Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-06 / 213. szám

1088. SZEPTEMBER 6., KEDD

^Í6fap

Gazdag helytörténeti gyűjtemény

Pomáz községet már az Árpád-korban ismerték, elsőnek a dömsödi alapítólevél 1138-ban ad róla írásos dokumentumot. Az ősi település a török megszállás alatt szinte teljesen elnéptelenedett. A török kiűzése után sváb, szerb, magyar, majd később cigány lakosok települtek Pomázra. A nemzetiségek ma is őrzik hagyományaikat. A község a közeli napokban ünnepli alapításának 850. évfordulóját. A pomázi helytörténeti gyűjtemény nagy részét Nyári Károly pomázi* szerb patrióta adományozta a községnek.

Az első napok az új gimnáziumban

Néha még messzebbre indul

3 Éppen egy tárgyalás kö- ? zepére érkeztem Gödöllőre, ^ a gimnáziumba. A városi ^ sportkör kézilabda-szakosz- ^ tálya szeretné edzésekhez, ^ mérkőzésekhez bérbe venni ^ a csodálatos új pályát. Rö- ^ vid " alkudozás után meg- ^ egyeznek, csupán a takarí- í tónők többletmunkáját kell | a kézilabdázóknak fizet- ? niiik, a világítást, a ter- ^ met, a fűtést — az együtt- ^ működés jegyében — az Ä iskola ingyen adja.

— Apróbb hiányosságok még most derülnek ki, bár a tervezés során is igyekeztünk figyelni minden részletkérdésre, és a lehetséges határokon belül sokszor módosíttattuk az épület végleges képét — mondja Heltai Miklós igazgató. — Például megegyeztünk a szakmunkásképző iskolával, hogy a szabadtéri pálya kapui mögé védőhálót szerelünk. Mi megvesszük az anyagot, a kivitelezést ők társadalmi munkában megcsinálják. Eddig is nagyon sok segítséget kaptunk, a városban mindenki örül, hogy hosszú idő után végre megoldódtak a gondjaink.

Hosszú ideiglenesség

— Máriabesnyőn, a Salvator nővérek rendházából alakították ki 1955-ben a gimnáziumot. Véle*1 énül mint úttörő ott voltam az avatáson — emlékezik vissza az igazgató. Erdei-Grúz Tibor, az akkori miniszter már az ünnepi beszédében azt mondta, csak ideiglenes elhelyezésről van szó. Ez az ideiglenesség egészen mostanáig, harminchárom éven át tartott. Azt az épületet az agrártudományi egyetemtől kaptuk, sőt tizenhárom éven keresztül közösen használtuk. Majd 1974-ben rengeteg társadalmi munkával a padlástól a pincéig átalakítottuk, minden talpalatnyi helyet igénybe vettünk az oktatáshoz. Sőt, pár száz méteres körzetben még külön épületeink is voltak. Tanárnak, diáknak egyaránt rfteg- erőlt-13 volt egyik épületből a másikba vándorolni. Végül is a városi tanácson 1985-ben úgy döntöttek, hogy a gazdasági nehézségek ellenére sem halasztható tovább a gimnázium ügye. A régi helyünk is az oktatás szolgálatában marad, az ET TE Tanárképző Főiskolai Kara Gödöllői Kihelyezett Tagozatának kollégiuma lesz.

Szóval megkezdődött a tervezés, kivitelezés. Kötött áras szerződésnél nem illik sokat módosítani, hiszen a végösz- szeg változatlansága nem hagy teret a nagyobb átalakításoknak, Sok' hosszú tárgyalás-és egyeztetés eredménye volt, amíg mindén elképzelésben közös nevezőre jutottunk. Szerencsére a kivitelező, a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat, nagyon segítőkész partnernek bizonyult. így értükéi, hogy az eredetileg tervezett kettő helyett három szaktan- termet kaptunk, hogy a szabadtéri pályánk két fele között nincs szintkülönbség, hogy sikerült fakultációs csoportjainknak is helyet szorítani, hog" a szertárba nem csak a tantermen keresztül lehet bejutni.

Nincs vándorlás

— Számomra úgy tűnt, a tanulólétszámhoz viszonyítva kicsik a termek és a természetes világítás sem elegendő mindenütt.

— Elképzelhető, hogy nem sike- ült minden osztályt a szükséges alapterületűre építenünk, de végigkérdeztem a kollégákat, ők nem panaszkodtak ilyesmire. Amit nem felejthetünk el, a korábbi sokkal rosszabb körülmények után minden szebbnek és jobbnak látszik. De valóban örülünk, mert. végre együtt, egy helyen vagyunk, mert minden osztályunknak saját törzstanterme van és nincs vándorlás, mert elegendő számú helyiség van a fakultációs csoportoknak. Mint említettem, ez a költséghatárok miatt bizonyos megalkuvással is járt. Szülők, gyerekek, tanárok egyaránt örülnek az új iskolának. Erre nem kell jobb bizonyíték, mint az a rengeteg társadalmi munka, amelyet a költözésnél, takarításnál kaptunk. Még az elmúlt év végén meg- hir-’ ttük, hogy lehet két hétre jelentkezni, mert nincs pénzünk a költöztetésre. Nem volt olyan nap, amikor nyolcvan alatt lett volna a létszám, de elér : néha ennek a kétszeresét is. Előfordult, hogy a szülők hét tehergépkocsit szereztek segítségünkre.

Maradjon közösség

— Tehát zökkenőmentesen beilleszkedtek. Nem is hiányzik a megszokott?

— Dehogyisnem. Tizenöt éven keresztül jártam oda naponta. Már kétszer is előfordult, hogy az utolsó pillanatban léptem le a HÉV-ről, mert rájöttem, már nem kell to vábbmennem. De a kollégák között akad, aki harminchárom éve, vagyis az avatás óta nálunk- tanít. Nekik is biztos hiányérzetük van. Ott a . szorító körülmények igazi egységet, csapatot kovácsoltak belőlünk. Az lenne szép, ha ezt a szellemet itt is megtartanánk.

Szabó Z. Levente

Több tanfolyam indul a tavalyinál

Évkezdet, lehetőleg nyereséggel

Egy dátum nélküli újság hirdetési oldalából gyakorlott olvasó pillanatok alatt megállapítja, legalábbis melyik hónapban látott napvilágot a kérdéses lap. Eladó silécek és kedvezményes sítúrák a közelgő telet mutatják. Április-május tájékán megszaporodnak a csábítóbbnál csábítóbb nyaralási ajánlatok. A nyelviskolák, művelődési házak különféle tanfolyamokat reklámozó felhívásai pedig minden meteorológusnál csalhatatlanabbul jelzik: a nap hamarosan a mérleg jegyébe lép, jön az ősz.

A bőség zavara

Első pillantásra úgy tűnik, a mindig tanulni kész állampolgár a bőség zavarával küzd. Különösen azoknak az iskoláknak, kurzusoknak, stúdióknak a hálózata széles, amelyek valamelyik nyelv elsajátítására kívánnak ösztönözni. Válogathatok akkor is, ha konditornázni, netán dzsesszbalettozni vágyom. De vajon éppen ma, amikor mindenki ott spórol, ahol tud, ér- demes-e, megéri-e egy művelődési ház számára ennyiféle tanfolyamot, szakkört indítani? Vagy ők is szorosabbra húzzák a nadrágszíjat? Erről kérdeztem két Pest megyei intézmény népművelőit, a váci Madách Imre Művelődési Központ, illetve a százhalombattai Barátság Művelődési Központ és Könyvtár munkatársait.

— Az idén meghirdetünk angol és német kezdő, középhaladó és haladó, sőt esetleg nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamokat, óvodásoknak ugyancsak angol és német nyelvű ovit, és éppen most keresek tanárt olasz vagy francia oktatására — sorolja Wosznek Valéria népművelő a váci intézmény programját. — Ezen kívül indul szabás-varrás két szinten, kötés, gyermekbalett, a tizenéveseknek pedig Átváltoztatjuk! címmel egy szépség- ápolással, divattal, mozgáskultúrával foglalkozó sorozat. Végül munkahelyi tanfolyam keretében targoncavezetőket képezünk majd.

— Több vagy kevesebb ajánlat ez, mint tavaly?

— Több, mert a múlt évi sorozataink mind sikeresek

voltak, különösen az intenzív kezdő németről hallottam sok jót a részvevőktől, Mindegyik tanfolyamunk hoz nyereséget, ha nem is olyan nagyot, a veszteségeseket megszüntetjük. Most erre a sorsra jutott a jóga és az életreform címet viselő kurzus.

— Nőttek a részvételi díjak az idén?

Nem, csak tavaly emeltük az árainkat. De akkor sem jelentkeztek kevesebben, sőt, a szabás-varrásra még többen, alig fértek a terembe. A pesti árakhoz viszonyítva olcsóbbak vagyunk, míg ott egy 12-14 hetes nyelvtanfolyam díja 2800 forint körül mozog, nálunk a heti 1X4 órás, a 2X3 órás 2100 forintba kerül. A 13 hetes szabás-varrás itt 550—600 forint — ugyanezt a fővárosban 980 forintért hirdetik.

Felnőttek és gyerekek

A Barátság Művelődési Központ és Könyvtár jóvoltából a százshalombattaiak ugyancsak

elsősorban nyelvtanfolyamokra jelentkezhetnek: felnőttek és gyerekek az angol és a német közül választhatnak. Itt is szerepel a programban kezdő és haladó szabás-varrás, gépírás, gyorsírás, balett, óvodásoknak művészi torna, anyukáiknak női kondicionáló torna. A nosztalgia tánctanfolyam mellett felső tagozatosoknak szánják a társastánc- iskolát. Egyik érdekes ajánlatuk felnőtteknek szól: 50 órában kézművesmesterségekkel ismerkedhetnek meg a jelentkezők, a kurzus ideje alatt a gyöngyfűzés, az agyagozás, a szövés, a bőr- illetve a textilművesség alapfogásait sajátíthatják el. A rendezők elsősorban pedagógus résztvevőkre számítanak.

Népszerű a balett

— Mi is legalább háromnéggyel több tanfolyamot indítunk az idén, mint tavaly — mondja a művelődési központ népművelője, Antal Zsuzsa. —1 Így nő ugyan a kiadásunk, de a bevételünk is. A legnagyobb nyereséget a balett hozza, ide jelentkeznek a legtöbben, most szeptembertől új csoportokat is szervezünk. Nálunk alap- követelmény, hogy ne szervezzünk ráfizetéses tanfolyamokat, mindegyiken legalább a költségeknek meg kell térülniük,

M. L.

Pap-hegyi ásatás

Különleges leletek

Befejeződött az idei régészeti feltárás Dabas gyóni részében, a Pap-hegyen. Az ásatásokon dolgozó szakemberek — a nagykőrösi Arany János Múzeum munkatársai — a helyszínen korábban napvilágra került leletek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a múlt jelentős értékeit rejti itt a föld. A feltáAz Eötvös alapítvány díjazottjai

Fordította: Gasparics Gyula

V

erseknél talán még figyeljük, az eredeti művet ki ültette át magyar nyelvre, de a prózai alkotásoknál a legritkább eset, hogy a belső borító alján megkeressük a fordító nevét.

— Sajnos valóban ez az általános szokás — mondja a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola orosz szakos tanára, Gasparics Gyula, aki műfordításaiért az Eötvös alapítvány jutalmában részesült. — Nyáron, amikor hazautaztam — Tamásiban születtem és mind a mai napig ott szoktam tölteni a szünetet —, találkoztam volt középiskolai tanárommal, ő sem tudta, hogy azt a könyvet, amit olvas, én fordítottam magyarra. Pedig gimnazistaként kezdtem fordítgatni, igaz, akkor még inkább verseket.

A történet úgy kezdődött, hogy az egyik órán tanárunk versfordítási feladatot adott az osztálynak. Persze úgy, hogy csupán a tartalmat adjuk vissza, nyersfordításként. A többiek valóban ezt tették, ám nekem valahogy úgy alakult, mindjárt rímbe is szedtem. Ez nagyon tetszett a tanároknak, körbejárt a fordításom. Mindig is volt némi irodalmi. hajlamom, hát belevágtam és rendszeresen részt vettem a középiskolásoknak meghirdetett fordítói pályázatokon. Természetesen az egyetemre is azzal a szándékkal jelentkeztem, hogy ott tovább folytathatom a fordítást. Naivan a szerkesztőségekbe Is elmentem, kell-e valamit átültetni magyarra. Nagyon udvariasan, de határozottan visszautasítottak mindenütt. Az volt az első kérdés, rendben, mutassam meg, eddig hol jelentem meg. Már majdnem feladtam a reményt, amikor ismét a véletlen segített rajtam.

Az egyetemen Makai Imre hirdetett műfordítói szemináriumot. Aztán megismerkedtem Tarján Tamással is és mindketten nagyon sokat segítettek. 1980-tól kezdtem megjelenni a Szovjet Irodalom hasábjain. Majd megpályáztam a Művészeti Alap ösztöndíját. Akkor fordíthattam le a Magvető Kiadó Ra- Re sorozata számára Kaverin Verlikáját. Ez egy modem meseregény, amit nem csupán azért szeretek a legjobban, mert az első volt. Nagyon jó kezdet, alapkő volt. Rengeteg szójáték, nyelvi lelemény van benne, ami magyarul is hasonló felkészültséget kíván. Nem is tudom, hogy a jó műfordítónak melyik nyelvet kell tökéletesebben ismernie. Illetve biztos, hogy az anyanyelvét. De tisztában kell lenni a mű születésének körülményeivel, az akkor és ott használatos fogalmakkal. Ha végképp nem tudok egy-egy kifejezéssel megbirkózni, akkor általában szakemberhez fordulok és megpróbálom körülírni. Ilyenkor ők megmondják a szakszót, amivel tovább tudok lépni.

És persze nagyon sokat segít a feleségem, aki szintén orosz szakon végzett, sőt maga is fordít. Így azután mindig megbeszéljük a problémáinkat. Különösen az élő nyelvi környezettel van sok gond, mert ebben benne van a szleng. Egy éve például az ügetőt kellett felhívnom, hogy a megfelelő kifejezésekkel megismerkedhessek.

M

ostanában a klasszikusokat fordítom, Turgenyevet, Goncsarovot. És az egyik legnehezebb feladat az eddigiek közül, Gogol levelezése. Ezek az írások éKte vége felé születtek, amikor az irodalomtörténet szerint már elborult az elméje, de a levelek kristálytiszta logikáján ez nem látszik meg. Most próbaképpen megcsinálok harmincöt oldalt, aztán majd eldől, hogy tudom-e egyedül vállalni az egészet, vagy megosztom valakivel. Szerencsére a főiskolán támogatják a munkámat, csak rajtam múlik, hogy a legtökéletesebbet adjam ki a kezemből.

Sz. Z. L.

ró munkákat sürgette, hogy a homokbányászás előrehaladásával ezek az emlékek folyatnátok 1 'ptiVZ tolásnak vannak kitéve. A lelőhely kutatásához a pénzt a Dabasi Városi Jogú Nagyközségi Tanács és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága teremtette elő, de hozzájárult a költségekhez az Országos Béketanács is, mivel a munkában részt vettek a dabasi Dinnyés Lajos béke- és természetvédő klub tagjai is.

A szakemberek a 850 négyzetméter nagyságú térületen kora bronzkori (i, e. 19— 17. századi), szkíta kori (i. e.

6.-3. századi), valamint magyar honfoglalás kori és Árpád-kori települések és temetők maradványait találták meg. A bronzkori hulladéktároló, illetve agyagkitermelő gödrökben, lakóépületnyomok között nagy mennyiségű leletre — különböző tároló- és főzőedények töredékeire, vadászott és tenyésztett állatok csontjaira — bukkantak.

A kora Árpád-kori temető területén először 1970-ben és 1972-ben végeztek leletmentést. Akkor 23 sírt tártak fel, amelyeket azóta szinte teljes mértékben megsemmisített a homokbányászás. A tavalyi régészeti munka a még viszonylag épen maradt délkeleti lejtőn újabb tizenegy sírt tárt fel. Ezektől nem messze most két, XII—XIII. századi, földbe mélyített padlójú ház maradványaira leltek. A körülbelül 12 négyzetméter nagyságú építmények tetőszerkezetét annak idején ágasfával aládúcolt szelemengerenda tartotta. Mindegyik ház sarkában megtalálták az agyagból tapasztott félgömb alakú kemencék maradványát.

Az ásatáson egy egészen különleges Árpád-kori építmény nyomai is előkerültek. Az úgynevezett Nagypap-hegy közepének nyugati oldalán több tucatnyi oszlop- és karó- lyukrendszert találtak, amelyről azt gondolják, hogy valamiféle sövényfalú építmény tartószerkezetének a maradványa lehet. A régészek szerint ez az építmény azokhoz a Duna—Tisza-közi ideiglenes pásztorhajlékokhoz, cseré- nyekhez volt hasonló, amelyeket még a közelmúltban is ismertek.

A feltárt leleteket a nagykőrösi Arany János Múzeumban rendszerezik, s tárják majd a közönség elé.