Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-21 / 226. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 226. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 21., SZERDA Kisiparosok kálváriája Miért maradt el a bankkölcsön? Szeptember elsejével lépett hatályba az a megállapo­dás, amely a KIOSZ országos vezetősége és a Magyar Hitel Bank Rt. között jött létre azért, hogy a kisiparo­sok kedvező feltételű, rövid lejáratú hitelekhez juthas­sanak. Ennek érdekében a KIOSZ 50 millió forintot he­lyezett el a Magyar Hitel Bank Rt.-nél betétként. Eb­ből az összegből a kisiparos-szervezet tagjai 10 ezer­től 250 ezer forintig, 30-tól 180 napig terjedő időszakra kaphatnak nyolcszázalékos kamatra hitelt, amit fordít­hatnak tevékenységükhöz szükséges gépkocsi és anyag vásárlására, műszaki fejlesztésre, s egyéb, ipari célra. Tévesen Ezt a kedvező hitellehető­séget kívánták megragadni ceglédi kisiparosok is. Ám közülük ketten szinte az el­ső napokban elakadtak. Pá- kozdi Sándor sütő kisiparos nevében felesége telefonált Budapestre, a Magyar Hitel Bank Rt. Arany János utcai igazgatóságára (322-587). Ott azt a felvilágosítást kapta, hogy a nagykátai és a jász­berényi igazgatóságon igényel­heti közvetlenül a kölcsönt. Ez a lehetőség úgymond, az ügy­felek érdekeit szolgálja, hogy ne kelljen sokat utaznia azoknak, akik messze laknak a fővárosi központtól, illetve a két ottani igazgatóságtól. Pá- kozdiné föl is hívta telefonon mindkét vidéki bankfiókot. A vonal végén először nem tud­lak az új hitelforma létezé­séről. Később „kiderült”, hogy az igényelt összeg felét előre ae kell fizetni egyféle bizto­sítékként, APEH-igazolást, álOSZ-javaslatot, kezeseket követeltek a két pénzintézet­jen, s azt, hogy a kisiparos íyisson számlát Jászberény­ben vagy Nagykátán. , Nem Pókozdiné és férje /oltak az egyetlenek, akik sé- ■elmezték, hogy teljesíthetet- en követelményeket támaszt i bank, holott a KIOSZ pán­iét adnák, s nem a magukét. A helyzet tisztázása érde­kében vettük fel a telefont, ; hívtuk a Magyar Hitel 3ank Rt. két igazgatóságát 3udapesten, az Arany János ;s az Akadémia utcában. Ez- ítán a budapesti központban s érdeklődtünk, ahol Czene stvánné előadó megerősítette íz igazgatóságokon kapott nformációt, hogy téves tájé- loztatást senki sem adhatott. Jgy an is a 764/88-17-es számú körlevélben a központ vala­mennyi igazgatóságát értesí­tette az új hitelforma miben­létéről, a kölcsönigénylés fel­tételeiről. S, mert biztosra akartunk menni, beszéltünk Urbán Lászlóval, a KIOSZ megyei titkárával, majd az országos központban Bartos Péterrel, a közgazdasági főosztályon a bank/kapcsol átok intézőjével. Az így összegyűjtött informá­ció szerint nem kell befizet­ni az igényelt összeg felét, s bármelyik kisiparos, akárme­lyik területi igazgatóságon igényelheti a kölcsönt az rú­nái, a hovatartozást csak a lakhelyhez minél kisebb uta­zótávolság határozhatja meg, de szintén nem kötelező ér­vénnyel. A pórul járt kisiparosok ál­tal megfogalmazott kérdésre is választ kaptunk Bartos Pé­tertől. Feltételek — Ha nem a saját pénzét adja a Magyar Hitel Bank Rt., akkor milyen jogon állít ilyen szigorú követelményeket a kisiparosok elé? — A hitelképességet, illet­ve annak jogosságát minden­féle kölcsönügylet esetén az igénylőnek kell bizonyítania. Ehhez szükséges az új hitel­forma szerint a KIOSZ helyi elnökének és titkárának az általuk aláírt javaslata, és több olyan feltétel, amelyeket megtudhatnak tagjaink az ösz- szes helyi szervezethez eljut­tatott körlevélből. Az rt.-nél pedig azért kell számlát nyit­nia a hiteligénylőnek, mert a bank csak ezen feltétellel fo­gadta el a KIOSZ megbízását e kedvezményes hitelügylet le­bonyolítására. Maga a KIOSZ egyébként sem folytathatna Cegléd a hazai lapokban A Szövetkezeti Ipar most legjelent ez évi harmadik zámában jelent meg Arlóy íyörgy: A Pest megyei ipari zövetkezetek innovációs tevé- enységéről. című írása, melyben egyebek között ar­ái olvashatunk, hogy „ .. .Ma lár többcélú, automata, fél- utomata és célgépek sem iányoznak a szövetkezetiek­éi ...”, például „ ... a nagy- íarosi Vasipari, a ceglédi asipari Szövetkezeteknél kor- zerű forgácsoló- és szerelő- íűhelyeket találunk .. Az Elegant (a Május 1. Ru- agyár üzemi lapja) július 7-i számában olvastuk a Jó közérzet Cegléden című ri- ortot, amelyben „az új szak- zervezeti tagdíjfizetési rend- lerre való áttérés tapasztala­dról, a dolgozók üdültetési illetőségeiről, valamint a lakszervezeti munka aktuá- s kérdéseiről” adott részletes ijékoztatást Morvái Zoltán- é, a Május 1. Ruhagyár ceg- idi gyáregységének szakszer­ezeti bizottságának titkára. Az Űj Tükör augusztus 7-i lámában látott napvilágot lógrádi Gábor: Apáti-Tóth ándor fotói című írása a vá- isunkban élő fotóművésznek Ceglédi Galériában rende- ett kiállításáról. A Magyar Hírlap augusztus 10-i számában jelent meg Ke­resztényi Nándor: Aratás és Forma—1 című riportja dr. Cserván Mártonnal, a péceli Rákosvölgye Termelőszövet­kezet elnökével, aki egyebek között arról is szól, hogy miért akarták „megvenni” két évvel ezelőtt a végső kátyúba jutott ceglédi Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövet­kezetet, s tulajdonképpen azért nem sikerült az üzlet, mert az illetékesek féltek a tervbe vett létszámcsökken­téstől és a gazdaságtalan üzemágazatok megszüntetésé­től. A Népszava augusztus 18-i számában olvastuk Schmidt Attila: Bevonulásra készülnek az újoncok című tudósítását arról a sajtótájékoztatóról, amelyet Kovács Tstván vezér­őrnagy, a néphadsereg politi­kai főcsoportfőnök-helyettese tartott. Egyebek között meg­említette, hogy a 12 hónapos sorkatonai szolgálatra „ ... Hódmezővásárhelyre és Ceg­lédre vonultak be a hittudo­mányi főiskolára felvett fia­talemberek ...” összeállította: Késik Lajos banki tevékenységet. Ugyanis 1983-tól azért hozták létre a kisbankokat, s 1987-ben azért alakították ki a kétszintű bankrendszert, hogy az ilyen pénzügyi feladatokat ne a gazdálkodó szervezetek, intéz­mények végezzék el, hanem az arra hivatott szakterületek gazdái. Turóczi Líviával, az rt. jászberényi kisvállalkozásá­nak vezetőjével sikerült föl­venni a kapcsolatot. Ő az, akivel telefonon beszélt Pá- kozdiné, és sérelmezte, hogy ha meg van elégedve az OTP számlavezetésével, miért kell az rt.-nél nyitnia számlát. A sokíelől kapott informá­cióból azt szűrhettük le, hogy félreértések sorozatáról van szó, és persze némi időveszte­ségről. Lehetőségek Az idő pedig pénz Pákoz- diéknak is, akik szüneteltetik Cegléden a kenyérsütést ad­dig, amíg a 250 ezer forintos kölcsönt meg nem kapják, hogy befejezhessék az új pia­con építendő árudájukat. S ha mégis eljutnak Jászberénybe a bankfiókhoz, akkor elvileg 48 órán belül folyósíthatják számukra az igényelt hitelt, ha minden feltételnek megfe­lelnek. De igyekezniük kell a kisiparosoknak, mert ha el­fogy az 50 millió forint, ak­kor már csak 17—20 százalék közötti kamattal kaphatnak kölcsönt az rt.-től vagy más banktól! Aszódi László Antal Egyesülés, gyülekezés Társadalmi vita Az egyesülési és gyülekezé­si törvény tervezetéről a kö­vetkező helyszíneken és idő­pontokban tartanak nyilvános társadalmi vitát. Ceglédbercelen a művelődé­si házban szeptember 21-én du. fél 5-kor, Abonyban a pártbizottságon, 23-án 13-kor és 15-kor a Mechanikai Mű­vekben. 26-án 17-kor Tápió- szőlősön a tanácsházán, 30-án 13-kor az abonyi pártbizott­ságon, és ugyanott 15-kor is­mét társadalmi vita lesz. Menedzserklub Vámügyek A tavalyihoz hasonlóan most is figyelemre érdemes előadásokat vett föl munkater­vébe a művelődési központ menedzserklubja. Szeptember 26-án lesz az első összejöve­tel amikor Vámáruk és vám­árak címmel Valkó József al­ezredes, a Vám- és Pénz­ügyőrség Országos Parancs­nokságának osztályvezetője tart előadást a művelődési központ B' épületében. Geológiai okok Mikor megreneg a föld KÖVESLIGETY RADÖ és Réthly Antal pótolhatatlan munkát végzett a Kárpát-me­dence földrengéseseményeinek feldolgozásában. 1918-ig sike­rült az adatokat megvizsgálni, s a gyakorisági számok a ve­szélyeztetettség mértékét is jelzik. A történelmi gyakorisá­gi statisztika számsora a kö­vetkezőket bizonyítja: legin­kább Brassó (92) és Komárom (82) szenvedett ez ideig a föld­rengésektől, ezt követi Nagy­szeben (40), Pozsony (40) és Temesvár (39). Néhány továb­bi település változatlanul a mai ország része: Pest (34) és Buda (41) feltűnően sok alka­lommal élt meg akár elhúzó­dó földrengéseket is, Sopron (31), Eger (29), Győr (28) és Nagybánya (27) néhány alka­lommal számtalan épületét ve­szítette el, mégha csak 3—4 fokozat (Richter-skála szerin­ti) erősségű volt is a rengés. Érdekes módon Kecskemé­ten (24) több földrengés volt 1918-ig, mint Mórott (20), és Székesfehérvár (16) is elmarad Jászberény (18) mögött. Veszprém és Zsolna 13—13 komolyabb kárt okozó kataszt­rófát élt meg az I. világháború Védőruhában csomagolnak A Tszker ceglédi területi központjának albertirsai kiszerelő üzemében a Reanal Vegyszergyárnak végeznek csomagolási munkákat. A védőfelszerelésben dolgozó asszonyok 25 tonna nátrium-hidroxidot csomagolnak 1 kilós dobozokba (Vimola Károly felvétele) végéig, Esztergomban (9) még ritkábban következett be. Pest megye egészére még inkább igaz, hogy nem veszé­lyes terület, de kiemelt hely­nek csak Jászberény (18) és Kecskemét (24) számít; a Jász­ság egyes falvait ugyancsak sújtotta már több esetben földrengés, pl. Tápiószelét (4), Nagykőrösön 7 alkalommal re­gisztráltak számottevő föld­mozgást, Gombán és Vácott csupán 5 esetben. Cegléd 4 ese­tet adott, Abonyban 3 esetben, Gödöllőn pedig csak egyszer volt jelzett földrengés. Ebből az is látszik, hogy nagy a te­rületi eltérés a települések kö­zött, pl. Szolnokot elkerülte ezideig a nagyobb károkozó jelenség, pedig csupán 30 km- re van Ceglédtől, de Kecske­mét alapja nyugtalanabb. Ez történeti geológiai okokkal magyarázható, az Alföld ezen részén mélyebben, avagy seké­lyebben húzódik a sík felület alatt az Ös-Mecsek. 1561—1909 között Cegléden négy földrengésről van tudo­másunk, az első elhúzódó volt, bizonyosan a legnagyobb kárt is idézte elő, hisz kisebb meg­szakításokkal február 12. és március 1. között mozgott a föld. 1868. augusztus 22-én fél 4-kor megremegett a város alatt a nyugodtnak hitt talaj, s erős rengés sújtotta a telepü­lést. Két év múlva szeptember 10-én Abony és Cegléd térsé­gében ugyancsak volt földmoz­gás. Legközelebb 1909. decem­ber 19-én lépett fel földmoz­gás, mégpedig vertikális löké­sekkel 3—4 fokozatú erősség­ben. Jelenleg az elmúlt 50 évre vonatkozó, hitelt érdemlő ada­tok gyűjtését végezzük, s a tényanyag birtokában a város és környéke történetének egy alig vizsgált területét tesszük hozzáférhetővé. A PONTOS statisztikára aligha van lehetőség, mert amiről írásos feljegyzés akad, illetőleg pontos a feljegyzés, csak azok a beszámolók hite­lesek. Az 1911. évi nagy föld­rengést Cholnoky Jenő precíz elemzése is hitelesítette. Saj­nálatos természeti jelenség, de azért bízzunk benne, hogy a közelben húzódó szeizmikus vonal sokáig nem ad újabb elemzési feladatot. Surányi Dezső Furcsa módon távozott A tékozló fiú nem térhet vissza A Ceglédi VSE férfi sportakrobatikai négyese indul­hatott volna év végén a bulgáriai világbajnokságon. Az már biztos, hogy ebből nem lesz semmi. Mert Stadler Zsolt, az együttes egyik tagja váratlanul hátat fordított a szakosztálynak. — Meglehetősen furcsán tá­voztál. Délelőtt még edzettéi, délután pedig csak úgy be­üzentél, hogy többé nem mész tornázni. — Az edzőmmel nem a leg­jobban jöttem ki. Szóval én úgy érzem, nem igazán be­csülte meg, hogy nyolc évig tornáztam. Az egyik edzésen csúnyán leégetett, s ez szíven talált. Csupán ennyi volt a probléma meg sok kisebb eset. S ez összegyűlt... — Máskor is voltak zűrök veled? — Néha akadtak apróbb baklövéseim, nemegyszer kés­tem, ezt el is ismertem. — Hogy történt a „leége- tés”? — Az alapozás során futot­tunk. En a háromezer méteres távból kétszázzal rövidebbet teljesítettem. A Laci bácsi ész­revette. Kicsit a kelleténél hangosabban mondta, hogy milyen csaló vagyok meg min­den. Ezt ketten is megbeszél­hettük volna. Néhány plusz­kört kellett futnom, ezt becsü­lettel meg is tettem. — Nincs lelkiismeret-furda- lásod? — Kellemetlen ez az érzés. Elvesztettem az egyik legjobb barátomat is, mert cserben­hagytam őket. Két hétig gon­dolkoztam ezen. Rájöttem, hogy nem egy hirtelen elhatá­rozás volt. Azért sajnálom, hogy a társaimat átvágtam, miattam nem mehetnek a vi­lágbajnokságra. De már túl­vagyok az egészen. A nyolc év nem veszett el, mivel sporto­lok tovább. — Mit? — Kínai harcművészetre járok, ami különleges kikép­zést ad. Nagyon jól haladok. Óriási előny az, hogy tornáz­tam. — Ügy hallottam, hogy a tanulásban sem jeleskedtél. — Hát... az az én hanyag­ságom miatt nem ment. Egyáltalán nem érdekelt a suli. Most új lappal indulok, nagyon hajtok. Első a tanulás, de a barátnőmre és a sportra is jut idő. — Van-e számodra tanul­ság? — Nincs különösebb. Olyan 65—70 százalékban én vagyok a hibás. Érdemes jó viszony­ban lenni az edzővel. Becsüle­tesen kell dolgozni, mert úgy lehet eredményt elérni. — Elképzelhető, hogy mégis visszatérsz. . .? — Nem. Ha igen. akkor is csak addig, amíg a világbaj­nokság tart. De a Laci bácsi büszkébb annál, hogy vissza­hívjon. Váradi László edzőt is meg­kerestük. — Nem szívesen beszélek erről. Inkább azokról írjon, akik becsülettel dolgoznak egész évben. Mindenesetre a Stadler Zsolt viselkedését sportszerűtlennek tartom. Dél­előtt még edzett és délután a testvérével üzente, hogy nem jön. — Volt-e valami jele annak, hony bekövetkezik a szakítás? Mikor kezdődött a konfliktus? — A korábbi években min­den rendben ment. Viszont eb­ben az évben állandóan bal­héi voltak. Nézze meg, itt a napló, benne számos bejegy­zés. A tavaszi szünetben ki­hagyta az edzéseket. Idehoz­tuk drága pénzért a koreográ­fust, hogy a négyessel, a férfi és női párossal foglalkozzon. Erre a fiú, se szó, se beszéd, eltűzött a barátnőjével. Bom­lasztotta a fegyelmet. Ráadá­sul az iskolában is sok baj volt vele: zűrök az osztálytár­saival, tanáraival... bukások. Hartányi László szakosz­tályvezető — őt is kérdezze meg — azt mondta, fejezzük be a Zsolttal! Ennek ellenére én bíztam benne, mert tény­leg kiskora óta velem dolgo­zott. Visszaélt a bizalmammal. — Most nyáron telt be a pohár. Azt mondta, hogy el­megy a Balatonra. Erre itthon találkoztam vele, edzés he­lyett a városban sétált. Er­kölcstelenül viselkedett a társaival szemben, akik a ká­nikulában délelőtt, délután robotoltak, míg ő sétált, mert profi. Ekkor már el akartam küldeni. De még aludtam rá egyet. Hiszen céljaink voltak, világbajnokság, nemzetközi versenyek, hazai bajnokságok. Apropó. Menedzseltük. Évente négyszer járt külföldön, pél­dául Ausztriában, Olaszor­szágban. Franciaországban, NSZK-ban, NDK-ban, Len­gyelországban. Bulgáriában minden évben megfordult. Mindegy . . Az iskolában nem győztük egyengetni az útját, most tizenhét évesen kezdte az első osztályt újra. — Hogy törté- t az ominózus eset? — Az augusztusi alapozás során futottak a Lenin-park­ban. Erre ő, a „minta” — a legmagasabb srác — lecsalta, megharmadolta a kört. Ha az öt-nyolc éves gyerek ezt látja a menőtől, mit mond: akkor nekem is lehet... És én még a kicsiket néztem, nehogy be­csapjanak! Kétségtelen, hogy a csalás miatt többet futtat­tam vele. Hogy ez a többiek előtt történt? Hát az ő sumá­kolása nem ott? — Ha a tékozló fiú vissza­térne ...? — Szó se lehet róla! Végleg lezártnak tekintem az ügyet. Nagyon sajnálom, hogy ennyi bizalmat szavaztam neki. Az vigasztal, hogy a srácok nél­küle is szépen dolgoznak. Hartyányi László szakosz­tályvezető ugyanazt mondta, mint az edző. Végül meghall­gattuk a barátokat is. Kiss Tamás: — Váratlanul ért bennünket, hogy a Zsolti elhagyta a csapatot. Ez lehan­golt minket. így biztos nem tudunk kimenni a világbaj­nokságra. Az új fiúval kevés lenne az idő a felkészülésre. Tóth Ferenc: — A legjobb barátomnak tartottam, majd­nem a testvérem volt. Az utóbbi időben teljesen megvál­tozott. Az edzésekről késett. Iskolát is váltott. Igazán ha­ragszom rá. Az augusztusi első edzésen, a Laci bá’ azt mond­ta: aki abba akarja hagyni, szóljon. Ha akkor távozik, talán nem bánt ennyire ben­nünket. Ráadásul lett volna egy plusz hónapunk az új tag­gal. Kiss Tamás: — Más is be­fejezte már a tornát. De előbb megbeszélte az edzővel, a tár­saival. Például a Sághi Tündét gerincbántalmai miatt — két hónannal a ’R6-os világbajnok­ság előtt — eltiltotta az orvos. Mégis végigcsinálta, mert gon­dolt a társaira is. Mi most el­vesztettünk egy szép lehetősé­get. Czigonu Béla (apró ember­ke) : — Nagyon rosszulesett, hogy így távozott. Velem pá- rosozott is. Nem gondolt arra, hogy mennyit dolgoztunk? Ez nem volt becsületes dolog. Fehér Ferenc ISSN 0133—2688 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom