Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-24 / 229. szám
PFVT , ««in 1988. SZEPTEMBER 24.? SZOMBAT 3 A Pest Megyei Tanács ülése Hosszú évtizedek óta feszültségek és hátrányok hordozója a megyében mind az oktatás, mind a közművelődés. Ez a megállapítás egyaránt érvényes az említett területek tárgyi feltételeire, s az ennél is fontosabbra, a személyi ellátottságra. Amikor tehát a megyei tanács napirendre Oktatás, közművelődés tűzte a művelődési ágazat szakember-ellátottságának a helyzetét, a fejlesztés rövid- és hosszú távú feladatait, kényszerűen azt kellett megállapítania, hogy a jelentős erőfeszítések ellenére sem sikerült a legtöbb jellemző vonásban legalább az országos átlaghoz való felzárkózás. Ez a legfontosabb beruházás A hét híre CSÚZOSAH <5 Budapest adott otthont a baráti társaságok képviselői találkozójának. @ Debrecenben tanácskozás zajlott le Számítógép a nyelvoktatásban címmel. ® Osztrák fotóművészek munkáiból nyílt kiállítás Székesfehérvárott. O Nemzetközi kriminológiai konferencia színhelye volt Siófok. $ Megkezdték a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen az adótanács- adók képzését. Q A hét híre az is, hogy Egerben tartotta meg vándorgyűlését a Magyar Reumatológusok Egyesülete. Jegyzőkönyv A megyeháza dísztermében pénteken délelőtt tartott tanácskozáson Balogh László elnökölt. A testület munkájában többek között részt vett dr. Stark Antal művelődési minisztériumi államtitkár és dr. Herczenik Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Balogh László bejelentette, hogy Pallagi Ferenc, Csobánka, Pilisszántó és Pilisszentke- reszt megyei tanácstagja, elköltözés miatt tisztségéről lemondott. A bejelentést a tanács tudomásul vette. A napirend jóváhagyása után dr. Novák István osztályvezető terjesztette be azt a beszámolót, amely a művelődés szakember-ellátottságának helyzetéről, fejlesztésének rövid- és hosszú távú feladatairól adott átfogó képet. Szót kértek: Farsang István (Nagykáta), Maczkó József (Ráckeve), Csáki Illés (Dunaharaszti), Tóth Lászlóné (Ecser, Maglód), dr. Tóth Albert, a Zsám- béki Tanítóképző Főiskola főigazgatója, dr. Herczenik Gyula, Nádas- né Pribék Rozália, a Pedagógusok Szakszervezete megyei titkára, Malik Jánosné (Pilis) és dr. Stark Antal. Az elhangzottakra dr. Novák István válaszolt, majd a megyei tanács elnöke foglalta össze a téma kapcsán azokat a főbb irányokat és jellemzőket, amelyek meghatározzák a mai helyzetet és a holnapi teendőket. Ezt követően a megyei tanács a beszámolót egy tartózkodással elfogadta. Napirend szerint a továbbiakban az ülés részvevői tudomásul vették azt a beszámolót, amely a megyei tanács tervgazdasági bizottsága több mint egy évtizedes tevékenységéről adott értékelő elemzést. A hivatalosan távol levő Vágvölgyi József, a megyei tanács általános elnökhelyettese, a bizottság vezetője helyett a bizottság egyik tagja, Bujtás Károly (Sződ, Sződliget) volt a napirend előadója. Az egyéb ügyek tárgyalását követően interpelláció beterjesztésére került sor. Farsang István (Nagykáta), a sürgősségi betegellátásnak a jászberényi kórházban történő megoldását véve célszerűnek, a szak- igazgatás és a tanácsülés véleményét kérte. Az illetékes szakigazgatási szerv vezetőjének válasza szerint a kérdés tisztázására december 31-ig lakossági fórumot hívnak össze, ott megvitatják a jelenlegi beuta- lási rendszer előnyeit és hátrányait, majd az elhangzottak alapján vizsgálják meg az esetleges átszervezés anyagi-technikai feltételeit. Komáromi Gyula (Ácsa), a település és társközségei tej ellátásának akadozását kifogásolta. Helyszíni vizsgálat dönt az ügyben. Varró Tibor né (Inárcs, Üjhartyán), a kakucsi posta hosszú ideje ' elhúzódó felújítása miatt interpellált. Itt is helyszíni vizsgálat után adható válasz. Az interpellációk rendezésének ilyen módját mind az érintett tanácstagok, mind a megyei tanács ülése egyhangúlag elfogadta. Egyetlen olyan területe sincsen a művelődésnek, ahol ne lehetne kimutatni az erőteljesen kedvezőtlen állapotokat. A gondok — amint erre a véleményt nyilvánító tanácstagok rámutattak — már az óvodai nevelésnél felbukkannak. A megyének további 300 álláshelyre lenne szüksége, hogy legalább az országos ellátottsági mutatót elérhesse. A jelenlegi létszámon belül is feszítőek az ellentmondások, hiszen 358-an dolgoznak képesítés nélkül, s a betöltetlen álláshelyek száma nyolcvanöt. Az általános iskolákban sem sikerült javítani a személyi feltételeken, hiszen országosan nálunk a legmagasabb az egy tanulócsoportra jutó diákok száma, s ugyanakkor a legalacsonyabb a pedagógusoké. Szóba kerültek természetesen azok az erőfeszítések, amelyek a kedvezőtlen helyzet enyhítését, illetve a további romlás megakadályozását szolgálták. Közülük is kiemelkedik a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola önállóvá válása, az általános iskolai tanárképzés megkezdése Gödöllőn. Megyei forrásokból igyekeztek ellensúlyozni olyan bérkülönbségeket, amelyek nehezen indokolhatóan állnak fent a főváros és a megye között. Az ilyen és a hasonló lépések azonban nem többre, csupán arra voltak elégségesek, hogy nem romlott tovább a helyzet. Jólenne persze fellelni azt a titokzatos okot, amelynek okozataival küszködünk, a megyei testület azonban nem esett abba hibába, hogy egyetlen okban, tényezőben keresse a magyarázatot. Okok szövevényéről kell beszélni, ha magyarázatot keresünk a miértekre, hangsúlyozták többen is a véleményt nyilvánítók közül. Az okok szövevényéből néhány szálacska: kezdetektől fogva nem alakult ki a megyében a gyermeklétszámmal arányos nevelői tábor; szegényesek voltak és ma sem elégségesek a pedagógusképzési lehetőségek; a középiskolai tanárképzésben nem tükröződnek a fokozódó igények. Sorolni lehetne persze az okok további elemeit is, de súlyuk ennyiből is kitűnik, azaz nem elsietett a következtetés, hogy mindezeken a gondokon a megye a maga erejéből nem tud úrrá lenni. Ennek kimondása nem azért fontos, mert a megyének az országos átlagtól való elmaradása a művelődés személyi feltételeit illetően önmagában is igazságtalan, hanem mert a hátrányos helyzetből következően gyermekek serege kerül hátrányba, olyan terheket kénytelen cipelni, amelyek pusztán ahhoz a tényhez kapcsolódnak, hogy szüleikkel Pest megyében élnek. Ez pedig a társadalmi igazságosság mérlegén aligha lehet (nem szabadna, hogy legyen) olyan súly, amely gyakran az ifjúkor után is érezteti hatását és az egész életpálya beíolyá- solójának bizonyul. A művelődési ágazat személyi feltételeinek alakításában egy sor résztényező esetében a megye egész egyszerűen verseny- képtelen. Ilyen résztényező például a fővárosban és az attól néhány kilométer távolságban kínált bér nagy különbsége, a lakhatási lehetőségek szűkössége, azaz semmi meghökkentő nincsen abban, ha a meghirdetett állások tetemes részére egyetlen pályázat sem érkezik be, s csupán az állásoknak az egyharmadát sikerül betölteni. Torzítana persze a helyzeten, a reális képen, ha fátyol fedné azokat a hatásokat, amelyek keltője a helyi gyakorlat. A téma tárgyalásakor többen is érintették például a célszerűbb bérgazdálkodás szükségességét, a bérmaradványok többletmunkát elismerő felhasználását, a helyi tanácsok által kínált ösztöndíjak hiányát, a pedagógusoknak adott kedvezményes építési telkeket. Annak ellenére, hogy a napirend tárgyalásakor egymással vitatkozó nézetek is elhangzottak, a testület egységes volt annak megítélésében, hogy a mai helyzet egyszerre sürget rövid időn belül megoldandó teendőket és hosszú távú feladatokat. Ezek egyike sem csekély súlyú ...! Csupán érzékeltetésül kiragadva valamit, például a pedagógusok tábora számszerű növelésének szükségességét. A jelenlegi hiányokat, a természetes változásokat, a cserélődést, a közoktatás mennyiségi és minőségi fejlesztésének követelményeit figyelembe véve, a megyében 1990 végéig 3500 új szakembert kell munkába állítani, az azt követő évtizedben pedig további 4500-at. Ma meg nem válaszolható kérdés persze, sikerül-e ennek a feltételeit megteremteni, amint a többi feladatnál is sok a bizonytalansági tényező. Amikor tehát a megyei tanács a művelődési ágazat személyi feltételei fejlesztésének teendőire hozott határozatot, olyan széles kört ölelt fel, amely magába foglalja a gimnáziumokban továbbtanulók számának növelését éppúgy, mint Zsámbékon az óvónő- és a tanítóképzésben végrehajtandó létszámgyarapítást, a gödöllői tanárképzés bővítését, az ésszerű bérgazdálkodás mainál következetesebb számonkérését. FajUlM kifejlődése kezdeti szakaszától küszködik a kínzó fájdalommal, melyet az ízületeket támadó gyulladásos betegség okoz. Régészeti leletek sokasága szolgáltat közvetett és követlen, bizonyítékokat arra, eleink rengeteg nyavalyája között ott volt a reuma is. Amint az egyiptomi királysírok igazolják, gyö- törtjei között ott lelhetők az uralkodók éppúgy, mint az előkelők és a köznemesek. Nincsen ez másként akkor sem, ha a hazánk határain belül feltárt sírok leletanyagát vesszük szemügyre, legyen szó honfoglalás koriak, avagy a tizenhatodik században éltek, az ezernyolcszázas években elhunytak maradványairól. Lerázhatatlanul hűséges tehát hozzánk ez a baj, holott bizonyos, boldogan szabadulnánk tőle. A csontváz, az izomrendsze- és a kötőszövet betegségei nem játszanak lényeges szerepet a halálokokban — a megyében az elhunytak száma esztendők óta húsz, huszonöt között van —, ám annál gyötrőbb együtt élni a fájdalommal. Sokan kényszerülnek erre a nem kívánt frigyre, s bajukra legtöbbször csak némi enyhülést remélhetnek, teljes gyógyulásban aligha bizakodhatnak. Százféle módszert, ezerféle eszközt kutatott fel, vélt megoldásnak az ember. Tűszúrások és növényi főzetek csontkovácsok és sóoldatok, majd a modern orvostudomány eszközei, módszTei, anyagai kínáltak reményt, enyhülést, átmeneti szabadulást, s vagy igazolódtak a remények, vagy nem. Az Engländer és Társa Könyvnyomtató Műhelyéből kikerült, Erdős József szerkesztette Magyar Fürdő-kalauz hatodik, 1911-ben megjelent kiadása például ezt tudatja: „Gizellatelep fürdő. Klimatikus gyógyhely és vízgyógyintézet. Csendes nyaralóhely. Különösen a légutak hurutos megbetegedéseinél, idegbetegségeknél, általános táplálkozási zavaroknál, vér- edény-rendszer és emésztő szervek bántalmainál, női bajoknál és csúzból lábadozóknál jó hatással van. Vasúti állomása: Nagymaros-Visegrád.” Ébreszt ugyan némi gyanakvást az emberben az, ami ennyi mindenre jó, de hiszen első és legfontosabb teendő az ilyen és hasonló lehetőségnél, hogy hinni kell benne... A hazai népi gyógyászat a szénatöredékkel készített meleg fürdőt tartotta jó gyógymódnak, más népek viszont a különböző kenőcsöket részesítették előnyben. A baj ott van, hogy a részben allergiás alapon, részben hormonális zavarok következtében kialakulható reuma nem egy betegség. Különféle megbetegedések — ma már több száz ilyen ismeretes — összefoglaló elnevezése ez a fogalom, azaz nincsen olyan csodaszer, amely „a” reuma ellenszere, ellenfele lehetne. Az országban kétezer-kétszáz kórházi ágyon fogadnak reumás betegeket, ebből hetven található a megyében. Nem mondhatjuk tehát el, hogy különösebben elkényeztetnének bennünket a lehetőségek, bár igaz, a reumások kúrálása elsősorban szakintézményekhez és gyógyvízforrásokhoz kötődik. A febris rheumatica például, a magas lázzal járó heveny sokízületi gyulladás — amit a köznyelv reumás láznak nevez — szinte szervezetünk minden porci- káját célba veszi, a szívizmot, a szívbillentyűket is, mégis csupán egyike az ellenünk támadó, ilyen természetű bajoknak. Ott van közöttük a „derék” derékzsába is, igen, az a bizonyos boszorkánylövés, a Hexenschuss, azaz bőséges a választék a kötőszövet kóros elváltozásával járó, az ízületeket támadó gyulladásos betegségek regimentjéből. A tapasztalatok szerint bizony reánk telepszik ez a kínos gazdagság .,. Igazolja eZt nemcsak az, hogy a megyében az ún. aktív (általános) kórházi ágyak közül a reumás betegeké mutatja a legmagasabb (92 százalékos) kihasználtságot, hanem az is, hogy folyamatosan emelkedik az e betegségekben szenvedőknek a száma. Aminek egyik következménye az ilyen bajokkal táppénzen töltött napok sokasodása 1980 és 1987 között. S akik csúzosan, sok jajjal kínlódnak, aligha gondolják, a leggyakoribb nyavalya töri őket. A keresőképtelenséget okozó betegségeknél ugyanis, ami az iparban és az építőiparban dolgozókat illeti, csúzáink és más rokon bajaink — a csontváz, az izomrendszer és a kötőszövet betegségei — a listavezetők. Mészáros Ottó Tervgazdasági bizottság Átalakuló feladatrendszerek Tíz évnél is távolabbra tekintett vissza az a beszámoló, amelyet a megyei tanács tervgazdasági bizottsága adott tevékenységéről. Legutoljára ugyanis 1977-ben került erre sor. A két dátum között tagadhatatlanul alapvető változások mentek végbe mind a tanácsi gazdálkodásban, mind a közigazgatás szervezetében, azaz a mérlegelésnek az volt az alapkérdése, vajon követte-e ezeket az átalakulásokat tevékenysége formáival, tartalmával, módszertanával a bizottság. A kérdésre a tanács, a téma tárgyalását összegezve, egyértelmű igennel felelt, ezzel egyben az elismerést is megadva bizottságának az egy évtizedet átfogó tevékenységéért. A munka nem kicsiny kört fog át. A főbb feladatok közé olyanok tartoznak, mint a közreműködés a terület- és településfejlesztési koncepciók, az átfogó tervek kidolgozásában és véleményezésében, az állásfoglalás a főbb gazdaságpolitikai kérdéseket tárgyaló testületi előterjesztésekről, s nem utolsósorban a tanács, a végrehajtó bizottság gazdálkodással összefüggő határozatai megvalósításának a segítése és ellenőrzése. Előbbiek következtében a bizottság olyan kérdésekkel foglalkozott, mint például a tanácsi gazdálkodás ötéves tervei, a megye hosszú távú közlekedésfejlesztési koncepciója, a Szentendrei-sziget általános rendezési terve, a megye hosszú távú vízgazdálkodási koncepciója, a budapesti agglomeráció regionális rendezési terve, a hetedik ötéves tervidőszakra szóló szociálpolitikai program, a megye szilárdhulladék-elhelyezési koncepciója. A szinte találomra kiválasztott témák is érzékeltetik, a bizottságnak módja nyílott szinte minden lényeges gazdálkodási kérdésben véleményt nyilvánítani, javaslatokat tenni, kifogásolni, .azaz érvényesíteni a testületi demokrácia szűrő, formáló, befolyásoló szerepét. Lényegesnek tartotta a megyei tanács azt a tapasztalatot, amely szerint a bizottság véleményét az esetek döntő részében az előterjesztők, a tervek, a koncepciók készítői figyelembe vették. Ugyanakkor jogos az az igény, hogy a testületek kiszolgáló apparátusa némely esetben tapasztalható lassúsága megszűnjön, mert a késve kézhez kapott anyagok véleményezése csakis kapkodó, felületes lehet, nem nyílik lehetőség tapasztalatszerzésre, a leírtak és a valóság összevetésére. A késedelem ilyen esetekben azzal is jár, hogy a bizottság véleménye, kritikája már nem kaphat helyet az írásos anyagban, hanem csupán a szóbeli kiegészítésben, holott itt is érvényes az az igazság, hogy a szó elszáll, az írás megmarad ... Értékesnek tartotta a megyei tanács a bizottságnak azt a törekvését, hogy az egyes átfogó tervek, koncepciók tárgyalásakor világosan megfogalmazta a fontossági sorrendeket a teendőkben, s ugyanakkor feltárta azokat a feszültségi pontokat is, amelyek a végrehajtás folyamán akadályok lehetnek. Erre a módszerre a jövőben még inkább szükség lesz, mint eddig, hiszen a gazdálkodás körülményei nehezedtek, mind a megyére, mind a településekre nagy' nyomást fejt ki a lakosság az életkörülmények javítása érdekében. Maga a bizottság is, a megyei tanács is örömmel észlelte, hogy a legutóbbi időkben már fel-felbukkannak valódi választási lehetőségeket kínáló terv- és koncepcióváltozatok. Ilyen esetekben ugyanis a testületi felelősség kitapinthátóvá válik, azaz a jövőben erősíteni kell a munkának ezt az új vonását. Elhangzott és igaz: minden terv, koncepció csak annyit ér, amennyit megvalósítanak abból. Éppen ezért a tervgazdasági bizottság tevékenységében fokozódó szerephez jutott és jut az elhatározottak megvalósításának a segítése. illetve az ellenőrzése. Nem okvetlenül népszerű feladat ez — főként annak az utóbb említett része, az ellenőrzés —, de elengedhetetlen. Gyakran ugyanis a végrehajtás folyamán olyan torzulások keletkeznek, amelyek megmásítják az eredetileg elhatározott célokat. A bizottság munkájában éppen ezért mind a beszámoltatás, mind a helyszíni tapasztalatszerzés lehetőségeivel él. Szakterületek, települések vezetői kaptak meghívást a bizottság üléseire, ismerjék meg kölcsönösen egymás véleményét, s különösen akkor volt hasznos módszer ez — kiegészülve a helyszíni tapasztalatokkal, valamint a bizottsági tagok mindennapi ismereteivel —, amikor a lakosság ellátásában lényeges szerepet játszó tényezők kerültek terítékre. Sok más mellett például ilyen volt a vezetékes gázszolgáltatás helyzetének, fejlesztése lehetőségeinek az áttekintése, a Szentendrei-sziget jövőjének az elemzése, az építőanyag-ellátás mérlegelése, a hírközlés állapotának megítélése. Értékelte a testületi ülés a tervgazdasági bizottságnak azt a szerepkörét is, amely a koordinációra és a nem tanácsi szervezetekkel való együttműködésre terjed ki. Itt is jelentős a fejlődés a korábbiakhoz képest. Tovább kell erősíteni ezt a tevékenységet, hiszen egyre több az olyan feladat — elég itt utalni a főváros és a Pest megye kapcsolatrendszerére —, amely átlépi a közigazgatási határokat. Hasonló a helyzet a megyei tanács más bizottságaival kialakult együttműködésnél is, mivel egyre több az olyan teendő, amely nem parcellázható fel kizárólag egy-egy szakterületre. A megyei tanács egyetértett azzal, hogy a tervgazdasági bizottság növelje a lakosság alapellátásával összefüggő témák napirendre tűzését, s azzal is, hogy bizonyos kérdésekben ne csupán véleményezők, hanem döntést hozók is lehessenek. A testület elismerését fejezte ki a munkáért, s határozatban rögzítette a további feladatok fő jellemzőit. M. O.
