Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-17 / 223. szám

4 1988. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT Réteges falak Napházak A népgazdaság energiafo­gyasztásának mintegy 30 szá­zalékát az épületek fűtésére fordítjuk. Ezért az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium megbízására több kuta­tóintézet és főiskola végez energiatakarékossági és épü­letszigetelési kutatásokat, s ezek között nagy teret szentel­nek a napenergia hasznosítá­sának. Ebben az egyik fontos ku­tatási irány az, hogy többlet- költség, vagyis drága berende­zések nélkül, csupán építészeti megoldásokkal fogják fel té­len a napenergia melegét. Ezért abba az irányba telepí­tik az épületet, amelyről té­len a legtöbb napfény éri, s ennek hatékony befogadására nagy ablakfelületeket alakíta­nak ki, továbbá többrétegű falat építenek, amely átveszi és jól tárolja a napsugárzás melegét. Ugyanakkor gondos­kodnak arról is, hogy az ab­lakok zsaluzatai és egyéb ár­nyékoló szerkezetek nyáron megvédjék az épületet a nem kívánatos forróságtól. A napházak létesítésekor a szoláris energiát befogadó építészeti megoldások hasznát lényegesen növelik a tetőn el­helyezett napkollektorok. Az e berendezések csőkígyójában keringő vizet melegíti fel a napsugárzás, s a mintaházak több mint kétéves tapasztala­tai szerint ily módon ki lehet elégíteni — éves viszonylat­ban — a lakóház használati melegvízigényének 70 százalé­kát Csak Tóalmáson zárták be Fagy ellen — feltöltés Három strandot üzemeltet a Pest Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat, azonban csak egyet zárt be szeptember ele­jén. Ennek az az oka, hogy a ráckevei létesítmény fedett medencével is rendelkezik, ez egész évben várja a fürdőz­ni, úszni, szaunázni vágyókat. Akárcsak a százhalombattai új strand, ahol ugyancsak el­készült a fedett medence. Bezárt viszont a kellemes környezetben található tóal- mási strandfürdő, amelyet a környéken élőkön kívül sok fővárosi is felkeresett nyáron. Nem csak a lubickolni vá­gyók között népszerű a strand, az ízületi bántalmakban szen­vedők közül is sokan keresnek itt enyhülést. A szeszélyesnek mondható májusban is több mint háromezren strandoltak Tóalmáson, júniusban már négyszer ennyien váltottak je­gyet, míg a kánikulai július­ban csaknem huszonnyolcezer fizető vendégük volt. Augusz­tusban pedig csak húszadika után mutatkozott némi érdek­lődéscsökkenés. A nagy népszerűség ellené­re is ráfizetéses a strand üze­meltetése. A négy hónapos nyitva tartás bevétele nem fedezi a kiadásokat. A sze­mélyzetnek csak egy része idénymunkás, hiszen az állag- megóvás télen is sok tenni­valót ad. Hamarosan ismét termálvízzel töltik fel a me­dencéket, ez a legbiztosabb módja ugyanis a fagykárok elkerülésének. Oktatási kísérlet Dunaharasztin Ember és környezet Dunaharasztin, a Batkay Er­vin Vízgazdálkodási Szakkö­zépiskolában megvalósult a terv, — ebben a tanévben el­sőként az országban —, meg­kezdték a környezetvédelmi szakemberek képzését. A spe­ciális osztályban idén húsz ta­nuló hagyományos tantervűket kiegészítve az ember és a kör­nyezete című tantárggyal is A Tárnokszer garanciái Üzlet a kis haszon elvén Még nyár volt és vakáció, amikor — bemutatandó az avatás előtt álló tárnoki isko­lát — bejártuk minden zegét- zugát az akkor már berende­zett, jól felszerelt épületnek. Rozsnyai Mihály tanácselnök a hátsó kijárat felé terelt. Ott egy jókora, vízben úszó be­tonelem és néhány főtartó je­lezte, hogy koránt sincs befe­jezve még a község új büsz­kesége. — Itt fognak tornázni a gyerekeink az előttünk álló tanévben — jelentette ki ha­tározottan a tanácselnök, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden büszkeség nél­kül. Nagy küzdelem folyt egy­általán az iskola befejezé­séért, s most még a követke­ző ötéves tervre elgondolt tornaterem is elkészülhet?! Tavasztól őszig elkészülhet egy tornacsarnok, mindössze 7,3 millióért — a forgalmi adó­val együtt! —, ez sem minden­napos. Akkor került szóba a kivitelező neve, a Tárnok­szeré, amely mindenkinél jó­val olcsóbban tette meg aján­latát a versenytárgyaláson. Ismeretlen név, rövid határ­idő garanciával és a vállalá­si összeg — mindez együtt ér­demes a figyelemre. Nem volt egyszerű utolérni az alig több mint egyéves céget, illetve annak vezetőjét, mert az ipari bázis Tárnokon van, az iroda meg Budafokon, a Vihar ut­cában. Szigetközi László, a kisszövetkezet elnöke az át­meneti állapotokra hivatko­zott. — Tárnokra költözünk, amint elkészül a végleges te­lephelyünk. Megkaptuk a te­rületet a tanácstól, a kialakí­tása már folyamatban van. Szóval a tornacsarnok érdek­li? Elkészülünk vele határ­időre. S nem csak a kötbér miatt... Nos, igen, szívügyünk is ez a létesítmény, hiszen magam is tárnoki lakos va­gyok ... Azonkívül nem en­gedhetjük meg magunknak a határidőcsúszást. A gyorsaság, a pontosság a mi garanciánk a további munkáinkhoz is. A cégjelzés szerint Szerelő- ipari és Szolgáltató Kisszövet­kezetnek nem kifejezett pro­filja az építés. Az élet diktál­ja — így fogalmazott az el­nök —, hogy az acélszerkeze­tek gyártása és technológiai szerelése mellett a vakolóka­nalat is felvegyék. A költségben nálunk a bér­hányad a nagyobb. Kis egy­ség lévén az improduktív lét­számunk kicsi, lehet tehát alacsonyabb költséggel dolgoz­ni, kisebb nyereséggel kalku­lálni. S minél rövidebb a ki­vitelezési idő, annál gyorsab­ban lehet forgatni a pénzt, mert a befolyt összeget újra be lehet fektetni. S az újra pénzt hoz, valamivel többet az előzőnél... Valahogy így szá­molunk. Ki gondolná, hogy az alig több mint egyéves kis egység mi mindent végzett már, pél­dául egy nagyobb, 22 millió forintot hozó vállalkozásuk is volt. Az első nagy munká­jukkal, a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat speciális fehérjetakarmányt előállító üzeme építésével, ahol az első kapavágás után öt hónappal már termelt is az üzem! Az idén a tétényi hizlalda rekonst­rukcióján dolgoztak, bűzlevá­lasztó berendezést építenek a húspépfeldolgozóhoz a napok­ban lejáró határidővel. Párhu­zamosan a tárnoki tornacsar­nok és a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat csepeli rak­tárcsarnoka légtechnikai és villanyszerelési munkálataival. Szerződésük van a Ferihegyi repülőtér tűzoltóbázisának tetőszigetelésére és kaptak még egyéb kisebb acélszer­kezeti megrendeléseket. Elsősorban vasasok, mint ez már kiderült. De építők is. Szolgáltatóként kereskednek, sportcikkekkel, játékokkal és olcsó kilós ruhával Tárnokon és Rákoskeresztúron, a lakó­telepen. E két bolt bevétele fedezi a napi készpénzkiadá­saikat. Komolyabb üzletnek látszik a gumiipari tevékeny­ségük, azzal együtt is, hogy inkább a kilátásai sokat ígé- rőek. Egy speciális mezőgaz­dasági gumiabroncs előállítá­sára szeretnének berendezked­ni, aminek nincs hazai gyár­tója, külföldről kell behozni, barabját 110 ezer devizafo­rintért. A kis szériaszám miatt nagyüzemnek nem kifi­zetődő ezekkel foglalkozni. A Tárnokszer viszont már bebi­zonyította néhány ilyen ab­roncs kifogástalan felújításá­val, hogy képes lenne a gyár­tására is. Persze ehhez a kis­szövetkezet pillanatnyi anyagi erejét meghaladó beruházásra is szükség lenne. De ez már egy másik történet, amelynek sikeres végéről szívesen be­számolnánk. Kádár Edit megismerkedik. Ennek kereté­ben, heti egy órában, mindazo­kat az ismereteket elsajátítják, amelyek a tervszerű és a szak­szerű környezetvédelmi tevé­kenységhez szükségesek. A Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztérium kezdeményezésére, ugyancsak Dunaharasztin, a Batkay Er­vin szakközépiskolában az Or­szágos Pedagógiai Intézettel karöltve, kísérletképpen meg­kezdik az ökológiai ismeretek oktatását is. A Dunaharasztin szerzett tapasztalatok felhasználásával kívánják a következő oktatá­si években a környezetvédel­mi szakmai ismeretek tanítá­sát az ország számos más is­kolájára is kiterjeszteni. K. Z. Folytatódik a lakásépítés Százhalombattán A kevesebből is jut mindenre A tanácsok az üj szabályo­zók bevezetésekor tudták: ke­vesebb pénz jut majd min­denre, nehezebb lesz a külön­böző fejlesztések fedezetét elő­teremteni. Készültek rá, a várt­nál is rosszabb pénzügyi helyzet mégis megdöbbentette a szakembereket. Sok telepü­lésen a tervezett új iskoláról, élelmiszerboltról kellett le­mondani, későbbre halasztani a bérlakások felépítését. Még a meglevő intézmények fenn­tartása. működtetése is gondot jelent. Egyedülálló A kilátástalannak tűnő helyzetben, azért mindig akad­nak települések, ahol — ha sok fejtöréssel is, de — sike­rül fenntartani a beruházások és működési kiadások helyes arányát. Ilyen szerencsésnek mondható város Százhalom­batta. Ennek illusztrálására csupán két szám: az egységes pénzalapból az esztendő első felében ötvenhat százalékot fordítottak az intézmények működtetésére, s negyvenné­gyet fejlesztésre. ■ Legnagyobb érdeklődés ter­mészetesen a lakásépítéseket kíséri. Az OTP Pest Megyei Igazgatóságának beruházásá­ban folytatódik az úgyneve­zett 230. jelű épület kivitele­zése és a tanács koordinálás­ban megkezdődött a déli la­kótelep záróprogramjának előkészítése. Jelenleg a kivi­teli terveken munkálkodnak a szakemberek. Ezzel a hetedik ötéves terv­re szóló többszintes lakás- építési tervet még az idén tel­jesítik Százhalombattán. Ha valaki egy kicsit is figyelem­mel kísérte az elmúlt évek eseményeit, tudja jól, ez óriási dolog. Nem csinálnak keve­sebbet, sőt, a tervekben ■ elő­irányzottat még időre fel is építik. Sajnos ez szinte egye­dülálló manapság az ország­ban. Majd mindenütt le kellett mondani a tanácsi értékesíté- sű lakások egy részérőL Az OTP-vel közösen évente hetven-nyolcvan lakás elosz­tása válik lehetővé, igaz en­nek egy része a rendkívüli la­kásmobilitásnak is köszönhe­tő. Így is évente tizennyolc­húszmillió forintot fordítanak erre a célra. A napokban tud­ták meg a százhalombattalak, hogy kik jutnak idén új ott­honhoz, hiszen a fejlesztési tervek következetes megvaló­sítása révén idén százhúsz család került a névjegyzékre, persze ezek egy része csere­konstrukciók segítségével. Előnyben részesítették a pe­dagógusokat, az egészségügyi dolgozókat, a fiatal műszaki ér­telmiséget és az ifjúsági taka­rékbetétek tulajdonosait. Ter­mészetesen csak az juthatott Battán lakáshoz, aki a város­ban él vagy dolgozik. Ám az igénylők száma esztendőről esztendőre újratermelődik, ezért a városi tanács a gaz­dálkodó szervezetekkel össz­hangban már megkezdte a déli lakótelep zárórészének tervezését. Így kétszáz újabb lakás megépítése kezdődik, s az elsőket már 1990-ben bir­tokba vehetik a százhalom- battaiak. Többletköltség A százhalombattai fejleszté­sek másik jelentős csoportját képezi a kulturális ágazat két nagy volumenű beruházása, a szakközépiskola technológiai szárnya és az általános iskola. Augusztus utolsó napjaiban megtörtént a szakközépiskola laborszámyának műszaki át­adása. Itt a gyakorlati kép­zést segítő forgácsolóműhely­ben és a két hegesztőműhely­ben sajátíthatják el a szak­mai ismereteket a diákok. Jól haladnak az építők az általá­nos iskola kivitelezésével is, hiszen elkészültek az alapok, s megkezdődött a falazás, az előre gyártott pillérek felállí­tása. Már most jelentkeznek az általános forgalmi adó miatt a nehézségek. Csak en­nél a két létesítménynél 32,6 millió forintnyi többletkölt­séggel kell számolni, így ezt a pénzt is ki kell gazdálkodni vad ahogyan. A rendelkezésre álló anya­gi erőforrások nagy részét te­hát a lakások és az oktatási intézmények viszik el. De ezekkel párhuzamosan kisebb- nagyobb beruházásokra és fejlesztésekre is sor kerül. Ezek ugyan kevésbé látványo­sak, mint az imént felsorolt tételek, de nélkülük számta­lan bosszúsága lenne a bat- taiaknak. Nyomáspróbák Ilyenek a különböző köz­művek. A szennyvíz- és csapa­dékvíz-csatorna kivitelezése nyolcvanhat százalékos ké­szültségi már a vízzárósági és nyomáspróbák is megtör­téntek. De jól haladnak a ki­vitelezők a gáz- és .ivóvíz- hálózat építésével is, s vár­hatóan ez év december 31-re elkészül a rendszer. Közben több helyen korszerűsítik az elektromos hálózatot, a köz­világítást, újra burkolják a megsérült útfelületeket. Ilyen mérvű fejlesztés Száz­halombattán sem könnyű. Ám a szakemberek vallják, hogy a gazdálkodási célkitűzések következetes végrehajtásával még a feszült pénzügyi hely­zetben sem kell lemondani a tervek megvalósításáról. Fiedler Anna Mária Kutyával és sörétes puskával Miért pont hozzám törnének be? Rendőrségi berkekben többféle történet él a betörök vandál rombolásától rettegő víkendház-tulajdonosról, aki a legegysze­rűbb, a legkönnyebben kinyitható zárat szerelteti ajtajára, s még cédulát is hagy az asztalon: kaja a hűtőben. Az aggodalom megalapozott. A télre magára hagyott hétvégi ház, az elnéptelenedett üdülőterület kedvelt vadászterületük a bűnözőknek. A betörők szokásairól, a megelőzés, a védekezés lehetséges módjairól a ráckevei és szentendrei körzet rendőr- kapitányaival beszélgettünk, hiszen mindkét területen meg­számlálhatatlanul sok nyaraló kínál könnyű prédát a foszto­gatóknak. Dr. Bíró László rendőr őr­nagy, a Ráckevei Városi Jogú Nagyközségi Rendőrkapitány­ság vezetője riasztó adatok felsorolásával kezdi a beszél­getést: tavaly az előző évihez képest kilencven százalékkal emelkedett az úgynevezett sze­mélyi tulajdon sérelmére el­követett betöréses lopások száma a körzetben. A tízezer lakosra jutó ilyen típusú bűn­ügyek statisztikájában a vá­rosok közül Szigetszentmiklós az első, a városi jogú nagy­községek sorában Ráckeve a második helyen áll. Szentendrén dr. Ullmann József rendőr alezredes, a városi kapitányság vezetője elmondta, hogy a körzetben idén már 165 hétvégi házba törtek be. A legtöbb eset Szentendrén (38) és Tahitót- faluban (30) történt. Ez a szám most, az őszi-téli idő­szakban várhatóan emelked­ni fog. Nem válogatósak Bár az a tapasztalat, hogy a nyaralófosztogatások egyre kevésbé korlátozódnak a holt idényre. A bűnözők egyre in­kább elszemtelenednek és föl­bátorodnak. Előfordul, hogy az­alatt rámolják ki a házat, míg a család a vízparton főzi a halászlét, alig néhány száz méterre a telektől. A zsák­mányt illetően sem különö­sebben válogatósak a mai be­törők. Mindent visznek, ami könnyen mozdítható és főleg gyorsan, szinte kockázat nél­kül értékesíthető. A nagymé­retű színes televíziókkal nem szívesen bajlódnak, de ómnál jobban kedvelik a rádiós mag­nókat, az ékszert — mert hi­hetetlen, de sokszor ilyet is találnak a nyaralóikban! —, a drága* horgászbotokat, az ér­tékesebb szerszámokat, moto­ros szivattyúkat. Az utóbbi időben feltűnően sok épülő házból lopnak építőanyagot és kisgépeket. Ügy tűnik, az „elegáns”, klasszikusan finom módsze­rekkel dolgozó betörők ideje lejárt. Manapság a legdur­vábban bezúzott ajtók, abla­kok jelzik a fosztogatók nyo­mát. Sokszor nagyobb kárt okoznak a rongálással, mint magával a lopással. — A betörések szórnának emelkedése minden bizonnyal összefügg a gazdasági helyzet­tel — mondja dr. Biró László. — A vállalatok manapság job­ban megnézik, kiket vesznek föl. A büntetett előélet, a sű­rűn teleírt munkakönyv bi­zony rossz ajánlólevél. A mi körzetünkben különösen sok volt bűnöző él, hiszen a Cse­pel Autógyár hosszú ideje foglalkoztat börtönből szaba­dultakat. Persze nem minde­gyikük lesz visszaeső, de saj­nos sok rá az esély. Nehéz felderíteni Mindkét beszélgetőpartne­rem véleménye megegyezik: a vikendházbetörések felderí­tése rendkívül nehéz. Előfor­dul, hogy csak hónapok múl­va fedezi föl a tulajdonos, hogy nyaralójában hívatlan látogatók jártak. A bűnözők egyre inkább az értékes, de viszonylag nehezen azonosít­ható tárgyakat keresik. Ese­tenként maguk a kárvallot­tak sem segítik teljes odaadás­sal a nyomozást. A nagyobb biztosítási összeg reményében nem feltétlenül érdekük, hogy kiderüljön, mit is vittek el valójában a nyaralóból. A rács nem akadály A legjobb védekezés ter­mészetesen a megelőzés len­ne, de erre senki nem tud biztos módszert ajánlani. A legjobb zár, lakat — különö­sen a ma kaphatók —, a leg­erősebb rács sem jelent igazán akadályt a betörőnek. Az sem várható el, hogy a nyári sze­zon végén a tulajdonosok min­dent elszállítsanak a hétvégi házból: Viszont pénzt, ék­szert felelőtlenség kint hagy­ni. Az egyre erősödő állampol­gári öntudat és adófizetői szemlélet sokakkal azt mon­datja: a rendőrség dolga megvédeni a közrendet, köz- biztonságot. De hát mégsem várható el, hogy minden hét­végiház előtt rendőr posztol- jon. Dr. XJllmann József szerint az egyetlen járható út a te­lepőri szolgálat felállítása. — Mi már hosszú évekkel ezelőtt megkíséreltünk ilyet szervezni, közösen a tanács­csal. Szentendre egyik üdülő­körzetében fordultunk a tu­lajdonosokhoz, hogy évi 150 forintot áldozzanak erre a célra. Merev elutasításba üt­köztünk. Pedig ezek a telep­őrök mezőőri státusban len­nének, kutyával, sörétes fegy­verrel járnák az üdülőtelepe­ket. Egy ilyen szolgálatnak feltétlenül lenne visszatartó ereje. A Szentendrei-szigeten például két mezőőr ilyen te­A klasszikusan finom módsze­rek ideje lejárt lepőri feladatot is ellát, aminek eredménye a statisztikában is meglátszik: Szigetmonostor­ban mindössze öt, Pócsmegye- ren három víkendházba törtek be az idén. Az eddigi kudar­cok ellenére sem tettünk le véglegesen a telepőri szolgá­latok megszervezéséről, ismét megpróbáljuk meggyőzni az üdülőtulajdonosokat, hogy ez elsősorban az ő érdekük. Kinek az érdeke? Érdeke lehetne még a biz­tosítónak is, hiszen ezzel csökkenhetne a kifizetett kár­térítések összege, de eddig tel­jesen érthetetlen módon ők is elzárkóztak attól, hogy áldoz­zanak ilyen célra. Talán a biztosítási szakmában lassan- lassan kialakuló konkurencia- harc elvezet majd oda, hogy változzon ez a szemlélet. Addig a nyaralótulajdono­sok nem tehetnek mást, mint hogy továbbra is bizakodnak: miért pont hozzám törnének be? M. Nagy Péter t

Next

/
Oldalképek
Tartalom