Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-27 / 231. szám

1988. SZEPTEMBER 27.,' KEDD Bartók sírjánál Koszorúzás Bartók Béla budapesti nyug­helyénél hazatérése óta először rótták le kegyeletüket a ma gyár zeneszerző tisztelői. A XX. század egyik legnagyobb zenei géniusza halálának 43. évfordulója alkalmából hétfőn a Farkasréti temetőben rende­zett ünnepségen sírjánál ko­szorút helyeztek el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko­la, a Magyar Zeneművészek Szövetsége, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Zenetudo­mányi Intézete, valamint a Magyar Állami Operaház kép­viselői. Lehet jelentkezni Tanfolyamok A korábbi hagyományokat folytatva az új évadban is több szakkört és klubot szer­vez a dabasi Kossuth Művelő­dési Ház. Októbertől gyere­keknek, középiskolásoknak sakk, díszítőművész, batik, néptánc szakköröket, karate,- angol-, német-, francia-, úszás- dzsesszbalett-, tartásjavító-, torna-, társastánc- és tenisz­tanfolyamokat szerveznek. Fel­nőttek jelentkezését várják a szabás-varrás, németnyelv-, aerobic- és gépírótanfolya­mokra, továbbá a fotó-, nyug­díjas- és filmklubba. Az ér- dafclődők szeptember 28-ig je­lentkezhetnek a művelődési házban. Pro Arte Vitrária Először Átadták a Pro Arte Vitrária elnevezésű üvegművészeti ala­pítvány diját hétfőn Budapes­ten, a Művészeti Szakszerveze­tek Szövetsége székházában. Az idén első alkalommal ki­osztott elismerést Gibela Jó­zsef, a Salgótarjáni Öblösüveg­gyár nyugdíjas üvegfúvómes­tere vette át. Hallgatóink többsége földön járó típus Élni és élni hagyni — kevés Mire mondhatjuk manapság, hogy lehetetlen? Gazdasági es politikai téren lassan semmire, hiszen ami tíz, vagy akár öt évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, már kezd termé­szetesnek számítani. Boldog emlékezetű egyetemista korom- *)a,i — bár nem volt túl rég — senkinek nem jutott volna eszé­be nyíltan hangoztatni olyan szentségtörö gondolatot, hogy az ifjúság távolról sem egységes, hanem eltérő érdekei alapján igenis rétegzett. S ennek megfelelően az egyetlen monolitikus KISZ helyett többféle, alternatív érdekképviseleti szervezetre van szüksége. Elkezdődött az új diákszervezetek kialakulása a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen? Erről kérdeztem Sza­bó Istvánt, az intézmény KISZ-bizottságának titkárát. — Mi annak szellemében láttunk munkához, hogy a KISZ-nek ma már nem sza­bad, és nem is kell minden- hatóságra törekednie. Az egye­temen elsőként a kollégiumi önkormányzat alakult meg: már nem a KISZ egyik mun­kabizottságaként, hanem telje­sen önállóan. Tagjait a kol­légium lakói választják és hívják vissza, munkájukat ők értékelik. Ugyancsak a KISZ- től függetlenül, önállóan szer­vezik a diákok a közművelő­dést, és legújabban az eddigi KISZ-sportfelelős helyett a diáksportkör vezetője foglal­kozik a szakosztályokkal és a tömegsporttal. A KISZ-nek nem ahhoz fűződik érdeke, hogy mindent ő csináljon, ha­nem ahhoz, hogy a hallgatók minél jobban megtalálják az érdekeiket kifejező formákat. — A megyében létezik olyan iskola, ahol a KISZ gyakorla­tilag megszűnt; régi tagjai sorra kiléptek, újak nem je­lentkeztek. A GATE-n mek­kora most az ifjúsági szövet­ség létszáma? — Nálunk a diákok 60 szá­zaléka KISZ-tag. Ez megle­hetősen magas arány, de nem elsősorban ezért irigyel­nek minket, hanem azért, mert racionálisak, képesek ki­egyensúlyozottan dolgozni. Hallgatóink többsége földön járó típus. — Azaz nem adja át magát egykönnyen irreális politikai elképzeléseknek? — Igen. Nálunk is megala­kult ugyan a FIDESZ, ha jól emlékszem, huszon-egynéhány taggal, de világos program nélkül. Pedig egy szervezetet nem az alapján kell megítél­ni, hogy mit feltételezünk ró la, hanem hogy mit akar és mit tesz. De nincsen az egye temen olyan szerveződés, amellyel ne folytatnánk pár­beszédet. — Itt a GATE-n ki és ho­gyan képviseli a hallgatókat az egyetemi tanácsban? — Korábban csak a KISZ küldhetett képviselőket. Most azt szeretnénk, ha az egyete­mi tanácsban olyan választott tagok lennének, akiket a KISZ, az évfolyamok vagy a már működő körök delegál tak, így megjelennének a kü­lönféle csoportok érdekei. Je­lenleg az egyetemi tanács vá lasztott tagjainak egyharmada hallgató — ami hatalmas erő, szavazatuk a testület minden döntésében meghatározó. A KISZ feladata itt az lehet, hogy véleményük kialakulásá­ra hasson. Ezért is indítottuk el tavaly a jogi tanszékkel közösen a Hallgatók az egye­temi közéletben című szemi­náriumot. — Milyen eredménnyel? — Fakultatív tárgyként nem volt sikere; még azok sem jöttek el, akik ott ültek a tanácsban. — Évnyitó beszédében dr. Eklektikus kastély Túrán Különlegesen szép épület a túrái volt Schossberger-kas- tély. Régi szívfájdalma a helybélieknek, hogy értékes műem­lékük igen elhanyagolt állapotban van. Minden bizonnyal ke­vesen tudják azonban róla, hogy az eklektikus, franciás neo- reneszánsz épület Ybl Miklós alkotása. Korát tekintve is figyelemre méltó: éppen százöt évvel ezelőtt hozták tető alá. Főhomlokzata 11 tengelyes, oldalfalai pedig 3—4 tengelyesek. Bár felvételeinken nem látható, de a bal oldalához kupolás pálmaházat létesítettek annak idején. Egyedivé teszi ezt a régi építészeti értéket, hogy a fő­homlokzat bal oldali sarkát kúpos tetejű torony fedi, amely­nek földszintjét íves árkádsor veszi körül. Emellett egytenge­lyes beugrórészt, majd ikerablakos kiugrást alakítottak ki. A sarokterasz a földszint hármas ikerablaka előtt található. Érdekes megfigyelni a kastély hátsó homlokzatát is. Ezen egy-egy tengelyes kiugrások láthatók, a harmadik pedig a ko- csialáhajtó. E fölött timpanonos címer kapott helyet. Mellet­te a kerek torony az apró ablakokkal és sátortetővel csak fo­kozza az egész épület történelmi hangulatát. Az épületbelső csak fokozza az eklektikus hatást. Olasz reneszánsz jellegű; termeit egybefűződő csarnokok kötik ösz- sze. A főbejárat kis, négyszögletes előtérbe vezet, innen nyílik egy keresztboltozatos, négy dór oszlopos előcsarnok a főlép­csővel, majd az emeleti galériás központi csarnok, amelynek mennyezete középen üveg. A kastély hosszát átszelő folyosó földszintje donga- és ke­resztboltozatos, emelete keresztboltozatos. A földszinti szobák boltívesek, az emeletieket sík mennyezetek fedik. A hátsó to­ronyban csigalépcső van. Folyosó vezet át a pálmaházba, amelynek középterét a kupola dobjainak kerek ablakai vilá­gítják meg. A kastély kezelői jogát a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vál­lalat kapta meg három évvel ezelőtt. Akkori terveik szerint alkotóházat akartak kialakítani benne. Azonban anyagi ne­hézségek miatt erre mind ez ideig nem került sor ... A töredezett, félköríves záródá- sú ablakok még őrzik a haj­dani szépséget A hátsó homlokzat markánsan tömöríti a franciás neoreneszánsz építészeti stílus jelleg­zetes vonásait A kocsialáhajtó fölötti részt timpanonos cí­mer díszíti (Vimola Károly felvételei) Janik József rektorhelyettes kiemelte, hogy az elkövetke­zendő tanév egyik legfonto­sabb feladata a hallgatói kép­viselet, jobb működtetése és szervezetének bizonyos átala­kítása. — Igen, meg fogjuk szer­vezni az érdekvédelmi hálóza­tot. A kollégiumban — ná­lunk a legtöbb diák ott lakik — csütörtökönként a videó- adás két filmje között híre­ket mondunk majd. Megálla­podtunk a rektorral, hogy ha­vonta egy szombat délelőtt a tanácsteremben fogadja a hoz­zá forduló hallgatókat. A dé­kánokkal is hasonló beszél­getéseket tervezünk. Az egye­tem vezetői nyomatékosan kértek minket, hogy bíráljuk őket. — Vonatkozik ez az okta­tók munkájára is? Tapaszta­lataim szerint egyikük sem lelkesedik azért, ha diákjai kritizálják. — A hallgatók véleményt mondhatnak az oktatásról, de a tanszékvezetők nemcsak ez alapján döntenek. Nagyobb baj, hogy a diák fél: ha bírál, megbuktatják, ha meg már végez, akkor neki úgyis mind­egy. — Ennek elkerülésére kez­deményezték több egyetemen, hogy egy tárgyat párhuzamo­san két előadóval hirdessenek meg. Akkor egykettőre kide­rülne, kit tartanak jónak, és kihez nem jelentkezik senki. — Ez nem lenne megoldás, mert egyrészt többe kerül a két tanár, a két tanterem. Másrészt könnyen előfordul­hat, hogy a diák nem a jobb előadó mellett dönt, hanem amellett, aki nem tart kata­lógust vagy nem ad rossz je­gyet. javítana a helyzeten, ha az oktatás párhuzamos lenne, de a számonkérés egységes. A nyelvnél ez nem probléma. Az idén kísérleti jelleggel be is vezették nálunk a megújí­tott nyelvoktatást: szabadon választható, hogy mikor és milyen nyelvből, de ötödév végére mindenki tegyen le egy közép- és egy alapfokú állami nyelvvizsgát. A KISZ javaslatára ez a jövő évtől kötelező, és a diplomázás fel­tétele lesz. — Régi sérelem, hogy majd­nem lehetetlen néhány tár­gyat más egyetemen hallgatni. Ha a követelményeket több tárgyból egységesítenék, ak­kor megkönnyítenék nemcsak az áthallgatást, hanem a szak-, illetve egyetemváltást is. — Szerepel a javaslataink között. A reformok bevezeté­sének határideje 1989, de a kísérleti nyelvoktatás mellett a testnevelés új rendszerét is hamarabb bevezetjük. A hall­gatóknak félévenként egy meghatározott erőnléti szin­tet kell teljesíteniük, s akinek sikerül, nem kell tornaórára járnia. Az egészet számítógép tartja majd nyilván. Arra tö­rekszünk, hogy az egyetemi élet ne az eddigi élni és élni hagyni stílusban folydogáljon tovább. Ami céljaink közül a képzési színvonal emelésére szolgál, abban maximálisan partnereink az intézmény ve­zetői. Elvégre az egyetem el­sődleges feladata — első az egyenlők között — az oktatás. Mörk Leonóra Szépirodalom — kazettán Házhoz megy a könyvtár Kellemes, hangulatos, olvasó­csalogató a váci városi könyv­tár légköre. Könyvállománya körülbelül 170 ezer kötet. Ám ez nem mindenki számára hoz­záférhető. A könyvtár alkal­mazottai azonban igyekeznek a kölcsözést lehetővé tenni azok számára is, akik beteg­ségük vagy egyéb ok miatt maguk már nem tudnak el­menni a nyomtatott irodalo­mért, vagy látásuk csökkené­se folytán nem tudják elol­vasni a művészet vagy a tu­domány papírra vetett értékeit. Az olvasószolgálat vezetője, Feketéné Polka Márta számolt be erről. Nincs más látogatójuk Azt hiszem, országosan is, de a megyében mindenképpen egyedülálló az általuk „kór­házi beteglátogatásnak” neve zett könyvkölcsönzési módszer. Van egy körülbelül 2700 kö­tetből álló könyvtáruk a hely­béli Szőnyi Tibor Kórház­ban, a különböző osztályok szekrényeiben. Naponta belá­togat a betegekhez, egy ked­ves és fiatal könyvtároslány, akit Rottenhoffer Ágotának hívnak. Bekopogtat a kórter­mek ajtaján, s megérdeklődi, ki mit szeretne olvasni. A könyv mellé persze jó szót is visz a betegágyakhoz. Akad olyan ápolt, akinek rajta kí­vül nincs is más látogatója. A kötetek természetesen nem kerülnek már vissza a városi könyvtár polcaira; ha tönkre­mennek, bezúzzák őket. Élnek azonban a városban olyan olvasni vágyó idős, be­teg, vagy rokkant emberek, akik ugyan nem fekszenek kórházban, de nem tudnak vagy nem szeretnek nyilvá­nos könyvtárba járni. Hozzá­juk a könyvtár „megy el”. Saját mikrobuszával szállítja a listáról kiválasztott olvasni­valót. Ugyanezen az úton jut el az irodalom a szociális ott­hon lakóihoz is. Egy délelőttön Rottenhoffer Ágota könyvtáros (ezt a mun­kát is ő végzi) útitársául sze­gődtünk. Az aznapi kölcsön­zők közül Makovics Sándor- nét látogattuk meg. Egy szlogen igazsága Makovics néni először bi­zonyára furcsállotta, hogy Ágota ezúttal kísérettel érke­zett, de azért befelé invitált bennünket. Ágota kezében ha- lomnyi könyv, körbeüljük a szoba közepén álló dohányzó- asztalt. Amikor Makovics Sándorné beszélgetés közben észreveszi, hogy jegyzetelek, először tiltakozik: „ne írjunk róla”, ő már hetven évet meg­ért, de még sohasem szerepelt újságban. Pedig igazán büsz­ke lehet arra, hogy ennyit ol­vas. Sok-sok hozzá hasonló ember van szerte az ország­ban, aki idős korára párja nélkül marad, s bánkódással, üres semmittevéssel morzsol- gatja napjait. Makovics néni élő bizonyítéka annak, ho­gyan lehet a nyugdíjas egye­düllétet is kellemessé vará­zsolni. A könyv jó barát — jut eszembe a szlogen, s csak ebben a lakásban érzem iga­zán, hogy az állításnak való­di tartalma van. Makovics néni néhány év­vel ezelőtt vesztette el élete párját; egyedül maradt. Van­nak hozátartozói; felnőtt lá­nyai, két-két unokája, illetve dédunokája. Éjik a maguk kü­lön életét. Természetesen el­látogatnak hozzá, így hát ha­marosan előkerülnek a csalá­di fotók. Egyiken ott feszít a legkisebb unoka, akire a nagy­mama nagyon büszke. Pé ez Ottónak hívják, tizenhat éves, és országos bajnokságot nyert evezésben. Beszélgetünk, polir tizálunk, de engem elsősor­ban vendéglátónk könyvhöz fűződő kapcsolata érdekeL — Akkor is olvasna, ha Ágota nem hozná a köny­vet? — teszem fel a szándé­kosan célzatos kérdést. ő határozott nemmel vála­szol, s magyarázatul őszinte, de elgondolkodtató választ kapok. — Tudja, nem nagyon sze­retem az embereket. Meg az­tán magas a vérnyomásom, és az epémmel is baj van. Egy­szóval, nekem elég a saját családom. Életem során elég sokat csalódtam az emberek­ben. Szegény édesanyámnak ugyan csak hat elemije volt, de folyton olvasni láttam. Így szerettem meg én is a köny­veket. Nem ritkaság, hogy egy nap egy kötetet kiolvasok. A Fekete vőlegények Délutántól késő estig Mödlingi művészek Az ausztriai Mödling város­ka polgármestere, Harald Lo- vatschek nyitotta meg azt a kiállítást a budapesti Jurta Színház galériáján, amelyet a közönség október 9-ig láthat, és amely tizenkét osztrák al­kotóművész magyarországi be­mutatkozását tette lehetővé a Budapesti Művészetbarátok Egyesülete közreműködésével. Az egyesület úgy másfél éve vette fel a kapcsolatot a Möd­lingi Művészeti Szövetséggel, amely Alsó-Ausztria legna­gyobb, művészeket tömörítő egyesülete. A budapesti egyesület ta­vasszal ünnepelte fennállásá­nak 15. évfordulóját, ekkor ér­keztek vendégségbe a mödlingi szövetség vezetői, felvetődött kölcsönös és közös tárlatok rendezésének ötlete. A tizenkét osztrák alkotó: két szobrász, kilenc grafikus, illetve festőművész, egy kera­mikus kiállítása naponta a Jurta-galériában 13—22 óráig látható. A bemutató október 12-től a Savaria őszi fesztivál látnivalóit gazdagítja, bemu­tatják a kőszegi Jurisics-vár- ban is. E. K. — Soha nem unatkozom. Csak minden második nap főzök magamnak. Néha kézimunká­zom, de legjobban olvasni sze­retek. Jókait, Berkesit, de kedvelem a krimiket és a sze­relmi történeteket is: ilyenkor eszébe jut az embernek a fiatalsága — mondja, kicsit szomorúan mosolyogva. Meg­nézem persze az újságot is. Igaz, most már csak a Pest Megyei Hírlapot járatom, de azt az elejétől a végéig kiol­vasom. Azzal kezdődik a na­pom. írhatnának kicsit több jót is, például azt, hogy nem emelkednek többet az árak. Még egy olvasóhoz szeret­nénk eljutni, akihez furcsa könyvet viszünk. A szakma­béliek úgy nevezik: „hangos könyv”; nem más, mint mag­nókazettára olvasott regény. Oroszi Lajosnét, akihez indul­tunk vele, sajnos, nem talál­juk otthon. Bizonyára orvo­sához indult, fehér botjával kopogtatva a házfalakon. Ta­lán nem haragszik meg, ha felolvassák neki, amit róla itt írunk, ö ugyanis valami­féle aranyérmet érdemelne, ha jegyeznénk az ilyesmit. A 49 éves asszony, akivel nem volt szerencsénk személyesen ta­lálkozni, eddig 24 hangos > könyvet hallgatott meg, ami több száz kazettát jelent. Je­lenleg is három hangos könyv, azaz 65 kazetta van nála köl­csön. Az egyik, Gulácsy Irén Fekete vőlegények című regé­nye például 35 darab hatvan­perces kazettából áll. Valamikor, úgy ez év már­ciusában Orosziné volt az el­ső, akit az olvasószolgálatve­zetője felkeresett azzal a kü­lönös ajánlattal, hogy hangos könyvet szállítana neki a könyvtár. Az MTA Soros Ala­pítványától kapott 80 ezer fo­rintból indították útjára a vá­ciak ezt a nagyon humánus szolgáltatást. S hogy ez meg­valósulhatott, abban a könyv­tárosok mellett a posta is di­cséretet érdemel, mert ingyen hozza-viszi Budapestről a mű­anyag dobozba csomagolt ka­zettákat. A könyvtár munka­társai remélik, sikerül még to­vább népszerűsíteniük az irodalommal való ismerkedés e sajátos módját, nemcsak a vakok, hanem a gyengénlá- tók s az egyszerűen csak ma­gányosabb, visszahúzódóbb idős emberek körében is. Antal Piroska

Next

/
Oldalképek
Tartalom