Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-16 / 222. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA ÄZJßZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEITUNICS LIWI XXXII. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM Ara. 1,80 forint 1988. SZEPTEMBER 16., PÉNTEK Ä lást foglalunk Reformpárti esték A Reformpárti esték rendezvénysorozatának keretében Állást foglalunk címmel foglalkoztatás-politikai ankétot tartottak csütörtökön délután a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Elsőként Pénzes János, a Fővárosi Tanács elnök- helyettese tájékoztatta a fiatalokat Budapest foglalkoztatási helyzetéről. Elmondta, hogy míg néhány évvel ezelőtt 25— 30 ezer munkahely várt betöltésre a fővárosban, addig az idén már csak mintegy 10—12 ezer új dolgozót várnak a vállalatok. Az idén is ugyanannyi munkakört ajánlottak fel a vállalatok és a szövetkezetek a frissen végzett fiataloknak, mint tavaly, elhelyezkedési lehetőségeik mégis rosszabbak az egy évvel korábbinál. Szólt arról is, hogy az oktatást, a szakképzést jobhan összhangba kell hozni a munkáltatók igényeivel. Gázban a huílámzárak Nem élnek vissza helyzetükkel Ocskay László büszkén, majdhogynem tulajdonosi mozdulattal mutatja be a Dunakanyar Vegyesipari és Szolgáltató Kisszövetkezét sződligeti elektromos részlegét. Az üzemet tizennégy éve adták át, s ma kilencven, jórészt helyi lakosnak ad munkát. Itt készülnek 1974 óta azok a vivőfrekvenciás csatoló elemek is, amelyeket a köznyelv hullámzár néven ismer. — Alaptevékenység a miénk — mondja Ocskay László műszaki vezető. A kisszövetkezet évi árbevételi terve 120 millió forint, ebből az elektromos részleg 70 milliós értéket termel. Ez az alapja stabil gazdálkodásunknak, s annak, hogy évek óta folyamatosan emelhetjük szolgáltatásaink minőségét. Nemcsak hullámzárat, hanem transzformátorokat. s egyedi, erősáramú berendezéseket is készítünk. Kétségtelen azonban, hogy a piacra a hullámzárak gyártásával törtünk be. A modern ipari társadalom ■ ■ Cíiáílcságöt a pártszervezetekben i Pál Ráckevén Iványi Tegnap Ráckevére látogatott Iványi Pál, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Fővárosi Tanács elnöke. Krasznai Lajosnak, az MSZMP KB tagjának, a Pest megyei pártbizottság első titkárának kíséretében részt vett és felszólalt a nagyközségi pirfalajpszerve- zet taggyűlésén. A véndégeket Kovács Zsig- mond alapszervezeti titkár köszöntötte. A hatvannyolc tagú alapszervezet taggyűlésén a vitában tizenhármán szólaltak fel és tettek fel kérdéseket a Politikai Bizottság tagjának. Iványi Pál a kérdésekre adott válaszában kiemelte: a pártmunkában a továbbiakban önálló gondolkodásra és cselekvésre van szükség, hogy a pártértekezleten elhatározott legfontosabb feladatokat megvalósíthassák. Ehhez azonban az is szükséges, hogy mindenütt pontosan érzékeljék a legfontosabb helyi tennivalókat. A Politikai Bizottság tag- ju utalt a Reformpárti esték politikai rendezvénysorozat tapasztalataira és külön hangsúllyal szólt az ifjúságot foglalkoztató legfontosabb kérdésekről. A taggyűlésen szóba került jónéhány olyan fontos politikai kérdés, amely a pártbizottságot foglalkoztatja. Ivá- nyi Pál kifejezte azt a véleményét, hogy a párttagsággal történő személyes találkozások, viták, hasznos tapasztalatokkal segítik a párt vezető szerveinek munkáját. A taggyűlés után Iványi Pál eszmecserét folytatott a városi jogú nagyközségi pártbizottság vezetőivel. Kombinált hűtőgép BNV-iíjdcrcság Üj termékeik egész sorával jelenik meg az őszi BNV-n a Jászberényi Hűtőgépgyár. Bemutatják a gyár eddigi legnagyobb méretű új, kompresszoros háztartási hűtő-fagyasztó kombinációs készüléket. A háromszáz liter űrtartalmú szekrény felső hűtőtere 185, alsó fagyasztótere pedig 115 literes. Négylábú professzorok legfontosabb energiafajtája a villamos energia, s ennek elosztása, eljuttatása a fogyasztókhoz gyakorlatilag elképzelhetetlen megbízható, korszerű és önálló hírközlő hálózat nélkül. Az ilyen távközlési összeköttetéseket a nagyfeszültségű távvezetékek országos felhasználásával lehet elérni, vivőfrekvenciás összeköttetések létrehozásával. Ezeket a berendezéseket gyártják Szödlige- ten. Egy 1974-ben megvásárolt licence alapján kezdték el a hullámzárak, a csatolókondenzátorok és a kisegítő berendezések készítését. Eladdig a Magyar Villamos Művek Tröszt, mint felhasználó külföldről, Így például az angol BBC és a Haefely svájci cégektől vásárolta meg a berendezéseket. A távvezetékre szerelhető hullámzárakat a 20 és 420 kilovoltos tartományban készítik Sződligeten. A 420 kilovoltos vezetékhez illeszthető berendezés 2,5 méter magas, az átmérője 1,5 méter, a súlya pedig 650 kilogramm. Évente mintegy 40-50 hullámzárat gyártanak le, az áruk 80—300 ezer forint. A berendezéseknek szigorú hazai és nemzetközi szabványoknak kell megfelelniük. — Szövetkezetünk a Magyar Villamos Művek Tröszt OV- TÁSZ laboratóriumával közös fejlesztési munkába fogott, ezzel is biztosítva a rendszer mindenkori versenyképességét — mondotta Ocskay László. — Nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon a villamosenergia-ipar önállóan oldja meg saját hírközlését. Termékeink iránt már Csehszlovákiából és az NDK-ból is érdeklődtek, sőt, két berendezésünk Irakba is eljutott. A CvommreiBe '„Légüres térben mozogtunk. m* * M u Példának okáért, nem tudCSll/tS££XGr alatt tűk és senkitől nem kaptunk segítséget ahhoz, hogyan kell könyvelnünk. Önhatalmúlag döntöttünk, hogy úgy, ahogyan egy művelődési ház teszi. Utána pedig abba buktunk bele, hogy a tagdíjakból nem tudtunk megélni. Akkor feloszlottunk ... (3. OLDAL) Város énül „Szomszédom szinte mindenkit, ki _ g környezetében él, azzal üldöz: az asztalon ugyan adja már neki oda a kevésbé megrongált, üres gyufásdobozokat. Kis- és nagyméretűekért nyújtja a markát. Minek? Csak úgy hobbiból, mondogatja. Belestem műhelyébe, azaz íróasztalára. Egy falapon ragasztásos technikával készül már az unokának a karácsonyi ajándék.”. (6- OLDAL) Két vagy „Ügy tűnik, a környezetvédők vég- , umL képp halálra ítélték a kétütemű négy ütem autómotorokat. Amire sokan már évek óta várnak, most bekövetkezik: eltűnnek a kétütemű gépkocsik utolsó mohikánjai, a Wartburgok és a Trabantok. No, az utakról egyelőre még nem, a hazai gépkocsik élettartamát ismerve, legalább még egy évtizedig eregetik sűrű és büdös füstjüket.” (6. OLDAL) Él-hal „Az olimpiára úgy gondoM , m ' ' m lók most is, mint egészen a tavolugrasert kiskoromban. Erre készülök már 8 éve, hisz ezért kezdtem el atlétizálni, hogy olimpiai bajnok lehessek. Számunkra ez a legnagyobb verseny, és egész életünkben arra készülünk, hogy részt vehessünk rajta.”. (7. ÓLDAL) A VMDK 1609/250 típusú hullámzárat szerelik a sződligeti üzemben. Kovács Mihály és Hadnagy István szállításra készítik elő a berendezést (Gottlieb Géza felvétele) hullámzár beruházásigényes termák. Ahhoz, hogy versenyben maradjunk, nyitnunk kell a külföld felé is. Ügymond, monopol helyzetben vagyunk, hiszen rajtunk kívül az országban senki sem gyártja ezeket a berendezéseket. Ezért ebben az évben új szabadalmat vásároltunk, ennek felhasználásával SF—6-os szigetelt gázban tudják elhelyezni a hullámzárakat. Zárt térben, füg- gesztés nélkül működnek így a berendezések, főként olyan helyeken használhatják fel, ahol nincs megfelelő szabad terület, így például városokban, települések fölött. Ez a termék ugyan költségesebb, mint az eddig gyártott berendezés, de mindenképpen fejlettebb, korszerűbb, tehát a jövőt jelenti. Az útépítők is segítettek Vastag por ült a szemeken Az őszi betakarítási munkáknak nem kedveznek a csapadékos napok. Különösen, ha az égi áldásnak a szója vagy éppenséggel a napraforgó a kárvallottja. Szigetszentmiklóson, a Szi- getfó Termelőszövetkezetben a 269 hektáros napraforgótábla aratását késlelteti az esetenkénti kiadós eső. A megyének olyan területén, amely már évek óta az aszály sújtotta vidékek sorát szaporítja, a mezőgazdászok most talán a szokásosnál is többet bosszankodnak. Husovszky Péter, a téesz növénytermesztési főágazatának vezetője elmondta, hogy nemrég fejezték be a napraforgótábla előkészítését vágásra. A kombájnok kénytelenek pihenőhelyükön maradni. Hektáronként 2.3 tonnás terméshozamot várnak, s ez jó eredménynek számít az aszályos hónapok után. Nyár közepén különösen aggódtak, hiszen az MO-ás útszakasz építésekor a napraforgótányérokra vastag por ülepedett. s az visszavetette a szemek fejlődését, öntözéssel igyekeztek akkor eltávolítani a kellemetlen porréteget, s ebből a munkából maguk az út építői is kivették részüket. A 30 hektáros szójatáblával lényegesen több gondja van a szövetkezetnek. Még a nyár elején egy kiadós eső törte meg a pillangós növénybe vetett reményeket. Ezek után érthetően nem lehet csodálkozni azon, hogy a vetésterületnek alig a feléről várható termés. Husovszky Péter a szövetkezet nehézségei, a természeti csapások ellenére is eredményesnek ítéli meg a növény- termesztésben elért eredményeket. Különösen sikeresnek minősítette a 200 hektáron termesztett olajlent. A 350 tonnás termés mindennél beszédesebb. Javában folyik a talajelő- készítés az őszi vetésekhez. A műtrágya szórásával rövidesen végeznek. Két héten belül kívánnak hozzáfogni a 600 hektárnyi búza, a 222 hektár árpa és a 25 hektáros rozsterület vetéséhez. A vetésforgóban szereplő napraforgótól függ, hogy mikor kerülhet földbe a búza. Ugyanis a napraforgótábla helyére vetik a búza jelentékeny részét. A főágazatvezetű szerint, ha tartósan száraz napok lesznek. hozzálátnak a szója betakarításához. A tervezett munkákkal szeretnének időben végezni. A Belügyminisztérium dunakeszi kutyavezető-képző iskolája ezekben a napokban ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját. Ebből az alkalomból több versenyt is rendeztek az iskolában. (Képriportunk a 3. oldalon.) Felvételünkön a magyar csapat egyik versenyzője, Nagy László zászlós és hűséges négylábú társa. AZ A KÉT SZÉK K 1 észítenek a megyében olyan bútorokat, amelyeket szívesen eladnak a kereskedők a legigényesebbnek tartott amerikai piacon is, s olyat szintén, amelyet — jobb híján —' dühöngve visz haza a magyar vásárló. Dühöngve, mert nyikorogva mozognak a pontatlanul illesztett alkatrészek, mert őszi levelekként hullanak le a vasalások, s az sem kivételes eset, amikor a durva el- dolgozás következtében a kedves vevő szálkákat kap kéretlen ajándékként a tenyerébe bútormozgatás közben. Amikor tehát bútor- gyártásról és -forgalmazásról szólunk, valójában erőteljesen különböző területeket teszünk egy kalap »alá. S ez a képletes kalap nemcsak a vevő számára veszedelmes a különbségek elrejtésével, hanem a gyártók, a forgalmazók szemszögéből nézve is. Ilyen helyzetben ugyanis nehezen tudják lemérni, ténylegesen mit ér az, amit teljesítenek. S ha kétséges a mérce, akkor a kimutatott eredmény sem lehet megbízható. Sikeres akciókat folytat a nagy bútorkereskedelmi vállalat a megye művelődési házaival; vásárlással egybekötött kiállításokat rendeznek. Néhány, kivételnek számító településtől eltekintve ugyanis nincsen a megyében megfelelő üzlete, áruháza a bútorkereskedelemnek. Nagy raktárak, tágas bemutatóterek hellénének ennek az árunak a kínálásához, s mert nincsenek, a gondot enyhítendő fogtak össze az érintettek. Az akcióval mindenki jól jár, bevétel a művelődési háznak a bérleti díj, lehetőség a lakosságnak a helyben vásárlásra, s a kereskedelmi cégnek pedig reklám is, forgalomemelkedés is. Mindezt persze nem azonosíthatjuk a megnyugtató helyzettel., A megyében ugyan most már évi 600 miliő forint körül alakul a bútor- forgalom, ez azonban az országos eladásoknak csupán a. három, három és fél százaléka. Aminek irreálisan csekély mértékét akkor foghatjuk fel, ha tudjuk, a megyében él az ország né- peségének a 9,3 százaléka, s a kiskereskedelmi forgalomnak a 6,8 százaléka jut a megyére. Ezek az arányok érzékeltetik, hogy egy korábbi, hibás, részünkről már kezdettől fogva támadott kereskedelempolitika következtében a megyében élők tetemes része kényszerül rá a fővárosban, valamint a Szolnokon. Kecskeméten stb. történő vásárlásra. Ami Igaz mind a napi cikkek, mind az olyan áruk esetében, amilyen a bútor. Azt viszont aligha kell bizonygatni: az ilyen módon megvásárolt termékeknek a tényleges ára valójában nem annyi, amennyit az üzletben kifizetett a vevő. Több annál. Akár maga viszi, akár szállíttatja ugyanis az árut, mindenképpen költsége van, s ezt a saját zsebe bánja. Tetézi azután a vevő gondját, ha bármi baj van — maradjunk ennél az árunál — a termékkel, azaz a bútorral. Tagadhatatlan, sok a baj. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetben az év első felében a bútorgyártók a tavalyinál kevesebb új cikket — negyvenhetet — mutattak be, azaz a választék kívánatos bővülése helyett az tovább szűkül. S ami igazán meghökkentő, a bemutatott mintáknak csupán az egyharmada bizonyult minden tekintetben kifogástalannak! Akkor alakul ki ilyen arány, amikor a termelők tudják, a mintát minősítésre készítik ...! Nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy ennek tudatában megítéljük azt, ami a tömeg- gyártáskor történik ... Laikus véleményünknél persze van nyomosabb is. Az említett intézeté. Ahol a szakemberek azt mondják, hosszú évek óta azonosak a minőséget illető kifogások gyökerei. Ilyen például a már eleve nem megfelelő gyártástechnológia, a technológiai fegyelem sorozatos megsértése, a pontatlan illesztések, a külső és a belső felületek elnagyolt eldolgozása ... azaz ugyanaz a típusú két szék szinte soha nem lehet ugyanolyan. S mert különböznek — holott olyan egyformáknak kellene lenniük, mint két tojásnak —, a két szék egyszeriben jelképpé tehető. Az a két szék lesz belőle, ami között a földre ülhet az ember. A furcsa csak az a dologban, hogy ez a két szék között a pad alá eső mindenkor a vevő. eírtuk a lényeget az előbbiekkel. Azt, hogy a gyártók elkényelmesedésének, a fejlesztés elmaradottságának, a kínálat szegényességének, a minőség alacsony színvonalának az árát — és nem kevésbé a forgalmazás gyengeségeit — a vevő fizeti meg, amikor leszurkolja a már-már elképesztő összeget egy ülőgarnitúráért, szekrénysorért, színes bútorért. Ennek az árucikknek a forgalma egy évtized adatt megkétszereződött, ha folyó áron, forintban számolunk. Csak hát meg kellene tanulnunk másként is számolni, hiszen tény, most már a két szék között a földön csücsülünk ... Mészáros Ottó L
