Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-20 / 225. szám

A PEST MEGYE! HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA XXXtf. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM TZZdi SZEPTEMBER 20., KEDD Közelebb kerülni a nyelvekhez Együtt felnőtt és fiatal Betűt vet a kéz Demcsik Károlyné 1954 óla — amióta elvégezte a Nagykőrösi Tanítóképzőt — írni, olvasni tanítja a gyerekeket. Először a tanyavilágban dolgozott, 50— 60 gyereket tanított, azután 1970 óta a Kossuth Lajos Ál­talános Iskola nevelője. Most a betűvetés előgyakorlátait sajátíttatja el tanítványaival (Varga Irén felvétele) Az Arany János Termelő- szövetkezet az idei őszön is megnyitotta immár hagyomá­nyosnak mondható, népszerű almavásárát. Az Eszperantó utcai árudában javarészt jo­natán fajtát lehet kapni, állí­tólag a tavalyinál is jobb mi­nőségben. Az első osztályú portékát 12, a szépséghibása­kat 10 forintért mérik. J Október elsejéig még lehet ^ jelentkezni az Arany János ^ Művelődési Központnak a ^ június végén meghirdetett í? nyelvtanfolyamaira. — Mely nyelvekből indíta­nak idén tanfolyamokat? — kérdeztük Czira Péterné nép­művelőtől. Októberi kezdés — A hagyományokhoz ra­gaszkodva indítunk német és angol nyelvből kezdő és hala­dó csoportokat, valamint — mivel tavaly már csak utólag hallottuk, hogy lett volna rá igény — idén az oroszt is meghirdettük. Lehet jelent­kezni! Tudjuk, hogy az oroszt kevesen tanulják, mert az is­kolában kötelező. Az ember sok mindennel így van, ami muszáj. Arra gondoltunk, hogy a középiskolát végzett fiatalok vagy olyan felnőttek, akiknek annak idején jól ment, azok­nak hasznos, ha jelentkeznek, mert továbbfejleszthetik meg­szerzett tudásukat. Sőt ez olyan nyelv, amelyet manap­ság már mind több helyen le­het hasznosítani. — Milyen hosszú a képzés, és a végén kapnak-e valami­éle bizonyítványt a hallgatók? — Általában nyolc hónapo­sak, havi díjuk 225 forint. Nos, ezek a tanfolyamok egyelőre semmiféle képesítést nem ad­A dzsoni és a gloster faj­tákból sajnos nagyon kevés termett az idén, a készlet így hát napok alaitt elfogyott. A goldenből is csak néhány száz kiló jut a kosarakba. Kárpót­lásul az ízletes, kedvelt star- kingból küldtek többet Ludas­ául ő gyümölcskertészei. nak rövid időtartamuk miatt. Viszont közelebb kerülhetnek az érdeklődők az idegen nyel­vekhez, gazdag előismeretekre tehetnek szert. Biztosan van­nak olyan hallgatóink, akik­nek van komolyabb célja a némettel vagy az angollal. Esetleg nyelvvizsgáikat szeret­nének tenni. Nekik abban se­gít ez a tanfolyam, hogy elsa­játíthatják az alapokat, meg­ismerkedhetnek a nyelvtani alaprendszerrel. Minden tan­folyam végén van egy záró­foglalkozás, de ez sem vizsga, csupán egy zsúrszerű utolsó összejövetel. — Mikor kezdődnek ezek a tanfolyamok? — Az első találkozás az an­golosokkal október 3-án, dél­után 5 órakor lesz, a némete- seknek október 6-án, szintén 5 órakor. Az orosz még nincs kijelölve. Jó példa volt Ekkor még csak tájékozód­nak a nyelvtanárok, hogy hány fős csoportjaik lesznek, kik jelentkeztek stb. Ilyenkor kell megbeszélni és egyeztet­ni a foglalkozások időpontját is, hogy az mindenkinek meg­feleljen. Jól bevált gyakorlat, hogy nem indítunk külön gye­rek- és felnőttcsoportokat, ha­nem a kicsiket, nagyokat együtt, egy csoportban képe­zik. Igazán jó hatással vannak egymásra. Tavaly ez főleg a németeseknél igazolódott na­gyon jól. Papp Éva, aki lelkiismerete­sen és szép eredményekkel vezette csoportját, elmondta, hogy valószínűleg a csoport vegyes összetételének köszön­hető, hogy nem volt lemorzso­lódás. A gyerekeket teljesít­ményben húzták maguk után akaratlanul is a felnőttek, akik igyekeztek jó példával elöl járni a kicsiknek. Így minden­ki nagyjából egy szinten ma­radt. Reméljük, idén ismét sike­res lesz a próbálkozás. H. B. Jonatán- és starkíngvásár A Ludas-dűlő kertjeiből A nagy elődök utóda Legyen gyermekközpontú iskola Városunk iskolái mind kü­lönbözőképpen vannak jelen a köztudatban. Van, amelyik mindig hallat magáról, más csendben dolgozik. A tovább­tanulási statisztikák lényeges különbséget nem mutatnak ki az oktató-nevelő munka szín­vonalában. Érdekes azonban, hogy a legkevesebb szó — szinte hagyományosan — a II. Rákóczi Ferenc Általános Is­koláról esik. Szerénységből? Azért, mert központtól ez van a legtávolabb? Azért, mert ide meg tanyai iskolák is tar­toznak? Vagy csak azért, mert bezárják kapuikat? Valószínű, egyik vélekedés sem igaz ön­magában. A kihívás Tavasszal az iskola elvesz­tette igazgatóját, Dajka Amb­rust, aki a nagy hagyományo­kat teremtő Csete Gyulát kö­vette az igazgatói székben. A mai kor szokásainak megfe­lelően pályázatot írtak ki, er­re egyetlen jelentkező vála­szolt, s később a tantestületi szavazáson bizalmat is kapott. Ezt a városi tanács végrehajtó bizottsága megerősítette, így az új igazgató Bencsik Rozália lett. — Merészségre vall ilyen elődök után pályázni... — Persze. Én is így gondo­lom, de egy ilyen lehetőség kihívás is. Én nem is tagadom, azért próbálkoztam, mert úgy éreztem, van annyi a tarso­lyomban, hogy sikereket ér­hessünk el. Van mit megvaló­sítani. A főszereplő Számomra ugyanis a peda- gógusság — bármely ponton is, hiszen én is voltam tanár, osz­tályfőnök, napközis nevelő, énekkarvezető, igazgatóhelyet­tes, munkaközösség-vezető, mű­velődési felügyelő, nevelési tanácsadói igazgató — önként vállalt és kívánt hivatást je­lent, méghozzá a szó elkötele­zett és gazdag értelmében. Ezáltal életem számos küzdel­mének, örömének, új kihívá­sokat magában foglaló forrá­sa. Az eddigi pályám során kapott újabb és újabb, egyre szerteágazóbb feladatoknak is­mereteim, tudásom gyarapítá­sa által, s a konkrét feladatok­hoz, annak nagyságához igazo­dó munkával igyekeztem meg­felelni. — Milyen iskola a vágya? — Talán van bennem még valami gyermekkoromból, szí­vesen vállalom, talán nosztal­gia is, hogy gyermekcentrikus iskolát szeretnék csinálni, ve­zetni, természetesen felhasz­nálva az eddigi eredményeket, máris létező hagyományokat. Olyan iskolát szeretnék, amelyben a gyermek a fősze­replő. Nyilvánvaló persze, hogy ehhez még bővíteni kell a kereteket. — Ez máris a tantesületi tá­mogatás helyzetét érinti. — Hát persze. Vannak biz­tosan olyanok is, akik nehe­zen kiharcolt száz százalékkal lesznek igazgatók. Én hatvan százalékkal kaptam bizalmat. Ügy gondolom, a lényeg eb­ből a többség. Ez már a múlt­tá, hiszen nem dolgozhatom úgy kollégáimmal, hogy te rám szavaztál, te meg talán nem. Most feladataink van­nak, amelyeket már közösen oldunk meg. Meg hát gond­jaink, de hol ne lennének? — Milyenek? A vcrösleresztes írnokában is Aprólékos elemzés a segítség f ítéleteinket, véleményünket, főleg, ha azok megformá- ^ lásához mások is hozzásegítenek, gyakran teszi valósze- ^ rűtlenné az általánosításra való hajlam. Fölöttébb káros ^ beidegződés ez, legtöbbször oda vezet — rejtett célja is ^ ez —, hogy homályban maradnak, leegyszerűsödnek azok < a momentumok, melyekkel külön foglalkozni kényelmet- 4 len lenne. Nagykőrös és vonzáskörze­tének vöröskeresztes mozgal­máról sem lehet, szabad tehát afféle átlagbizonyítványt kiál­lítani. Mert ez a sok ezer lel­ket számláló szervezet sem ho­mogén, vannak sejtjei, melyek magukba olvasztják, gyakor­lattá teszik mindazt az esz­mei tartalmat, amit e foga­lommal azonosítunk. Aztán vannak olyanok, melyek in­kább csak nevükben léteznek, s mindaddig rejtve marad e kettősség, amíg csak általános­ságban beszélünk róluk. Imponáló adatok Újszerűnek hatott a városi Vöröskereszt vezetőségétől az az aprólékosság, ahogy külön- külön, és egymás mellé téve értékelte a két szomszédvár, Nyársapát és Kocsér aktivis­táinak tevékenységét. Nem mindenáron a különbségtétel szándékával, a tények sarkí­tották ki végül a két község­ben szerzett tapasztalatokat. Nagykőrösről is szólni kel­lene, de már csak lélekszáma miatt sem lenne helyes mér­legre tenni a vöröskeresztes mozgalmat. Más koordináták­ban, reális megyei kitekintés­sel lehet megtalálni ugyan­ezen témában helyét, szerepét. Nyugodtan kimondhatjuk, Nyársapáton a Vöröskereszt befolyása arányaiban sokszo­rosa a nagykőrösinök. Mintegy 1800 lakosából 80 felnőtt tag­ja a szervezetnek, az iskolá­soknak háromnegyedét vonták be a munkába. Imponáló szá­mok, de ami a lényeg, mögöt­tük tartalom is van. Tény az például, hogy a brigádok rend­szeresen felügyelik az iskola higiéniáját. Több mint félszáz állandó véradó van a község­ben. Leginkább a Ferrokémia dolgozóit szokták ezzel kap­csolatban emlegetni, náluk ké­szenléti csoport is van. Az asz- szonykórusról is nehéz eldön­teni, hogy a népművészettel vagy vöröskeresztes tevékeny­ségükkel tettek többet közsé­gük épülésére. Mindenütt otl vannak, faluhelyen összemo­sódnak a társadalmi funkciók. Ritka figyelmesség, hogy vér­adóit születésnapjukon is fel- köszönti a falu, s hogy e moz­zanatok légköre is imponáló lehet, azt Madácsiné Somodi Mária, az országos vezetőség tagja ekként erősítette meg: életem legszebb véradóünnepét Nyársapáton láttam. Nem mindent mondtunk el, de ha tovább folytatnánk a felsorolást, arra a következte­tésre jutnánk, hogy a Vörös­kereszt-szervezet vezetőinek rendkívül. könnyű dolga lehet ilyen közegben. Nos, könnyebb, mint a városban, de ez nem ok — Én ezekről nem beszélek most, mert ezek tényleg olyan belső ügyek, amelyeket ma­gunknak kell megoldanunk. — S milyen az iskola másik főszereplője, a gyermek? — ők aranyosak! A számok nyelvén persze riasztó a hely­zet, nem tagadom. Tíz száza­lék túlkorosunk van, hátrá­nyos helyzetű 15 százalék, ve­szélyeztetett 7, fizikai dolgo­zóké 87 százalék. De nekem máris kedvesek például azok a gyerekek, akikkel nyáron is­merkedtem meg. Fociztak az udvaron, amikor találkoztunk. Kértem őket, segítsenek gyom­lálni, olyan gazos a kerítés széle. Másnap mind eljöttek, csináltuk. Aztán egyre többen lettek, s a végén kollégáim is beálltak. A kóstolgatás — Megint a kollégáknál vagyunk... — Miért ne? Az iskola ilyen, nincs gyerek tanár nél­kül, és fordítva. Kollégáimmal most „kóstolgatjuk” egymást. Mit mondjak? Az igazgatóhe­lyettesekkel hamar megtalál­tuk a közös hangot, a tantes­tület meg én is megfogalmaz­tuk fenntartásainkat, kívánsá­gainkat. Szóval, nekem egyre jobban ízlik a Rákóczi. Ballai Ottó arra, hogy lekicsinyeljük sze­repüket, mert idáig csak azok tudnak eljutni, akik évtizede­ken ót egyformán tudnak lel­kesedni, dolgozni a mozgalo­mért. Mint Takács Imréné, a falu pedagógusa. Kocséron mások a tradíciók, lenyomatuk merevebb, az egy­személyes vezetés igénye ha- gyományozódott. Alighanem ezért kevesebb az önálló kez­deményezés. Pedig az itt élők is hajlamosak arra, hogy min­den külön agitáció nélkül hal­latlan dolgokat műveljenek a szó legnemesebb értelmében. Ismert a környékben a beteg kocsérd kislány, Margitka gyó­gyításáért tett erőfeszítésük. Ulkes aktívák Évekkel korábban mutatós dolgok történtek akocséri Vö­röskeresztben is, s noha a párt- bizottság ma is messzemenő­kig segíti az aktívákat, nagyon hiányzik egy olyan aktív és hatékony vezetés, mint Nyárs­apáton. A kampányszerűség a Bugyi—Nagykőrösi Kgy. Kinizsi 1-2 (1-1) Kinizsi: Petrik — Farkas, Virág, Lajos V., Csikós — Kovács, Mari, Szabó, Vigh — Pörge, Benkó. Csere: 36. perc Csikós megsérült, Dan- kó, Szabó lett a balhátvéd, 50. perc Pörge — Magyar, 75. perc Kovács — Soós. Tapogatózó játék után a 13. percben védelmi hibából, a hazaiak vezetést szereztek. 1-0. Jól jött, hogy öt perc múlva egyenlíteni tudott a kö­rösi csapat: a hazai 16-oson belülről — a labdát a kapus szabálytalanul kétszer érin­tette —közvetett szabadrúgást rúghattak. Virág Benkóhoz gurított, a lövés a sorfalról lepattant, s Virág a hosszú sarokba lőtt. 1-1. Mezőnyjá­ték után, a 25. percben Ben­kó ügyesen az alapvonalig vitte a labdát, visszagurításá- ból Pörge közelről a kapusba lőtte azt. Nagy gólhelyzet volt. A 32. percben jó hazai táma­dásnál — szerencsére — ki­maradt a helyzet. Ez is gól­helyzet volt. A II. félidőben mindkét csapat nagy akarással, erőbe­dobással játszott, a Kinizsi mezőnyfölényt harcolt ki, jobb összjátékkal és több jó hely­zetet dolgozott ki, de sajnos ezek sorra kimaradtak, már akkor biztosabbá, könnyebbé tehették volna a győzelmet, izgalommentesebbé a játé­kot. a mérkőzés végét. Benkó és Mari is két-két ízben már csak a kapussal álltak szem­ben. de elhibázták az ígéretes gólszerzési lehetőségeket. Ben- kót 11-esgyanús körülmények között választották el a lab­dától. Ebben a játékrészben a hazaiak ritkábban veszélyez­tettek. ezek csak eredményte­len szögletrúgásokban mutat­koztak. A 82. percben Benkó jó érzékkel lépett ki a védők közül, a kapus elhúzta a lá­bát, a megítélt 11-est Soós ér­tékesítette. 1-2. A hátralevő ülőben, taktikus játékkal, jól őrizte a Kinizsi a nagyon ér­tékes két pontot jelentő ered­ményt. Nagyon kellett ez a győze­lem, az önbizalom visszanye­rése, a helyezés szempontjá­ból, de a szurkolók további bizalmának megtartása érde­kében is. Petrik az első csa­patnál már több alkalommal igazolta tehetségét, most is jól helytállt. Voltak egyéni teljesítmények, de az akará­sért, főleg a II. félidőben mu­tatott jó csapatjátékért min­den egyes játékos dicséretet érdemel. Szerdán délután 4 órakor hazai pályán Helvé­cia csapatával lesz edzőmér­kőzés. Bugyi ifi—Nk. Kgy. Kinizsi ifi 1-1 (1-0) Kinizsi ifi: Holló — Aszó­di, Tóth, Sipos, Ugi-Rácz — jellemző, s komoly hátrány az is, hogy nem találták meg a község minden szervezetével a kapcsolatot. Éppen a nyárs­apáti példa a bizonyság, hogy a Vöröskereszt voltaképpen mindenütt képes betölteni a híd szerepét, s ebben kevés versenytársa van. Elvont juttatások Nehéz időkben persze a Vö­röskereszt tömegbázisa is meg­rendül. De mindig csak any- nyira, amennyire hiányzik be­lőle az őszinteség. A véradás­nál városi szinten mintegy 50 literrel jellemzik ezt a látszat­őszinteséget, ennyivel keve­sebb éltető vér gyűlt össze, amióta a gazdasági körülmé­nyekre hivatkozva sok apró juttatást vontaik meg a dono­roktól. De az is lehet, az AIDS híre a vétkes. Ez is egy adalék ahhoz, hogy a Vöröskereszt-mozgalomban egyre inkább megvilágosodjék, hogy a lakóhelyek önnön ere­jén múlik, képesek lesznek-e megóvni humánus vívmányai­kat. A nagykőrösi vezetőség önálló segélyalap létrehozásá­ban látja ennek anyagi bázi­sát. A legutóbbi fórumon er­ről is döntés született. Bari (Ale A.), Kurgyis (Macz- kó), Ale L. — Eszes, Dér, Huzsvár. Az első félidőben a hazai, a másodikban a körösi csa­pat volt az eredményesebb. A Kinizsi ifi lelkes játékkal és nagy akarással megérdemel­ten szerezte meg az értékes egy pontot a jó képességű csapat otthonában. Góllövő: Dér. Jók: Holló és Sipos. Nagykőrösi Kgy. Kinizsi serd. —Abonyi serd. 1-1 (0-0) Kinizsi serd.: Nagy Zs. — Faragó Fr., Baranyi, Raffael. Lengyel — Csonka, Balanyi, Balogh — Fehér, Méhesi, Po- zsár. Jó mérkőzésen fejlődő játé­kot mutatott a körösi csapat. Góllövő: Méhesi. Jók: Bara­nyi (a mezőny legjobbja) és a kapus Nagy Zs. Hétközi edzőmérkőzés: Ceg­léd Bem SE—Nagykőrösi Kgy. Kinizsi 3-7. Ezen a mérkőzé­sen is sok helyzet kimaradt. Góllövő: Benkó 2, Pörge 2, Kovács, Virág, Magyar. P. S. Madár Fogtam az ernyőm, az egyet­len biztos fekete foltot, és meg­lengettem a fejem felett. El akartam repülni. Hová? Bará­taim a madarak. Van egy, ami különösen. Még soha nem lát­tam, csak gondolom, ő az. Megtehetném, hogy fölmászok egy fára és megnézem. Megvá­rom, amíg ott terem, hajnal­ban, sokáig kell ülni. Lehet, hogy pont akkor törik le alat­tam az ág, mikor megpillant­hatnám. De az is lehet, hogy nem jó fára másztam, és akkor mászhatok egy másikra, vagy harmadikra. Elöbb-utóbb min­den fát megismerek. Tudom, hol, melyik kezemet kell ki­nyújtani, esetleg tüskét kapok és fel leszek szögezve egy fá­ra. Majd inkább lentről figye­lek, hogy hol a madár, és arra a fára mászok föl. Csak ha erősen rángatom súlyomnál fog­va a lombkoronát, akkor félre­érthető lesz. Szerintem minden madár fél egy kicsit. Nem sze­retném elriasztani. Mindegy, holnap elindulok. Néha félek egy kicsit én is. Megeshet, ha meglátom, én ijedek meg. Podmaniczky Szilárd A nagyteremben: IZobra. Színes, szinkronizált amerikai krimi. (Csak 16 éven felüliek­nek!) Előadás 6 órakor. Frances. Színes, szinkroni­zált angol film (Csak 16 éven felülieknek!) Előadás 8 óra­kor. A stúdióteremben: A meny­asszony gyönyörű volt. Színjs magyar—olasz film, fél 6-kor. A Cifrakert parkmoziban: Kobra, 21 órakor. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) My. J. Sporthírek Győzelem idegenben

Next

/
Oldalképek
Tartalom