Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-07 / 214. szám

6 I^M«P 1988. SZEPTEMBER 7.; SZERDA Jogi tanácsok Táppénz és a fizetés nélküli szabadság Műszaki vezető az építkezésnél • Kiskorú házasságkötése • Támfal kialakítása A Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta Szülői felelősségből elégtelen y A gyermekkórházban készült orvosi szakvéleményben ez a bűnjelként lefoglalt kemény 4 szerepel: „a csecsemőnél a megvert, megkínzott gyermek tü- „aí / netegyüttesét észleltük, ami jól ismert kórkép.” Megdöbbentő műanyag SarKU női szanaai / sorok, de bizonyítják, hogy az a bűnügy, melyben a Leg- okozta. J felsőbb Bíróság nemrég hagyta jóvá az elsőfokú ítéletet, csak /. egy szélsőséges eset a sok közül. Emberölési kísérlet • M. Zs. maglód! háziasz- szony házépítéshez egyéves fi­zetés nélküli szabadságot kért. A munkák során baleset érte, és amikor vállalatától a bal­eseti táppénz megtérítését igé­nyelte, kérését elutasították azzal, hogy őt semmiféle jut­tatás nem illeti meg. Olva­sónk a döntést igazságtalan­nak tartja, hiszen napi ötfo­rintos jogfenntartást fizet. A vállalat eljárása jogszerű volt. 1987. január 1-jétől sok olvasónkat érinti az a jogsza­bály-módosítás, amelynek kö­vetkeztében a hozzátartozói­kat ápolókat kétévi, illetve a magánerőből saját lakást épí­tőket egyévi fizetés nélküli szabadság illeti meg. Ez a tá­voliét munkaviszonyban töl­tött időnek számít. A munka- viszonyt a nyugdíj megálla­pításánál akkor tekintik szol­gálati időnek, ha a harminc napot egybefüggően meghala­dó fizetés nélküli szabadság Időtartamára havi 150 Ft (naptári napokra 5 Ft) nyug­díjjárulék megfizetését vállal­ja a dolgozó. Ez a kedvez­mény azonban nem jelenti azt, hogy az egyéb társadalombiz­tosítási szolgáltatás is megil­leti a dolgozót, hiszen azokat azért folyósítják, mert a be­tegség miatt jövedelemkiesé­sük van. A fizetés nélküli szabadság esetében ez fogal­milag kizárt, ezért nem része­sülhetnek a távollevők ebben a szolgáltatásban. • Egy kőműves kisiparos el­vállalta rokona családi háza építése során a műszaki ve­zetői feladatokat. Időközben azonban az iparának gyakor­lását megszüntette, és más munkát vállalt. A helyi ta­nács nemrég felszólította az építkezőt, hogy keressen új műszaki vezetőt, mert olva­sónk ezt a feladatot már nem láthatja el. Az eljárást jog­szerűtlennek tartom, hiszen a szakmai ismereteim semmivel sem kisebbek, mint azelőtt — Írja. engedélyt adhat a házasság- kötésre. A 16 éven aluliak te­hát házasságot nem köthet­nek. A kiskorú házasságköté­séhez szükséges előzetes en­gedély megadása iránti kére­lemhez csatolni kell azokat az iratokat (jövedelmi igazo­lás, szülői nyilatkozat, betét­könyv, tulajdonilap-másolat stb.), amelyekből megállapít­ható, hogy a kiskorú házasu­ló, illetve a meglévő, vagy a 18. életévének elérése előtt születendő gyermekének meg­élhetése és lakhatása biztosít­va van. A gyámhatóság a házasság- kötésre az előzetes engedélyt akkor adja meg, ha a házas­ságkötés a kiskorú érdekeit szolgálja. Megvizsgálják to­vábbá azt is, hogy rendelke- zik-e a házasságkötéshez szük­séges testi, értelmi és erkölcsi fejlettséggel. A döntést ho­zók azt is mérlegelik, hogy a kiskorú megélhetése és lakha­tása a házasságkötést követő­en biztosítva van-e, továbbá megvizsgálják azt is, hogy a meglévő, illetőleg a 18. élet­évének elérése előtt születen­dő gyermekének gondozásá­hoz, ellátásához, neveléséhez szükséges feltételek biztosítva vannak-e. Természetesen az engedély csak akkor adható meg, ha a kiskorú azt sza­bad akaratából, befolyásolás­mentesen nyújtotta be. O Egy pomázi víkendteiket vásárolt nemrégen Sz. J. bu­dapesti nyugdíjas. Az ingat­lan használatában állandóan gondot okoz, hogy a szomszéd telkéről esőzés után hordalék és iszap kerül olvasónk föld­jére. Mit tehetek ebben az esetben? — kérdezi. Abban az esetben, ha lejtős terepen településrendezési, vagy biztonsági okból ez in­dokolt, az építésügyi hatóság támfal építését rendelheti el. Ennek során a támfal kiala­kításának módját és építési anyagát is meghatározhatja. Igen fontos kérdés, hogy kit terhel az építmény létesítésé­nek költsége. Erről a jogsza­bály úgy rendelkezik, hogy a telek homlokvonalán létesített támfal építésének költsége a tulajdonost (kezelőt, tartós használót) terheli. Az oldal és hátsó határon felépített mű­tárgy létesítésének költségeit a tulajdonosok (kezelők, tartós használók) az érdekeltségük arányában együttesen viselik. Az a tulajdonos, aki, a tám­fal létesítésében egyedül ér­dekelt, a támfalat a saját te­rületén és költségén köteles megépíteni. A támfal építésé­nek kötelezettsége és költsé­ge egyébként azt terheli, aki­nek valamely tevékenysége a támfal megépítését szükséges­sé tette. Hasznos tudnivaló az is, hogy ha a telken nem tám­fal, hanem rézsű kialakítása válik szükségessé, ezeket a szabályokat értelemszerűen kell alkalmazni. Olvasónk tehát a fentiek figyelembevételével szomszéd­ját a támfal létesítésére szó­lítsa fel, ennek eredményte­lensége esetén az építési ha­tóságot keresse meg. Dr. Sinka Imre Olvasóink részére minden csütörtökön 17—19 óra között ingyenes jogi tanácsadást tar­tunk a Bp. VIII. Blaha Lujza tér 3. sz. alatt, a beérkezett levelekre pedig folyamatosan válaszolunk. Sajnos nem ritkaság az, hogy a szülői felelőtlenség és brutalitás miatt magatehetet­len kisgyermekek kerülnek életveszélyes helyzetbe. Van­nak gyermekgondozási szabad­ságon lévő asszonyok, akik az otthon töltött hónapok, évek alatt — ahelyett, hogy a csa­ládjukról gondoskodnának — elkezdik vagy folytatják az italozást, veszélyeztetve a rá­juk bízott apróságokat. Öt gyerekkel A 32 éves Nagy Györgyné négy gyermeket nevelt, akik közül három a sajátja volt, egy pedig a férje első házas­ságából származott. Az ötödik gyermeket már rémtettének elkövetése után a büntetés­végrehajtó intézetben szülte meg. A család Kerepestarcsán la­kott a Vágóhíd utcában. Bár az asszony otthon élt gondo­zási szabadságon, a gyerme­kek valamennyien piszkosak, elhanyagoltak voltak. A két legnagyobb, akik már iskolá­sok, gyakran mulasztottak iga­zolatlanul az órákról. Mind­két szülő rendszeresen italo­zott, és ilyenkor napirenden voltak köztük a tettlegességig fajuló veszekedések. Olykor a két nagyobbik fiút küldték a kocsmába italért. Nagy Györgyné egyik gyer­mekét sem gondozta rende­sen, de a csecsemőkorű Ildi­kóval különösen rosszul bánt. Éheztette és verte is a maga­tehetetlen apróságot. Egy alkalommal, amikor a házaspár nagyon összeveszett, és az asszony egyedül maradt otthon a gyerekekkel, elhatá­rozta, hogy búcsúlevelet hát­rahagyva elutazik a szüleihez. A nagyobbacskákat magával vitte, ám Ildikót — mint val­lomásában mondotta, bosszú­ból — ott akarta hagyni a férjénél. Ildikót, aki egyébként Is beteges, rosszul fejlett cse­csemő volt, és sokat sírt, megverte előbb kézzel, majd kemény műanyag sarkú szan­dáljával fejbe vágta. Női szandállal A férfi este ért haza, és egyik szomszédasszonyt kérte meg, hogy gondoskodjon a ba­báról. A szomszédasszony vette észre, hogy a kisgyermek na­gyon rossz állapotban van, és a fején sérülés látható. Or­vost hívott, és a kislányt kór­házba szállították, ahol meg­állapították, hogy benyomatos koponyatörést szenvedett. A vallomások és a szakér­tői vélemények alapján bebi­zonyosodott, hogy a sérülést Igazságügyi szakértők. Az igazságügyminiszter 12/1988. (VIII. 16.) sz. rendeletével ha­tározta meg az igazságügyi szakértők prémiumát. Kötelező óraszám. A mű­velődési miniszter 17/1988. (VIII. 16.) MM sz. rendeleté­vel módosította a pedagógu­sok kötelező óraszámáról szó­ló 22/1987. (IX. 21.) MM ren­deletet. Versenytárgyalás. A pénz­ügyminiszter 36/1988. (VIII. 16.) sz. rendelete versenytár­gyalási kiírási kötelezettséget ír elő. Külföldi gyógykezelés. A magyar állampolgárok külföl­di gyógykezelésével kapcsola­tos egyes kérdésekről szól a szociális és egészségügyi mi­niszter 10/1988. (VIII. 16.) SZEM sz. rendelete. A jogszabályok a Magyar Közlöny 1988. évi 38. számá­ban találhatók. Pénzforgalom. A Miniszter- tanács 66/1988. (VIII. 24.) MT sz. rendeletével módosította a A Nagy házaspár gyerme­keit állami gondozásba vették. Nagy Györgynéről az igazság­ügyi orvosszakértő megállapí­totta, hogy nem szenved kó­ros elmeállapotban, „csak” morális érzelmi fogyatékos, és szülői felelősségérzete elégte­len. A sérült kislány gondos orvosi kezeléssel meggyógyult, és nem szenvedett maradandó fogyatékosságot. A Pest Megyei Bíróság Nagy Györgynét emberölési kísérletért 3 év és 2 hónap szabadságvesztésre ítélte, to­vábbá a közügyek gyakorlásá­tól 2 esztendőre eltiltotta. A Legfelsőbb Bíróság jóvá­hagyta az ítéletet, mely így jogerőre emelkedett. Ga. J. pénzforgalomról és bankhitel­ről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendeletet. Korlátozás. A mezőgazdasá­gi beruházásokhoz nyújtott egyes támogatások korlátozá­sáról szól a 67/1988. (VIII. 24.) MT sz. rendelet. Hatályon kívül. Az építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter 7/1988. (VIII. 24.) ÉVM—AH rendeletével hatá­lyon kívül helyezi az építő­kisipari árakról szóló 15 1980. (IV. 25.) ÉVM—ÁH rendele­tet. Működési rend. A kereske­delmi és piacfelügyelőség mű­ködési rendjét szabályozza a kereskedelmi miniszter 8 1988. (VIII. 24.) KÉM sz. rendelete. Szerzői jog. A szerzői jog­ról szóló törvény végrehajtá­sa tárgyában kiadott rendele­tet módosítja a 18/1988. (VIII. 24.) MM sz. rendelet. A jogszabályok a Magyar Közlöny 1988. évi 39. számá­ban olvashatók. TlZ NAP RENDELETE! Az építőipari kisipari tevé­kenység gyakorlásának két feltétele van. Az illető mes­tervizsgával és iparigazolvány- nyal kell hogy rendelkezzen. E szabályozásnak az a célja, hogy a kivitelező által végzett tevékenység megfeleljen az általános társadalmi elvárá­soknak. A kisiparosok közös­sége megfelelő módon figye­lemmel tudja kísérni az ipar­igazolvánnyal rendelkezők te­vékenységét és el tudja látni az építtetők jogos érdekeinek védelmét is. Ezért kívánja meg a jogszabály az ipariga­zolvány meglétét is. Egyebek­ben az a kisiparos, aki épí­tési munkák kivitelezésére jo­gosult, legfeljebb kétszintes (földszint plusz emelet) építé­sét, felújítását, helyreállítását, átalakítását, bővítését és le­bontását végezheti eh ha az épület belső fesztávolsága a 7,8 m-t nem haladja meg. Az ezeknél nagyobb, legfeljebb azonban négyszintes (földszint plusz három emelet) épület építését, felújítását, helyreál­lítását stb. akkor végezheti el, ha az épület belső fesztá­volsága a 7,8 m-t nem halad­ja meg, és a tervező a terve­zői művezetést is ellátja. To­vábbi feltétel, hogy a kivite­lezést ilyenkor megfelelő szak­mai és kivitelezői gyakorlat­tal rendelkező felelős műszaki vezető irányítsa és ellenőriz­ze. • Egy magát megnevezni nem kívánó olvasónk gyerme­ke kiskorúként kíván házas­ságot kötni. Azt kérdezi, mi­lyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a gyámhatóság az engedélyt megadja? Mint ismeretes, az 1987. jú­lius 1. napján hatályba lépett családjogi törvény a házasság- kötéshez szükséges korhatárt, mind a nők, mind a férfiak esetében egységesen 18. évben állapította meg. Ha a házasu­ló a 16. életévét betöltötte, a gyámhatóság indokolt esetben — Végre eljutottunk odáig, hogy már ott tartottam, Al- mási megkérdezte tőlem, mi­vel akarom bizonyítani, hogy az igazgató nyugati ügynök. Elmagyaráztam, hogy ez mi­lyen egyszerű. Megszerezzük a pénztár páncélszekrényéből a rajzokat, az iratokat és ezzel leleplezzük az igazgatót. Erre megint jött a kétkedése, hogy, és ha az igazgató nem ott tartja az anyagot? Ott tartja, erősítettem neki, nekem van valakim, aki ezt pontosan tudja. — Végül is meggyőzte Al­mást Gézát? — Persze. Különösen, ami­kor megemlítettem, hogy ha sikerül, legalább 25—25 ezer forint jutalmat kapunk fejen­ként. Ez már tetszett neki, mondta is kedélyesen, hogy a pénzjutalom a legjobbkor jön­ne neki. Nemcsak a pénzjuta­lom, hanem a magasabb be­osztás és az ezzel járó fize­tésemelés sem kutya — buzdí­tottam. Azért még mindig ag­gályoskodott egy keveset, mert az mondta, hogy jó, jó, de hogy akarom, hogy ez si­kerüljön. — És maga mit mondott er­re? — kínálta meg újabb ci­garettával Palágyit Magos. — Elmagyaráztam, hogy miképpen készítsük el a he- gesztöapparátust, a hozzá való kellékeket, meg hogy szüksé­günk van egy oxigénpalackra is. Mikor ezt mind felsorol­tam. akkor kérdezte meg tő­lem, hogy tudok-e közelebbit az ügynöknek, mármint a külföldi szakértőnek az érke­zéséről. Rávágtam, mint jól értesült, hogy a távirat sze­rint két nap múlva jön. En­nélfogva holnap éjszaka min­denképp megszerezzük az anyagot, amivel lebuktatjuk az igazgatót. — És aztán? — kérdezte Magos. — Elmondtam neki, hogy este 11 órakor az üzem terü­letén hol várom. A többi va­lóban simán ment. Addigra Mag Bertalan Egy éjszaka története (17.) már elő volt készítve az oxi­génpalack és a hegesztéshez szükséges kellék, amiről ö előzetesen gondoskodott. Eze­ket ketten felvittük az eme­leti pénztár előterébe. A fel­járati lépcső kulcsa, amit már előkészítettem, nálam volt. Kinyitottam az ajtót, visszasiettem és bezártam be­lülről az ajtót. Éjszaka volt, sötét volt. senki sem látott minket. Kinyitottam a pénztár ajtaját és a páncélszekrény mellé helyeztük a hegesztő­pisztolyt és az oxigénpalackot. Megpróbáltam legelőször a nálam levő kulcsokkal kinyit­ni a kasszát, de nem sikerült. — És miért nem próbálta az igazgató íróasztalában meg­keresni a páncélszekrény kul­csát? — Próbáltam én, nem is egyszer. Ügy gondoltam, ha megtalálom, másolatot készí­tek róla. Néhányszor ezt a módszert alkalmaztam. Több­ször hamis kulcsokkal jutot­tam be az igazgató szobájába, de egyetlen fiókjában sem ta­láltam meg a páncél kulcsait. Vagy máshová tette, vagy magánál tartotta. — Na és a pénztáros? — Tudtommal a pénztáros a saját kulcsát mindig magá­nál hordta. Hogy hivatal után is ezt tette, az valószínű, mert az ő körzetében is min­denütt kerestem, de olyan kulcsot, ami kasszához illett volna, nem találtam. — Ott tartottunk, hogy be­jutottak a pénztárba. — Igen, őrnagy úr. Hozzá­tenném, ha sikerül megtalál­nom az igazgatónál a kassza kulcsát, akkor én magam, egye' dűl cselekszem. — Miért? — Mert így a pénz feletti osztozás gondolata még csak fel sem merült volna bennem. — Ez lett volna az a pénz, amit Varga Katalinnak emlí­tett? Amivel a később felme­rülő beruházásaikat, beszerzé­seiket fedezhetik és biztosít­hatják gond nélküli jövőjüket? — Igen, ez az igazság. — Hogyan kezdték el a kassza nyitását, Palágyi úr? — Én először is behúztam az elsötétítő függönyt és hal­kan leeresztettem az ablakre­dőnyt. — Mondja tovább! — Almási ezalatt fejére tet­te a védősisakot, előkészítette a hegesztést. Mikor már a kesztyű is rajta volt a kezén és a gumikötényt is magára rakta, halkan megmagyaráz­tam neki, hol kezdje az ol­vasztást. — Hol akarta, hogy Almási kezdje? — A zár környékén. Az én kezemben pedig volt néhány acéltű, amivel a zár belső szerkezetének a rugóit akar­tam elpiszkálni, ha a hegesz­tés átolvasztotta volna a pán­célkassza ajtaját. — Na és? — Lassan kezdett feltüze- sedni a megjelölt hely, de nem olvadt fel a vastag pán­cél. Ekkor odaszóltam Almá­sinak: „Erősítsd az oxigént!" ő megpróbálta fokozni a tűz­erőt. de ez sem segített. Egy­re idegesebbek lettünk, de azért folyt a hegesztés. Én közben lesiettem a bejárati ajtóig és felvittem magam­mal egy háromszögletű feszí­tővasfélét. arra gondolva, hogy ha a kasszát megfordítjuk, ta­lán hátulról vagy oldalról könnyebben sikerül átégetni a falat. Megpróbáltuk ezt a módszert is, csakhogy észre­vettük, hogy a hegesztőpisz­toly egyre kevesebb tüzet ereszt, és rájöttünk, hogy szép lassan kezd az oxigén is fogy­ni. Ez azt jelentette, hogy nem oxigénnel teli palackot vittünk a pénztárhoz, hanem egy olyat, amiben már eleve kevesebb oxigén volt. Most mi lesz velünk, néztünk egymás­ra tanácstalanul. Erre én na­gyon idegesen azt mondtam, hogy egy másik palackra len­ne szükség. Az lehetetlen, szólt Almási, nem lehet egy másikat úgy idehozni, hogy az üzemrészben dolgozók észre ne vegyék, nincsen ehhez már időnk, késő van. Hirtelen ma­gamban — folytatta Palágyi — elképzeltem sikertelensé­günk következményeit, és csakis a legrosszabbra gon­doltam. — És mit tett? — Azt, amit az őrnagy úr jó előre szinte szó szerint el­mondott. — Vagyis? — Rémületemben a hosszú feszitcvassal súlyos ütéseket mértem Almási fejére. A vér- fröccsenések nyilván akkor kerülhettek a ruhámra, a za­kóm ujjaira. Azt hiszem, ad­digra már teljesen megbolon­dultam, elvesztettem a fejem. — Ez valóban igaz, Palágyi úr, csak nem múlt időben. Mit csinált ezután? — Azt tudtam, hogy Almá­si halott. Ügy, ahogy volt, iz­galmamban mindent otthagy­va iparkodtam mennél hama­rabb eltűnni a pénztárból. Amikor kinyitottam az ajtót, a lejáratnál hirtelen szembe­találkoztam Gáti József mű­szerésszel. Hogyhogy ilyen ko­rán, művezető úr? — kérdezte tőlem Gáti. És hozzátette: „Azért jöttem, mert úgy vet­tem észre, hogy a leeresztett redőnyön át fény szűrődik ki." Kissé megfordult az ajtó felé, én pedig a kezemben levő vasrúddal hatalmasakat ütöt­tem a fejére. Gáti elvágódott, és úgy emlékszem, hogy akkor ütöttem még egy utolsót a fe­jére. Azt hittem, ő is meghalt és igyekeztem menekülni. A nálam levő vasrudat a közeli bokorba dobtam, és az épület­től távolabb, a rossz kerítésen át, abban a cipőben, amit tet­szett mutatni, menekültem haza, a Mohai útra. Amikor beléptem a lakásba, csak a kislámpát gyújtottam meg. Kati megfordult az ágyban, de nem ébredt fel. Gyorsan átöl­töztem, azt is pontosan úgy tettem, ahogy már előzőleg elmondta. — Mi történt ezután? — Kati csak akkor ébredt fel, amikor a másik ruha és cipő már rajtam volt. Felkelt, készített reggelit, ettem vala­micskét és siettem vissza. — Nyilván azért, hogy fel­fedezhesse a maga által elkö­vetett gaztettet, gyilkosságot? Igaz? — Igaz, őrnagy úr. Nem si­került. A felelősség egyes- egyedül engem terhel. — Hát persze hogy magát, hiszen a társát agyonverte, aki bedőlt a balga, ügyefo- gyott kiagyalt provokációjá­nak. — Tessék mondani, Gáti József valóban él? — Olyannyira, Palágyi ba­rátom, hogy rövidesen szem­be fognak nézni egymással. — Nekem már úgyis mind­egy minden, őrnagy úr. — Magának igen, de Almási Gézának két árva gyereke maradt, és majdnem ez tör­tént Gátival is, akinek négy kisfia van. A maga kettőjét nem említem, hiszen azok már jó ideje apa nélkül van­nak. Még valamit, Palágyi úr! Mi történt volna, ha sikerül a kasszát kinyitni és a benne lé" vő mintegy kétmilliót megsze­rezni? — Valószínűleg akkor is meg kellett volna ölnöm Al­mási Gézát, mert rájött volna, hogy az egész kémkedési me­se hazugság volt, és ő a pén­zen nem osztozkodott volna. Egyébként az osztozkodás nem is volt szándékomban. — Ezek szerint Almási Gé­za mindenképpen halálra volt ítélve? — Igen, őrnagy úr. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom