Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-05 / 212. szám
A korszerűsítés hajszálerei Komputerbürokrácia és ember 5 Jómagam mindig igyekeztem a korral haladni, s volt ? is, amikor ez sikerült. Igazán nem a dicsekvés szándé- ^ ka íratja le velem például azt, hogy a számítógép- ^ őrületet évtizeddel megelőzve, már 1974-ben programo- ^ zóí szakképesítést is szereztem. így — azóta is csiszol- ^ gatva kopó ismereteimet — valamiféle fogalmam van ^ arról, mit tehet, mit nem egy-egy úgynevezett csoda- ^ masina, s arról is, miről tehet a számítógép, meg mi- d ről tehet az ember — vagyis a programozó. Többször írtam már a számítógép hordozta változások nagy jelentőségéről, a korszerűsítés hajszálgyökerei azonban csak életképes talajba kapaszkodhatnak. Ez pedig — elismerhetik — nem más, mint a közérthetőség. Kedvezőtlen változás Két céggel gyűlt meg a bajom mostanság, s mindkettő a korszerűsítés nevében szá- mítógépesdit játszik. Tudom, hivatalaik vezetői most szíven döfve érzik magukat, s a mundér becsületének védelmében máris hegyezik tollúkat, hogy válaszcikket fogalmaznak, miszerint nem jól látom a kérdést, s hogy ők — meg a vezetésük alatt álló jeles intézmények — minő erőfeszítéseket tesznek a korral haladó ügyintézés érdekében stb. Ám lássuk a tényeket, s azok alapján próbáljunk dönteni. Átutalási betétszámla — nyugodt élet. Valami hasonló az OTP jelmondata. Jómagam apámtól láttam — van annak már vagy tizenkét esztendeje is —, hogy egyszerűbb a csekkbefizetés, ha elvállalja helyettünk az OTP. A hetvenes évek végén naprakész cetliket küldözgettek, azon egyértelmű számok tudatták, ennyi meg ennyi kellett erre meg arra, s maradt is emeny- nyi forint. A változás — s tegyük hozzá, a kedvezőtlen változás — akkor kezdődött, amikor az OTP-be is betört a számítógép. Amit 1978-ig az itteni fiókban fillérre kiszámítottak, most számítógép elektronjainak trilliárdjai rohannak á tranzisztorokon, hogy megfelelő számban összegyűlve egy- egy érzékelően, ott akkora impulzust keltsenek, ami elegendő a végeredményhez. A központ 1982-ig Kecskeméten volt, azután Budapestre került az ügy, s jelenleg a szolnoki SZÜV számítógépe számláz. Egyébként roppant korszerű és egyszerű, teljesen bürokráciamentes egy-egy ilyen számla kezelése: ha valami változtatnivalóm van, bemegyek az itteni fiókba, itt udvariasan és készségesen kitöltik a megfelelő nyomtatványt Ezt továbbítják Budapestre, majd onnan Szolnokra. Ismét visszakerül Budapestre, majd újra Nagykőrösre — például hozzám — remélhetőleg elintézve. Ugye, milyen egyszerű...!? Az ügymenet ismeretében én már nem is tudok csodálkozni, hogy évente legkevesebb egyszer kapok egy felszólítást, hogy ilyen és ilyen részletem nem érkezett meg, fizessem be. Már azon Is gondolkodtam, valami jó ügyvéd talán még arra is rá tudná venni az OTP-t, hogy a saját maga által felvállalt, majd nem teljesített számlákat a saját zsebéből fizesse ki, plusz még azt az időt nekem, ami az ügyintézés miatt elveszett. Remélem, a figyelmes olvasó arra is rájött, nem helyi probléma ez, amit csak tovább erősíthetek, hiszen a nagykőrösi fiók dolgozói velem együtt bosszankodnak, intézkedve a probléma megszüntetésén. Apám a minap félrehívott. — Fiam, gyere, segíts már nekem! A büszkeségtől dagadt a keblem, s már készültem is, hogy a másodperc tört része alatt megszabadítom gyötrő gondjától, elmagyarázva az akkor még ismeretlen ügyet. A könyvelő csődje Apám ugyanis adóívet kapott, ám ezen egyetlen számon sem tud eligazodni. Számítógépesítették, s azóta az egyszerű halandó számára követhetetlen, vajon eleget tett-e, fizetési kötelezettségének, vagy hátraléka van. Az adóhivatal dolgozói sem tudnak ezen segíteni. Apám — reklamálva — hiába lobogtatta befizetett, s megőrzött csekkszelvényeit, arra kérve a hivatalnokot, legalább azt nézze meg. — A számítógép jobban tudja — hangzott a megfellebbezhetetlen válasz. Ezek után a kezembe vettem a tanácsi adópapírokat, s megpróbáltam elmenni rajtuk. Miután leestek a földre, ez sikerült is...! Egyiken sincs dátum, még évszám sem, s ami számunkra többlet, az elképzelhető, hogy a számlán mint hátralék jelentkezik. Azt már csak a pontosság kedvéért teszem hozzá, hogy apám negyven esztendeig könyvelőként kereste kenyerét, tehát van némi fogalma a számok ilyen-olyan összeadásához. A gép csak számol Én sokkal inkább az adóhivatal bürokratájának mentalitását furcsállom, aki vakon hisz számítógépe számaiban, ám semmiféle késztetést nem érez, hogy tudományát megossza az érdeklődővel, aki saját pénze sorsát keresi. Ha valamiért korszerűsíteni kellett volna az adózást, én az ilyesféle jelenségekre gondoltam volna inkább. S aki véletlenül nem tudná, a számítógép csak számol. Azt és úgy, ahogy számára az ember előírja. Ám a bürokrata csak bürokratikus programot tud írni, amit csak maga ért meg, így igazolva hatalmát, állását, szükségességét, nélkülözhetetlenségét. Én igazán meglennék nélkülük ... Ballal Ottó Óvodából az iskolába Kocséri hagyomány, hogy az óvodások nem nyáron, hanem ősszel ballagnak, s akkor egyenesen át az iskolába. A Gábor Áron Általános Iskola az idén 22 tanulóval indítja az első osztályt (Varga Irén felvétele) A kis pók lába és a fotocella hideg eső kiüldözte a tu- jafa levelei közül. Leheletvékony fonalán lecsúszott a legközelebbi muskátlira. Onnan már csak egy kis lendület kellett, hogy elérje az ágyás szélét. Tucatnyi lábával sebesen trappolt az aszfalton. Gömbölyű testét bepréselte az ajtó alatti piciny résen, s mintha ismerné már a járást, felszaladt a behemót gép tükörsima oldalán és eltűnt a sötétben. ★ Reggel a fehér köpenyes asz- szony előbb puha szövettel gondosan letörölgette a csillogó alkatrészeket. Egész tekercs szalagot rakott az orsóra, tegnap fogyott le róla az utolsó centi is. Bekukkantott a plexiburkolat mögé, igazított itt-ott valamit. Még a műszerészt is odaintette, hagyja jóvá, rendben van-e minden. Az bólintott, s munkatársát megelőzve, ujját rányomta a főkapcsolóra. A gép feléledt. Egyszeriben száz szeme kerekedett. Fehér, piros, sárga fényei kacsintottak egyet, amint a görgőkön lebbenve elindult a műanyagfólia. Azután mintha meggondolta volna a dolgot, hirtelen megtorpant, de csak egy pillanatra. Megvárta, amíg a formázófej éles reccsenéssel ránehezedik. Kilenc pici tálacska lett a fóliaszeletből, s azok máris futottak tovább hat araszt, pontosan a töltőfej alá. Mézédes lekvár csurrant beléjük, az ki akart ömleni, de végül mégsem futott ki. Egy csepp nem sok, annyi se poty- tyant mellé. Aztán, mintha egy láthatatlan idegen kéz matatna a burkolat alatt, kirántotta onnan a kis edénykéket, melyeknek a szájára hártyavékony alufóliát feszített a sütőej, majd egy fényes valami belökte azokat egyenest a kartondobozba. ★ Kedvére volt a kis zug, amit hosszas futkározás után végre fölfedezett. Azonmód befészkelte magát. Szűk volt, de itt legalább nem érte az eső. Arra riadt, hogy remeg körötte a világ, és egyre jobban melege lett. Arrébb mászott, helyezkedett, miközben lábának nekiütközött a vékony fénynyaláb. A lekvártöltő gép ebben a pillanatban megkótya- gosodott. Rántott egyet az alufólián, s az imént leforrasztott dobozkákat félúton agyoncsapta a sütőfej. ★ Mi lelte ezt az ócskavasat — pusmogott magában a fehér köpenyes asszony, s gondosan patyolattisztára mosta az alkatrészeket a szétfröccsent lekvártól. Újra indított. Jó ideig nem volt hiba, de aztán a lámpák megint villogni kezdtek. Pörögtek a görgők, futott, szakadt a fólia, frecs- csent a lekvár. A műszex'ész centiről centire haladva vizsgálta a rakoncátlan masinát. Farkasszemet nézett a fotocellával, de ettől sem lett okosabb. Mérges volt. Bántotta ez a tehetetlenség. Gyanakodva nézett körül a helyiségben, hátha beleköthet valamibe. Talán felfedez egy legyet, hiszen annyira kényes ez a gép, hogy még porszem sem szállhat rá, azt is észrevenné. De porszem és légy nincs, tisztaság van, akár a patikában. Már éppen a lelkiismeret- furdalás kezdte gyötörni amiatt, hogy netán nem figyelt eléggé, amikor ennek a száNAGYKŐRÖSI A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 212. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 5., HÉTFŐ Zsákba kerültek a szomszéd tyúkjáé A kutyatenyésztő könyvet is ad Fehér kesztyűben vigyázták őket £ A bukszusbokrokkal és a viruló muskátlikkal övezett í betonkifutón fogadásomra felsorakoztak káprázatos vö- j rös, fekete és kék bundakölteményekben Kennel Bruder- J hansi Archibald, Cigányszéki Arabell, Alsó Csatári Alex % és a többiek. Nem, nem kaptam váratlan meghívást % Rotschild báróhoz, sőt még a Hohenzoilern hercegi ház- í ba sem, mindössze Kovács Sándor kutyatenyésztőhöz. — Eredetileg az északi országokból származnak a skót juhászok. Rendkívül fogékonyak, épp ezért könnyen oldják meg a rendőri, katonai, sőt nyájőrzési feladatok speciális kutya-szakmunkálatait is. Nem csoda tehát, hogy én is a velük való foglalatosság mellett döntöttem, és jól, mert ez az utóbbi huszonkét év az ő társaságukban nem volt kárba veszett — tudom meg házigazdámtól. Alabárdos testőrök — Emlékszik-e valamilyen élményre, amely elkötelezetté tette az állatok iránt? — Talán az első kis dakszli kutyám. Hamar árvaságra jutottam, s gondolom ezért sem bánta anyám, hogy barátságot kötöttem a négylábúakkal. Pályaválasztásomat is meghatározta az állatszeretet, mezőgazdász lettem. Nem is emlékszem olyan időszakra az életemből, hogy ne lett volna mellettem ez a hűséges barát. — Gondolom, nemcsak a kutyák hűségét, intelligenciáját tartja nagyra? — Persze hogy nem, mert nálam a kutya és a ló azonos helyen áll. Van is jó néhány emlékem róluk. Vitéz Fáy Elemér méneskari főfelügyelő bevitt egyszer Horthy lipicai ménesébe. Hát ott olyan tisztaság volt, mint a patikában. Fehér kesztyűben, alabárdos testőrök vigyázták őket. Azt látni kellett volna! Aztán a háború utolsó éveiben elrendelték, hogy a csordákat, nyájakat el kell hajtani a vonuló had elől. Miközben mi így menekítettük a ménest, és kerestük a helyet az országhatárokon át is, bizony elfogyott a mítógépes istencsodájának karbantartását tanulta a német gépésztől. Ekkor szeme ismét a fóliafigyelő műszerre tévedt. Kijelzője csak egyet hunyorított, de ennyi elég is volt, hogy felboruljon az ösz- szes, jól átgondolt program. ★ A fotocella üvege mögött úgy tűnt, mintha mozdult volna valami. Lehet, hogy csak a szeme káprázott? De szellem se költözhetett belé, hogy puszta szórakozásból megker- gítse ezt a precíz, finomművű lekvártöltő-csomagolót. De mégis ... Óvatosan leemelte a fejecskét, s a fény felé fordítva óvatosan belebökött a csavarhúzó hegyével. A hívatlan lakó megérezte a veszélyt, s a magaszőtte mentőfonálon lefutott a keramitra, ki az ajtó alatt a parkba, vissza a tuja- fára. A műszerész talpa sebesen követte, mindhiába. •k — Mit keresel, Laci ? — kérdezte a gépkezelő, de választ nem kapott. Amaz visszaszerelte az érzékelőt, s csak azután vetette oda. — Elmozdult a cella. Máskor jobban ügyelj rá. A fehér köpenyes válaszolni akart, de végül csak bólintott. Ügy lesz. Arra viszont ma is esküdni merne, hogy az érzékelő mindvégig a helyén volt. My. J. zab. Előfordult hogy a kabátunkat, csizmánkat adtuk el néhány zsák takarmányért. Salzburgban aztán egy ideig megvethettük a lábunkat. Ott bízott meg egy Wilson nevű főhadnagy, hogy tanítsam be a sárga, hókafejű, kesely lábú lovát. Mindig a paripájával utazott, utánfutóval vitte dzsipjéhez kapcsolva. Ügy látszik, meg volt velem elégedve, mert hívott, hogy menjek vele az Ohio állambeli Bar- bertonba, ahol neki lovaglóakadémiája van. — Alig várom, hogy végre otthon legyek — válaszoltam neki —, és haza is értünk szerencsésen. Aztán 1955-től 60-ig Nagykőrösön, a gerelyi üzemegység vezetője lettem. Ott részt vettem az ebtenyésztő egyesület létrehozásában, ami azóta sajnos már felmorzsolódott. A szomszéd szava — Mikor döntött úgy, hogy skót juhaszokat fog tenyészteni? — Később, amikor a ceglédi Kossuth Tsz-ben dolgoztam, mint főállattenyésztő, Kozma Sándorné kolléganőmtől vettem egyet, ő Moszkva környékéről származott, onnét hozta őket. Ezután a mosonmagyaróvári Winkler festőművésztől, és Kecskemétről is vettem. Sajnos, ez az első állomány egy oltás után kipusztult. Csak Lessie maradt meg, és nyolc kis kölyök. Cumisüves- gel neveltük fel őket. Azóta Jugoszláv és csehszlovák atléták részvétele nemzetközivé tette a Veszprémben megrendezett Balaton-bajnokságot. Palotai László (Nk. Kgy. Kinizsi) a felnőtt férfi gerely- hajítók 13 fős, erős mezőnyében 67 méter 80 centiméteres dobásával az előkelő második helyen végzett. A nemzetközi ifjúsági barátság verseny országos válogatója a fővárosban volt. Ifjúsági fiú gerelyhajításban (20 induló közül): a kinizsis Laj- ter Sándor 55,16 méterrel negyedik lett. Debrecen volt a színhelye Hajdú-Bihar megye nyílt felnőtt atlétikai bajnokságának. Férfi gerelyhajításban: 1. Palotai László 66,86 és 3. Lajter Sándor 55,70 méterrel. Ezzel sajnos egy szép korszak lezárult. A sok sikert aratott körösi gerelyhajitók — Rétsági Oszkár edző tanítványai — vezető fővárosi egyesületekbe igazoltak, illetve nagyvárosi egyetemeken, főiskolákon folytatják tanulmányaikat, s ezentúl ott versenyeznek majd. BARÁTI SZÁLAK A Nk. Kgy. Kinizsi fél éve megszűnt férfi kézilabdacsapatához Kecskemétről átjárt és ez év elején teremben még itt játszó játékosok a Szikrai Medosz csapatát erősítik és minden vevőmnek adok Erich Knight: Lessie hazatér című regényéből. — Mit szólnak a szomszédok ehhez a tevékenységéhez? — Különbözőek az emberek, de néhány éve egy reggel jön Farkas néni, az egyik szomszédasszony: — Jaj Kovács úr, az isten áldja meg a kutyáit! Éjszaka összecsomagolták két zsákba a tyúkjaimat, de a kutyák átugrottak a kerítésen és elkapták a tolvajok frakkját Örültek, ha szedhették az irhájukat, hát ott hagyták a zsákokat. Még szerencse, hogy a tyúkok kibírták reggelig. — Milyen eredményeket hoztak már eddig a kutyák? — Azt felsorolni sem tudom. Itt ez a teli zacskó, számtalan éremmel, ez már súlyra is tekintélyes. Lókérelem — Hogyan vélekedik a korcsokról? — Okosak, ügyesek, tisztelem őket úgy, mint a fajtisztákat. — Mi a véleménye arról az újdonsült divatról, hogy egyesek elűzik kutyáikat a vák- világba? — Nagyon szívtelen, gonosz dolog. Aki az állatot szereti, rossz ember nem lehet — mondják. Én úgy vélem, aki az állatot nem szereti, nem lehet jó ember. Nagyjaink is mind állatszerető emberek voltak, hogy most csak Széchenyit említsem, akinek A ló- tenyésztésről című tanulmányát magam is őrzöm. Van egy régi lókérelem, a kutvára is igaz: Kedves gazdám! Ha megöregszem, ne adj el rossz, szívtelen embereknek, ne hagyd, hogy kínozzanak, röviden vess véget életemnek! nem is akárhogyan: a harmadik helyen állnak a Bács- Kiskun megyei bajnokságban. A baráti szálak nem szakadtak meg a körösiekkel: a nyár folyamán kéthetenként átjártak hozzánk és barátságos kézilabda-, valamint kispályás labdarúgó-mérkőzéseket vívtak volt csapattársaikkal váltakozó sikerrel. HÉTFŐI SPORTMŰSOR Labdarúgás. Kinizsi-sporttelep, 17 óra: KIOSZ—Pedagógus, 18 óra: Amatőr MTE— MJ Fortuna; Vági-lakótelepi pálya, 17 óra: Konzervgyár— PIK, 18 óra: Tormás—Turbó, városi kispályás bajnoki mérkőzés. S. Z. Hétfőn a nagyteremben: Mad Max. Színes ausztrál kalandfilm. Előadás 6 órakor. Kellemes húsvéti ünnepeket! Színes, szinkronizált francia filmvígjáték. Előadás 8 órakor. A stúdióteremben: A tanú. Magyar film, fél 6-kor. A Cifrakert parkmoziban: Mad Max, 21 órakor. ’SSN 0133—2798 (Nagykőrösi Hírlap z. z. Sporthírek Elbúcsúztak gerelyeseink
