Pest Megyei Hírlap, 1988. október (32. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

4 1988. OKTOBER 12., SZERDA Mire futja a kevésből? Idő és költség Vajon a nehezebb helyzet­ben a tanácsok mit tudnak megvalósítani tervezett beru­házásaikból? Erre kerestünk választ Dabason és Budaörsön. A dabasiaknak nincs anyagi gondjuk. Mint dr. Lukácsné Gúlái Anna, az építési osztály munkatársa elmondta, anyagi helyzetük kedvező, mintegy ötmilllió forintjuk kamatozó betétben van elhelyezve. Bár ez a „pénzfelesleg'’ viszonyla­gos, hiszen annak következmé­nye, hogy a kivitelezés lassab­ban halad a tervezettnél. Dabason ebben az évben folytatódott a gázvezeték épí­tése, melyből lakossági önerős formában ez ideig 5 km ké­szült el. Folyamatos az útépí­tés és -javítás, a főútvonalak mentén, az egyik oldalon a lakosság társadalmi munkájá­val járda épült. Ebben az évben már nem volt komolyabb vízhiány Da­bason, bár a tervezett két mélyfúrású kútból csak egy készült el. Az egészségügyi és oktatási intézmények ebben az évben a terveknek megfelelően bő­vültek. Év végére elkészül az új egészségház, ahol gyermek- orvosi és körzeti orvosi ren­delő is lesz, az útépítés költ­sége 4 millió 850 ezer forint. Ehhez a helyi kisiparosok 250 ezer forint társadalmi munká­val járulnak hozzá. Október elején kezdték el a meglevő szakorvosi rendelő bővítését — öt munkahellyel —, melyet megyei céltámogatással 1989 végéig kell befejezniük. Budaörs idei fejlesztési ter­véről, az eddig végzett mun­kákról szólva Eke Gábor be­ruházási csoportvezető töb­bek között elmondta, hogy egy részüknél késésben vannak az építők. A város két legnagyobb be­ruházása tavaly kezdődött. Az Őszibarack utcai általános is­kola 84 millió forintos költ­séggel elkészült a szeptemberi tanévnyitóra. Nem úgy az öt­ezer négyzetméter hasznos alapterülettel rendelkező gim­názium és szakközépiskola, melynek módosított, október végi átadási határideje is bi­zonytalan. Űj, négy kocsiállású autó­busz-végállomás épül a lakó­telepen, decemberre elkészül. Ugyancsak év végén kellene átadni a lakótelepen egy fiók- gyógyszertárat és jövő év vé­gén a városi sporttelepet, de mindkettő a tervezettnél ké­sőbb vehető birtokba. A városban az idén 16 ezer négyzetméter út építését ter­vezték, ez ideig már 12 ezer négyzetméter elkészült. Foly­tatódott a földgázhálózat fej­lesztése, tavasszal Kamaraerdő belterületén is megkezdődött a gázszolgáltatás. Év végéig 2700 méter vízvezeték építését fejezik be, e tanácsi beruhá­zás költsége 4 millió forint. Budaörsön megyei céltámo­gatással készült el a belterü­leti vízfolyás hídja a Nyár utca kereszteződésében mint­egy 3 millió forintért. Uhrln Edit A béralku végső eszköze Jelzés a pult másik oldaláról — Micsoda? Sztrájk? Ilyes­mire senki sem készül, felvá­sárlási láz sincs nálunk — válaszolta a múlt hét egyik napján kérdésünkre Németh András, az egyik érdi ABC vezetője. Ám megjegyezte: et­től fügetlenül tehetnének már valamit, hogy a helyzetünk ja­vuljon. Nincs idő .Kósza hírt ellenőriztünk, ami­ben magunk sem nagyon hit­tünk, de a biztos, ami biztos elv alapján utánajártunk, s a tájékozódásban segített a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tálya is. Szó sem volt munkabeszün­tetésről, de mindenütt nagy várakozással figyeltek a Ke­reskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szak- szervezete Központi Vezetősé­gének aznapi ülésére. Egyik napirendként a bérreform vi­tája szerepelt. Gulyás Kál­mánnak, a szakszervezet osz­tályvezetőjének véleménye sze­rint az előterjesztés zárómon­data okozhatta a félreértést Az állásfoglalás azóta meg­jelent a Népszava hasábjain. Az osztályvezető még ezt meg­előzően elmondta, hogy a ke­reskedelemben huszonkét év óta egyre romlanak a kere­seti arányok, többek fizetése nem éri el a havi négyezer forintot, s a központi vezető­ség úgy fogalmazott, hogy ha a helyzet nem rendeződik, ez az állapot indokolttá teheti olyan eszközök alkalmazását, amelyek kényszerű helyzetet te­remthetnek, zavart okozhatnak a lakosság ellátásában. — Az már a bérreform alap- szervezeti vitáiban is csaknem mindenütt megfogalmazódott — mondja Menyhárt Erzsébet, a KPVDSZ Pest Megyei Bi­zottságának titkára, hogy a dolgozók nem a sztrájkot te­kintik a béralkú eszközéneK. — Ám azt el akarjuk érni, hogy a kormány ugyanolyan fontos ágazatnak ismerje el a kereskedelmet, mint a nép­gazdaság többi területét. Mert az elmúlt huszonkét év óta mindig az anyagi feltételek hiányára hivatkozva kerül le a napirendről a mi kérésünk. Volt ugyan néhány időközi intézkedés, de nem meghatá­rozó mértékű. Kevés a pénz A pult innenső oldalán tü­relmetlen, gyakran elégedet­len, ingerült vevők vagyunk, akik munkába indulás előtt, vagy azután térünk be az áru­házakba, s ritkán gondoljuk végig, hogy a másik oldalon is dolgozó emberek állnak. Időnként nem árt, ha képze­letben helyet cserélünk a ven­déglőben dolgozó, kisfizetésű pincérekkel, akiknek egy ré­sze talán jól jár a borrava­lókkal, de újabban adózik a láthatatlan jövedelemért, míg ha eléri a nyugdíj-korha­tárt? ... — Hát ez az — nézünk ösz- sze a megyei titkárral, aki 35 Akkutöltő berendezések Villamosipari termékeket, akkutöltő berendezéseket készítenek Zsámbékon a Vegyesipari Szövetkezet elektromos üzemében. Többek között megrendelőik közé tartozik a gödöllői Ganz \rammérőgyár, amelynek mérőműszereibe készítik a mágnes­tekercseket (Erdősi Ágnes felvétele) alapszervezettel tartja a kap­csolatot, s az áfész-ek, takarék- szövetkezetek, tüzépek, élel­miszeripari és ruházati keres­kedelmi vállalatok mintegy 20 —22 ezer dolgozója érdekét kell összhangba hoznia a tes­tület segítségével, figyelni a szervezettség alakulását, amely időről időre jelzi a hangulat finom rezdülését, az év eleji csökkenés után most is­mét 93,8 százalékot mutatva. — A megye kereskedelmi dolgozóinak nagyjából azonos a helyzete az ország más te­rületein dolgozókéval — mondja a titkár. — Azt, hogy keveset keresnek a bolti el­adók, a munkahelyi étkezte­tés területén alkalmazott kol­légák, némileg, de nem pon­tosan, tükrözik a számok, bár az átlagkimutatásban a veze­tők fizetése is szerepel. Ezt tehát hozzá kell gondolni. A Nyugat-Pest Megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalatnál 5 ezer 797, a Váci ÉKV-nál 5 ezer 895, a Ceglé­den és környékén működő bol­tokban 5 ezer 285 forint az átlagfizetés, de kevés eltérés­sel hasonló az iparcikk-, áru­házát! kereskedelmi vállala­tok, valamivel még gyengébb az áfész-vendéglátásban dol­gozók átlaga. Ebből, valamint az élet- és munkakörülmé­nyekből fakad, hogy sok a pályaelhagyó, kevés a jelent­kező. Ahogy Gulyás Kálmán mondta: ötezer szakember hi­ányzik az országban. Baj, hogy nehezen válik köztudot­tá: a boltosnak nemcsak a pult mögött kell állnia, nehéz fizikai munkát is végez, emel, árut vesz át, raktároz, s ezen az elnőiesedett pályán hiány­zik ehhez a gép, a sokféle szükséges segédeszköz. A leg­több helyen kicsi a hűtőkapa­citás. A kollégáknak kell el­viselniük az árváltozások, a hiánycikkek miatt rájuk ne­hezedő nyomást, holott ezt a gondot nem ők tudják felol­dani. A szakszervezet kiutat ke­res a jelenlegi helyzetből, amit nehezítenek emberi tényezők is, mint például az, hogy évekig nem minden esetben a legjobban tanuló gyerekek vá­lasztották ezt a foglalkozást. Sokan közülük nem is váltak vérbeli kereskedőkké, különö­sen nem olyanokká, amilye­nekről ma már csak a legen­dák szólnak. Menyhárt Erzsé­bet a szakmunkásképzés je­lenlegi színvonalát is okolja ezért, s összecseng a vélemé­nye a központi vezetőségével, amely szerint e téren alapve­tő reformra van szükség. Negyven óra A KPVDSZ célul tűzte Ki tagjai számára a negyvenórás munkahét bevezetését. Törek­véseikben első helyen szere­pel az olyan bér, amelyből na­pi nyolcórás munkával tisz­tességesen meg lehet élni. Kovács T. István Itt tartotta a szerelem Miki, a budaörsi arab Sokan ismerik, kedvelik ■ Mikit Budaörsön, de kevesen sejtik róla, hogy nem a Kő­hegy lábánál ringott a böl­csője, hanem a Törökország­gal szomszédos szíriai ten­gerparton. S hivatalosan Al­lah prófétájának a nevét vi­seli, ez a Miki csak úgy rá­ragadt, mint az útszéli bo­gáncs. Tizenhat évvel ezelőtt egy arab fiú érkezett Budapestre UNESCO-ösztöndíjjal, hogy gépészmérnöki diplomát sze­rezzen. Egy diáktársa házi­buliján összetalálkozott Ani­kóval, aki akkor a külkeres­kedelmi főiskola hallgatója volt. Hamarosan összeháza­sodtak. így került Miki Bu­daörsre, Anikó családi fész­kébe. Az ösztöndíj összege nem volt elég családalapítás­ra. Az ifjú asszony elhelyez­kedett egy könyvesboltban, s mivel már a diploma meg­szerzése előtt négyein voltak, Miki éjszakánként a Nagyvá- sártelepen dolgozva igyekezett biztosítani a család megélhe­tését. Azóta 16 év telt el, s három barnás-piros arcú, égő fekete szemű gyermek bi­zonyítja, hogy nem eredmény­telenül. A hajdani kis családi ház­ban laknak ma is. Takarékoskodás őszi legeltetéssel A verőfényes napsütésben A verőfényes őszi napokon állatok tízezrei legelnek még a baranyai falvak határában. A téli takarmánykészletüket Gyógyszer a feledés ellen Kísérleti parcellán gyűjtik Vácrátóton a Cavinton egyik alap­anyagát, a Mexikóból származó amsonia gyógycserjét. A nö­vény és magvai ezután laboratóriumba kerülnek, ahol külön­böző műszerekkel vizsgálják a hatóanyag nagyságát (Erdősi Ágnes felvétele) igyekeznek kímélni a gazda­ságok a kései legeltetéssel. Az esőben és napsütésben gazdag időjárás hatására felfrissült a gyep, ismét talál füvet a jó­szág a 28 ezer hektárnyi lege­lőterületen. Érdemes tehát még most is kihajtani a csordákat, a kondákat és a nyájakat a határba. Minden további le­geltetési nap ugyanis 1000— 1500 tonnányi termesztett szá­las takarmány megtakarítását jelenti az állattartóknak. Baranyát az idén az orszá­gos átlagnál erősebben sújtot­ta az aszály. Oly mértékű ká­rokat okozott, amilyen — sze­rencsére — egy évszázadban csak kétszer-háromszor fordul elő. Elveszett körülbelül ne­gyedmillió tonna szántóföldi termény, továbbá csökkent a rétek hozama és kisültek a le­gelők. Az ínséges helyzeten ja­vít tehát az őszi legeltetés. A kiszikkadt legelőterület jól hasznosította a csapadékot, a kiapadt csordakutak is újra feltöltődtek vízzel. Ismét talál enni- és innivalót a 18—20 ezer szarvasmarha, a 8—10 ezer sertés és a 60—65 ezer juh. — Mikor összeházasodtunk • mondja férjuram —, azt kérdezte Anikó, hogy ugye nem fogom eladni egy kecs­kéért. Döbbenten hallgattam, hogy milyen vad rémhírek terjengenek még mindig ró­lunk. Erre csak tréfásan vá­laszolhattam, hogy egy_ tehén­nél alább nem adom őt. — Hogyan bánnak ma a* asszonyokkal? — Féltékeny nép vagyunk, megbecsüljük, féltjük a fele­ségünket, s ahova lehet, min­dig együtt megyünk velük. Az arabok nagyon csailádszere- tőek. Ha már gyerek is van, szinte lehetetlen elválniuk. A gyerekek miatt nem tudják otthagyni az asszonyt. Ami nekem furcsaság itt, s nehéz megszokni, hogy Európában túl nyílt a nő. Nálunk elkép­zelhetetlen, hogy egyedül menjen el a strandra vagy a diszkóba. — Meg tudta szokni az it­teni étkezési módot? — A disznóhúst nem sze­retem, s nálunk más a bir­kahús is, nem olyan büdös, mint itt. A tököt, babot, pa­rajt és a többi főzeléket Szí­riában is ismerik, de ahogy itt készítik, nem szeretem. — Mikor járt otthon? — Tizenhat év óta — ekkor jöttem el otthonról — nem jártam Szíriában. Óriási ösz- szegbe kerül az utazás. A nagynénimnek van telefon­ja, onnan beszél velem néha az édesanyám. De a 3-4 perc is 6-700 forintba kerül. — Nem bántja az édes­anyját, hogy ilyen régen nem látta a fiát? — Dehogyisnem! Mindig azt mondja, csak még egyszer szeretne látni, mielőtt meg­hal. Átányi László Külföldi siker Sörgyártás Űjabb nemzetközi sikert ér­tek el a magyar sörök külföl­dön. Az élelmiszeripari ter­mékek athéni seregszemléjén — ahol sörök, üdítőitalok és édességek versenyeztek — a Kőbányai Sörgyár Bak és Kő­bányai extra világos söre aranyérmet, a Budapest elne­vezésű söre pedig ezüstérmet kapott. Ezekből a termékekből a gyárban évről évre egyre nagyobb mennyiséget készíte­nek, így belföldi ellátásra is több jut, évente mintegy 150 ezer hektónyi. A Pest Megyei Tanács mun­kaügyi osztályán Peráth Béla osztályvezetővel és dr. Tokaji Mária előadóval arról beszél­gettünk, hogyan alakul a ci­gány lakosság foglalkoztatása. Erről nemrég jelentést is ké­szítettek a cigányügyi koordi­nációs bizottságnak, s megál­lapították: eddig az üzemi lét­számcsökkentések alig érintet­ték ezeket az embereket. A munkaerő-átcsoportosítást egyébként is a gazdasági célok határozzák meg alapvetően. Ebből a szempontból viszont egyelőre a szakképzettséggel, a több szakmával rendelkező, az át- vagy továbbképezhető munkások állnak szilárdabb talajon. — Tartanak-e nagyobb lét­számcsökkentésektől a jövő­ben? — A kérdés jogos, hisz a ci­gányság iskolai végzettsége jó­részt alacsony, kevés közöttük a szakképzett. Néhol, mint például Valkón, foglalkoztat­nak is közmunkán olyan em­bereket, akik átmenetileg nem tudtak elhelyezkedni. A taná­csi költségvetésből épülő csa­tornák, járdák, a tereprende­zés, a parkgondozás viszont nem jövedelmez többet havi 4-5 ezer forintnál, tehát nem lehet végleges állásnak tekin­teni. Aki jól dolgozik, később ajánlják állandó munkahe­lyekre. FI létbiztonság feltételei Szakma nélkül nehezebb lesz ' A megyei tanácsnál azon is ' gondolkodnak: az ilyen helye- ' ken talán négynapossá kelle- 1 ne tenni a munkaidőt, az ötö­diket pedig képzéssel tölteni, • hozzáértővé tenni valamilyen ; igényesebb feladathoz a köz- 1 munkán dolgozókat. Másrészt ■ ahol lehet, teljesítménybért ’ alkalmazni, növelve az érde- ' kéltségét anyagilag, feltételez- 1 ve, hogy a pénz kitartásra is ösztönöz, mert a tapasztalatok • szerint a kezdeti lelkesedés • sokak esetében pár hónap múltán felmondással, kilépés­■ sei végződik. ! E népcsoporthoz tartozó, I megyénkben élő, mintegy 25 | ezer ember közül az 1985. évi ’ adatok szerint 7 ezer 485 férfi j és 7 ezer 57 nő számított mun­kaképes korúnak. Állandó munkaviszonyban • áll a férfiak 60, a nők 40 szá- t zaléka, míg mások időszaki I munkát végeznek, 4,9 százalé- i kuk munkaképtelen, s megle­• hetősen nagy szám az, amely- i lyel kapcsolatban azt állapí­• tották meg: egyáltalán nem dolgozik. százalék már nem fizikai állo­mányú. Tehát valamilyen szel­lemi foglalkozású arányt is kimutatnak, amit a történelmi haladás tükrében tekinthetünk eredménynek, másrészt sajnál­kozhatunk, hogy még csak ilyen alacsony a fejlődés mu­tatója. A pályakezdő cigány fiatalok helyzete sem kedvező. A mun­káltatók elsősorban a képzett jelentkezőkkel tárgyalnak szí­vesen, míg körükben megbosz- szulja magát az alacsony is­kolai végzettség, gyakran az általános műveltség alapjául szolgáló nyolc osztály hiánya. Nem tendencia tehát, hanem szükségszerűség, hogy ha el­helyezkednek is, többségük a rosszul fizető segédmunkási beosztásokba kerül. Szemlélet- és életmód-vál- tozt .tás segíthet a népcsoport e rétegein, olyan alapművelt­ség, melyre szakismeret épít­hető. Ebben segítheti őket a cigányság örvendetesen bonta­kozó értelmisége, együttmű­ködve az állami intézmények­kel. K. T. L — Akkor miből élnek? — Lehet, hogy alkalmi mun­kából — hangzik a feltétele­zés. A bizottsági ülésen minden­esetre azt szorgalmazta a munkaügyi osztály; aki tudja, segítse az új munkahelyterem­tő vállalkozásokat. Örkényben már volt is egy ilyen, a terv szerint hatvan embernek jöve­delmet ígérő kezdeményezés, de olyan feltételekkel, amik nem adtak garanciát a bizton­ságos gazdálkodásra. Az osztály ezzel együtt a szakképzettséget szorgalmazza, a képzést támogatja mindazok körében, akik képezhetők, akik jól felfogott érdekükben vál­lalják a tanulást, időben je­lezve: itt az alkalom, meg kell ragadni, mert a jövőben e nélkül nagyon nehéz lesz. Szá­mok tükrözik azt is, honnét kell ma elindulni, egyáltalán nem könnyű utat járva. A ci­gányságnak megyénkben ma 90 százaléka segédmunkás, csak 10 százaléka szakmunkás. Az ennél is pontosabb, 1985. évi felmérés szerint 2,3

Next

/
Oldalképek
Tartalom