Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-16 / 222. szám
4 am 1988. SZEPTEMBER 16.. PÉNTEK Munka, lakás, jó szándék Segítik az áttelepülőket A szülőfalutól nem könnyű elválni, még nehezebb attól távol élni. Éppen ezért, ha azt kérdezzük, hogy érzik magukat a Magyarországra, köztük Pest megyébe áttelepült magyar nemzetiségű, romániai állampolgárok, ezt a tényt mindenképpen figyelembe kell venni. Ha ezt leszámítjuk, a többség jól érzi magát, s különösen lényeges, példás szorgalommal, tehetségük javát adva dolgoznak új munkahelyeiken. A legtöbb üzemi vezetőtől ezt hallhattuk a közelmúltban, amikor arról érdeklődtünk, hogyan használják fel a kormány letelepedési alapjából nyújtott támogatást, mivel segítik az újrakezdő, szinte a nulláról induló munkatársaikat. Központi támogatás Mint azt dr. Petrik János, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára elmondta, a döntés után, éppen a gyors segítség érdekében addig is megelőlegezték ezt a pénzt, amíg a bankból a megye számlájára érkezik. A Duelnevezéssel szolgálati helyet. Az ipari szövetkezet eddig magánházaknál bérelt szobákat, s ezeket a költségeket meg kell téríteni, amire a támogatás nyújt fedezetet. Az összeg többi részét a meglehetősen régi épületek felújítására költik. Saját otthon A Dunakeszi Konzervgyár vezetői kölcsönös előnynek tekintik a munkára hozzájuk jelentkezők letelepedési szándékát és a maguk létszámgondjainak megoldását. Ki is kötik, hogy aki náluk lakást kap, az csak üzemükben dolgozzon, ennek fejében segítik az otthonteremtő törekvéseket. Kérik, hogy a férfiaknak, azaz a családfőknek, valamilyen szakmájuk legyen, míg a nők, feleségek, ha nincs szakképzettségük, a konzervüzemben kaphatnak munkát. A gyár számlájára utalt támogatáson felül több mint a dupláját költik, 4 és fél millió forintot irányoztak elő a gyár saját épületeinek felújítására, ahol tizenkét házaspárnak alakítanak ki egyszo- ba összkomfortos lakásokat. Simon Istvánnak a vérében van a fa művészete ták otthonról fafaragó tudományukat. Ezt kamatoztatják itt olyan bútorok készítésével, melyeket kézi faragással díszítenek, erdélyi motívumokkal gazdagítanak, s ezért az itt készülő székek, tékák, bölcsők, asztalok bizonyára kapósak lesznek az igényes vevők körében. Ehhez csak a berendezés 1,5 millió forintba került. A dunakeszi Délker raktár a nemes fajtájú faanyagok beszerzésével társult a vállalkozáshoz, amelynek míves munkát bizonyító tárgyait először a budapesti Do- mus Áruházba szállítják, ahol külön bemutatóteremben ismerkedhetnek meg azokkal a vásárlók. Hosszú távon hasznos Ambrus Aladár és Vass Ferenc ebédlőgarnitúrát farag (Erdős! Ágnes felvételei) nakeszi Konzervgyár kétmillió forintot, az Alagi Állami Gazdaság 500 ezret, Kemence Község Tanácsa egymillió 600- at, a vasadi Solaris Kisszövetkezet 250 ezer forintot kapott ebből a keretből. Kemencén Pongrácz János tanácselnöknél érdeklődtünk, aki elmondta, hogy egy házaspár a községben működő vegyesipari szövetkezetben helyezkedett el, s foglalkoztat idetelepült munkavállalókat az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság is. A tanács a rendelkezésre álló összegből két családi házat vásárol meg és újít fel. Ebből az egyik, a már említett család elhelyezését szolgálja, a másikban öt személynek teremtenek otthont, hivatalos A munkálatokat már megkezdték, s néhány hónap alatt be is fejezik az építők. Faragott bútorok Az Alagi Állami Gazdaság is jóval többet költ Erdélyből érkezett munkatársai támogatására, mint amennyit erre a célra kapott. Itt is kölcsönös előnyökről lehet beszélni, mert ha egyelőre beruházást jelent számukra az Alagi- majorban létesült új asztalosüzem felszerelése, a következő években ez a kiadás nemcsak megtérül, hanem a számítások szerint nyereséget is hoz. Ez a feltevés az új kollégák szorgalmára, tehetségére épül, akik magukkal hozSzentendrei lapozgató A városi lap újabb száma Akinek több ízben is volt már alkalma kézbe venni a Szentendre és Vidéke című, havonta megjelenő városi lap példányait, az tapasztalhatja, mennyit fejlődött ez a telepü- léspolitikai fórum. A napokban megjelent szeptemberi szám sokoldalúan tájékoztatja olvasóit, foglalkozva az AIDS-szűréstől a szolgáltatásokig, az egészségügytől az oktatás témaköréig az embereket érdeklő számtalan témával. Hírt ad. informál és állást foglal írásaival a kulturális és sportélettel kapcsolatban, nem egy esetben kritikus hangvételt is megütve. Az új számban köszöntik a 85. éves Pirk János festőművészt. akit születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval ékesített Csillagrendjével tüntettek ki. Cikk jelent meg a KISZ lakásépítő-akciójáról, elemző írás látott napvilágot a kisiparosok munkájáról, az orvosi rendelő építése körül kialakult ellentmondásokról. Gazdag híranyag tükrözi a város és a környék történéseit. Tudtul adják, hogy a Pomáz és Budakalász között fekvő terület neve augusztus 20-tól a lakosság kérésére ismét Szent István telep. Sokrétűen gazdag helyi lapot kaptak kézbe ismét Szentendre lakói. A gazdaság asztalosüzemében eddig tizenketten helyezkedtek el, s a várható létszám húsz lesz majd. Az alagiak, mint azt Göndöcs Lajos igazgató elmondta, három szolgálati lakást adtak át a családosoknak, míg a nőtlenek, egyedül érkezettek a munkás- szálláson lakhatnak addig, amíg más megoldást nem találnak. — Az idén még veszteséges lesz ez a vállalkozás, egy-két évbe telik, míg megtérül — jegyezte meg végül az igazgató —, de hát segíteni kell, s hosszú távon a vállalkozás is hasznosnak bizonyul. A minél előbbi beilleszkedés elősegítését mindenütt fontosabbnak tartották a-megkérdezettek. A gazdasági szervezetek szívesen vállalják ezt a szerepet. Kovács T. István Jobb lehetőség eladásra, vételre Használtautó-piac épül A Csarnok- és Piacigazgatóság tevékenységét korszerűsíti a Fővárosi Tanács. Ennek jegyében a következő években a Bosnyák téri nagybani zöldség-gyümölcs piac, valamint a Dobi István úti hasz- naitautó-piac áttelepítésére kerül sor. Az eddigi elképzelések szerint az új nagybani piac létesítésére a főváros dél-pesti térségében, az MO-ás és az E5-ÖS autóút találkozásánál — jelenleg a Gyali Szabadság Tsz tulajdonában van — lévő terület a legalkalmasabb. A főváros új használtautó-piaca — diagnosztikai szolgáltatásokkal — a tervek szerint a jövő tavasszal nyílik meg az Ecseri úti használtcikkpiac mellett kialakítandó hathektáros területen. A piacigazgatóság egyúttal bővíti majd szolgáltatásait. így például mérlegkölcsönzés, csomagmegőrzés, illetve járműfelügyelet megszervezését tervezik. Az elképzelések sokrétűek, például azt is számításba vették, hogy a tevékenységi kör tágításával — kölcsönösen előnyös szerződések alapján — az igazgatóság együttműködne olyan vállalatokkal is, amelyek a piaci kínálatot gyarapítják, vagy színvonalasabbá teszik. Többek között arra is gondoltak, hogy élelmiszert, illetve élelmiszer-ipari termékeket előállító kisebb termelőüzemeket — például sütödét — létesíthetne, illetve üzemeltethetne. E piackorszerűsítési program nemcsak Pest megye termelő- szövetkezeteinek érdeklődésére tarthat számot, hanem a kistermelőkére is. Ugyanakkor azoknak a gazdaságoknak is lehetőséget kínálhat termékeik gyors nagybani értékesítésére, amelyék ebben a térségben húsipari készítményeket, tejipari termékeket állítanak elő, vagy sütödét üzemeltetnének. S természetesen az autópiac léte ugyancsak itt, az agglomerációs övezetben lakóknak, kedvező lehetőséget kínálhat eladásra, vételre. Pi'isvörösvárról Hátizsákexport A TEXTA Textilipari Szövetkezet pilisvörösvári üzemében négy év óta a termékek nyolcvan százalékát exportra készítik. A varrodában, melyben harmincán dolgoznak, most a Csehszlovákiába szállítandó hátizsákokat varrják. Nyolcezret kell a szerződés szerint még ebben a hónapban a megrendelőnek készíteni. Mint ahogyan Kovács Lászlóné, a varroda vezetőhelyettese elmondta, voltak kisebb fennakadások; a kellékek, az alapanyag nem érkeztek meg időben, ezért az üzem átmenetileg másik fazonra állt át; bulgáriai exportra varrtak divattáskákat. Nagy megrendelőnek számit az NDK, az idén folyamatos szállításban 40—45 ezer vízhatlan hátizsák készül a számukra. A divatos fazonokat a TEXTA tervezője készíti, a korszerű anyagot, a fóliázott kartont a pilisvörösvári üzemben állítják elő. A varrodában a hazai boltok részére is készítenek termékeket. Mutatós piperetáskát varrnak most az asszonyok B. A. Bokor alján sitt is lapul Üröm határában Piromániás vadászterülete? Színes fotó az asztalomon. Rajta szinte égig csapnak a sárgás-voroses lángok, széltében több kilométer hosszan. Ég a szemét Üröm és Pi- lisborosjenö közötti szemétlerakó helyen. Aki lencsevégre kapta ezt a nem éppen természeti, hanem emberi kéz által rendezett színjátékot, az Vénusz Ervin. S nem is kellett sokáig lesben állnia, hiszen a torró nyárban, szinte minden hét végén alágyújtottak a szemétnek. Hogy ki? Tettes, felelősségre vonható az nincs. Csak a környékbelieknek csípi a szemét, torkát a füst, s orrfacsaró olykor a bűz. Ott, ahol ma még tiszta a levegő, ha a tűzijáték elmarad. Hónom alatt a fotókkal, meg a levéllel kopogtattam be Üröm és Pilisborosjenő Nagyközségi Közös Tanácsának elnökéhez, Selmeczy Lászlóhoz. Ki lobbantja lángra szinte vissza-visszatérően a szeméthegyet? — Ez az, amit mi is szeretnénk tudni. Csakhogy rendszerint hétvégeken ég a szemét, akkor, amikor nem őrzik. Nem őrzik, mert a Ga- mesz mindössze ötezret tud fizetni az őröknek. S csak hétköznapokra. Olyankor délelőtt, délután ketten járják körbe a szeméttelepet, mely nincs bekerítve. Őriztetik, de hiába Ezen a dimbes-dombos, bokros, fákkal tarkított terepen nem lehet könnyű dolga az őrnek, ha valakit illegális szemétlerakáson akar kapni. — Valóban. Kezdetben nyugdíjasokkal oldottuk meg a telep őrzését. Gondolván, elég a furkósbot. Kevés volt. Előfordult, hogy az idős embert a fővárosból sittet kihordó teherautó vezetője megfenyítette. Öt- vagy nyolcszáz forintért gyakran fordulnak meg errefelé teherrel megrakott, majd üresen távozó billenőplatós autók. Tehetik, a legtöbb munkahelyről ma már hazaviszik a kocsit. Ha fizetnek, viszik — Tisztelet a kivételnek, de sokan szívest-örömest segítenek megszabadulni a vállalatnak a felesleges szeméttől. Igen, a vállalatnak. Mert ne képzelje azt senki, négy köbméter bőrhulladékot, kocsirakományra való vegyszeres hordót maszekok hordatnak ki. S azt a töméntelen mennyiségű sittet. 'Mifelénk a bokor alján nem nyuszi, hanem sitt lapul. Mert a fővárosnak nincs kijelölt sittlerakó helye. S itt olyan a terep, hogy könnyen eltűnnek terhűktől megszabadulva a gépkocsivezetők. Mire a telep másik végét járó őr észbekap, elillannak. De ezzel a problémával nemcsak mi küszködünk, hanem Budakalász, Solymár is. A gyújtogatás, kinek a műve? — Nem sikerült még a tettest elfogni. Az a gyanúnk, hogy a guberálók, vagy beteg, piromániás ember lobbantja lángra a szemetet. Itt, ahol veszélyes hulladékokat is leraktak! Az Országos Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium legutóbb augusztus 18-án vizsgálta az itt kialakult állapotot. Csoportba tömörülve A két falu között egyhektárnyi területen tárolják a szemetet, oda rakják le. A gépkocsikon érkező, s gyorsan tovaillanó illegális szemétlerakók ellen az ember fürge lába mit sem ér. Ahogy a tanácselnök is elmondotta, no meg a józan ész diktálja, csak csoportok léphetnek fel a környezetet szennyezők ellen. Két-három őr szinte tehetetlen. Mert a terepviszonyok is a surranónak, a búvónak kedveznek. S kinek engedélye van szemétlerakásra, két forduló között éppen azt tapasztalja, hogy az előbb még nem, de mire újra jön, mér lángol a szemét. Alattomosan alágyújtanak. Az öngyulladás kizárt! A természetvédők ha csoportba tömörülnek, s rendszeres őrjáratot szerveznek környezetük védelméért, akkor megakadályozhatják, hogy tovább gyarapodjon a szeméthegy a két település között. S a piroskakas is nehezebben röppenhet fel, nyakon csíphetik a levegő szennyezettségéért felelős piromániást. Persze csak akkor, ha összefognak, jó időbeosztással, szervezéssel a természet és környezet védelméért. Varga Edit Dunakeszi zongoraszó Szép volt, Péter! H osszú ujjai játszanak a billentyűkön. Fortissimók és pianók váltakoznak. Víz dübörgő morajlása, mikor a szél korbácsolja, felhők alatti csend, ha elül a vihar. Valami ilyesfélét érzünk, amikor a Smetana koncertetűdje, A tenger hullámain szólal meg a zongorán. Hullámzik a lélek is. Aki a megindítóan szép művet tolmácsolja, ért hozzá, hogy ilyen hatást érjen el. A tizenhárom éves, barna hajú fiatalember, Morva Péter, aki után megfordulnak a dunakeszi utcán. Látták a tv Ki mit tud? műsorában. Legutóbb ezzel a darabbal szerepelt a középdöntőben, ahol Petrovics Emil nagyon tehetségesnek tartotta. Ám a versenyben vetélytársak is vannak. Más került a középdöntőbe. — Elkeseredtél? — Egy kicsit. — De nem örökre. — Hát azt nem — mondja mosolyogva. Nem bőbeszédű. Tanára, Domoszlai Erzsébet segít, akitől azt is megtudhatom, hogy bár a képernyőn először láthattuk a fiatalembert, nem most szerepelt először közönség előtt. Rangos hangversenyekre hívták, s a legújabb cél most Usty Nad Laben, a csehszlovákiai város, ahol novemberben nemzetközi ifjúsági zongoraversenyre kerül sor. Morva Péter, a Dunakeszi Állami Zeneiskola tanulója, ide is meghívást kapott Ezen kívül még nagyobb öröme, hogy felvették a Zeneakadémia előkészítő szakára. — Mikor ültél először zongora mellé? — Harmadikos koromban kezdődött. Akkor orgonista szerettem volna lenni, de a szüleim azt tanácsolták: előbb tanuljak meg zongorázni. Beírattak ide. Most már ez a szerelmem. Péter édesapja számítógép-szerelő, édesanyja osztályvezető, kertes házban laknak. Valamennyien szeretik a komoly zenét. Ez a háttér. Meg eléggé hátrányos körülményeivel, a vékony válaszfalakkal elválasztott tantermű, forfa típusú barakkiskola, amelyből talán jövőre költözhetnek tanárok-diákok új kőépületbe. Itt kellett a nyáron készülni, gyakorolni, mert pechjére az otthoni zongora elromlott. — Milyen a többi osztályzatod? — Erős négyes vagyok. A 3. sz. általános iskolába járok, ide a gyártelepre. T ermészetesen zenei pályára készül. Napi négy-hat órát gyakorol. Baráti köre hasonló érdeklődésűekből alakul. Kedvence Maci, az újfundlandi kutya. — Fanatikusan kitartó, szívósan készül erre a nehéz pályára, mondja Domoszlai Erzsébet, aki szerint a Ki mit tud? sok tapasztalatot adott mindkettőjüknek. Kovács T. István i
