Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-23 / 228. szám
2 Titian 1988. SZEPTEMBER 23., PÉNTEK Mihail Gorbacsov levelét vitte Se varán a die Washingtonba Fegyverkorlátozási javaslatok Mihail Gorbacsov Ronald Reaganhoz intézett levelével és eÄY sor javaslattal érkeztem Washingtonba — mondotta az újságíróknak Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter, mielőtt — helyi idő szerint csütörtökön délelőtt — megkezdte tárgyalásait amerikai kollégájával, George Shultzcal. A szovjet fél konkrét javaslatokat kíván előterjeszteni a hadászati fegyverek korlátozásáról kötendő egyezmény valamennyi területén, beleértve a tengerről, illetve a levegőből indítható manőverező robotrepülőgépeket érintő kérdésköröket. a Szovjetunióban. Idén júliusban ismét őrizetbe vették Jerevánban, kiutasították az országból, megfosztották szovjet állampolgárságától. Ajrik- ján augusztus óta él az Egyesült Államokban, ahol politikai menedékjogot kapott. Diplomaták kiutasítása A brit kormány csütörtökön bejelentette, hogy kiutasította Londonból a Csehszlovák Szocialista Köztársaság három diplomatáját. A brit külügyminisztérium szóvivője szerint azért kell két héten belül elhagyniok az országot, mert státusukkal összeegyeztethetetlen tevékenységet folytattak. A különleges állapot csak a korlátozásokat jelenti Sztyepaiwkert közrendjéért Javaslataik vannak a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló (1972-es) egyezmény vonatkozásában, a vegyi fegyverek eltiltását illetően, valamint a hagyományos fegyverek korlátozásának területén — mondotta Sevardnadze. A szovjet fél ezúttal is kész megvitatni a konkrét regionális problémákat, az emberi jogok kérdéseit, a kétoldalú viszony problémáit. Az amerikai külügyminisztérium épületében csütörtökön megkezdődtek a tárgyalások Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter között. Sevardnadze előző este érkezett kétnapos látogatásra Washingtonba. Shultz mellett a szovjet külügyminiszter ma Ronald Reagan elnökkel tárgyal a fegyverzetkorlátozásról, s a nemzetközi helyzet, a kétoldalú kapcsolatok más kérdéseiről. Shultz és Sevardnadze először négyszemközt tanácskozott. Vezető tanácsadóik munkacsoportokban vitatják meg a különböző kérdéseket. A megbeszélések megszakításokkal gyakorlatilag két teljes napon át tartanak. Az esetleges megállapodásokat pénteken, Sevardnadze látogatásának befejeztével hoznák nyilvánosságra. Megfigyelők rámutatnak: a Reagan- kormány a választási kampány miatt is érdekelt abban, hogy haladást hozzon Shultz ÍS Sevardnadze 28. találkozója. George Bush alelnök. a republikánusok elríökjelöltje ugyancsak találkozik a szovjet külügyminiszterrel. Shultz és Sevardnadze a jövő héten New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán vesz részt. Csütörtökön három, jelenleg az Egyesült Államokban élő örmény ellenzéki személyiséggel találkozott Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter a Szovjetunió washingtoni nagykövetségén — közölte a nagykövetség szóvivője, Borisz Malakov, az AFP francia hírügynökség tudósítójával. Mint a szóvivő elmondotta, a Nemzeti önrendelkezés Szövetsége nevű örmény nacionalista szervezet alapítója, Parujr Ajrikján és néhány társa, Sevardnadze érkezésekor a Szovjetunióba való visz- szatérése engedélyezését követelve tüntetett a washingtoni szovjet nagykövetség előtt. A szovjet diplomata mintegy negyedórás megbeszélést folytatott a nagykövetség épületében Ajrikjánnal és két társával — tette hozzá a szóvivő. Mint az AFP írja, Parujr Ajrikján nemzetiségi nyugtalanság szítása miatt korábban már éveket töltött börtönben Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja fogadta csütörtökön Vitalij Vorotnyi- kovot, az SZKP KB PB tagját, az Oroszországi Föderáció miniszterelnökét, aki átadta neki Mihail Gorbacsov főtitkár üzenetét. A szovjet vezető — a bonni kormányfő szóvivőjének közlése szerint — üzenetében megerősítette azt a kívánságát, hogy Kohl küszöbönálló szovjetunióbeli látogatása, összesen 49 személy sérült meg, és egy vesztette életét a karabah-hegyvidéki eseményekben vasárnap óta. A sebesültek közül 33 örmény nemzetiségű — közölte csütörtöki sajtótájékoztatóján Va- gyim Perfiljev. A külügyminisztérium tájékoztatási osztályának helyettes vezetője arról is beszámolt, hogy az autonóm terület központjában, Sztyepana- kertben és Azerbajdzsán ag- dami kerületében a közrend megóvása érdekében bevezetett különleges állapot és kijárási tilalom semmiképpen nem jelenti azt, hogy az ott élő állampolgárok nem gyakorolhatják alkotmányos jogaikat. A hatalom továbbra is a helyi tanácsi és pártszervek kezében van. Perfiljev nyomatékkai megmajd az ő jövő évi NSZK-be- li viszontlátogatása révén a felek nyissanak új fejezetet országaik és népeik kapcsolataiban, s minden területen hosszú távra szólóan fejlesz- szék kapcsolataikat. Kohl szintén megerősítette: kész árra, hogy látogatása alatt a közös érdekeknek megfelelően a lehető legszélesebb alapokon tegyenek konkrét lépéseket az együttműködés további megalapozásáért. különböztette a különleges állapotot a rendkívüli helyzettől és az ostromállapottól; mint mondta, a különleges állapot csupán bizonyos korlátozásokat jelent, például bizonyos napszakokban csak külön engedély birtokában lehet az utcán közlekedni. Jerevánban ugyancsak katonai egységek vigyázzák a rendet, a helyzet feszült, annak ellenére, hogy az örmény KP KB szerdán a rádió és a televízió útján nyugalomra és önmérsékletre intette az örmény főváros lakosságát. Jerevánban csütörtök délelőtt újabb tömeggyűlést tartottak a Sztyepanakertben bevezetett rendkívüli állapot és kijárási tilalom kapcsán — közölték az örmény fővárosból az MTI moszkvai irodájával. A nem hivatalos forrás becslése szerint o délelőtti megmozduláson többen vettek részt, mint a februári hasonló gyűléseken, ami legalább 350 ezer ember részvételét valószínűsíti. Az örmény fővárosban egyébként szerdán este ugyancsak sor került nagyobb megmozdulásra és csütörtök estére újabb tömeggyűlést szer- veztek, A közlés szerint Jerevánban katonai járőrök cirkálnak, és ugyancsak katonák őrzik a közintézményeket is, megakadályozandó az esetleges rendbontásokat. Új fejezet nyílhat a kapcsolatokban Kohl—Vorotnyikov eszmecsere Észtországi jegyzetek (III.) Nem akarunk teljes elszakadást Ulo Laanoja 35 éves programozó mérnök a tallinni onkológiai intézetben. Minden rákos beteg adatait összegyűjti és az egyetem rendelkezésére bocsátja, hogy ily módon segítse a veszedelmes kór elleni küzdelmet. Oroszul folyékonyan beszél, s valószínűleg ugyanígy közölhetné gondolatait még finnül, angolul, németül és svédül is, akár a többi értelmiségi Tallinnban. Kérdéseimre válaszolva elmondja, hogy ő az észt népfront tallinni szervezőbizottságának a tagja. Működési szabályzatuk még nincs, programtervezetüket előbb egy tartui újság közölte, s ma már önálló kiadványként is bárki hozzájuthat. Alulról szerveződő mozgalomról van szó — hangsúlyozza —, nem akarnak párttá alakulni, de a kommunista párt irányítását sem fogadják el. Párttagok természetesen vannak soraikban, de aki a pártban vagy állami szervekben bármilyen funkciót betölt, az a népfrontban semmilyen tisztséget sem viselhet. Egyébként nincs jelentősebb ellentét a párt és a népfront között, hiszen ők is szenvedélyesen támogatják a peresztrojkát. Az észt szuverenitást úgy képzelik el, hogy hazájuk a Szovjetunió szabad, független köztársasága lesz, s a Szovjetunió olyan szövetségi állammá válik, amelyben csak a kül- ügyet és a honvédelmet irányítják központilag, egyébként minden köztársaság saját belátása szerint alakítja gazdasági, kulturális és politikai életét. Követeléseik között szerepel az észt alkotmány, az észt állampolgárság; az észt nyelv és zászló államivá tétele; a Molotov—Ribbentrop paktum titkos záradékának nyilvánosságra hozatala; Észtországban a piacgazdálkodásra való áttérés és mindenfajta külső függőség felszámolása. Nem akarnak teljes elszakadást a Szovjetuniótól, miként Nyugaton többen állítják; ilyen követeléssel csak akkor állnának elő, ha a peresztrojka ellenfelei felülkerekednének. Visszautasítja azokat a fel- tételezéseket, miszerint mozgalmuk rokonságban lenne a csehszlovákiai Charta 77, a lengyel Szolidaritás vagy a Karabah-bizottság törekvéseivel. A csehszlovákiai eseményekben nem játszott szerepet a migráció, mint súlyos nemzeti probléma; a Szolidaritás szakszervezeti és nem népfrontmozgalom; nálunk sem sztrájkokat nem szerveznek, sem véres incidenseket nem provokálnak — érvel Ulo Laanoja. Ügy vélekedik, mozgalmukban jelentősebb áramlatok vagy frakciók legalábbis eddig nem alakultak ki; bár véleménykülönbségek vannak, a célok és jelszavak egységbe forrasztják őket. A népfronton belül csak tekintélyes, köz- megbecsülésnek örvendő emberek kerülhetnek tisztségekbe ezután is, mert csoportosulni csak ilyen emberek köré lehet. A most alakuló történelmi, hagyományőrző, keresztény, józansági, ifjúsági, zöldmozgalmi és egyéb csoportok szándékai kiegészíthetik a népfront céljait. Magyarország jelenkori életéről főleg a finn televízióból merítik ismereteiket. Élénk figyelemmel kísérték az aradi találkozóról sugárzott tudósításokat is. Biztosít arról, hogy ők teljes szívvel az erdélyi magyarok ügye mellett állnak, egyrészt mert Romániát diktatórikus államnak tartják, másrészt, mert saját programjuk egyik sarkalatos tétele is az, hogy a nemzeti kisebbségeknek teljes autonómiát kell biztosítani. Elbeszélgetünk még a magyar—észt kapcsolatokról, amelyek a történelmi időkbe nyúlnak vissza, majd elköszönünk. A szállodába visszavezető úton eszembe jut, hogy Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király tízezer magyar huszárt telepített le Észtországban. A tallinni Városháza téren megnézem belülről is azt a patikát, amelyet 1583-tól 1910-ig a magyar származású Bélaváry—Burchart család birtokolt. Jó érzés tudni, hogy Petőfi, Jókai, Mikszáth, Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc művei az észtek népszerű olvasmányai közé tartoznak. Népünknek ezek a nagy alkotói nem akármilyen versenyben állnak helyt. Hiszen a könyv- és folyóirat-kiadás, valamint a színházba járók száma tekintetében Észtország a világ élvonalába tartozik. A magyar—észt kapcsolatok ápolását szolgálhatta az az önálló és sikerével minden előzetes várakozást felülmúló kiállítás és szakmai előadássorozat is, amelyet a Ganz Árammérőgyár rendezett Tallinnban az energiafelügyelet székházában. (E sorok írója is a gödöllői vállalat jóvoltából utazhatott Tallinnba.) Sebestyén Imre vezérigazgatóhelyettes és Toomas Laurand, az észt országos hatáskörű cég főmérnöke arról írt alá elvi megállapodást, hogy gazdasági kapcsolataikat a kölcsönösen előnyös termékcserével elmélyítik. Mielőtt elbúcsúznánk, még Észt házaspár elvisznek vendéglátóim oda, ahol az a 300 ezer főnyi tömeg akkor vasárnap összegyűlt. A látvány, amely elém tárul, lenyűgöző. A gigantikus építmény egy szétnyitott kagylóhoz hasonló, mögötte a tengeren fehér vitorlások haladnak, előtte a szelíden emelkedő területen a végeláthatatlan padsorok megszámlálhatatlan sokasága. A fenséges látvány hatására fülembe csengenek az észt nép nemzeti eposzának, a Ka- levipoegnek (Kalev fiának) utolsó sorai: „De egyszer csak derül a korszak, / Hogy a fáklyák mindkét felől / Lángot vetve föllobognak, / S kőbilincséből a hős öklét / Kiolvasztja a tűz ismét. / S Kalev fia visszatér még: / Hoz hazánkba boldog békét, / S újjá alkotja észt népét.’’ Cseri Sándor (Vége) Szűrös Mátyás romániai tárgyalásairól Lehetséges a közeledés y Delegációnk azzal a szándékkal vett részt a mostani $ tárgyalásokon, hogy lehetőség szerint előmozdítsa az $ álláspontok további közeledését azokban a kérdések- % ben, amelyekben a két főtitkár Aradon véleményt cse- ^ rélt — hangsúlyozta Szűrös Mátyás nyilatkozatában, ^ amelyet a megérkezését követően az MTI-nek adott a 4 romániai látogatásáról. Elöljáróban emlékeztetett arra, 4 hogy a küldöttség kiutazására azt követően került sor, 4 hogy a párt vezető testületéi mindkét országban meg- vitatták, illetve értékelték az aradi főtitkári találkozó $ tapasztalatait, az abból adódó feladatokat. Ennek alapján mindkét fél konkrét munkaprogram $ kidolgozására törekszik a magyar—román kapcsolatok í fejlesztése érdekében. — A román partnerek 9 olyan javaslatot fogalmaztak meg, amelyeket eredendően mi terjesztettünk elő Aradon — hangsúlyozta Szűrös Mátyás, megelégedéssel konstatálva, hogy a magyar felvetéseket figyelembe vették román részről. — Időközben a magyar kormány is megvitatta a programot s a következő hetekben megkezdődnek az újabb konkrét tárgyalások, majd megindul a program végrehajtása. — A mostani bukaresti megbeszéléseken öt olyan fontos elvi politikai kérdésre tértem ki, amelyekben igyekeztünk közelíteni az álláspontokat — mondotta. — Így szükségesnek ítéltem a nemzetiségi deklaráció kidolgozásának megkezdését, a főkonzulátusok visszaállítására — az érvényben lévő kormányközi szerződésből kiindulva —, a feltételek megteremtését, kulturális központok létesítésének kérdését, illetve a kulturális munkaterv kialakítását, baráti társaságok működtetését. Felvetettem a menekültek problémája rendezésének fontosságát, szorgalmazva a család- egyesítési ügyek mielőbbi, illetve folyamatos rendezését, s szükségesnek tartottam a településrendezési tervvel kapcsolatos alaposabb tájékozódást. E kérdésekről kemény, érdemi véleménycserét folytattam Ion Stoian KB-titkár- ral, olyan témákról is, amelyekről a román fél korábban nem volt hajlandó tárgyalni, mert — miként fogalmaztak — ezek Románia kizárólagos belügyeként kezelhetők. Ismételten kiderült, hogy a román vezetők nem különálló dokumentumként képzelik el a készülő nemzetiségi deklarációt, hanem a magyar— román kapcsolatok egészét érintőnek, amelyben részkérdésként szerepelne a nemzetiségi kérdés. Tőlünk nem teljesen idegen ez a megoldás, bár mi arra gondoltunk, hogy olyan deklaráció legyen a kérdésről, ameiy alapelveiben, hozzáállásában, módszereiben tisztázza a magyar—román viszonyt ebben a kérdésben, és amely előremutató, nemzetközi jelentőségű dokumentum lenne. — Vendéglátómmal, Ion Stoiannal kölcsönösen úgy értékeltük az aradi találkozót., hogy szükséges és helyes volt megtartani, s csak tárgyalás útján lehet a vitás kérdéseket rendezni. Az e szellemben létrejött mostani látogatás során nem kerülhettünk meg fontos elvi, politikai kérdéseket. Ezért ismételten szóba hoztuk a főkonzulátusok kérdését, amelyet a főtitkári találkozó napirendjéről azért vettünk le, hogy ne terheljék a találkozót. Most ismételten meg kellett állapítani, hogy a román álláspont ebben a kérdésben nem változott Arad óta, bár — s ezt új momentumként regisztrálhattam — nem zárják ki, hogy amennyiben a magyar—román kapcsolatok alakulása indokolja, hajlandók lesznek erről a jövőben tárgyalni. — Hasonló véleményem alakulhatott ki a településrendezési tervvel kapcsolatban is. A román elképzelések felvázolásából kitűnt: ez a terv a falu és a város közti különbség fokozatos megszűnését szolgálja, célja Románia gazdaságának, iparának egyenletes fejlesztése az ország egész területén. Alkalmunk volt két helységben megtekinteni agráripari központok építését. Amit Bukarest közelében és a nagyobb részt magyar nemzetiség lakta Kovászna megyében láttunk, az tény. Nem tudjuk azonban megállapítani, hogy ez országosan jellemző-e, de valóban olyan helyen kezdték meg a központ kiépítését, amely szabad terület volt, illetve olyan házakat bontottak le, amelyek korszerűtlenek. Ugyanakkor román részről érzékeltették: talán ők is hibásak, ha nem jól tájékoztatták e kérdésről a nemzetközi közvéleményt, többek között Magyarországot. A mostani tárgyalásokon minden olyan részletkérdésről szó volt, amelyben elvi megállapodás született Aradon. Így például romániai látogatásra hívtak meg tanácsi küldöttséget s arra törekszünk, hogy ebben parlamenti képviselők is helyet kapjanak s olyanok, akik érdemben meg tudják ítélni a helyzetet a saját benyomásaik alapján. Változatlanul napirenden van egy újságírócsoport kiutazása, amely elsősorban a nemzetiségiek életét tanulmányozná. Nem módosult érdemben a román álláspont a menekültek ügyében — szögezte le a KB titkára. — A megbeszéléseken úgy fogalmaztak: a hozzánk menekült román állampolgárok problémája Magyar- ország ügye, azonban nem zárkóznak el attól, hogy megfelelően rendezzük a család- egyesítési kéréseket. Megismételték, hogy Románia ellenzi a kivándorlást, é^ ezt az álláspontot képviseli a bécsi utótalálkozón is. A magyar sajtó tevékenysége is szóba került a tárgyalásokon. Kifejtettem azt a magyar véleményt, miszerint tömegkommunikációnk korrektségre törekszik, ha a tények figyelembevétele alapján elemzi a kérdéseket, ad tudósítást, miközben hibák természetesen mindenütt becsúszhatnak. Nicolae Ceau- sescu úgy vélekedett, hogy nem segíti a jószomszédi viszony ápolását, ha a magyar sajtó dezinformálja a hazai és a nemzetközi közvéleményt, például Románia belső helyzetéről, vagy a magyar—román kapcsolatok történéseiről. Ez olyan követelmény — hangsúlyozta —, amelyet figyelembe kell venni a jószomszédság szempontjából. Felvetődött a főtitkárral létrejött találkozón az is, hogy Romániában nem értenek egyet a mi reformpolitikánkkal, veszélyeket látnak abban. Az RKP főtitkára elmondta: több ezer levelet kapott magyar állampolgároktól és Romániában élő magyaroktól, amelyekben a levélírók értetlenségüket nyilvánították ki a magyarországi politikával összefüggésben, belső építőmunkánkat és külpolitikai tevékenységünket illetően egyaránt — tájékoztatott Szűrös Mátyás. A megbeszéléseken is kifejezésre juttattam azt a véleményemet, hogy mint külpo- litikus értékelem a román diplomácia eredményeit. Gyakran helyezkedik olyan álláspontra, amelynek helyességét az idő igazolja. Külpolitikai kérdésekben gyakran megegyeznek álláspontjaink és ez feljogosít minket arra, hogy reméljük: ezekben a magyar—román kapcsolatokat érintő fontos, de kényes kérdésekben lehetséges a közeledés. Azon kell munkálkodnunk, hogy ehhez megteremtsük a kedvező feltételeket. Ez a tárgyalás célja és feladata — mondta befejezésül Szűrös Mátyás, aki budapesti látogatásra hívta meg Ion Stoiant. Az RKP KB titkára a meghívást elfogadta, s ez jelzi, hogy a most megkezdett párbeszéd hamarosan folytatódik.
