A régi piac betonasztalain verebek randalíroznak, itt-ott eldobott újságpapírt pörget az enyhe szél. A nagykátai Kos­suth utca házai többnyire ré­giek, s köztük talán a leg­ősibb az a hámló vaikolatú ház, amelyben Bodrogi Sán­dor, a népművészet mestere lakik. Valaha polgáriskola volt ez az épület, most hívo­gatóan barátságos fedett ve­randáján durván faragott szé­kek állnak a hasonló asztal mellett, tálban apró szemű alma kelleti magát. Üveges ajtó nyílik a konyhára, amely inkább nevezhető műhelynek, mint ínycsiklandó ízek ter­mének. Homályos ablakok ne­hezítik a látást, a hetvenöt éves Bodrogi Sándor igazán nem vállalkozhat a tisztítá­sukra, a tűzhely is többnyi­re hideg, főzésre sem fordít a gazda sok gondot. Hajnalban kel s a kertbe megy, kapál, metsz, sarabol. Aztán már alig várja, hogy odaülhessen a kimustrált kis íróasztal mellé, amely munkapadként alkalmatos, s hozzáfogjon megálmodott szép tárgyai lét­rehozásához. A falon bőrtarisznya lóg, az idő hullámai sodortak át rajta, égetett díszeivel kézre- hajló az anyag. A tűzhely fö­lött érett színű sótartó rejti ízét, az asztal mögött a pad is mestermunka. Szilvafából faragott szigorú asszony, fino­man erezett csipkeblúzban néz rám egy polcról, s mellette legényes mozdulattal fogja fa­ragásba lendületét egy férfi. — A szüleim — mondja Bod­rogi Sándor, s világos szemé­be szeretet költözik. Az 1913-ias esztendő a Bod­rogi családban azért is jeles év volt, mert a jegesi házban gyarapodtak ismét: megszüle­tett Sándor. Amúgy a család tehetősnek nem volt mondha­tó, cselédek voltak, előbb a Keglovics grófnál, azitán a hí­res Bagi-birtokon, a majort, a legenda szerint, a kutyája ál­tal kikapart fazék aranyból vette Bagi juhász. A tizenhat éves Sándor lábasjószágra, sertésre ügyelt fel, de a zse­bében már ott volt a faragó- kés, s nagy titokban kutyafe­jes botot munkált és kis em­bert nagy kalappal, juhászok­nak való ivócsanakot, kikapós menyecskét ölel rajta egy bo­tor legény. — Lopva faragtam, nemigen szerették, szóltak unos-unta- lan, te gyerek, nem látod, me­gint a kukoricát csípi a liba! A zsebemben azért mindig volt egy kis darab becses szil­vafa vagy jófajta körte. Ké­sőbb megtanultam a lószőrt fonni, valaha ez igazi pász­torművészet volt. Szépen le­gelt az én gulyám, ugye, rá is értem, a fantázia meg műkö­dött. Magam ébren álmodom, s tele vagyok alkotókedvvel. Tudja — mosolyodik el —, elég lobbanékony vagyok, de ilyenkor csillapítom magam, azt mondom, a szépet, a jót fogadd be, Sándor, akkor a ; gonoszságnak nem marad he- ■ lye. Ügy gondolom, azért for­dult föl a világ, mert az em- . berek nem jók. Még a tehén is megbőgi a másikat, az em-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom