Pest Megyei Hírlap, 1988. szeptember (32. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-10 / 217. szám

1988. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT 5 —Színházt levéti Zenés darabok VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Járványszerűen terjedőben van a zenés — zené­vel kiegészített, zenével kísért, zenévél feltupí- rozott, eleve zenével egybe- szőttnek készült — színpa­di produkciók divatja. Az év­ad műsortervei a legváltoza­tosabb formában ígérnek ilyen típusú darabokat. A divatot nem ússzák meg a klassziku­sok sem: várható dalbetétek­kel megtetézett Shakespeare- komédia, zenével, dalokkal megspékelt Moliére-, a nyá­ron már megszületett, s hama­rosan a kőszínházba is beke­rülő Arisztophanész-előadás, a Plutosz avagy a Gazdagság. Zenét íratnak a rendezők Molnár Ferenchez, Csíky Ger­gelyhez, nemkülönben Gábor Andorhoz és Lengyel Meny­hérthez. Én volnék az utolsó, aki til­takozna a zenés művek ellen, részint mert szeretem a jó ze­nét, minden válfajában, Elvis Presleytől Wagnerig vagy Leonard Bemsteinig, és mert szeretem a jó zenés színházat, amennyiben valóban jó és va­lóban zenés színház, annak a műfaji követelményei szerint játszva, rendezve, előadva. Csak hát épp ezekben a kérdé­sekben nem igazán zenés szín­ház e mai honi zenés produk­ciók legtöbbje. Lássuk először a zenét. Ha igazán érdemes műről van szó, akkor ezzel a tényezővel nincs is baj. Ha valahol az említett Bernstein, vagy mondjuk Lloyd Webber, MacDermott vagy társaik ze­néje szólal meg, aligha lehet kifogásunk ellen. Ezek a szerzők két dolgot nagyon tudnak. 1. fantasztikusan ér­tenek a zenés színpad drama­turgiájához általában, és a rockopera, rockmusical zenei dramaturgiájához konkrétan, ami azt jelenti, hogy műveik­ben sosincsenek lötyögések, felesleges és elvarratlan szá­lak, sosincs rossz helyen levő felvonásvég, kifuttatatlan ze­nei motívum, hevenyészett sorrend a számok között, sa­többi, satöbbi, és hogy — fő­leg — a zene mindig a drá­ma adott szituációihoz igazo­dik, abból indul ki, azt bont­ja ki, erősíti, színezi, tehát nem öncélú, hanem szerve­sen része a műnek, illetve, a dráma szerves része a zené­nek. 2. És hát ezek a kompo­nisták nagyon tudnak dalla­mot írni, nagyon tudnak hangszerelni, nagyon tudják, melyik szerepnek milyen tí­pusú szám illik (nem a szí­nésznek; a számhoz majd megkeresik a megfelelő szí­nészt!). Nagyon tudják az elő­adás átütő erejéhez szüksé­ges fogásokat, nagyon isme­rik a hatásmechanizmusokat. Az ebbe a körbe tartozó művekkel hát nincs baj, ezek zenéje a műfaj példázatszin­tű alkotása. És nincs baj azokkal a hazai művekkel sem, amelyek e klasszikus darabok által kialakított sza­bályokhoz igazodnak, bár éreztetnek bizonyos honi íze­ket is. Régi-régi (tulajdonkép­pen első) nagy sikere a mű­fajnak Presser—Adamis— Déry—Pás: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című rockmusicelje. A zeneszerző, a dalszöveg- és a librettóíró itt pontosan igazodott a rock­musical törvényeihez, jele­netépítésben vagy hangulat­festésben, a számok karakte­rének váltogatásában vagy a próza-dal-tánc arányok kiala­kításában egyaránt. Azonban megőrizte azt a jellegét is, hogy itt. nálunk született mű volt. A másik, most már nyu­godtan a műfaj újabb klasz- szikusának tekinthető hazai termék, az István, a ki­rály, Szörényi—Bródy—Boldi­zsár rockoperája, építkezés­ben, dramaturgiában szintén nagyon figyelmesen követi az alapszabályokat, de hozzájuk ad egy nagy pluszt: a magyar rock hagyományait és a ma­gyar népzene karakterisztikus vonásait ötvöző, sajátos stí­lust, zenében, hangszerelésé­ben, dallamvezetésében, egy­általán: egész zenei anyagá­ban. (A téma ezúttal nem el­sődlegesen figyelembe veen­dő tényező). Tehát e művek­kel sincs különösebb baj; amit a rockopera, a rockbal­lada vagy a rockmusical mű­faja megkövetel, azt pontosan, jól, hatásosan, gondosan és tehetségesen teljesítik. Még az úgynevezett zenés vígjátékokkal sincsen külö­nösebb probléma. Egy olyan, már-már klasszikus komé­dia, mint a Schönthan—Kellér D.—Horváth J.—Szenes I. fé­le A szabin nők elrablása, vagy egy frissebb keletű ze­nés vígjáték, az A kaktusz virága. Barillet—Grédy—Sze­nes—Nádas darabja, azért ki­tűnő alkotás, mert a zenés vígjáték követelményeihez al­kalmazkodik kifogástalanul, azaz szellemes és gördülé­keny, bemondásokkal, zicce­rekkel megtűzdelt szöveg­könyvhöz társít jól pergő, né­ha (épp Szenes Iván esetében) sziporkázóan ötletes dalszö­vegeket és ezekhez a szöve­gekhez, a színpadi szituációk­hoz és karakterekhez illő — simuló zenét, melyben szin­tén rengeteg sziporka, ötlet található. Akkor hát mivel van gon­dom? Azokkal a zenés darabok­kal, amelyekben fölöslegesnek tűnik a zene, mert dramatur­giájuk, karakterük nem al­kalmas erre, és minden zenei betét, dalbetét stb. csak fi­tyeg rajtuk, csak leállítja a cselekményt, a szituációk ki­bontakoztatását, sőt, adott esetben, ellene is dolgozik a darabnak, mert gyakran tel­jesen más nyelvi és művelt­ségi körben mozgó megfogal- mazásúak a dalszövegek, mint a darab szövege. Ilyentől kell félnünk a várható bemutatók közül a feltupírozott Shakes- peare-ví gjátékok esetében, ilyen már az említett A gaz­dagság, s ilyen több, terve­zett vagy futó zenés darab. C sakhogy sajnos a színházak legtöbbje nem az ilyen dara­bok előadásában a legerősebb. Ritkaság számba megy ma az olyan társulat, amely — mint a Vígszínház­ban A padlás vagy a Csókos asszony esetében — prózai színészekkel is kifogástalan zenés produkciót képes nyúj­tani, mert ezek a színészek ebben a műfajban is kitű­nőek. Viszont ma már boldog­boldogtalan játssza a zenés műveket, olyan társulattal, amelyben nincs egy igazán képzett hangú színész sem, és táncolni sem tudnak. Akkor mire jó ez a divathajszolás? Képzeljük el, milyen ered­mény születik, ha egy ilyen alkalmatlan társulat egy egyébként is sikerületlen ze­nés darabot visz színre ... A megoldás? Ám legyen zenés játék, musical, rockope­ra — de ezek legyenek jók, s játsszák el őket jól. Ennyi (ennyi?) a titok. Pomáziak, figyelem! Pomáz nagyközség művelő­dési csoportja, valamint a helytörténeti klub vezetősége ezúton fordul a falubeliekhez, a környéken lakókhoz és volt pomázi lakosokhoz: A nagyközség fennállásának 850 éves jubileumára készülve a már meglévő helytörténeti múzeum bővítése céljából kér­jük mindazokat, akiknek bir­tokában vannak régi doku­mentációs anyagok, valamint értékelhető tárgyi leletek, azo­kat bocsássák rendelkezésünk­re. Mindezeket elfogadjuk köl­csönbe is, szeretnénk, ha le­hetőleg szeptember húszadi­káig felvennék a kapcsolatot a helyi tanács földszint 4-es számú irodájában Konzol Dá- nielné művelődési előadóval. Köszönettel adózunk mind­azoknak, akik a kiállítás si­keres lebonyolításához bár­milyen segítséget nyújtanak. Kacsovszki Andor Pomáz Kellemes emlékek A déli idő bennem a hatvan évvel ezelőtti déli pihenőidőt eleveníti meg. A déli haran- szó messze hangzott Szava, dallama van — így véleke­dett a mezőre, erdőbe járó dolgozó. Aki korán kezdte a munkát, az egyszer mór elfá­radt a déli harangszóig, jól­esett hát egy kis pihenő. Délben a hosszú dűlők nad­rágszíj parcelláiról a nép meg­indult az erdőszélén húzódó Rastengerg, azaz pihenőhely felé, kifújni magát és falatoz­ni. A legmelegebb időben a falatozás után egy kicsit szu­nyókáltak is. A tagosítás ezt a dűlőrészt táblásította, az erdőszél és a főútvonal mentén egyetlen ha­talmas tábla található, me­lyen gépek dolgoznak. Délben mór csak egy-egy ember ül le RÉGI HÁZAK ŰJ LAKÓI. Kétségtelen, újkori civilizá­ciónk nem kedvez a falunak. Egyre szaporodnak nálunk is azok a kisebb települések, melyekből az utóbbi években elszivárgóit az élet. Az idő­sek elhaltak, a fiatalokat pe­dig a kényelmesebb élet vá­gya hajtotta a városok felé. Jó ideig ezt a mai élet ter­mészetes rendjének tekintet­tük és csak az utóbbi eszten­dőkben kezdtünk rádöbbenni, hogy mekkora, előbb-utóbb pótolhatatlan értékek mennek veszendőbe a hagyományok, a népi kultúra és művészet te­kintetében. Szinte az utolsó pillanatban kaptunk észbe és kezdtük menteni, ami ment­hető. Különböző tájegysége­ken falumúzeumokat rendez­tünk be — köztük egy orszá­gosat is igyekszünk teremte­falatozni, a pihenőhely elvesz­tette régi „dűlő” elnevezését. Azt már csak az egykori ta­gosítása térképek és néhány idős ember emlékezete őrzi. Magam is gyakran töltöttem a pihenőt felnőttek körében a déli harangszó után. Jó visz- szagondolni a mezőre járásra, az ott töltött időre, s arra is, milyen keservesen vártam a déli harangszót. Padányi Lajos Budakeszi Külföldről is látogatják Tombolt a kánikula augusz­tusban is, így nem csoda, hogy azokban a napokban, aki csak tehette, a fürdőkben keresett felüdülést. Mi is felüdülni látogattunk az Albertirsai Községi Tanács termál strandjára. Mint Gal- lai Jánosné pénztárostól meg­tudtuk, nemcsak a helybeliek körében népszerű e strand, de külföldi vendégeik is van­nak. A strandfürdőt 1985. június 30-án avatták, azóta sok fel­nőttnek és gyermeknek nyúj­tott kellemes kikapcsolódást. Környezete is szép, a szélén húzódó kis erdő éppen úgy, mint az apró piros tetős há­zacskák, ahol étellel, itallal várják a vendégeket. Ügy érzem, a vendégek ne­vében köszönetét lehet mon­dani a községi tanácsnak és a kivitelezőknek, hogy kiala­kították ezt a kulturális für­dőhelyet, mely mindenki szá­mára kellemes nyári kikap­csolódást nyújt. Hadas Éva Lenke Nagykőrös Kém csak szórakozás Ismerősöm jóvoltából, aki­nek szenvedélye a képes le­velezőlapok gyűjtése, szélté- ben-hosszában végigjártam hazánkat. Tájképeket, városok ni Szentendrén —, melyekbe nemcsak a házakat és egyes kézműipari műhelyeket tele­pítettünk át, hanem beren­deztük ezeket a hétköznapok­ban egykor használatos pa­raszti tárgyakkal is. Eleven életet azonban nem tudunk a megmentett falak közé átköltöztetni. Ezért is figyeljük az utóbbi időben oly jóleső örömmel, hogy a város­lakók közül — akiknek fog­lalkozása megengedi — egyre többen választják maguknak a falusi környezetet további életük során. Ügy kezdődött, hogy először az adott vidék csöndje és természetes szép­sége bűvöletében egyesek megvásároltak régi paraszt­házakat, azokat felújították és a hétvégeket itt töltötték. Ké­sőbb közülük egyre többen belekóstoltak a helyi viszo­nyokba és véglegesen letele­pedtek. Ilyenformán egyes he­lyeken egy új, a városból jött értelmiségi réteg van kiala­kulóban, mely nemcsak jól érzi magát a megmaradt ős- lakók körében, hanem tenni is akar az adott körülmények megjavításáért a hagyomá­nyok ápolása jegyében. Tölgyesi Katalinnak, a rá­dió riporterének szinte véletle­nül akadt útjába a Káli-me­dence, a Balaton-felvidék egyik szép vidéke, ahol sorra talál­kozott ezekkel az új tele­pesekkel, akiket a népnyelv találékonyan bebíróknak ne­vezett el. A környék fölfede­zése esetleges volt, a bebírók jelenléte azonban nem. Felta­lálhatok ugyanis immár az or­szág különböző tájain. Mindenesetre a riporter egy kitűnő műsorban számolt be tapasztalatairól. Az új lakók látképeit nézegetve eljutot­tunk az egyik határszéltől a másikig. Szép játék a képeslapgyűj­tés, nem nem csak játék. A képeslap a gyűjtő otthonába hozza a fővárost, a vidéket, az ország minden részét, azo­kat a tájakat is, ahol sze­mélyesen még nem járt. Kel­lemes időtöltés a lapok né­zegetése, miközben felidéz­hetjük a múltat, összehason­líthatjuk a régi városképeket a jelennel. Ma már természetes, hogy ha az ember az ország külön­böző vidékein jár, képeslapot küld ismerőseinek, családtag­jainak. Természetesen örül, ha hasonlókat ő maga is kap. Az igazi gyűjtő rendszerezve őr­zi gyűjteményét. A képeslapokról szólva ta­lán érdemes megemlíteni, hogy az egy játékos kedvű könyvkereskedő találmánya, mely valljuk be, még ma is az egyik legegyszerűbb, egy­másnak egymásról szóló hír­adás. Ügy gondolom a képeslapon leírt néhány kedves sor jó ér­zést kelt abban, aki küldi és abban is, aki kapja. A lapra írott néhány sor is sokat je­lenthet a kapcsolatok fenn­tartásában. S ha ezen túlme­nően a címzett nemcsak a le­írtaknak, de magának a lap­nak is örül, azt elteszi — mint gyűjtő ismerősöm is —, annak a képeslapok maradan­dó értéket jelentenek. Padányi Lajos Budakeszi Ötvenkét éve történt Több, mint fél évszázada, 1931. szeptember 13-án 12 óra 12 perckor a biatorbágyi vas­útállomás előtt lévő viaduktot felrobbantotta Matuska Szil­veszter, a 39 éves részvénytár­sasági igazgató. A tragédia 22 ember életét oltotta ki. Keve­sen tudnak ma az akkor tör­téntekről pontos részleteket, ezért idéznék néhány érdekes­séget a korabeli lapokból. Az elsőként segítségre sle­közt van orvos, képzőművész, pedagógus, állatorvos, sőt kül­földről visszatelepült hazánk­fia is. Mindegyikük csak lel­kesedéssel szólt az itteni élet­formáról, szemben a városok lakótelepeivel. Ott lehet lak­ni, televíziót nézni, de még a közvetlen szomszédok is min­dig idegenek maradnak; jó, ha egy fél év után visszaköszön­nek a felvonóban. Vidéken az emberek barátságosak, segítő­készek. Kölcsönösen van mit tanulni egymástól. Aminek szerencsés ötvözete lehet a vá­rosi és a népi kultúra találko­zása. ÍRÓVÁ AVATNAK. A ro­vat ez alkalommal Radnóti Miklós költői indulását tűzte műsorára. Már születése meg­lehetősen baljós jelekkel in­dult. Édesanj'ját és ikertest­vérét vesztette el mikor nap­világot látott. Édesapja is ko­rán meghalt. Jómódú textil­nagykereskedő nagybátyja ta­níttatta kereskedelmi iskolába íratta, majd egy csehszlovák textilfőiskolára küldte. Miklós már iskoláskorában versekre adta a fejét. Ezért nagybáty­ját végül ráveszi, hogy külön­bözetit tehessen és így kerül Szegeden az egyetemre. Még Pesten van, amikor egyik diákköri barátja meg­jelenteti a Kortárs című iro­dalmi szemlét. Ennek kiadá­sában jelenik meg első vers­kötete, a Pogány köszöntő. Bár még a kísérletezés jegyeit viseli magán, de máris meg­mutatta oroszlánkörmeit. Nem véletlenül ír róla Bálint György a Nyugatban, kiemel­ve; „Csupa líra ez és meny­nyire mai”. Ezzel elindítva a költőt a maga útján. Szombathelyi Ervin tők között ott volt Wieder Ernő községi orvos, akinek a háza nem messze volt az ese­ménytől, és Weiberth János, a helybéli önkéntes tűzoltók ak­kori parancsnoka. A buda­pesti mentők az első telefon- hívást a tragédia után majd­nem egy órával kapták, Kör- möczy Emil igazgató főorvos vezette a mentést. A kataszt­rófa színhelyére igyekezett Hetényi Imre főkapitány-he­lyettes is. Egy mérnököt és egy szerelőt nyomban előállí­tottak, mert a robbanás köz­ben látták őket a környéken menekülni. Dr. Enyedi Róbert, a me­rénylet vizsgálóbírója a követ­kezőket nyilatkozta Az Est munkatársának: Hírek terjed­tek el, hogy ez a bűncselek­mény a statáriális eljárás alá tartozik. Ezt kereken meg kell cáfolnom! A biatorbágyi bor­zalmas merénylet ugyanis az 1921. III. törvényerejű rende­let 2. paragrafusának első be­kezdés első pontjába ütközik, amely az elkövetőre halálos ítéletet szab ki. Ennek ürü­gyén végezték ki Sallait és Fürst Sándort 1932. július 29-én. Horváth Jenő Budapest Szerkesztői üzenetek S. J.-né, Cegléd: Kérdésének megválaszolására legjobb, ha a jogszabályokból Idézünk: Ha a dolgozó a munkakönyvét a mun­kaviszony megszűnésekor szóbeli felszólításra nem veszi át, a mun­káltatónak írásban fel kell szólí­tania arra. Viszont külön kérés­re a munkakönyv postán — aján­lott küldeményként — is elküld­hető. Ha a dolgozó a munka­könyvét a felszólítás ellenére sem veszi át. és annak elküldését sem kérte, akkor a munkáltató a munkaviszony megszűnése napjá­tól számított egy évig köteles azt megőrizni. Ezt követően a mun­kakönyvét meg kell semmisíte­niük, és arról jegyzőkönyvet kell készíteniük. Azt tanácsoljuk ol­vasónknak, hogy menjen be sze­mélyesen a férje munkakönyvéért, s ha esetleg akkor sem adják oda, írjon egy kérvényt — indoklással — a postázásért. N. j.-né, Abony: Ha az utóla­gos hőszigetelést, vagy az energia- hordozókkal kapcsolatos gazdálko­dás keretében meghatározott fű­tési módokra való átállást egyéb építési munkákkal, vagy e két művelet együttes elvégzésének ter­vezésekor, a felvehető kölcsön fel­ső határa 150 ezer forint lehet. ■ GYERMEKREJTVENYm Pajtások! Johann Wolfgang Goethe (1749—1832) a legnagyobb német költő volt. Alkotásaiból vá­logattunk mai rejtvényünk szá­mára. \ 2­3 M 3 & * b °í iO M a. 42> <M *5 & •f t& 20 2K li. OH 2S 2£> VÍZSZINTES: 1. Egyfajta építőanyag. 3. Ká­poszta fajta. 6. Svéd és osztrák autók betűjele. 8. Költészetének klasszikus alkotása, az Egyipto­mi ... 9. Kötelesség teljesítése alól mentesít. 10. Egy másik hely­re nyomta. 13. ltotyog az étel a fazékban. 14. A menet közepe! 15. Az alagút két széle. 17. Egyházi átok. 20. A dugó hangzói. 21. Ter­més, ha elvetik, új termést hoz. 23. A busz belseje. 24. Híres oszt­rák zenészcsalád. 27. Olasz kikö­tőváros. FÜGGŐI, EGES : 1. Tisztító eszköz. 2. Szorosan átkaroló. 3. Feljön a nap, költői szóval. 4. Beethoven nyitányt írt erről az alkotásáról. 5. Az ENSZ első főtitkára volt. 6. Hibás lábú. 7. Ügyirat. 11. Együttes, csapat angol szóval, magyarul tim. 12. A tűz martalékává válik. 13. Ebből a költeményéből Gounod operát írt. 16. A költő egyik nagy alko­tása, Liszt Ferenc szimfonikus költeményt komponált belőle. 18. népzenei alkotás. 19. Szüreti inni­való. 22. Egyforma magánhangzók. 25. Csak a végén forr! 26 Meg­elégel. Gyerekek! A vastag betűkkel szedett sorok megfejtését, a töb­bi szeptemberi megfejtéssel együtt — egy levelezőlapon — október 10-ig küldiétek be a szerkesztő­ségéhez. Már egyetlen heti helyes megfejtéssel Is lehet nyerni 1 Takács István A Vígszínházban Presser—Sztevanovity A padlás című mu­sicalje az évad nagy zenés sikere volt. Jelenet az előadásból. Rádiófigyelői 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom