Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-24 / 229. szám
NAGYKŐRÖSI xJtírlgn A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT Szedik géppel, kézzel Piaci jelentés Penészes borszőlő A Mészáros János Termelőszövetkezetben az idén 156 hektáron ültettek paradicsomot. Száz hektárról géppel, 56 hektárról kézzel takarítják be a termést. Képünkön Kapás István tsz- tag feleségével szorgoskodik a táblában Vajda László traktoros billenőtartályokba szórja a termést, amit a tsz lényerő állomásán dolgoznak fel (Varga Irén felvételei) . Jó közepesnek ítéltetett a pénteki kosarasünnep forgalma. Az ősz bőkezűsége ellenére sem nagyon találtunk olcsó portékát, a fogyóban levő zöldségfélék ára pedig szépen kúszik felfelé. Az uborkát például 16 és 20 forint között kínálták, de a kereskedőnél láttunk 30 forintosat is. A paradicsom 10—16, a sárga hüvelyű bab 20—30, a fehér paprika 10—16, a karfiol 35, a krumpli 10. a vöröshagyma 10, a hónapos retek 6—12, a paradicsompaprika 14—18, a káposzta 8—10, a piros 10, a zeller darabja 5. a zöldségcsomag 8, a sárgarépa pedig 10—12 forint volt. Az almaféléket 12—16, a csemegeszőlőt 20—30, a kékszilvát 12—16, a körtéket 20— 30 forint között mérték. Az aggasztó penészesedést a szőlőskertekben bizonyította a piacon kínált borszőlő minősége is. Kevés volt belőle, de az sem nagyon kelt, egyébként 10—12 forint volt az elsőre kimondott áruk. A baromfipiacon a pörköltnekvaló csirke párja 320, a gyöngyös 200, a kacsa 250—400, a pulyka 500, a liba 440—500, a tyúk 240—260 forintot kóstált szintúgy párban. A tojás 2,40—2,60 között kelt. Nyársapáton Brigádtalálkozó A Ferrokémia Ipari Kisszövetkezet Nyársapáton dolgozó ötszörös szocialista brigádja rendezésében, ma, szombaton, brigádtalálkozót tartanak. Is- kolagaléria-megnyitó, rövid ünnepség, majd baráti beszélgetés követik egymást. A fehérasztal s a tánc teszi majd emlékezetessé a napot, amelyre jelmondat is született: A jót az ember gondolja ki, de magától az sohasem valósul meg. Tegyél érte te is, s hidd, hogy mások is így tesznek. Emlékké nemesült pillanatképek XIV. Öreg utak csendes elmúlása Az olvasók gondolnak arra, vajon milyen ma a Zsíros-dűlő? Hogy ne járjon úgy, mint évtizedekkel ezelőtt idegenbe szakadt és most hazalátogató városunk szülötte, olvassa el a most következő beszámolót. Az eset tavaly történt. Atyánkfiának eszébe az jutott, vajin milyen nagy lehet az a fiatal diófa, amit még nagyapja nevelt, és aki azt mondta, hogy a diófa még száz év múlva is terem majd. A határba kiérkezve már lejjebb adott kívánságából, mert előbb jó lett volna megtalálni az ismert dűlőutat, de az nem volt sehol. Sőt egyetlen dűlő- út sem. Ameddig a szem ellátott, homoksivatagon rajzol- gatta kecses hullámvonalait a szél. Sóhajtott és elkezdte tolni kerékpárját a homokon. Száz méter után nagyon bánta mór az egész vállalkozást. De nini, nem messze növényeket látott. Mintha vetették volna ezeket. Nagyon hasonlítottak a kukoricára, de nem értette mire jó az ilyen törpe tengeri. Sajnálkozva nézte őket, közben a hőségtől káprázó szemeivel látni vélte, hogy a küszködő kukoricákra felülről vigyorogva néznek az életerős parék. A dűlő elején még csak látott kisebb szőlőterületeket, de miként lehetséges az, hogy ezen a részen a dűlő több mint háromnegyed részén még egy gutaütött szilvafa sem maradt. Ügy vélte, ilyen lehetett ez a táj háromszáz évvel ezelőtt is, a török hódoltság után. Jobban szétnézett és látta, hogy nem messze nagy területen korszerű, magasra futtatott, új telepítésű szőlő van. De hát — kezdett el há- borogni — ott régen puszta föld volt. Nem mondhatja senki, hogy ez a régi útjába lett volna a fejlődésnek, amiatt kell kiszántani. Na és a Kálmán-dűlő is félig-med- dig miért jutott hasonló sorsra? De hát itt, legalább a régi helyébe hoztak volna létre valami modernet, valami nagyüzemit, de még csak egy ötszáz forint értékű szerszámos bódét sem építettek. Ha a régi területet nem találták már gazdaságos művelésűnek, miért nem alakítottak ki zártkerteket? Az ismerősei említették, hogy a dűlő város felőli elején tessék-lássék hoztak létre néhány zártkertet. Amikor meg pusztasággá vált a többi rész is, hát kínálgat- ták boldog-boldogtalannak. Az ismerősei azt is mondták, hogy volt időszak, amikor kedvező elszámolású tevékenységnek számított a gazdaságtalanul művelhető területek felszámolása. Középső hegyben, a Bokros-dűlőben szerencsére nem sikerült ilyen következetesen lefolytatni az ilyen jellegű tevékenységet. Ott is voltak, akiknek a szemét bántotta a sok jóltermő gyümölcsfa és a nagy szőlőtermő terület létezése, miközben képtelenek voltak gazdaságosan üzemeltetni. Ezért ott most sok zártkert van. Habár hézagosán, de megvalósult egy ottani illetékes vágya, amit rendszeresen hangoztatott, miszerint: akkor leszek nyugodt és boldog, ha az Abonyi útról átlátok a Ceglédi útra. Hát szó se róla, lehet néha Vihar dúlt az esedi végeken Kenyerüket féltő szegezek A fűrészesnek a szája mozgásából láttam, hogy dudorá- szik. Nyilván jókedve van, szívesen megosztaná velünk is nótáját. Csakhogy minden szót, minden dallamot szétforgácsol a nyárfa sikoltása, az öblös torkú porelszívó monoton zümmögése. Felpillant a fényesen surranó penge mögül, egyszerre biccentünk, s még egy sapkaemeléssel is megtoldja az üdvözlést. Másutt fel sem tűnnének ezek a szívélyes mozzanatok, de itt sokatmomdóak, mert nemrég még vihar dúlt a lelkekben. Nem is kicsi vihar, ha testet ölt, talán mint forgószél szárnyán száguld el a sóhajtás Esedről: eladják a munkánkat, kenyerünket. A telepieket mardosó aggodalom persze így sem maradt titokban, ha ország-világ nem is, de a két közös gazdaság, az Arany és a Mészáros tsz-ek vezetősége hamar tudomást szerzett a gazdát cserélni készülő faüzemben keletkezett hangulatról. Tények és hangulatok — Amikor napirendre került, hogy a Termelőszövetkezetek Erdészeti Társasága, és a hozzá tartozó fűrészüzem fölött a Mészáros Tsz veszi át a gesztorságot (erről annak idején lapunkban is beszámoltunk), elterjedt a hír, hogy leépítik az üzemet, tevékenységét pedig az Arany János Tsz bútoripari főágazata folytatja. Nehéz lenne ma már kideríteni, honnan eredt az egyébként hamis információ, de tény, hogy alaposan felborzolta a kedélyeket. A teljesítmények is azt mutatták, elment az emberek kedve — magyarázza Tompái Zoltán, a telep termelésirányítója. — Miért nem tisztázták időben a helyzetet a dolgozókkal? — Természetesen megtörtént ez is. a legközelebbi termelési értekezleten, de a bizalmatlanságot így sem sikerült tel-" jesen eloszlatni. Annak ellenére, hogy objektív tények szólnak a mellett: a mi feladatunkat a főágazat nem tudná átvállalni. — Mik ezek az objektív adottságok? — Mindenekelőtt az, hogy a hengeres fa feldolgozásához csak mi rendelkezünk megfelelő gépi kapacitással. Alapvetően a gazdacsere ténye bizonytalanította el az embereket, pozíciójukat féltették, helyzetük esetleges rosszabbodásától tartottak. Ismert, hogy azóta a telep a munkásokkal együtt mindenestől a Mészáros Tsz része lett. A két gazkukucskálni. A Zsíros-dűlői atyafi az eddigi sopánkodásai ellenére alapjában véve optimista volt. Arra gondolt, meg lehetne teremteni újra a gyümölcs- és szőlőterületet, hiszen itt a szántóföldi növényzet semmi hasznot nem hoz. Felrémlett előtte, hogy egy- kétszáz évvel ezelőtt azokban a körösi emberekben a honfoglaló magyarok elszántsága kellett, hogy lobogjon. Milyen küzdőképességre volt szükség, hogy gépek nélkül, primitív eszközökkel ezt létre tudták hozni. Elképzelhető, hogy hány évig tarthatott, amíg méterről méterre visszaszorították a futóhomokot, és végül győzedelmeskedtek felette. A mai korszerű agrotechnika mellett ez sokkal könnyebb és jóval rövidebb ideig is tartana. Hogy miért kellene? Akkor az elődök is arra gondolhattak, és most is az lenne a cél, amit úgy is szoktunk mondogatni, hogy pro űrbe, a városért, Nagykőrösért. Emberünk közben kipihente magát. Na, mára már elég volt a határjárásból. Irány a nagy torony. Mikor a régi dűlőhatárhoz érkezett megállt, visz- szafordult. Tekintetét búcsúképpen végigjártatva a területen, keserűen arra gondolt, hogy most járt itt utoljára. Csete Sándor daság ezt megelőzően megegyezett abban, hogy e változás miatt senkinek hátránya nem lehet. A kalapácsot nem adják Nos, mint hallom, az akkori 40 személy közül végül is hatan döntöttek úgy, hogy nem hajlandók megválni az Arany János Tsz-től, mondván, ott látják továbbra is boldogulásukat. Őket most a bútoripari főágazait foglalkoztatja a korábbihoz hasonló munkakörben. Gyöngyi Mihály megoldja fűrészpor lepte vastag kötényét. megtörli izzadt homlokát, s csak azután válaszol: — Ügy vesszük észre, a vezetőség megtartotta a szavát, mi személy szerint nem érezzük, hogy rosszabb lenne az új gesztornál. Sőt, amióta a létszám is visszaállt a régi szintre, a munkaszervezést is jobbnak ítéljük meg. Csak tudja, az itteni munkához képest elég kicsi még most is a kereset. Havonta 4 ezer és 8 ezer forint között mozog a telepiek fizetése. Norma nincs, minden fillért az adott teljesítmény szerint osztanak el. A felső határral még csak-csak ki lehet békülni, de kevesen vannak, akik ezt el is érik. Bimbó István kalapál, a súlyos acéltest a szögre zuhan hatalmas erővel. — öt forint öt fillért kapunk minden raklapért. Előfordult már, hogy négyszázat is összeütöttem egy nap, de az már emberfeletti munka. Hat- vanat-hetvenet írjon, az a reális. Tompái Zoltán arcán látom, kész a válasszal a kimondatlan kérdésre: — Tudomásom szerint nem megoldott még sehol a félautomata szegezés, a ma kapható gépek istentelenül nehezek, teljesítményüket a kalapácsosok felülmúlják. A dolgozók nem is igénylik a gépesítést, meg aztán őszintén szóivá, gondban lennénk, hoGólzáporos volt a városi kispályás labdarúgó-bajnokság őszi harmadik fordulója: ösz- szesen 35 találat esett. A vezető konzervesek most is jobban kihasználták kevesebb lehetőségüket, mint ellenfelük. A Kinizsi-sporttelepen: Tormás—PIK 8-12 (2-1) és Konzervgyár-Turbó 3-2 (1-0). A Vági-lakótelepi pályán: Pedagógus-Amatőr MTE 10-2 (2-1) és MJ Fortuna—KIOSZ 9-0 (2-0) volt. A 2—4. helyeken változott a pillanatnyi sorrend: 1. Konzervgyár 17 12 — 5 47-32 24 2. Pedagógus 17 9 2 6 54-27 20 3. Tormás 17 9 2 6 47-36 20 4. PIK 17 9 2 6 49-45 20 5. MJ Fortuna 17 7 2 8 45-37 16 6. Turbó 17 6 1 10 44-48 13 7. KIOSZ 17 4 4 9 28-55 12 8. Amatőr MTE 17 5 1 11 31-65 11 Érdekesség, hogy az ősszel eddig lejátszott 14 mérkőzésből egy sem végződött döntetlenül. JÓL HAJTOTTAK Kiskunhalason a fővárosból 7-en, vidékről összesen 86-an vettek részt a „Halasi hajtás” elnevezésű országos rövid távú triatlonversenyen. Az Nk. Toldi DSK-t 13-an képviselték. — A Sóstóban 800 métert kellett úsznunk, majd nyeregbe pattanva 32 kilométert kerékpároztunk a környéken, végül a tavat kétszer körülfutottuk erdei ösvényen, ami 8 kilométert jelentett — mondta vezetőjük, Farkas János. A körösi férfiak eredményei a következők voltak: 7. Nacsa Tibor 1 óra 36 perc 21 másodperc; 11. Márki László 1:41.10; 13. Farkas János 1:43.26 (a szenioroknál 3. lett); 14. Kis Attila III. (általános iskolás) 1:44.51; 15. Farkas Lajos 1:46.12. A nők mezőnyében Böröcz Mária a második helyen végzett. ASZTALITENISZE AJT Nagykőrösi Kgy. Kinizsi- Kiskunhalasi AC Medosz 11-5. Kinizsi: Varga (4), Erdey (4), Szakács (3), Lakatos. Jól kezdvá helyezzük el a felszabaduló munkaerőt. Az állandó korszerűsítés feltétlen híve vagyok, de belátom, a technika betelepítése során emberi sorsokért is felelni kell. A fő ok persze nem ez, hanem hogy nincs pénz a beruházásra. Bár a pár éve munkába állított gatterfűrész- szel lényegében elérte a telep azt a teljesítményszintet, ami egyensúlyban van a piaccal. Évente a 8100 köbméter körüli nyárfarönikből raklapokat, leszorító kereteket, ve- gyesízesládákat készítenék mintegy 23 millió forint érték, ben. Ritka adottság ez — Alig 3 milliót ér az a faanyag, amit az Arany Tsz üzemének szállítunk, a többi termék a konzervgyáré — egészíti ki a művezető, a kapcsolat lényegét pedig így foglalja össze. — A bőséges nyersanyagbázis mellett megvan a stabil piac. A hazai faipar helyzetét ismerve ezt ritka adottságnak tartom. Mondhatnám, létérdek, hogy a kereskedelmi együttműködésen ne essék csorba. Hogy termelésünket mindjobban a gyár igényei szerint tudjuk igazítani — túlórával, gyors termékváltással —, abból egy fontos következtetés adódik. Nevezetesen az, embereink tisztában vannak azzal, hogy ez a függőség nekik a kenyeret jelenti itt az esedi végeken. My. J. Díszmadarak Kiállítás, börze A hét végén rendezik — szeptember 24—25-én — az ifjúsági házban azt a díszmadár-kiállítási, amit eredetileg augusztusra terveztek. A naponta 8-tól 17 óráig nyitva tartó kiállítás nemcsak látványosság, hanem komoly madárbörze is; eladni, yenni lehet papagájt, díszpintyet, kanárit vagy éppen fácánt. ték az 1988/89. évi NB III-as asztalitenisz-csapatbajnokságot a sportotthoni találkozón a körösi sportolók. A múlt évi 9. helyezettet a koronkénti 2-2, 5-3 és 8-4 után biztatóan győzték le. A nap hőse Erdey Pál volt, akinek háromszor közvetlenül egymás után és 110 percig kellett játszania, de végig veretlen maradt. SZOMBATI MŰSOR Birkózás. Toldi-tornacsar- nok, 10 óra: országos felnőtt II. osztályú kötöttfogású egyéni bajnokság és Miskey Árpád-emlékverseny. Labdarúgás. Kinizsi-sporttelep, 9 óra 30 perc: Nk. Kgy. Kinizsi—Albertirsai Micsurin SE, összevont körzeti bajnoki mérkőzés. VASÁRNAPI AJÄNLAT Labdarúgás. Kinizsi-sporttelep, 13 óra: Nk. Kgy. Kinizsi ifi—Pilisvörösvári Terranova SC ifi, 15 óra: Nk. Kgy. Kinizsi—Pilisvörösvári Terranova, megyei I. osztályú bajnoki mérkőzés. S. Z. Mozi Szombaton a nagyteremben: Fantom az éjszakában. Színes, szinkronizált amerikai krimi. (Csak 16 éven felülieknek!) Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Osceola. Színes NDK-kalandfilm, fél 4-kor. Metró. Színes, francia kalandfilm, fél 6-kor, a Cifrakert parkmoziban, 21 órakor. Vasárnap a nagyteremben: Fantom az éjszakában. Előadás 4, 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Osceola, fél 4-kor. Metró, fél 6-kor, a Cifrakert parkmoziban, 21 órakor. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Sporthírek Kerekeken a Sóstó körül
