Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-12 / 218. szám

1988. SZEPTEMBER 12., HÉTFŐ Száz éve született Tersánszky J. Jenő A valóság lebegő líraisága ]M ern hiszem, ha valaki hórihorgas alakjával ta­lálkozott az utcán, vagy valamelyik borospincébe be­tévedve meglátta az egyik sa­rokban hűsölve, amint a sze­me sarkában ülő huncut mo­solyával pohár borát szürcsöl- te, nem is beszélve arról, ami­kor a Déli pályaudvar kör­nyékén egy sarki koldussal kedélyesen beszélgetett, arra gondolt volna, hogy korunk egyik kiemelkedően nagy ma­gyar írójával került szembe. Pedig Móricz Zsigmondi, aki meglehetősen takarékosan bánt az elismerő szavakkal, el­ragadtatott hangon üdvözölte Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marcijának első kötetét. „Tö­kéletes könyv. Biztos szem, biztos kéz, mesteri operatőr munkája, amellett egy gazdag, drága kedély ömlő, lírai mu­zsikája” — írta egyebek kö­zött. Nagybányán látta meg a napvilágot. Ebben a tarka színekkel átszőtt városban. A családban a jólétet és a ki­szolgáltatottságot egyaránt megkóstolhatta. Az első vi­lágháború vérzivatarának a legtöbb színterén megfordult, végül a napfényes Itália ege alatt a hadifogsággal is megis­merkedhetett. A frontról érkezett, a há­borúról szólt páratlanul nagy­szerű kisregénye, a Viszontlá­tásra, drága. A lelket kavaró lapokon nem az öldöklő ese­mények elevenednek meg, ha­nem egy lány sorsa tárul elénk, egy lányé, akit a köz­napi emberségből kivetkőző körülmények cédává züllesz- tenek. Az egész egy fájdal­masan szép fuvolaszó, magá- nvos hang, mely átível min­den csatazajon keresztül. Ezt követték szivárványos képzeletében született további Pest megyei diákok is segítenek Feltárják a kolostorromot Balatoni ősz — szeptemberi nyár Kalapács alá került borok Budakalásztól Vecsésig Német népitánc-tanfolyam ban is. Hosszabb-rövidebb megszakításokkal évek óta folynak itt az archeológiái és állagmegóvási munkálatok. Azóta elkészültek a templo­mot és az épületegyüttest ke­rítő falak egyes szakaszainak, valamint a kolostor három helyiségének feltárásával és konzerválásával. Rábukkan­tak a templomot és a kolos­tort összekötő folyosóra is. Jövőre tovább folytatják a kolostorrom feltárását és ál­lagmegóvását. Segítenek eb­ben a munkában a Komárom, Pest és Győr megyei közép- és főiskolások, valamint hely­beli kőművesek is. gi és a szigetközi kiránduló- helyekre is. Győrben, az ősi püspöki székhelyen vasárnap fogadták a Szent Jobbot. Az eseményre a helyi lakosakon kívül Észak-Dunántúlról, az ausztriai Burgenlandból és a csehszlovákiai Csallóközből is sokan érkeztek. Országos kirakodóvásár volt vasárnap Szeged városrészé­ben, Kiskundorozsmán. Az or­szág számos részéből érkezett fazekasok, seprűkötők, kádá­rok, , késesek, kötélverők, mé- zeskalácsosok és más mester­ségbeliek kínálták portékáikat. Az asztalos kisiparosok kony­ha- és szobabútorokat várusí- tottak. A műszaki, az elekt­ronikai cikkek, a videoberen- dezések, a magnók, a rádiók, a kazetták, a régi hangleme­zek és könyvek, egykori fo­lyóiratok, újságok választéka is bőséges volt. A hagyomá­nyos sokadalomban több mint 30 ezren fordultak meg, s közülük számosán megtekin­tették a nevezetes szélmalmot, amely az Alföld egyik legré­gibb ipari műemléke. Tv-ftgyeló' Az esztergomi Balasssa Bá­lint Múzeum régészeinek ve­zetésével eredményesen zá­rultak a" nyári feltárási mun­kálatok a pilisszentléleki pá­los templom és kolostor rom­jainál. Gazdag leletanyag ke­rült napvilágra, köztük a XIV. századból pecsét, kék színű freskótöredék, II. Lajos ezüstérméi. A festői környezetben levő pálos templomot és kolostort Árpád-kori királyi tulajdon­ban levő vadászkasté'yból alakították ki, s a pálos ren­di szerzetesek fokozatosan bő­vítették rendházukat a XIII., majd a XIV. és a XV. század­Szüreti játékkal folytatódott vasárnap a Balatoni ősz ’88 három hétig tartó rendezvény- sorozata. A Badacsonytomaj­tól Badacsonyig tartó mint­egy 3 kilométeres útvonalon másfél órán ,át vonult a szín­pompás menet: feldíszített szekerek, lovas bandériumok, néptánccsoportok és jelmezes szereplők tréfás játéka idézte fel a hajdani népszokásokat. A nyilvános boraukción mu­zeális értékű borok kerültek kalapács alá. Vonyarcvashegyen, a Szent Mihály-kápolnában első ízben tartottak hangversenyt a Mu- sica Antiqua közreműködésé­vel. Megérkeztek Keszthely­re a tavak környezetvédelmé­vel foglalkozó nemzetközi konferencia vendégei. Sok ezren kirándultak va­sárnap Sopron környékére, ahol még nyílik a ciklámen. A fertőrákosi öbölben levő üdülőtelepen százak napoztak, fürödtek, vitorláztak. Sokan látogattak a nagycenki Szé­chenyi-, a fertődi Esterházy- kastélyba, valamint a hansá­Pest megye számtalan közsé­gében kétnyelvű táblák hirde­tik: a települést német nemze­tiség is lakja. A népcsoport kulturális hagyományainak ápolásáért sokat tesznek nem­zetiségi táncegyütteseik. Szá­mukra rendezi meg már hosz- szú évek óta a Magyarországi Németek Demokratikus Szö­vetsége azt a tanfolyamot, amelyen a különböző tájegysé­gek jellegzetes német néptán­cainak motívumai mellett újonnan kidolgozott koreográ­fiákat is megtekinthetnek, megtanulhatnak az együttesek vezetői. Ezeket a kurzusokat mind­eddig Tatán szervezték meg. Az idén nyáron először viszont a pilisvörösvári Jókai Mór Mű­velődési Ház adott otthont az MNDSZ által finanszírozott rendezvényeknek. A tanfo­lyamra meghívást kapott a szövetségben nyilvántartott hatvan csoport vezetője, közöt­tük természetesen a Pest me­gyeiek is. A házigazda pilisvö­rösvári német nemzetiségi együttesen kívül elsajátították az új motívumokat Budaka­lász, Ceglédbercel, Iklad, Nagy- börzsöny, Solymár, Szigetújfa­lu, Szigetszentmárton, Taksony és Vecsés tánccsoportjainak képviselői. Az előadók között is szerepelt Pest megyei tán­cos: Venczel József, a pilisvö- rösváriak vezetője. A hagyomány folytatódik, a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetsége jövőre is tervezi a tanfolyamot. Le­het, hogy a helyszín újra Pi­lis vörös vár lesz? M. L. alakjai, melyek végleg itt ma­radtak közöttünk. Kakuk Mar­ci mellett a Gazsi kondások, a Buzikán Mátyások, azok a szeretetre méltóan „kedves csirkefogók”, akik a világ ár- mányos hatalmasaival szem­ben szívükben az emberséget őrzik, alakjukat a tisztesség csendesen lobogó meleg fé­nyei veszik körül. Hősei a va­lódi értelemben tehát nem kü­löncök, hanem az élet pere­mén kényszerűen bukdácsoló számkivetettek, akiknek nin­csen helyük a képmutató ál­szentséggel felékszerezett pol­gári világban. Ahogy múltak az évek, sorra megelevenedtek körötte a „nagy árnyak”, vagyis az eltávozott kortársak. Űj alak­ban lépett elő emlékezete al­bumából a felejthetetlen Gyula bácsi, Krúdy Gyula, az álmok mindenkori ködlovagja. Újra feltűnik a halk, de szépszavú egykori útitárs, Színi Gyula. Majd egy ismeretlen is bemu­tatkozik, Papp Viktor, akivel még Ady Endre porban ját­szó kisiskolás korában kötött egy életre szóló barátságot. S zellemének tisztasága a magatartás játékosságá­val kelt frigyre már ko­ra fiatalságában. Ez a kötés is kitartott élete utolsó pilla­natáig. Fő ünnepe az írás volt, de közben megszólaltatta a számára oly kedves ikersípot is, amely ott feküdt mindig a keze ügyében. Büszke volt még Képeskönyv kabaréjára, amely annyi vidám percet szerzett hallgatósága számára is. Egyszer arról beszélgettünk, hogy Kakuk Marci nem mon­dott el mindent, több kaland­jával adós, és ha egyszer az­zal a rossz lelkiismeretével, Somával meg tud egyezni, a nyilvánosságra is kerülnek. Somával még csak megbirkó­zott volna, de a múló idő le­gyűrte, hely eí te tett pontot kedves figurájának históriájá­ra. Elmondhatjuk, a magyar szép szó virágoskertjében kü­lönlegesen csodálatos palántáit ültetgette és nevelte egész éle­tében. Kétségtelen, övé a leg­szebb virágágyak egyike. Her­vadhatatlanul illatozik most is, születésének századik év­fordulóján. Szombathelyi Ervin Társadalmunk megújulásá­nak annyi minden összetevő­je van. A többi között az is, hogy a jövőben milyen . le­gyen az egészségügyi ellátá­sunk. Hiszen az utóbbi évek­ben élénk társadalmi vita bontakozott ki az egészség- ügyi ellátásról, továbbfejlesz­tésének lehetőségeiről. A vita — sajnos — ma is lezáratlan. Nincsenek kellően megalapo­zott és kiforrott válaszok olyan lényeges kérdésekre, mint az egészségügyi ellátás ingyenességének értelmezése, a fejlesztéshez szükséges anyagiak finanszírozása, az anyagi érdekviszonyok kor­szerűsítése. Ezért olvastam érdeklődés­sel Az egészségügy anyagi ér­dekviszonyai című könyvet, amelyet a Kossuth Kiadó je­lentetett meg a napokban, s amelyet a Szakszervezetek El­méleti Kutató Intézetének két munkatársa — Gyetvai Lász­ló, Szabó Irén — írt. Átfo­góan elemzik tanulmányuk­ban, hogy milyen körülmé­nyek játszottak közre a mai helyzet kialakításában, s kö­vetkeztetéseikkel igyekeznek hozzájárulni a bonyolult vi­szonyok megoldásához. Annál inkább is fontos dolog ez, mert hazánkban a hetvenes évtizedig tartó gyors társa­dalmi-gazdasági fejlődés kö­vetkeztében viszonylag fejlett és színvonalas egészségügyi ellátás épült ki. Ennek for­mái ismertek: ingyenes ellá­tás, mindenkire kiterjedő, megelőző orvosi felügyelet, ' * Uj magyar tévéfilmek Űj hazai televíziós produk­ciókkal találkozhatnak a né­zők a képernyőn a Budapesti Művészeti Hetek idején. Kosztolányi Dezső műveiből Hajnali párbeszéd címmel Esz­tergályos Károly írt és rende­zett tévéfilmet. Az összeállítás szoros egységben dolgozza fel az író novellafüzérének, az Esti Kornélnak négy fejezetét, valamint a Barkochba, a Hrusz Krisztina csodálatos lá­togatása, A vendég és Az utol­só felolvasás című írásokat — Gálffi László főszereplésével. Csáth Géza életét és mű­vészetét idézi fel A varázsló álma című tévéjáték. Az író gyermekkori, kamasz-, ifjú- és felnőttkori énjét villantja fel a darab Csáth írásai tükré­ben, s a Hamvazószerda cí­mű színpadi játékra építve. Ehhez illeszkednek a különbö­ző novellákból és egyéb írá­sokból származó motívumok, amelyek valamiféleképpen mind Csáth személyére vonat­koznak. A film a XVIII. veszprémi tévétalálkozón a drámai kategória fődíját nyer­te el. Bertha Bulcsu—Schulze Eva a Labdaátmok című tévéfilm­jének hőse egy asztalitenisze­ző, de a történet nem sport­sztori: azokról az alkotni vá­gyó emberekről szól, akik a középszerűség kényelméről szívesen lemondanak egy esz­méért vagy egy messzi célért. A darab rendezője Mihályfi Imre, szerepeit egyebek között Berencsi Attila, Czinkóczi Zsuzsanna, Koltai Róbert és Tordai Teri alakítja. Méhes György Volt egyszer egy úrlovas című tévéfilmje az 50-es években játszódik. A Tolsztoj Karenina Annájára emlékeztető történet egy két­gyermekes fiatalasszony szerel­mét s későbbi tragédiáját dol­gozza fel Szőnyi G. Sándor rendezésében, Sunyovszky Szil­via főszereplésével. Mihail Bulgakov Zojka sza­lonja című írásából Félix László rendezett tévéjátékot. A darab szatíra a NEP-kor- szakról, a szereplői egyebek között Béres Ilona, Haumann Péter, Kozák András, Harsá­nyt Gábor. társadalombiztosítás, széles körű szociális rendszer, amelyben szinte a lakosság egésze részesül. Kétségtelenül ez nagy vív­mány. A gond az, hogy mi­ként lehetne ezt a jövőben megőrizni. Ugyanis az utób­bi időben megszaporodtak a különféle ártalmak, nőttek az igények, viszont a gazdasági fejlődés megtorpanása követ­keztében romlottak a feltéte­lek. Ezért olyan rendelkezé­sekre van szükség, amelyek alkalmasak az egészségügy színvonalas fenntartására. Milyen legyen ez? Hogyan le­het kialakítani olyan viszo­nyokat, amelyek segítenek az anyagiak előteremtésében? Mi­ként lehet megőrizni az eddig megszerzett vívmányo­kat? Ingyenes legyen-e az el­látás vagy a lakosság közvet­lenül, pénzben is járuljon hoz­zá a kórházi költségekhez, az orvosi ellátáshoz, az orvosság megvételéhez, a szociális ellá­táshoz? E körül éles vita alakult ki. Mi a jobb? Az egészségügy romló viszonyainak megállí­tása vagy az ingyenesség megtartása, de a romló viszo­nyok további elmélyülése? A vita tart A könyvben a szerzők a nemzetközi tapasztalatokat öt fejezetben tárgyalják. Az első­ben áttekintik a nemzetközi helyzetet, különösen a fejlett tőkés és szocialista országok egészségügyét, míg a máso­dikban az egészségügy finan­\ agablindusz. Amikor az előfizető értetlenül áll egy- egy televíziós csinálmány előtt, nem árt egy kissé utá­nanézni, hogy eredetileg ho­gyan is zajlott le az a mű­vészi szülés. Tüstént a tárgy­ra térve: miért fogott tollat Heltai Jenő, hogy papírra ves­se a maga rímesen csengő­bongó Lumpáciusz Vagabun- duszát, s valójában mit akart és tudott elérni vele. Nos, ez a jobb sorsra érde­mes — amúgy Nestroy ere­deti darabjára épülő — szín­játék 1943-ban (!) íródott. Ak­kor tehát, amikor igencsak ki volt éhezve a vidámabb, fel­hőtlen mesemondásra a pub­likum. Akik akkor olvasták — köztük Hegedűs Géza, Heltai nagy barátja és életrajzírója —, csak úgy habzsolták a re­mek hullámokban csordogáló rigmusokat. Színpadra azonban a három szegénylegény ka­landsorozata nem került. Csak 1947-ben elevenedett meg. Ak­kor tehát, amikor ocsúdóban volt az ország, és megint csak nagyon jólesett a búfeledtető csacskaságokba belefeledkez­ni. Volt is nagy sikere ennek a Nádasdy Kálmán rendezte előadásnak. Többen úgy em­legették a bemutatót, mint a felszabadulás utáni kor Lili- omfiját, hiszen annyira más volt; annyira vidámnak, könnyednek, romantikusan biztatónak bizonyult. Hát most ez a Vagabundusz tért vissza a képernyőn. S ho­gyan tért vissza? Ügy, hogy Fábri Péter forgatókönyvíró sutba dobta az eredeti művet, és valahová az időtlenségbe terelte azt, ami egyébként a régi Pest-Budán játszódott Héltai szerint. Bohák György rendező pedig muzsikát íra­tott ehhez az átszabáshoz. Saj­nos, szintén olyan muzsikát, amely egy szokványos gyerek­darabhoz ugyanúgy illett vol­na, mint egy rutinmusicalhoz. Mindennek a tetejébe teljesen színpadias külsőt kapott a produkció: a rendezés még szírozásáról írnak, a harma­dikban a hazai egészségügyi szervezeteket ismertetik, a negyedikben az érdekviszo­nyokat veszik vizsgálat alá, míg az ötödikben az egészség­ügyben érvényesülő anyagi érdekviszonyokat taglalják. Tabukat is döntögetnek, mert kimutatják, hogy a fej­lett ipari államokban bizony az egészségügyi ellátás is na­gyon fejlett. Van miből tanul­nunk. Igaz, hogy más formák­ban oldották meg, mint mi, de az ellátás szervezetei na­gyon jól szolgálják a dolgozó emberek érdekeit. Konkrét számokkal, adatokkal bizo­nyítják állításukat, felsora­koztatják a tapasztalatokat, s őszintén feltárják a meglevő helyzetet. Áttekintik az egész­ségügyi szervezeteket a szo­cialista országokban is. A továbbiakban azt vizsgál­ják, hogy az egészségügyet a különböző országokban, így hazánkban is milyen formá­ban finanszírozzák. Hogyan teremtik elő az egyre növek­vő költségeket. Felvetik a kérdést: jó-e az, hogy minden ingyenes? Nem volna-e jobb, ha az egészségügyi ellátás költségeinek egy részét a dol­gozók fizetésébe építenék be, s így a teljes ingyenesség meg­szűnne, s ez talán segítene ab­ban, hogy az emberek jobban megbecsülnék az ellátást, job­ban vigyáznának egészségük­re. Ezzel kapcsolatban átte­kintik a magyar egészségügyi rendszert, felépítését, műkö­dését, az egészségügyi munka­csak meg sem kísérelte, hogy természetesebb hátteret, ke­vésbé díszletszagú környeze­tet kanyarítson a túlöltözte­tett és túlvüágított színészek mögé. Így aztán Heltai Jenő, ez a nagy újrakezdő, aki egyébként aggastyánként tudott írni egy ilyen csupa fiatalság darabot, nem jól randevúzott a ma már szinte mindegyik otthon­ban jelen lévő képes-hangos színházzal: a tévések nyilván csak egyszerűen ráböktek er­re a kéziratra, és azt csele- kedték vele — amit. Eltérítés. Nem volt szeren­cséje a nézőnek az elmúlt na­pok másik magyar bemutató­jával, a Brigádeltérítéssel sem. Ez ugyebár egy nagy magyar szatíra akart lenni ar­ról, hogy itt — szorosabban véve az építőiparban — sen­ki nem dolgozik, aki csak te­heti henyél, vedel, csal és lop, és bizony foglyul kell ej­teni azokat, akik másként nem kényszeríthetők a mun­kára. Ez a túszszedés azonban Szentmihályi Szabó Péter író­gépén képtelen volt eredetien érdekes és igaznak tetsző mu­tatvánnyá emelkedni. Egysze­rűen azért, mert egy közhe­lyes alaphelyzetből indult ki, és ahogyan előbb s előbb dö- cögöt, ismét és ismét a köz­helyek szólaltak meg benne. Ráadásul mindez hosszan, ké­nyelmesen. Ez a ráérősség pe­dig azt is lehetővé tette, hogy bizonyos előképeket fedezzünk fel benne korábbi magyar üt­mekből. Mihályfi Sándor ren­dezése szintén nem segített, inkább rontott a művön. Egy ilyen- kifigurázást ugyanis kt- figurázós stílusban képzel el magának a néző, itt pedig, sajnos, a lehető legszokványo­sabb beállításokkal, kamera­mozgatásokkal találkozott. Ez a nagy leleplezés tehát egy nagy unalomba fulladt. És még csak sajnálkoznunk sincs erő-ellátottságot, az egészség- ügyi dolgozók anyagi meg­becsülését, az egészségügy működési zavarait. Nem hall­gatják el az anyagi érdekvi­szonyokat, az ellentmondáso­kat sem. Rámutatnak, hogy most már nélkülözhetetlen feladat az anyagi érdekviszo­nyok korszerűsítése. Ezzel kapcsolatban kifejtik: ebben a kérdésben sem kés­het a reform. Az egészségügyi intézményekben is szélesíteni kell az egyéni érdekeltséget. Ennek formája többféle lehet: bérrendezés, a bátrabb diffe­renciálás, teljesítménymérés, szabad orvosválasztás, amit természetesen a beteg fizetne meg, a hálapénz helyett bizo­nyos összeg megfizetése. Persze az általuk felvetet­tek is, csakúgy mint a nem­zetközi tapasztalatok, minták alkalmazása, még nagyon sok vizsgálódást kíván. Ugyanis a, szerzők sem rendelkeznek a bölcsek kövével, megállapí­tásaik vitathatók, mégis hasz­nosak, mert igen részletes, bő anyagot tettek le az asztalra, amelyet érdemes és szükséges is továbbgondolni. Megállapí­tásaikat arra alapozzák, hogy a reform az egészségügyben is múlhatatlanul szükséges, s ehhez akartak megfelelő tény­anyagot szolgáltatni. Ugyanis nagyon nagy beszédtéma nap­jainkban az egészségügy irt- gyenességének értelmezése, a szabad orvosválasztás lehető­sége, a hálapénzek szerepe, az egészségügyi intézmények ér­dekeltsége, vállalkozási lehe­tőségei, korszerű biztosítási rendszer stb. Bizony , a könyv — tartal­mánál fogva — érdeklődésre tarthat számot a társadalmi kérdések iránt fogékony ol­vasóknál. Gáli Sándor miért.,» Akácz László Érdekviszonyok, viták Az egészségügyről őszintén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom