Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-24 / 229. szám

Polgárvédelmi verseny Kötszerektől fehérlettek Pillanatkép a karambolozott autóbuszból — nők mentik a sé­rülteket a roncsból (A szerző felvétele) I A polgárvédelem megala­kulásának negyvenedik év­fordulója alkalmából meg hirdetett versenysorozat egyik színhelye volt Gödöl­lő. A városgazdálkodási vállalat adott otthont a Gödöllőn és a körzetben levő öt, az elődöntőbe ju­tott polgárvédelmi szakasz vetélkedőjének. A versenyt a polgárvédelem, a Vö­röskereszt, valamint a vá- ^ rosi egészségügyi szakszol- gálát parancsnoksága szer- ál vezte. Fiatalok és középkorúak, nők és férfiak álltak sorban, hogy bizonyságot adjanak tu­dásukról. A lakosság bizalom­mal fogadhatja szükség esetén segítökészségüket, szakértel­müket. A képzelt katasztrófa a profiknak is hátborzongató volt, egy teherautó és egy autóbusz összeütközését ját­szották el. A tizenöt sérültből az egészen könnyű esettől az életveszélyesig minden előfor­dult. És elkezdődött a harc az életért. Rövid, ellentmondást nem tűrő parancsszavak hangzottak el, felcsapódtak a mentőládafedelek. Néhány perc múltán már valamennyi sérült fehérlett a kötszerek-- tői. Azután előkerültek á hordágyak is. Az is feladat volt — ez valódi baleseteknél is szabály —, hogy a sérülte­ket sebesültgyűjtő helyre szál­lítsák. A törékeny hölgyek is férfiasán ciplték az álsérülte­ket, forgatták és helvezték stabil oldalfekvő helyzetbe A verseny felénél már el­felejtettek drukkolni. Átélték a helyzetet és csak az hajtot­ta őket, hogy segítsenek. Se­gítettek és megoldották a rá­juk bízott nehéz feladatot. Valamennyien kitűnően vizs gáztak a komoly játékból az életért. De hát végül ez is ver­seny volt, és volt első helye­zett is. Az értékelés szünetében a sok valódi tragédiát megta­pasztalt főorvost, dr. Syposs Tibort arról kérdeztük, rrú a benyomása a verseny szakmai részéről. — Meggyőződésem, hogy az apróbb hibáktól eltekintve igen jól képzettek a résztve­vők. Vannak kiemelkedően jó képességű csapatok, akikre valódi katasztrófa következ­ményeinek felszámolását is rá lehetne bízni. Az észlelhető szakmai hiányosságok jó ré­sze jelentéktelen, tulajdon­képpen a lámpalázzal magya­rázható. A további gyakor­lások során talán a kárhely felszámolására kellene na­gyobb figyelmet fordítani. Teljesítménye alapján a pálmát az lkladi Ipari Mű­szergyár csapata vitte el és jutott a megyei elődöntőbe. A díjkiosztó ünnepségen az iz­guló arcokat a fáradt, elcsi­gázott arcok váltották fel. Ez a verseny fizikailag is próbá­ra tett mindenkit. Zebegnyei Károly A nap programja Szeptember 24-én: Gödöllő, művelődési ház: BMX-verseny, 14 órakor a BMX-pályán. Fotótörténet A—Z-ig (Vizit­kártyák 1855—1920), kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 —1920, Természeti környeze­tünk, kiállítás, Erzsébet ki­rályné-emlékszoba, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás. A hónap műtárgya: Történelmi atlasz 1814-ből, megtekinthető 10—18 óráig. Szeptember 25-én: Gödöllő, művelődési ház: Fotótörténet A—Z-ig (Vizit­kártyák 1855—1920), kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A helytörténeti gyűjtemény és a Petőfi múzeum műsora megegyezik a szombatival. L.LOI Hun A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 24., SZOMBAT Szemügyre vették a beteg fákat A piros pötty egy kis haladék Ha a városban egy fát kivágnak, a lakosság köreiben mindig rossz a visszhangja. A lakótelepek építésével a városban egyre kevesebb a zöldterület, évről évre rit­kulnak a fák. Most mégis olyan döntés született, hogy a város területén kilencvennyolc fát ki kell vágni. Sok a gesztenye Erdészmérnökök, kertészek és a fák bajait, betegségeit jól ismerő szakemberek vizsgál­ták és jelölték meg a kivágás­ra ítélt fákat egész Gödöllő területén. A városgazdálkodá­si vállalat vezetői úgy döntöt­tek. hogy a lakosság jobb és teljesebb tájékoztatása érde­kében közigazgatási bejáráson még egyszer szemügyre veszik a beteg és kiszáradt fákat, a népfront, a tanács, a környe­zetvédelem képviselőinek je­lenlétében. Jenei László üzemvezető elmondta, hogy a kivágásra ítélt faállomány életkora nyolcvan és száz év között van. Az érintett fák között sok a gesztenye, de akad nyár, platán, kőris, akác is. Vannak területek, ahol töme­ges a fák száradása és pusz­tulása. A Táncsics Mihály úton például 29 gesztenyefa száradt el, és letöredezett ágai­val életveszélyessé vált. A város legfásítottabb területén a zeneiskola környékén, az Ady Endre sétányon is nagyok a veszteségek. A városiasodással együtt járó közművesítés mind­mind a fák ellen történik. Egy-egy ilyen alkalommal a földmunkák közben sok fá­nak megsérül a gyökérzete, s a pusztulás pár év múlva je­lentkezik. Példa erre a Tán­csics Mihály út, hiszen ott nemrégen voltak efféle mun­kák. A lakótelepek építése so­rán, kialakult egy sajátos mikroklíma, melyet nem sze­retnek a fák. Az aszfaltozott utak és járdák, a vízelvezetés is halálos ellenség, hiszen nem kapják meg a megfelelő mennyiségű vizet a gyökerek. A savas és lúgos esőzések, a kipufogógázok, a levegő szeny- nyeződése is hozzájárul a pusztuláshoz, melynek vég­eredményén, a kivágáson mindenki háborog. Rendelet szabályozza, hogy csak kiszáradt és életveszélyes fát szabad kivágni. A közel­múltban megjelölt és újra át­nézett fákra kikerültek a táb­lák, melyekre ráírták: ezt a fát kivágják. Mindenki, a vá­roslakó és az itt csak ven­dégeskedő, meggyőződhet ar­ról, hogy a táblával jelölt fa valóban beteg és kiszáradt. Vígan szaporodhatnak A csak részben elszáradt fának a bizottság időt adott, még vár a kivágásukkal, hát­ha kihajt az elhalt oldal is. Ezeken egy piros pötty a je­lölés. A parkok fáit is védeni kellene, mint a gyümölcsös­kertekét. Ezek a fák még sem­mi védelmet nem kaptak, így a kórokozók és kártevők ví­gan szaporodhatnak. Védő­anyag van a hatalmas fáknak, de nincs kidolgozott technoló­gia. Januárban kezdik A városban kivágásra ítélt fákat pótolni kell. Az utak mentén gondot okoz a tele­pítés, ugyanis például a köz­művektől be kell tartani más­fél méter távolságot. A kivágások januárban kez­dődnek, ekkor egy-egy útsza­kasz lezárásával kell számol­nia a lakosságnak. Az eltávo­lításra ítélt fa csaknem 100 köbméter, ezt értékesíteni kí­vánják. A jelenlévők kérték, hogy a bevételt használják a fák pótlására, hiszen újra meg kell teremteni az utókor számára a most elvesztett esz­tétikai értéket. Árvái Magdolna Fütyök: megtaláltam az utódomat Az évszázad bagi meccse Kevés dolog van a világon, amiben nem alkottak nagyot a bagiak. A labdarúgás sem tartozik a kivételek közé. Sok híres focistát adott a falu a környék sportklubjainak, vol­tak, akik fővárosi együttese­ket is megjártak. A neves elődök jelese Fütyök, polgári nevén Katona Lajos. Fütyök sok ütközet részese volt a hazai és az idegen gye­peken. A kijelentést önmagá­ban igazolja életkora: 68 éves. Alaposságát fémjelzi: húsz évig rúgta a bőrt, 18 eszten­deig Bagón, kettőig a Buda­pesti Vasutasban. E szolgálati időt csak növelné, ha beszá­mítanánk azokat az időket, amikor egyszerre két csapat­ban szerepelt. (Egy alkalom­mal saját edzője volt a bíró a fekete meccsen.) ^ múlt szombat esti, helye­sebben éjszakai monstre műsorral véget ért a Ki mit tud? rendezvénysorozata. Na­gyon szeretném hinni, hogy a tévétulajdonosok többsége ott szurkolt a képernyő előtt azoknak a tehetséges fiatalok­nak, akik a legjobbak között mérettek meg a tudós zsűri által, s kaptak értékes, talán egész életüket meghatározó elismerést, vagyis felfedeztet­tek, s ha szorgalmuk és aka­rásuk megmarad, az elkövet­kezendő években még sok örö­met szerezhetnek mostani szurkolóiknak. Külön örültünk a gödöllői Vakolat együttes sikerének, akik az első nekifutás után a dobogó második fokára lép­hettek, s végül feljutottak a csúcsra. Nem oktalanul és nem érdemtelenül. Azt hi­szem, az ő kamaszos bájuk­ban és mindent kimosolygő ifjúi szemtelenségükben vala­mi hallatlanul kemény mun­ka. szorgalom és odafigyelés van. meg olyan tehetség, amelynek segítségével észle­lik a mások által nem látot­takat, s a radarhoz hasonlóan észrevetetik a nézőikkel is. amit erre érdemesnek tarta­nak. Biztos vagyok benne, hogv ez a három fiatal tulajdon­képpen elkötelezettje a válto­zásokért, a megújulásért, a Gondolkodtatva szórakoztatnak A Vakolat elkötelezett hiba, a pangás ellen küzdő, a korlátok ledöntéséért vereke­dő, a jövő követeléseit bát­ran fogalmazó ifjak seregé­nek. Azt hiszem, gratulálni kellene az iskolának, ahol ta­nultak, a művelődési központ­nak, ahol szárnypróbálgatása­iknak teret adtak, a barátaik­nak, az osztálytársaiknak, akik az első fricskáikat elszenved­ték, a szülőknek, akiktől min­den bizonnyal biztatást kap­tak. De hát ez már a Vakolat ■gyüttes dolga,, mi csak anv- íyit tehetünk, hogy kérjük mindhármukat, fejlesszék to­vább a gondolkodva szóra­koztatás műfaját, ami nagy erény, hiszen egyre többen is­merik fel és látják be a szó­rakozás szükségességét, nél­külözhetetlenségét, hasznos­ságát. társadalmi és individu­ális értékét a személyiség mindenoldalú harmonikus fej­lődésében. a társadalmi újra­termelés folyamatában. Amíg az egyik oldalon ilyen örömet, lokálpatriótáknak ki­járó sikerélményt adott a Ki mit tud? döntője, a másik ol­dalon kérdéseket fogalmazott meg bennem. Kell-e népdal a fiataloknak? Milyen a népdal és a közönség viszonya? Mú­zeumi kincs-e a népdal, vagy lehet-e terjeszteni, élővé ten­ni? Igaz-e, hogy napjaink ze­nei anyanyelve kizárólag a rock, a dzsessz vagy a beat különböző irányzatai? Ezek a kérdések is megfo­galmazódtak bennem ennek az ifjak által teremtett össznépi ünnepnek az éjszakáján. Vá­sárhelyi László koreográfus teljes joggal dicsérhette a néptáncosokat. Kimagasló volt a mezőny. A tévénézők sok ezer szavazattal bejuttatták a döntőbe a sándorfalvai cite- rásokat, s hogy a közönség igénye jogos volt, azt a zsűri végső döntése igazolta, amint a szavazók száma is kifejezte az én hiányérzetemet, s kife­jezte azt is, hogy a népdal­nak népes közönségtábora van nálunk. Sokan szeretik és éneklik is a legidősebb gene­rációból, hiszen ez a tábor ma is a gyűjtésnek és a ku­tatásnak még élő forrása. A középgeneráció jó részé­nél a mozgalommal való megismerkedésnek, a nép, a paraszti világ felfedezésének életre szóló élménye fűződik a népdalhoz. Hibát követnénk el, ha zene- és énektanítá­sunk eredményeit megkérdő­jeleznénk. Azt hiszem, nem túlzók, amikor azt állítom, hogy a népdalnak több száz­ezres tábora, közönsége van. Igényeiket számításba venni és kielégíteni kötelessége a televíziónak is. És — sajnos — nem találkoztunk népdal­énekesekkel a döntőben, le­számítva a vokális zene két énekesét, akik sikere szintén arra figyelmeztetett, hogy vannak fiatalok a népdalka­tegóriában, s ott lehettek vol­na a döntőben. B izonyítja a néptáncosok sikere, hogy az ifjúság táncmozgalma egész néptánc­kultúránkat megújította, fel­frissítette. tömegekhez juttatta közel. Gondolom, sokat hasz­nált volna a népdalok meg­szerettetésének, a népdalének­lés megkedveltetésének, ha az énekesek között ott lettek vol­na néhányan a legjobbak kö­zött a döntőn. Nagyot mu­lasztottak mindazok, akiknek lehetőségük volt és az alka­lommal nem éltek, elmulasz­tották azt. A nézők nagy ré­sze szívesen nézte volna a műsort egy fél órával tovább Rajtuk semmi nem múlott! Fercsik Mihály A régi dicsőséget csak azért idéztük fel, hogy érzékeltes­sük, amikor Fütyök azt mond­ja, hogy a Bag—SBTC talál­kozó az évszázad bagi mérkő­zése, milyen előzmények után dönt így. — A világ legjobb meccse volt — nyilatkozza. — Ha kellett, nyolc emberrel támad­tunk, ha kellett, ugyaneny- nyivel védekeztünk. Kigú­nyoltuk az NB 1-et, úgy ját­szottak a gyerekek, mintha doppingszert kaptak volna. Fütyök olyan jobbszélső volt, aki egyedül képes meg­nyerni meccseket. Egyszer Dunakeszin addig nem en­gedték kocsira szállni a ba- giakat, amíg Katona Lajost vissza nem tarthatták. A konzervgyárat is odaígérték neki, ha átigazol Keszire. — Most, ezen a mérkőzésen találtam meg a méltó utó­domat — folytatja. — Geren­dái Géza az első jobbszélső, aki utánam következik bagi mezben. Emberünk ma is sportol. Amikor leszáll a vonati'ól, megvárja, hogy elmenjen a tömeg. Aztán utánuk szalad vagy száz métert. A Salgótar­jáni BTC elleni kilencven percre nem szaladt, de a mér­kőzés több százasába került. Munkahelyén alaposan meg­vendégelte kollégáit, kolbász- szál, hurkával, majd bedob­ta, a kórházba kell mennie látogatásra. Munkatársai ezt persze nem hitték el neki, dehát valamilyen alibi szük­séges a korábbi távozáshoz. Nos, ilyen szurkolókból is áll a bagi törzsközönség, akik­re a nehéz helyzetekben is lehet számítani. A hatodik fordulóban azonban nem volt ilyen a helyzet, az ezernyi ember bánta, hogy 3-0 után véget ért a meccs, nem akartak hazamenni. B. G. íSzombati jegyzet Msga vagy ön? 17 ét jelenet. Az eladó portékáját és moso­lyát nyújtja át a pult fö lőtt a hölgynek: Ezt magá­nak tettem el! Köszönöm önnek — hangzik a válasz, Mire a fehér köpenyes kí­náló: Miért ilyen rossz­kedvű, Katika? Nyilván az ön használata lepte meg. A főposta egyik ablaka előtt. A tizenéves kislány kérdezi a nagyapja korú urat: Maga is ide vár? Mi az, hogy maga?! — mordul hátra a férfiú. Ö szíveseb ben hallotta volna az önt. E két párbeszédből (és saját tapasztalatainkból is) megállapíthatjuk: nagy a zavar, a bizonytalanság abban, hogy mikor és ki­nek mondjuk a maga vagy az ön megszólítást. Mielőtt néhány tanácsot megfogalmazok, ezek jobb megértéséért áttekintem a maga és az ön életrajzát. A tegezés volt a korábbi forma (a tegezés és a ma­gázás alakulását külön írásban mutatom majd be), ebből alakult ki a magázás nyelvi eszköze, így: te- kegyelmed — magakegyel­med — maga. Egy 1699- ben kelt levélben ezt így írták: „maga Kd” (= ma­ga Kegyelmed). A maga már kezdetben sem a különös tisztelet ki­fejezője volt. Az arisztok­rácia és a köznemesség az egymás közti érintkezés­ben nem is használta — az alacsonyrendüekkel való szóbeli kapcsolat szava volt. A XIX. század elején nagy hiányát érezték az udvarias magázásnak, ezért alkotta meg Szemere Pál a kegyed szót, Révai Miklós az önként, önmaga alakok­ból az ön-t. Ezt népszerű­sítette azután Kazinczy, Vörösmarty; írásban Szé­chenyi István Stádium cí­mű munkájában jelent meg először (1S33), ő igy vezette be: „Ezen szót: ön... a magyarban úgy használom, mint a német Sie-t.” Az 1800-as évek közepén a nők megszólítására elter­jedt a kedveskedő magács- ka, ez ismét divatba-hozta az ön mellett a magát. Mi a helyzet ma? Sokan udvariatlannak, durvának tartják a maga használatát. Pedig faluhe­lyen csak ez járta-járja a „nem tegező” viszonyban. Ugyancsak ezt mondjuk — városon is — az érzelem­közeli kapcsolatban, a per­tu előtt (Mikor láthatom magát, Marika?), a munka­helyen vagy a lakótelepen egymást (jól) ismerve (Ha­zatért maga is, Pista bá­csi?). Az ön a hivatalos — fő­leg írásbeli — érintkezés megszólító szava, hiszen kissé távolságtartó. Az önt és a magát is ki­egészítő megszólítással együtt használjuk, így mindkettő lehet udvarias, tisztelettudó. Például: Ma­ga, édesapám, tudja .. Kati néni, magának azt szeretném mondani..Ön, kedves kolléga, jól emlék­szik arra...; Asszonyom, önnek igaza van. IVIint ahogyan sértő va- lakit önkényesen lete­gezni, ugyanúgy tisztelet­lenség az önözés helyett a lemagázás. Például az érte­kezleten nem mondhatjuk: Felkérem magát, elnök elvtárs ... Hanem csak ezt: Felkérem önt, elnök elv- társ... K. Á. Mozi Szeptember 24-én és 25-én: Indiánkaland Ontarióban. Színes román—francia ka­landfilm. 4 órakor. Kobra. Színes amerikai krimi. Csak 16 éven felüliek­nek! 6 és 8 órakor. Petőfi emlékére Szavalóverseny Az aszódi Petőfi Múzeum októberi rendezvényeinek egyik, évről évre visszatérő eseménye a Petőfi emlékére meghirdetett szavalóverseny, amelyen az idén is két kor­csoportban indulnak a részt­vevők. A múzeumi hónap e jeles rendezvényére október 29-én kerül sor délelőtt tíz órakor az aszódi helyőrségi klubban. A szavalok nevezési lapját ok­tóber közepéig várják a helyi művelődési ház címére. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom