Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-15 / 221. szám

■ Abonyi krónikái A fiatalok sem jelentkeznek Elvesznek a védőnők Az Abonyi Tanács Végrehaj­tó Bizottságának egyik nem­régen megtartott ülésére ké­szült előterjesztésben szerepel, hogy a hat védőnői státus hosszabb ideje nincs betöltve. Pillanatnyilag két kinevezett, egy szerződéses és egy kiren­delt védőnő látja el a felada­tokat. A hosszabb ideje tartó kedvezőtlen helyzet okairól dr. Debreczeni László ügyve­zető főorvost kérdeztük. Helyettesek — Ha a törzslétszámba tar­tozókat nézzük, mindössze két védőnő van a községben: ketten gyermekgondozási sza­badságon vannak, egy veszé­lyeztetett terhes, a negyediket idő előtt leszázalékolták, csak napi négy órát dolgozhat, ö az oktatási intézmények: is­kolák, óvodák, bölcsődék vé­dőnője. Manapság nagyon ne­héz időleges munkakörök be­töltésére vállalkozót találni. Rontja a munkakör megítélé­sét, hogy gyakori az egymás helyettesítése, a hat körzet­ben hat hónap a kiadandó szabadságnap, rendszeresek a különféle továbbképzések, s egyéb feladatok, ráadásul az abonyi védőnőknek vidéken is gyakran helyt kell állni. Ez utóbbitól még akkor sem te­kintenek el, amikor a hat dol­gozóból csak négy van. — A fiatal, végzős növedé- kek közül nincs jelentkező? Követelmények — Nem sok képzett védő­nőről tudunk. Elvesznek, a jobbakat pedig elszipkázzák. Néhány évvel ezelőtt az itte­niek közül ketten átmentek a helyi nevelőotthonba. Nekik volt igazuk, ott ezer forinttal magasabb fizetést kaptak. Mint általában az egészség- ügyieket, a védőnőket is rosz- szul fizetik meg, ezzel szem­ben a követelmények nagyok. Valamikor ehhez a munka­körhöz nem kívánták meg a középfokú érettségit, most igen, plusz a 3 éves főiskolát is el kell végezni. Micsoda paradox helyzet; ha még két esztendeig tanul a fiatal, fog­orvos lehet. Romlotttak a munkakörülmények is. ( — Tudomásom szerint a ta­nács hosszabb ideje szeretné, ha a harmadik gyermekorvosi körzet mielőbb gazdára talál­na. Mi lehet og oka, hogy ker­tes lakás felkínálása mellett sincs jelentkező? — Évekkel ezelőtt világgá kürtölték az úgynevezett gyer­mekgyógyászati programot, de erre szakemberekkel sehol sem készültek fel. Lassan har­madik esztendeje hirdetjük a közlönyben az állást, de nincs eredmény. A fiatal orvosok elsősorban városban, sőt a fővárosban akarnak elhelyez­kedni és nem Abonyban. Az említett közlönyben körzet- központok, megyeszékhelyek újra meg újra 1—2 gyermek- gyógyászi munkakört kínál­nak. Körülmények — Fölmerülhet, hogy indo­kolt-e a községben a harma­dik körzet. A jelenlegi két gyermekorvos még sosem pa­naszkodott, hogy nagy teher nehezedne rájuk. Akkor lett ez elrontva, amikor az öt or­vosi körzetből hatot szervez­tünk. Ha annak idején engem meghallgatnak, mindenképpen elleneztem volna. Az országo­san alkalmazott normát alapul véve az öt körzet elég, és ar­ra kellene rászervezni a gyer­mekkörzetet. Abból az alap­elvből kiindulva azonban, hogy két általános orvosi kör­zetre jusson egy gyermekor­vos, indokolt a harmadik. Bár a születések aránya ennek ellentmond. Míg évekkel ez­előtt 280—300 terhes kisma­mát tartottunk nyilván, az utóbbi két évben csak 140— 150-et, csaknem 50 százalékos a csökkenés. Hogy mi lehet az ok? Szerintem az anyagi körülmények romlását lehet meghatározónak tekinteni. Gy. F. Akkor már nem bírt magával... Postás a bíróság előtt A községi postás, mintha a számok babonás bűvöletében élt volna. Tizenhárom évvel ezelőtt nősült. A házasságból három gyermek született, köz­tük a kislány tizenharmadi­kán, három évvel a szülők egybekelése után. Három nap­pal a kislány tizedik születés­napja után a feleség följelen­tette a férjét, mert az össze­tévesztette a hitvesi ágyat, s ővele a közös gyermeküket a „szerelemben”. De kezdjük az elején. Már amennyiben meg lehet hatá­rozni, hogy mikortól vált visz- szafordíthatatlanná az esemé­nyek láncolata. A férj munka­helyi sikertelenségei, epilep­sziás betegsége, az asszony szexuális elhidegülése együtte­sen vezetett a végkifejlethez. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy a férj kézbesítő volt, s az övékénél jobban élő csalá­dok harmonikus, irigylésre méltó hétköznapjaiba pillan­tott be. E szakma sajátossága, hogy a postás kézbesítő na­gyon sok emberrel kerül kap­csolatba, a kísértés is gyötör­te, hogy széles ismeretségi kö­réből valakivel, házasságon kí­vüli nemi kapcsolatot létesít­sen. De erősen gátlásos lévén félt a betegségektől, és a maga módján mégis kötődött család­jához, feleségéhez. így a kí­KÖSZÖNETNYILVANlTÁS. Kö­szönetét mondunk mindazoknak, akik drága halottunk ECSED1 IMRE temetésén megjelentek, bá­natunkban részvétükkel osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek vagy táviratban részvétüket fe­jezték ki. A GYÁSZOLÓ CSALÄD. köszönetnyilvánítás. Há­lás szívvel mondok köszönetét mindazoknak, akik férjem DR. KÖRÖSI GYULA temetésén részt vettek. Sírjára virágot, koszorút helyeztek vagy táviratban részvé­tüket fejezték ki. FELESÉGE ÉS CSALADJA. ISSN 0133—260» (Ceglédi Hírlap) vülálló számára nem is meg­lepő, hogy a legkézenfekvőbb megoldást választotta szexuá­lis vágyai kielégítésére. Azon a márciusi napon a délutáni órákban érkezett ha­za a munkából. Mint mindig, ezúttal is összevesztek, ő és az asszonya. A durva marako­dás, mint mindig, felfokozta nemi vágyát is. Dúlva-fúlva otthagyta feleségét. A szobá­ban ott találta a tízéves kis­lányukat. Akkor már nem bírt magával, egyszerűen fölfektet­te a kanapéra a kislányt, s le­vetkőztette. .. A feleség azonban utánuk ment. Nyikorogva nyílt a ve­randa ajtaja. Amikor az asz- szony betoppant, a szituáció egyértelmű volt. S eleinte egy­szerűnek tűnt a bizonyítás is. Az apa elismerte tettét az első rendőrségi kihallgatáson. De később azt állította, a rendőrök sugalmazták neki, hogy mit mondjon. Csakhogy a kihallgatáson jelen levő ügyész ezt a törvénysértést, ha az igaz lett volna, eleve meg­akadályozza. A Ceglédi Városi Ügyészség két rendbeli, neve­lése alatt álló személy sérel­mére folytatólagosan elköve­tett erőszakos közösülés bűn­tettével vádolta a postást. A tárgyalás során azonban csak egy rendbeli esetet sikerült bizonyítani. Egyébként az or­vosszakértői vélemény szerint a vádlott a tett elkövetésekor beszámítható állapotban volt, vagyis tisztában lehetett a bűncselekmény súlyosságával. Az összes körülmény mérle­gelése, illetve a bűntény bizo­nyítása után a Ceglédi Városi Bíróság a szeptember 2-i tár­gyaláson a vádlottat ötévi, börtönben letöltendő szabad­ságvesztésre ítélte főbünteté­sül, s mellékbüntetésként hat évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Aszódi László Antal A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Tcrteli változások Az anyagbeszerző jő bőrben van y Hosszú esztendőkön át vitathatatlan eredményesség- % gél elnökösködött a törteit Dózsa Tsz-ben, aztán az % augusztus 18-ára összehívott küldöttgyűlésen bejeien- $ tette lemondását. Elhatározása nem minden előzmény $ nélkül való. Mint a gyűlés népének elmondta, eredeti % tervei szerint a jövő év végéig megtartotta volna po- í zícióját, de a körülötte kialakult helyzetből arra kö- £ vetkeztetett, hogy már nem bírja a tagság egy részé- £ nek bizalmát. Nyílj ki, sóvirág! Értelmező kéziszótár: Konyhasó: Valaminek íze­sítője. Mert ugyebár van, aki sósán szereti. Vegyünk tehát egy kilót belőle, he­lyezzük magunk elé, és próbálkozzunk... Ha elő­ször nem fog menni, ne­hogy feladjuk. Mert itt mé­retik ám le csak igazán, hogy mit bír az ember, ké­pes-e a kőhegyet porrá zúz­ni, avagy az tör minket de­rékba. Nos, kezdjük késsel. Ha ily módon mindnek kicsor­bult már az éle, folytas­suk nyújtófával. Rögvest megoldódik a gyújtósaprítás dilemmája, remek faforgá­csot nyerhetünk egy kései, de azért még kivitelezhető, idillikus szalonnasütéshez. Aztán jöhet a sódobálás művészete. Lehetőleg a fal­hoz — így könnyen meg­spórolhatjuk az őszi festés csiszolási költségeit — vagy a padlóhoz, esetleg a pla­fonhoz, kinek hol a szom­szédja. (Legalább törleszt- hetünk egy keveset az örö­kös só(der), akarom mon­dani sózás zajáttörései miatt. Ha le s fel történik ez a művelet, az a legprak­tikusabb. Számításba vehetjük még a vésőt, a kalapácsot, sőt a baltát is. De azért ne dermedjünk sóbálvánnyá, ha ezen jól bevált ősi esz­közök csődöt mondanak, s vasrészük elválik majd a fától, vagy netalán ujjunk a tenyértől... Ne adjuk fel, kérjünk a szomszédból ké­zi- vagy ütvefúrót, de vi­gyázzunk, nehogy szétesse­nek körülöttünk nagy igye­kezetünkben a panellapok. Ha így sem menne, nyis­sunk vegykonyhát, párol­junk sót mi magunk, s köz­ben, ha cseppkövek módjá­ra lerakodnának kreden- cünkre a szemcsés alakza­tok és belesajdulna a fe­jünk, hát szagolgassuk a kiszáradt tóíenékeken káp- rázó lilásvörös sóvirágot. Ez lesz aztán az érzékek tobzódása, az élet sója! Azért csínján a gyönyörök­kel, nehogy úgy járjunk, mint a mesebeli királylány, aki apja iránti szeretetét a sóhoz hasonlította, mert könnyen megkaphatjuk mi is, mit ő, hogy „takarodj el a házamtól a sóddal együtt!” Egyszerűbb — a mesénél maradva —, ha a furfangos legény módjára túrót ve­szünk a kezünkbe kő(só) helyett, és abból facsarunk „valaminek ízesítésére” nedveket. Vagy követjük János vitéz óriáskirályának mo­nológját is betoppanó ven­dégeink felé. „Ha már itt vagy, jöszte és ebédelj ve­lünk, / Ha nem nyelsz kő­sziklát, mi majd téged nye­lünk, / Fogadd el, külön­ben száraz ebédünket / íz- zé-porrá morzsolt tested­del sózzuk meg.” Z. Z. Autósmozi Szeptember 15-től 18-ig es­te 8 órakor az autós kertmo­ziban, a Vasutas-sporttelepen: Metró, színes, francia kaland­film. A vizsgálódó népi ellenőrök papírra vetették egyebek kö­zött azt is, hogy a tsz-elnök szóbeli megrendelése nyomán a szövetkezet építőbrigádja helyreállítási munkákat vég­zett (még 1985-ben) Juhász Ferencné monori lakásán, ahová a tsz személygépkocsi­ján fuvarozták a munkásokat. Ezt a ténykedést igen nehéz lett volna bármiképpen is el­lenőrizni, hiszen szerződés, költségvetés és kalkuláció nem készült, az építési naplóba nem jegyeztek be semmit, a helyszínen nem vezették a jelenléti ívet. A segédmunká­sok bére nincs külön elszá­molva, dologidejük úgy szere­pel, mintha azt a szervezet sze­rinti helyükön töltötték volna, a bérüket is ott könyvelték el. Számlák A népi ellenőrök számítá­saiból az derül ki, hogy a Dó­zsa Tsz Juhászné monori há­zának helyrepofozásához nagyjából 207 ezer forint érté­kű szolgáltatással (az anyag, a szállítás költsége és a mun­kabér együtt) járult hozzá, ám számlát mindössze 74 318 fo­rintról küldött. Szintén az ira­tok tüntetik föl azt a nem mellékes tényt, hogy Juhász Ferencné Fazekas Sándor tsz- elnök leánya. Még pontosabb hírt ad a honi népgazdaság betegségei­ről a másik föltárt eset, ami azzal kezdődik, hogy a törteli termelőszövetkezet Í985 máju­sában szerződést köt Göttlin- ger Ottóné pécsi lakossal. Az asszony a papírforma szerint betanított munkás a kesztyű­üzemben havi 4500 forintért. Azonban a munkaköre sokkal inkább hasonlatos egy anyag- beszerzőéhez: a Dózsa Tsz rajta keresztül rendeli meg a kellő mennyiségű alapanyagot a Pécsi Bőrgyártól. A két cég, az alföldi meg a dunántúli természetesen 1985 előtt is kapcsolatban állt egymással, mi több, a kontaktust szerző­dés rögzítette. Ám a papír nyomban megszűnt az új anyagbeszerző felbukkanása­kor; sebaj, mert a szállítmá­nyok igen pontosan érkeztek. A • jelenléti ívre rótt számok azt a benyomást keltik, hogy Göttlingerné naponta reggel 7-től 16 óráig keményen dol­gozik a törteli kesztyűüzem­ben. A Baranya Megyei NEB bekapcsolódva a tájékozódás láncolatába, meghallgatta a Pécsi Bőrgyár teljes portási­motozói állományát. A stáb három tagja kijelentette, hogy havonta 1-2 alkalommal lát­ta Göttlingernét a gyárba be­menni, öten viszont egyálta­lán nem látták. A portán lé­vő nyilvántartásban az anyag- beszerző neve pusztán egyszer szerepel, az is 1988. május 23-án. alighanem már a vizs­gálat hatásaként. Ambrus Zol­tánná, a gyár kereskedelmi előadója azt a fölvilágosítást adta, hogy munkatársi kap­csolatban van Göttlingernével, az üzleti ügyeket általában telefonon beszélték meg. Szállítmányck Iratok és egyéb bizonyíté­kok hiányában nem lehetett, megnyugtató módon föltérké­pezni azt, hogy Göttlingerné mennyi munkát végzett Pé­csett a törteli tsz érdekében. De a mindig idejében érkező szállítmányokat előkészítő ügyintézésben indokolt volt valakinek tevékenyen közre­működnie. Göttlingerné úgy nyilatkozott, hogy az üzletkö­téseivel összefüggő iratait nem őrizte meg már a kezdettől fogva, mert ezeknek nem tu­lajdonított fontosságot. A Pécsi Bőrgyár belföldi termeltetési és értékesítési ve­zetőjét történetesen Göttlin- ger Ottónak hívják. Munka­köri feladatai közé tartozik a vevőkkel való szerződéses kapcsolat tartása, illetőleg az ezzel összefüggő bőrszállítások ügyintézése. Nem bizonyítha­tó az sem — mondja a Ba­ranyából érkezett jelentés —, hogy mennyiben játszott sze­repet a szerződésen kívüli ügyletek lebonyolításában. Döntés A Göttlingerné személye köré fonódó kérdésekről még a vizsgálat idején véleményt formált Fazekas Sándor tsz- elnök: „A kesztyűüzem régi és mostani vezetője szerint is szükség van erre a munka­körre. Egyébként nekem mint elnöknek nem volt feladatom Göttlingerné tevékenységének az ellenőrzése, ezt két személy volt jogosult megtenni, Varga Ferenc íőágazatvezető és Pa­taki Sándor ipari igazgató. Számomra megnyugtató volt, hogy a bőrellátás mindig va­lami módon megoldódott. Mert ezen a területen is érvényes a hiánygazdálkodás: nem min­dig azt kap a megrendelő, amit kér. Ilyen esetben érte­ni kell ahhoz, hogy mit mi­lyen anyaggal lehet helyette­síteni. Érre én mint agrár szakember nem mernék vál­lalkozni. Már csak ezért sem, mert a bőr minősége szabja meg a munkavédelmi cikkek nivóját, amit a SZOT szigo­rúan ellenőriz.” Az augusztus 18-i küldött- gyűlés vita és hozzászólás nélkül fogadta el Fazekas Sándor lemondását. Egyúttal szavaztak arról is, hogy volt főnökük ellen fegyelmi eljá­rást kell indítani. V. S. Muszájkerti csendélet Az Örkényi úti szérűskert — vagy ahogy a régi népnyelv ne­vezte: muszájkert — még ma is fontos szerepet tölt be a vá­rosi állattartó gazdák és fuvarosok téli takarmánytárolásában. Itt tartják az összegyűjtött szénát, szalmát, herét, a szérűskert rendjére Gyigor Lászlóné vigyáz. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Tata, meghasadt a szíve? Éljen az ifjú pár Este 9 óra. Az étterem fe­hér falai foszforeszkálnak a szétömlő sötétségben. Bent vi­gad a násznép. A hangszórók ötven ■watton bömbölik, hogy halvány őszi rózsa, gyógyítsd meg a szívemet. Kint az ud­varon egyetlen körte buggyan­totta fényben ősz hajú férfi hadonászik széles mozdulatok­kal. Egyik kezében sörösüveget szorongat — előtte valamiféle ládán pezsgősüveg — és na­gyon magyaráz. — Hát kérlek, eddig én azt se tudtam, hogy van szívem. Semmi bajom nem volt vele. Most meg dibeg-dobog. Érted? Ezt kellett megérnem: fáj a szívem. Magányos vagyok. A franc essen bele ebbe a piszok világba. Sírhatnék. De nem sí­rok. Énrajtam ne röhögje­nek. Senkinek semmi köze hozzá. Azért is jó kedvem lesz. Francia pezsgő, oh lala! Ihaj-csuhaj, jobb, mint tavaly! Iszik néhány kortyot. Aztán kemény tánclépésekkel próbál­ja a kiszüremlö zene ütemét követni, a figurák nem min­dig jönnek össze. Jól megter­mett kútja somfordái oda mellé, ellenvetést nem tűrő hangon zavarja el. — Na, tűnjél innen gyorsan! Ez a dolog egyáltalán nem rád tartozik. Még mit nem. Mindjárt adok én a pofádra. Igazam van? Be akartam men­ni, de azt mondták, hogy nem lehet, mert reggelig lefoglal­ták. Hogyha le . . . akkor le. Én úriember vagyok. Éljen az ifjú pár. Jó nekik. Valamikor nekem is az volt. Azért se le­szek szomorú. Szakadjak meg, ha igen. Francia pezsgő, oh lala! A keserves anyját, kifor­gattak mindenből. Érted. De nem hagyom el magam. Ezt tették velem. Azt ne gondol­jak, hogy engem5 lesöpörhet­nek, ahhoz előbb keljenek fel. Majd én megmutatom. Bent éppen azt éneklik, hogy nem vagy legény, Berci... Ö is ráhangol a nótára. — Nem vagy legény, Berci. Én az vagyok. Hoppá. Rosz- szul léptem, a bokám is fáj már, nemcsak a szívem. Ez egy kicsit sok az én korom­ban. Táncolni, inni, beszélget­ni is . . . nem megy. Mondd meg, érdemes rendes embernek lenni? Ah, hová forduljak, ki a rosseb törődik velem. Ide jutottam. Ez érdemeltem. Még egyszer ebben a büdös életben nem leszek ilyen balek. Fél négy. A maratoni be­szélgetés még mindig tart. Odüsszeuszunk kitartóan szö­vegel, fáradhatatlanul geszti­kulál. A rövid ujjú póló nem melegíti, ám fel sem veszi, hogy a közelgő hajnal belecsíp a karjaba. a násznép lassan szedelőzködik. Egy-két kissrác lazán beszól neki: mi van, ta­ta, meghasadt a szíve? De ő nem foglalkozik senkivel. Bár néhány pillanatig a gúnyoló­dás eleven céltáblája, de a lö­vések nem érik el. Nem lehet kizökkenten e furcsa dialógus­ból. Eddig azt se tudtam, hogy szivem van. Most meg dibeg- dobog. Hiába öntöttem ki ne­ked a bánatom. Sajnálom, azt hiszem, nem értettél meg — legyint sértődötten a tégla­rakásra, s botorkálva elindul a kerítés melletti fához. Meg­áll. Visszafordul, felveszi a pezsgősüveget. — Ne haragudj, ezt nem hagyom itt. — Fáj a szívem. Akkor se fogok sírni. Eddig azt se tud­tam, hogy van ... Fehér Ferenc *

Next

/
Oldalképek
Tartalom