Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-12 / 218. szám
szemed PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM Ára; 1,80 forint 1983. SZEPTEMBER 12., IIÉTFÖ Hasznosan telt a hét vége Akik jól megszedték magukat Kellemest a hasznossal! Gyakorta hallani ezt a kijelentést, s hogy mennyire meg lehet tölteni tartalommal, arra példa volt a hét vége. A kellemes kora őszi napok főnyereménynek számítanak a telek- vagy kerttulajdonosok, túrázók-kirándulók szemében. A nyáriasan meleg idő kicsalogatta a szőlősgazdákat. Alsónémedin Józan Gábort, a Közös Ut Szakszövetkezet traktorosát a csaknem négyszáz négyszögöles szőlőskertben találtuk. A község hatá-' rában elterülő ■ táblán már egyre több a vigyáznivaló. — Kapálni idén már nem kell! Szüretig annál többet gereblyézem a sorközöket. Ezt Így tanultam. — No és előfordulnak „két- lábúra” visszavezethető nyomok? Mielőtt válaszolna, arcán hamiskás mosoly jelenik meg, s így mondja: — Akadt rá példa. Szerencsére inkább őzek sétálgatnak benne, de azok kevés kárt okoznak. A Bajnoki-dűlőben az utóbbi néhány évben gyorsan elfogytak a szőlőültetvények. A környéken, egykor nagyon kedvelt piros szlankából, kadarkából vagy az őshonosnak számító otellóból Józan Gábor szerint maholnap már csak hírmondó marad. A kivágott öreg tőkék helyét kukorica és egyéb növények foglalják el. — Mikor kezdi a szüretet? — Október közepén. Már ráhangoltam a családot erre, a számomra mindig kedves munkára. — Milyen termésre számit? — Bizony, volt már jobb évünk is! A tavalyi tíz hektoliterrel szemben jó, ha az idén 3—4 akó összejön. Azt sem kell megvennem. Mindig azt mondom, ha kérdeznek a terméssel kapcsolatban: nem kell érte sorba állnom a boltban vagy a kocsmában. Lesz mit kortyolgatni. Gyálon, az egykori' postahivatal épületében mint minden évben, ezúttal is bemutatkoztak a helyi kertbarátok. Vezetőjük, a már több esztendeje nyugdíjas Soós Antal szervezésében ki-ki elhozta kétkezi munkája szorgos gyümölcseinek a legjavát. A szűk kis helyiségben a tagok által bemutatott és ritkaságszámba menő növényi kultúrák csalogatták a kíváncsiskodókat. — Akad itt, kérem, 12 kiloA mérlegelésnél derült ki, nem is olyan kevés, amit szedtek. grammos fejes káposzta éppúgy, mint a saját nemesítésben termesztett, s a piacokon, zöldségboltokban sehol nem lelhető paprika- vagy paradicsomféleség. — Vannak szakmai titkok is? — Bizony előfordul, hogy még a legjobb szaktársak is mélyen hallgatnak arról, hogy mit és mivel kereszteztek, házasítottak össze. Legalábbis a következő kiállításig. Mert ugye egy év múltán itt már minden nyílt titok lesz! A kiállítást szombaton délelőtt nyitotta meg a helyi népfront titkára, s tegnap estig szép számmal keresték fel a gyáliak. Már vasárnap kora reggel meggyőződhettek a pomázi polgárok arról, hogy nagy lesz az átmenő forgalom. A fővárosból és a megye szinte minden pontjáról hosszú autókaravánok verődtek össze, hogy felkeressék a Pomázi Munka- terápiás Intézet gyümölcsösét. A Szedd magad! akció keretében több ezren spájzoltak be az elkövetkezendő hónapokra a kedvelt almából. Németh András kerületvezető és munkatársai az elmúlt hét végén ugyancsak nem unatkoztak. Már a szombati nap forgalma szinte előrevetítette a várható vasárnapit. — Szombaton, ezen a 35 hektáros táblán, hatvagonnyi almát szedtek le az idelátogatók. Csábította őket a kilónként 9 forintos ár. Mind többen gondolkodnak úgy, hogy a piacok helyett inkább a gyümölcsöst választják. Olyan minőségűt vihetnek haza. amilyet szemük-szájuk megkíván. — Azért önök is jól járnak, hiszen láthatóan rekord- termés virít a fákon. Es minden bizonnyal nehéz a szedésre munkaerőt találni!? — Bármilyen furcsán is hangzik, annyi dolgozónk van. hogy nem jelentene gondot a termés leszüretelése. Évről évre a fogyasztók -érdekében tesszük ezt a kedvezményt. Itt kizárt a kereskedelmi haszonkulcs, s ezáltal mi sem leszünk milliomosok. Ami a földre kerül, az megy a szobi szörpüzembe, almalének dolgozzák fel. A tűző napon mintegy ezer gépkocsi araszolt kínos lassúsággal előbbre. Akadt, aki két bevásárló kosárral jött. De volt olyan maszek zöldséges is, aki 10—15 mázsa terhét fizette ki. A téli hónapokban lesz a mostani szerencsés vásárlás nagy üzlet a számára. Akadtak csalódok, amelyek az almaszedést követően le- heveredtek az árnyékot adó fák alá, s a hazulról hozott sült csirkét, vagy egyéb étket fogyasztották. Az előrelátóak fürdőruhában sütkéreztek. — Nyáron a Balatonnál nyaraltunk — mondta egy, a homlokát törlő középkorú fér(Folytalás a 3. oldalon.) A kamara vendégeként Siegfried Mann tárgyalásai Beck Tamásnak, a Magyar Gazdasági Kamara elnökének meghívására szeptember 6. és 11. között hazánkban tartózkodott Siegfried Mann, a Német Gyáriparosok Szövetségének ügyvezető igazgatója. A vendéggel találkozott és megbeszéléseket folytatott Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Marjai József miniszterelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter, Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal államtitkára, Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkár, Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Kapolyi László kormány- biztos. A tárgyalásokon Siegfried Mann tájékozódott a reformfolyamat fejlődéséről, a gazdaság helyzetéről, s a Magyar Gazdasági Kamara szerepéről. A tárgyalásokon szó esett a Német Gyáriparosok Szövetségének ágazati szövetségei és a Magyar Gazdasági Kamara tagozatai közötti együttműkö-'és lehetőségéről. Megállapodás született, hogy a két szervezet a jövőben kölcsönösen tájékoztatni fogja egymást tevékenységéről. A Beck Tamással folytatott megbeszélésen szóba került, hogy 1992-ben az EGK egységes piaccá válása új feladatok elé állítja mindkét ország iparvállalatait. A magyar vállalatok olyan változásokkal fogják szembe találni magukat, amelyekre már most fel kell készülniük. A szabálvok változásának megismerésében számítanak a nyugatnémet partnerek segítségére. A kamara fontos feladatának tekinti, hogy tagvállalatait megfelelően tájékoztassa az EGK- ban bekövetkező fejleményekről. Siegfried Mann ígéretet tett arra, hogy hazájában széles körben ismerteti a Magyarországon készülőben lévő társasági törvény tartalmát, törekvéseit, és az új jogszabály által kínált üzleti lehetőségeket. A nörsz eßrepiiSi Ametskáha , ■ i • _________' K ÍKV „ De hát miért ismernék föl a szom- __ szédságban, az óceánon túli magyarságban rejlő fölbecsülhetetlen lehetőségeket, ha az országon belüliek mellett is süketen és vakon mentek el. Fájdalom, múlt időben kell fogalmaznom, mert valami alighanem végérvényesen megsemmisült, aminek a jelentőségéről már Szent István szólt intelmeiben, de aminek megszívleléséhez majd egy évezred sem volt elegendő.” (3._OLDAL) A IfCsSásSXFJ „Egyszer arról beszélgetf» ® r • - tünk, ho§y Kakuk Marci S&s2@S$Ó Bí9‘G&fSGÍí€$88 nem mondbtt el mindent, több kalandjával adós, és ha egyszer azzal a rossz lelkiismeretével, Somával meg tud egyezni, a nyilvánossá,gra is kerülnek. Somával még csak megbirkózott volna, de a múló idő legyűrte, helyette tett pontot kedves figurájának históriájára.”, . (3. OLDAL) M m féEvgí „A Nemzetközi Olimpiai Bizott, ság szöuli főhadiszállása a város SSSISSSB 63ÍSSS le gelőkelőbb negyedében található Hotel Shilla. Ide még azok sem juthatnak be egykönnyen, akik már fényképes olimpiai »személyi igazolvánnyal« rendelkeznek, a NOB eseményeire ugyanis külön akkreditációt kell kérni.”. (6. OLDAL) Magyar—izraeli kapcsolatok Elvi megállapodások Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, aki szeptember 4. és 9. között Zevulum Hammer vallási miniszter meghívására látogatást tett Izraelben, szombaton hazaérkezett. Vendéglátójával eszmecserét folytattak azokról a lehetőségekről, amelyekkel izraeli részről hozzájárulhatnak a magyarországi zsinagógák, temetők állapotának felméréséhez, helyreállításuk támogatásához, a magyar izraelita felekezet valláskulturális tevékenységéhez és a héber nyelvoktatásához, valamint a fele- kezet levéltári, könyvtári anyagának a tudományos kutatómunka céljára történő fel- használásához. Miklós Imre találkozott Izrael állami, politikai és vallási vezetőivel. Látogatása befejezésekor Zevulum Hammer vallási miniszterrel közösen sajtókonferenciát tartott. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke magyarországi látogatásra hívta meg az izraeli vallási minisztert. ★ A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének meghívására szeptember 2. és 11. között látogatást tett hazánkban az izraeli mérnökök, illetve az izraeli építészek szövetségének delegációja Jichak Ráznák és Jaski Av- rahamnak, a két szövetség elnökeinek vezetésével.' A munkalátogatás során a küldöttség tárgyalásokat folytatott Tóth Jánossal, az MTESZ főtitkárával, valamint számos MTESZ-tagegyesület vezetőjé- .vel. Az eszmecseréken áttekintették a két szervezet közötti tudományos-műszaki kapcsola-; tok alakulását és megállapodtak abban, hogy a kétoldalú viszony fejlesztésére koordinációs bizottságot hoznak létre. Támogatják a szakmai turizmust annak érdekében, hogy a szakemberek véleményt cse- rélhessenek és tanulmányozhassák egymás eredményeit, mindenekelőtt a csúcstechnoló-' gia területén. Felvetődött, hogy izraeli ipari vezetők egy csoportja szívesen ellátogatna Magyarországra, hogy tanulmányozza hazánk iparát, kereskedelmét és mezőgazdaságát. Továbbá megállapodtak abban, hogy a két szervezet piackutatást végez saját országában vegyesvállalatok létrehozásáról. A két fél szándéka az, hogy felkutassa az együttműködés lehetőségeit az építőiparban, a hidrológia és a víz- gazdálkodás, az elektronika, a mezőgazdaság, valamint a gépipar különböző területein. A megbeszélések elvi megállapodással zárultak. A delegáció Pest, illetve Heves megyében az MTESZ helyi szervezeteinek munkájával ismerkedett. Az izraeli küldöttséget fogadta: Fock Jenő, az MTESZ elnöke; Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter; Tóth László, a Közlekedési Minisztérium államtitkára; Dunai Imre, a Kereskedelmi Minisztérium miniszter- helyettese, valamint Lőrincz Péter, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkára. Az izraeli küldöttség vasárnap elutazott hazánkból. Az MHSZ Szocialista hazánkért vetélkedője Bemutatósorozat Pákozdon K‘ Színpompás bemutatóval kezdődött szeptember 10-én Pákozdon az MHSZ „Szocialista hazánkért” vetélkedősorozat kétnapos országos döntője. A vetélkedőn — amit tavaly szeptemberben a fegyveres erők napja alkalmából indított útjára az MHSZ — több mint félmillióan vettek részt. A hét végén a gyakorlati erőpróbával együtt látványos bemutatókon is szórakozhattak az érdeklődők a pákozdi emlékműnél. tanítja nálunk a vezetőt vezetni? Milyen szervezési és vezetéslélektani ismeretek birtokában lehet valaki egy munkahelyi közösség irányítója? Megoldható-e, hogy a kollektíva elegendő betekintést kapjon a vezető munkájába, s ennék alapján a több- . ségnek akár naprakész véleménye legyen a vezető alkalmasságáról? Mi akadályozza, hogy a mainál arányosabb munkamegosztás érvényesüljön egy-egy vezetői körön belül? Menynyire befolyásolják, országos méretekben előbbreju- tásunkat vezetési kultúránk fogyatékosságai? Kérdések sokasága fogalmazódik meg az emberben, hisz mindenki egyfajta főnök-beosztott viszony szerint él és dolgozik. Mindenkinek van főnöke, még a főnöknek is ... S létezik egy láthatatlan főnök is, aki státusa szerint ugyan beosztott, a valóságban azonban mindinkább kezdi felismerni főnöki mivoltát, szerepkörét... Talán az olvasó már lerágott csontnak véli, ha ezek után az ország színe előtt lezajlott két munkahelyi sztrájkot hozzuk szóba. Mint erre sokan emlékezhetnek, az egyik nyomda kollektívája azért szavazott a sztrájk mellett, mert a leváltott igazgatójuk se szó, se beszéd, egyszeSTÍLUSVÁLTÁS rűen visszajött az üzembe1 és újra elfoglalta a székét. A másik helyen éppen fordított volt a helyzet, a sztrájkot az váltotta ki, hogy eddigi igazgatójukat se szó, se beszéd, egyik pillanatról a másikra leváltotta az anyavállalat vezére, sőt, kitiltotta az üzem területéről. Azóta a két munkahelyen nagyjából elült a vihar, bár feltételezem, a legfontosabb tanulságok még sokáig foglalkoztatják az embereket: ők ismerik az események mozgatórugóit, körülményeit, a feszültségek igazi okait. De hogy a történteknek általánosabb, akár minden munkahely számára is hasznos mozzanatai vannak, az aligha vitatható. Sok persze a személyes, szubjektív elem is, ki kit tart jó vezetőnek. Olykor a helyi népszerűségi index — ha létezne valamilyen mini közvéleménykutatás — nem biztos, hogy annak a vezetőnek a javára billenne, aki vezetői rátermettsége, tehetsége és embersége alapján legjobban rászolgál a jó minősítésre. Meglehet, hogy átmenetileg elvegetálhat a gyenge vagy kifejezetten rossz vezető is, mert a körülmények szerencsés összjátéka folytán a munkahelyi eredmények jók. Ennek következtében a dolgozók jövedelme akár átlag feletti is lehet, míg egy másik cégnél a lelkét kiteheti a vezető, s ennek ellenére sem sikerül a kátyúból kihúzni a vállalatot. Mégsem gondoljuk, hogy tartósan a jó vezetés rossz eredményt, a rossz vezetés viszont jót produkálhat. S mindez nem csak és nem egyedül a pénzzel mérhető. Ismerünk vállalatokat, intézményeket, amelyek jól fizetnek dolgozóiknak, mégis nagy a mozgás, mert hiányzik a gazdatudat, az önálló cselekvés lehetősége, a vezetés néhány ember elő- vagy örökölt joga, a többi pedig a pálya szélén reked. Olykor a helyi vezetés egyik minősítője az is, kik, milyen képzettségű és emberi értékkel rendelkező dolgozók válnak meg a cégtől. Diagnózis ez, ami fölött nem lenne szabad szemet hunyni. Említettük, létezik egy láthatatlan vezető, aki mindinkább kezdi felismerni erre való elhivatottságát. Ez pedig nem más, mint a munkahelyi kollektíva. Ez a kollektíva természetesen nem feltétlenül — és jjem csak! — a sztrájk eszközével fejezheti ki véleményét vezetői ügyekben. De a rosszban mindenképpen jó, hogy a közösségek ma már nem csupán azért képesek határozott, szokatlan lépésekre, hogy a jogos anyagi járandóságukat kiharcolják. Azért is, hogy az általuk rossznak minősített vezető távozzék, a jó viszont — a felettesek akarata ellenére is — maradjon. Két olyan jelzés volt ez, amely piég sürgetőbbé teszi a vezetés színvonalának javítását, a kiválasztás tudományos alapokon nyugvó megoldását, majdpedig a vezetők módszeres képzésének,, továbbképzésének mielőbbi rendezését. N em új felfedezés az sem, hogy ahol a vezető nem függ a munkahelyi kollektívától — csupán az őt kinevező és pozícióban tartó főhatóságtól —, ott józan belátásától függ, mennyire veszi komolyan az általa vezetett közösséget. Már-már közhely, bár ettől még igaz, az okos vezető a közösséggel együtt vezet és ahogyan a romiak mondták: első az egyenlők között. De még messze vagyunk ettől, pedig a vezetői stílusváltás is egyik hajtó energiája lehet az igényelt megújulásnak. Fali Géza \
