Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-22 / 227. szám
1988. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK 3 A gép a legdrágább, mégis kint rozsdásodik A mérnök megálmodja és radíroz Nem jó, ha a csomóban megbotlik a tehén Száz forint és büntetés A gödöllői MÉM Műszaki Intézetben többféle tudományos-fejlesztési munka foly'k, így például a kertészeti gépesítési főosztályon a MÉM műszaki fejlesztési alap támogatásával a gyümölcstermesztés technológiáit fejlesztő programon dolgoznak. Üj eszközök létrehozása és a komplex gépesítés a cél. Ennek érdekében pályázott az intézet OMFB-támogatásra is, melynek keretében három év alatt, 1989 végéig, nemcsak a nagyüzemi, hanem a kertészeti kisárutermelés gép- és eszközrendszerének fejlesztésével foglalkoznak. Lehetnek lelkesítóek Velich Sándor tudományos osztályvezető örül is meg nem is. amiért a témát feszegetem. Látványos eredményekről még nem számolhat be, az időarányos eredmények pedig ugyanúgy lehetnek lelkesítóek, mint lehangolóak. — Sajátos, a hazai viszonyoknak megfelelő gépszerkesztési módozatokat igyekszünk kialakítani, amely nem szidja, hanem számol a magyar műszaki háttérrel — mondta Velich Sándor. — Ez már önmagában is előrelépést jelent az eddigi szemlélettel szemben. A fejlesztőmérnökök megálmodják papíron az új gépeket, aztán szigorú önmérséklettel változtatnak rajta. Mondhatnánk, a tervezés időszakában főszerephez jut a radír, hiszen a fejlesztő átgondolja; akadozó az anyag- beszerzés, gondot okoz a sokat emlegetett, nem megfelelő műszaki háttér. Ezért aztán a tervet illeszti a körülményekhez, s kompromlsz- szumokkal bár, de működő, célszerű gépet alakít ki. Elérkezett az az idő, amikor a felhasználóknak is szembe kell nézniük a ténynyel: csodák pedig nincsenek. A hetvenes években hetvenszázalékos állami támogatással vásárolhattak a termelő- egységek nyugati importból berendezéseket. Később a támogatás megszűnt, a gépek elöregedtek, az új beruházásokra fordítható pénzösszeg pedig egyre kevesebb. Még mindig tapasztalható, hogy fel-felkeres bennünket egy- egy gazdaság menedzsere — mert már ilyen is van —, s az iránt érdeklődik, hogyan tudna Amerikából méregdrága gépet vásárolni. Nem veszik tudomásul, hogy hasonló teljesítményű berendezés már nálunk is kapható. Gyorsulni kellene, ez ma már kétségtelen. Űj ideológiát alakítottak ki tehát a műszaki intézet munkatársai. A hazai körülményekhez való adaptálás lehet, hogy bizonyos szempontból visszalépést jelent, hiszen hiányzik a hidraulika. vagy a fedélzeti komputer a berendezésről, ám feleannyiba kerülnek, mint az import. Azok a gazdaságok, amelyek meg tudják termelni a drága berendezések árát, ám tegyék, de pár év múlva rákényszerülnek arra, hogy használható, célszerű s kedvezőbb árfekvésű gépeket vásároljanak. Financiális átcsoportosításokra van szükség a termelőknél is. Ma, amikor egyre kevesebb termelőegység vállalkozhat importberuházásokra, ismét előtérbe kerül a hazai fejlesztés. — A mi fejlesztési programunk egyelőre átfogónak nem mondható. A legfontosabb csomópontokat keressük, amelyekre hazai, illetve KGST-megoldást találhatunk. A gazdaságok még jórészt nem ocsúdtak fel, reménykednek valami nagy-nagy változásban, hogy ismét lesz pénz az importra. Addig a lerobbant gépeket toldozzák, foldozzák, az olasz szuperberendezés MTZ-alkatrészekkel üzemel, ha üzemel. A termelőüzemekben a legfontosabb beruházás a gép. Mégis, mi az, ami a szabadban rozsdásodik, amit a sárba taposnak, amivel nem' igazán törődnek? A gép. Fejlesztési modell — Mi az újszerű az OMFB- támogatással létrehozott kutatásfejlesztési munkában? — Tulajdonképpen ez most egy fejlesztési modell. A program három évig tart, erre az időszakra a teljes költség- irányzat 31 millió forint, melyhez az OMFB 15 millió forintot adott. Az intézetnek nincs saját fejlesztési alapja, ezért már az induláskor négy termelőüzemet — a dánszent- miklósi—albertirsai Micsurin Az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága Nyers Rezső elnökletével szerdán ülést tartott. A testület megvitatta a gazdasági társaságokról, valamint az általános vállalkozási nyereségadóról szóló törvény tervezetét, továbbá a személyi jövedelemadóról, illetve az általános forgalmi adóról szóló törvények módosításainak tervezeteit. Sárközy Tamás, a Miniszter- tanács parlamenti titkárságának vezetője elmondotta, hogy az előkészítés során figyelembe vették azokat a javaslatokat, amelyek a kereskedelmi ágazat zökkenőmentes működését szolgálják. Ennek megfelelően biztosította a képviselőket arról, hogy a szerződéses üzemeltetésű egységek a társasági törvény hatályba lépése után is a korábbi megállapodásnak megfelelően műTermelőszövetkezetet, a Ke- mecsei Állami Gazdaságot, a Szamosmenti Állami Tangazdaságot, valamint a Törökbálinti AG-t és két gyárat, az Agrikon kecskeméti gyárát és a debreceni Mezőgép Vállalatot vontunk be a munkába. Jót és használhatót A programban talajművelő, növényvédő, sorközkaszáló és almacsomagoló gépek fejlesztése szerepel. A termelőgazdaságokkal kötött szerződésünk értelmében ők adják a fejlesztési munka teljesítéséhez hiányzó 16 millió forintot, s ennek fejében használatra kapják az általunk kifejlesztett gépeket. Ezzel biztosítjuk, hogy nem csak úgy „elkutatjuk” a pénzt, hanem azonnal termelésbe is állítjuk. A gazdaságok tapasztalatait időről időre összegezve, úgymond az adott körülményekhez adaptáljuk a berendezéseket. A gyáraknál pedig ezek a gépek gyártmánnyá válva termelési eredményeket biztosítanak. Élesek a feltételek, az együttműködés, az egymásra utaltság már nemcsak szép szólam, hanem realitás. A gazdaságok egyben referencia- üzemek. A programunk erkölcsi alapja az, hogy a fejlesztő jót és használhatót adjon, a gazdaság pedig azonnal próbálja ki, terhelje le, s jelezzen vissza, mit, hogyan kell változtatni. Az OMFB részére három év múltán vissza kell fizetni az adott támogatás 70 százalékát. Ha a terveink ez alatt az idő alatt nem realizálódnak, nemhogy hibás, de felelőtlen a koncepciónk. Bellér Ágnes ködhetnek tovább. Nem érinti a törvény a külkereskedelmi társaságokat, ezek működésé változatlan marad. Egyesek azt mondják róluk, túl sokat politizálnak, többek szerint még az is meglehet, hogy ellenzékiek. Ugyanakkor a Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület a városi pártbizottságtól bérelt helyiségben tartja ösz- szejöveteleit. Ez máris ellentmondásosnak tűnik. Nem leszünk okosabbak, ha átlapozzuk az egyesület szeptemberi —októberi programajánlatát. Csak tőmondatokban: vita a gyülekezési és egyesülési törvénytervezetekről; előadás a magyar—román együttélés lehetőségeiről; majd a környezetvédelem és a közélet időszerű kérdéseiről; aradi emléktúra; irodalmi est; videófilmvetítés; találkozó a FIDESZ szóvivőivel. Mit akarnak valójában? Erről a legilletékesebbet, Kun Csabát, az egyesület elnökét kérdeztük. — Hogyan lett egy túraszakosztályból egyesület? — Valóban túrázással kezdődött, sok évvel ezelőtt. A Szentendrei Petőfi Spartacus Sportkör egyik szakosztálya adta a keretet a természetjáráshoz. Egy idő után ez már nem elégített ki bennünket, s a magyar nemzet kultúrájával, történetével foglalkozó programokat szerveztünk a művelődési házban. Kapcsolatot kerestünk és találtunk a hazai és a határokon túli költőkkel, művészekkel. Rendezvényeink és a Felvidékre, Erdélybe induló kirándulásaink 1985—86- ban többeket vonzottak. Mi tagadás, ekkor már politizálEgyházi személyiségek Törvényvita A magyarországi egyházak vezető személyiségei megbeszélést tartottak — a jelenleg is tartó társadalmi vita keretében — a gyülekezési és egyesülési törvénytervezetről a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában. Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára bevezetőjében hangsúlyozta: a népfrontmozgalom és az egyházak felelősségteljes kapcsolata azzal a kölcsönös kötelezettséggel jár, hogy minden észrevételt, javaslatot rögzítsenek és eljuttassanak a törvényalkotókhoz. Kukorelli István, a HNF országos elnöksége mellett működő közjogi bizottság titkára tájékoztatta a jelenlévőket az eddigi társadalmi vitákon elhangzott véleményekről, javaslatokról. Kijelentette: a viták szabad légkörben folynak, nem irányulnak arra, hogy bárkit is rábírjanak a tervezetekben megfogalmazott paragrafusok elfogadására. Ennek köszönhetően a vitasorozat a célnak megfelelően kritikusan alkotó szellemű. A megbeszélés során minden felszólaló kifejtette azt a véleményét, hogy a két törvénytervezetnek mindenképpen kapcsolatban kell lennie a megalkotandó új alkotmánynyal. Tóth Károly református püspök rámutatott arra, hogy számos olyan jogilag szabályozandó kérdés van, amelyet meg kell fogalmazni mind az alkotmányban, mind a gyülekezési, illetve egyesülési törvényben. Arra is figyelmeztetett, hogy e két törvény ne korlátozó és tiltó, hanem inkább az emberi szabadságot garantáló legyen. Megfogalmazta egyházának azt az igényét, hogy a törvényben egyértelműen tisztázni kell az egyházak, valamint a vallási jellegű egyesülések ügyét is. Javasolta, hogy a gyülekezési jog törvénytervezetében rögzített bejelentési kötelezettség előírásait másképp (fogalmazzák meg, mert ez az ötnapos határidő nehéz helyzeteket teremthet mind a szervezőknek, mind a hatóságoknak. tunk is. Már akkor sem akartuk, hogy nélkülünk történjenek meg olyan dolgok, amelyek bennünket érintenek, foglalkoztatnak. — Ugye ebből fakadtak az első konfliktusok? — Ügy emlékszem, 1986 tavaszán kerültünk nézeteltérésbe a hivatalos politikával. Több ezer aláírást gyűjtöttünk a bős—nagymarosi vízlépcső építése ellen, és ott akartunk lenni a Duna Kör szervezte környezetvédelmi sétán, a Margit-szigeten. Kevés résztvevőre számítottunk, ám a hatóságok akkor nem engedélyezték a felvonulást. Néhá- nyunkat a munkahelyi főnökök arra intették, hogy hagyjunk fel a tervünkkel. Azt kérték, jelentsük be a tagságnak, hogy nem veszünk részt a sétán. Ez megtörtént, lemondtunk szándékunkról, ám ez sem segített rajtunk. A sportkör megszüntette túraszakosztályát. — Mi történt ezután? — Ez a döntés tulajdonképpen tiszta helyzetet teremtett a hatóságok és az alakulóban lévő egyesület számára. Az egyesületi keretek ugyanis lehetőséget adnak szándékaink markánsabb kinyilvánítására és tevékenységünk ellenőrzésére is. Az egyesület alapítása simán ment. Áprilisban kezdtük a szervezést, a hivatalos bejegyzés pedig júliusban történt meg. Felajánlották, hogy a népfront égisze alatt működjünk, de én amellett kardoskodtam, hogy önállóak Amikor 1985-ben életbe léptek a környezetvédelmet szigorító rendeletek, az akkor még létező Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal azonnal szakértők hadát küldte a Taurus Gumiipari Vállalat váci gyárába. A vizsgálat három hónapig, a gyár környezetvédelmi tevékenységének fejlesztése a közelmúltig tartott, s hogy nem eredménytelenül, azt könnyen kiszimatolhatjuk: a gyár környékén ugyanis tiszta a levegő. — Fél évvel ezelőtt itt még erős oldószerszagot érzett volna — mondja Bajmóczi József környezetvédelmi ügyintéző. — Akkor még a régi üzem működött, ezt most felváltotta az új. A régi gépek tökéletlensége folytán a gyártott oldószer egytizede párolgott el a munkafolyamatok során, az új, részben nyugatnémet, részben saját fejlesztésű berendezések már csak két százalékot engednek a levegőbe veszni. A múlt gondjai közé tartozik ma már a vulkanizálásnál használatos forró sóelegy elvezetése is. Valamikor a Dunába vezetett e veszélyes folyadék útja, ma már azonban a városi szennyvíztárolóban nyeri el végső nyugvását. A megmaradt sóhulladék elhelyezése már nehezebb: harminc tonna várja sorsát a gyár udvarán. — Ha létrejön a szerződés, akkor egy kisszövetkezet megtisztítja a sót, s mi visszavásároljuk, újra bekapcsoljuk a termelésbe. Ez a só drágább lesz, mint amit alapanyagként vásárolunk, mégis kifizetődő e módszer: megszűnnek hulladéktárolási, környezetszeny- nyezési gondjaink — mondja Bajmóczi József. Hulladékot jelent még a selejtesnek bizonyult mezőgazdasági padló, melyet szalmaszegény helyekre ajánlanak állatok alá alomként: ha csomós, nem veszik ót, mert — mint mondják — megbotlik benne a tehén. legyünk. Addigi próbálkozásaink, eredményeink följogosítottak erre. A túrázást, kulturális és történelmi hagyományaink ápolását, az aktuális társadalompolitikai kérdésekkel való foglalkozást és természetesen Szentendre kulturális és közéletében való részvételt tűztük ki célul. Elképzelésünket egyeztettük a helyi tanácsi és pártszervekkel. Eleinte a legkülönbözőbb helyszíneken tartottuk összejöveteleinket, azután a városi pártbizottság jóvoltából, otthonra leltünk. Helyzetünk konszolidálódását mutatja, hogy bérbe adták nekünk az akkor pusztulófélben lévő közéleti klubot, ami akkor kihasználatlanul állt. Rendbehoztuk, s azóta ott tartjuk rendezvényeinket. — A konszolidáció ellenére is akadtak problémák. Miért? — Az idén januárban az erdélyi menekültek helyzetéről tartottunk vitaestet, amelyen Király Zoltán és Juhász János országgyűlési képviselő is ott volt. Többen tiltakoztak az ellen, hogy az illegálisan hazánkba érkezők közül néhányat a magyar hatóságok visz- szaadtak a román félnek. Ennek megakadályozására, a menekültügy rendezésére kértünk segítséget a képviselőktől. Ennek során az a vád merült fel a vitavezetőnkkel szemben, hogy túl nagy teret engedett az ellenvéleményeknek, s a kialakult politikai hangvétel sérti az alapszabályban megfogalmazott szándékokat. Ennek nyomán vizsgálatot tartott a tanács hatósági osztálya, de megállapította: törvénysértés nem történt. Egyébként az idő bennünket igazolt, Ennél komolyabb feladatot jelent az új fejlesztések kapcsán felmerülő környezetvédelmi gondok megoldása. A váci gyár most tervezi, hogy nagyobb mennyiségben állítja elő ezentúl a kitűnő minőségű, hazánkban csak itt gyártott Taurus-W tetőszigetelő fóliát. Örvendetes, hogy a termelési beruházást megelőzik a környezetvédelmi beruházások: már el is készültek a szükséges új szennyvíztárolók, e napokban állják a Köjál szigorú próbáját. Szigorúak a rendeletek, az előírások, gyakori az ellenőrzés is. Félévente, évente kell jelentést írniuk a gazdálkodó szerveknek, mivel, milyen mértékben szennyezik környezetüket. Ha túllépik a megengedett mértéket, a helyi tanács és még legalább öt intézmény vonja felelősségre — a rendeletben megfogalmazottak szerinti szigorúsággal — a környezetvédelmi felelőst. Talán jobb volna, ha szigorú szabályok, ellenőrzések, büntetések helyett a környezetvédelmet úgy próbálnánk fokozni, hogy érdekeltté tesszük a gazdálkodó szerveket a levegő, a föld, a víz védelmében. Sajnos, ettől azonban még messze vagyunk. Ennek alátámasztására csupán egy — jellemző — adat: Bajmóczi József, aki főhivatású fejlesztőmérnök, munkaidejének legalább harmadát tölti — mint megbízott felelős — a környezet védelmével. Ezért a tevékenységéért havi fizetése száz forint. Az ellenőrzési, bírságolási feladatokat pedig egyre kevésbé bírják a helyi tanácsok. A légszennyezési Ügyeket például jó néhány helyén az építésügyi osztályokra bízták, többnyire építész- mérnökökre. Talán ennek tudható be az az eset, amikor a tanács a folyékony vegyi- anyagok porhatárértékének adatairól kért számadást. Tóth Béla Endre hiszen nem sokkal később egy nagyobb összeget szavazott meg a parlament a menekültek megsegítésére, s megszűnt az általunk is bírált gyakorlat. — Gyakran azt vetik az egyesület szemére, hogy túl sokat politizál, s kevesebbet tödődik azzal, amiért tulajdonképpen létrejött. Hiszen a nevében is az szerepel: kulturális és hagyományőrző egyesület ... — Fontos dolgok történnek a gazdaságban, a politikában, ugyanakkor kevés fórum van arra, hogy az emberek tájékozódjanak, véleményt mondjanak, s ha szükségét érzik, cselekedjenek. Mi rossz van abban például, hogy támogatjuk a menekültek letelepedését, beilleszkedését, kapcsolat- tartásaikat az otthoniakkal, hogy a gyerekeknek felzárkóztatótábort rendeztünk az iskolakezdés előtt? S abban, hogy a legkülönbözőbb témák kapcsán hallatjuk a hangunkat, önálló álláspontunk van? Egyre több hasonló közösség alakul az országban, a Dunakanyarban is, s egy jó egyesülési törvény segíthet abban, hogy az állampolgárok na csak szemlélői, hanem részesei legyenek a közéletnek. A társadalom pluralizálódik, erősödik a beleszólás vágya. Kapcsolatokat tartunk a különböző önszerveződő csoportokkal. Így legutóbb ott voltunk a szárszói konferencián, amelynek záródokumentumát tekinti a programjának a részvételünkkel megalakult Szárszói Front. A hatalomnak visszajelzésre van szüksége, s ebben nekünk és más alulról jövő kezdeményezéseknek, önszerveződéseknek is lehet szerepünk. Ügy gondoljuk, hogy a magyar társadalomnak nincs más esélye, mint egy érdektagoltságon alapuló demokrácia megteremtése. Kövess László Sikeres gyártmánycsalád Közel húsz éve már, hogy a Fcstvidéki Gépgyárban elkezdték a huzalzománcozók gyártását. Ez idő alatt a Szovjetuniótól Amerikáig a világ számos országába szállítottak ezekből a korszerű, magas műszaki színvonalú gyártmányaikból. Ez évben is a legkisebbtől, a PGZ 2/5-től a legnagyobbig, az 50/250-ig harminc darab készül cl a szigethalmi gyárban. Képünkön az új típusú, az egyenes sor húzására is alkalmas gép csévélőegységén Lcidl István és Molnár György az elektromos berendezéseket szereli össze . v , (Hancsovszki János felvétele) Országgyűlési bizottság ülése A gazdasági társaságokról Konfliktusok után konszolidáció? Beleszólást kérnek a dolgokba y Az egyesülési törvénytervezet társadalmi vélemény^ cseréjéhez kapcsolódva, a már működő megyei cgyesü- % letek sorában ezúttal egy sokat vitatott csoportot muta- j, tunk be.
