Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-12 / 218. szám

Ijesztgetés ? A SIEMÍllMMáS IIIIIS! A SZáBÁLYSÉRTÖ 4öböoí'T- u; BtRSÁC«i.HáTí>' (Vimola Károly felvétele) A monori malomgödör szé­lén található ez a tábla. A gödör már csak nevében az: pár éve engedélyezték, hogy bárki odahordhatja a bontási törmeléket, sittet, mindazt, ami nem minősül szemétnek — hogy a gödör beteljen. A szemétlerakás kezdettől tilos volt, de ez nem gátolt egye­seket abban, hogy odacipeljék és elhullajtsák kacatjaikat. Ezért kellett a tábla. Csak­hogy ... Mint a szabálysérté­si hatóságtól megtudtuk, ko­rábban háromezer forint bün­tetés járt a közterületen sze­meteidnek, mostanság öt- és tízezer között van e tarifa. A tábla mégis negyvenezerről szól. Azt mondta erre az ügy­ben illetékes: — Nézze... En nem szeme­telek. Maga nem szemetel. Minket tehát ezzel nem lehet ijesztgetni. Aki meg szemetel, az csak hadd ijedezzen! Hajlok rá, hogy igaza van... Bár innen már szin­te csak egy ugrás a még ha­tékonyabb ijesztgetés, hogy ha szemetelek, agyőn leszek üt­ve. OI fii maii A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 12., HÉTFŐ Visszaszerezni a bizalmat A tagdíjfizetés tapasztalatai Az új szakszervezeti tagdíjfizetési rendszer bevezetése nagy visszhangra talált országszerte. Lassan meg lehet vonni a kezdeti tapasztalatokat, éppen ezért tartjuk időszerűnek az ezzel a témával foglalkozó alábbi írást, amely a Monori Álla­mi Gazdaság Híradójának legutóbbi számában jelent meg. Már az előkészítéskor is ta­pasztalni lehetett, hogy a szakszervezeti tagságnak az eddig megszokottól eltérően sok új szabályozást kell meg­ismernie, elfogadnia és az árnö­vekedések következtében el­viselnie. Ezek alapján voltak olyan jelzések, hogy a tagság minden újabb változtatást tü­relmetlenül és kétkedve fo­gad. Az új tagdíjrendszer be1 vezetésének előkészítésére is kevés idő állt rendelkezésre, hiszen csak a szeptemberi or­szággyűlési döntés után vált ismertté, hogy milyen formá­ban alakítható ki az új tag- díjrendszerre vonatkozó el­képzelés. A SZOT határozatát köve­tően felhívtuk a tisztségvise­lők figyelmét, hogy a tagdíj- rendszert eredményesen csak akkor lehet bevezetni és a tagsággal elfogadtatni, ha megfelelő módon ismertetjük annak lényegét, és azt, hogy alapvetően ez a tagság számá­ra nem jelent többletterhet. Gazdaságunkban a szak- szervezeti tagság döntő több-1 sége megértéssel elfogadta az új tagdíjrendszert. A taglét­számunk nem csökkent, ellen­kezőleg: azok a tagok is ren­Keliemetlen sarok Szeptemberi kísértések dezték tagdíjukat, akiknek esetleg néhány hónapig elma­radásuk volt. Alapvetően an­nak megértése okozott gon­dot, hogyan lehetséges az, hogy a bruttó kereset alapján fizetett tagdíj összege több, mint a korábban fizetett tag­díj — mégsem nagyobb a tagra háruló tagdíjteher a net­tó kereset égy százalékánál. Ennek megértése, elfogadása okozta a legtöbb nehézséget. A tagdíjrendszer változta­tása nem kizárólag anyagi, hanem politikai kérdés. Arról van szó, hogy a tagság érde­kében a mozgalmi célok meg­valósításához miként tudunk megfelelő anyagi alapokat te­remteni. A tagdíjfizetés módja a következő: a szakszervezeti tagok írásbeli megbízást ad­tak ahhoz, hogy tagdíjukat a bérjegyzéken feltüntetjük és azt a munkáltató megbízá­sunkból az illetékes szakszer­vezet részére átutalja. A tag- díjfizetést a tag tagkönyvé­ben a nyilvántartó kartonnal egyezően havonta a kerületek főbizalmijai kötelesek vezet­ni. Gazdaságunkban a bér- számfejtés számítógépen tör­ténik, így a tagdíj megállapí­tása, összesítése és átutalása kevés munkaidőt igényel.' A szakszervezeti tag az írásbeli meghatalmazását ter­mészetesen bármikor vissza­vonhatja és ez esetben a mun­káltató a tagdíjat a továb­biakban már nem vonhatja le. A nyugdíjas szakszerveze­ti tagok tagsági díjukat a fő­bizalmiaknál, illetve a gazda­sági felelősöknél készpénzben fizetik (a gyeden és a gyesen levők is). Gondunk akadt az újonnan gazdaságunkhoz belépő dol­gozókkal, mivel ők belépés­kor nem találkoznak a szak- szervezeti vezetéssel. Ezt a problémát úgy oldottuk meg, hogy az újonnan belépő dol­gozók szerződésére azonnal átírjuk, hogy kíván-e szak- szervezeti tag lenni. Így a szerződésen rögtön látjuk, hogy kell-e tőle vonni a szak- szervezeti díjat vagy sem. Gazdaságunkban a május végén közölt adatok szerint 1 ezer 311 állandó dolgozóból 1 ezer 263 szakszervezeti ta­gunk van. Januárban a le­vont szakszervezeti díj 78 ezer 144 forint, februárban 78 ezer 348 forint, márciusban 83 ezer 165 forint, áprilisban 82 ezer 697 forint, míg májusban 87 ezer 420 forint volt. A levont összeg 45 százaléka maradt gazdaságunk szakszervezeti bizottságánál; 55 százalékot a MEDOSZ-kozpontnak kell át­utalni. Az új tagdíjfizetési rendszer bevezetésétől öt hónap tapasz­talatai alapján adhatunk szá­mot. Elmondhatjuk, hogy szakszervezetünknek az admi­nisztrációs munkája lényege­sen kevesebb lett. Több időt tudunk dolgozóink problémai­ra fordítani, és lényegesen több pénz áll rendelkezésünk­re, melyet különböző formák­ban visszajuttatunk tagjaink részére. Tapasztalatunk az, hogy a nehezedő körülmények miatt többen fordulnak hozzánk se­gélyért, melyet minden eset­ben teljesítünk. Szakszerveze­ti tisztségviselőink maguk is felkeresik azt, aki anyagi tá­mogatásra szorul és nem vár­ják meg minden esetben a kérelmet, hanem anélkül is segítenek. Nagyobb lehetőségünk van jóléti felszerelések vásárlásá­ra, valamint színvonalasabb rendezvények megtartására. Felhívtuk dolgozó szakszerve­zeti tagjainkat, hogy gondjai megoldásához kérje, igényelje a szakszervezeti vezetés se­gítségét. Pongrácz Sándorné, a Monori Állami Gazdaság szb-titkára Barnáék szüretelnek A monori Kossuth Tsz részesművelésű csemegeszőlőit is ja­vában szedik ezekben a napokban. A Barna család apraja, nagyja segít a munkában, hogy a gyorsan érő csemegeszőlő mielőbb piacra vagy az otthoni családi asztalra kerüljön (Vimola Károly felvételei) Kulturális ajánlatok Ecseren hétfőn 18 órától filmvetítés. Gombán az autós kertmo­ziban 20-tól: Balfácán (szí­nes, szinkronizált francia filmvígjáték). Gyömrőn a művelődési ház­ban filmvetítés 17.30-tól: Vég­ső visszaszámlálás (színes, szinkronizált amerikai sci-fi), a Strand kertmoziban 20.30- tól: Az amerikai feleség (szí­nes, szinkronizált olasz film). Monoron 18-tól Szőlőter­mesztés kiskertben címmel ismeretterjesztő előadás és néptáncpróba. A filmszínház­Nincs tantárgya a helytállásnak A tudás a boldogulás forrása SZERTE AZ ORSZÁGBAN megtartották a tanévnyitó ünnepélyeket, elhangzottak a köszöntők. Hogy mit köszön­tünk ilyenkor? Elsősorban a fáradságos munka kezdetét, s nagyon jó, ha ebbe a han­gulatba „belejátszik” az újra- találkozás öröme, a közös munka értelme. A legtöbb felnőtt nosztalgiával emlék­szik vissza a tanulás éveire, az első igazi barátságok szö- vődésének idejére. Ám minden ember a tudá­sára a legbüszkébb, akkor is, ha csak hiszi, hogy tud vala­mit, akkor is, ha tényleg ért valamihez. A tudásnak nem minden korban volt azonos a becsülete, ma úgy tűnik, emelkedik e nemes árucikk ázsiója. A hatvanas évek ele­jén Németh László leírt egy akkor meglehetősen bizarr mondatot; Most az emberbőr­be kötött remekművek kora következik. Elkövetkezett-e valóban ez a korszak, vagy máig váratott magára, most ne firtassuk, fontosabb, hogy vegyük észre Németh László jóslatában a sürgetést; egyre nagyobb szükség van a tudás­ra, s az ezt kibontakoztató is­kolára. Talán a pedagógusok tud­ják a legjobban, hogy meny­nyire fontos a tudás, és hogy ban 18-tól: Zsoldoskatona (szí­nes, olasz kalandfilm), 20-tól: Egy maréknyi dollárért (szí­nes, olasz western), az autós kertmoziban 20-tól: Rocky Horror Picture Show (színes, amerikai zenés horrorparó­dia). Sülysápon 17-től a nyugdí­jasok vegyeskórusának pró­bája, 18-tól kondicionálótor­na. Előadás Szőlőtermesztés Szőlőtermesztés a kiskertben címmel ismeretterjesztő elő­adást tartanak szeptember 12-én, hétfőn este hat órakor Monoron, a művelődési köz­pontban. A vasadi Kossuth Mg. Szakszövetkezet édesipari terméket csomagoló üzemébe női keres, két műszakos munkarendbe. Kereseti lehetőség: bruttó 5600 Ft/hó. A munkába történő szállításról az üzem gondoskodik. Jelentkezés: Bathó Géza ágazatvezetőnél. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) "Mgán szabadtéri filmél­' ményem tolakszik elő. A gyömrői Strand kertmo­ziban alig pár tucatnyian figyeltük a Mad Max című ausztrál játékfilmet. A fő­szereplő fiatalember őrjítő száguldásokat hajtott vég­re a nyílt autópályán — motorral. Iszonyatos volt, különösen azután, amikor gyermekét elgázolva talál­ta — szintén az autópá­lyán. Valóságos ámokfutó módra kezdte üldözni a rendőröket, hatalmas se­bességre képes járművével. Végigborzongtunk — mi mozinézők —, s a kániku­la ellenére, fagyos hangu­latban álltunk fel a padok­ról, s indultunk hazafelé. A film után aztán a park­ban megyőződhettem arról, hogy egy-egy játékfilm igenis hatással tud lenni a nézőkre, főleg a fiatalabb korosztályra. Az épülő tor­nacsarnok előtti útszaka­szon olyan eszeveszett kis- motor-pufogtatással talál­tuk magunkat szemben, hogy szinte sértette # fü­lünket. A tizenéves fiúk azonnal kipróbálták, amit a filmen láttak. Maximális sebességre kapcsolták a kismotorokat (már ameny- nyire az 50 köbcentiseket fel lehet pörgetni), aztán teljes fékezéssel megálltak. A gumik csak úgy füstö­lögtek a sötétben, a mozi­ból hazatérők nem győztek félreugrani a motorosok elől... Alig pár napja kezdődött meg az új tanév az általá­nos és középiskolákban, s máris több gyermekbaleset történt a vonzáskörzet út­jain. Hiába az ilyenkor szokásos intő szó. hiába a mindenkori figyelmezte­tés, mégis a szeptember bal­eseti statisztikái igencsak lehangolóak évről évre. A múlt hét közepén 15 éves fiú ütközött össze kis­motorjával egy Trabanttal Gyömrő főutcáján. Súlyos­nak látszó lábsérülésekkel vitte a mentő a kórházba. Ezt a fiút régebben isme­rem, tudom, milyen hajme-' vesztő dolgokat képes vég­rehajtani kismotorjával. Többször volt alkalmam látni, amint csak a hátsó keréken utazott, az elsőt felemelte, mintha egy vad csikó hátán ülne, s a szilaj állat két lábon ágaskod­na... Mindig akadtak tár­sai, akik megpróbálták utá­nozni őt. S amíg a közlekedési rendőr a baleseti helyszíne­lést végezte, figyeltem az arra haladó járműveket. Annak ellenére, hogy ez na­gyon forgalmas hely, alig- alig lassítottak, úgy hajtot­tak, mintha a nyílt ország­úton lettek volna. Még a kék-fehér színű rendőrségi autó jelenléte sem zavarta különösebben őket, rá se hederítettek, gondolván, úgyis el van foglalva az egyenruhás. Ezek után cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy évről évre meglehetősen sok gyermekbalesetet re­gisztrálnak a jegyzőköny­vekben. Pedig elejét vehet­nénk ezeknek. Elsősorban azzal, hogy megfelelő fel­világosítással szolgálunk gyermekeinknek. Minden­nap figyelmeztetni kell őket a rájuk leselkedő veszé­lyekre. Akár gyalogosan, akár kerékpárral, vagy kis­motorral indulnak el ott­honról. \lincs szörnyűbb látvány ^ ” a gyermekbalesetnél. Mi felnőttek is sokat tehe­tünk azért, hogy minél ke­vesebb legyen belőlük a körzet útjain. Hiszen mégis­csak legdrágább kincsünk­ről van szó! G. J. mennyire nehéz megalapozni: megtanítani gondolkodni a fiatalokat, mert azt is ők tud­ják a legjobban, mennyire nem lehet mindent megtaní­tani, amire az életben szük­ség van. Nincs tantárgya a helytállásnak, a becsületnek, a közösségért való felelősség­nek, a tisztességnek. Ezek pe­dig a legfontosabb tanrenden kívüli tantárgyak. Nevelés­nek hívjuk ezt a munkát, tu­dománya is van, mégis meg- tanulhatatlan: minden gyer­mek nevelése külön-külön szakértelmet kíván. Ugyanakkor sok zavaró, úgynevezett külső tényező nyomult be az utóbbi évti­zedben az iskola falai közé. Hogy csak néhányat említ­sünk: az utca értékrendje, teljesíthetetlen tantervek nyo­mán túlméretezett feladatok, irreális célok, nehezen tanít­ható könyvek, még nehezeb­ben nevelhető tanulók. Ma a gyermekek lelkűkben hozzák a nehezen korrigálható ellent­mondásokat, nem az anyagi nyomor hatását (ez még egye­lőre elenyésző, sokkal inkább a rosszul értelmezett családi jólét torzításait, a könnyű élet csábításait. Vajon a pedagó­gusoknak milyen muníciójuk lehet ezek lebírására? S mennyi jelzőt lehet a tu­dás szó mellé tenni: a tudás hatalom, a tudás a boldogu­lás forrása, a tudás termelő­erővé válik. A tudás istentől való — vallották a középkor­ban, pedig már akkor is a tanítók verték a fejébe (szó szerint is) a gyermekeknek az ismeretet. A tudás leginkább az iskolából való, s a hozzá vezető út unalmas hétközna­pokból áll, leckék sokaságá­ból, fáradhatatlan ismétlések­ből, tanítási órákból, napok­ból és tanévek sorából. Taní­tani pedig minden körülmé­nyek között kell: a tudásra mindennél nagyobb szüksége éppen most van a társada­lomnak. S hogy legyen is be­lőle elegendő, ahhoz kevés az iskola erőfeszítése, az egész társadalom összefogására van szükség. HA MÄR Németh László- idézettel kezdtük, fejezzük is be azzal: Németh László em­berórának nevezte a tanítást, és többre taksálta írásművé­szeténél — pedig mindkettő­ben szakember volt, hihetünk neki. Az emberórákhoz pedig, a tanév elején, pedagógusok­nak, szülőknek egyaránt meg­értést és türelmet lehet kí­vánni, éppen a gyerekek, a felcseperedő nemzedék érde­kében. Dr. Bartha Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom