Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 212. szám

Karbantartás Javában tart a jövő évi ve­tőmag tisztítása és csomago­lása a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat monori telepén. A tisztítóból ezen az automata mérlegen keresztül zsákolják a magokat. A pon­tos mérést rendszeres karban­tartással szavatolják, amely Antal Miklós feladata Vimola Károly felvétele Kulturális ajánlat Ecseren hétfőn 18 órától filmvetítés. Gyomron a Strand kertmo­ziban 20.30-tól: A zsaru és a szex (színes, szinkronizált francia krimi). Sülysápon 17-től a színját­szó csoport próbája, 18-tól kondicionáló torna. Üllőn 17-től a honismereti baráti kör összejövetele a községi könyvtárban. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 5., HÉTFŐ Tisztújítás után A szolgáltatás szorító gondjai 8 Milyen volt az elmúlt öt esztendő, milyen gondok feszítették a beosztottakat és vezetőket, s egyáltalán hogyan birkóztak meg a feladatokkal? — többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ az a vezetőség- választó közgyűlés, amelyet a közelmúltban tartottak a gyömrői székhelyű Lakatos- és Szolgáltató Ipari Szövetkezetben. Hajdú János szövetkezeti elnök beszámolójában sokré­tűen világított rá a régi, ma is meglévő feszítő gondokra, de nem hallgatta el az ered­ményeket sem. Elsődleges és legfontosabb célfeladatuknak tekintették a szövetkezet fejlesztését, gya­rapítását, rövidebben fogal­mazva a gazdálkodás stabili­zálását. Ez idő alatt kellett megoldaniuk a szolgáltatás át­szervezését, az úgynevezett szolgáltatói érdekeltségi rend­szer megteremtését. Az áta­lánydíjas rendszerre való átté­rés ugyanis rengeteg személyi, adminisztrációs és egyéb ér­dekeltségi gondot jelentett a vezetőség számára. Sok eset­ben magukra maradtak a döntések meghozatalában, s ezek nem mindig találkoztak a tagság rokonszenvével. Régmúlt idők emlékei Avult obsitoslevél Van ezen a szemet gyö­nyörködtető pótolhatatlan vég- elbocsátási okmányon — ame­lyet Pápán 1879. december 31-én állított ki és olvashatat­lanul írt alá ő császári és apostoli királyi felségének valóságos alezredese és m. kir. honvéd zászlóalj parancs­noka — koronás magyar cí­mer, nemzeti zászlók kirá­lyért és hazáért felírással, nagy bajuszú, szálas, szakál­las huszárok feszes zsinóros nadrágban, aranypaszományos piros mentében, fényes szőrű, ficánkoló lovak hátán. Van­nak itt még ágyú mellett ros­tokoló gyalogos honvédek is. Az 1878/118. jegyzőkönyvi szám alatt kiállított, a M. kir. Győrpápai 72. honvéd zászló­alj végelbocsátási okmányán még a következő, fülünknek, szemünknek annyira szokatla­nul érdekes, szöveget olvas­hatjuk: „Máder János m. kir. honvéd gyalogos, született 1844. Magyarországon Veszp­rém megye Oszlop községben. Rom. kát., nős, a cs. és kir. Adolf koronaherceg nevét vi­selő gyalogezredben mint gya­logos 11 év 9 hó és 22 napot, a m. kir. Győrpápai 72. hon­véd zászlóaljnál mint honvéd 2 évet, összesen tizenhárom évet kilencz hónapot és 22 napot szolgált. Az 1866-ik hadjáratban Olaszhonban részt vett. A törvényszabta sorhadi és honvédségi védkötelezett- ségnek eleget tett, a honvéd­ség kötelékéből ezennel végle­gesen elbocsáttatik. A neve­zett honvéd gyalogos jogosít­va van a hadiérem vise­lésére. A fentebbiek igazolá­sául a nevezettnek jelen ok­mány az 1868. évi X. törvény­cikk 39. paragrafus alapján kiadatott.” A szépen kalligrafált betűk­ből szőtt sorok ezzel véget is érnek, a hamuban sült pogá­csának, amit a mama sütött és csomagolt a hosszú ideig tartó, nagy útra, még az em­léke is elfakult, hiszen a ka­tonaidő nem egy és nem két évig tartott. A sokat átkozott angyalbőrt 12-13 évig kellett viselni, amit még meg is tol­dották néhány hónappal, nem is közel a szülőfaluhoz, a mo­narchia idegen szavak gajdo­lásától hangos, isten háta mögötti garnizonjában. Ahon­nan még a könnyes sóhaj is nehezen talált utat hazafelé. Az Üllőn élő déd- és ük­unokáknak ez az okmány csu­pán hihetetlennek tűnő emlé­ket idéz. Pedig jóval több an­nál. Ma már történelem. K. S. Kellemetlen sarok Kacskaringós úton Vannak dolgok, amiket a legintenzívebb fejtörés után sem vagyok képes megfej­teni. Itt van például ez is. Épp ott vagyok, amikor vi­szi a postás a táviratot a monori bútorboltba. Fel­adták Zalaegerszegen a bútorgyárban előző íap délelőtt 10 óra 10 perckor. Megérkezett Monorra ép­pen 24 óra múlva. Azt tu­datja benne a gyár a volt­tal. hogy indítja a diszpón megrendelt bútorszállít­mányt. Azt a szállítmányt, amit az üzlet egyébként előző nap annak rendje és módja szerint már megka­pott. Távirat nélkül is meg kellett volna kapnia, mi­velhogy nem rendkívüli szállításról, hanem ‘lőre megrendeltről van szó, amit mindenképpen fogad­niuk kell. És itt sorakoznak a kér­dések. Minek ilyenkor a táv­irat? Hányán foglalkoztak e munkamozzanattal? (Gyár munkatársa feladta, távír­da dolgozója felvette és to­vábbította, monori oosta felvette, táviratkihordója elvitte, bútorbolt eladója átvette, legyintett rá.) Biztos, hogy van nekünk ilyesmikre elég papírunk, munkaerőnk és időnk? Mivel az állam elvonta a szolgáltatási támogatást, így az önfenntartás került előtér­be. A három szolgáltatóház gazdaságos kihasználtsága ér­dekében különböző bérleti szerződéseket kötöttek külső cégekkel, hogy . a fenntartási költségeket pótolni tudják. A monori szolgáltatóházban mű­ködik például a Hungária Biztosító monori kirendeltsé­ge, valamint az Adótanácsadó Gmk. A szolgáltató ágazatról egyébként érdemes megemlí­teni, hogy bár a létszám negy­vennel csökkent, árbevételük 2,2 millió forinttal emelkedett — 1983-hoz képest. Ennek egy része természetesen az ár­emelkedésekből ered, de sike­rült megvalósítani a szemé­lyi dolgozói érdekeltséget. Saj­nos ennek az ágazatnak elég bizonytalan a jövője. Az élet- színvonal csökkenése ugyanis rájuk is hatással van, hiszen mostanában kétszer is meg­gondolja az ember, hogy ha­vonta vagy kéthavonta megy fodrászhoz, kozmetikushoz. Megszüntették a kékfestő, az irodagépjavító, a kismotor ja­vító és a rádió-tévé szervizt. Jelenleg ilyen jellegű javítá­sokkal nem foglalkozik a hakszolg. A szövetkezet „eltartója” az árutermelő részleg. Amíg ko­rábban kizárólagosan külső kooperációs munkákból éltek, a közelmúltban sikerült jó nyomvonalon elindulniuk. A piackutatás, a tervszerű fej­lesztések eredményeként ma már önálló termékcsaládokat tudnak gyártani házilagos ki­vitelezésben. Az első félév eredményei biztatóak, hiszen 34,5 millió forintot könyvelhettek el jú­nius 30-ig. Nőtt a szövetke­zeti közös vagyon. Az elmúlt öt évben több mint hatmillió forintot fordítottak különböző gépek, berendezések vásárlá­sára, amelyek közvetlenül a termelésbe lettek beállítva. Az új termékek bevezetésé­vel, a technológia korszerűsí­tésével elérték, hogy folyama­tosan tudnak exportra termel­ni. A hároméves kooperációs szerződés keretében az NSZK- beli STHRAL cégnek szállíta­nak különböző termékeket. A tavalyi export értéke — az importkiváltással együtt — meghaladta a 13 millió forin­tot. Tárgyalások folynak egy közös vállalat alapításáról. A tisztújító közgyűlésen Hajdú János elnök ismét bi­zalmat kapott, újabb öt évre megválasztották, helyettese Horváth László lett. A szö­vetkezeti bizottság elnöke Gel­ier Nándorné lett, a felügye­lőbizottságé Pásztor Antalné, a munkaügyi döntőbizottságé pedig Merschel János. A jö­vőben öttagú vezetőség irá­nyítja a másfél száznál több tagot és alkalmazottat foglal­koztató szövetkezetei Gér József Nincs megállás Erőgyűjtés az őszre A monori Kossuth Tsz-ben is az egyik legfontosabb teendő a nyári mélyszántás és talajlezárás. A két Rába—Steiger szor­galmasan rója a földeket (Vimola Károly felvétele) Mostanában már nemigen foglalkoztatja a mezőgazdákat a nyári betakarítás, pontosab­ban az aratás, hiszen a nagy­üzemekben elkészült a mér­leg. A számítások alapján o tervezettnél nagyobb bevétel­re tettek szert az üzemek ga­bonából, ez elsősorban a ki­emelkedő — öt tonna feletti — búzatermésnek köszönhető. Ugyanakkor már az aratás időszakában nyilvánvalóvá vált, hogy az őszi betakarítá- sú növényeknél jelentős aszálykárral kell számolni. Ép­pen a napokban végeztek elő­zetes termésbecsléseket a szakemberek a körzet termelő- szövetkezeteiben, s az általuk felmért kár sok tízmillió fo­rint. Ilyen körülmények kö­zött a gabonából elért plusz- bevételeket valószínűleg „el­viszik” az őszi növények aszálykárai. Már a nyár és ősz nullszaldójával is elége­dettek lennének. Ezekben a napokban amo­lyan erőgyűjtés folyik az üze­mekben az őszi betakarításra. Javában tart a nyári mély­szántás, s napokon belül meg­kezdik a napraforgó reglono­Mint egy fémláda Valamit a szellemnek is Ha össze van csukva, olyan mint egy fémláda. Ha kinyit­ják: könyvpavilon. Ez Monor központjának legújabb szín­foltja. Piacnapokon délelőtt is, egyébként a délutáni órák­ban hívogatja a vásárlókat, akik hamar fölfedezték és körbe is állják szép számmal. Mint megtudtuk, a Kossuth Könyvkiadó bizományosa áru­sítja itt a legfrissebb kiadvá­nyokat, már kezdetben szép sikerrel. S bár ezen a környé­ken a Forrás Áruház és a piac közvetlen szomszédságá­ban leginkább ahhoz voltunk szokva, hogy „mindent a gyomornak” — most a pavi­lon figyelmeztet: valamit azért a szellemnek is ... —ez zását (érésgyorsítását). Utána kezdődhet a napraforgó beta­karítása. A kombájnok adap­tereit ehhez még nem kell át­szerelni, viszont a kukorica­betakarítás előtt már igen. Ily módon minden percet ki kell használni az elkövetkező he­tekben, G. J. Eldorado? A monori Munkásőr ut­cai élelmiszerbolt elé egy reggel lerakták a tejesek a szokásos pakkot. Mire a bolt dolgozói megérkeztek, az ötven darab félliteres kakaóból kettőt hagytak meg a tolvajok, „hiányta­lanul” felpakolták az ösz- szes túrót, megdézsmálták a tejet, tejfölt. A hír pil­lanatokon belül bejárta a környéket, egy emberként elítélve a „pofátlan dézs- málókat”. Akiket termé­szetesen el kell kapni, mert hová lesz a rend, a biz­tonság, a nyugalom, ha már a tejet meg a túrót se lehet az utcán hagyni?! Kiderült aztán, hogy va­laki látott akkor ótt két' biciklis kis cigánygyérékét, tömött szatyrokkal. Rájuk is szóit, el is szeleitek gyorsan, de hát már túl voltak az akción. Minden­ki dühöngött. Okkal. Jog­gal. En meg elképzeltem, amint aznap délelőtt ka­kaótól volt maszatos fél utcányi gyerek, és falta a túrót, nyelte a tejfölt, El- dorádóban érezte magát és ünnepelte a nap két hő­sét... Mi lett velük? Rádiós üzenetek Moszkvába tői pontos adatokat kapott az Üllőn áthaladó katonai szerel­vények számáról, a szállított fegyverzetről. Évától többször kapott éleLmiszerjegyeket, me­lyeket az üllői jegyzői hiva­tal rossz lábú írnokától szer­zett A kémelhárítás mind a huszti, mind a Pest környéki csoport tevékenységéről tu­dott, rendszeresen fogták a rádióadást, de megfejteni nem tudták. Egyszer egy könnyel­műség folytán a huszti cso­port egy tagját elfogták és ezzel elkezdődött a csoport felszámolása. Csaknem há­romszáz letartóztatást haj­tottak végre. Egy rajtaütésen hat embert agyon is lőttek, a többieket alapos kínvallatás­nak vetették alá. A szálak Budapestre vezettek. Itt is egy véletlen folytán — a rádió áttelepítésénél — bukkantak a csoport nyomára. Elfogták Pataki Ferencet és két tár­sát, az egyetemistákat, az ösz- szekötőket a lakásadókat. Az eljárás során 16 személyt vé­geztek ki. Pataki Ferencet 1944 november 4-én Sopron­ban lőtték agyon. ask w Elfogták a Szirkó családot is. Miklóssal különösen ke­gyetlenül bántak mint be­épült kommunistával. Halál­ra ítélték, de másodfokon ezt életfogytiglani fegyházra vál­toztatták. Kónya Éva nem bu­kott le. Kettejük további sor­sáról azonban már hallgat a krónika. Somogyi Lajos .(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) jelentős megbízásokat kapott Már nem volt fiatal ember, önként jelentkezett partizán­nak. Tevékenységük nyomán nemsokára a környéken 150 tagú csoportjuk volt, benne a Szirkó család minden tagja. Amikor a csoport elég erős lett. Pataki egy bajtársára bízta a további tevékenységet ő pedig két társával Buda­pestre ment, hogy ott is ki­építse kapcsolatait. Ruszin egyetemistákból az egész országra kiterjedő fi­gyelőhálózatot szervezett. Szi- lasligeten és Kispesten titkos rádióadójukon továbbították az adatokat Moszkvába. Pataki tudott Szirkó Miklós és Kónya Éva kapcsolatáról. Rövidesen felkereste a lányt. Vecsésen találkoztak, majd Üllőre utaztak. Éva itt dolgo­zott. A Wiesinger faanyag- és szállítási vállalkozó irodái közvetlenül a vasútállomás mellett, voltak. Éva lakása pedig az irodaépület és a raktárak végén volt A lakást még Éva édesapja alakította át illegális célokra. A szobá­ból egy fehér szekrény hát­lapjának eltolásával egy má­sik kényelmesen berendezett szobába lehetett jutni, mely­nek egy fahasábokkal álcázott vészkijárata is volt. Pataki itt többször felkereste Évát, aki­Nem sokkal ezután Évának vissza kellett térnie Üllőre és csak levelezés útján tartották a kapcsolatot. Szirkó, hogy együtt lehes­sen Évával, kérte áthelyezését Üllőre. 1941 júniusában ke­rült Üllőre, boldogan kereste fel Évát, akit el is jegyzett. Szirkó Üllőn rengeteg anya­got gyűjtött össze a környék­ről. A Budapest környéki te­lepülések pontos leírását, meg­bízható emberek címét, Ve- csés, Kispest, Lőrinc, Monor, Kerepes, Szilasliget és más helységek utcavázlatát juttat­ta el összekötője útján megbí­zóihoz. Közben áthelyezték Lakihegyre, a rádiótorony biz­tosítására. De továbbra is tar­totta Évával a kapcsolatot és folytatta a munkát. Az egyik küldeményt Szirkó egyik lány­testvére vitte a Szovjetunióba és nem tért vissza Ez gya­nússá tette a családot és Miklóst 1943 januárjában le­szerelték. Ungváron nem ka­pott állást, majd Huszton pró­bált elhelyezkedni, de sehol nem kapott munkát, így fa­vágónak állt be. A történethez tartozik, hogy 1943. augusztus 18-án Huszt környékére egy hét főből álló partizánegységet dobtak le a szovjetek. Vezetőjük Pataki Ferenc volt, aki 1918-ban esett hadifogságba. Kinn ma­radt, megnősült, lett három gyermeke. Tevékeny részt vállalt a forradalomban és i '/ 1939 márciusában Kárpát­í alja Magyarországhoz való ^ visszacsatolása után az itt 1 ^működő kommunista csoportok y szétszóródtak. Nem sokkal f később az ungvári csoport ve- 5 y -etője, Danes Géza Bereg- V. szászra, találkozásra hívta , £ Szirkó Miklóst, a huszti cso­z port egyik tagját. „Be kell állnod csendőrnek” ■ — fogadta Danes. „Én a kommunista, soha” — volt a válasz. Azonban meggyőzték, hogy milyen fontos pártfel­adat a Horthy-apparátusba beépülni, mennyi segítséget tud adni a csoportnak, hány tagot tud segíteni, mennyi hasznos adatot tud összegyűj­teni. Tehát Szirkó Miklós bevo­nult Szombathelyre. A kikép­zés rövid volt de nagyon ke­mény. Kellett a megszállt te­rületre a csendőr. 1939. július 12-én Szirkó tiszthelyettest az ungvári csendőrnyomozó-al- osztályhoz helyezték, üngvá- ron ismerkedett meg Kónya Évával, az üllői Wiesinger-cég képviselőjével, aki ekkor har­minc év körüli, csinos, ele­gáns, művelt lány volt, aki önállóan szervezte meg és ve­zette az ungvári falerakatot. Kapcsolatuk egyre bensősé­gesebb lett. Éva Miklósban nem a csendőrt látta, hanem a nép szabadságáért küzdő forradalmárt, így felajánlot­ta segítségét a mozgalomnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom