Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

1988. OKTOBER 12., SZERDA Hallom hangjukat, látom arcvonásaikat.:. Csíki Véró életének balladája ... "A tíz körmömvel essze- kapartam egy kicsi házacskát. Istenem, hogy sirattam a há­zacskámat. Be keservesen hagytam el. Reja burultam a kapusasra, azt hittem, hogy a szüvem leszakad. Hova me­nyünk? Lesz-e még egyszer nekem otthonom?...” (Részlet Kok a Rozália: Csíki Véré élete című balladisz- tikus történetéből.) Ki ez az asszony, aki itt ül velem szemben az érdi panel­lakás szobájában? Mesemondó, folklorista, előadóművész, új­ságíró, tanítónő.. ? Az anyai szó Csupor Tibor: Mikor Csík­ból elindultam című, tavaly megjelent könyvének A szé­kely előadóművész című feje­zetében így ír róla: ... „Apja hadiki székely, édesanyja bács­kai magyar lány. Nyíló szeme nemcsak a bukovinai gesztu­sokra figyelt, füle nem a szé­kely beszéd zamatos hangjait itta be elsőnek. Az anyai szó gyenge volt, elnyomta a köz­vetlen környezet, Felsőnána túlnyomóan székelyes hangja. Belenőtt e világba, s a többi kisiskoláshoz hasonlóan benne is megindult az új generációk heves értelmi, érzelmi erózió­ja...” ... „Csak jóval ké­sőbb, az értelmiségi lét alap­dilemmái felől, kész ember­ként közeledett újra a széke­lyekhez, s találta meg közöt­tük (velük) a helyét...” önmagáról, történetei szüle­téséről, rövidesen megjelenő, Csíki Véró élete című könyvé­nek utószavával Káka Rozália így vall: — Bár valamennyi, a kötet­ben szereplő történet eredeti gyűjtésen alapul, nem hiteles, magnetofonról lejegyzett népi elbeszélések gyűjteménye ez a kötet. Az 1963. és 1988. közötti időben, először Tolnában, Ba­ranyában és Érden gyűjtöttem a bukovinai székelyek köré­ben, majd 1969-től rendszere­sen Moldvában és Gyimesben. Főként a mesék és a hiede­lemmondák érdekeltek. Meséltem tovább Először csak szűk körben, majd egyre nagyobb hallgató­ság előtt meséltem tovább eze­ket a történeteket. Később hi­Nagykőrösi hagyomány Pedagógusok székfoglalója Valószínűleg minden szülő kíváncsi rá, milyenek is azok a pedagógusok, akik a cse­metéjét nap mint nap okít­ják, hiszen a gyerek ma már ideje nagyobb részét az isko­lában tölti. A megismerkedés­re eddig legföljebb a szülői értekezletek és a fogadóórák kínáltak bizonyos lehetőséget, bár ezeken inkább a diákoK, és nem a tanárok kerültek terítékre. Néhány iskolában újabban bevezették a nyílt napokat, a nyílt órákat is, ahol a szülő saját szemével pvőződhet meg róla, mit pro­dukál a gyerek, és mit a ta­nító, a tanár. Nagykőrösön évek óta újabb forma honosodott meg: a te­lepülés pályakezdő pedagógu­sainak nyilvános székfoglaló­ja. Az immár hagyománnyá vált rendezvényen a frissen a városba érkezett tanítók és tanárok tartanak előadást szakterületük valamelyik té­májából; így mutatkoznak be a város társadalmának. Az idei székfoglalót október 13- án és 14-én, csütörtökön és pénteken 14 óra 30 perces kez­dettel tartják a helyi Arany János Művelődési Központ ta­nácstermében, a Pedagógus Szakszervezet városi bizottsá­gának és a városi tanács mű­velődési, ifjúsági és sportosz­tályának közös szervezésében. Csütörtökön, 13-án délután öt fiatal tanár előadását hallhat­ják a nagykőrösiek néprajzi, történelmi, pedagógiai témák­ról. Másnap, pénteken délután öt tanító lép majd az érdek­lődő közönség elé zenei, pszi­chológiai, sport- és irodalmi előadásával. A székfoglaló résztvevői a nagykőrösi Petőfi Sándor, az Arany János, a II. Rákóczi Ferenc, a Gábor Áron és a Kossuth Lajos ál­talános iskolában, illetve az Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában tanítanak. vatásos előadóművész lettem. A hiányos, suta, rosszul el­mondott történeteket kiegészí­tettem, átformáltam, Olykor több mesélő elbeszélését egy' begyúrtam. Néha — csak egy­két szép gondolat kedvéért történeteket szőttem a családi emlékeimből, nagyszüleim, szüleim s olykor-olykor saját életemből merítve a témát. A nyelvezet kialakításakor meg­közelítő néprajzi hitelességre törekedtem. Igyekeztem visz szaadni a bukovinai székelyek, a gyimesi és a moldvai csán­gók beszédének főbb jellegze­tességeit. Mértékkel használ­tam azonban a táj- és idegen szavakat, hogy a cselekmény megértését ne akadályozzam. Életem során soha nem sza kadtam ki a bukovinai széke­lyek eleven közösségéből. Igyekeztem tudatosan megis­merni mindent, ami csak meg­ismerhető egy népcsoport éle­téből. Ettem az asztaluknál, háltam a házaikban. Részese voltam örömeiknek, bánataik nak. Míg írom, mesélem, for- málgatom történeteiket, hal­lom a hangjukat, látom arcvo násaikat. Érzem biztatásukat, hogy meséljek, írjak, róluk, értük, helyettük. Rozika, ahogyan ismerősei, barátai nevezik, elnézést kér, de készülnie kell. Solymárra siet, a Népek barátsága feszti­válra, ahol szlovákiai magyar, hazai német és szlovák együt­tesek között az érdiekből ala­kított csoporttal ők képviselik a bukovinai székelyeket. Vers és dal önálló előadói estjét legkö­zelebb a Budai Várban láthat­juk, az MTA Zenetudományi Intézete Kodály-termében, de­cember 14-én. Műsorának cí­me: Csíki Véró élete. Az elő­adásra a Vers és dal a Várban című sorozat keretében kerül sor. A. P. IALLITOTERMEKBOL Jubileumi tárlat Szentendrén A régi szentendrei művész­telep jubileumi kiállításának első részét — amely az 1928- tól 1948-ig terjedő időszakot vizsgálja, összegzi — 1989. feb­ruár 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A nagyszabású be­mutatót közösen rendezte a szentendrei Ferenczy Múzeum, a Művelődési Minisztérium, a Szentendrei Városi és a Pest Megyei Tanács, a Művészeti Alap, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szö­vetségének Pest megyed terü­leti szervezete. Alkotó sokrétűség Bár a régi szentendrei mű­vésztelep 1928-ban alakult, Rozgonyi László veretes Fe­kete kalapos önarcképe még 1926-ban készült; hiszen a mozgalom előtt is sokan jár­tak Szentendrére festeni. A művészi társulás, a műhellyé alakulás hosszú folyamat eredménye. Kezdettől a bel­ső szabadság jegyében alkot­tak a szentendrei festők. Ar­ra törekedtek, hogy egyedi út­kereséssel találják meg távla­taikat. A természetelvűség lét- jogosultsága azonos érvényű volt a konstruktív törekvések­kel; ki-ki a saját szándéká­nak megfelelően választott utat, eszközt, motívumot — az egymás iránti tisztesség és megbecsülés jegyében. Ez az alkotó sokrétűség a szentend­rei festészet példás vonása. Szentendre Nagybánya egye­nes folytatása és alternatívá­ja is egyben, hiszen Ferenczy Károly a századfordulón Nagybányán és Szentendrén egyaránt festett — mindkét települést szellemi otthonának tartotta. A jelenlegi kiállítá­son Deli Antal szerepel egy finom nagybányai részlettel, annak tanúbizonyságául, hogy Nagybánya, azaz a finom na­turalizmus is hozzá tartozik a szenténdreiség fogalmához. A Tanácskozás gyermekkönyvtárosoknak Történelem és néprajz Országos rendezvény szín­helye lesz ma és holnap, ok­tóber 12-én és 13-án Leány­falu és Szentendre; Történel­mi múltunk és hagyomá­nyaink, értékmegőrzés a gyer­mekkönyvtárban címmel ren­Rádiófigyelő EMBERMESÉK. A rádió különféle prózai adásai közül legközelebb hozzám a doku­mentumműsorok állnak. A maguk friss elevenségével olyan történések bukkannak föl, amelyeket a köznapi élet kínál, ha néha szokványosán is, de az esetek többségében nem szokványos tanulságok­kal. Mindenképpen ezek közé sorolom Lengyel Nagy Anna Embermesék sorozatát, mely­ben a szereplők természetes nyíltsággal vallanak addigi életükről, beteljesült vágyaik­ról, semmibe foszlott remé­nyeikről. Közben sok olyas­miről is szólva, melyek addig a hallgatóban lelkűk mélyén megíogalmazatlanul fészke- lődtek. Történetei közül minden­esetre emlékezetes marad az a legutóbbi, melyben egy asz- szony nem mindennapi kál­váriájáról számol be. A me­sélő természetesen nem érzi annak, sőt megértő szeretettel idézi föl azokat a gyermek­kori emlékeit, melyeket mint az úri házból kényszerűen kicsöppent leányzó, nevelője, az erős akaratú, céltudatosan élő nagyanyja mellett átélt. Egy távolba süllyedt főúri világ szokásai keverednek a szegénység parancsolta szük­ségletek követelményeivel. És ebben a légkörben cseperedik fel az a nő, aki — nagyanyja szavajárását idézve — mint a macska, ha feldobják, akkor is mindig a talpára esik. Pedig a háború, majd az azt követő — főúri sarjaknak nem éppen kedvező — eszten­dők alaposan összekuszálják családi és társadalmi életét. Ám az emberekbe vetett hi­te, valamint az önkifejezés­nek a képben és a szóban rej­lő varázslata egy pillanatra sem hagyja cserben, újra és újra lelket önt beléje. Min­dig írt vagy rajzolt — szavai szerint — akár örömében vagy bánatában. Most is ezt teszi, amikor érszűkület miatt egyik lábát elvesztette. Képeinek zö­mén azonban, lehet tárgyuk bármi, mindenütt a virágok uralkodnak. Színükkel, elren­dezésükkel igyekszik a teljes valóságot otthonába varázsol­ni, ahonnan ma már oly ne­hezen mozdul ki. Tulajdoniképpen ez is, mint a többi, embermese, kétsze­mélyes műsor. Mintegy feszte­len társalgás egy csésze tea mellett. Lengyel Nagy Anna közbevetéseivel, megértő igen­léseivel, esetleges szelíd el­lentmondásaival szinte dra­maturgiáikig szabja meg az előadásmódot. így válik egész- szé, módszere szinte utánoz- hatatlanul egyéni a hangulati egység megteremtésében. KOPOGTATÓ. A közhiede­lem a szőlőművelést azono­sítja a „bőrgyártással”, mely- lyel jobbára palackokban ta­lálkozik a kereskedések pol­cain. Ám mindenképpen ro- konítják a vidámsággal, mely különösen a szüret idején éri tetőfokát. Már kevesebben vetnek számot azzal, hogy nemcsak a szüret kemény munka, hanem egy egész esz­tendő kemény munkájának a koronája is. Most a rádió munkatársai felkerekedtek, hogy néhány szőlősgazdához bekopogjanak és a jelen tükrében egy ki­csit a múltról is szót váltsa­nak. Mert ősi mesterség a szőlőtermelés, mely nemcsak bő verítéket, hanem nagy szakértelmet is kíván. Ez ha- gyományozódik családon belül is. Mint az egyik gazda el­mondta, minden egyes tőkét szinte külön kell gondozni, de ezt aztán meg is hálálja. Saj­nos ma már kevésbé ügyed­nek a fajtatisztaságra, melye­ket külön-ikülön kell feldol­gozni, hiszen a legnagyobb ke­reslet az egyedi arculatú bo­rok iránt van. Éppen ezért kincset érnek a hajdani ta­pasztalatok, amelyeknek hasz­nosítása a korszerű művelés­ben is időszerű. Sajnos ma már elharapóz­tak a lopások nemcsak az érett fürtök, hanem a dugvá­nyok és a felszerelések meg- dézsmálása tekintetében is. Pedig már évszázadokkal ez­előtt is külön hegytörvény vigyázta a szőlők rendjét, mint a cseszneki példa is bi­zonyítja: A szőlőhegyen való káromkodás, szitkozódás, pe­relés, veszekedés vagy más egyéb garázdálkodás 3 forint­ra büntettetik. Nem ártana ezt is már felújítani. Szombathelyi Ervin dezik meg a gyermekkönyv­tárosok országos konferenciá­iét. A tanácskozás ma délután két órakor kezdődik Leány­falun, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének gyermek- üdülőjében. Az ország min­den részéből érkezett százöt­ven könyvtári szakember elő­adásokat és korreferátumokat hallgathat meg. Másnap reg­gel kilenc órától Szentendrén folytatódik a program, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár épületében. Itt történelmi, néprajzi és nép- művészeti hagyományok fel- használásáról szólnak majd az előadások. Az elhangzottakat a rendezők hangszalagon rög­zítik, így a későbbiekben eset­leg kiadvány is készülhet az anyagból. Kmetty János alkotása természetelvűség, az impresz- szionizmus, a különböző konst­ruktív irányok nemkülönben. Ez hát a híd Nagybánya és Szentendre között. Létezik azonban egy másik híd, amely Hódmezővásárhe­lyei és Szentendrét köti ösz- sze. Tornyai és általa az al­földi festészet a ’30-as évek elején Szentendrén vendéges­kedett. Ezt a tényt érzékelte­ti Tornyai több szentendrei fogantatású műve — a tárlat egyik fontos fejezeteként — és az is, hogy Szentendrének mindig akadt alföldi festője. Ez Tornyai után mindmáig Pirk János. A város varázsa E kisvárosban mindenfajta szellemi törekvés elfért és el­fér ma is. Ez jellemző Szent­endre festői törekvéseire 1928 óta. Az európai magyarság eszméjét képviselik a művé­szek, ami egyetemességet és hu­mánumot is jelent. Azt, hogy Czóbel Bélának ugyanúgy két város lett festői forrása, mint egykor Ferenczy Károlynak, csak ő Párizs és Szentendre között keresett és talált ösz- szefüggést. E bemutató Czó- bel-képei erről a kettős for­rásról tanúskodnak. Barcsay Jenő, llosvai Varga István, Modok Mária stílusa, értékei egy irányzat mértéké­vé váltak. Tanulságos, hogy Kántor Andor, llosvai Varga István, Paizs-Goebel Jenő for­mái a 30-as évek elején meny­nyire egy forrásból indultak egyéni polarizálódásuk útján. A rokonság is szemmel kö­vethető. Másutt pedig a szi­getjelleg, amely Czirma Gyu­la, Diener Dénes József, Perl- lott Csaba Vilmos, Gráber Margit művészetére érvényes. Voltak itt vendégek, akik nem váltak szentendreivé, csak egy pillanatra érintette őket a vá­ros varázsa — Hincz Gyula 1935-ös görbe utcája ennek tanúbizonysága. Kmetty János markáns szelídsége szintén Szentendrén erősödött és vált végleges, maradandó minő­séggé. Festői árnyalatok A Mucsi András rendezte kiállítás jó és pontos arány­érzéke felszínre hozta azt az igazságot, hogy a szentendrei festők baráti együttléte a mű­vésztelep alkotó légkörében mennyire lényeges volt mind- annyiuk számára abban az előrehaladásban, amely ösz- szességében így a magyar fes­tészet mértékadó eredménye lett. Igazán megindító az :s, hogy a tárlat záróköve Kor- niss Dezső 1948-as Tücsökla­kodalom című festménye, amely európai rangú teljesít­mény — párhuzamosan Sza­bó Lőrinc Tücsökzene című verskötetével, amelyet 1947- ben adtak ki először —, s ugyanakkor az azonos érték­rendben a magyar pi'ktúra és költészet rejtett, nagy találko­zása. örvendetes, hogy a régi szentendrei művésztelep egy­kori, 1928-as alapító tagjai közül Bánovszky Miklós és Onódi Béla töretlen erőben alkot ma is az egykori tár­sak lezárult életművének ta­nulságaival, a maguk új és friss élményei alapján. Szent­endre számtalan festői árnya­lattal, közös munka és tehet­ség révén Európa lett: mu­zeális kincs és távlat. Losonci Miklós Mai programok Budapesti Művészeti Hetek A Budapesti Zenei Hetek programja keretében este fél 8-kor Liana Iszakadze (Szov­jetunió) hegedűestjére kerül sor. Műsorán Beethoven-, Pa­ganini- és Schumann-művek szerepelnek. Zongorán közre­működik: Tatjana Szakriszova (Szovjetunió). A Vers és dal a Várban so­rozat keretében az MTA Ze­netudományi Intézete Kodály- termében, Kincses Kolozsvár címen Jancsó Adrienne elő­adói estje lesz. Az előadás kez­dete este fél 8. A Magyar Nemzeti Galériá­ban mától Az év legjobb pla­kátja című kiállítást tekint­hetik meg az érdeklődők. Rendezte: Szabó István Főszereplő: Klaus Maria Brandauer Egy látnok a történelem sodrában. Századunk nagy kihívásai közt egy férfi Közép-Európából, akit érzékenysége arra kárhoztat, hogy megérezze előre a sorsot. Racionális és irracionális ppiitika és misztikum keveredése a '20-as, '30-as évek világában, Budapest, Bécs, Karlsbad, Berlin színterén, Egy ember harca a biztonságért a tanácstalanság korában. Októberi bemutatók: Cegléd, Kamara, 13-ától 16-áig Nagykőrös, Arany János 17-étől 19-éig Vác, Kultúr 20-ától 23-áig Dunakeszi, József Attila 24-én és 25-én Moziüzemi Vállala

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom