Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

MQNORI v/tiria i) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK A vitához csatlakozva I. A demokrácia rögös útjairól Kígyóként tekeredik Ma már nagyon kevesen űzik a kötélfonő szakmát. A vecsési Szegedi János, a Kötélkonfekcionáló Kisszövetkezet tagja csa­ládi örökségként tanulta a mesterséget. Kis műhelyében min­denfajta megrendelésre tud sodorni kötelet. Gyakori, hogy építőipari vállalatok vagy a tűzoltóság is rendel tőle. Sőt elő­fordult az is, hogy az állatkerti majmok kötélhintáját is ő ké­szítette. Képünkön a sodrógépbe befogatott négy szálból egy vastag kötél készül boszorkányos gyorsasággal (Vimola Károly felvétele) A mi kis bűnügyi regényünk A pórul járt csirketolvaj Maglód A Hazafias Népfront Maglódi Nagyközségi Bi­zottsága szervezésében a lakosság képviselői, tanács­tagok, póttanácstagok és meghívottak, a HNF-bi- zottság javaslata alapján megválasztották a hamaro­san sorra kerülő országos szlovák nemzetiségi kong­resszusra Maglód nagyköz­ség szlovák lakosait kép­viselő küldötteket. Nagy szavazattöbbséggel Szeberényi Lászlóné és Ve- resné Hornyacsek Júlia kapta a megtisztelő felada­tot. A tanácskozáson a HNF bizottsága bejelentet­te, hogy szlovák nemzeti­ségi klubot kíván létrehoz­ni, melyet a jelenlévő kép­viselők és a községi tanács vezetői is támogatnak. Kulturális ajánlat Ecseren csütörtökön 14 órá­tól nyitott ház, 17-től a nyug­díjasklub foglalkozása. Gombán az autós kertmozi­ban 20-tól: A kockázat ára (színes, szinkronizált francia bűnügyi film). Monoron a filmszínházban 18-tól: Kémek a Sasfészekben I—II. (színes, angol kaland­film). Az autós kertmoziban 20- tól: Metró (színes, francia ka­landfilm, országos premier előtti bemutató). Sülysápon 18-tól kondicio­náló torna. Vecsésen a 3. sz. összevont napközi otthonos óvodában 8- tól 17-ig gyermekrajz- és ké­zimunka-kiállítás. A művelődési házban ama­tőr képzőművészeti kiállítás 10-től 18-ig. Bemutatkozik: dr. Szulyovszki József, Krausz József és Kövesdi József. Kézilabda férfi NB II., Kö­zépcsoport: Gyömrő—Tisza­földvár 24-22 (15-16), Gyöm­rő, 250 néző, vezette: Keszi G„ Lövész J. (korrektül). Gyömrő: Szabó István — Szabó Imre (3), Tavasz B. (9), Hegyi G. (5), Szécsi L. (1), Horváth L. (3), Szél Sz. (3), csere: Novák I. Öriási iramban kezdett a vendégcsapat és sokáig négy góllal vezetett. A 15. percben érték utol a hazaiak a veze­tő tiszaföldváriakat. Ekkor 9-9 volt az eredmény, ám a félidő végéig — sőt tovább — egy-két góllal mindig Földvár vezetett. Sajnos jó néhány tiszta hazai helyzet is kima­radt, ami szinte pattanásig fe­szítette az idegeket. Tíz perccel a lefújás előtt még 22-21-re a vendégeknek állt a találkozó, amikor Szécsi L. szép átlövésgóllal egyenlí­tett, majd Horváth L. villant egyet, Tavasz B. pedig bizto­san értékesített egy hétméte­rest, amire még büntetőből sem tudtak válaszolni a ven­dégek. Az első játékrész gólözönje alaposan lecsökkent a máso­dik félidőre. Ugrásszerűen feljavult a gyömrőiek védeke­zése, az addig eredményes ven­dégjátékosok csak vergődtek a hazaiak szorításában. A Gyöm­rő mindössze hat gólt enge­délyezett a második 30 perc­re, amihez az kellett, hogy Szabó István kapus remekel­jen, Novák I. kikapcsolja a vendégek játékmesterét, Hor­váth L. és Szél Sz. pedig ha­tékonyan semlegesítse a gól­erős ellenfeleket. A vendégek úgynevezett „öngyilkos” kézilabdát ját­szottak. A kaputól 13—15 mé­ter távolságból indították tá­madásaikat, törték, zúzták a védőfalat, miközben azon csodálkoztak, hogy keményen odaléptek a gyömrőiek. Játé­kuk érthető, hiszen nincs iga­zi átlövőjük, annál inkább érthetetlen az a mód, aho­gyan a játékvezetésről véle­kedtek. Feltehetően nem gon­dolták komolyan, hogy a vé­dők szabad utat engednek be­2 Ezekben a napokban, ^ hetekben országszerte tár- ^ sadalmi vita zajlik a gyü- ^ lekezési és egyesülési jo- ( got szabályozó törvényter- f vezetről. A téma gazdája ^ elsősorban a Hazafias Nép- '/■ front, ám szeptember 26-án ^ hétfőn 18 órakor a monori ^ művelődési központban í tartandó vitafórum szerve- ^ zője a helyi KlSZ-bizott- ^ ság lesz. Az alábbi írás az ? ő felkérésükre született, s vitaindítónak szánják az á érdeklődők számára. Évek, évtizedek teltek el úgy, hogy a — vélt vagy valós, de mindenképpen kel­lemes és kényelmes — nemzeti közmegegyezés langyos álló­vizében lubickolva nem vet­tünk tudomást gazdasági, tár­sadalmi, politikai gondjaink­ról, az egyre feszítőbb érdek­és nézetkülönbségekről, sőt, ami ennél rosszabb: megpró­báltuk szőnyeg alá söpörni azokat. Gazdasági életünk válságjelenségei azonban ma már egyre súlyosabb terheket rónak a magánszférára is, csökken az életszínvonal, és ezzel együtt romlik az állam­töréseiknek. Akkor pedig el kell viselni a kemény, de nem sportszerűtlen védekezést, hi­szen a másik oldalon ők ugyanezt tették. A találkozón kulcsszerep ju­tott Tavasz Barmának, aki hatalmas rutinját kihasználva cikázott a védőfal előtt. An­nak ellenére, hogy követő em­berfogással őrizték, kilenc gólt szerzett. Bizony, ha ő nem ilyen lelkes, akkor aligha szü­letik meg a győzelem. Hegyi Gábor is jól mutatkozott be. öt a mérkőzés előtti napon igazolta le a Gyömrő a Da- basból, az őszi szezon végéig marad Gyömrőn. Meghálálta a bizalmat, hiszen öt gólt lőtt, bár sokszor még nem értették meg társai. Szabó István az első félidőben gyengén védett, de a hajrában remekelt. He­test és ziccereket hárított a döntő pillanatokban. Szombaton a fővárosba, a MAFC-hoz utazik a Gyömrő. A 16 órakor kezdődő fontos mérkőzésre 13 óra 30 perckor különautóbuszt indít a veze­tőség. Jelentkeznni lehet Övá­ri László gondnoknál a sport- székházban — és az indulás előtt, a helyszínen. G. J.—G. L. Megyei női I. osztály: Pilisszent- iván—Tápióvölgye 23-16 (12-5), Pi­lisszentiván, 100 néző, vezette: Ba­kos, Farkas (jól). Kalandos utazás után került sor a mérkőzésre. A Kőbanyai Gyógyszerárugyárnái a csapatot szállító autóbusz mozgásképtelen lett, így a csapat metró, villamos és távolsági autóbusszal erkezett meg a mérkőzés színhelyére. Az ifimérkőzésre már nem kerülhe­tett sor. a késés miatt. Tápióvölgye: Bakos — Strobán, Tóth (1). Galambos (5), Misinsz- ki (6), Deckner (2), Szécsényi (1), csere: Mázás (1), Földi, Szabó. Nehezen lendült játékba a ven­dégcsapat. Az első öt percben csak a kapufát találták el a lá­nyok. Galambos még hétméteres­ből is. Majd Misinszki és Galam­bos találataival alakult ki a fél­idei eredmény. Galambos még ebben a játékrészben újabb hét­méterest hibázott. A második fél­idő sem kezdődött jobban, már 10 gólra növelte előnyét a helyi csapat, majd ezt sikerült csök­kenteni az úri lányoknak. A má­sodik félidőben mutatott játék alapján szorosabb eredmény szü­lethetett volna, ha nyugodt kö­rülmények között érkezik meg a csapat. Sz. I. polgári közérzet. Emiatt a közélet korábban jelentékte­lennek tűnő vagy hallgatóla­gosan tudomásul vett visszás­ságai is reflektorfénybe ke­rülnek, a kritikus hangok föl­erősödnek. Ilyen közegben természetes, hogy megbomlik az összhang, sokféle módon jutnak kifeje­zésre az eltérő érdekek és né­zetek. Meg kell tanulnunk ezekkel is együtt élni, érvek­re érvekkel és nem erőszak­kal, hatalmi szóval válaszol­ni, hiszen a demokrácia nem az, ha féloldalas, ha csak az egyiknek szabad szólni, a má­siknak nem. Persze, nehéz dolog ez. Év­tizedeken keresztül oly haté­konyan fojtottuk vissza az el­lenvéleményeket, hogy ma nem tudjuk: ha nem az erő pozíciójából reagálunk rájuk, akkor hogyan? Űjból meg kell tanulnunk vitatkozni a szán­dékainkkal ellentétes, netán a központi akarattól eltérő vá­lasztás lehetőségével. Ugyanakkor azonban évszá­zadok tapasztalata mutatja, hogy a demagógia nagy úr, s a jelenlegihez hasonló politi­kai helyzetekben erőteljeseb­ben hangzik azoknak a sza­va, akik könnyű szívvel és válogatás nélkül mondanak nemet, s népszerűtlenebb azoknak a helyzete, akik vál­lalják a közösen megtett út­ból a vállalhatót. Mi viszont nem engedhetjük meg ma­gunknak, hogy ellenfeleink demagóg érvelése utat ■ talál­jon még azokhoz is, akik a mi táborunkba tartoznak. Ha eddig nem is tettük meg, ta­lán még van rá időnk, hogy felkészítsük társadalmi rend­szerünk őszinte híveit, a józa­nul gondolkodó többséget: a viták során elhangzó érveket meg kell tanulnunk tényleges súlyuk szerint értékelni, még ha azok gyakran indulatos, személyeskedő formában hangzanak is el. Az elsősorban az érzelmek­re ható, demagóg vitamód­szer jellegzetes megnyilvánu­lása az elmúlt hónapokban hazánkban szinte példátlan hevességgel kibontakozott, immár társadalmi méretűvé terebélyesedett vita a bős— nagymarosi vízlépcső ügyé­ben. Mert igaz ugyan, hogy természeti környezetünk leg­drágább kincseink közé tarto­zik, amit minél épebben sze­retnénk a jövendő korok nemzedékeire örökíteni, de az energiára is szükségünk van, s bár egy energetikai beruhá­zás mindig nagyfokú beavat­kozást jelent a környezetbe, mégis százával épülnek az erőművek szerte a világon. Éppen ezért, ha valaki azt mondja, hogy próbáljuk ezt úgy megvalósítani, hogy a környezet minél kisebb kárt szenvedjen, akkor ezt korrekt, konstruktív álláspontként kell figyelembe vennünk. Ha viszont egyes csoportok a be­ruházás azonnali leállítását követelik, akkor valószínűnek tarthatjuk, hogy számukra semmi sem drága, sem az ed­dig befektetett milliárdok, sem az ország nemzetközi kö­telezettségei, még talán a környezet ökológiai egyensú­lya sem, ha politikai céljaikat, éspedig az ország belpolitikai helyzetének destabilizálódá­sát kívánják elérni. Ráadásul természetesen kockázatmen­tesen, mert ha egyszer sike­rülne megakadályozni a be­ruházás folytatását, soha töb­bet senki sem fogja tudni megmondani, mi lett volna, ha megépül a vízlépcső. Ugyanennek a demagóg stí­lusnak a megnyilvánulása a népszavazás követelése. A de­mokrácia ürügyén nem keve­sebbet kívánnak ezek a cso­portok, mint hogy az ország széles közvéleménye foglaljon állást olyan szigorúan szakmai kérdésekben, amelyekben gyakran még a szakemberek­nek is eltérő a véleményük. Nos, akik ezt kívánják, azok­nak valójában fogalmuk sincs arról, mi az igazi demokrá­cia. Mindezek ellenére elmond­hatjuk: hasznos volt ez a vi­ta. Hasznos egyfelől azért, mert sok új nézőponttal gaz­dagította a tervezést és a ki­vitelezést, amit a megvalósí­tás során részben már figye­lembe vettek, részben figye­lembe fognak venni, másrészt azért, mert rávilágított dön­tési mechanizmusunk fogya­tékosságaira. Tudomásul kell vennünk, hogy a demokrati­kus döntés alapvető feltétele a nyilvánosság és a hatáskö­rök pontos behatárolása — országos és helyi szinten is. Az országos politika szintjén ezt a célt szolgálja az új al­kotmány előkészítése, amely­nek az Országgyűlés elé ter­jesztését körültekintő munka és számos kísérő jogszabály kell, hogy megelőzze. Ezek közé tartozik a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló tör­vény tervezete, mindkettő várhatólag még ez év őszén kerül a parlament elé. Mivel mindkettő alapvető emberi jogokat érint, mindannyiunk­ra vonatkozik. Világosan kell látnunk, hogy e két törvény jelentősen hozzájárulhat ah­hoz, hogy az állampolgárok és csoportjaik nagyobb súllyal adjanak hangot véleményük­nek, s azt is, hogy az egyesü­lési jogról szóló törvény ha­tályba lépése után megala­kuló egyesületek és szerveze­tek programjában és működé­si szabályzatában megfogal­mazott célkitűzések segítséget nyújthatnak az állampolgár­nak a politikai tisztánlátás­ban, annak eldöntésében, hogy kihez csatlakozik, milyen né- z- lekkel azonosul. Közös ér­dekünk tehát, hogy e két tör­vény, s majd az ezt követők is pontosan tükrözzék közös érdekeinket, s ezért nem nél­külözhetjük a róluk érdemben véleményt formálók hozzá­szólását. Ehhez szándékozik keretet biztosítani a monori KISZ-bizottság, amikor a Ha­zafias Népfront kezdeménye­zésére vitafórumot hív össze a monori művelődési központ­ban azzal a céllal, hogy ott mindenki elmondhassa véle­ményét e törvénytervezetek­ről. s e vélemények azután el­juthassanak a törvény előké­szítésével foglalkozó illetékes bizottságokhoz és szervezetek­hez. Révész György pedagógus, ifiklubvezető — ... ez a mi kis közös bűn­ügyi regényünk... — mondja Poirot mester Agatha Chris­tie Kék vonatában a főhős­nőnek, aki korábban csak re­gényekből ismerte a gyilkos­ságot, s az a köré fonódó iz­galmas cselekményeket, ámde a sors kiszámíthatatlan sze­szélye folytán maga is be­lekeveredik a sűrűjébe, ter­mészetesen azonban ártatlanul lábal ki, az atyai Poirot zse­nialitásának köszönhetően. Az ilyesmin úgy el lehet anda- lodni, hát nem? És akkor orrba vágják az embert az élet nyers tényei. — Fölfogadtam ezt az em­bert a tanyára. Sok ott a dolog, jól jön a segítség, ez meg fogadkozott, hogy rábíz­hatok minden munkát. Egy nap alatt kitelt az esztendeje, reggelre — mert hogy ott is aludt — eltűnt. Nézem: hát magával vitte tizenegy tyúko­mat, a gázpalackot! Fölpakolt! Azonnal bejelentettem a rend­őrségen. Igen ám, de ahogy megyek hazafelé, látom, hogy ott ballag az úton. Kiugrot­tam a kocsiból, elkaptam, meg is van hát a tolvaj. Csakhogy én hatvanöt éves ember vagyok, ő meg huszon- egynéhány! Nem bírtam vele, kétszer is meg akart szökni, nagy nehezen behúzkodtam a monori Tüzép-telepre. Mon­dom a telepvezetőnek, Szabó Györcfy a nevem, szeretnék telefonálni a rendőrkapitány­ságra, mert épp az előbb je­lentettem be az ügyemet, megvan a tolvaj is, jöjjenek már érte. Erre a telepvezető elkezdett velem ordítani: Ki maga? Mit akar?! Takarodjon innen! Megmondom őszintén, ettől kezdve aztán már én se finomkodtam, megmondtam neki, hogy te csibész, hát itt így megy ez?! Csak nem tol­vajok védik a tolvajt? Azóta az emberem már a rendőrsé­gen van, be is ismerte, hogy ellopta a holmikat, talán már át is tették az ügyet a bíró­ságra. De egyszerűen nem fér a fejembe, hogyan visel­kedhettek így a Tüzép-tele- pen! Hiszen ha valaki segít­séget kér, kutya kötelességük lenne segíteni! Igen, ez igaz. Lehet szó életveszélyről, az orvos sür­gős hívásról, bűnesetről, s minthogy Monor köztelefo­nokkal való ellátottságáról jobb nem beszélni, az ember azt remélné: ha írott rendel­kezés nincs is (ámbár lehet, hogy van) a kötelező segít­ségnyújtásról, az emberiesség mindenesetre ezt diktálná. Mit mond Füle János, a monori tüzelőanyag-telep ve­zetője a történtekről? — Van vagy tíz tanú rá, hogy azt a kis embert már félholtan pofozta be ide a te­lepre! Volt az szerencsétlen vagy ötven kiló, agyba-főbe verve támolygott itt. Jó, tu­domásul vettem, hogy ello­pott par csirkét, tehát tol­vaj. Na de az ügynek még­sem ez az elinézési módja. Most gondolja el, mi lenne, ha itt nálunk, ahol aztán tényleg nem ritkán fordulnak elő kétes egzisztenciák, csa- vargók, napirenden lenne az agyba-főbe verés. Ha pél­dául lopják a szenet, mi kap­nánk magunkat és ájulásig összevernénk az illetőt... Na nem. Én tényleg fölháborod­tam és azt mondtam az il­lető úrnak, hogy először is tán tegye a kocsijába, vigye or­voshoz, aztán fuvarozza be a rendőrségre. .. .Hát ez a mi kis bűn­ügyi regényünk... — mond­ja Poirot mester helyett az Élet, és még csak el sem mosolyogja magat. K. Zs. Pilis Országos vásár Pilisen 1988. szeptember 25-én, vasárnap, országos ál­lat- és kirakodóvásárt tarta­nak a szokásos helyen, amely­re vészmentes helyről min­dennemű állat felhajtható. ISSN 013:—2051 (Monori Hírlap) Pillanatkép Sikerélmény a pultnál Szinte kelletik magukat a finomabbnál finomabb cukrászsütemények az ABC-áruház pultján Nem is tudja megállni az em­ber, hogy ne kérjen hár­mat a mákos rétesből, no meg a tortából is kettőt. A fiatal eladó lányt látható­an zavarba ejti a kérés, mert amikor hozzákezd a számoláshoz, sűrűn húzgál- ja a szemöldökét. Talán a számolás esik nehezére, mert bizony hosszú má­sodpercekbe telik, amíg ki­kerekedik a végösszeg, s rákerül a kis csomag tete­jére. (A számoláshoz egyébként a ceruzát hasz­nálja, azzal jegyzi, írja egymás alá a pult rozsdát- lanított lemezén.) Végül sikerül az össze­adás. Beteszem a kosárba a süteményeket, s egy pilla­natra visszafordulok. Ak­kor látom, hatalmasat só­hajt a kislány. Mintha azt gondolná magában: na végre sikerült jól összead­nom ... Ez is egyfajta si­kerélmény — a pult mö­gött ... —ér Kézilabda Jól hajráztak a férfiak

Next

/
Oldalképek
Tartalom