Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-06 / 213. szám

1988. SZEPTEMBER 8.; KEDD (Folytatás az 1. oldalról.) suk rendszerünk életrevaló­ságát, fejlődésre való képes­ségét, történelmi küldetését. — A szocializmus: mozga­lom — állapította meg Grósz Károly. — Történelmi külde­tését a korábbi felfogásunk­kal szemben csak hosszú idő alatt tudja teljesíteni. A mozgalomjellegből az is következik, hogy a párt kor­szerűsége éppen a folytonos elevenségben gyökerezik. A párt az a tényező, ami teljes­sé és élővé teszi az eszme és a mozgalom dialektikáját. Ak­kor működik korszerűen, ha nem szab fölösleges korlátokat e dialektika érvényesülésének, miközben garantálja hozzá a szükséges kereteket. Eddigi Igazodni a kor követelményeihez gyakorlatunk kritikai /eiui- vizsgálatára van szükség, az értékek megőrzése és tudato­sítása érdekében éppúgy, mint az idejétmúlt, netán korábban méltatlanul értékként tisztelt kategóriák elvetése céljából. Ilyen maga a párt, de ehhez rendeltetésének megfelelően kell felfognunk és működtet­nünk, olyan gondolati rend­szerben, hogy a párt nem cél, hanem a mozgalom eszköze, s egyik legértékesebb szervezeti kerete, a közösségi erkölcs érvényesítője. A mozgalom sem cél, hanem eszköz a szo­cializmus megvalósításához, s a szocializmus is „csak" esz­köz, amely az emberi közös­ségek, személyiségek boldogu­lását, kiteljesedését szolgálja. A vita egy élő párt létezési módja Mi azzal tudunk a szo­cializmus egyetemes érvé­nyéhez érdemben hozzájárul­ni, ha saját dolgunkat a le­hető legjobb színvonalon vé­gezzük. Ez a mi nemzeti kö­telességünk, amivel méltó mó­don megfelelünk legjobbjaink reménykedésének. Múlhatatla­nul szükséges tehát nemzeti történelmünk értékeinek teljes birtokba vétele. — Pártunk megújulásának egyik fő forrása — és garan­ciája is egyben — az ideoló­giai munka megjavítása — mutatott rá a főtitkár. Legnagyobb, legveszélyesebb ellenségeink egyike a „meg nem gondolt gondolat”. Ma a párt életében az ideológiai munka nem tölti be azt az arányt és azt a szerepet, ame­lyet be kell töltenie. Ezen azért kell változtam, mert történelmi tanulságok igazol­ják, hogy a párt megbénul, elveszti arculatát, ha az elmé­leti-ideológiai munka bármely területét elhanyagolja vagy le­becsüli. — A párt ma új helyzetben van és ez más lehetőségekét jelent akkor is, ha maga nem változna — hangsúlyozta a szónok. — Ám ha nem válto­zik, lehetőségei jócskán leszű­külnek. Ha viszont időben, megfelelő irányban és mérték­ben változik, esélye van arra, hogy cselekvési lehetőségeit, befolyását jelentősen megnö­velje. Ehhez a pártnak nem­csak a helyzettel, hanem ön­magával is tisztában kell len­nie. A párt vitathatatlanul forradalmi jellegű és indítta­tású. Jellege szerint forradal­mi munkáspárt, rendeltetése szerint össztársadalmi funk­ciókat ellátó, korszerű intéz­mény. Létmódját tekintve ér­telmiségi alakulat. Ma épp az az egyik legfontosabb feladat, hogy — az osztálytartalom következetes érvényesítésével egyidejűleg — visszaadjuk^ a pártnak ezt az értelmiségi arculatát, amely legsikeresebb időszakaiban minden ország­ban mindig is jellemezte a kommunista mozgalmat. — A pártmozgalom meg­újulása, régi jellemző voná­sainak visszanyerése új felté­telek között lehetőségeinek újabb, soha nem látott bővü­lését hozhatja magával. Újra kell gondolnunk a pártoktatás szervezeti rendszerét — hívta fel a figyelmet a főtitkár. — Ügy tűnik, o szervezett okta­tásnak a jelenlegi formáit túl­haladta az élet. A hangsúlyt a továbbképzésre, a politikai munka konkrét és most idő­szerű feladataira való felké­szítésre kell helyezni. Ez fel­tételezi, hogy a pártoktatás nyisson a világra, legyen képes felhasználni a szocialista vi­lágban születő új értékeket, a szociáldemokrata és tőkés po­litológiai, szociológiai irányza­tok tanulságait. Tanuljunk, hogy taníthassunk. Vetkőzzük le az unalmasságot, a marxiz­mus gépies magyarázóinak igénytelenségét, ne elégedjünk meg a „brosúraműveltség­gel”. A szocialista műveltség elevensége aktivitást és elmé­lyedést jelent. Éppen ez a leg­fontosabb jegye, nem az isme­retek gőgös birtoklása, hanem a kultúra felhasználásának képessége. A Politikai Főisko­lának is tovább kell formálód­nia felépítését, össztársadalmi funkcióit és munkájának szín­vonalát tekintve egyaránt, hogy a most következő nehéz időkben a párt nélkülözhetet­len segédcsapata lehessen. Olyan eszmei bázissá és tudo­mányos műhellyé kell válnia, amelyben a politika és az el­mélet közvetítése egymás irá­nyában gördülékenyebben fo­lyik. A pártegység megújításának és újrateremtésének legsürge­tőbb feladatairól szólva Grósz Károly utalt a májusi pártér­tekezleten megfogalmazott új feladatokra, a korábbi gyakor­lat újragondolásának igényére. Mint mondta: mindkettő tör­vényszerűen vitákkal jár együtt, amely vita egy élő párt létezési módja. A vita azonban könnyen parttalanná válik, akár a Központi Bizottságban, akár a Politikai Bizottságban, a területi pártbizottságokon vagy az alapszervezetekben, ha a kulturált, konstruktív vita elemi szabályait nem egysége­sen értelmezzük, alkalmazzuk. — Nemcsak megújult párt­egységre, hanem az ezt bizto­sító, kölcsönösen tiszteletben tartott politikai, erkölcsi mun­kanormákra, fejlett vitakultú­rára, kiérlelt módszerekre van szükség — hangsúlyozta az előadó. — Elhatározott szándékunk a párt munka- módszerének, munkastílusá­nak korszerűsítése, amely az apparátusnak a testülethez való viszonyát is rendezi. Az apparátusnak ennek elősegíté­sében, a testületek érdemi ki­szolgálásában kell jeleskednie, megszüntetve az önmozgást, az öncélú akciók erőltetését, az „apparátus az apparátusért” szemléletet és gyakorlatot. Ugyanakkor lejárt az unifor­mizálás ideje. A területi szer­vek testületéinek azt is önál­lóan kell eldönteniük, hogy az adott helyen milyen szervezeti felállás, az apparátus milyen tagolódása ígéri a leghatéko­nyabb működést. Az egyesülési és gyülekezési törvény előkészületeiről szól­va kifejtette: a várhatóan gomba módra megszaporodó egyesületek, társaságok a köz­életi szereplés, a mindennapi politizálás súlypontját a mun­kahelyekről a lakóterületre helyezik át. Ezzel is összefüg­gően a pártmunka iránti kö­vetelmények mind a két tere­pen — tehát a lakóterületen és az üzemben — módosulnak. Nagyobb rangja lesz a területi pártmunkának. Más jellegűvé válik az üzemi pártélet, ami­re kellően fel kell készülni. Nem azt jelenti ez, hogy a párt kivonul a munkahelyekről, de azt igen, hogy más módszerek­kel, más feladatkör szerint kell működniük az itteni párt- szervezeteknek. Ez szemlélet- változást, ideológiai tovább­képzést és önképzést egyaránt feltételez, a politikai intéz­mény korszerűsítése a demok­ráciával összefüggő elméleti munkát is közvetlenül érinti. Tenni tudó személyiségek kellenek — Szerteágazó és újszerű munkára kell téhát felkészül­nie a pártmozgalomnak. Eh­hez tenni akaró és tenni tudó személyiségek kellenek, akik a közösségek keretei között, azokat erősítve és színesítve, ugyanakkor meggyőződéssel és szuverén módon teszik a dol­gukat. Olyanok, akikről Kassák Lajos Így írt: „meggyőződé­sem, hogy nem az a forradal­már, aki kész fejjel nekimenni a falnak, aki bármikor, bármi­lyen körülmények között kész törni, zúzni, rombolni, hanem az, aki a legnehezebb körülmé­nyek között is vállalja az épí­tés nehéz, felelősségteljes munkáját” — mondotta vége­zetül a főtitkár, s további eredményes munkát, jó tanu­lást, sok sikert kívánt a jelen­levőknek. Ezt követően Romány Pál bejelentette, hogy változások történtek az egyetemi rangúvá vált főiskola vezetésében. Ke­mény László és Benedek Sán­dor személyében két új rek­torhelyettes kezdi meg tevé­kenységét. Az ünnepi tanács­ülésen Berecz János nyújtotta át az e kinevezésekről, az egyetemi tanári, docensi, adjunktusi és tiszteletbeli egyetemi tanári címekről ta­núskodó okmányokat. Az ünnepi tanácsülésen vé­gül esküt tettek az elsőéves hallgatók. Hogyan kell egyesületet alapítani? A betiltásra nem volt példa Elismerésre méltó teljesítmény ma Magyarországon egye­sületet alakítani. Nem túlzás azt állítani, hogy bizonytalanság költözik be az állampolgárok és a hatósági emberek szívébe, leikébe, amikor ez terítékre kerül. Az eljárás ugyanjs igen bo­nyolult, nem nyújt megfelelő kapaszkodót egyik fél számára sem, ezért éppen ideje az egyértelmű jogi szabályozás megte­remtésének. Erre hivatottak a gyülekezési és egyesülési jo­gokról szóló törvénytervezetek, amelyeknek társadalmi vitája szeptember vegéig tart. Dr. Kiss Györggyel, a Pest Megyei Tanács igazgatási osztályvezetőjével a jelenlegi gyakorlatról és a várható változásokról beszélgettünk. — Mi a dolguk azoknak, arák — a jelenlegi szabályok szerint — egyesületet kíván­nak alakítani? — Azzal kezdődik, hogy szándékukat be kell jelenteni az illetékes városi vagy váro­si jogú tanács szakigazgatási szervének. A mostani felállás szerint ez az igazgatási, má­sutt pedig a hatósági osztály. Amennyiben ifjúsági vagy sportegyesület létrehozását tervezik, akkor az ifjúsági és sportosztályhoz kell fordulni. Megint más a szabály a va­dásztársaságok és horgász­egyesületek esetében, mert ezek közvetlenül a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályához tartoznak. Közölni kell az egyesület cél­ját, tevékenységi körét, vár­ható taglétszámát, a szervező- bizottság megbízottainak sze­mélyi adatait, s ha van, akkor az alapszabály tervezetét. Mindezt három példányban kell benyújtani. — Mi a dolga ezzel a ható­ságnak? — Meg kell vizsgálnia a szerveződés jogszerűségét, szakmai megalapozottságát és azt, hogy az egyesület célja, tevékenysége ne legyen ellen­tétes az állami, gazdasági és társadalmi renddel. — Hogyan tudja ezt megál­lapítani egy tanácsi ügyintéző? — Nagyon nehezen, mert az előkészületek idején kevés in­formációval rendelkezik. Ez nem is lehet másként, hiszen ilyenkor még nem tudni, ho­gyan határoz majd az alakuló közgyűlés. Mégis döntenie kell, mert az egyesület szervezését nem lehet folytatni akkor, ha a szakhatóság kifogást emel. Ezért nem tehet mást, mint­hogy megkérdezi a szakmailag illetékes szervezetek vélemé­nyét. Egy művészeti baráti kör esetében például a tanács mű­velődési osztálvától, díszga- lamb-sportegyesület esetében pedig, a Magyar Galamb- és Kisállattenylsztő Országos Szövetségétől kér segítséget. — A rendőrség véleményét is kikéri? — A jelenlegi gyakorlat sze­rint igen. Az ügyintéző ugyan­Harmatcseppek KAPARJ! Letelt a munkaideje. Mehetett volna. Ho­vá siessen...? Bevette a padkáról az útőr- zászlót, megtisztította a szerszámait. Mint minden napon. Tarisznyáját leakasztotta a faágról, ahová a lombok közé rejtette. Amió­ta eldugja, nem lopják el. Odaveszett há­rom tarisznyája! Akkor jött rá, nem szabad szem előtt hagyni. Elviszik. Minek kell va­lakinek egy ilyen vászontarisznya? Erzsi né­ni csak ingatta a fejét. Nahát Tibor, maga nem tud a holmijára vigyázni! Talán főz valamit Erzsi néni estére. Jó lenne. Csak öreg. Fáradt. Nehezen mozog, ö meg nem tud elmenni a boltba. Itt van kint az úton. Milyen jó, hogy szállást talált Erzsi néninél! Hová lett volna máskülönben? Felült az árok túlsó partjára. Jól emléke­zett. Délben hagyott egy szelet kenyeret. Elő­vette, apró darabkákat tördelt le belőle, las­san rágta. Nézte az elsuhanó kocsikat. Meny­nyi autó. Milyen szépek! Sokszor gondolt rá, egyszer jó lenne beülni egybe. Csak beülni. Nem, nem vezetni. Azt ö úgysem tudná. Ül­ne csak ott, a kormány mögött. Ahogyan azok a férfiak, nők, akik elrobognak mellet­te. Látják? Észreveszik? Ki igen, ki nem. Hiszen van, aki kikiabál a lehúzott ablakon a vezető mellől, kaparj te nyomorék...! A gyerekek némelyike megcélozza a félig rá­gott almával, a kukorica csutkájával. Vág­tak már a lába elé sörösüveget, meg is ijedt, akkorát robbant, ahogyan szétment. Látta, azok ott, a kocsiban, röhögnek. Röhögjetek csak! Nem érdekli. Megmondta a főorvos úr. Tibor kérem, nincsen semmi baj magával, most már nem kell nálunk maradnia az in­tézetben, csak arra vigyázzon... És elso­rolta, ne törődjön vele, ha csúfolják, ne ide­geskedjen, minden hónapban menjen el a körzeti orvoshoz, aki felírja neki az újabb gyógyszeradagot. Ehhez tartja magát. Nincs is vele semmi baj! Pedig már második éve annak, hogy eljött onnét az intézetből. Jó volt ott. Itt sem rossz. A főnök mindig di­cséri. Nagyon jól van, nagyon jól van, Ti­bor. Egyszer még azt is megkérdezte, bírja a rossz lába? Honnét tudja, hogy a bal lába rövidebb? Mondta valaki neki? Vagy benne volt a papírjában, amit az intézetben adtak? Es akik. kiabálnak, azok honnét tudják? Kaparj te nyomorék! Meg: ugorj te nyomo­rék, mert elütlek! Látják rajta? Hogyan le­het azt látni a mozgó autóból? Mesélte Er­zsiké néninek. Ne törődjön vele Tibor, sok a rossz ember. Sok? Ö csak azokat látja, akik itt az úton járnak. Egyszer elment ugyan a vendéglőbe. Nézte a kuglizókat. Ivott egy kólát. Nem szólt hozzá senki. Ak­kor meg minek menjen? Marad otthon. Né­zik Erzsi nénivel a tévét. Elég az! Elfogyott a szelet kenyere. Ha főz Erzsi néni, az jó lesz. Ha nem, akkor majd süt magának tojást. Talán egy kis szalonnát is beleaprít. Talán. Be kell osztani. Nem sza­bad elkölteni egy fillérig a fizetést. Vala­mennyinek maradnia kell. Ruhát akar ven­ni. Bemegy a városba. Még nem volt ott. Ide jött egyenesen. A főorvos úr küldte. Adott egy levelet. Adja oda... Tud magá­ról. Segíteni fog. Es tényleg! Rögtön rend­ben lett a sorsa. Lett állása, szállása. Mi kell még? Harminchat éves. Annyi? Számolga­tott. Annyi. Mennek az autók. Mindig mennek. Itt so­ha nincsen szünet? Hová siet ez a sok em­ber? Mi lehet az a rengeteg fontos dolog, ami várja őket? Vagy csak úgy utazgatnak? Es hová? Kikhez? Azért ő egyszer elmegy majd a főorvos úrhoz. Ezt elhatározta. Meg­kérdezi majd, jól van Tibor? Es ő azt feleli, igen, jól vagyok főorvos úr. Hiszen igaz, így igaz. Néha éjszaka azt álmondja, megáll egy kocsi, kiszáll belőle a főorvos úr... Es fel­felriad más éjszakákon, mert mintha azt kiabálná be valaki az ablakon, kaparj, te nyo­morék .,.! Mészáros Ottó is egymaga azt sem tudja el­dönteni, hogy az egyesület előzetesen bejelentett célja sérti-e a közrendet, a közbiz­tonságot, a közerkölcsöt, vagy más állampolgárok jogait. De ezt tulajdonképpen az illeté­kes rendőrkapitányság sem tudja megállapítani ebben a szakaszban. Erre jellemző eset az, ami évekkel ezelőtt Szent­endrén történt. A rendőrség kérte, hogy bocsássuk rendel­kezésére az alapszabály-terve­zetét és a leendő tagok név­sorát, mert enélkül nem tud véleményt alkotni. Hiába mondtuk, hogy nincsen alap­szabály-tervezet, se névsor, s ezt nem is követelhetjük meg a szervezés megkezdésekor, mégis az volt a válasz: szük­ségük van rá. A megyei ta­nács végrehajtó bizottságának titkárát is megkeresték ez ügyben, de ő sem felelhetett mást. A kapitányság végül is áldását adta az egyesület szer­vezésére. — Mi történik akkor, ha az ágazati felügyeleti, érdekkép­viseleti szerv és a rendőrség álláspontja is megszületett? — Amennyiben ezek kedve­zőek, akkor az ügyintéző ér­tesíti a bejelentőt, hogy a szakhatóság nem emel kifo­gást az egyesület szervezése ellen. Ennek birtokában lehet folytatni az előkészületeket, majd megalakítani az egyesü­letet. De ezzel még nincs vé­ge, mert meg kell vizsgálni az: alapító közgyűlés és az alap­szabály jogszerűségét, s a mű­ködés során pedig mindazok­nak a feltételeknek a meg­létét, vagy nemlétét, amiről eddig szó volt. — Előfordult-e Pest megyé­ben, hogy leállították vala­mely egyesület szervezését, megtagadták a bejegyzést, vagy felfüggesztették a műkö­dését? — Ez a városi, városi jogú tanácsok hatáskörébe tarto­zik, a mi osztályunkhoz csak másodfokon kerülhetnek ilyen ügyek. Ezért úgy válaszolok: ilyesmiről nincs tudomásom. Ez két dolgot jelenthet: vagy nem fordult elő letiltás, vagy igen, de az érdekeltek nem fellebbeztek. Ez utóbbinak azonban kevés a valószínűsé­ge. — Mit vár a szakember a társadalmi, majd parlamenti vitára kerülő törvényterveze­tektől? — Először is azt, hogy szün­tesse meg a bonyolult kétfor­dulós engedélyezési rendszert. Ennek ugyanis semmi értelme nincs, hiszen egy egyesület te­vékenységének jogszerűségét csak akkor lehet vizsgálni, ha már megalakult. A bejegyzést független szervezetre, a bíró­ságra kell bízni és nem a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságára, ahogy a tervezet egyik alternatívájában szerepel. Mégis csak furcsa lenne, ha ez eíy testület feladata lenne. A felügyeletet egy kézbe kell ad­ni, hogy a jogszabályokat egy­séges szellemben lehessen al­kalmazni. Magam ellen beszé­lek, amikor azt mondom, hogy ez a megyei tanács igazgatási osztálya lehet, mégis emellett szól az, hogy a gazdasági egy­ségek törvényességi felügyele­te is ide tartozik. De el tud­nám képzelni azt is, hogy er­re egy önálló osztályt hozzunk létre. Első olvasásra több me­revséget fedeztem fel az egye­sülési törvénytervezetben. Így például nem értek egyet az­zal, hogy előírják egy társa­dalmi szervezetnek, hogy alap­szervezetekből épüljön fel. Hadd döntse el maga, milyen módon akar működni. Kapjon szabad kezet abban is, hogy közgyűlést, vagy küldöttgyű­lést akar-e tartani, s hogy egyes kérdésekről szótöbbség­gel, vagy titkos szavazással határoz-e. A törvénytervezet alkotóinak sok helyen a mos­taninál pontosabban kellene fogalmazniuk, és nagyobb mozgásteret kell adni az ál­lampolgároknak. Én ezt várom a társadalmi vitától. Kövess László Mérlegen az első félév Több veszteséges vállalat Ellentmondásos kép bonta­kozik ki a hazai vállalatok és szövetkezetek gazdálkodási adatainak első félévi mérle­ge nyomán. Az APEH számí­tógépes gyorsösszesítése sze­rint a népgazdaságban (a me­zőgazdaság nélkül) a gazdál­kodók 3,5 százalékkal nagyobb bevételre tettek szert, mint egy évvel korábban. Az ár­emelkedést is figyelembe véve azonban ez a növekedés az iparban valójában az értéke­sítés csökkenését jelenti. örvendetes, hogy a konverti­bilis export a vártnál nagyobb ütemben nőtt, de az export szerkezete változatlanul kor­szerűtlen, továbbra is az alapanyag-termelő ágazatok el­adásai nőnek. Az első félévben a vállala­tok és szövetkezetek a szigo­rúbb gazdasági szabályozás következtében a tavalyinál 12,7 százalékkal kisebb ered­ményt könyvelhetnek el, ám ez még mindig több, mint amennyire a vállalati előrejel­zések korábban utaltak. A szabályozórendszer erőteljes differenciáló hatását mutatja, hogy a veszteséges vállalatok száma a tavalyi 212-ről 316- ra nőtt. Mind több vállalatnak van­nak fizetési gondjai: az év első felében 15 százalékkal emelkedett a követelések ösz- szege, azaz egyre feszültebbé válnak a pénzfolyamatok. Sajnálatos módon az árbevé­telnél és a termelésnél gyor­sabban növekedtek a vállala­ti készletek, s ez tovább fo­kozza a gazdálkodók likvidi­tási gondjait. A féléves gyorsmérleg leg­inkább aggasztó adata, hogy a költségvetésből a vállalatok­nak juttatott támogatás mind­össze 1,7 százalékkal marad el a tavalyitól, így jogos a következtetés, hogy a gazdál­kodók eredményeiben válto­zatlanul a költségvetési tá­mogatásoknak van meghatá­rozó szerepe. Az első félév gazdasági adatai egy olyan gazdaság körvonalait mutatják, amely­ben változatlanul az egyen­súly, a nemzetközi fizető- képesség megőrzése az el­sődleges szempont, ám ezt a feladatot folyamatosan szűkü­lő újratermeléssel, stagnáló­romló hatékonyság mellett, szinte változatlan, elavult termelési struktúrával oldják meg. Mindennek sok, egymással is bonyolultan összefüggő oka van. Ezek között minden bi­zonnyal jelentős szerepe van annak, hogy a vállalatok ma­gatartása továbbra is kocká­zatkerülő, kiváró. A jelek sze­rint nem állt helyre a biza­lom az állam és a vállalatok között. Elgondolkodtató véleményt ismerhettünk meg erről a kérdésről Csikós-Nagy Bélá­tól. Az Iparpolitikai Tanács ügyvezető elnöke szerint a magyar gazdaságpolitikától a reformszólamok után ma már a hazai közvélemény és a külföldi partnerek is hatá­rozott cselekvést várnak, ám változatlanul csak azzal a hi­potézissel rendelkezünk, hogy szigorúbb megszorítások ese­tén hamarabb túljutunk a nehézségeken. Szerinte a ma­gyar gazdaságban még ma sincsenek megfelelően kidol­gozott struktúraváltási elkép­zelések.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom