Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-02 / 210. szám

2 &£Mod 1988. SZEPTEMBER 2., PÉNTEK Véget értek a szovjet—amerikai konzultációk A hangsúly az ellenőrzésen van Genfben szerdán véget ért a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló ABM- szerződés betartását ötéven­ként. áttekintő szovjet—ame­rikai tanácskozások újabb for­dulója. Ez alkalomból Genna- gyi) Geraszimov csütörtökön ismertette a Genfben tárgyaló szovjet küldöttségvezető nyi­latkozatát. A szovjet nyilatko­zat közzétételét az tette szük­ségessé, hogy a tanácskozás befejezésekor az amerikai de­legáció a tényeket nem tár­gyilagosan bemutató egyolda­lú nyilatkozatot hozott nyil­vánosságra. A szovjet külügyi szóvivő moszkvai sajtótájé­koztatóján í'ámutatott, hogy a Szovjetunió számára az esz­mecserék célja az ABM-szer- ződés hatályának megerősíté­se, a leszerelés ügyének elő­mozdítása volt mind a politi­kai jellegű,- mind a műszaki kérdések megvitatásakor. Geraszimov emlékeztetett rá, hogy Viktor Karpov genfi nyilatkozata kitér az ameri­kaiak által rendszeresen az ABM-szerzédés megsértése­ként emlegetett krasznojarszki rádiólokációs rendszer ügyére. Noha a berendezés — hangoz­tatja a szovjet dokumentum — űrobjektumok megfigyelé­sét szolgálja, az amerikai ag­godalmak eloszlatására a szovjet fél kész leszerelni az állomást, ha az Egyesült Ál­lamok vállalja, hogy az 1972- ben aláírt eredeti formában betartja az ABM-szerződést. Reagan elnök szóvivője is azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok a Kraszno­jarszkban épülő szovjet radar teljes megsemmisítéséig nem hajlandó megállapodást kötni a hadászati fegyverek számá­nak csökkentéséről. A szóvi­vő, Mariin Fitzwater azonban azt mondotta, hogy a rakéták­ról folytatják a tárgyalásokat, függetlenül ettől a közléstől. Fitzwater szerint a Szovjet­unió „feltételekhez akarja kötni” az épületek lebontását, és ezek a feltételek Washing­ton számára elfogadhatatla­nok. A Szovjetunió értékelése szerint lényeges haladás kö­vetkezett be a nukleáris rob­bantások korlátozásáról, illet­ve teljes beszüntetéséről fo­lyó genfi szovjet—amerikai tárgyalásokgn. Ezt Igor Paljo- nih szovjet küldöttségvezető fejtette ki a tárgyalások újabb fordulójának szerdai plenáris ülésén. Paljonih azt nevezte a közeljövő legfontosabb felada­tának, hogy a két tárgyaló- küldöttség végleges egyetér­tésre jusson a békés célú föld alatti atomrobbantásokra Vo­natkozó 1976-os szerződés új jegyzőkönyvének szövegét il­letően. Mint hangsúlyozta, a szovjet fél egyersmind arra is hajlandó, hogy amerikai part­nereivel együtt meggyorsítsa a föld alatti atomrobbantások hatóerejét korlátozó 1974-es kétoldalú szerződés ellenőrzé­sét szabályozó egyeztetett in­tézkedések kidolgozását. Ezekhez a lépésekhez meg­felelő feltételeket teremte­nek a szovjet—amerikai nuk­leáris robbantási kísérletek, Chilében népszavazás a diktátor sorsáról Halottak, sebesültek, tüntetések Három agyonlőtt, több tu­cat sebesült és 896 őrizetbe vett az eddigi mérlege a Pi­nochet ismételt államfővé je.-; lölését követő chilei tömegtil­takozásnak és a rendőri be­avatkozásnak. Az agyonlőttek között egy 14 és egy 15 éves gyermek is szerepel. Hivatalosan is bejelentették, hogy a diktátor hatalmon ma­radásáról szóló népszavazást október 5-én tartják. A chilei katolikus egyház nyugalomra, békességre és türelemre intet­te híveit. Felszólította őket, hogy lelkiismeretük szerint szavazzanak és sürgette a ha­tóságoktól, hogy teremtsenek tényleges lehetőséget a vá­lasztópolgárok részvételére a szavazáson. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma felszólította a chilei kormányt, biztosítsa a népszavazáshoz szükséges békés feltételeket és a szabad részvételt. Csak rövidín... ROLAND DUMAS francia külügyminiszter csütörtökön Madridban Fernandez Ordo­nez spanyol külügyminiszter­rel tárgyalt. Megbeszéléseik középpontjában közöspiaci kérdések álltak, mivel a jövő év első felében Spanyolország, majd a második félévben Franciaország fogja betölteni a szervezet soros elnökének tisz­tét. CSIEN CSI-CSEN kínai kül­ügyminiszter csütörtökön fo­gadta Igor Rogacsov külügy­miniszter-helyettest, aki a szovjet küldöttséget vezette a kambodzsai kérdéssel foglal­kozó kínai—szovjet munkata­lálkozón. MOAMER EL-KADHAFI ez­redes, a líbiai forradalom ve­zetője szerdán azt javasolta, hogy az Algéria és Líbia kö­zötti egyesülési tervet egy kö­vetkező szakaszban terjesz­szék ki Tunéziára is, és a há­rom ország lépjen államszö­vetségre egymással. REGIONÁLIS kérdésekről kezdett konzultációt Moszkvá­ban Julij Voroncov szovjet és Michael Armacost amerikai külügyminiszter-helyettes csü­törtökön. VIETNAMBAN 5083 foglyot bocsátottak szabadon, köztük a volt dél-vietnami rendszer harminc tisztjét és tisztségvi^ selőjét. Az amnesztiát szep­tember 2-a, az ország nemzeti ünnepe alkalmából hirdették meg. TÖBBNAPOS NDK-beli lá­togatását befejezve a svéd ha­ditengerészet küldöttsége csü­törtökön az NDK nemzetvédel­mi minisztériumát kereste föl, ahol fogadta őket Heinz Kess­ler hadseregtábornok, nemzet- védelmi miniszter. VITA ÉS POFONOK A PARLAMENTBEN Botrányos jelenetek színhelye volt az Indiai szövetségi par­lament csütörtökön. A kormánypárti és ellenzéki törvényhozók a tisztelt ház tagjaihoz cseppet sem méltó módon ordítoztak egymással, mi több, a veszekedés tettlegességig is fajult, talán először a parlament életében. A káosz kiváltó oka: a rendőrség erővel akadályozott meg egy Andra Pradesh állambeli küldött­séget abban, hogy Radzsiv Gandhi kormányfő rezidenciája elé vonuljon. Az ellenzéki pártok képviselői hevesen tiltakoztak a hatósági beavatkozás miatt, és bocsánatkérést követeltek a mi­niszterelnöktől. Szó szót követett, majd elszabadultak az in­dulatok, olyannyira, hogy egy törvényhozót orvosnak kellett elsősegélyben részesítenie. Andra Pradesh államot az ellenzéki Telugu Deszam párt kor­mányozza A helyi törvényhozás néhány száz képviselője azért szeretett volna a kormányfői rezidenciához vonulni, hogy át­adjon egy petíciót Radzsiv Gandhinak: kérelmezni akarták, hogy a szövetségi kormány ne húzza tovább néhány beruhá­zási program engedélyezését az állam számára. A helyszíni beszámolók szerint a küldöttséget a rezidencia közelében fel­tartóztatták. mondrán, fogadásuk nem szerepel a kormányfő programjában. Amikor a törvényhozók nem engedelmeskedtek a felszólításnak és át akarták törni a kordont, a rendőrök könnyfakasztó gránátokat alkalmaztak. Egyes szemtanúk azt mondták, hogy a rendőrök botokkal ütlegelték is őket — ezt a rendőrség tagadja. Az ellenzéki pártok az ügyet a „demokratikus normák szé­gyenteljes” felrúgásának minősítették. Bejelentették, hogy til­takozásul a történtek miatt bojkottálják a törvényhozás je­lenlegi ülésszakának még hátralevő részét. melyek első szakasza augusz­tus I7-én zajlott le Névadó­ban, második szakasza pedig szeptember 14-én esedékes a szemipalatyinszki kísérleti te­lepen — mondotta Paljonih. A szovjet küldöttségvezető reményét fejezte ki, hogy az ellenőrzési mechanizmus vég­leges kialakítását követően hamarosan ratifikálható lesz a két szerződés. Ratifikálásu­kat az amerikai fél eddig ar­ra hivatkozva tagadta meg, hogy betartásuk nem ellen­őrizhető megbízhatóan. Peking Több százmillió nő Csütörtökön megkezdődött Pekingben a kínai országos nőszövetség é. kongresszusa. A több százmillió tagot tömörítő nőszövetség vezeté­sének munkájáról CSang Kuo- jing első alelnök tartott be­számolót, ebben határozottan állást foglalt a nők egyenjo­gúságának minden területen való biztosítása és érvényesí­tése mellett és arra szólította fel a kínai asszonyokat és lá­nyokat, hogy boldogulásuk érdekében használják ki azo­kat a nagyszerű lehetősége­ket, amelyeket a reform és a nyitási politika biztosít szá­mukra. Willy Brandt beszéde az SPD-kongresszuson Kedvezőek a jövő kilátásai A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) münsteri kong­resszusán Willy Brandt, a párt tiszteletbeli elnöke az elkö­vetkező időszakot a világpoli­tikában a tárgyalások várható reményteljes évtizedének ne­vezte, amelyben az NSZK-ra is tevőleges szerep vár az enyhülés és az együttműködés politikájának megfordíthatat- lanná tétele szempontjából. A „90-es évek békepolitikája” című csütörtöki beszédében a Nobel-békedíjas nyugatnémet politikus hangot adott annak a véleményének, hogy minden esetleges visszaesés ellenére nem kedvezőtlenek a jövő nemzetközi politikai kilátá­sai. Brandt, aki nagy érdeklődés­sel kísért referátumát a má­sodik világháború kitörésének, a náci Németország Lengyel- ország elleni agressziójának évfordulóján tartotta, megis­mételte: német földről soha nem indulhat ki háború, csak­is béke. Pártja nevében a len­gyel néphez fordulva kifejez­te hő óhaját, hogy a szomszé­dos ország megtalálja a mód­ját a belső érdekegyeztetés­nek'és lesz ereje a belső tár­sadalmi szolidaritás létrehozá­sához is. A szónok értékelése szerint a NATO még mindig nem vá­laszolt érdemben a keleti fél több messzemenő és komoly tárgyalási és leszerelési indít­ványára, s eközben a nyugati szövetség úgynevezett átfogó leszerelési koncepciójának most folyó előkészítésére hi­vatkozik. Brandt szerint ez azért is megengedhetetlen késlekedés, mivel felkelti a gyanút: a Nyugat nem bízik a szovjet változások tartós sike­rében. Erélyesen eltanácsolta a Nyugatot attól, hogy ilyen irányvonalra térjen az össz­európai biztonságnak e döntő területén, s lényegében még hazai nehézségeket is okozzon ily módon Gorbacsov főtitkár­nak. Gorbacsov főtitkár több te­rületen is elébe ment nyugati partnereinek és magáévá tette a nyugatnémet szociáldemok­raták némely tételét is, így a közös biztonság és a katonai fölények leépítése tekinteté­ben — fejtette ki Brandt. Az idő parancsa most az, hogy a katonai szembenállást az át­fogó együttműködéssel és a rendszerek és eszmék békés versenyével helyettesítsék. A népeknek nem elzárkózásra, hanem arra van szükségük, hogy tanuljanak egymástól. A történelem fogja eldönteni, melyik rendszer biztosít jobb utat az egyénnek és a népek­nek — mondotta Brandt. Az SPD kongresszusán csü­törtökön elfogadott leszerelési és külpolitikai határozat az amerikai—szovjet rakétaszer­ződés után további lészerelé­si intézkedéseket sürget a ha­gyományos, a nukleáris és a vegyi fegyverzet területén. A pártelnökség nagy több­séggel elfogadott javaslata a hagyományos fegyverzet terü­letén lehetségesnek tartja a NATO-erők felére való csök­kentését, valamint a támadó fegyverrendszerek még na­gyobb csökkentését, s ugyan­ezt követeli a Varsói Szerző­déstől. A kongresszus az esti órák­ban nagy többséggel ismét Hans-Jochen Vogelt választot­ta meg az SPD elnökének. Lengyelországban lassan ismét dolgoznak Ki ölte meg a rendőrtisztet? Csütörtökön délután befeje­ződött a 11 napja tartó sztrájk a gdanski Lenin hajógyárban. A tiltakozó akciók végét jelző tárgyalási hírek érkeztek Sta- lowa Wolából és Szczecinből is. Ügy tűnik tehát, hogy ered­ményesek az erőfeszítései Lech Walesának, aki Czeslaw Kisz- czak belügyminiszterrel szer­dán folytatott varsói megbe­szélése után utazott Gdanskba, bogy a sztrájkok befejezésére szólítson fel. Küszöbönáll a megállapo­dás az utolsó sztrájkoló bá­nyában, a „Manifest Lipcowy- ban”, ahol a legrégebben, augusztus 15. óta áll a munka és abban az egy szczecini buszgarázsban is, ahol válto­zatlanul bénán áll néhány autóbusz. Felvették a munkát a gdanski kikötő egyes és ket­tes körzetének dokkmunkásai is. Ahol még tárgyalások foly­nak, ott a téma a sztrájkolok gazdasági követeléseinek és biztonságos elvonulásra vonat­kozó kérelmüknek a teljesíté­se. A lengyel kormány szóvi­vője Varsóban kijelentette, hogy akár eredményesek lesz­nek a tárgyalások a Stalowa Wola-i acélműben, ami hadi­üzem, akár nem, az ország ve­zetése erőszakkal is felszá­molja a munkabeszüntetést. Bejelentette egyben, hogy a kohómű területén a szolgálati helyén tartózkodó egyik rend­őrtiszt szerdán este életét vesztette. Egyelőre nem isme­retes, hogy gyilkosság áldoza­ta lett-e, vagy öngyilkosságot követett el a sztrájkolok lelki terrorja vagy tettlegessége miatt. A kormány szóvivője Lech Walesának a sztrájkok be­szüntetésére vonatkozó felhí­vását „értelmes és pozitív lé­pésnek” nevezte. MANDELA MAGÁNKLINIKÁN Nelson Mandelát, a fajüldö­zés ellen küzdő Afrikai Nem­zeti Kongresszus (ANC) veze­tőjét a dél-afrikai hatóságok szerdán a fokvárosi Tygerberg állami kórházból átszállították egy helybéli magánklinikára. A hetvenéves politikust tuber­kulózisa miatt kezelik. Mande­la állapota orvosai szerint gyorsan javul, ezért a kórházi ápolás már szükségtelen. A lá­badozás heteit magánklinikán töltheti. A pretoriai kormány csütör­töki bejelentése nem tér ki ar­ra, hogy Mandelát — aki ed­dig 26 évet sínylődött börtön­ben politikai szerepe miatt — változatlanul rabnak tekintik-e a hatóságok. Mivel két héttel ezelőtt Pieter Botha dél-afrikai elnök kijelentette, hogy komo­lyan fontolóra vette Mandela szabadon bocsátását, helyi megfigyelők elképzelhetőnek tartják, hogy az ANC vezető­jének a magánklinikáról már nem kell visszamennie börtö­nébe. Nyilatkozott az iráni külügyminiszter Nem lesz könny Irán kész lehetővé tenni az iraki hajók áthaladását a sa­ját felségvizein a Hormuzi- szorosnál, de fenntartja magá­nak a jogot, hogy ellenőrizze azokat a vízi -járműveket — jelentette ki az egyiptomi Al- Ahbár című lapban csütörtö­kön megjelent nyilatkozatá­ban Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter. Az interjú ténye a meglepetés erejével hatott, hisz az öböl menti há­borúban az Irakot támogató Kairó és Teherán viszonya igen kiélezetté vált, s egy nappal korábban az egyipto­mi belügyminiszter, Zaki Badr annak veszélyét hangoztatta, hogy az Iránhoz kötődő isz­lám szélsőséges mozgalmak beépültek az államgépezetbe. Az Al-Ahbár hasábjain Ve­lajati kifejtette: „háborúban állunk Irakkal, amely orszá­gunk területének egy részét megszállja. E helyzetben le­hetetlen, hogy a hajóikat úgy kezeljük, mintha semmiféle határvita nem lenne közöt­tünk. Velajati szerint a Genf­ben folyó iraki—iráni tárgya­lásokon nem lehet könnyű ha­ladásra számítani, a tovább­lépéshez enyhültebb légkörre, s főként az előzetes bagdadi feltételek visszavonására len­ne szükség — mondotta. Velajati végezetül reményét hangoztatta, hogy hamarosan minden hadifogoly visszatér­het hazájába. E kérdés Kairót is közelről érinti: az iraki hadsereg oldalán önkéntesként harcoló több ezer egyiptomi került iráni fogságba. Á hallgatás övezete II. Piros csíkos ügyiratok Évtizedeken át hallgatás övezte a munkatelepek, a börtönök, a vizsgálati fogságban élők számára rend­szeresített magánzárkák kérdését. Volt nyilvános bíró­sági tárgyalás — majd a nyilvánosság kizárásával kö­vetkezett a büntetés-végrehajtás. Az ellentmondás nyilvánvaló. És most Murmanszkban a Szovjetunió Belügyminisztériuma az újságírók részvételével kerek- asztal-beszélgetést rendezett, ahol arról volt szó, amiről korábban azt tartották: „nem publikus”. Nyilvánvaló, hogy ezzel egy, az emberi jogokkal kapcsolatos komoly kérdés lép ki a homályból. Naivitás lenne azt hinni, hogy Anatolji Szorenko, ez a 40 éves alezredes, a Mur- manszk közelében lévő szigo­rított munkatábor parancsno­ka — rendőrtiszti főiskolát végzett és a Szovjetunió Bel­ügyminisztériuma Akadémiá­ját, három gyermeke van, 15 éve dolgozik ebben a táborban — beosztottjaival együtt majd átneveli Bektyaskint, aki ki­járta a bűnözés negyvenéves „főiskoláját”. De rendién való-e, hogy a javító-nevelő büntetés-végre­hajtási intézetek csak az elzá­rás és a termelés feladatait vállalják magukra? Szorenko „előkelő” helye­zést kapott: munkatelepe sta­tisztikai adatai szerint tíz el­ítélt közül kiszabadulása után három visszakerül ide, orszá­gos átlagban á munkatá bo­rokba zárt elítéltek mintegy egyharmada harmadik bünte­tését tölti vagy ennél is több­ször elítélték már. A munkatelepeken tartózko­dó elítéltek száma újabban jelentős mértékben csökkent, ami nemcsak a bűnzés csök­kenésének és a nemrég meg­hirdetett széles körű amnesz­tiának köszönhető, hanem an­nak is, hogy a bíróságok csak igen súlyos esetekben szabnak ki szabadságvesztés- büntetést. Ugyanis világosan telismerték, milyen tovább­képzést nyújthat egy újonc­nak a zárt büntetés-végrehaj­tási intézet. Végtére is isme­retes, milyen szomorú követ­kezményekkel jár, ha össze­zárnak egymással normális és szellemileg elmaradott embe­reket. súlyos pszichopatákat és beteges nemi hajlamúa- kat. El lehet-e különíteni őket úgy. hogy ne találkozzanak egymással a szűk zárkában vagy a láger zsúfolt közös he­lyiségeiben? Lehetetlen. Nem. nem a munkatelep a felelős az elítéltek súlyos bű­neiért, de ha belepillantunk azokba az ügyiratokba, me­lyek borítólapján piros csík jelzi, hogy különösen veszé­lyes elítéltekről van szó, aki­nek a szökésétől tartani lehet, azt látjuk: ritka eset, hogy súlyos bűncselekményért kap­ta volna első büntetését. Többnyire verekedésért, ki­sebb értékű lopásért, ittas ál­lapotban elkövetett botrány­okozásért íttélték el először. Teltek-múltak az évek, egy­mást követték a szabadság­vesztés-büntetések, és ma már mindnek ott a neve mellett a jelzés: kegyetlen és vakmerő bűncselekményekért ítélték őket szigorított münkatelepen letöltendő szabadságvesztés­büntetésre. A munkatelep iskolája? Ta­lán az élet iskolája. Ugvan- azé a ragyogó és tiszta életé, melyben rájuk nincs szükség, ők rontják a képet. Nem gon­dolkodtunk el ezeken a kér­déseken, megpróbáltuk kike- rülnia reszocializáció súlyos problémáját. A bezártság hosszú évein át ezek az em­berek havonta tíz rubelért vásárolhatnak a tábor kis boltjában, ahol mahorkán, ci­garettán, fésűn, füzeteken, teán és olcsó cukorkán kívül semmi más nem kapható. Ha innen kikerülnek, még egy közönséges boltban, az utcán is elveszett embernek érzik magukat. Mit mondjunk ak­kor a munkába állásról? Hi­szen az üzemek nem is igen akarják felvenni őket! A múlt évben a munkatele­pekről szabadult 11 ezer em­ber felvételi kérelmét utasí­tották vissza indokolatlanul a különböző üzemek. Most az hirdetjük: kapja­nak több önállóságot és jogot a helyi tanácsok! Csakhogy más szemmel nézi az ember ezeket a jogokat, ha megtud­ja: az ország több mint 70 városa úgy döntött, hogy a korábban elítélt személyek esetében korlátozza a beje­lentkezési lehetőségét. Annak idején ez odáig fajult, hogy Leningrádban határozat szüle­tett: büntetett előéletű fiata­lok nem jelentkezhetnek be a városba. De hát hol éljenek, ha nem a szüleiknél? Mondjuk ki nyíltan: a rendteremtési törekvéssel a szabadultakat a gyakorlatban visszakényszerítjük a munka­telepre. Az. hogy a bűnösnek bűn­hődnie kell, nem jelentheti azt, hogy meg kell szakítania minden kapcsolatát a szabad élettel. Nehéz megérteni, miért írhat egy javítómunká­ra ítélt ember hozzátartozói­nak havonta csupán egy leve­let. Azon a munkatelepen, ahová elátogattunk, három — mindössze három! — helyiség van, ahol az elítéltek talál­kozhatnak hozzátartozóikkal. Évente két látogatást engedé­lyeznek. De mindhárom helyi­ség ottjártunkkor üresen állt... Viktor Losak Moszkovszkije Novoszty

Next

/
Oldalképek
Tartalom